A csirkék, mint a háztáji gazdaságok fontos tagjai, nemcsak termelési értékük, hanem egészségi állapotuk miatt is külön figyelmet érdemelnek. A megfelelően nevelt és egészséges csirkék nemcsak minőségi tojást biztosítanak, hanem hozzájárulnak a gazdálkodás fenntarthatóságához és a környezetre gyakorolt negatív hatások minimalizálásához is. Ezért kulcsfontosságú megérteni betegségeik fő okait, felismerni a tüneteket, és hatékony megelőzést és kezelést alkalmazni. A csirkék ugyanolyan fogékonyak a betegségekre, mint bármely más háziállat. A csirkék betegségeit leggyakrabban baltával kezelik, mivel általában kiderül, hogy a csirke csak akkor beteg, ha már késő segíteni. Ezenkívül a csirke kezelése gyakran többe kerül, mint maga a baromfi. Fontos megjegyezni, hogy a csirkék egyes fertőző betegségei veszélyesek lehetnek az emberre.
A B2-vitamin (Riboflavin) szerepe a lábgyengeség kialakulásában
A Kistermelők Lapja korábbi számaiban már olvashattuk, hogy a csirkék úgynevezett lábgyengeségében és a különféle idegrendszeri tünetek megjelenésében milyen óriási szerepet játszanak a vitaminok és az ásványi sók. Megismertük a D-vitamin szerepét az angolkór és csontlágyulás kialakulásában, valamint az E-vitamin sokirányú és fontos szerepét az úgynevezett hiánybetegség fellépésében. Ezúttal a B2-vitamin ellátottság fontos élettani szerepéről, valamint olyan járászavarral és súlyos klinikai tünetekkel járó kórformákról lesz szó, amelyeket a B2-vitamin vagy más néven Riboflavin hiánya idéz elő.
A B2-vitamin élettani szerepe
A B2-vitamin (riboflavin) élettani hatása a baromfiak esetében rendkívül sokoldalú, és nemcsak az állatok jó egészségi állapotának megőrzésében érvényesül, hanem szerepet játszik a teljesítményképességükben is. Közreműködik a növekvő baromfi idegrendszerének anyagcseréjében, annak épségben tartásában, s fontos szerepe van a fehérje-anyagcserében és a szénhidrátok zsírrá való átalakításában is. A fehérje- és kalóriabevitel növelésekor a többlet csak akkor képes érvényesülni, ha egyidejűleg a riboflavin mennyiségét is növeljük a takarmányban. Továbbá jelentős szerepe van a felnőtt baromfi tojáshozamának alakulásában, és már a részleges hiánya is rontja a kelthetőséget.
A B2-vitamin kórtani jelentősége
Amennyiben a takarmány már kezdettől fogva nagyon kevés riboflavint tartalmaz, és a csirkék világra hozott készlete is szűkös volt, a hiánybetegség akár már néhány napos, többnyire azonban csak 1-2 hetes korban mutatkozik. A tünetek ilyenkor nem jellemzőek, mert csak annyit veszünk észre, hogy a csirkék gyengén fejlődnek, bágyadtak, és többször hasmenés is mutatkozik az állományukban. Ha nem gondoskodunk időben a baj orvoslásáról, állapotuk rohamosan súlyosbodik, és akár nagyobb számú elhullással is számolni kell.
Amikor szűkös a riboflavin-ellátás, tehát a takarmányban lévő B2-vitamin fedezi ugyan az életfenntartó szükségletet, de az anyagforgalom intenzitásához képest ez már nem elegendő, akkor fejlődik ki meglehetősen gyakran - többnyire a 3-4 hetes csirkében - a B2-hipovitaminózis jellemző képe, az úgynevezett görbelábujj-betegség. Ez abban nyilvánul meg, hogy olykor akár nagyobb számú csirkén is a lábujjak - mindkét lábon azonos képet mutatva - befelé görbülnek. Legtöbbször egyáltalán nem, máskor csak rövid időre sikerül a begörbült lábujjakat kézzel kiegyenesíteni. Az idegek bénulása miatt tartják az állatok a lábaikat befelé hajlítva, mintegy „ökölbe” szorítva, és csánkjukon ülnek. A járászavarokat kezdetben így igyekeznek leküzdeni, hogy a szárnyaikkal is segítik magukat a mozgásban, de később a bénulás a szárnyaikra is kiterjed, és az állatok tehetetlenül, lesoványodva elfekszenek. Lassúbb lefolyású esetekben a lábujjak bőre duzzadt és pikkelyes.
