Fráter Erzsébet "Bibliai ételek" című kötete egy olyan átfogó és tudományos alaposságú munka, amely nem csupán a bibliai korok táplálkozási szokásait mutatja be, hanem az étkezésen keresztül jó néhány évezred történéseibe és a Szentírás mélyebb üzeneteibe is bepillantást enged. A több mint 300 oldalas, gazdagon illusztrált mű a mediterrán, közel-keleti és ázsiai kultúrkör hajdani és mai világát tárja fel, tudományos igénnyel, mégis regényszerűen könnyed stílusban.
Történelmi és Kulturális Kontextus
A könyv kiemelkedő történelmi jelentőséggel bír. Az étkezés, mint mindannyiunk közös cselekvése, az ókortól napjainkig vezeti végig az olvasót évezredek történésein. Azok is megismerkedhetnek a Bibliával, akik egyébként nem szokták forgatni a lapjait, hiszen a témaválasztás révén az emberiség ezen "életbevágó" tevékenységének számos vonatkozása tárul elénk. Ez az első olyan összefoglaló, nagyszabású munka, amely ilyen mélységben és részletességgel foglalkozik a bibliai ételek témájával. A könyv egyaránt ajánlható a táplálkozástörténet, a történelem iránt érdeklődőknek, és a Biblia forgatóinak, korosztálytól függetlenül. Fráter Erzsébet nem először dolgozza fel a Bibliát, mint kimeríthetetlen forrás- és tudásanyagot.
A Szentföld, amelyet a Biblia Kánaánként emleget, egy mediterrán és szubtrópusi éghajlatú vidék volt, ahol kétezer éve az emberek táplálkozását leginkább a bőséges zöldség- és gyümölcsfogyasztás jellemezte. Bár a húsfogyasztás gyakorlata végig jelen van a Bibliában, húst nagyon ritkán ettek, inkább tejtermékeket fogyasztottak, a hal viszont rendszeresen szerepelt az asztalon. A Szentírás nagyjából 130-150 növényt említ név szerint, ezek kétharmada élelmiszernövény.
Test és Lélek Egysége a Bibliai Tanításokban
A "Biblia és étkezés" fogalmai csak látszólag állnak távol egymástól. A Szentírást olvasgatva az emberiség "életbevágó" tevékenységének számos vonatkozása tárul elénk, és kérdések sora vetődik fel. A könyv bevezető soraiban az utóbbi állásfoglalás megerősítésére, a lelki-szellemi üzenetben helyet kapó, testünkre, életmódunkra vonatkozó törvények fontosságát hangsúlyozza. Arról szól, mennyire messzemenő Isten gondviselése, ha kinyilatkoztatásában az ember leghétköznapibb, legapróbbnak látszó dolgaival is törődik.
A Biblia sehol nem szól arról, hogy fizikai és lelki tevékenységeink egymástól függetlenek lennének. Éppen azt tanítja, hogy az ember azáltal ember, hogy egységet képez benne test és lélek. Elválaszthatatlanok egymástól. Ahogyan nincsen lélek nélküli test, nem létezhet test nélküli lélek sem. Hétköznapi tapasztalatainkból tudjuk, hogy a testi fáradtság lelki elgyengülést von maga után, a lelki keserűségnek pedig fizikai hatásai is vannak. Egymásra hat a kettő, és sehol nem olvashatunk a Szentírásban a test lebecsüléséről vagy megvetéséről - ez nem bibliai, hanem tőle függetlenül kialakult vallástörténeti fejlemény.
Az Újszövetségben használatos "test" szónak gyakran átvitt jelentése van, ugyanis a bűneset után megromlott emberi természetet jelöli, amelybe tehát a lelki funkciók is beletartoznak. A Biblia szerint nagyon fontos a test ápolása - ezt mutatják az egészségügyi, higiéniai és a nemi életre vonatkozó törvények, legfőként Mózes könyveiben és Pál apostol leveleiben. Hogy mennyire alapvető, mit eszünk és iszunk, azt bizonyítják a táplálkozási törvények, Mózes I. könyve 1. fejezetétől, vagyis a Biblia legelejétől fogva.
