A Kádár-diktatúra kései időszakának egyik szimbolikus története a CPg együttes üldözése és börtönbe zárása, amely mélyen rávilágít arra, hogyan lehetetlenítette el a rezsim azoknak az életét, akiket ellenségének tartott. A punkegyüttes tagjai, akik a szabadságot keresték a zenéjükben és az öltözködésükben, a rezsim szemében provokációnak számítottak, és módszeres zaklatás, majd koncepciós per áldozatai lettek. Ez az eset nemcsak a CPg sorsát pecsételte meg, hanem rávilágított az underground zene és a hatalom közötti áthidalhatatlan szakadékra is, amely a '80-as évek magyar rockzenéjét jellemezte.
A Kazettaügy Kezdete és az Állami Megfigyelés
A CPg punk együttes meghurcoltatásának egyik kevésbé ismert, ám annál fontosabb része az úgynevezett "kazettaügy". Az ezzel kapcsolatos titkosszolgálati iratok, melyeket a Történeti Levéltárban (dossziészám: V-163453) tártak fel, részletesen bemutatják, hogyan vált egy ártatlan tárgy egy politikai per kiindulópontjává.
Benkő Zoltán Güzü, a CPg frontembere, a "Pol Pot megye punkjai" című filmben mesélte el, hogy az egész ügy egy kölcsönkapott kazettával kezdődött. Egy alkalommal, miközben a Csillag téren üldögéltek, egy idegen férfi sört adott neki. A helyzet gyanús volt, ezért Güzü inkább nem itta meg a sört. Nem sokkal később rendőrök érkeztek igazoltatni, és mivel az utcán tilos volt sört inni, ez szabálysértésnek minősült, amiért bevihették volna a rendőrségre. Bár ez az eset nem vezetett azonnali letartóztatáshoz, már előrevetítette a folyamatos zaklatásokat, amelyek a punkok mindennapjainak részévé váltak. A rendőrök mindennap igazoltatták őket, ugyanazok a járőrök, ugyanazokon az útvonalakon járva. Ez volt az első lépcsőfok a rezsim hadjáratában.
Az Illéstől a CPg-ig: amikor a hatalom szabályozta a hangerőt
A Végzetes Kazetták és a "Szabad Európa"
A kazettaügy tulajdonképpeni kezdete 1982. június 4-ére tehető. Güzü ekkor jött haza a basszusgitáros gyerektől egy kazettás magnóval, és három kazettával a zsebében. Mikor hazaért, a rendőrök már várták a házuk előtt. Rávilágítottak, elkérték a személyi igazolványát, megmotozták, elvették tőle a kazettákat és a magnót. A magnóról azt feltételezték, hogy lopott, de persze bebizonyosodott, hogy nem. Güzün kívül igazoltatták Lengyel Zoltánt, Imre Istvánt, Cseresnyés Pált és Bálint Györgyöt is, akik mindannyian punkok voltak.
A kazettákon CPg-számok voltak és a Szabad Európa Rádió szignálja. Kulcsfontosságú lett az a kazetta, amit egy bagi koncert után Tamás János adott Güzünek, hogy hallgassa meg, mert rajta volt egy fontos szám, a Csiga-Biga együttes egyik dala, a „Mindent akarok”. Güzü szerette ezt a zenét, ezért eltette a kazettát. Ez alapozta meg az izgatási eljárást, amely az első rendőrhatósági eljárás volt a CPg-sek ellen. A nyomozás elrendeléséről szóló, 1982. június 10-i határozatban szerepelt, hogy „az egyik kazetta a Szabad Európa Rádió által 1981. december 13-án a lengyel eseményekkel kapcsolatos ellenséges hangú adást tartalmazta”. Güzü erre úgy emlékezett vissza, hogy a kazettán a Szabad Európa Rádió szignálja után „szöveg nem nagyon volt, kvartyogott valakit egy fél mondatot.” A rendőrök a magnót „Sanwa 233/a” típusúként jelölték meg.
Güzü Letartóztatása és a Csiga-Biga Együttes Szerepe
Güzüt 1982. június közepén vették őrizetbe. Panaszt jelentett be az őrizetbe vétel ellen, mondván, hogy bűncselekményt nem követett el. Ennek helyt adtak. Güzü ekkoriban 21 éves volt, és a Városi Tanácsnál dolgozott díjbeszedőként, havi 2000 Ft-ot keresett. Bár Güzü erről nem beszélt visszaemlékezéseiben, elképzelhető, hogy már a kazettaátadás is provokáció volt. Az tény, hogy az idegen férfitől kapott kazettán volt hallható a Szabad Európa Rádió szignálja és műsorrészlete. Az ÁBTL-ben őrzött jegyzőkönyvek tanúsága szerint Tamás Jánost nem találta meg a rendőrség.