Súlyosabb kórformák és diagnózis
Nem egy esetben előfordult, hogy az elkeseredett gazda azzal a panasszal keresett fel, hogy a csirkéi nem fejlődnek, súlyos egyensúlyzavara van több kisállatnak, sok lesántult, egyik-másik pedig lebénult. A helyszíni vizsgálat során már, amikor beléptem az ólba, feltűnt, hogy az állomány nagy része gyorsan felröppent ugyan, de egy részük bágyadtan ülve maradt. Ezek az állatok csak bíztatásra, nehézkesen keltek fel, majd ingadozó járással tettek néhány bizonytalan lépést. Már járás közben is leeresztették a szárnyaikat, azzal segítve testük egyensúlyban tartását, de hamarosan ismét megálltak, miközben egyesek furcsa módon a lábtőízületükre, mások szárnyaikat leeresztve támaszkodtak. Számos csirkének a lábujjai mindkét lábon azonos képet mutatva befelé görbültek, mely az úgynevezett görbelábujj betegségre utalt, amely a diagnózis megállapításában tájékoztató jellegű volt.
A tulajdonos által feltételezett angolkór kizárható volt a takarmányozás részletesebb elemzése után. Ugyanakkor egyetlen csirkén sem voltak duzzadtak az ujjízületek, és a csontvégek semmiféle fájdalmasságot nem mutattak. A diagnózis ezek után mindinkább a B2-vitamin vagy más szóval a riboflavin hiánybetegségre utalt. Erről úgy tudtam gyorsan meggyőződni, hogy kísérletképpen 10 csirkét beoltottam B2-vitamin injekcióval. Ez gyors gyógyulást hozott. Természetesen a kísérlet eredményét nem vártuk meg, hanem a csirkék takarmányát kiegészítettük 8%-nyi élesztővel anélkül, hogy annak összetételét megváltoztattuk volna. Az élesztős kezelés után már újabb beteg nem mutatkozott, és nemcsak a kóros tünetek szemmel látható javulása volt megfigyelhető, hanem a kisállatok fel is élénkültek, és kondíciójuk is napról napra javult. A továbbiakban csak néhány és a legsúlyosabb állapotban lévő csirke hullott el, sőt nagyobbrészt az idegrendszer bántalmazottságára utaló tünetek is elmúltak, és a lábujjak görbültsége is csak néhány csirkénél maradt vissza.
A baromfi B2-vitamin igénye és pótlása
A B2-vitamin hőálló és a különféle kémiai behatásokat is jól tűri. A fiatal csibék riboflavin igénye takarmánykilogrammonként 4-5 mg-ra tehető. Nyolc hetes kor után ez már a felényire csökken, majd a tojásrakás megkezdésekor ismét növekszik. Miután a fiatal állatok riboflavin igénye a fejlődési energiájuktól függően és azzal szinkronban növekszik, a B2-hipovitaminózis előfordulásával különösen ott kell számolni, ahol az állatok növekedését bőséges fehérjeadagokkal siettetik. A riboflavin ugyan a természetben meglehetősen elterjedt anyag - hiszen a fiatal növények meglehetősen sokat tartalmaznak belőle -, a gabonamagvak riboflavin tartalma azonban alacsony, mindössze 1-1,3 mg/kg. Az extrahált olajpogácsák 3,5-11 mg-ot, az élesztő pedig 44 mg-nyit tartalmaz kilogrammonként. A jó minőségű lucernalisztet is kitűnő vitaminforrásként tartják számon. A gyári takarmánykeveréket fontos gazdasági jelentősége miatt általában kiegészítik B2-vitaminnal.
Az állatpatikákban számos B2-vitamint is tartalmazó készítmény is kapható, melyeket az elmondott háziszeren kívül a használati utasítás figyelembevételével jó eredménnyel alkalmazhatunk a takarmány kiegészítésére, vagy az esetleg már fellépett hipovitaminózis orvoslására. Ezek között ezúttal csak egyet, a Jolovitot említem meg, mely könnyen, ivóvízben adagolható, többféle vitamint is tartalmaz, kicsiny, mintegy 100 ml-es kiszerelésben is kapható. Ezt egyébként a hozzá mellékelt használati utasítás is részletezi. A baromfi kezelésének időtartama 5 nap, amit havonta egyszer kell megismételni, naposcsibének naponta 5 ml oldatot kell adagolni 100 csibére számítva, növendék csirkének pedig 7 ml-t 100 állatra számítva naponta. A baromfiak takarmányának összeállítása során nem szabad megfeledkezni a megfelelő B-vitamin ellátásról, mert ha már felléptek a hiányára utaló tünetek, a gazdasági veszteség is számottevő.
