Csirke- és Galambtenyésztés Tiszanánán és azon túl: Egy életút és szakmai útmutató

Tiszanána és környéke, akárcsak Magyarország számos más vidéke, gazdag hagyományokkal rendelkezik a kisállattenyésztés terén. Ezen hagyományok egyik kiemelkedő képviselője Jaksa János, akinek életében közel 67 éve jelen vannak a madarak. 1955 óta folyamatosan fellelhetők háza táján a galambok különböző fajtái. A tenyésztésükre nyugdíjas éveiben jutott ideje, azóta számtalan nemzetközi és hazai kitüntetés ékesíti a polcait. Jaksa János a Nagydorogi Galambtenyésztők Egyesületének alapító tagja, és jelenleg egy új színváltozat kitenyésztésén munkálkodik. Ez a cikk az ő élettapasztalatai és szakmai tudása alapján mutatja be a galamb- és csirketenyésztés rejtelmeit, kihívásait és szépségeit, kibővítve a tágabb kisállattenyésztés egyéb fajtáival, mint a nyulak, ludak és fürjek tartásával.

A Galambtenyésztés Gyökerei és Evolúciója

Jaksa János falusi parasztcsalád leszármazottjaként úgy gondolja, hogy a génjei által kapta az érdeklődést a természet és az élőlények iránt. Az állatok közé született, édesapja tízéves kora óta tartott galambokat, amiket a nagybátyjától kapott. Ő maga 1955-ben kezdett el galambot tartani, két párral indult, amik csirke- és pávagalamb-keverékek voltak. Azóta számtalan fajtát tartott már, többek közt magyar begyeseket, strasserokat, pávagalambokat és röppostagalambokat. Nyugdíjba vonulását követően jutott csak elég idő arra, hogy teljes szakmai tudását bevetve, ne csak tartsa, de tenyéssze is az általa kedvelt egyedeket. A legkedvesebb fajták számára az amerikai óriásposta és a magyar díszpostagalambok. Előbbit húsz, utóbbit közel tizenhét éve tenyészti, és ezt tartja a legsikeresebbnek. Jelenleg is az említett két fajtát tartja, közel száz szárnyas repked az ólban.

A hazai, nevén nevezett galambfajták az utóbbi százötven évben alakultak ki, az akkor azonban már meglévő fajtacsoportok tovább aprózódása révén. A galambtenyésztés kulcspillanata a párosítás és a kis galambok születése. A díszgalambjaink nagy vedlése augusztus-októberig tart, ekkor kezdődik az elöregedett tollruha folyamatos cseréje. Vannak egyedek, amelyeknél pár héttel elhúzódhat ez a folyamat.

A Magyar Csirkegalamb Különleges Helye

A magyar csirkegalambot elsősorban gazdasági fajtának tenyésztették ki úgy, hogy önellátó, ellenálló, szuper költő, nevelő galambok legyenek egyszerre. Mint a legtöbb hazai fajta esetében, az egykoron újnak számító külföldi divatfajták szorították háttérbe a magyar csirkegalambot. Az, hogy újra visszatért a köztudatba, talán pont annak köszönhető, hogy már nagyon eltűnt a köztudatból, és mindent, ami eltűnőben van, egy ideig újra felfedezik, reneszánszát éli kuriózuma miatt.

Ezt a fajtát először 1970-ben írta le hivatalosan dr. Péterfi István „A házi galamb és tenyésztése” című könyvében, mely leírás egyben a fajta első standardjának számított. Élénk vérmérsékletű, ezért szűk helyen sok egyedet, illetve más fajtákkal együtt nem jó tartani, mivel verekedős madarak és kárt tehetnek más fajták tojásaiban, fiókáiban. Az őszi kedvezőtlen időjárásban október elejétől - december végéig vedlenek és pihennek a költő pár galambok, egymástól nemek szerint szétválasztva. Viszont 9 hónapos aktív költési idő alatt tenyészpáronként 16-18 db fiókát költenek és nevelnek fel! A fajta különlegessége, hogy tollszínétől függetlenül, minden galamb szembőrszíne vörös, szemíriszük sárga színű, még a fehéreké is. Jellemzője még a mély, viszonylag rövid, arányosan erős törzs, ami vízszintes tartású. A mell enyhén domborodó, arányosan széles, izmos, a vállbúbok nem látszódnak, azt a mell tollazata takarja. A fej viszonylag erős - nem lehet vékony -, a homlok középmagasan domborodó, a fejtető enyhén nyújtott, a tarkó hosszan ívelő. A toroktáj szép ívben kikerekített. Csőre középhosszú és vastag, színe a toll színével harmonizáló, ugyanez vonatkozik a karmok színére is. A nyaktartása függőleges. A nyak középhosszú, a vállak felé erősen vastagodó, de nem lehet vékony „cérnanyaka”, sem egyben vastag, „töltött libanyak” formájú. A szárnyak a kormánytollakon fekszenek, végeik kismértékben keresztezik egymást, épp ezért a farok nem lehet sem túl függőleges, sem túl vízszintes tartású, mert a szárnyak előírt fekvése és elhelyezkedése csak az ideális 50-55 fokos faroktartás mellett tud létrejönni. Testsúly kifejlett korban 60-80 dkg.