Pál apostol a korinthusiakhoz írt levelében hangsúlyozza: "Avagy nem tudjátok-e, hogy a ti testetek a bennetek lakozó Szentlélek temploma, amelyet Istentől nyertetek, és nem a magatokéi vagytok?" (I. Korinthus 6:19). Ezzel mintegy azt mondja: Isten együtt akar működni, "lakozni" az emberrel, de ezt csak azokkal teheti, akik szent és drága kincsként őrzik testüket. Ennek hangsúlyozására, az addigi bibliai elvek megerősítésére azért volt szükség, mert már az őskeresztény korban felléptek olyan tanítók - mint például a Jelenések könyve által említett nikolaiták -, akik azt hirdették, hogy a "test cselekedetei nem szennyezik be a lélek tisztaságát". Az ilyen tanítások és a nyomukban járó tettek, amelyekről Pál apostol a korinthusiaknak is beszélt, "gyűlöletesek" Krisztus szemében (Jelenések könyve, 2:6, 15).
Pál apostol arra is emlékeztet, hogy testünk azért nagy érték, mert Jézus Krisztus élete feláldozásával mentette azt meg a végleges megsemmisüléstől. Nagy árat adott Isten azért, hogy a bűn, az élet pusztítása ellenére is élhessünk és megváltozni tanuljunk. Jézus Krisztus emberré, "test"-té lett, hogy a bűn legyőzésére tanítson, és bűneink büntetését magára vegye. Fájdalmas tény, hogy Pál apostolnak így kellett bevezetnie gondolatmenetét: "Avagy nem tudjátok-e?…" Megint szem elől tévesztettétek? Újra elfelejtkeztetek róla, hogy a testetek is megszentelt legyen? Mennyire igaz ma is ez, magukat kereszténynek valló közösségekre és sok-sok magát vallásosnak tartó emberre. Úgy vélik, a Biblia, az evangélium csupán arra való, hogy kellemes belső érzést, a hit tudatát adja, s talán soha nem is hallottak róla, milyen erő van az élő hitben, amely az isteni életelveket testileg-lelkileg képes megvalósítani.
A Helytelen Életmód és a Bibliai Elvek
A mai ember csak szavaiban tartja fontosnak az egészséget: "Csak egészség legyen…" - a régi mondás napjainkra is fennmaradt, de túlnyomórészt csupán az ajkakon. A hétköznapok életvitele mást mutat, és az ellenkező elvet igazolja. Az élet tele van káros szenvedélyekkel és a belőlük származó betegségekkel. És hiába lelkiismeret, szakemberek tanácsa, statisztikák félelmetes kimutatása: tovább folytatódik a szeszfogyasztás, a drogok és narkotikumok keresése, a dohányzás, a zsíros, cukros, fehér lisztes táplálkozás. Ha rögtön nem is - mert testünk sokat elbír és elvisel egy ideig -, de évek, évtizedek múlva bizonyosan megjelenik az érelmeszesedés, az érszűkület, a szívinfarktus, a cukorbaj és többi társuk is. Igen, a mindennapok tükrében az emberek nem az egészséget, az életet, hanem "a halált szeretik", ahogy azt a Biblia megdöbbentően állítja (Példabeszédek könyve, 8:36).
Az egészség öncélú kultusza miatt is tisztáznunk kell a kérdést. A Bibliában a korinthusiakhoz írt levélben olvashattuk, hogy ezzel szemben egy keresztény számára miért fontos a testi létben is Isten parancsolatainak követése. Nem önző szempontból, hanem azért kell vigyáznunk önmagunkra, mert Krisztuséi vagyunk és Ő szolgálatra váltott meg bennünket. Az önző életből az önzetlen, mások javáért munkálkodó életre hívott el. Aki pedig feladatra készül, mindent tegyen meg azért, hogy feladatát teljesíteni is tudja. Őrizze meg testi épségét, hogy kitartó, türelmes ember maradjon. Vigyázzon elméje tisztaságára, hogy "különbséget tehessen a szent és közönséges között, a tiszta és tisztátalan között" (Mózes III. könyve, 10:10). Testünk táplálását és fenntartását a legtisztább erkölcsi érzéknek kell irányítania. Ha ez teljesül, test és lélek kapcsolata valóban egységgé válik, melyben semmi olyat nem teszünk lelkileg, hogy az megkárosítsa a testet, de testileg sem, hogy az csökkentse gondolati, érzelmi és akaraterőnk működését és mások javára szolgáló tevékenységét.