Nagy Feró és a Csiga-Biga: Egy Zenei Kapcsolat
A Csiga-Biga együttes 1982-ben Nagy Feró zenekarának neve volt - Waszlavik Lászlóval, a Beatrice előtt, a Bikini után. Az Ifjúsági Magazin 1982. májusi száma így mutatta be az együttest: „Engem a zenén kívül nem érdekel semmi, ehhez értek, ez az én dolgom. Az író ír, a kutya ugat, én zenélek. Jön a Csiga-Biga.”
Güzü állítása szerint csak a Csiga-Bigát hallgatta meg a kazettáról, a Szabad Európa nem érdekelte. Gyanúsítotti kihallgatásakor, 1982. június 11-én azt mondta, azért nem törölte le, mert nem volt mit felvenni helyette. És ez igaz is lehetett, hiszen akkoriban a kazettákra nagyon vigyázni kellett, a sokszori felvétel rontotta a minőséget. A Csiga-Biga együttes egyik felvétele, az „Egerfelnémet” (1982.04.03.) ma már elérhető online.
A Punk Identitás és a Rendszer Reakciója
A Kádár-diktatúrában a punk nem csupán zenei stílus volt, hanem egyfajta ideológiai lázadás is, amely a fiatalok öltözködésében, viselkedésében és dalszövegeiben egyaránt megnyilvánult. A rendszer számára ez elfogadhatatlan provokációnak számított, amelyre keményen reagált.
A Punkok Szemével: Lázadás és Szabadságvágy
Haska Béla tanúkihallgatásakor, 1982. június 21-én így beszélt a punkról: „Az emberek megbotránkoztatása a fő célja, melyet viselkedésünkkel és öltözködésünkkel kívánunk kiváltani… A zenében pedig a hivatalosan elfogadott rock irányzat elvetése jelenti a punk lényegét. Elsősorban dalaink szövegével igyekszünk kifejezésre juttatni, hogy gyűlöljük a rockot és olyan szabadságra vágyunk, ahol senki sem szól azért, ha a hajunkat pirosra festjük vagy wc vagy kutyalánccal díszítjük magunkat. (…) Zolival olyan dolgokról szoktunk beszélgetni, mit lehetne a nyugati Punkoktól átvenni, hogy a járókelőket minél inkább sokkolni tudjuk.”
Kocsis Tibor tanú a punk kapcsán a zenei irányzat társadalmi érzékenységét emelte ki: „Fellép a fegyverkezéssel, az erőszakkal, a környezetszennyezéssel, a nagyváros ártalmakkal szemben. (…) Az Üvegtörők című filmben az énekesnő énekelt és közben ki volt vetítve magyarul a szöveg, amelyben szó volt a nukleáris esőről.” Ezek a vallomások világosan megmutatják, hogy a punkmozgalom nem csupán a külsőségekben keresett kitörési pontokat, hanem mélyebb társadalmi és politikai mondanivalója is volt, amely élesen szembement a korabeli rendszer ideológiájával.
A Felmentés és az Alapnyilvántartásba Vétel: A Per Előszele
Bár Güzüt megvádolták „közösség megsértése” vétséggel, de bűncselekmény hiányában felmentették 1982. október 6-án. Az ítélet indokolása szerint Benkő Zoltán következetesen ártatlannak vallotta magát, csak a Csiga-Biga zeneszámot hallgatta meg többször is. Védekezését a tanúk teljes mértékben alátámasztották. A közösség megsértése szándékos bűncselekmény volt, ami jelen esetben nem valósult meg.
Az eljárás következménye volt, hogy az állambiztonság alapnyilvántartásba vette Benkő Zoltánt. És ez volt a CPg elleni nagy per előkészítő állomása, melynek során 1984. február 7-én letöltendő börtönbüntetésre ítélték izgatás miatt. A diktatúra ördögien működött. Előbb módszeresen zaklatták azokat a fiatalokat, akiknek nem tetszett a külseje, a zenéje, aztán koholt vádak alapján elítélték őket. A CPg azért is a legmeghatározóbb punk együttese az 1980-as éveknek, mert ők mertek a legbátrabbak lenni, és nem hátráltak meg a rendszer nyomására.