A vitaminozás és a minél vegyesebb takarmány, illetve egyéb kiegészítők, például grittek etetése mellett, nagyon ritkán szükséges a gyógyszerhasználat. Kiállításokon elvétve látni ezt a fajtát, ha jelen vannak is, csupán kis egyedszámmal. A bírálói szigor függ attól is, hogy egyesületi, nemzeti vagy fajtaklub-kiállításon minősítik a galambot. A színek szerinti párba állítás az egyik sarkalatos pontja a tenyésztésnek, de sajnos kevés helyen zajlik színtenyésztés. Természetesen tartani kellene az adott színt színnel, vagy a rokon színek párba állítását ennél a fajtánál is, de mivel ez a legtöbb helyen nincs így, ezért sajnos a heterogenitás a legjellemzőbb, vagyis bármilyen színű utód jöhet bármilyentől. Ezt egy módon lehet kiküszöbölni: rá kell állni a színtenyésztésre is, és hanyagolni kell a szabad szerelmet, hiszen a módszer nevében is benne van, hogy „szín tenyésztés „, tehát a tenyésztés részének kellene lennie a színtisztaságnak és kiszámíthatóságnak is!

A bánáti és a vukovári csirkegalambot is érdemes megemlíteni, hiszen egy tőről fakad a három fajta, a történelmi Magyarországról csak az átrajzolt határok miatt válhattak a későbbiekben külön fajtákká. A Bánság-Bánát, ahogy Vukovár is, a Nagy-Magyarország része volt. A bánáti csirkegalamb leírását a mi magyar csirkegalambunktól vették át annyi eltéréssel, hogy a kitenyésztő országot és a fehérek szem írisz, valamint a szembőr színét módosították, illetve a súly meghatározásában van minimális eltérés, de átfedéssel! A vukovári csirkegalamb viszont már jobban megváltozott, úgymond „elkingesedett”. A bánáti és a vukovári csirkegalambok rajta vannak az EE fajtalistán, tehát nemzetközileg is bejegyzettek. A sors szomorú iróniája, hogy a magyar csirkegalamb nem jutott el idáig. De milyen a magyar ember?! Jelenleg a vukovári állomány áll olyan szinten, mint a magyar, a bánáti sokkal jobb helyzetben van, nagyobb az egyedszáma és nagyobb a tenyésztői bázisa.

A Galambtenyésztés Mindennapjai és a Siker Titka

Jaksa János szerint ehhez a hivatáshoz elengedhetetlen a természet szeretete, úgy gondolja, hogy bele kell születni ebbe a szakmába. Számtalan áldozattal jár a velük zajló munka. Egyrészt minden nap komoly ellátást igényelnek, sok időt tölt köztük, figyeli a párokat és a picinyeket egyaránt. Odafigyelést igényel a takarmányozásuk, elengedhetetlen számukra a vitamin biztosítása és évente többször is oltást igényelnek a különböző baktériumok és vírusok ellen. Másrészről, akik kiállításra járnak, mint ahogy ő is, azok mérhetetlen sok időt fordítanak a felkészülésre, szinte állandó lekötöttséget igényel a nevelésük.

Több évtizedes tenyésztői munkája során számtalan versenyen szerepeltek már a galambjai, Magyarországon és külföldön is egyaránt. Magyarországi keretek közt megszerezte a mestertenyésztői címet. Munkássága alatt egy hazai és egy európai jelentős sikert könyvelhetett el. A 2009. évben Nyitrán megrendezett „EE” kiállításon az általa bemutatott magyar díszposta csapat elnyerte a legmagasabb díjat, az „EE Plakette” érmet, és ezzel párhuzamosan megkapta az Európa Mesteri címet. A másik nagy érdem, hogy a Nagydorogi Galambtenyésztők Egyesületének vezetése által benyújtott előterjesztés alapján, a magyar díszposta fajtáját az országban elsőként bejegyezték a Földművelésügyi Minisztérium Ágazati Értéktárába. Emellett számos érem és oklevél díszeleg a gyűjteményében. 2019-ben a Magyar Galamb és Kisállattenyésztők Országos Szövetsége és a Székesfehérvári Galamb- és Kisállattenyésztők Egyesülete indított egy pályázatot „Így kezdtem én” címmel. Ennek alapján a hatvanöt év felettiek kategóriájában második helyezést ért el.

A Sikeres Tenyésztés Művészete: Genetikától az Apró Részletekig

A minőség kérdése nagyon fontos a galambtenyésztésben. Sok tenyésztő ott keresi a siker kulcsát, ahol nem kéne. Túlságosan bíznak a gyógyszerekben, a „varázsüvegekben”. Úgy gondolom, hogy e tekintetben minden ország egyforma, beleértve a sajátomat is. Míg sok sporttársam jobb gyógyszerek, vitaminok és jobb állatorvosok után kutat, én inkább a jobb madarak után járok. Természetesen a szerencsére is szükségünk van. A jószerencse fontos tényező, de ennél azért többről van szó.

Mr. Verbree, Európa egyik legjobb tenyésztője, elmesélte, hogy nála járt Jaksa János, hogy „Sissi” nevű galambjának két unokáját megvásárolja. Szerinte ez egy legendásan jó tojó volt, talán a legjobb a történelem folyamán. „Igen ez egy jó madár,” hagyta jóvá Jaksa János, „de ehhez még egy jó adag szerencse is kell.” Sok ivadéka szenzációs nyertes madár volt, de nem mindegyik. Ezekkel a madarakkal jó esélyünk van a sikerre, de semmi több. Nem garantálható, hogy ezek a madarak lesznek a legjobbak.