Az Istentől Rendelt Táplálék: Gabonafélék, Zöldségek, Gyümölcsök
Mózes első könyvében, a Föld teremtésének leírásában olvashatunk Isten eredeti elrendeléséről a táplálékra vonatkozóan: "És mondta Isten: Nektek adok minden maghozó füvet az egész föld színén, és minden fát, amelyen maghozó gyümölcs van; az legyen néktek eledelül. És úgy lőn." (Mózes I. könyve, 1:29) A Paradicsomból való kiűzetés után pedig Isten e kijelentéshez hozzátette a következő felszólítást is: "…s edd a mező füvét!" (Mózes I. könyve, 3:18).
Alapvető élelmünk tehát a "maghozó fű" és a gyümölcsök, valamint a "mezőnek füve". Mai kifejezésekkel: a gabonafélék, hüvelyesek, zöldségek, gyümölcsök, olajos magvak (ide tartoznak egyrészt a fák, bokrok termései: mogyoró- és diófélék, másrészt a "füvek" - azaz a lágy szárú növények - magvai: szezámmag, mák, napraforgó stb.). Ez az Isten rendelte egészséges táplálék az ember számára.
Gabonafélék és a Kenyér
A gabonafélék egyszerűen elkészíthető, könnyen beszerezhető élelmiszer-féleségek. A hüvelyes termésűek tulajdonképpen magok, mint a gabonafélék, ugyanúgy, sőt még inkább szükséges főzni, sütni, esetleg csíráztatni őket, hogy fogyaszthatóvá váljanak.
A búzát önmagában fogyaszthatjuk a legegyszerűbben. Éhínség vagy szükség idején ehhez folyamodtak az emberek. Az evangéliumban olvassuk: "És lőn, hogy szombatnapon a vetések között ment át Jézus, és az Ő tanítványai mentükben a kalászokat kezdték szaggatni." (Márk evangéliuma, 2:23) Az ókorban a római katonák napi fejadagja sokszor egy marék búza volt, az útvonalaikon található zöldség- és gyümölcsfélékkel kiegészítve. Ezzel vívták meg győzelmes csatáikat.
Palesztinában, de Egyiptomban és Szíriában is kedvelt eledel volt, és még ma is annak számít a pörkölt gabona. Félig érett gabonából úgy készíthető, hogy kévébe kötik és kalászostól megpörkölik, azután rostában kimorzsolják, s a gabonaszemet megeszik. Annyira elterjedt elkészítési mód volt ez, hogy Jézusnak Péterhez és tanítványaihoz intézett híres szavai is innen veszik eredetüket "Simon, Simon! Ímé Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát." (Lukács evangéliuma, 22:31)
"De még kedveltebb az az érett gabona, melyet serpenyőben vagy vaslemezen pörkölnek meg, s kenyér helyett, sőt olykor kenyérrel esznek." (Szekrényi Lajos: A bibliai régiségtudomány kézikönyve, Bp., 1896, 65. o.) Ebből lakott jól a Boáz mezején tarlózó Ruth (Ruth könyve, 2:14), Isai is "pergelt búzát" küldött a hadba vonult fiainak (Sámuel I. könyve, 17:17), Abigail pedig Dávidnak (Sámuel I. könyve, 25:18).
Kétségtelen azonban, hogy a gabonából készült legízletesebb és legváltozatosabb élelmiszer: a kenyér. A Biblia szerint lisztből pogácsának formálva készítették már négyezer évvel ezelőtt is (Mózes I. könyve, 18:6). Nemcsak a közönséges (Triticum sativum vulgare, vagy monococcum), hanem a mára egyre inkább kiszoruló tönkölybúzából (T. s. spelta, vagy dicoccum), valamint rozsból, árpából is sütötték. Az i. e. VI. század elején maga Isten így rendelte el Ezékiel prófétának: "Végy magadnak búzát és árpát, babot, lencsét, kölest, tönkölyt, és tedd ezeket egy edénybe, s ezekből csinálj magadnak kenyeret… És ételedet árpalepény formájában egyed…" (Ezékiel könyve, 4:9-12)
A pogácsa (lepény) vagy cipóforma arra enged következtetni, hogy a kenyeret frissen szerették, és mindig annyit készítettek, amennyi szükséges volt. Ha kiszáradt, megszikkadt (a kenyér mintegy 30%-os víztartalmából naponta 2-3%-ot veszít), főzelékekbe mártották vagy aprították. Ilyen "bemártott falattal" találkozunk az utolsó vacsorán (János evangéliuma, 13:26), vagy Ruth könyvében (2:14), amely az aratók sok folyadékot igénylő munkájánál "ecetes lébe mártott falatot" említ. Sokáig fennmaradt a szokás, hogy a leveseket zsemleszerűen kivájt kenyerekkel ették. A görögök szalvéta helyett kenyérbe törölték a kezüket, amelyet aztán a kutyák elé dobtak.
