Bevezetés: A Nevek, Amik Köteleznek
Nap mint nap leírjuk, szerepel minden hivatalos iratunkon: a családnevünk. Van, akié beszédes, van, akié kevésbé, de mindannyiunk számára fontos identitásunk része. Nem hiába tartja a mondás, hogy a nevünk kötelez. De vajon mire, és hogyan? Talán éppen ezért lenne jó tudni, hogyan is alakult ki, honnan ered saját családnevünk. A családnevek, vagy más néven vezetéknevek kialakulása és fejlődése egy rendkívül gazdag és sokrétű történetet ölel fel, amely tükrözi a társadalom, a gazdaság és a kultúra változásait. A modern személynévrendszerünk, amely egy vezetéknévből és egy utónévből, vagyis keresztnévből áll, nem mindig volt így. Hosszú évszázadok fejlődésének eredménye ez a mai forma, melynek gyökerei mélyen a történelembe nyúlnak.
A Családnevek Kialakulásának Történelmi Gyökerei
Amikor a magyar történelmet tanultuk, gyakran egytagú személynevekkel találkoztunk, mint például Álmos, Botond, Bulcsú, Lehel, Vajk. Hasonlóan, a régi germánoknál is ilyen egytagú személynevek voltak, mint Odoaker, Chlodwig, Teodorik vagy Klotár. Ez az ősi pogány névanyag azonban a magyaroknál és a németeknél egyaránt eltűnt a keresztény vallás felvétele után, ahogy a társadalmi rend is átalakult.
A családnevek, vagyis a vezetéknevek csak jóval később, a nemzetségi köztulajdon megszűnése, és ezzel párhuzamosan a magántulajdon kialakulása után kezdtek terjedni. Ekkor már pontosan meg kellett jelölni azt a személyt, aki a magánvagyonának tulajdonosa, kitől kapta azt, kire örökíti tovább, és ami nagyon fontos volt az állam szempontjából: ki köteles utána adót fizetni. Nem véletlen, hogy a családnevek először is ott terjedtek el, ahol a nagyobb vagyonok is keletkeztek: a Rajna és Duna menti városok polgársága és a nemesség körében. Itt ez a folyamat a XII. században kezdődött, s innen haladt tovább kelet és észak felé, továbbterjedt a parasztság körében, és végül a nincstelenek, a cselédemberek soraiban is meggyökerezett. A családnevek kialakulása a városokban 1400. táján már lezárult. Magyarországon Mária Terézia, majd fia, II. József tette végképp kötelezővé a családi név felvételét, ezzel megszilárdítva a kétnevű rendszert.
A Magyar Családnevek Sokfélesége és Eredetük
A magyar családnevek eredetüket tekintve rendkívül sokszínűek, és gyakran árulkodnak viselőjük származásáról, társadalmi helyzetéről vagy akár foglalkozásáról. Az „Magyar” családnév például a néppel, nemzetiséggel, népcsoporttal való kapcsolatra utaló családnevek csoportjába tartozik. Ezek a nevek leginkább származási, etnikai, nyelvi, földrajzi kapcsolatra utalnak. A nép- és népcsoportnevekből alakult családneveket is idesorolják, mint például a Németh, Cseh, Török, Horváth, Oláh, Rácz név, amelyek mindegyike egy idegen nemzetiségre vagy etnikai csoportra utal.
A magyar szó, mint népnév, eredetileg összetett szó volt. Ugor eredetű a „modzs” elem, amely mag, férfi, nép, ember jelentésű. Az „er” elem pedig finnugor eredetű, és férfi jelentésű. Ez utóbbi már önállóan nem fordul elő, de fennmaradt a férj és ember szavakban. A magánhangzó-harmónia következtében jött létre a magyar és a megyer változat. A népnyelvben még ma is előfordul, hogy a magyar szót ember, egy ember, ismeretlen ember értelemben használják. Erdélyben a székelyektől elkülönítő szó volt, így válhatott családnévvé. Olyan ritkán fordult elő, hogy idegenek között kapta meg valaki családnévnek, hiszen a más anyanyelvűek inkább a saját nyelvükön különböztették meg a magyar nemzetiségűeket, így keletkeztek például az Unger, Ungár nevek. A Magyar vezetéknév 2014-ben a 34. leggyakoribb magyar családnév volt. Néhány híres „Magyar” vezetéknevű ember, mint például Magyar Bálint politikus, volt oktatási miniszter, vagy Magyar György labdarúgó, ismertségével is hozzájárul a név történetéhez.