Mr. Verbree elmondta, hogy abban az évben, amikor a nyerő madarát kitenyésztette, még öt fiókája kelt ki ugyanazoktól a szülőktől. Mind jó volt, mondhatnám szuper. A következő évben megint pároztatta őket, tíz fióka kelt ki és nagy reményeket fűzött hozzájuk. Azonban a tíz közül egyetlen egy sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Ellenkezőleg. Tíz silány példánnyal állt ott. Egy amerikai importőr megvette a nyertes madarát egy őrült összegért, de kiváló eredményei ellenére ennek a madárnak soha sem lett jó utóda. Viszont ennek a madárnak az egyik testvére, amelyik soha nem volt jó versenyző, nagyon jó tenyésznek bizonyult. Úgy tűnik, jól döntött.

Az „arany párosok” - olyan párok, amiknek csak szuper utódaik vannak - csak az álmodozók képzeletében élnek. Mostanság az európai bajnokok sokkal több fiókát költetnek, mint rég. Mert egyre többen jönnek rá, hogy a jó madárhoz nagy adag szerencse is kell.

Minden komoly tenyésztő néha behozott galambbal keresztezi a sajátját, mert így akarja javítani madarai minőségét. Ahhoz, hogy optimális feltételeket biztosítsunk a sikeres keresztezéshez, nagyon fontos, hogy tisztában legyünk saját madaraink hibáival és hiányosságaival.

A Fizikai Jellemzők Fontossága

Egy belga tenyésztő, akinek a madarai rövid távú bajnokok voltak, a következő kérdésekkel küzdött: „Hosszútávú versenyeken miért rosszak az eredményeim? Valamilyen testi hiba okozza ezt? Ha igen, akkor pontosan mi ez? Mi a megoldás? Például sikeres keresztezés?” Jaksa János elmondta: „Őszintén szólva én nem látom, ha egy madár jó. /senki sem látja/ Azt viszont észreveszem, ha egy madár nem jó, vagy milyen gyenge pontjai vannak.” Látta az ő madarait is. Fantasztikus példányok, nagyszerű izmok, de meglepetésére szinte mindegyiknél ugyanaz volt a gond: a szárnyak utolsó tolla rugalmatlan volt. Rámutatott két galambra, melyeknek el volt törve az utolsó tolla. A belga tenyésztő vállat vont, mondván: „Na és? Ez csak olyan baleset, ami bármelyik madárral megtörténhet.” „Igen, de nem eshet meg könnyen a jó madarakkal.” „Ha a szárny utolsó tollát két ujjunk közé vesszük és meghajlítjuk, annak nem szabad eltörnie. Ez a rugalmasság jele, ami elengedhetetlen feltétele annak, ha hosszútávon akarjuk versenyeztetni madarainkat.” Figyelnünk kell madaraink tollára, ha több órás versenyen vesznek részt. Enyhe hajlást észlelhetünk a szárny végén. Ha a szárnyak annyira merevek, hogy nem hajlanak, a madarak mozgáskorlátozottakká válnak, nehezebben tudnak repülni. Hamarabb kifáradnak, mint azok a madarak, akiknek hajlékony és rugalmas a szárnya. A belga tenyésztő megértette ezt. Olyan madarakat hozott be, amelyeknek rugalmas és hajlékony szárnya van, és ezeket keresztezte a sajátjaival. Két évvel később olyan madarakat kapott, amelyek bírták a hosszú távú versenyzést.

Nem győzzük eleget hangsúlyozni, hogy milyen fontos, hogy észrevegyük madaraink hibáit, mert csak ebben az esetben tudunk tenni ellenük. Így tudjuk javítani a minőséget. Sok tenyésztő követi el azt a hibát, hogy olyan madarat hoz be, amelyik ugyanolyan hibákkal rendelkezik, mint a sajátjai.

Tenyésztési Stratégiák: Beltenyésztés és Keresztezés

A legtöbb keleti és amerikai tenyésztő a beltenyészetet kedveli. Ez nem is rossz ötlet, ha ezeket a madarakat tenyészként és nem versenyzőként kezeljük. Szinte mindegyik szuper madár Hollandiában és Belgiumban is keresztezés eredménye. Jaksa János saját jó példányait is ennek köszönhette a nyolcvanas években. Tisztán akarta tartani ezt a vonalat. Akkor és most is jó példányai lettek, de meglepetésére azok, akik vásároltak tőle ebből a fészekből, jobb példányokat tenyésztettek ki, mint ő. Keresztezték az ő madarait a sajátjukkal. Ezek után ő is így tett. Nem ragaszkodott a beltenyészethez, hanem keresztezte a madarait.

Az egyik galambja, ellentétben a bátyjával, gyenge versenyző lett, és ráadásul rossz költő is. Legalább is ezt gondolta. Pároztatta egy idegen fészekből való példánnyal, és ez az utód lett a National Orleans győztese 1985-ben. Sajnos elég öreg volt már, amikor rájött, hogy milyen jó költő. Ilyen dolgok gyakran történnek meg másokkal is.