Közkedveltek voltak a különféle sütemények, így a "mézes pogácsa" (Mózes II. könyve, 16:31), a "szőlős kalács" (Krónika I. könyve, 16:3; Hóseás könyve, 3:1) és egyebek. A pékáruk gazdag választékát valószínűleg Egyiptomban ismerte meg a zsidó nép, amikor történelme folyamán (i. e. 1661-1445 között) itt tartózkodott. Itt "lakhattak jól kenyérrel" (Mózes II. könyve, 16:3). József történetének egyiptomi szakaszában olvashatunk a fáraó fősütőmesterének álmáról, amint a fején "három kosár kalácsot" látott "mindenféle süteménnyel" (I. Móz. 40:16-17). "Az egyiptomi szövegemlékekben a leggyakrabban említett táplálék a kenyér. Igen sok formáját, fajtáját ismerjük." (Kákosy László: Ré fiai, Bp., 1975, 247. o.)
A Manna, az "Égi Kenyér"
A Biblia szerint Isten az "égi kenyeret", a mannát adta az Egyiptomból kimenekedő és a sivatagban vándorló izráelitáknak: "Ímé, a pusztának színén apró gömbölyegek voltak, aprók, mint a dara a földön… Mózes pedig mondta nékik: Ez az a kenyér, melyet az Úr adott néktek eledelül… Az Izráel háza pedig mánnak nevezte azt; olyan volt az, mint a koriándrom magva, fehér; és íze, mint a mézes pogácsáé." (Mózes II. könyve, 16:14-15, 31)
"Az arabok »man«-nak neveznek egy édes, ragadós, mézszerű folyadékot, amely májusban vagy júniusban csepeg egy bokorból, amely a Sínai-félszigeten honos. Ez azonban csak kis mennyiségben fordul elő, és nem felel meg annak a leírásnak, amelyet a szövegben találunk, ahol a manna kétségtelenül csodálatos anyag. Isten az Ő örökös gondviselésében az Ő kifürkészhetetlen módján táplálta Izráel seregeit a vándorlás nehéz éveiben." (J. H. Hertz: Mózes öt könyve és a haftárák, II., Exodus, Bp., 1984, 178. o.)
A "koriándrom" egyébként, amelyhez a manna hasonlatos volt, vadon nő Egyiptomban és Kánaánban, kis, szürkésfehér magja van és kellemes, zamatos íze. A "mézes pogácsa" mellett még az "olajos kalács"-hoz hasonló íze volt a mannának, amelyet kézimalmokban őröltek, mozsárban törtek meg és fazekakban volt főzhető (Mózes IV. könyve, 11:8).
Kovásztalan Kenyerek és Jelképes Tanításuk
A kovásztalan kenyerek fogyasztásának is van élettani alapja, jelképes tanítása azonban ennél is nagyobb. A páskavacsora vette kezdetét a kovásztalan kenyerek hétnapos ünnepe, amikor semmi kovászost nem fogyaszthattak a zsidó családok. Ennek emléke a ma is kapható pászka és macesz. Az isteni rendelkezés szemléletessé kívánta tenni, hogy aki a páskabárány megáldozásában a krisztusi megváltást megértette és elfogadta, annak együtt is kell működnie a szabadítás erőivel. Ennek folyamatosságát jelképezte az egynapos páskához, a "húsvét"-hoz (Nisán 14.) képest hét napig elnyúló ünnep (Nisán 14-21.). Aki hálás az önfeláldozó isteni megváltásért, annak bűntelen, "kovász nélküli" életre kell törekednie. (A "kovász" nemcsak a jónak, például az evangélium terjedésének jelképe a Bibliában, hanem a rossznak, a bűnnek is, mivel ugyanúgy, kicsiből naggyá növekszik (vö. I. Kor. 5:5-7). Ugyanígy jelképes tanítást hordozott a templomszentélyben elhelyezett "szent kenyerek asztala" is (II. Móz. 25:30).
A Bibliából lett fogalommá a "mindennapi kenyér" - amelyért Jézus imádkozni tanított (Mt. 6:11), és a "kenyér" a testi-lelki élet szimbólumaként is szerepel az Írásban (Mt. 4:4). Alapvető táplálékunk egyszerűségén nem győzünk csodálkozni, s mégis mindig újnak és változatosnak érezzük. Ábrahám is ezzel vendégelte meg a mennyei küldötteket (I. Móz. 18:5-6), s az emmauszi tanítványok vendégüket (Lk. 24:30).