A családnevek egy másik fontos típusát képezik az apa nevét jelölő, úgynevezett apai eredetű nevek. Az észak-germán nyelvterületen terjedt el az a családnév típus, mely az apa nevét, a fiút jelentő Sohn-Son-Sen toldalékkal köti össze. Ilyen, például a Johnson, Edison, Andersen, Erikson, Robinson, Amundsen. A későbbiek során ez a toldalék egy „s”-re rövidült, melyet látunk a Jacobs, Siemens, Philips, a Michels stb. esetében. A magyarban ugyanezt a kapcsolatot jelenti a „fi”, a „fia”, vagy „ffy” toldalék, mint például Gyulafi, „Vata fia János”, Bánffy, Apafi, Lórántffy, Abafi, Petőfi. Ezt az apa-fia kapcsolatot az araboknál az „ibn”, a skót-ír családneveknél a Mac, Mc, a szlávoknál pedig az „ics”, „its”, „vics” szóvég jelzi. Móron is találkozhatunk ilyen nevekkel, mint Petrovics, Ivanics, Dimovics, Szakasits, Breznovics, Modrovits. Ez az „ics”-„vics” végződés a szomszédos német nyelvterületre „itz” - „witz” formában terjedt át, lásd a móri Godwitz, Jeschitz, Kollitz neveket. Ezt a „vitz” végződést számos cseh és lengyel földrajzi név végén is megtaláljuk, gondoljunk a gyászos emlékű Auschwitz városnévre. Az ilyen településről elszármazott ember családnévként kaphatta meg az „-er”, vagyis „-i” raggal megtoldott városnevet.
A tudósok feltárták a magyarok meglepő genetikai eredetét
A Foglalkozási Családnevek - Hivatásból Eredő Identitás
A családnevek elterjedésének idején egy családfő gyakran az akkor űzött foglalkozásáról kapta a nevét, ami a legközvetlenebb módon jelölte meg az egyént a közösségben. Ez a jelenség a magyar nevek esetében is igaz, számos kovács, szabó, molnár, takács vagy juhász nevében máig fellelhető az ősi mesterség. A házasságkötések kötetének könyvünk elején látható első oldalán az 1697-es év első sorában szemünkbe ötlik a Georgius Takács név. Viselője, vagy egyik őse minden bizonnyal e foglalkozásról kapta családnevét. A tanúként szereplő „Georgius Molkor” és „Michael Faberlignarius” szószerinti fordítása: „György, a molnár” és „Mihály, a bognár”. Ezek a példák is jól mutatják a foglalkozási nevek kialakulását.
A móri német családnevek tanulmányozása során értékes adatokhoz juthatunk az idetelepülők foglalkozását tekintve. A német nyelvterületen magasan vezető Schmidt (kovács) és Müller (molnár) családnevek Móron is igen elterjedtek. De van sok egyéb „iparos” is: Schneider (szabó), Zimmermann (ács), Maurer (kőműves), Kellner (pincér), Koch (szakács), Schmölczer (olvasztó), Szeiler (köteles), Schusztek (cipész), Glázer (üveges), Wágner (kocsis), Weber (takács), Wirth (vendéglős), Hafner (fazekas), Geszler - eredeti alakja: Kessler (üstkészítő), Peinhacker (csontvágó, azaz hentes), Garber (tímár), Breier, Bräuer, Bierbauer (sörfőző), Pfleger (ápoló), Graber (sír- vagy árokásó), Gruber (veremásó).
A mezőgazdaság köréből is számos név származik: Bauer (paraszt), de lehet építő is, például Brunnbauer (kútépítő). Ackermann (szántóember), Fischer (halász), Kornsee (magvető), Forstner (erdész), Móder, vagy Máder (rendre arató), Wiesner (réti), Gartner, Baumgartner (kertész, faiskolás), Walczer (hengerező), Garber (kévéző), de lehet cserzővarga is. A Mayer - Meier majoros gazdát jelent. A "Hof" szó a németben nemcsak udvart, hanem parasztgazdaságot is jelent. A Tradler az ófelnémet Thrait, azaz rozs szóból származtatja a nevét. Az Abholzer fátletakarítót, erdőírtót, tarolót jelent. A Leitermann, Leitner (harangozó) már a zene területe felé vezet.
A Származási Helyre Utaló és Egyéb Családnevek
A családnevek jelentős része a viselő földrajzi eredetére utal. A kapucinusoknál vezetett nyilvántartásokban megjelenő újabb és újabb családnevek a betelepülők csoportos, hullámokban történő érkezésére utalnak. A Schwoob - később már „sváb” formában írott név viselői, a Frank, a Bayer nevűek e délnémet törzsekből való eredetet tudhatják a magukénak. A német ember Schlezingernek mondja sziléziai honfitársát, a cseh-morva pedig Slezáknak. Mindkét név élt itt Móron a két világháború között. A Steirer, Steierhofer stájerországi származást, a Böhm, Pehm, Bem csehországi eredetet igazol (Böhmen), a Pollmann, Pohl, Pollermann pedig lengyel származást (Polen).
A nemesek - legyenek azok magyarok vagy németek - többnyire birtokaik helyéről kapták családi - és nemesi előnevüket. A móri Berényi grófok például Karancsberényről, a lengyel származású Luzsénszkyek első hazai birtokukról, Luzsnáról vették fel a „Luzsnai” előnevet. A móri Radnóti (korábban: polgári) iskolát építtető Zichy miniszter a „Zichi és Vásonkeői” előnévvel dicsekedhetett. Az országnak miniszterelnököt, Mórnak gyógyszerészt adó Gömbösök - a Kálváriatemetőben levő sírkövük szerint - a „Jákfai” előnevet bírták. A nemes urak megengedhették maguknak, hogy nevüket tetszésük szerint változtathassák. Luther Márton egyik vitapartnere, Konrád Koch „von Wimpffen”-re változtatta nevét, mert ennek a városnak a határában feküdtek birtokai. Később a „Von Bucheim” nevet viselte, mert Bucheim-ben született. Végül mégis visszatért az eredeti Konrád Koch névre. Egy sziléziai nemes, Gotsche Schoff Gottfried Schaff-ra módosította nevét, bemutatva a névváltoztatás történelmi gyakorlatát.