A Madarak Vásárlása és Külső Jellemzők

Mikor az ember galambot akar venni, gyakran ugyanazt a hibát követi el. Mondjuk hat galambot akarunk, legyen három tojó és három hím. Így három párt kapunk. Jaksa János rájött, hogy nem ez a jó módszer. Ha madarakat vásárol, a saját legjobb madaraival pároztatja őket. Ezek a madarak már bebizonyították, hogy megvan az a képességük, hogy jó utódokat neveljenek. Ez sokkal gyorsabb és közvetlenebb módja annak, hogy sikeres utódokat kapjunk, mint amikor a behozott madarat párosítjuk egy másik behozott madárral. Amikor behozott madarat párosítunk behozott madárral, egy kérdést pároztatunk egy másik kérdéssel.

Mi a helyzet a madarak külsejével kapcsolatban? Elsősorban puha legyen a tollazatuk. Ne legyenek túl nagyok. Óvakodjunk a nagymadarakról! A mai versenyzők kisebb testűek, mint néhány évtizeddel ezelőtt. Legyen jó az egyensúlyuk, „simuljanak jól a kézben” mondják a hozzáértők, és dőljenek egy kissé előre, ha kézbe vesszük őket. Nagyon fontos az erős csontozat is. Ez ellenőrizhető, ha enyhe nyomást gyakorlunk a mellcsontra /a test alsó részén/. Ha a madár horkoláshoz hasonló hangot ad, az rossz jel. Az általam sorolt jellemzők abszolút szükségesek. De van itt egy probléma. Az a puszta tény, hogy ezek a jellemzők együtt vannak, nem biztos, hogy kifogástalanul jó madarat eredményeznek. A rossz madaraknak is lehet puha tollazatuk, jó egyensúlyuk és erős csontvázuk. Mindent egybevetve, ha a madarak nem rendelkeznek ezekkel a tulajdonságokkal, biztosan rosszak. Ez nem matematika, nem csavargathatjuk körbe a dolgokat. A legtöbb bajnok madárnak két, három, sőt négy vérvonala is van. Az ütőképes versenyzők általában ezeknek a keresztezéséből születnek. Mivel ezek már bajnokok, nem hoznak be, vagy vesznek túl sok madarat, csak párat néhány esetben, egyet, kettőt évente. Többnyire nem is fizetnek értük, csak cserélnek.

Emlékezzünk csak Houbenre és Verbruggenre. Csak egy madarat cseréltek el. Keresztezték azt a saját madaraikkal, és ez mindkét fészekben kirobbanóan sikeres madarakat eredményezett. Ugyanez történt Engelssel és van Hove Uytterhoevennel. A legtöbb holland és belga versenytenyésztő évente váltogatja a párokat is. Sokan /még a Janssen fivérek is/ év közben is így tesznek. Valamilyen rejtélyes okból kifolyólag a jó párok fiókáinak a minősége is romlik, ha túl sokáig pároztatjuk ugyanazt a párt. A legjobb hímeknek én magam is két vagy három különböző tojót adok évente. Ennek az az oka, hogy azok a madarak illenek össze a legjobban, akik a lehető legjobb formában vannak. Sok tenyésztő csodálkozik azon, hogy néhány jó madarukat pároztatják az év során, és mégis van olyan év, hogy egyetlen jó utód sem kel ki. A magyarázat valószínűleg a szülők állapotában keresendő. Egy tanulmány azt bizonyítja, hogy sok jó utód származik az egyéves példányoktól. Ez nem jelenti azt, hogy az idős példányoknak nem lehet jó utóda. Az a gond, hogy az idősebb példányoknak gyengébb a begyteje. Jaksa János elkövette azt a hibát, hogy hagyott egy 1992-es hímet, hogy táplálja a saját utódait. Néhány fiókából nem lett szép kifejlett példány, és ezért csak magát hibáztathatja. Fiatalabb madarak alá kellett volna tennie a tojásokat, hogy ezek táplálják a fiókákat, miután kikeltek. Nem kell szégyenkeznünk a hibáink miatt. Az egyetlen gond, ha nem vagyunk tisztában a hibáinkkal, mert akkor nem is tudjuk korrigálni azokat. A győzteseket az különbözteti meg a vesztesektől, hogy felismerik a hibáikat és tanulnak belőlük.

Galambfajták és Jellegzetességeik

A galambtenyésztés világában számos fajta létezik, mindegyik egyedi tulajdonságokkal és célokkal.

