A csirkék egészségi állapotának megőrzése és a gazdasági veszteségek elkerülése érdekében alapvető fontosságú a gyakori betegségek és elhullások okainak ismerete. Ez a cikk részletesen bemutatja a csirkék lábgyengeségét, tollhullását és egyéb, a takarmányozással, tartással, valamint parazitákkal összefüggő problémáit.
I. Lábgyengeség és vitaminhiány
A csirkék lábgyengesége és idegrendszeri tünetei gyakran vitamin- és ásványi anyaghiányra vezethetők vissza. Már a Kistermelők Lapja korábbi számaiban is olvashattuk a D-vitamin angolkór és csontlágyulás kialakulásában, valamint az E-vitamin hiánybetegségek fellépésében játszott óriási szerepét. Ezúttal a B2-vitamin (riboflavin) fontosságára fókuszálunk.
A B2-vitamin (riboflavin) élettani szerepe
A B2-vitamin (riboflavin) élettani hatása a baromfiak esetében rendkívül sokoldalú, és nemcsak az állatok jó egészségi állapotának megőrzésében érvényesül, hanem szerepet játszik a teljesítményképességükben is. Közreműködik a növekvő baromfi idegrendszerének anyagcseréjében, annak épségben tartásában, s fontos szerepe van a fehérje-anyagcserében és a szénhidrátok zsírrá való átalakításában is.
A fehérje- és kalóriabevitel növelésekor a többlet csak akkor képes érvényesülni, ha egyidejűleg a riboflavin mennyiségét is növeljük a takarmányban. Továbbá jelentős szerepe van a felnőtt baromfi tojáshozamának alakulásában, és már a részleges hiánya is rontja a kelthetőséget.
A B2-vitamin (riboflavin) kórtani jelentősége
Amennyiben a takarmány már kezdettől fogva nagyon kevés riboflavint tartalmaz, és a csirkék világra hozott készlete is szűkös volt, a hiánybetegség akár már néhány napos, többnyire azonban csak 1-2 hetes korban mutatkozik. A tünetek ilyenkor nem jellemzőek, mert csak annyit veszünk észre, hogy a csirkék gyengén fejlődnek, bágyadtak, és többször hasmenés is mutatkozik az állományukban. Ha nem gondoskodunk időben a baj orvoslásáról, állapotuk rohamosan súlyosbodik, és akár nagyobb számú elhullással is számolni kell.
Amikor szűkös a riboflavin-ellátás, tehát a takarmányban levő B2-vitamin fedezi ugyan az életfenntartó szükségletet, de az anyagforgalom intenzitásához képest ez már nem elegendő, akkor fejlődik ki meglehetősen gyakran - többnyire a 3-4 hetes csirkében - a B2-hipovitaminózis jellemző képe, az ún. „Görbelábujj-betegség”.
Ez abban nyilvánul meg, hogy olykor akár nagyobb számú csirkén is a lábujjak - mindkét lábon azonos képet mutatva - befelé görbülnek. Legtöbbször egyáltalán nem, máskor csak rövid időre sikerül a begörbült lábujjakat kézzel kiegyenesíteni. Az idegek bénulása miatt tartják az állatok a lábaikat befelé hajlítva, mintegy „ökölbe” szorítva, és csánkjukon ülnek. A járászavarokat kezdetben így igyekeznek leküzdeni, hogy a szárnyaikkal is segítik magukat a mozgásban, de később a bénulás a szárnyaikra is kiterjed, és az állatok tehetetlenül, lesoványodva elfekszenek. Lassúbb lefolyású esetekben a lábujjak bőre duzzadt és pikkelyes.
Súlyosabb kórforma
Nem egy esetben előfordult, hogy az elkeseredett gazda azzal a panasszal keresett fel, hogy a csirkéi nem fejlődnek, súlyos egyensúlyzavara van több kisállatnak, sok lesántult, egyik-másik pedig lebénult.