Az általános földrajzi megnevezésekből is számtalan családnév - vagy azok elő- vagy utótagja - lett. Így, például a Berg (hegy) a következő, ma is élő nevekben: Berger, Stolczenberger, Eisenberger, Trischberger. Patak, tó (Bach, See): Bacher, Furtenbacher, Rohrbach, Seehofner, Reichenbach. Egy híd (Brücke) közelében lakó a Bruckner, Brückner, egy hidacska, vagyis bürü (Steg) a közeli Stéger család névadója lehetett.
A fizikai vagy lelki tulajdonságok is ihlettek családneveket: a Klein (kis), Grosz (nagy), a Stumpf (csonka), a Stammler (dadogó-hebegő). A Grün (zöld), vagy Blau (kék) név viselőjének kedvelt ruhaszíne lehetett a neki nevet adó szín. A Glatz kopaszt, a Stoltz büszkét, délceget jelent. Méltóságot, tisztséget, anyagi helyzetet, vallásosságot jeleznek a Reich (gazdag), a Richter (bíró) és a Christ, vagy Kriszt családnevek. A Frey a nevével adja tudtára mindenkinek, hogy bizonyos összegű váltságdíjjal kiváltotta magát a földesúri függés alól.
Ismeretes, hogy egyes állatokat olykor emberi tulajdonságokkal ruházunk fel, ezek aztán családnevekre is áttevődtek. Az erőszakos, kíméletlen embert talán ezért nevezték Wolfnak (farkas), a ravaszt Fuchsnak (róka), a kakaskodót Hahnnak (kakas), a szorgalmasat Grüllnek (tücsök). A Vogel madarat, a Mandl baknyulat és kepét egyaránt jelent, de lehet „kis férfi” is. Egy-két esetben valamilyen mértékegység szolgált névadó gyanánt: a Seidel vagy Seitl meszelyt, iccét jelöl.
Végül említsük meg a családnevek keletkezésének egy másik forrását is. A középkorban, tehát a családnevek kialakulásának idejében elterjedt szokás volt, hogy a városi iparosok, kereskedők, vendéglősök, patikusok házuk falára nemcsak a cégtábláikat tették ki, hanem a bolt, a műhely utcai homlokzatában kialakított kis mélyedésbe egy király, herceg, egy farkas, egy angyalka szobrocskáját helyezték el. Utca és házszám akkor még nem lévén, így segítették a járókelőket abban, hogy boltjukat, műhelyüket megtalálják. Gyakori volt az is, hogy különféle ábrákat festettek házuk homlokzatára. Idővel az itt lakó háztulajdonosra is ráragasztották az ennek megfelelő Kőnig, Herzog, Prinz, Wolf, Engel neveket. Olykor a ház előtt, vagy annak udvarán álló diófa, cseresznyefa lett az ott lakó névadója: Nussbaum, Kirschbaum. Azt a házat, melyben egy pénzügyekkel foglalkozó zsidó lakott, egy hatalmas vörös címer díszítette. Lakója idővel megkapta a Rotschild nevet.
Családnevek Kutatása és Adatbázisok
Saját családnevünk eredetének megismerése izgalmas felfedezőút lehet, amely nemcsak a személyes, hanem a tágabb kulturális és történelmi gyökerekhez is elvezet. Amennyiben első körben nem jár eredménnyel a keresése, érdemes szakértő segítséget kérni. A Névtörténeti Kutató Központból megszerezhetők a szükséges információk. A névtörténeti kutatáshoz, amennyiben nem szerepel az adatbázisban a családnév, illetve a családfakutatáshoz ajánlatot lehet kérni. Szintén megrendelhető a családi címer, a Családfakutatási segédlet, illetve a névtörténeti fordítás is.
A névkereső a Történeti Magyar családnévatlasz 1720-1722-es adatbázisa alapján készít névtérképeket. Az adatbázis a Magyar Királyság második országos összeírásának személynévadatait foglalja magában, melyet az Erdélyi Kormányzóság 1721 -1722. évi megyei összeírásainak adataival egészítettek ki. A különböző helyesírású névalakok egységesített formában kereshetők, azaz például a Kovács, Kovách, Kováts, Kovacs, Kovats, Kowács, Kóvács névalakok a mai helyesírás szerinti névalak, a Kovács alatt találhatók. A hangérték nélküli h-ra végződő nevek h nélkül (például Balogh helyett Balog), az y-ra végződő nevek pedig i-vel (például Beny helyett Beni) kereshetők. A névkereső segítségével megyei és járási felosztású térképek kétféle számítási mód (kalkuláció) alapján készíthetők.