Magyar Galambfajták

• Egri kék keringő: Állítólag a világ leggyorsabb galambfajtája, amelynek kitenyésztéséről - szokatlan módon - számos adat maradt fenn.
• Budai kék: Az egyetlen fővárosi galambfajta.
• Pávagalamb: Az egyik legősibb galambfajta, különleges változata a selyem pávagalamb.
• Magyar Óriás: Több száz év alatt alakult ki a mai formájára, a török hódoltság idejétől kezdve, vagyis a 16. századtól fejlődött.
  • Küllem főbb jellemzői: impozáns, jól izmolt, erős testfelépítésű, emelt mellű, lábtollas, utazóposta jellegű, de annál nagyobb testű és hosszabb galamb.
  • Csőr: középhosszú egyenes, a felső csőrkáva hegye kissé lehajló.
  • Nyak: függőleges tartású egyenes vonalú. Széles alappal indul a vállak közül, arányosan hosszú és a fej irányában elvékonyodó.
  • Hát: a vállak között széles, a farok irányába ékszerűen elkeskenyedő, takart.
  • Szárnyak: testhez simulók, erőteljes pajzsúak. Az evezők a kormánytollak szélein nyugszanak, nem keresztezik egymást, a kormánytollak végeinél kb. 3 cm-rel rövidebbek.
  • Lábak: a közepes hosszúságú lábak combján jól fejlett sarkantyútollak, a csüdökön és az ujjakon erős 3-5 cm hosszú tollakból álló, jól rendezett talptollazat foglal helyet, amelyben az előre irányuló tollak nem kívánatosak.
  • Tollazat: dús és a testet feszesen takarja. A színek teltek, élénkek. A tollazat egészségesen fénylő, lakkos csillogású.
• Alföldi dudoros posta: Egyik legújabban elfogadott magyar fajta.
  • Küllem főbb jellemzői: közepesnél nagyobb termetű, jól izmolt, közel vízszintes testtartású, csak szalagtalan (sima) kék szín-illetve rajzváltozatban elismert húshaszonfajta.
  • Fej: a test tömegéhez viszonyítva közepes nagyságú, laposan ívelt. Az enyhe ívelésű, a csőrtő felé elkeskenyedő homlok a fejtetőn át a tarkóig töretlen ívben folytatódik.
  • Szem, szemgyűrű: a fej oldalainak középpontjában ülő szemek tágnyílásúak, élénk tekintetűek. A szivárványhártya narancsvörös. A szemgyűrűk keskenyek.
  • Csőr: erős tőből indulva, enyhén lefelé irányuló. A felső kéve gerince kissé ívelt, hegye az alsó káva végére hajlik. A csőrszaru fekete pigmentje a csőrgerincen fekete csíkban megy át.
  • Nyak: függőleges tartású, közepesnél kissé hosszabb, vastag tőből indulva a fej felé fokozatosan elvékonyodik.
  • Szárnyak: jól izmoltak, a test oldalaihoz feszesen simulók. A szárnybúbok a nyaktő illetve a mell tollaival részben fedettek.
  • Farok: keskeny, lapos, a hát lejtését törés nélkül követve lefelé irányuló. A szorosan egymásra záródó kormánytollak száma 12, fekete farokpánttal szegettek.
  • Lábak: közepes hosszúságúak, mérsékelten tágállásúak, a testet középpontjában támasztják alá. Az apró tollakkal feszesen fedett lábszárakat (alsó comb) a mell tollai csaknem a térdizületig takarják. Az erős csüdök tollatlanok, sötétvörösek.
  • Színváltozatok: kizárólag szalagtalan (sima) kék színben illetve rajzváltozatban elfogadott. Az evezők zászlói és a farokpánt sötétek, illetve feketék. A fedőtollazat kék színe lehet sötétebb vagy világosabb árnyalatú.

Egyéb Galambfajták és Típusok

• American Giant Homer (Óriásposta): Hét fajtából „keverték ki” annak idején.
• Pávagalamb: Az egyik legősibb galambfajta.
• Magyar begyesek, strasserok, röppostagalambok.

A Kisállattenyésztés Népszerűsítése és Jövője

Jaksa János tapasztalatai szerint sajnos nagyon kevés az érdeklődő a mai generációban, összesen három diák tanulója van, de reméli, hogy őket sikerül megtartani. Közülük egy kiválóan bizonyít, kimeríthetetlen az érdeklődése, és elhatározta, hogy állatorvosnak szeretne tanulni.

Jelenleg Jaksa János a magyar díszpostagalamb andalúz színváltozatának kitenyésztésén munkálkodik. Az ideje nagy részét ez felemészti, szeretné tökéletesre fejleszteni és véghezvinni ennek a színvariációnak a tenyésztését. Ha ezt elismerték és bejegyezték, a célja az, hogy minél elterjedtebbé váljon a díszpostagalamb-tenyésztők körében. Sajnos a vírushelyzet miatt elmaradt számtalan kiállítás és rendezvény, így reméli, hogy ezeket mihamarabb bepótolhatják.

Egyesületek szerepe a tenyésztésben

A Nagydorogi Galambtenyésztők Egyesülete 1978-ban alakult, alapítói közt volt Jaksa János is. Tizenkét fővel indították útnak a szervezetet, az alapítók közül öten még ma is részt vesznek a tenyésztésben. Pillanatnyilag huszonhárman vannak egyesületi tagok, tenyésztőik nem csak galambbal, de nyulakkal és baromfival is foglalkoznak. Szerencsére vannak fiatal tagjaik is, igyekeznek minél szélesebb körben megismertetni velük a galamb-, de főként a kisállattenyésztést. Ennek érdekében korábban kapcsolatba kerültek a helyi általános iskolával, hogy velük együtt népszerűsítsék ezt a hivatást. Azóta is kiváló kapcsolatot ápolnak velük, az iskolával párhuzamosan szervezik a kiállításaikat, a bemutatókat térítésmentesen látogathatják a diákok.