A csirkék fertőző betegségei és azok kezelése
A csirkék fő tünetei bármely betegséggel: görnyedt hátsó, lógó szárnyak, lelógó fej és a vágy, hogy elválasszon az elvtársaktól, sarokba szorult. A csirke fizikai állapota a fésű színével határozható meg: vörös (egyes fajtáknál élénk rózsaszínű) egészséges színű fésű - a tyúk keringése rendben van, és a közeljövőben nem fog meghalni; világos rózsaszín - valami megzavarta a vérkeringést, a csirke súlyos beteg; kék árnyalatú fésű - a csirke a következő világba kerül, és jobb, ha van ideje lemészárolni, mielőtt meghal. Elméletileg sok esetben a beteg csirkék alkalmasak fogyasztásra, de a baromfitenyésztők inkább kutyáknak adják őket. A képet koszos tollak egészítik ki, mivel a csirke képtelen megtisztulni betegség alatt, és duzzadt az artrózis vagy az atkák miatt mancsok. A csirkék baktériumok és protozoonok által okozott szinte minden fertőző betegségét egyetlen módszerrel kezelik: a beteg csirkék levágásával. Csak a szalmonellózis kezelhető. Ugyanakkor a házi csirkéknél több mint elegendő betegség van, és nem szakemberek nehezen tudják őket megkülönböztetni.
Fellélegezhetnek a tenyésztők - Echo Tv
Az emberre is veszélyes fertőző betegségek
Az emberre veszélyes fertőző betegségek közül a csirkék megbetegednek: tuberkulózis, pasztellózis, leptospirosis, listeriosis, szalmonellózis. Az első négy betegségtípus esetében csak a teljes csirkepopuláció levágása biztosított.
Listeriosis: A betegséget egy mikroorganizmus okozza: gram-pozitív mozgatható bot. A betegség általában kötőhártya-gyulladással kezdődik. A csirkék egyéb jelei a görcsök, a végtagok parézise és végső soron bénulás és halál. A diagnózist a laboratóriumban állítják fel. Meg kell különböztetni a listeriosist a pasztellellózistól, a spirochetosistól, a tífusztól, a pestistől és a Newcastle-betegségtől. De ennek csak nagy gazdaságokban van értelme. Kisebbeknél, ha a "csirkék elkezdtek sípolni", könnyebb levágni az egész állatállományt. Sőt, pasztellellózis vagy Newcastle-betegség esetén ezt mindenképpen meg kell tenni.
Tuberkulózis: Csirkéknél ez a betegség általában krónikus, finom tünetekkel jár. Letargia, kimerültség figyelhető meg, tojótyúkoknál a tojástermelés csökkenése figyelhető meg. Hasmenés és a nyálkahártyák sárgája is lehetséges. Néha sántaság és daganatos képződmények jelennek meg a mancsok talpán. A tuberkulózis betegségét meg kell különböztetni a szubkután kullancsoktól és a traumás képződményektől.
Pasteurellosis (baromfikolera): A betegség lefolyásának 5 formája van, kissé eltérő tünetekkel. Amikor hiperakut forma betegség, egy külsőleg egészséges csirke hirtelen meghal. Amikor akut áram betegség, a legérzékenyebb jel a pasztellellózisra kék fésű és fülbevaló lesz. Ezenkívül a csirkék tapasztalják: apátia, egy kócos tyúk leeresztett szárnyakkal ül, zihálás légzéskor, a mellizmok sorvadása, a csőr és az orrnyílások habja, szomjúság. A csirke 3 nap múlva hirtelen elhal. Szubakut és krónikus lefolyás a betegségek hasonlóak: a betegség mindkét formájában az ízületek ízületi gyulladása, kimerültség, letargia, a fülbevalók gyulladása a tályogok megjelenésével jár. A csirke pusztulása a betegség szubakut lefolyásában egy hét vagy annál korábban következik be. A betegség krónikus lefolyása során a rhinitis, az intermaxilláris tér gyulladása, a kötőhártya és az orrnyílások mentesítése is felkerül a felsorolt tünetekre.