Amikor Illés próféta elcsüggedt, és a Hóreb hegyéig menekült, angyal vitt neki sült pogácsát és vizet, "és ő felkelt, evett és ivott… s ment annak az ételnek erejével negyven nap és negyven éjjel" (I. Kir. 19:8). A kenyér és a víz ereje! Nem lehet véletlen Jézus csodatétele sem: a legegyszerűbb, a ma már nem is gyártott, mert szegényesnek ítélt "öt árpakenyeret" (Jn. 6:9) és két halat megsokszorozva vendégelte meg ötezer embert.
"Krisztus gazdagon megvendégelhette volna az embereket, csakhogy pusztán az evés élvezetéért elkészített étel nem szolgálta volna javukat. Jézus arra tanította őket ezzel a leckével, hogy az Istentől rendelt természetes táplálékot az ember megrontotta. Sohasem örült úgy senki az elferdült ízlés kielégítésére készített pompás lakomáknak, mint ahogy ezek az emberek élvezték a pihenést és az egyszerű táplálékot, amelyet Krisztus a településektől távol nyújtott nekik. Ha ma is egyszerű szokásokhoz tartanánk magunkat, összhangban élnénk a természet törvényeivel, mint Ádám és Éva kezdetben, bőségesen lehetne gondoskodni az emberi család szükségleteiről. Kevesebb volna a túlzott igény, és több lehetőség lenne Isten útjain munkálkodni. Az önzés, a természetellenes ízlés élvezete azonban bűnt és nyomorúságot hozott a világra, egyrészt a bőség, másrészt a szükség miatt. Jézus nem fényűző vágyak kielégítésével akarta magához vonzani az embereket. A hosszú, fárasztó nap után a hatalmas, kimerült és éhes tömegnek az egyszerű eledel nem csupán Isten erejét bizonyította, hanem gyöngéd gondoskodását is a mindennapi életszükségleteket illetően. A Megváltó…"
Receptek a bibliai kenyerekhez
Árpakenyér
Hozzávalók: 250 g árpaliszt, 0,5 tk. só, 1,5 tk sütőpor, 1,5 ek. olívaolaj vagy vaj, kis pohár tej, 1 tojás, 1 ek. méz.Elkészítés: Keverjük össze a lisztet, sütőport, sót. Adjuk hozzá a tejet, vajat, mézet. Jól összekeverjük, és kis kenyereket formázunk. Forró sütőben kb. 35-40 percig sütjük.
Tönkölykenyér
Hozzávalók: 450 g búzaliszt, 200 g kölesliszt, 3 ek. babliszt, 1 ek. lencseliszt, 500 g víz, 20 g élesztő, 1 tk. só.Elkészítés: Az élesztőt és a sót vízben eloszlatjuk. Összekeverjük a liszteket, majd hozzáadjuk a vizes élesztőt. Jól összegyúrjuk, majd forró sütőben sütjük.
Hüvelyesek: Bab, Lencse, Csicseriborsó
A Biblia a lencsét, babot, csicseriborsót nevezi meg. Ezek a növények a Mediterráneum, illetve a Közel-Kelet a származási helyei. Többnyire együtt vetették, és együtt aratták a gabonával. A bibliai időkben az őseink gabonakását ettek babbal, lencsével.
Lencse
A lencsének több fajtája ismert, a nagyobb, sárga-zöld lencse, és a kevésbé ismert, kisebb, vörös-vörösesbarna lencse. A kettő között a felhasználásban is van különbség. A Bibliában gyakran említik a lencsét. Ézsau eladta elsőszülöttségi jogát Jákóbnak egy tál lencsefőzelékért (Mózes I. könyve, 25:29-34). Dávid idejében is szerepel, mint eleség (Sámuel II. könyve, 17:28), és a lencseföldet is megvédték a filiszteusok dúlásától (Sámuel II. könyve, 23:11).
Ézsau lencsefőzeléke
Hozzávalók: 100 g hántolt vörös lencse, 1 ek. csicseriborsó, 1 tk. gyömbér, 1 szál sáfrány, 1 tk. só, 1 tojás, 1 ek. olívaolaj.Elkészítés: Az olívaolajon megpirítjuk a gyömbért, sáfrányt. Hozzáadjuk a lencsét és a csicseriborsót, majd felöntjük vízzel. Lassú tűzön fél óráig főzzük. Ez a főzelékféle ne legyen híg. Tálalás előtt ízesíthetjük tojással.