A Magyar Rockzenei Élet Átalakulása és a Beatrice Sorsa
A '80-as évek elején hatalmas változások söpörtek végig a hazai rockzenei életen. Betört az új hullám, az alternatív és a punkzene, ami kihívást jelentett a korábbi, hivatalosan is támogatott rockzenekaroknak. Ebben a zenei és politikai feszültséggel terhes időszakban pecsételődött meg a Beatrice sorsa is, amely 1981-ben erős ráhatásra beszüntette működését.
Nagy Feró Küzdelme és Újrakezdése
Nagy Feró nem tudta, mi legyen a következő lépés. A rockzenétől eltávolodott az alter irányába, szükség volt metamorfózisra, hiszen valahogy vissza akart kerülni a vérkeringésbe. Ahogy ő fogalmazott: „A Beatrice feloszlása a pályafutásom egyik legnagyobb csalódása volt. Újra nulláról kellett valamit felépíteni, ami már nem azonos a Beatricével.”
Az Ifjúsági Magazin egy cikke „Mi lett veled Nagy Feró?” címmel részletezte a helyzetet. Elmondása szerint „a zenekar regnálása alatt egyre többet értekezett Feróval, aki tű pontosan látta a rockzene helyzetét és tudta, ha a felszínre akar kerülni, akkor itt újítani kell és ha újít, azt már a Hanglemezgyár is támogatja, hiszen a Startot már nem Erdős irányította.” A „házasság” jól sikerült, hiszen azonnal megnyílt minden kapu.
Feró először Waszlavik "Gazember" Lászlóval alapított zenekart, amit előbb Backing, aztán Bikini néven zenéltek, és végül Csiga-Biga néven folytatták. A névváltoztatás oka gyakran az volt, hogy „mint előzenekar akartunk fellépni”, de a nevük „robbantósra emlékeztet, ezért nem esztétikus.” A Márka-reklámnótával való próbálkozásuk is kudarcba fulladt, mondván, „ízléstelen a szövege”, pedig csak annyi volt, hogy „Akárhogy is fáj, Márka itt a sztár!”
A Csiga-Biga együttes, amelyet Nagy Feró Waszlavik Lászlóval alapított, az Ifjúsági Magazin dalpályázatának profi kategóriáját is megnyerte. A KISZ Szervezet vállalta a felelősséget a pályázatért.
Az Underground Zenei Szcéna Nemzetközi Kitekintése
Magyarország kis méretéből és nyelvi elszigeteltségéből fakadóan mindig is fontos volt a nemzetközi elismertség a zenekarok számára. Bár a '80-as években sok magyar együttes álmodozott nyugati sikerekről, a világsztárság elmaradt. Az okok számosak voltak: angol kiejtési hibák, gyenge menedzsment, vagy a zenekarok folyamatos kinti jelenlétének hiánya.
Külföldi Sikerek és Küzdelmek
A 80-as évek magyar undergroundjának helyzete alapvetően különbözött a "hivatalos", intézmények által elfogadott együttesekétől. Kereskedelmi szempontok fel sem merültek, slágerlistára jutásról senki sem ábrándozott. Minimál- és maximálprogramjuk egyaránt annyi lehetett, mint idehaza: megtalálni kint is ugyanazt a réteget, mint itthon.
A Spions két tagja, Molnár Gergely és Hegedűs Péter 1978-ban Párizsban maradt, és készítettek egy hazafelé beszélő, kétszámos kislemezt, angolul (Russian Way Of Life / Total Czecho-Slowakia). Összejöttek a Sex Pistols menedzserével, Malcolm McLarennel, de ebből valóságos együttműködés helyett csak egy dal született, a „Never Trust A Punk”. Molnár Gergely The Party néven, már Hegedűs nélkül készített, négyszámos, maxi kislemezére is rákerült ez a dal. Molnár Gregor Davidow nevet vette fel, Hegedűs Peter Ogi néven csinált egy albumot, stúdiózenész lett Londonban, és egy időben olyan hírességek számára dolgozott, mint Kate Bush vagy Peter Gabriel.
A Vágtázó Halottkémek első nyugati koncertjeit 1984 januárjában adta Nyugat-Berlinben és Koppenhágában, azóta szinte minden évben szerepelnek német színpadokon. 1987-ben következett Amszterdam és ismét Berlin. Német menedzserük, Dietmar Lupfer, aki az Einstürzende Neubautent is képviselte, adta ki a VHK első albumait. A zenekar lemez-szereplése azonban nem 1988-ban kezdődött: néhány percnyi zajongásuk 1981-ben felkerült a német Plan együttes által szerkesztett, „Fix Planet” című nemzetközi válogatásra. Felfigyelt rájuk az amerikai punk nagy egyénisége, Jello Biafra is, akinek kiadója, az Alternative Tentacles újra megjelentette a VHK első három albumát. Szerepeltek Bécsben, New Yorkban, Kölnben, Párizsban és Helsinkiben is.