Leptospirosis: A csirkék leptospirosisában a máj érintett, ezért a csirkéknél a leptospirosis egyik nyilvánvaló tünete a bőr és a nyálkahártyák sárgasága. Ezenkívül általában megfigyelhető a rossz bélműködés, a csökkent tojástermelés és a láz. Leptospirosis esetén a beteg csirkéket elválasztják a főállattól, és furazolidonnal és sztreptomicinnel kezelik 3 hétig.
Szalmonellózis: Ezzel a betegséggel a csirkékben bőségesen folyékony állagú, étvágytalanság, szomjúság és apátia van. Csirkéknél a végtagok ízületeinek duzzanata is megfigyelhető, amelyet meg kell különböztetni a paszteurellózis artritiszétől. Az emberek egészségének védelme érdekében, amikor ezek a betegségek megjelennek, jobb, ha a csirkék teljes populációját levágják, mint megpróbálják kezelni a madarat. Terjedés: Szalmonellával fertőzött tyúktojás (A szalmonellás tojás csak egy órás főzéssel sterilizálható).
Az emberre ártalmatlan fertőző betegségek
Nem csak az emberre veszélyes betegségek fertőző betegségek, amelyekkel a csirkék megbetegedhetnek.
Ameriózis (kokcidiózis): A csirkékben az ameriózist gyakran kokcidiózisnak nevezik. A protozoonok által okozott parazita fertőzés. A csirkék 2-8 hetes korukban a leginkább fogékonyak. Az Eimeria inkubációs ideje 3-5 nap. Általános szabály, hogy a csirkék a betegség akut lefolyását tapasztalják, amely depresszióval, az étvágy éles csökkenésével, majd a takarmány, a szomjúság teljes elutasításával nyilvánul meg. A csirkék összebújnak, hogy melegedjenek. A szárnyak lent vannak. A tollak fodrosak. Egy madár pusztulása általában 2-4 nappal a klinikai tünetek megjelenése után következik be, és elérheti a 100% -ot. Sok szempontból a betegség lefolyásának súlyossága a madár testébe bejutott paraziták számától függ. Kis számú oocisztával, eiméria csirkék kokcidiózisa tünetmentes lesz az eimeriával szembeni immunitás lehetséges későbbi kialakulásával.
Kezelés: A betegség első jeleinek megjelenésekor az összes csirkét kokcidiosztatikumokkal etetik, amelyeket két csoportra osztanak. Az egyik csoport megzavarja az eimeriózissal szembeni immunitás kialakulását csirkékben, és brojlergazdaságokban alkalmazzák, ahol a baromfi szinte a vágás időpontjáig folyamatosan kapja a kokcidiosztatikát. A kokcidiosztatikumok ezen csoportjának beadását 3-5 nappal a vágás előtt leállítják. A gyógyszerek második csoportja lehetővé teszi az immunitás kialakulását csirkékben, és tenyésztési és tojástartó gazdaságokban használják. Ez a legalkalmasabb azoknak a magántulajdonosoknak is, akik gyakran tartanak csirkét tojásért, mint brojlereket vágás céljából. Az eimeria elleni különböző gyógyszereknek különböző dózisai és kezelési módjai vannak, ezért a csirkék eimeriózisának kezelésénél követnie kell a gyógyszerre vonatkozó utasításokat vagy az állatorvos utasításait.
Megelőzés: Az Eimeria nemcsak a beteg madarak vagy rágcsálók ürülékével lép be a baromfiházba, hanem a kísérők cipőjével és ruházatával is. Az eiméria közvetlen fertőzése oocisztával szennyezett vízen és takarmányon keresztül történik. Ezért a megelőzés érdekében be kell tartani a csirkék tartásának állat-egészségügyi és higiéniai szabályait. Ne engedje, hogy a baromfi ürülék vízbe vagy takarmányba kerüljön. A csirkéket olyan ketrecekben kell tartani, amelyek hálós padlója könnyen fertőtleníthető.
