Franz Schubert Pisztrángötöse (A-dúr zongoraötös, D. 667) nem csupán egy kamaramű, hanem egy mély érzelmekkel és gondolatokkal átszőtt zenei történet, amely sajátos módon kapcsolódik a zeneszerző két évvel korábban komponált, rendkívül népszerű dalához, a Pisztránghoz. A kvintett negyedik tétele, amely variációkat tartalmaz, nem véletlenül épül az énekszólamára. A dal rendkívüli népszerűsége mellett az is indokolhatta ezt a választást, hogy maga a zeneszerző is erősen kötődött a dallamhoz.
A Pisztráng Dal Egyedisége és Schubert Kötődése
Az énekdallam egyszerűsége, tisztasága és lekerekítettsége olyan ideállá emelte Schubert szemében a motívumot, amelynek teljes szépsége csak különféle foglalatok előterében bontakozhatott ki. Ez a dal nem csupán egy zenei téma, hanem egyfajta „rég óhajtott szépséges tárgy”, amellyel a zeneszerző nem győzött betelni. Ide-oda helyezve, különböző megvilágításban és hátterek előterében örvendezett neki, érezve, hogy variációt kell rá írni. Ez a mély személyes kötődés adta meg az alapot a későbbi zongoraötös variációs tételének.
A Dal Szüzséje: Egy Rabul Ejő Természeti Kép
A Pisztráng dal szövege önmagában is rendkívül érzékletes és vizuális történetet mesél el, amely kulcsfontosságú a zenei feldolgozás megértéséhez. Képzeljük el a következő jelenetet: egy kirándulás során, szép időben, egy patak partján pihenünk meg, és csodáljuk a kristálytiszta vizet, hallgatjuk békés csobogását. Ebben a nyugodt pillanatban egyszerre felfedezünk valamit a vízben: egy gyönyörű, pettyes pisztrángot. A táj ekkor átalakul. Már nem csupán egy háttér, hanem egy középpont köré szerveződő, többszörös gyűrű részévé válik, amelynek gyújtópontjában a kecses pisztráng lebeg. A hal válik a látvány élő szívévé, amely maga köré rendezi a tájat, s a táj egyetlen testi gesztussá alakul, amellyel kitárja szívét nekünk.
Ebben a szinte nem is evilági pillanatban azonban megjelenik egy érzéketlen „tahó”, egy horgász, aki azon mesterkedik, hogy a halat kihalássza ebből a csodálatos élőképből. És meg is teszi. Felkavarja a vizet, a hal szem elől téveszti a veszélyt, nem tér ki előle, mert nem látja, így áldozatul esik. A horgász egyszerűen fogja és kitépi a látvány szívét.
Az Elvesztés Érzése és a Moralizálás Hiábavalósága
Mit lehet erre érezni? A természetnek mindegy, a patak csobog tovább, halljuk megint a kíséret jellegzetes motívumait, de mi ott állunk kifosztva. Hiába a moralizálás, amely az eredeti versben még egy versszakkal kiegészülve hiszékeny lányoknak címzett intéssel fejeződik be, valami elveszett. Az erkölcs nem lakatja jól azt, akit egy múlhatatlan érzéki hangulat örömétől fosztottak meg. Nincs lehangolóbb egy gyújtópontját vesztett háttérnél. A dal véget ért, a pisztráng, a látvány szíve, eltűnt.
A Pisztrángötös Variációs Tételének Meglepő Kezdete
Pajta 2019. Pisztráng-ötös
Ám talán nincs még minden veszve. A kvintett variációs tétele ugyanis meglepő módon éppen ezen a ponton kezdődik. Nem a kiürült hátteret látjuk azonban, hanem magát a pisztrángot, pőrén. A jól ismert téma, amely a tétel kezdetén színtisztán mutatja meg magát, később ötféleképp, ötféle háttér előterében jelenik meg egymás után. A dal alapjául szolgáló verstől elvonatkoztatva, e bemutatás valóban olyan, mintha egyetlen ékkövet különféle foglalatokba helyeznénk, hogy a gyémánt lehető legtöbb vonása váljék láthatóvá.