A Nevek Torzulása és Változása az Időben
A családnevek alakja idővel több-kevesebb változáson ment át. Ennek oka elsősorban az, hogy az itteni kapucinus zárda magyar ajkú szerzetesei nem ismerve a német nyelvet és helyesírást, a bemondott német nevet találomra, hangzás után írták le. Ugyanakkor a sváb, bajor, sziléziai, vagy középnémet földről érkezett telepes is a maga nyelvjárása szerint mondta be a nevét. Mivel írni-olvasni nem tudott, annak helyes leírását sem tudta leellenőrizni. Ezért fordul elő például, hogy a móri Piringer családnevet más német faluban Biringer formában ismerik, a móri Pábli családnév Pusztavámon Bábli. A szókezdő „G” nálunk sokszor „K”-ra változik, de ugyanígy a „K” is „G”-re.
Egy-két betű megváltoztatása vagy elhagyása más értelmet adhat egy névnek, vagy azt értelmetlenné teheti. A móri értelmetlen Kaifis név régen Haifisch lehetett, ekkor „cápa” lesz a jelentése. Valaha biztosan volt egy „H” az itteni Eiterer családnév elején - akkor a mostani „gennyező” helyett még „vidám” volt a jelentése. A Furtenbacher (gázlópatakit jelent) alak helyett egy pap Vbrtenbacher-t írt. Az értelmetlenné torzult családnevek élén álljon itt a manapság „Apolczer”-nek írt családnév, melynek eredeti alakja Abholtzer volt. Semmitmondónak tűnik az első világháború idején még itt élt Tiringer név, hiszen Tiring nevű település nincs német földön. Eredeti alakja: Thüringer, azaz Türingiai. Ugyancsak élt még akkoriban a Trezner családnév, így ennek sincs értelme, de a régebbi időkben íródott okmányokon írt Drezner változat már közelebb visz a még korábbi, eredeti Drezdner alakhoz, ami Drezdait jelent.
Az osztrák-bajor nyelvjárás sajátos fejlődését több móri név is mutatja. Az egyik ilyen jellegzetesség a foglalkozásból képzett nevek „er” képzőjének elhagyása. Így lett a Bäckerből Beck, a Kornsäerből Kornsee, a Kailhackerből - mint fentebb láttuk - Kailhack, a Singerből Sing, és a Körberből Korb, mintha a magyarban e nevekből az „ó, ő” képzőket hagynánk el. A Sütőből így lenne Süt, a Magvetőből Magvet, az Ékfaragóból Ékfarag, az Éneklőből Ének, és a Vékafonóból, Vékásból Véka.
A névtorzulás terén a mai Czahesz név viszi el a pálmát. Ősi, eredeti alakja a Zakariás, németül: Zacharias. Az alapnév folyamatos változása a kapucinusok nyilvántartásaiból jól nyomon követhető. Az 1740-es években még az eredeti német alak van jelen. 1750-60 körül már a becézett változat, a Zachers, Zachas terjed. 1850 körül már a Zachez, Zaches és Zachesz változat az általános, s ez lett napjainkra Czahesz.
Ugyanígy elénk tárul a Gerstmár név fokozatos fejlődése is. Ezzel a névvel már rátértünk egy másik nyelvi fejlődési sajátosság bemutatására: a magánhangzók ritkulására. A régi nyelvezetben még gyakori „aie - eie” torlódások idővel „ai - ei” alakra, majd további fejlődés után „aa”-ra módosultak, amit a magyar ABC-ben „á”-nak írunk. Például Schleier (fátyol) mára „Slár”-ra ejtődik, az Eier (tojások) „Ar”-ra. De Móron illik a borászat köréből is példákat felhozni. A szőlőcefre itt a Maische szóból „Mázs”-ra, a szőlőbarázda a Raine szóból „Rá” alakra rövidült. De visszatérve a nevek világába: a régi „Mayer” is - mint a fenti Gerstenmayer példából láthattuk - ,,-már” alakra rövidült. Így lettek az igen gyakori ,,-mayer” végződésű nevek is megrövidítve.
A nevek alakjai sokszor a német nyelvnek azt az állapotát tükrözik, amelyet a családnevek kialakulásának idejében használtak. Így például a mai „ei” régen „ai” volt. A legrégebbi móri névsorokban is az Eisenbergert még Aisenbergernek, a Reichet Raichnek, a Reisert Raisernek, s Steinert Stainernek, a Freyt Frainak és végül a Kleint Klainnak írták. Lásd a móri családfők névsorát az 1715-ös összeírásban. A régi német még Hübel-nek mondta a dombot, amit manapság már Hügel alakban írunk és mondunk. Az „i”, vagy „y” betűket magukba foglaló neveket régen gyakran úgy írták, hogy e betűk fölé két pontot, vagy két vesszőt tettek. Régi sírköveken, iratokon ezért találkozunk ilyen nevekkel: Angely, Frey, Jánny, Kaiser.