Newcastle-betegség (baromfipestis): Ennek a vírusos betegségnek több neve is van: ázsiai madárpestis, ál-pestis, filaret betegség, renikhet-betegség. A vírus meglehetősen stabil a külső környezetben, és képes a méhen belüli behatolásra a csirke tojásába és a tojásban való túlélésre az egész inkubációs periódus alatt. Így a csaj már betegként is születhet. A betegség nagyon súlyos lefolyása esetén a fertőzés nyilvánvaló klinikai tünetekkel 2-3 nap alatt érinti az egész csirkeállatot. Mivel a vírus megfertőzi a madarak idegrendszerét, a tünetek a nyak csavarodása, a végtagok bénulása, a mozgások koordinációjának zavara, ingerlékenység és légszomj. A betegség akut lefolyásának tipikus formájával a csirkék 70%-a fulladást tapasztalhat, 88%-uk hasmenést szenved. A csőr nyálka, kötőhártya-gyulladás, rossz étvágy, a testhőmérséklet 1-2 °-kal történő emelkedése. A madár gyakran a csőrével a padlón fekszik, és nem reagál a környezetre. Az e betegségben szenvedő csirkék halálozási aránya eléri a 90% -ot. Gyógyszert nem fejlesztettek ki.
Megelőzés: A betegség kialakulásának megakadályozásának legfőbb módja az egészségügyi előírások betartása. Ha lehetséges, a betegség fenyegetésével a csirkéket La-Sota, BOR-74 VGNKI vagy a B1 törzs vakcinájával oltják be.
Marek-kór: Egyéb elnevezések: madárbénulás, ideggyulladás, neurolymphomatosis, fertőző neurogranulomatosis. Vírusos betegség. A kórokozó a herpeszvírusok egyik formája. A vírus stabil a külső környezetben, de nagyon érzékeny a szokásos fertőtlenítőszerekre: fenol, lizol, lúgok, formaldehid és klór. A betegség inkubációs ideje akár 150 nap is lehet. A betegség akut formájának tünetei hasonlóak a leukémiához: a fej, a végtagok és a test rendellenes helyzete, kimerültség, a tojástermelés hirtelen csökkenése, apátia. A halál a beteg csirkék 46% -ában fordul elő. A betegség klasszikus formájának lefolyása az idegrendszer károsodásában fejeződik ki: bénulás, sántaság, paresis, a csirkék szeme elszürkül, a pupilla alakja körte alakú vagy csillag alakú lesz. Teljes vakság jelenik meg. Erre a betegségre nincs gyógymód.
Megelőzés: A Marek-betegség megelőzésének fő intézkedései a csirkepopuláció élő oltásokkal történő oltása. Kétféle vakcina létezik: a Marek-kór vírustörzséből és a pulykák herpeszvírusának törzséből. Emellett a Marek-betegség megelőzése érdekében az inkubációs tojásokat csak virágzó gazdaságokból importálják. A baromfiházak higiéniai szabályainak követelményeit szigorúan betartják.
Csirke leukémia: Onkovírusok okozzák, és gyakrabban érinti a 4 hónapnál idősebb csirkéket. A betegség tünetei nem specifikusak, a legfontosabbak: kimerültség, csökkent tojástermelés, hasmenés, vérszegény kagyló. A csirkék daganatai bárhol kialakulhatnak, de főleg a mellizmokban, a bőr alatt és a bőrben. Nincs gyógymód. A gyanús csirkéket elkülönítik és levágják. A betegség profilaxisaként fiatal csirkéket és keltetőtojásokat vesznek leukémiától mentes gazdaságokból.
Fertőző laryngotracheitis (gége- és légcsőgyulladás): Vírusos betegség. A vírus viszonylag stabil a külső környezetben, de nagyon érzékeny a szokásos fertőtlenítőszerekre. Az ezzel a betegséggel rendelkező csirkék halála fulladás miatt következik be. A betegségnek 4 típusa van. A betegség akut lefolyása során a légcső gyulladása, a gége elzáródása, köhögés, zihálás figyelhető meg. A tojástermelés leáll. A halálos kimenetel 15%. A betegség nagyon súlyos lefolyása esetén a fő tünetek a nyálka és a vér köhögése. A halálozások aránya 50%. Krónikus és szubakut kúrák esetén a betegség hosszú ideig tart, amely alatt a csirkék számára könnyebbé válik, néha rosszabbá válik. Ezeket a formákat kötőhártya-gyulladás, zihálás, köhögés, légszomj jellemzi. A csirkék pusztulása ezekben az esetekben eléri a 7% -ot. A betegségnek van egy atipikus formája, amelynek látható jelei csak a kötőhártya-gyulladás tünetei vannak. Ebben a formában, jó etetés és gondozás mellett, a csirkék többsége meggyógyul.