Bab
A bibliai időkben 2 fajtája volt ismert: az egyik a mai zöldborsónk, a másik a csicseriborsó. Ezeket elsősorban ételek elkészítésére használták fel. A 2 borsóféleséget a Biblia nem említi meg közvetlenül. A csicseri borsó - mint állati takarmány - egyszer merül fel.
Babfőzelék Dávidnak
Hozzávalók: 350 g bab, 2 hagyma, 1,25 l víz, 1 ek. főzővaj, 2 gerezd zúzott fokhagyma, 1 cs. apróra vágott salátalevél, 2 tk. őrölt édeskömény, 2 tk. őrölt koriander, 2 tk. só, 2 ek. olívaolaj.Elkészítés: A babot előző este beáztatjuk. Másnap forró olajban pároljuk a hagymát, zúzott fokhagymát. Hozzáadjuk a babot, kis ideig pörköljük. Felöntjük vízzel, és puhára főzzük. Hozzáadjuk a salátát, koriandert, édesköményt és sót. Friss kenyérrel, salátával fogyasszuk.
Növényi ételek a Dániel könyvéből
Dániel története jól példázza a növényi táplálkozás fontosságát. Amikor Nabukodonozor babilóniai király fogságba hurcolta az előkelő júdaiakat, Dániel és társai a királyi ételek és borok helyett csak zöldséget és vizet ettek. Tíz nap múlva sokkal jobban néztek ki, mint azok, akik a királyi ételekkel éltek (Dániel könyve, 1:8-16).
Dániel zöldségei
Hozzávalók: 200 g lencse, 100 g oroszlánfog-levél (Leontadon hispidus), 1 tk. majoránna, 1 finomra vágott hagyma, 2 ek. vaj, 1 tojás, 3-5 ek. zsemlemorzsa, 0,5 citrom leve, 1 tk. só.Elkészítés: 2 órára áztassuk be a lencsét. Főzzük puhára, majd törjük át. Adjuk hozzá az oroszlánfog-levelet, hagymát, majoránnát. Keverjük bele a tojást, vajat, annyi zsemlemorzsát, hogy sűrű pépet kapjunk. Formáljunk belőle gombócokat, és süssük meg.
Fűszerek és Só
A könyvben szerepelnek a fűszerek és a só is. A só ízetlenségének kérdése is felmerül: miért evett Dániel csak zöldségeket, vagy miért kellett a vizet borozni?
A só az élethez elengedhetetlen, az emberi test minden sejtjében jelen van. A Bibliában gyakran jelenik meg, mint az élet, a szövetség, a tisztaság jelképe. "Ti vagytok a föld sója" (Máté evangéliuma, 5:13) - mondja Jézus tanítványainak.
Gyümölcsök és Italok
Az "Édenkert gyümölcse valóban alma volt?" kérdésre a könyv tudományos magyarázatot ad, rámutatva, hogy valószínűleg nem alma volt a tiltott gyümölcs, hiszen azt a növényt akkor még nem is ismerték.
Az italok közül a bor kiemelt szerepet kap. A "Miért kellett a vizet borozni?" kérdésre a könyv válaszol, utalva a tisztátalan víz okozta betegségekre és a bor fertőtlenítő hatására.
Állati Eredetű Ételek
Bár a húsfogyasztás gyakorlata végig jelen van a Bibliában, húst nagyon ritkán ettek. Főleg ünnepekkor és különleges alkalmakkor került az asztalra. A bibliai ember életében valós veszély volt az éhínség, így az állatok tartása és vadászata is fontos szerepet játszott a táplálkozásban.
Húsok fogyasztása
A Biblia több helyen is szól a vadászatról, a zsidók körében a vadászatnak a rituális tisztasági előírásoknak is meg kellett felelnie. A vadállatok közül a szarvas (pl. dámvad) és a zerge volt a legkedveltebb.
Vadpecsenye Esau-nak
Hozzávalók: 500 g szarvas- vagy dámszarvas comb, 2 gerezd fokhagyma, 2 ek. olívaolaj, 1 csapott ek. rozmaring, 1 ek. oregáno, 1 tk. só.Elkészítés: A húst pácoljuk be a fokhagymával, olívaolajjal, rozmaringgal, oregánóval és sóval. Süssük meg parázson (grillen, vagy kis sütőedényben kevés vajon). Salátával, friss kenyérrel, borral kínáljuk.