Még egy érdekesség a nevek köréből: különösen a mindent díszítő barokk korban, ha mással nem is, de egy plusz betű betoldásával ékesítették fel egyik-másik családnevet is. Ekkor lett a Tischerből (asztalos) Tischler, a Müllerből (molnár) Müllner, a Forsterből (erdész) Forstner, de ekkor változott a Schwarz családnév Schwartz-ra, a Schmid pedig Schmidtre. A nevek eltorzulása napjainkban is tart. Ennek legriasztóbb példáit a temetők sírkövein láthatjuk. Móron sajnálatosan kevesen ismerik Trischberger Zsuzsanna és Földes Csaba móri családnevekkel foglalkozó kitűnő munkáját (a könyvecskét a Heidelbergi egyetem adta ki 1993-ban), amelyben a kapucinusok nyilvántartásaiból az 1696. és 1740. közötti adatokat az 1896-1940 között még előfordulókkal vetették egybe. Kiderült, hogy ekkor a korábbiakból már csak mindössze 108 maradt „életben”.
A Családnevek Eltűnésének Okai és Jelenségei
A családnevek eltűnése vagy kihalása egy településen számos történelmi és társadalmi tényezővel magyarázható. A Mórról gyűjtött adatok alapján, a kapucinusok nyilvántartásaiban szereplő nevek jelentős része eltűnt az évszázadok során. Ennek oka az uradalmi intézők kíméletlensége mellett a földhiány is lehetett. Egy 1691. évi összeírás itt 31 jobbágytelket említ, ebből 25 és fél telek az itteni magyar családok kezén volt. A maradék öt és fél telek kettéosztva néhány elsőnek ideérkezett sváb telepes családnak jutott. A második hullámban (1711-14) érkezők tehát már nem jutottak még töredéktelekhez sem. Így érthető, hogy földet, kedvezőbb feltételeket és újabb adómentes éveket keresve tovább vándoroltak. Neveikkel rövidesen Gánt, Pusztavám, Isztimér stb. falvak jobbágynévsoraiban találkozunk.
Szerepet játszhatott a nevek eltűnésében a kurucháború, a járványok (1708 és 1739), de a házasságkötések is. A korábban közölt példák a máshonnan idekerült fiatalok neveit mutatták. Nyilvánvaló azonban, hogy sok móri férfi menyasszonya vagy felesége kedvéért innen annak falujába költözött. A nevek kihalása, eltűnése napjainkban is tart. Sok fiatal házasságkötés, munkavállalás miatt kerül el városunkból, köztük olyanok, akiknek nevei ezzel eltűnhetnek a helyi krónikákból.
A Pálos Rend és a Magyar Kultúra - Mélyen Gyökerező Kapcsolatok
A családnevek kutatása mellett érdemes elmerülni a magyar történelem és kultúra gazdag szövetében, ahol a nevek, rendek és események összefonódnak. A magyar Pálos-rend, melynek alapítója Özséb nevet vette fel elődjétől, Szent Euzébiusz vértanúról - Pannónia első ismeretes vértanúja Valerianus uralkodása alatt (235-259) - kivételes jelentőséggel bír. Özséb II. András idején Magyarország fővárosában, Esztergombban született 1200-ban. Özséb az esztergomi érseki egyház kanonokja lett, közvetlenül érezte II. András kül- és belpolitikájának hatását. II. András trónra lépésével együtt a merániai család is hatalomra került, és olyan helyzet alakult ki, hogy egyszerre csak azon vették észre magukat az ország vezetői, hogy háttérbe szorulnak. Sikerült a legnagyobb nádort (három király nádora volt) Mok-ot is 1210 körül kiszorítani a hatalomból. Minden előkelő helyet, javadalmazó állást Gertrudis környezete kezdte elfoglalni. A király a teljes királyi vagyont elajándékozta az idegeneknek.
Özséb esztergomi kanonok a politikával szemben a saját félrevonulásról is gondoskodott, hogy a szent magányban háborítatlanul gyakorolhassa a keresztény erényeket. Szándékának, hogy előbb megvalósíthassa, előre nem látható akadályba ütközött, a 1244-ben a szomorú emlékű tatárpusztítás következtében. A világi papok sokasága templomok és hívők nélkül maradtak és keresték a helyüket. Ekkor Özséb tervének megvalósításához látott. 1246-ban Özséb atya Vancsay érsek engedelmével a pilisi hegységbe indult néhányadmagával. Egy hármas barlangba költözött, ahol a Szent Keresztről elnevezett kis remetekápolnát épített. Látomása Özséb atyának meghatározta további életét. Pilisben élt, és így többször találkozott a hegység többi remetéivel. A szentkereszti kápolna mellett 1250-ben kolostort épített, amelyet négy év múlva László király több javadalommal látott el. Arra törekedett, hogy a magyar remetéknek közös életrendjük legyen. A rend főnökének Özsébet választották. Már csak az apostoli szék jóváhagyását nélkülözte a szerzet, ezért őt társai beleegyezésével Rómába indították el. Özséb, első priori provinciális, néhány testvér kíséretében elindult Rómába és Szent Ágoston szabályainak engedélyezését kérte. Ekkor IV. Orbán ült Szent Péter székén, a szentatya előtti ügyének megnyerésére Tamást, (később 50 év múlva aquinói szent) a kor legnagyobb egyházi tudósát kérte segítségül. Tamás közbenjárására fogadta a pápa Özsébet és Pált, a veszprémi püspököt szólította fel az ügyben a véleményadásra és a szabályok kidolgozására. 1270. január 20-án az általa alapított szentkereszti kolostorban, társainak szívszakasztó zokogásai között halt meg.