Kezelés és megelőzés: Mint ilyen, a betegség kezelését nem fejlesztették ki. A csirkék szövődményeinek megelőzésére és másodlagos fertőzéssel járó fertőzések kezelésére széles spektrumú antibiotikumokat használnak a levegőbe történő permetezéssel. A betegségmegelőzés fő intézkedése a fertőzés gazdaságba kerülésének megakadályozása. Betegség kitörése esetén beteg és gyanús csirkéket vágnak le, a helyiséget fertőtlenítik.
Fertőző hörghurut (IB): Ok: IB-vírus. Nagyon fertőző, levegőn keresztül terjed. Emberek és tárgyak is terjeszthetik. Tünetei közé tartoznak a légzési problémák, köhögés, vizes orrfolyás, valamint a tojás minőségének és mennyiségének jelentős csökkenése.
Kezelés: Nincs gyógymód! Antibiotikumok a másodlagos bakteriális fertőzések ellen. Bőséges víz és meleg, száraz környezet ajánlott.
Megelőzés: Biológiai biztonsági gyakorlatokat és időben történő oltást igényel.
Fertőző bursitis (IBD, Gumborói betegség): A baromfiállományokat világszerte megbetegítő vírusos betegség. Az elhullási arány növekedését, a jércék nagyobb méretbeli „szórtságát” és a vágóhídi kobzások arányának növekedését előidéző IBD a mai baromfiipar termelékenységét veszélyeztető egyik legnagyobb fenyegetés. Ok: IBD-vírus.
Kezelés: Nincs gyógymód! Vitaminkúra, vízhez való hozzáférés biztosítása, állandó higiénia, beteg állatok azonnali eltávolítása.
Megelőzés: Szükségoltás gyengített vírussal (3-6 hetes korban, 8. hét után ismételve).
Tojáscsepp szindróma-76 (EDS-76): Ok: Adenovírus. A csirkék fertőzött állatok ürülékében, tollán, légcsövében található. Legtöbbször az ürülékkel szennyezett szalmával, takarmánnyal, cipőtalpon lehet bevinni az ólba.
Tünetek: Kezdeti tünet lehet az étvágytalanság, a folyadékfelvétel csökkenése és a viszonylag kismértékű elhullás. Más esetben hirtelen, akár előzetes tünetek nélküli, vagy általános tüneteket követő (bágyadtság, étvágytalanság, borzolt tollazat) magas elhullási arány tapasztalható.
Kezelés: Nem lehetséges.
Megelőzés: Vakcinázás ivóvízzel vagy oltással.
Nem fertőző betegségek és kezelésük
A házityúk betegségeinek többségét tartási és takarmányozási hibák idézik elő.
Talppárna betegség: A talppárna betegség súlyos rendellenesség, amelyet a talp bőrének duzzanata, hámvesztése, gyulladásos folyamatok kialakulása, a talppárna kisebesedése, kifekélyesedése jellemez. A fekélyek gyakran beterjednek a mélyebb szöveti rétegekbe is, ráterjedhetnek a mélyebben húzódó inakra, pólyákra. A környezet felől fertőződvén szepszist, sántaságot okoznak, és gyakran olyan állapotot, amely megakadályozza az állat mozgását. Sok érintett egyed nem képes felvenni a takarmányt és az ivóvizet, és a teljes lesoványodás állapotában, sokszor a vérfertőzés következtében elpusztul. Enyhe és körülírt elváltozások láthatók, amelyek a bőr hámrétegének megvastagodásában vagy sekély fekélyben nyilvánulnak meg. A folyamat krónikussá válhat. A fekélyek üregét gyakran trágya tölti ki, amelynek eltávolítása után lehet csak az elváltozás súlyosságát megítélni.