Tóth Iván, a tapolcai Batsányi János Galamb- és Kisállattenyésztő Egyesület elnöke szerint is viszonylag kis ráfordítással és kellő odafigyeléssel akár otthon is elkezdhető a galambtenyésztés. Elszántság és egy külső röpde kell csupán hozzá, a szakértők minden másban szívesen segítenek. Ami a röpdét illeti, ha csak egy galambpárt szeretnénk tartani, a fajtától függően elég lehet nekik a csupán néhány négyzetméteres terület. A nagyobb testű galamboknak - például king, mondain, strasszer - viszont nagyobb a mozgásterük. Ha ilyet szeretnénk tartani, nagyobb legyen a röpde, de nem kell magasra építeni. Magas röpdére a röpgalamboknak van szükségük.

A röpde azért szükséges, hogy ki tudjanak repülni egy kicsit. Amennyiben az teljesen nyitott, le kell fedni egy részét, hogy a csapadék ne érje a galambokat. A téli száraz hideg nem okoz gondot, emiatt nem kell aggódnunk, de ügyeljünk rá, hogy a havat ne fújja be a szél. Arra szintén figyelni kell, hogy a kicsi, prémes ragadozók, például a nyestek ne férjenek a galambokhoz. Legalább éjszakára védjük meg őket tőlük. A röpde pedig ne csirkehálóból készüljön, mert azt a ragadozók könnyen széttépik. A ponthegesztett hálók azonban jók erre a célra.

A galambok etetése sem bonyolult. Kapható erre a célra speciális takarmány, de ahhoz még keverhetünk búzát, kukoricát, napraforgót, másra nincs szükség. Legyen gondunk rá, hogy a galambok kapjanak tiszta vizet, az itatójuk télen ne fagyjon be. A galambokat ajánlott állatorvoshoz vinni, szükséges beoltatni őket az úgynevezett nyaktekerés betegség ellen, amely a pusztulásukat is okozhatja.

A galambpárnak alakítsunk ki fészkelési helyet a nyugodt költéshez. Fajtától függő a fészkelőhely mérete, nagyjából 30 centiméter széles és ugyanennyi hosszú legyen a doboz, amely készülhet például furnérlemezből. Abba kell tenni egy kis szénát, hogy a madarak elkészíthessék belőle a fészket. A fadobozt gyakran kell tisztítani. Az üzletekben kaphatóak költőtálak, ilyenből papírból készült is van, azzal egyszerűbb dolgunk lesz.

A galambtenyésztők szerint a madarak tartásával bárki megpróbálkozhat, akár a gyerekek is elkezdhetik, természetesen szülői segítséggel. A gyerekeket felelősségre neveli, ha állatot tartanak, és az az ő gondjaikra van bízva. Sikerélményt szereznek, hasznosan töltik az idejüket, és egy jó csapathoz tartozhatnak, ahol a tagok összetartanak. A tapolcai egyesület tagjai igyekeznek népszerűsíteni a galambtartást, ezért egyre több rendezvényen bemutatkoznak. Legutóbbi, helyi kiállításukon 235 galambot láthatott a közönség. Zalaegerszegi, csabrendeki, ajkai, keszthelyi és környékbeli tenyésztők mutatták be legszebb galambjaikat. A 16 tagú tapolcai egyesületből 12-en mutattak be galambokat.

Egyéb Kisállatok Tenyésztése

A kisállattenyésztés nem korlátozódik kizárólag galambokra. Számos más faj is népszerű hobbi és gazdasági szempontból egyaránt.

Fürjek

A Kaliforniai copfosfürj, vagy más néven bóbitás fürj a tojásuk és húsuk miatt is kedvelt fürjfélék családjába tartozik. Előnyük, hogy viszonylag kis helyen és kevés takarmány mellett is nagyszámú fürj tartható és nevelhető. A Kaliforniai copfosfürj Észak-Amerikából származik, de sokfelé megtalálható betelepített fajként. Jellegzetessége a fejtetőn lévő, vékony szálban induló bóbita, mely mindkét nemnél megtalálható.

Kacsák

A házikacsánk őse az északi féltekén általánosan elterjedt tőkés réce, melyet hazánkban tőkés kacsának, zöldfejű-, dunai-, öreg- és törzsök récének is neveztek. A tőkés réce a vadon élő kacsafajok közül a legnagyobb testű.

• Fehér magyar kacsa: A gácsér fényes, feketés-zöld fejét a nyak közepén fehér gyűrű választja el az alsó nyaktól és a begytől.
• Tarka magyar kacsa: A tojó színe rozsdás, sárgásbarna, „vadas” jellegű, a tollak sötétebb és világosabb barna rajzolata adja a tipikus vadas színt. Fejük barna, a szem fölött világosabb sávval. A szárny evezőtollai (szárnytükör) mindkét ivarnál kék színűek, általában fehér szegéllyel. A gácsér fényes, feketés-zöld fejét a nyak közepén fehér gyűrű választja el a barnás színű alsó nyaktól és a begytől.

Ludak

A lúdtartás a Kárpát-medencében általános volt, a helyi, parlagi állományok mindenütt előfordultak. Már a 11. és a 12. században a libák után egyházi tizedet kellett teljesíteni. Házi ludunk őse minden bizonnyal a nyári lúd (egyéb, népies elnevezései: tőkéslúd, szürkelúd, márciusi lúd). Élettere rendkívül nagy, Izland szigetétől az Amur folyóig terjedő óriási térség mocsarain és lapályain honos.