A pálosok a rendi szabályok kidolgozásánál figyelembe vették a szent ágostoni regulát. A regula a szerzetesek életszabályainak gyűjteménye, a keresztény életszentség megélését biztosítja közösségi életben. Az 1308. december 13-án kelt okmányban, Gentilis bíboros, az V. Kelemen követe látogatásakor kapta meg a rend az engedélyt, hogy végleg Szent Ágoston regulája szerint szervezze meg életét. 1474-ben Váci Pál is elkészítette a magyar fordítását a regulának. Szombathelyi Tamás (1476-1480, 1484-1488), aki két alkalommal is a rend élén állt, a generális a pálosok számára a kötelező Ágoston-regulához állított össze önálló, az erényekre buzdító beszédeket.
Az Alapítás és a Rendfejlődés - Özséb Atyától Mátyás Királyig
Mátyás király és a vezetői réteg a legmagasabb keresztényi odaadást látta a pálosokban. A tudós remetéket nagy tisztelet övezte a műveltségük miatt. Tisztelték Buda melletti Szentlőrincet és az óbudai pálos Fehéregyházát a Jagellók is. Bakócz érsek Fehéregyházán, a pálosoknál keresztelte meg az újszülött Lajos trónörököst. A középkor végére az ország legnépszerűbb szerzetes rendjévé alakultak, hozzájuk tartozott tetemes földbirtok és sok egyházi kincs.
Mátyás király kiemelkedően szerette a pálosokat. Miután 1467. január 15-én győzelmet aratott Ali bég felett, e napon - éppen Remete Szent Pál ünnepén - Magyarország védőszentjévé avatta Remete Szent Pált. Országa nagyjai, családjai többségükben pálos elkötelezettek, így a Bakkok is és Mátyás királyságához is több szálon kapcsolódtak. Berendi Bak Gáspár csatában vett részt, később pap, majd szepesi prépost, 1464-ben Bolognában tanult és Rómában 1472-ben mondta az első misét. 1472-ben a lengyel követekkel Iglóra ment, Kázmér királyt ő általa hívta meg lakodalmára Mátyás király. Ezt a kapcsolódást a családdal tovább erősítette, hogy a király Óbudai Fehéregyházát a pálosoknak adományozta, ahol az Árpád sírja volt és ennek a kolostornak az első perjele lett Bakk Mátyás. Fehéregyháza híres és kedvelt búcsújáró helye lett a fővárosnak. "Az Úr megtestesülésének 907. évében költözött el Árpád fejedelem." Mátyás király a rettegett pallosjoggal is felruházta a rendet.
Mátyás idejében, amikor lázadást szerveztek a király ellen, Szentgyörgyi János grófot független vajdának kiáltották ki. Mátyás azonban gyorsan és könnyűszerrel leverte a lázadókat, még mielőtt komoly haderővé szerveződhetett volna az 50.000 főnyi összegyűlt lázadó tömeg. Ezután Moldovába nyomul, hogy megbüntesse a hűtlen István vajdát. December 15-én az éjszaka leple alatt megtámadta a király táborát, és véres csata fejlődött ki. A király hadapródjával, Bak Istvánnal együtt elég súlyosan megsebesült. Remete Szent Pál oltalmazta a királyt és hadapródja életét a moldovai véres és alattomos ütközetben. Bak István őse a ma élő Szentkatolnai ágnak. Remete Szent Pál már 541 éve oltalmazza a Bakk családot.
Mátyás király időszakában már meglévő és jelenleg már biztosan adatolható magyarországi kolostorok száma 69 volt. De pálos kolostorok találhatók Európa több országában is, többek között Ausztriában, Horvátországban, Portugáliában, Spanyolországban, Lengyelországban. A Buda melletti Szent Lőrinc lesz a főkolostor. A XIV. század legelső éveiben a János-hegy s a Hárs-hegy nyergén, királyi parancsra az akkori Nádor faluban egy új monostor építésébe fognak, Remete Szent Pál szerzetének, a pálosok számára. A monostorépítésre egész Magyarország odafigyel. Magyar alapítású pálos monostor épült fel 1300-1304 között. Később nemzetközi főkolostorrá vált és a magyar művelődésnek is egyik fellegvára lett. A későbbiekben fejlődésben a Pannonhalmi apátságot is túlszárnyalta, és temploma vetekedett a Mátyás templommal. 300 rendtag talált otthont a falai között. A templomot pazarul épített oldalkápolnák sora övezte. Közülük a legdíszesebb a Remete Szent Pál-kápolna volt. Ebben őrizték a Nagy Lajos adta Remete Szent Pál ereklyéket. A Buda melletti Szentlőrinc monostora sokkal több volt, mint egyike monumentális műemlékeinknek.