A helyszíni vizsgálat során már, amikor beléptem az ólba, feltűnt, hogy az állomány nagy része gyorsan felröppent ugyan, de egy részük bágyadtan ülve maradt. Ezek az állatok csak bíztatásra, nehézkesen keltek fel, majd ingadozó járással tettek néhány bizonytalan lépést. Már járás közben is leeresztették a szárnyaikat, azzal segítve testük egyensúlyban tartását, de hamarosan ismét megálltak, miközben egyesek furcsa módon a lábtőízületükre, mások szárnyaikat leeresztve támaszkodtak.
Számos csirkének a lábujjai mindkét lábon azonos képet mutatva befelé görbültek, mely az ún. görbelábujj betegségre utalt, amely a diagnózis megállapításában tájékoztató jellegű volt. A tulajdonos által feltételezett angolkór kizárható volt a takarmányozás részletesebb elemzése után. Ugyanakkor egyetlen csirkén sem voltak duzzadtak az ujjízületek, és a csontvégek semmiféle fájdalmasságot nem mutattak. A diagnózis ezek után mindinkább a B2-vitamin vagy más szóval a riboflavin hiánybetegségre utalt. Erről úgy tudtam gyorsan meggyőződni, hogy kísérletképpen 10 csirkét beoltottam B2-vitamin injekcióval. Ez gyors gyógyulást hozott. Természetesen a kísérlet eredményét nem vártuk meg, hanem a csirkék takarmányát kiegészítettük 8%-nyi élesztővel anélkül, hogy annak összetételét megváltoztattuk volna.
Az élesztős kezelés után már újabb beteg nem mutatkozott, és nemcsak a kóros tünetek szemmel látható javulása volt megfigyelhető, hanem a kisállatok fel is élénkültek, és kondíciójuk is napról napra javult. A továbbiakban csak néhány és a legsúlyosabb állapotban levő csirke hullott el, sőt nagyobbrészt az idegrendszer bántalmazottságára utaló tünetek is elmúltak, és a lábujjak görbültsége is csak néhány csirkénél maradt vissza.
A baromfi B2-vitamin igénye
A B2-vitamin hőálló és a különféle kémiai behatásokat is jól tűri. A fiatal csibék riboflavin igénye takarmánykilogrammonként 4-5 mg-ra tehető. Nyolc hetes kor után ez már a felényire csökken, majd a tojásrakás megkezdésekor ismét növekszik.
Miután a fiatal állatok riboflavin igénye a fejlődési energiájuktól függően és azzal szinkronban növekszik, a B2-hipovitaminózis előfordulásával különösen ott kell számolni, ahol az állatok növekedését bőséges fehérjeadagokkal siettetik. A riboflavin ugyan a természetben meglehetősen elterjedt anyag - hiszen a fiatal növények meglehetősen sokat tartalmaznak belőle -, a gabonamagvak riboflavin tartalma azonban alacsony, mindössze 1-1,3 mg/kg.
Az extrahált olajpogácsák 3,5-11 mg-ot, az élesztő pedig 44 mg-nyit tartalmaz kilogrammonként. A jó minőségű lucernalisztet is kitűnő vitaminforrásként tartják számon. A gyári takarmánykeveréket fontos gazdasági jelentősége miatt általában kiegészítik B2-vitaminnal. Az állatpatikákban számos B2-vitamint is tartalmazó készítmény is kapható, melyeket az elmondott háziszeren kívül a használati utasítás figyelembe vételével jó eredménnyel alkalmazhatunk a takarmány kiegészítésére, vagy az esetleg már fellépett hipovitaminózis orvoslására. Ezek között ezúttal csak egyet, a Jolovitot említem meg, mely könnyen, ivóvízben adagolható, többféle vitamint is tartalmaz, kicsiny, mintegy 100 ml-es kiszerelésben is kapható, és többen is kérdezték az adagolás módját. Ezt egyébként a hozzá mellékelt használati utasítás is részletezi. A baromfi kezelésének időtartama 5 nap, amit havonta egyszer kell megismételni, naposcsibének naponta 5 ml oldatot kell adagolni 100 csibére számítva, növendék csirkének pedig 7 ml-t 100 állatra számítva naponta.
A baromfiak takarmányának összeállítása során nem szabad megfeledkezni a megfelelő B-vitamin ellátásról, mert ha már felléptek a hiányára utaló tünetek, a gazdasági veszteség is számottevő.