A Variációk Története: A Pisztráng Visszahelyezése a Patakba
Ám nem pusztán erről van szó. Ha ugyanis egészében tekintjük a tételt, akkor jól érzékelhető, hogy a téma bemutatásának története van. Nem egyszerűen követik egymást a variációk, hanem valahonnan valahová tartanak. A hal pőre teste, amely a legkülönfélébb hátterek előterében kerül elénk, az út végén egyszerre visszakerül a helyére. Hogy hová? Hát a patakba! Igen, visszajut ugyanoda, ahonnan a horgász kiragadta.
A variációk egymást követik, s az utolsó, az ötödik, B-dúr variáció egyszerre egy számozatlan D-dúr Allegrettóba torkollik, amely tökéletes mása az eredeti dalnak. A zeneszerző visszaszerezte a pisztrángot nekünk! Visszatekintve azt is láthatjuk, ez nem volt épp könnyű: kedveskednie kellett a horgásznak, szaporítania a szót és körülírni a dolgot, de meg is kellett fenyegetnie, magasabb eszményekre apellálnia, és így tovább. Végül azonban csak sikerült. S az egész történet, amely a pisztráng megpillantásával kezdődött, csak itt, a variációk végén zárul.
A Zenei Győzelem és a Természet Helyreállítása
A hal tehát végül visszakerült oda, ahova való, ott villog pettyes bőre a mélyben s újból magára vonja a tekintetünket, ismét csobog a patak, ismét előttünk a csodálatos látvány, amivel nem lehet betelni. Köszönet érte, szép munka volt. Még a természetvédők is ötöst adnának rá. Schubert zsenialitása abban is megnyilvánul, ahogyan a zenei formát arra használja, hogy ne csupán reprodukálja, hanem újraértelmezze és helyreállítsa azt az eszményi állapotot, amelyet a dal szüzséje elveszített. Ez a zenei megoldás nem csupán esztétikai élményt nyújt, hanem egy mélyebb, filozófiai üzenetet is hordoz a természet és a művészet kapcsolatáról.
A Pisztrángötös Jelentősége és Öröksége
A Pisztrángötös, és különösen annak variációs tétele, a zenei irodalom egyik legkedveltebb alkotásává vált, amely nem csupán Schubert zsenialitásáról tanúskodik, hanem Christian Friedrich Daniel Schubart eredeti versének maradandó erejét is megmutatja. A mű nemcsak a hallgatókat ragadja magával, hanem számos zenekritikust és zenetörténészt is arra inspirált, hogy mélyebben foglalkozzanak a mű érzelmi és narratív rétegeivel.
A "Régi Zenekadémia" (Budapest, VI. Liszt Ferenc tér 8.) programja, ahol 2008. május 24-én Schubert A-dúr zongoraötöse ("Pisztrángötös"), D. 667 Brahms Esz-dúr kürttriójával, op. 40-nel együtt szerepelt, jól mutatja a mű folyamatos jelenlétét és elismertségét a koncertpódiumokon. Ez a darab nem csupán egy történelmi alkotás, hanem egy örökzöld mű, amely generációkon át képes megszólítani és megérinteni az embereket.
Pajta 2019. Pisztráng-ötös
A Pisztráng története Schubert tolmácsolásában egyfajta allegória is lehet az ember és a természet viszonyáról, a pusztításról és a helyreállításról, a veszteségről és a reményről. A zene erejével a zeneszerző képes visszaadni azt, ami elveszett, és egy új, még gazdagabb élményt teremteni a hallgató számára. Ez a mű egy igazi remekmű, amely a szépség, a mélység és a zenei invenció tökéletes ötvözete.