Okai: Az alom bármely okból kialakult nagy nedvességtartalma megnöveli a talppárna betegség jelentkezésének arányát az állomány egyedei között. Az elváltozások súlyossága attól függ, hogy az alom milyen mértékben nedvesedett el, hogy milyen mértékben vált lemezessé vagy pépessé, milyen mértékben képes még a ráhullott ürülék semlegesítésére, illetve, hogy milyen hosszú ideig tartózkodnak az egyedek a nedves, elromlott almon. A tartástechnológiai normákat meghaladó telepítési sűrűség következtében az alom idő előtti elhasználódása elősegíti a betegség kialakulását, de szerepet kap a talppárna betegség kialakulásában az alom anyaga is. A jó nedvszívó képességű és megfelelő vastagon terített puhafa fogácson tartott állományoknál a betegség kisebb mértékben és kevésbé súlyos formában jelenik meg, mint a kevésbé nedvszívó és esetleg nem is szecskázott szalma almon. Az istállóban elhelyezett itatók nem megfelelő műszaki állapota miatt nagyobb mennyiségű víz juthat az alomra, de az istálló légterének hibás, szakszerűtlen klimatizálásából eredően a helyiség légterében kialakuló magas relatív páratartalom következtében is olyan mértékben nedvesedhet el az alom, hogy ennek következtében súlyos formában jelentkezhet a talppárna betegség. Amennyiben az állomány gondozása során az alom karbantartását-kezelését elhanyagolják, a letapadt, kemény alomfelület hajlamosít a betegség kialakulására. A madarak testsúlya hajlamosító tényező az elváltozások kialakulásában. A takarmány magas szójaliszttartalma és a talppárna betegség kialakulása között összefüggés van. Az emészthetetlen szénhidrátrészecskék miatt ragacsos ürülék hozzátapad a talp bőréhez, amelynél gyulladásos folyamatokat indít meg. Az állomány bármely okból magas ivóvízfogyasztása, ami az ürülék felhígulását váltja ki és az alom elnedvesedéséhez vezet, növeli a talppárna betegség kialakulásának gyakoriságát. A biotin, a pantotensav, a niacin, a cink és a metionin, valamint a telítetlen zsírsavak hiánya szerepet játszik a talppárna betegség kialakulásában.
Megelőzés: A talppárna betegség megelőzésében szinte kizárólag tartástechnológiai megoldások játszanak szerepet. Ezek között az első helyen áll az istálló légterének szakszerű klimatizálása. Az istálló szellőzését és fűtését a tartástechnológiai előírásokban megadott értékre szükséges beállítani, vagyis folyamatosan gondoskodni kell a pára eltávolításáról, hogy az alom el ne nedvesedjék. Másfelől olyan szellőzési rendszert kell kialakítani, amely a beáramló levegő sebessége és áramlásának irányíthatósága segítségével az alom szárítását is lehetővé teszi. Az alom anyagának helyes megválasztása is meghatározó a talppárna betegség megelőzésében. A puhafa forgácsot a baromfi a mozgásával bizonyos mértékig képes forgatni, és ez is az egyik oka, hogy az ilyen alom kevésbé hajlamos a lemezesedésre. A tartástechnológiai utasítások az alom vastagságát is előírják. A megfelelő vastagon, 10-15 cm-es rétegben, egyenletesen terített alom jó hőszigetelést ad, és emellett megfelelően rugalmas és puha. Az istállók szakszerű klimatizálása esetén is szükség van az alom rendszeres mechanikus kezelésére. Javítja az elromlott alom állapotát, ha a felületi lemezes réteget eltávolítják, sőt, végső esetben a teljes alom eltávolítása és az újraalmozás is megoldást jelenthet. Az alom elnedvesedésének megelőzésére jó hatású a zeolit 50 g/négyzetméter mennyiségben történő rendszeres kiszórása. Nagy figyelmet kell fordítani arra, hogy az istállót üzembiztosan működő itatókkal lássák el. A talppárna betegség megelőzése érdekében a baromfi takarmányának megfelelő mennyiségben kell tartalmaznia biotint, pantoténsavat, niacint.
Mészes láb: Kezelés: Bekenjük rovarirtó szer-oldattal a meszes lábat. Lehet olajszappannal, áztatás langyos vízben, a varasodás óvatos leválasztása.
Bélelőesés: Legtöbbször akkor történik, ha a tojás mérete meghaladja a normál méretet, és a tojónak fáradságos a tojást kinyomni a kloákából. Ezáltal kinyomódik a végbél egy része, és az állatnak szennyeződés és a csípett seb súlyos sérülést okozhat. Ilyen esetben a kitüremkedő nyálkahártyát óvatosan be kell kenni vazelinnel és vissza kell nyomni a végbél nyílásba. Ha már beszennyeződött, a kloaka területét langyos vízzel jól le kell tisztíttatni. Rövid idő múlva ellenőrizzük, hogy a kloáka normális helyére került-e és ott maradt-e.
Begyeltömődés: Éles kövek, és más idegen testek elfogyasztása okozza, néha úgynevezett „állbegyhez” vezetnek. A begyeltömődést alkalmatlan takarmány is okozhat, csibéknél például a tőzegevés. A begymetszést legjobb, ha állatorvos végzi, amikor is kiüríti a tartalmát, jól kimossa, és a sebet összevarrja.