Csibe nevelési és tartási tanácsok a helyes fejlődéshez
II. Egyéb betegségek és elhullási okok
A vitaminhiány mellett számos más tényező is okozhatja a csirkék megbetegedését és elhullását. Fontos felismerni ezeket az okokat, hogy időben beavatkozhassunk.
Talpfekély és mellcsont görbülés
A túl keskeny, éles peremű ülőrudak és a nagyon köves kifutó talpfekélyt okozhat. Ha a fekély „megérett”, azaz szétbomlik a belső szövet és a bőr kívül feszes és sárga, a jól megtisztított talpat steril, éles pengével enyhén felnyitjuk és kinyomkodjuk a pépes tartalmat, ill. csipesszel eltávolítjuk.
Ha túl korán helyezzük be az ülőrudakat, melyre az állatok felkapaszkodnak, az nem ritkán a mellcsont görbüléséhez vezet. Az ilyen deformálások azonban csontritkulásos tünetek is lehetnek.
Bélelőesés és kloáka prolapszus
Legtöbbször akkor történik, ha a tojás mérete meghaladja a normál méretet, és a tojónak fáradságos a tojást kinyomni a kloákából. Ezáltal kinyomódik a végbél egy része, és az állatnak szennyeződés és a csípett seb súlyos sérülést okozhat. Ilyen esetben a kitüremkedő nyálkahártyát óvatosan be kell kenni vazelinnel és vissza kell nyomni a végbél nyílásba. Ha már beszennyeződött, a kloáka területét langyos vízzel jól le kell tisztítani. Rövid idő múlva ellenőrizzük, hogy a kloáka normális helyére került-e és ott maradt-e. Nehezebb a kezelése, mint a bélelőesésnek.
Begyeltömődés
Éles kő és más idegen test elfogyasztása okozza, néha ún. A begyeltömődést alkalmatlan takarmány is okozhat, csibéknél például a tőzegevés. A begymetszést legjobb, ha állatorvos végzi, amikor is kiüríti a tartalmát, jól kimossa, és a sebet összevarrja.
Tojáselakadás
Viszonylag gyakran fordul elő a fiatal tojóknál a tojástermelés korai stádiumában és a nagyon kicsi törpetyúk tojóknál. Ha az állat heves nyomás ellenére sem tudja megtojni a tojást, óvatosan zsírt, vagy olajat kell kenni a tojócsőbe. Óvatos nyomással néha sikerül kiszedni a tojást. De ha túl nagy a tojás, az ügyes kezűek csipesszel át tudják törni a tojáshéjat és a héjdarabokat eltávolítani, így a folyékony tojástartalom könnyen kifolyhat. Előfordul, hogy megtojik a tojó, ha meleg helyre, pl. meleg vízbe rakjuk.
Kannibalizmus
Kiválthatja a kannibalizmust: zsúfoltság, száraz levegő, túl magas hőmérséklet. Kevés mozgás és kevés elfoglaltság révén egyfajta unalom alakul ki az állatokban, mely arra a rossz szokásra vezeti őket, hogy a nyak oldalán, vagy a fartőmirigy és a végbél környékén, később a hason és a combokon is kihúzogassák, lecsípjék egymás tollait, sőt akár ki is tépjenek egymás bőréből. Egyes tenyésztők javulást értek el magasabb fehérjetartalmú takarmánnyal és bőséges, változatos zöldtakarmánnyal.
Csibe nevelési és tartási tanácsok a helyes fejlődéshez
Fagyás
Főleg a nagy kakastaréjok vannak veszélyben erős fagy esetén.
III. A csirkék tollhullása (alopecia)
Mivel a csirkék az egyik legnépszerűbb mezőgazdasági madár, hajlamosak különféle betegségek fertőzésére. A csirkék tolltakarója fontos szerepet játszik az életfolyamatokban. A test hőmérsékletének szabályozása, a kedvezőtlen környezeti viszonyok elleni védelem a toll fő feladata. A csirkék hajhullásának tudományos neve van - alopecia. Mind a baromfiházakban, mind az ipari baromfitelepekben ez a betegség meglehetősen gyakori. A tollvesztés nagy problémát jelent, mivel a tollak kihullás után általában nem állnak helyre. A csupasz bőrterületek érzékenyebbek a patogén mikroorganizmusok negatív hatásaira. Fekélyek alakulhatnak ki, ami a madár szisztémás fertőzéséhez vezethet. A csirkék minden korosztálya kopaszodhat, a fajta irányától függetlenül. A tojótyúkok, kakasok és a brojler fajták egyenlő körülmények között hajhullást szenvedhetnek.