• Babati magyar nemesített lúd: Közepes testû fajta, a kifejlett tojókra 5,5-6,0 kg, a gúnarakra 6,0-6,5 kg élõtömeg jellemzõ.
• Babati májhibrid lúd: A babati nemesített magyar lúd (apai partner) és a babati szürke landi (anyai partner) keresztezésébõl származó F1 hibrid. A szülõállományokat fajtán belüli szelekcióval tenyésztik.
• Babati szürke landi: A kifejlett egyedek közepes testûek, kifejezetten májlúd jellegûek. A tojók átlagosan 6,0-6,5 kg, a gúnarak 6,5-7,0 kg élõtömegûek. A nyak-, a hát- és szárnytollak sötétszürkék, a mell világosabb szürke, a has fehér tollazattal fedett.
• Fehér landeszi lúd: A fajtának a színe tulajdonképpen barna, csupán a hát és a has alja fehér. A legértékesebb tollat adó testrészekről tépett toll már nagy értékű árutollat jelent.
• Hungavis-kombi és -barna hibrid: A baromfiipar lúdtelepein a megnövekedett májalapanyag-igény kielégítése céljából 1970-től végeznek kombinatív fajtakeresztezéseket.
• Kolos fehér lúd hibrid: Ez a lúdtípus fehér tollazatú, nagy növekedési erélyű, jó takarmányértékesítő képességű, kiváló húsformájú, kedvező hús - csont arányú, nem zsíros pecsenye liba és nagy testtömegű, darabolásra alkalmas, jól téphető, sok és magas pehelytartalmú tollat termelő húslibák előállítására egyaránt alkalmas.
• Olasz lúd: A lúdfajta eredeti hazája Olaszország volt, azonban ma tenyésztése hazájában már teljesen visszaszorult. A fajta tenyésztésével a dán Larsen cég foglalkozik.
• Rajnamenti lúd: A fajta Németország rajnai tartományában alakult ki.
• Szürke landeszi lúd: Franciaországból származó fajta, amelyik 1963-ban került Magyarországra.
• Fodros tollú magyar lúd: A lúdtartás a Kárpát-medencében általános volt.

A ludak genetikai lehetőségeinek valóra váltásához optimális tartási, tenyésztési körülményekre van szükség. A lúdtartás gazdaságossága egy sor külső - elsősorban piaci - feltétel mellett a korszerű tartástechnológiából következő sikeres tenyésztői munka eredménye lehet.

Nyulak

A nyúltartás alapkérdése: hobbi vagy tenyésztés? Kinek és miért érdemes belevágni a nyúltartásba? Ha nyulat vásárol, inkább hobbitartás vagy tenyésztés céljára tegye?

• Új-zélandi vörös: A fajta eredete máig nem teljesen tisztázott, még az sem világos, hogy miért kapott “új-zélandi” nevet, hiszen az Egyesült Államokban tenyésztették ki.
• Törpenyulak: Sokan szeretnénk magunk, illetve kutyánk, macskánk mellé egy új kedvencet, a törpenyúl pedig manapság az egyik legnépszerűbb választás. Törpesége lévén könnyen tartható felnőtt korában is. Fajtától függően, súlyuk 1-2 kg között van.

A törpenyuszik kedvelt és legfőbb elesége a széna, nyulunk előtt mindig legyen elegendő mennyiségben, nagyban hozzájárul az emésztésükhöz. Kaphatók mostmár nagyobb (1-5 kg) kiszerelésben, gyógyfüvekkel kevert és natúr változatban is. A felbontott zacskót jól szellőző helyen tároljuk, így elkerüljük a penészedést. A lucerna a nyulak legfőbb tápláléka, zölden is lehet nekik adni, de fonnyasszuk pár órát, mielőtt odaadjuk nekik.

A törpenyuszit - kisállat lévén - ideális ketrecben tartani. Ha kertes házunk van, akkor nyugodtan építhetünk neki a szabadban kifutót, és kinti ketrecet is, ám minden esetben tartsuk szem előtt azt, hogy megfelelően védett helyet alakítsunk ki számára.

Új nyuszi érkezésekor türelemmel kell lenni, hiszen kell egy kis idő, amíg megszokja a jelenlétünket. Érdemes pár óráig bent hagyni a ketrecében, ismerkedjen a szagokkal és pihenje ki a szállítással járó izgalmakat. Sajnos számtalan nyuszibetegség létezik. Ezek között vannak genetikai öröklődésűek és tartással kapcsolatos betegségek.

Pulykák

A pulyka (Meleagris gallopavo) háziasítását a Mexikó területén élő indián népek végezték, i. e. 1000 körül. A domesztikáció során a pulyka testformája kissé megváltozott, törzse zártabb, vízszintesebb tartású lett és a lábai hosszabbá váltak. Az általánosan elfogadott elmélet szerint a házipulyka Amerika felfedezését követően, a 16. században jutott Európába.

• Bronzpulyka: A pulykát elsősorban a nagy test és a hosszú lábszár jellemzi. Az összes hazai baromfifaj között a legnagyobb. A pulykák teste hosszúkás, tojás alakú, vállban különösen széles, hátrafelé fokozatosan elkeskenyedik.
• Rézpulyka: A pulyka eredeti hazája Közép- és Észak-Amerika. Vadon élő őse Észak-Amerika középső területein honos.

