A gasztronómia világa számtalan inspirációból építkezik, legyen szó családi örökségről, szakácskönyvek lapjairól vagy éppen a popkultúra meghatározó pillanatairól. Amikor egy blog nevet választ, az gyakran egy életérzést, egy emléket vagy egy meghatározó pillanatot kíván megörökíteni. A „Csak a Puffin ad neked erőt, és mindent lebíró akaratot” kifejezés nem csupán egy jól csengő szlogen, hanem egy mélyen gyökerező kulturális utalás, amely a Kincs, ami nincs című örökbecsű filmből származik.
Az út a konyhától a gasztroblogig
A főzéshez vezető út sokaknál nem a gyerekkori konyhai tüsténkedéssel kezdődik. Bár gyerekkoromban nem szerettem a konyhában tüsténkedni, amikor az egyetem után elkezdtük a “felnőtt” életünket élni és lett egy lakásunk saját konyhával, akkor kedvet kaptam a sütéshez. Ez a folyamat kezdetben egyszerű, kísérletező lépésekből állt: főleg muffinokat sütöttem és Anyukám egy-két klasszikus sütijét, néha főztem is valamit, és közben elkezdtem begyűjteni a jobb recepteket.
A vizualitás szerepe a gasztronómiában megkerülhetetlen. Amikor aztán egy kakaós csiga nagyon guszta lett, hirtelen felindulásból lefotóztuk, majd amikor egy másik süti is nagyon jól nézett ki, akkor azt is… Ez a spontán folyamat vezetett el a tudatosabb tartalomgyártásig. Valahol itt tartottam, amikor 2007 tavaszán láttam a tv-ben egy műsort, amiben gasztrobloggerekről volt szó, akik elmondták, hogy mi is az a gasztroblog: sütnek-főznek, lefotózzák az ételt, aztán feltöltik a netre.
Inspirációforrások és a tanulás folyamata
A tudás megszerzése a gasztronómiában sosem ér véget. A blog indulása óta eltelt 10 év alatt rengeteg szakácskönyvet és gasztronómiai magazint gyűjtöttem össze. Magyar, angol, német és még néhány francia és olasz nyelvű darab is van a gyűjteményben, ezekből sokszor merítek ötletet: konkrét recepteket is, de olyan is sokszor van, hogy egy szép, gusztusos kép inspirál. A digitális világ térnyerésével a források köre is bővült: régebben nagyon sok gasztroblogot is követtem, azokból is sok jó receptet gyűjtöttem, ma már kevesebbet követek folyamatosan, inkább a Pinteresten szoktam nézelődni, inspirálódni.
Érdekes kérdés a szakmai háttér hiánya. Szervezett keretek között nem tanultam soha sem főzni, sem sütni. Egy időben kacérkodtam a gondolattal, hogy érdemes lenne beiratkozni egy cukrásziskolába, de végül letettem róla. Mindent magamtól tanultam, Anyukám és Anyósom receptjei alapján és a rengeteg szakácskönyv, magazin és blog tanulmányozásával. Ez a fajta önképzés lehetővé teszi, hogy a konyha ne egy merev szabályrendszer, hanem a kreativitás terepe legyen.
A mindennapi gasztronómia és a blog fókusza
Sokan felteszik a kérdést, hogy vajon csak édességeken élünk-e. Nem, nem csak sütit eszünk:) “Normális” ételeket is eszünk, de a blogra elsősorban az édességek kerülnek fel. A gasztronómiai tartalomkészítésben ugyanis gyakran a látványosabb, fotogénebb ételek dominálnak, amelyek a cukrászat világához köthetők.
A gasztronómia nem csupán a technikai tudásról szól, hanem az érzelmekről is. Hát elment a kisöreg. Tegnap éjszaka landolt a repülőnk, épp csak bekapcsoltam a telefonomat és már jött is az üzenet, hogy Bud Spencer meghalt. Kitől mástól tudtam volna meg a szomorú hírt, mint tesómtól, örök Bud Spencer-Terence Hill rajongó társamtól. És bár látom, hogy rengetegen megemlékeztek gyerekkorunk kedvenc filmjeinek sztárjáról, most kivételesen beállok ezrediknek a sorba, és én is elmondom, hogy mennyire, de mennyire szeretjük a filmjeit.