Az alopecia tünetei és következményei
A tolltakarás aránya a hasított test tömegéhez viszonyítva 5-9%. A toll rugalmasságáért és szilárdságáért felelős epidermális bőrréteg fő összetevői egyszerű fehérjék. A toll kémiai összetételének elemzése során kiderült, hogy 17,7% -ot a nitrogén foglal el.
A tollvesztés során, amely nem a tollazat évszakos változásának köszönhető, a madár testének egyes részei a probléma hatására kerülnek, nevezetesen: a nyak és a mellkas területe; ritkábban a hát és a farok. Ha a lehullott tollak elszíneződnek, ez egyértelműen jelzi, hogy a madarat alopecia érte. Ezenkívül egy problémás helyzet kialakulása miatt a bolyhok is kieshetnek, ami nem a szezonális vedlés során következik be.
Az alopecia tipikus mintázatban kezd megjelenni. A hajhullás kiinduló területe a nyak, majd átterjed a hátra, a farokra, a hasra és a mellkasra. A kopaszság utoljára érinti a szárnyakat. Korai kezelés esetén az egyén teljesen tollfedés nélkül maradhat. Végül a csirkék tolluk akár 90% -át is elveszítik, beleértve a fejüket is.
A háton lévő tollak hámlani kezdhetnek a vérszívó paraziták, a napfény hiánya és a járás közbeni időhiány miatt. A kóros vedlés esetében a csirkék színének fényességének csökkenése és a tollak fényességének elvesztése a jellemző. A petesejtek héja vékony és törékeny lesz. A tyúkok vörös fésűje és szakálla elsápad. Idővel az ovipozíció intenzitása csökken, teljes veszteségéig.
Gyakran kopaszság kíséri a zúzódások és zúzódások megjelenését. A fakulás és a törékeny toll a betegség kialakulásának első jele. Az alopecia nemcsak a valódi, hanem a pehelytollakat is érinti. Statisztikailag bebizonyosodott, hogy a hús és a hús-hús csirke fajták hajlamosabbak erre a betegségre, ugyanakkor a tojótyúkok fertőzésének veszélye is fennáll.
A kopaszság kiküszöbölésének fontossága a nőstény tojástermelésének csökkenése, a gyenge súlygyarapodás és a fertőző betegségek megfertőződésének fokozott kockázata. Ezeknek a csirkéknek az immunrendszere nem képes megbirkózni a leggyengébb stresszorokkal. Az ilyen madarak hajlamossága a megfázásra nagyságrenddel magasabb, mint az egészséges egyedeké. Egyes egyedek kopott megjelenése provokáló tényezőként működhet a kannibalizmus kialakulásában az állományban. Amikor az első jelek csirkékben jelentkeznek, azonnal meg kell kezdeni a betegség forrásának keresését. Ennek a betegségnek egyetlen oka nincs. Amikor az egyéneknél kopasz foltok jelennek meg, több tényezőt kell elemezni.
Az alopecia kialakulásának okai
A csirkék tollvesztésének okai a következők lehetnek: a test kimerülése betegség után; bonyolult folyamatban lévő fertőző vagy bakteriális folyamat; a nem megfelelő ellátás és a fogva tartás antisanitárius körülményeinek következménye; alkalmatlan takarmány, gyenge az összetétele.
Az okok, amelyek miatt a csirkék kiesnek a tollakból, természetes okok is lehetnek. Az alopecia mellett van egy természetes vedlési folyamat is. Ebben az időszakban a toll rugalmas, tapintású selymes marad, a madár színének jellege megmarad.