A Pálosok Szerepe az Építészetben és a Tudományban
A Buda melletti Szentlőrinc-i építőmesterek építették meg a gótikus Magyarország mintegy száz vidéki pálos kolostorát. De ők faragták meg templomaik köveit, szobrait, szenteltvíztartóit, a templomaikba temetkező előkelőségek sírköveit. S ami a leglényegesebb: ők látták el színes üvegablakokkal, sőt orgonákkal is az ország valamennyi pálos kolostorát. Itt dolgozott a kor legnagyobb magyar világi építésze is, Kassai István. A Buda melletti Szentlőrinc monostori könyvtára csereviszonyban állt Mátyás könyvtárával. A pálosok rendszeresen dolgoztak Mátyás király könyvesházának. Itt volt a Bibliotheca Corviniana íróháza, scriptoriuma. Mátyás király uralkodása alatt a pálos kolostorok még jobban növekedtek minden téren: szerzetesi fegyelemben, szellemiekben és anyagiakban egyaránt.
A sírkápolnát 1525 szeptemberében - a monostorral együtt - a törökök semmisítették meg, és több darabra törték Dénes képfaragó remekét, a vörös márvány sírládát. A Remete Szent Pál koporsó néhány darabját ma a Budapesti Történeti Múzeum őrzi. A pálos kolostorok építése tipikusnak tekinthető: egy adott korban (kápolna, templom, búcsújáróhely) a környék remetéi gondozzák és odatartozásukat jogilag is igyekeznek rögzíteni. A Pálos-rend 1786. évi föloszlatása után a templom az egyetem tulajdonába került. Országunk Mátyás király időszakában a pálosokkal nemcsak az építészet alapjainak remekeit tették le, hanem a különböző egyéb szellemi alkotásokat is, mint a kódexek írását, melyhez tradicionálisan fenntartották az ősi írásunkat, a rovásírást.
A Rovásírás és a Pálosok - Egy Elfeledett Kincs Újjászületése
A magyar rovásírás nemzetünk egyik különleges kultúrkincse, amelynek története a népünk eredetéhez nyúlik vissza. A pálos rovásírás tulajdonképpen az eredeti magyar (székely) rovásnak a rendházakban némileg átalakított, talán „literátusabb” változata. A különbség főként abból áll, hogy a magyar (székely) rovásírás - keleti írásmód szerint - jobbról balra folyik, míg a pálosok ezt nyugati, balról-jobbra haladó írásmódra váltották fel. Ezt az írást a rendházakban körülbelül a XVI. század végéig használták. Eredete igen régi időkre vezet vissza, rokonságban van a türk rovásírással.
A székely rovásírásban még olyan ősi betűjegyek is fellelhetők, amelyek más, közel-keleti írásokkal mutatnak hasonlóságot, ősibb jegyek a türk rovásírás betűinél is. A székely rovásírás a XVI. századra komoly újravirágzásnak indult, s különösen Erdélyben, a székelyek körében általánosan használt volt. Az elnevezése a középkorban szittya/szkíta-írás volt, s csak a legutóbbi időkben nevezték el székely-rovásírásnak. Olyan mértékben elfogadott volt, hogy Székelyföldön még a XVIII. században is tanították iskolákban. A XIX. században elkezdődött a rovásírás tudatos kutatása. A székely-rovásírás iránya többségében jobbról-balra haladt, de a legrégebbi időktől kezdve vannak emlékek, amelyekben az írás balról-jobbra irányú.
A székely rovásírással fennmaradt emlékeink között a legszebbek a középkori vallásos szövegek, amelyek az akkori kiejtést rögzítették. Igazi irodalmi élmény a XVI. században leírt Miatyánkot és Hiszekegyet elolvasni, s csodálatos, hogy a rovásírással sokkal egyértelműbben tudták leírni a beszélt nyelvet, mint az akkori latinbetűs írással. A pálos rovásírás az eddig megtalált emlékek tanulsága szerint a XIII. század második felében alakult ki - ezt követően egyházi irányzattá vált, és manapság döntően templomok felirataiban bukkan fel. Ennek az írásmódnak különlegesen sok emléke maradt meg Dél-Amerikában. A magyar pálos-szerzetesek ugyanis ismertek voltak a középkorban úgy a spanyol, mint a portugál királyi udvarban, ezért magyar pálosokat hívtak Dél-Amerika belső részeinek felfedezéséhez és az indiánok megtérítéséhez is. Az atyák gyakran barlangokban laktak ott is (hasonlóan a Pilis hegységbeli lakhelyeikhez), s a barlangok falán nagyon sok magyar nyelvű, balról-jobbra haladó felirat maradt fenn. De levelezéseikben, térképek feliratozásánál szintén használták a pálos-rovásírást. Helyüket később jezsuiták vették át, de a közöttük lévő magyar jezsuiták még egy darabig használták ezt az írást is, sokszor latin írásmódjukkal vegyesen.
Hazánkban - a valós nemzeti történetkutatással párhuzamosan - reneszánszát éli a rovásírás-kutatás, illetve a régi, sokszor évezredes rovásírásos emlékek felfedezése, értelmezése. A dél-amerikai Cerro Pelado barlangban körülbelül 1500 körül véstek a sziklába. A számokat arab számokkal írták rá, bizonyítva mai számaink eredetét. Ezeket a számjegyeket a kettőspont (két, egy vonalban álló hurok) után figyelhetjük meg. Felirata: született 1473-ban.