Marha, juh, kecske
Az izraeliek marhákat, juhokat és kecskéket tartottak legelőiken. Ezeket az állatokat tejéért, gyapjáért és húsáért is hasznosították. A legnépszerűbb húsétel a borjú volt, mert omlósabb volt a húsa.
Borjúhús az Úr asztaláról
Hozzávalók: 4-6 szelet hús, só, 2 ek. olívaolaj, 1 hagyma, 2 gerezd fokhagyma, 1 cs. zellergumó, 1 tk. kömény vagy koriander, 1 ek. aprított kapor, 2 tk. fekete bors.Elkészítés: Forró olajban pároljuk meg a hagymákat, zellert. Adjuk hozzá a húst, és fűszerezzük. Lassú tűzön főzzük puhára.
Baromfi
A Biblia legfontosabb madara a galamb, amely gyakran áldozati madárként is szerepel. A szegényebbek, akik nem tudtak nagyobb állatot venni, ill. adni, galambot áldoztak. Feltételezhető, hogy szerepelt az izraeliták étlapján, bár a ma annyira megszokott házi tyúkot a Biblia nem említi. Legkorábban i. e. a VI. században jelenik meg a tyúktartás Indiából, Perzsián át Izrael és Egyiptom felé.
Töltött galamb
Hozzávalók: 4 galamb, 1 nagyobb hagyma, 100 g durván összemorzsolt zsenge búza, 2 tk. aprított menta, 1 ek. píneadió, 1 ek. mazsola, 1-2 tk. só, 1 tk. bors.Elkészítés: A hagymát megdinszteljük, tegyük hozzá a búzát, 1 kk. sót, a mentát. A galambokat töröljük szárazra, dörzsöljük be sóval. Töltsük meg a 5-5 kanál búzás keverékkel, varrjuk be. A lábakat kössük össze. Forraljuk fel a levest, és tegyük a sütőbe. A galambokat a levesbe főtt körettel tálaljuk.
Tejtermékek: Tej, Vaj, Sajt, Joghurt
A kecskék, birkák megeszik még a tövisbokor leveleit is, így biztosítva számukra a szükséges vitaminokat és ásványi anyagokat. A Biblia ritkán említi a nyers tejet, mert a forralt tej a mai ember számára könnyebben emészthető, és a bibliai időkben a higiénia miatt is fontos volt a forralás.
A tejtermékek közül leggyakrabban a vajat említi a Biblia. Az ószövetségi szövegekben szereplő "vaj" alatt talán inkább joghurtot kellene érteni. A "vaj és méz" együttese nagyon ínycsiklandó étek.
Házi vaj készítése
Elkészítés: 1-2 napos tejfölt kell önteni egy köpülőbe, és addig kell verni, míg a vaj kiválik. A vajat egyszerűen le kell szedni, és meg kell formázni. A példabeszédek (30, 33) így idézik: "… miképpen, aki tejet köpül, vajat csinál…".
Joghurt készítése
Hozzávalók: 1 l friss vagy pasztörizált tej, 1 db joghurt, 1 ek. méz.Elkészítés: A tejet melegítsük fel 80 fokra. A pasztörizált tejet csak 43 fokra melegítsük. Keverjük bele a joghurtot, mézet, majd hagyjuk kb. 20 órát állni. Uborkával, különféle vágott levelekkel, pl. korianderrel, mentával ízesíthető.
A sajt előállításához oltófermentum szükséges, amely természetes enzimként csak a szopósállatok gyomrában fordul elő. Az állatok gyomrát folyadékok tárolására és szállítására használták. A sajt a hadrakeltek ellátásában jelentős tényező volt. Dávid is sajtot vitt a testvéreinek a táborba (Sámuel I. könyve, 17:18).
Sajt készítése
Elkészítés: Egy szitát takarjunk be sűrű pamutvászonnal. Öntsünk bele 1-2 napos írót, és hagyjuk lecsepegni, illetve addig, míg az egész olyan lesz, mint a puding. Tegyük egy alaposan kimosott fazékba, majd a hűtőbe. Másnap vágjuk fel 1,5 cm-es kockákra. Tegyük forró vízfürdőbe. 4-5 percenként emelkedjen 2 fokkal. Kendőn szűrjük le. A sajtkockákat először langyos vízzel, majd hideggel öblítsük le. Készítsünk sós vizet 1 ek. sóval, keverjük össze, és ebben tartsuk a sajtot.