Természetes vedlés
A felnövés az oka annak, hogy a brojlercsirkék kopaszodnak. A fiatalkori vedlés a fiókák szaporodási ideje alatt az egy hónapos koruk elérésétől a tojásrakás kezdetéig folytatódhat. Megfelelő gondozással ez a folyamat problémamentesen halad, a madár fokozatosan dobja el a tollakat, és újakkal tölt fel.
Az őszi szezonális vedlés felkészíti a csirkéket a téli körülményekre; ennek a folyamatnak az időtartama 4-5 hónap. Ennek oka a nappali órák hosszának csökkenése. Ebben az időszakban csökken vagy teljesen hiányzik a tojásrakás képessége, ami miatt a csirkék alkalmatlanok a tojásrakásra. Vedlés közben csak a tollas rétege változik. A szezonális vedlés során a tollak színe változatlan marad, és nem jelentkezik visszahúzódó hajszál. A pótlás fokozatos, egyenletesen terjed az egész testben.
A szezonális vedlés nem előnyös folyamat a mezőgazdaság számára. A tojástermelés nélküli időszak hossza és a takarmánybázis túlköltekezése lendületet adott az erőltetett vedlési rendszer kidolgozásának. Ha a felső toll hullani kezd a madaraknál, ez okot ad az alopecia gyanújára.
Erőltetett vedlés
Az erőltetett vedlés kétszer kevesebb időt vesz igénybe, és az állatokat visszaviszi a tojásrakás rendszerébe. Ezt a folyamatot a következő séma szerint hajtják végre: megfosztja a csirkéket a fénytől, a takarmánytól és a víztől három napig; hatalmas tollváladék van; az összes tolltömeg ledobása után el kell kezdenie a madarak etetését.
Az éhségsztrájk időszaka lehetővé teszi az összes lerakódott felesleges zsír lehető legnagyobb mértékű elégetését, a reproduktív szervek visszafejlődésének megfelelő végrehajtását és a régi tollburkolat teljes cseréjét egy újjal.
Az éhségsztrájk befejezése után a kopasz csirkéknek alacsony fehérjetartalmú takarmányt kell adni, amely nagy mennyiségű rostot tartalmaz. A takarmány tápértékének fokozatos növelése mellett ellenőrizni kell a kalciumtartalmat. Figyelem! 1,2% felett a kalciumszint negatívan befolyásolja a toll újratermelését.
Mivel az erőltetett vedlés a stresszes körülményeknek való kitettségen alapul, körültekintő előkészítést kell végezni azáltal, hogy az általános állományból eltávolítják a lesoványodott, beteg csirkéket, amelyek nem képesek megbirkózni az éhezési feltételekkel. Az egészségi állapot és az oltási adatok tervvel történő ellenőrzésével csökkentheti az állatállomány pusztulását a kényszerű vedlési folyamat során.
Hiánybetegségek
A táplálékkal történő elégtelen A- és B-vitamin bevitele a tollvesztés kezdetéhez vezethet. Az alopecia kiválthatja a kénben gazdag aminosavakat tartalmazó fehérjetartalom hiányát is. Az állatállomány bőrparazitákkal történő fertőzése aktiválhatja a tollhullást. A tollakkal és a pehelyekkel táplálkozó parazita organizmusok a bőrön és a toll alatti rétegben telepednek le. Ételük az epidermisz darabjain és a tolltollakon alapul.
A tolltakaró szezonális pótlása során a csirkék etetésének kétszer intenzívebbnek kell lennie. A megkezdett természetes vedlés tipikus alopeciává fejlődhet, ha ebben az időszakban a madarakat nem támasztják alá kén, mangán és kálium takarmány-adalékanyagai. Ezen összetevők elégtelen tartalma a toll, a mellkas és a farok veszteségét okozza. Ezenkívül a kalcium, a jód és a foszfor hiánya is szerepet játszik a tollak fenntartásában.
Tartási körülmények
A csirkeállomány felszíni szennyeződés, túlzott páratartalom vagy szárazság, tél, elégtelen világítás formájában történő tartásának feltételeinek megsértése lendületet adhat a tollvesztés kezdetének.