A névválasztás háttere és a popkultúra hatása
A Különben dühbe jövünk, az És megint dühbe jövünk, Bűnvadászok, Kincs, ami nincs filmeket egyszerűen nem tudjuk megunni. A „Csak a Puffin ad neked erőt, és mindent lebíró akaratot” is ilyen örökzöld alaptétel, de hogy miért lett a blognak is pont ez a címe, ne kérdezzétek:) Nem ettem soha a nem létező Puffin lekvárból, még csak nem is igazán szeretem a lekvárt, biztos, hogy nem onnan fúj a szél. Nem utal semmi arra, hogy ez egy gasztroblogot takar, és sokan nem is igazán értik, mi ez a fura név, szóval nem biztos, hogy ez volt életem legnagyobb ötlete:), de ma már el nem cserélném semmi másra.
puffin lekvár vs. hagymásbab
Amikor tehát emlegetitek a blogot, hogy Puffin/CsakaPuffin, akkor tudjatok róla, hogy bizony a Csak a Puffin a Kincs, ami Nincsből jön - nem a muffinból és nem is a puffin-madárra utal. A Csak a Puffin név ötlete egészen pontosan ebből a lenti jelenetből jött. Köszi szépen Bud Spencer - és persze Terence Hill.
A gasztronómia mint közösségi élmény
A gasztronómia képes összekötni az embereket, legyenek azok a családtagok, akiknek a receptjeit továbbvisszük, vagy azok a filmélmények, amelyek meghatározzák a közös emlékezetünket. A konyhában töltött idő, a sütés-főzés folyamata és az eredmény megosztása a világgal egyfajta alkotói folyamat. Amikor a „Puffin” név alatt osztok meg recepteket, valójában egy darabkát adok át abból a lelkesedésből, ami a 2007-es induláskor hajtott, és ami a mai napig megmaradt.
A szakácskönyvek és blogok világa egy olyan hatalmas tudásbázis, amelyből mindenki meríthet. A tanulás folyamata, a kísérletezés, a kudarcok és a sikerek mind részei ennek az útnak. Az, hogy a névválasztás nem egy klasszikus gasztronómiai szakkifejezésre épül, hanem egy kulturális ikonikus pillanatra, talán pont azt mutatja, hogy a konyha nem egy elszigetelt sziget, hanem az életünk szerves része, amely ugyanúgy táplálkozik a filmekből, mint az alapanyagokból.
Az inspiráció állandósága
A gasztronómiai alkotás során az inspiráció sokféle formát ölthet. Lehet ez egy gyermekkori emlék, egy nagymamai recept, vagy egy modern, vizuálisan lenyűgöző ételfotó a Pinteresten. A lényeg az, hogy az alkotó folyamatosan nyitott maradjon az új impulzusokra. A gasztronómia egyfajta nyelv, amelyen keresztül kifejezhetjük önmagunkat, és amelyen keresztül közösséget építhetünk másokkal.
Az évek során a blogom nem csak recepteket gyűjtött össze, hanem egyfajta naplóvá is vált, amely nyomon követi a fejlődésemet a konyhában. Bár a technikai tudásomat autodidakta módon szereztem, a rengeteg olvasás, a kísérletezés és a folyamatos visszajelzések segítettek abban, hogy megtaláljam a saját stílusomat. A név, amit választottam, ma már sokkal többet jelent, mint egy filmidézet: a közösségünk szimbólumává vált, amely összeköt mindenkit, aki szereti a jó ételeket és a jó filmeket.
A gasztronómia jövője a személyes történetek tükrében
Ahogy a technológia és az információhoz való hozzáférés változik, úgy változik a gasztronómia is. A receptek már nem csak papír alapon, szakácskönyvekben érhetőek el, hanem a digitális térben, ahol mindenki megoszthatja a saját tapasztalatait. A gasztronómia jövője a személyes történetekben rejlik, abban, hogyan adaptáljuk a hagyományokat a modern életvitelünkhöz.
A „Csak a Puffin” nem csak egy név, hanem egy ígéret a minőségre, a szenvedélyre és azokra az értékekre, amelyeket a konyhában és az életben is képviselünk. A filmbéli erőt és akaratot átültetve a gasztronómiába, minden egyes recept egy kis darabka abból az örömből, amit az alkotás jelent. A jövőben is folytatni szeretném ezt az utat, inspirálva másokat, és tanulva azoktól a forrásoktól, amelyek oly sokat adtak nekem az évek során.
Gasztronómiáról beszélni annyit jelent, mint az életről beszélni. Az alapanyagok, a technológiák, az ízek és az illatok mind-mind az emberi kultúra részei. A blogom, a „Csak a Puffin”, ennek a kultúrának egy apró, de annál személyesebb szelete, amely remélhetőleg még sokáig ad erőt és mindent lebíró akaratot mindazoknak, akik betérnek hozzám egy-egy receptért vagy inspirációért. A filmek örökké élnek, ahogy a jó receptek is, és ez a kettősség teszi a gasztronómiát igazán izgalmassá.