Böjt és Éhínség
A könyvben a böjt és az éhezés taglalása sem hiányzik. Sok közülük mára csaknem ismeretlen fogalommá lett a fogyasztó társadalomban, kivéve, ha éppen nem fogyókúrás diétáról van szó, bár az is dőzsölésnek hat az évezredek ezelőtt éltek étrendjéhez mérten. Akkor is ettek az emberek, amikor éhínség volt - hogy mit? Nos, mindazt, amit éppen találtak a sivatagban, és mindent, ami nem volt mérgező. A bibliai tájakon élő ókori ember életében valós veszély volt az éhínség - a mai kor posztmodern embere számára sajnos inkább a túlevés.
Szent és Szimbolikus Ételek
Az étkezésnek nemcsak a mindennapok rendjébe illeszkedő rítusa, szokása jelenik meg a Szentírás lapjain, hanem szakrális vetülete és gazdag jelképrendszere is fontos szerepet kap. Isten többet akar adni, mint pusztán ennivalót! Jól példázzák ezt a legnevezetesebb bibliai étkezések, a pászkavacsora és az úrvacsora jelentősége: a hívők örömlakomával ünneplik mindazt, amire hálaadással tekintenek.
A szimbolikus vacsorák, a manna, a szent és áldozati ételek mind arra utalnak, hogy táplálék nem csak a testnek jár. Az édenkert gyümölcse valóban alma volt? Mi az a Szent Péter hal? Mi volt a tálban, amibe Jézus együtt nyúlt Júdással az utolsó vacsorán? Ezekre a kérdésekre is tudományos igényű, ugyanakkor könnyen olvasható áttekintést talál az olvasó a könyvben, szép illusztrációkkal és fényképekkel kísérve.
Nem csak azt tudhatjuk meg, hogy mit ettek és ittak akkoriban, hanem azt is, miből és hogyan készítették el ételeiket, miként szerezték be és tárolták azokat. Ez a könyv új megvilágításba helyezi a bibliai ételeket, új és jelképes jelentéseket tár fel számos étkezés hátteréről.
Az Ízek Szimbolikus Jelentősége
Amit biztosan tudunk, hogy ugyanazokat az alapízeket különböztették meg, mint a mai kor embere: sós, édes, keserű, savanyú. Az élvezeteken túl azonban szimbolikus jelentőséget is tulajdonítottak nekik: a keserű növények a pusztai vándorlás keservességét, a sós a rabszolgaság könnyeit, az édes ételek pedig az örömöt és a reményt képviselték az étkezésben. Minderre nagy hangsúlyt fektettek, különösen ünnepekkor.
Az áldozati ételek jelentőségéről és mikéntjéről szóló érdekfeszítő elemzésével rámutat, hogy csak ennek a rendszernek az ismeretéből kiindulva érthető meg a keresztény vallás egyik legfontosabb nóvuma és tanítása. Jézus ugyanis ezt a több ezer éves szokásrendszert váltotta ki azzal, hogy egy személyben megtestesítette a korábbi áldozati szertartások minden szereplőjét: ő maga volt a főpap, a templom és a tökéletes bárány is.
Technikai Vívmányok a Bibliai Korban
A vallási vonatkozások mellett Fráter alaposan dokumentálja a kor építészeti, vagy ha úgy tetszik, technikai vívmányait is. Ilyenek voltak többek között a Kr. e. 4. századi perzsa tudósok által kifejlesztett, szélhűtéssel működő légkondicionált építmények, vagy a jahcsalok, azaz jéggödrök, amelyekben a száraz vidékeken is fagypont alatt tudták tartani a hőmérsékletet.
A Táplálkozás és a Hit Kapcsolata
Ez a könyv arra is ösztönöz, hogy tudásunk és hitünk szempontjából ne álljunk meg itt. A Szentírás az emberiség egyik legfontosabb kultúrtörténeti alkotása, a hívőknek Isten szava. Jézus maga is életet adó táplálék - a léleknek. Az evés nemcsak mint a mindennapok rendjébe beilleszkedő rítus jelenik meg a Szentírás lapjain, hanem szakrális vetülete és gazdag jelképrendszere is fontos szerepet kap. Isten többet akar adni, mint pusztán ételt. Bibliai őseink étkezési szokásainak megismerése révén új úton kerülhetünk közel a Biblia korához és gondolkodásmódjához.