Tojáselakadás: Viszonylag gyakran fordul elő a fiatal tojóknál a tojástermelés korai stádiumában és a nagyon kicsi törpetyúk tojóknál. Ha az állat heves nyomás ellenére sem tudja megtojni a tojást, óvatosan zsírt, vagy olajat kell kenni a tojócsőbe. Óvatos nyomással néha sikerül kiszedni a tojást. De ha túl nagy a tojás, az ügyes kezűek csipesszel át tudják törni a tojáshéjat és a héjdarabokat eltávolítani, így a folyékony tojástartalom könnyen kifolyhat. Előfordul, hogy megtojik a tojó, ha meleg helyre, pl. fűtőtest közelébe visszük.
Kannibalizmus (tollcsipkedés): Kiválthatja a kannibalizmust: zsúfoltság, száraz levegő, túl magas hőmérséklet. Kevés mozgás és elfoglaltság révén egyfajta unalom alakul ki az állatokban, mely arra a rossz szokásra vezeti őket, hogy a nyak oldalán, a fartőmirigy és a végbél környékén, később a hason és a combokon is kihúzogassák, lecsípjék egymás tollait, sőt akár ki is tépjenek egymás bőréből. Egyes tenyésztők javulást értek el magasabb fehérjetartalmú takarmánnyal és bőséges, változatos zöldtakarmánnyal. Zöld kötegek felakasztása, szemestakarmány begereblyézése az alomba további lehetőség, hogy eltereljük az állatokat ettől a rossz szokástól.
Fagyás (taréj, fülbevaló): Főleg a nagy kakastaréjok vannak veszélyben erős fagy esetén. Megelőző intézkedés a vazelinos, vagy olajos bedörzsölés, különleges hideg elleni óvintézkedések éjszakára az alvórészlegben és az istálló páratartalmának csökkentése, a huzat megakadályozása.
Parazitafertőzések
Külső paraziták (atkák, tetvek): A leggyakoribb külső paraziták az atkák és a tetvek. Ezek a paraziták viszketést, tollhullást és nyugtalanságot okoznak. A védekezés parazitaellenes szerek rendszeres alkalmazásából és fertőtlenítésből áll.
Megelőzés: El kell érni, hogy az állatok immunrendszere állandóan megfelelő legyen, ekkor a vérük nehezebben emészthető az atkák számára, így elkerülik a baromfit. A vad madarak kevésbé fertőzöttek, mert többféle növényt esznek, melyek erősítik az immunrendszerüket. Kovafölddel érdemes beszórni az istállót, súlyosabb esetben a baromfit is. Veszélyesség: Az állatok legyengülnek, ritka az elhullás, de más betegségeket is terjeszthetnek az atkák, pl. szalmonellát.
Általános megelőzés és kezelés
A baromfi betegségeinek túlnyomó többsége megelőzhető megfelelő tartási körülményekkel, helyes takarmányozással és rendszeres higiéniával. Fontos: Bármilyen súlyos tünet esetén mindig konzultáljunk állatorvossal!
Integrált megelőzés:
- Oltás: A stratégiai oltási programok kulcsfontosságúak a súlyos fertőzések kockázatának minimalizálásában.
- Higiénia: A tyúkólak szisztematikus tisztítása és a szennyezett alom eltávolítása elengedhetetlen intézkedések.
- Táplálkozás: A kiváló minőségű és kiegyensúlyozott étrend erősíti az immunrendszert és támogatja a szervezet regenerálódását.
- Biológiai biztonság: A megelőzés szempontjából kritikus fontosságú a külföldi állatokkal való érintkezés minimalizálása és a gazdaságba való hozzáférés rendszeres ellenőrzése.
- Téli betegségek megelőzése: Az alom bármely okból kialakult nagy nedvességtartalma megnöveli a talppárna betegség jelentkezésének arányát az állomány egyedei között. A megelőzés érdekében a téli időszakban kiemelt figyelmet kell fordítani az alom szárazon tartására, a megfelelő szellőzésre és a huzat elkerülésére.
A hatékony csirketenyésztéshez elméleti ismeretek és gyakorlati intézkedések kombinációja szükséges. A betegségek megelőzése nemcsak gazdaságilag előnyösebb, hanem etikailag is szükséges. Az állomány rendszeres egészségügyi ellenőrzése, az időben történő diagnosztika és a megfelelő kezelés hozzájárul az állatok magas termelékenységének és jólétének fenntartásához.