Tyúkfajták

• Bagolyszakállas: Kevésbé ismert, pedig igen régóta létező holland fajta.
• Balnevelder: A Németalföldről származik, különleges tollazatú, mind színárnyalatában, mind megjelenésében igen tetszetős fajta. Legelterjedtebb a dupla szegélyes gesztenyebarna színváltozat, de létezik kék dupla szegélyes, ezüst dupla szegélyezett, fehér, fekete, kék, fogoly színben is. Értékes, kettős hasznosítású fajta: nem csupán jó tojáshozamú, de jó minőségű hústyúk is. Nyugodt, szelíd fajta és nem szívesen repülnek.
• Bantam: Ahogy a neve is mutatja, egy igazi törpefajta.
• Bergiagi kukorékoló: Kakasainak kukorékolása ötször olyan hosszan tarthat, mint más fajtáké - akár 15 másodpercen át! Nem csoda, hogy évente kukorékoló versenyeket tartanak, amelyeken mérik a kukorékolás időtartamát. Az egyik legrégebbi német fajtaként tartják számon, amelynek egyedei már a középkorban kerülhettek a Balkánra. A tenyésztők azonban annyira figyeltek jellegzetes képességére, hogy közben a Bergiai kukorékolóknak teljesen megszűnt a kotlási hajlamuk, így tojásait más fajták tyúkjaival, illetve keltetőgéppel kell kikölteni.
• Brahma: Igen kedvelt, nagy testű fajta, igaz, létezik törpe változata is.
• Chabo: Több mint ezer éves múlttal rendelkező japán fajta, amely kifejezetten díszfajta.
• Cochin: Hazánkban sokan ismerik és kedvelik. Nagytestű fajta, bár létezik törpe változata is.
• Dorking: Főleg Angliában volt sokáig népszerű az egészen a római idők óta tenyésztett, viszonylag nagytestű. Küllemében sok hasonlóságot mutat a Német lazactyúkkal, de a két fajta nem azonos. A Dorking nyugodt, békés fajta, amely nemigen repül, így tartásához alacsonyabb kerítés is elegendő.
• Drezdai tyúk: Drezda környékén tenyésztették ki a 20. század derekán, más meglévő fajtákból. Kifejezetten kéthasznú fajta, amely jól hasznosítja a takarmányát, és télen is csak kicsit csökken a tojáshozama. Kitenyésztésében felhasználtak a New Hampshire, a Wayandotte és a Rhodelander fajtákat, melyek magukban is kiváló termelésű fajták. Békés, élénk természetű, mozgékony, gyors növekedésű. Ráadásul jól viseli a különböző időjárási körülményeket is.
• Erdélyi kopasz nyakú: Egy érdekes, de könnyedén felismerhető fajta.

Általános Tippek a Kisállattenyésztéshez

A galambokat, pulykákat, nyulakat vagy egyéb kisállatokat elsősorban húsukért tenyésztik, de díszmadárként kiállítási célokra is népszerűek. Továbbra is nagy népszerűségnek örvend a sport- és postagalambászat is, amely ezeknek a madaraknak a kivételes repülési és tájékozódási képességeit használja ki. Minden célra külön tenyésztett fajták léteznek, ezért fontos előre eldönteni, milyen típusú kisállattenyésztésbe szeretne belevágni.

A galambok monogám és fiókáikat etető madarak, amelyek abban különböznek a legtöbb háziasított fajtól, hogy soha nem volt és valószínűleg soha nem is lesz intenzív tenyésztésük. Speciális életfeltételeket igényelnek, amelyeket nem lehet ipari körülmények között biztosítani.

A galambtenyésztéshez szüksége lesz egy volierre a megfelelő felszereléssel - fészkelőodúkkal, etetőkkel, itatókkal és ülőrudakkal a pihenéshez. A voliert napfénytől és széltől védett helyen kell elhelyezni. Mérete legalább 1 m² legyen tenyészpáronként. Fontos a rendszeres tisztítás, a jó szellőzés és a szabad repülés lehetősége.

A galambok számára biztosítani kell a minőségi takarmányt, amelyet különösen télen vagy fokozott terhelés (stressz, sporttevékenység) idején ásványi anyagokkal és vitaminokkal (kalcium, foszfor, D-vitamin) kell kiegészíteni. Ezek a tápanyagok elengedhetetlenek egészségük, termékenységük és sikeres fiókanevelésük szempontjából. Táplálékuk alapját gabonafélék, például búza, árpa és kukorica képezik, amelyeket hüvelyesekkel és időnként zöldségekkel lehet kiegészíteni.

A galambtenyésztés során fontos, hogy a madarak hozzászokjanak a tenyésztő jelenlétéhez. Nagyon társaságkedvelő madarak, amelyek könnyen megszelídíthetők, ami megkönnyíti a velük való bánásmódot - akár kiállításokon, sporttevékenységek során vagy betegség esetén. A rendszeres emberi érintkezés csökkenti a stresszt, és az általános gondozásukat is jelentősen megkönnyíti.

tags: #csirke #galamb #elado #tiszanana