A Pálos térképeket a Magyar Piarista Tartományfőnökség levéltárában már a XVIII. században is őriztek. A térképek katalógusa nyomtatásban is megjelent, ahogy a rendi levéltárak térképeinek katalógusai is. Példaként említhető a „Pálos és piarista térképek”, melyet Dóka Klára állított össze Csányi László munkatárs segítségével Budapesten, 1991-ben. Magyarországi egyházi levéltárak térképei, térképek profiltisztítás céljából átadásra kerültek a rendtartomány Központi Könyvtárának. A pálosoknak újvilági (amerikai) térítéseikről állít majd emléket a Pilisi Pálos Passió. Az Európai Passió Szövetség hozzájárult a magyar passiók újraindításához, Maurice Clos Franciaországból, Josef Lang Németországból, Franz Miehl Ausztriából, André Pesleut Belgiumból, Antonio Filippi Olaszországból nyújtottak segítséget. A passió latin szövege Hadnagy Bálint műve, 1511-ben íródott. Csonka Ferenc fordításában Árva Vince atya bocsátotta rendelkezésünkre.
A Pálos Rend Nemzetközi Jelentősége - Kolumbusz és Amerika
Mátyás korában 27 kolostor titulusa Szűz Mária volt. Többségében a Mária kegyhelyeken építették fel a kolostoraikat, a rend életében központi helyen állt a Mária-tisztelet. Boldogságos Szűz tiszteletére választotta Kolombusz is a hajójának nevét, amit Santa Mariának nevezett.
Kolumbusz Kristóf (1451-1506), más néven Cristóbal Colón vagy Cristoforo Colombo, kezébe jutott Paolo Toscanelli levele és térképe, melyet V. Alfonz portugál királynak írt az Indiába vezető útról, melyet nyugat felé tartva is elérhetőnek vélt. Ilyen irányú tervet terjesztett II. János portugál király elé, de javaslatát elutasították. Kolumbusz 1485-ben, felesége halála után ezért átköltözött Palosban, a La Rábida kolostorba. A palos szó spanyolul azt jelenti „veretés”. A "szent remete szerzetnek", a pálos rendre jellemző a remeteség hármas jellege: az imádság, a magány és a vezeklés szeretete, így határozhatjuk meg a tevékenységüket. A vezeklést, a veretést a későbbiekben a regulák szabályozták.
- augusztus 3-án futott ki a Palos kikötőjéből három hajóval Kolumbusz: a Santa Mariával, melyen személyesen parancsnokolt, a Pintával, melyet Martin Alonso Pinzón irányított, és a Ninával, Vincente Yánez Pinzón vezetésével. Kolumbusz kettős hajónaplót vezetett a legénység megtévesztésére és megnyugtatásukra. 1492. október 12-én éjjel pillantották meg az első amerikai szárazföldet, Guanahanit. Ezt a helyet San Salvadornak, Szent Megmentőnek keresztelte el. 1492. december 25-én, Szentestén, a Santa Maria zátonyra futott, Kolumbusz átköltözött a Ninára.
A portugálok 1493-ban átvették a magyar rend konstitúcióit, reguláját. Felvételüket is ebben az évben hagyta jóvá VI. Sándor pápa. Kezdetben 4 évenként, később minden nyolcadik évben küldték el a tartomány követeit a Buda melletti Szentlőrinc-i nagykáptalanra. 1492. október 12-én Kolumbusz az Újvilág földjére lépett. Kísérete élén megcsókolta a földet, imádkozott. A világtörténelem legnagyobb eseménye ez a nap. A magyar pálosok Amerikába így jutottak el, ezen nem kell csodálkoznunk, hiszen ez a rend volt a legméltóbb arra, hogy Izabella királyné a pálosokat hívja és küldje téríteni Amerika földjére, Kolumbusz hajóira. A portugálok már 1464-ben csatlakoztak a magyar rendhez. A spanyol testvérek eredeti nevük Fratres de Hispánia volt. A Lisszaboni Állami Levéltárban őrzik Szombathelyi Tamás generális búcsúztató beszédét, amit a Portugáliába távozáskor 123 pálos atyának mondott.
VI. Sándor pápa (Rodrigo Borgia) (1431-1503) megbízásából többször mentek Amerikába, hogy ott hittérítést végezzenek a pálosok, akikre kezdetben ő bízta Amerika krisztianizálását. Magyar főpap volt Borgia, Rodrigo, aki kardinális korában egri érsek és péterváradi apát is volt, így jól ismerte a pálosokat. Hunyadi Mátyás nevezte ki a kardinálist péterváradi apáttá, hiszen fején a Szent Koronával apostoli királyi uralkodó volt, aki egyébként, tudottan jó kapcsolatban állt a pálosokkal. Spanyolország és Portugália szembefordult egymással, és megint VI. Sándor kéri fel a pálosokat, hogy csillagászati eszközökkel húzzák meg a határvonalat a két veszekedő hatalom között, jelezve a rend tudományos és diplomáciai szerepét is.
tags: #csaladinev #keresese #kevert