A Bizottság 1985. áprilisában, Párizsban, a La Vilette nemzetközi művészeti fesztiválján adta első külföldi koncertjét, majd Amszterdamban, Hamburgban és Grazban léptek fel. Bejárták Hollandiát és az NSZK-t, Dániában (Roskilde) egy óriási szabadtéri fesztiválon léptek fel. A szervezésben négy hollandiai fiatal (egyikük magyar) és a VHK-t is menedzselő német Dietmar Lupfer vett részt. Hollandiai segítőik ezer példányban válogatást is megjelentettek a Bizottság két albumának anyagából.
Bár Bécs közelebb van, és akár induló állomása is lehetett volna a magyar underground nyugat-európai kalandozásainak, nem vált azzá. Kevés kivételtől eltekintve Bécs hűvös távolságot tartott tőlünk. Kivételes év volt például 1985: tavaszi osztrák turnéján Bécsben is szerepelt a KFT; egy Ungarische Nacht keretében koncertet adott a Sziámi; Waszlavik Gazember László Csiga-Biga nevű formációja, illetve az ipari/zaj-zene irányzatát követő Art Deco fellépett a Töne und Gegentöne fesztivál Közép-Európa zenészeinek szánt estjén. Bécsben működött egy kis kiadó, a Rittn-Tittn, amely 1984-ben kísérletet tett arra, hogy a magyar undergroundot bevezesse a nemzetközi színtérre: a „Voice Of Hungary Vol. 1.” (Magyarország hangja I.) kazettára Hajnóczy Csaba az 1978-tól kezdődő korszakot reprezentáló együttesek számait válogatta: Spions, URH, Balaton, Bizottság, Kontroll Csoport, Európa Kiadó, Vágtázó Halottkémek, Trabant - egy sorozat első darabjának szánták, de nem lett folytatása.
Hollandia nemcsak nagyszabású fesztiválok miatt volt fontos, nemcsak koncertezni lehetett ott, hanem élni is (az Ural Beat tagjai a 80-as évek végén egy ideig ott ütöttek tanyát), és lemezeket készíteni: első albumát, 1988-ban holland Konkurrel cégnél, egy amszterdami stúdióban rögzítette a Kampec Dolores, amely előbb az amerikai alternatív rock egyik nagyágyúja, a Pere Ubu előzenekaraként turnézott Európában, majd önállóan. Többször szerepelt Hollandiában a miskolci Åpolók együttes is, amely Londonban járva talált magának külföldi kiadót, és adott néhány svájci francia és holland koncertet a 2. Műsor is.
A Sexepil - miután eredeti énekesét, Hegyi Zoltánt pótolni kényszerült - a holland Mick Ness személyében talált frontembert, akinek kozmopolitizmusa és angol nyelvtudása jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy a zenekar eséllyel próbálkozhasson a nyugati piacon: turnéztak az Angliában óriási indie-sztárrá lett izlandi Sugarcubes társaságában, a PolyGram egyik német leányvállalata kiadta egy lemezüket, Amerikában szerepeltek a New Music Seminaron, és kétszer is a South-By-South-West seregszemlén, és 1995-ös albumukat is amerikai stúdióban vették fel, ezt aztán több, mint tíz országban terjesztette a Warner. A Sexepil és a Kampec Dolores egyébként azon kevesek közé tartozik, amelyek az egykori Szovjetunió nyugati területein, illetve Lengyelországban is koncerteztek.
A Sexepil menedzsmentje túllépett azon, ahogy a punk-indíttatású zenekarok a kis, független cégekhez vonzódva bizalmatlanok voltak a multinacionális vállalatokkal szemben: úgy találták, csak jó vagy rossz kiadók vannak, más nem számít. Mások viszont ragaszkodtak régi elveikhez, megmaradtak a margón, meggyőződésből. Az angolul is éneklő Trottel végtelen turnézásba fogott, éveken át járták Európát, több mint 300 koncertet adtak, kis klubokban. Sok helyre vissza is hívták őket, és ezeknek az utazásoknak az eredményeként három albumot is külföldön készítettek.