Paraziták
A vörös madártetűatka (Dermanyssus gallinae) számos patogén kórokozó - baktériumok, vírusok - hordozója. Ez a vérszívó ektoparazita terjesztheti baromfiról baromfira a nem kívánatos betegségeket. Jelentős madártetűatka fertőzöttség esetén fontos felismernünk a tüneteket.
A madártetűatka fertőzöttség tünetei - mit mutat a baromfi? A legkorábbi tünetek közé tartozik a nyugtalanság, a csökkent étvágy, az enyhe tojástermelés-csökkenés és a fokozott porfürdőzés. A tyúkok vakarózása is intő jel. A madártetűatka éjjel aktív állat, akkor keresi fel az áldozatát táplálékszerzés, vérszívás céljából. A tyúkatka jellemzően 3 fejlődési fázisban szívja az állatok vérét (protonimfa, deutonimfa, kifejlett egyed). A friss vérszívást követően az atka színe élénkvörös. A rejtekhelyeken megbúvó, jóllakott atkák sötétvörös, fekete színűek, ami erős fertőzésre, jelentős invázióra utal.
Az éjszakai aktivitás, amikor a baromfinak aludnia, pihennie kellene, de láthatóan csipkedi saját magát a viszketés megszüntetésére, szintén erős jel.
Jelek a tollazaton: A tollhullást okozhatja az állat természetes vedlése, (ketreces) tartási- etetési rendszerek okozta tollkárosodások, továbbá a tyúkatka megjelenéséből, zaklatásából adódó tollkárosodások. Az egyes tollhullások, felkopaszodások a baromfin jellegzetes helyeken vannak.
A fakó taréj is tünet. A tyúktaréj színe közvetlenül a vérkeringés és az oxigénellátás állapotát tükrözi. Egészséges állapotban az oxigéndús vér élénk piros színt ad a taréjnak. Madártetűatka fertőzés esetén az atkák éjszaka vért szívnak a tyúkokból. Ez a folyamatos, sokszor észrevétlen vérveszteség idővel vérszegénységhez vezet. A csökkent oxigénszállítás miatt a taréj elveszíti élénk színét, halványabbá, sápadttá válik. Emellett a szervezet is legyengül, csökken a tojástermelés, gyengül az immunitás és nő a betegségekre való hajlam.
Az alopecia kezelése
Azokban az esetekben, amikor a tollvesztés alapvető anyagok hiányához kapcsolódik, a probléma úgy oldódik meg, hogy a csirkéket megfelelő, kiegyensúlyozott étrendre helyezik át. Ha vitaminokat és csalit ad hozzá kén formájában (0,2-0,3 gramm 1 takarmányadagra 1 egyedre) vagy Glauber-sót (1 gramm / 1 madár naponta) az étrendhez, akkor a zavart egyensúly helyreállhat.
Az állatgyógyszertárak polcain a következő összetett gyógyszerek találhatók, amelyek segítenek a betegség leküzdésében:
- Chiktonik: vitamin-kiegészítő, amely kiküszöböli a mikroelem-hiányokat.
- Gamavit: immunstimuláló gyógyszer.
- Ganasupervit: multivitamin komplex.
- Desi spray: a csupasz bőrön alkalmazott sebekre.
- Operin: kiegyensúlyozott takarmánykeverék alopeciás csirkék számára.
A paraziták által kiváltott alopecia speciális rovarölő szerekkel kezelhető. A Front Line, a Neomostosan, az Ivomek jól bevált. Ezzel párhuzamosan meg kell szüntetni az újrafertőzés lehetőségét azáltal, hogy a csirkék tartási helyét rovar-akaricid porokkal kezeljük, 150 gramm / négyzetméter mennyiségben. A csirkéket ugyanazokkal a porokkal is kezelhetjük (10-15 gramm / 1 egyed).
Vannak népi tippek az alopecia kezelésére:
- Gyűjtse össze az elejtett tollakat és aprítsa fel. A kapott lisztet etesse. A készítményben található cisztein aminosav elősegíti az új tollak képződését.
- Adjon zúzott szarvakat és patákat, ezek olyan anyagokat is tartalmaznak, amelyek serkentik a tollképződést.
- Nyáron növelje a zöld takarmány százalékát.
- Víz helyett a reggeli etetés során kálium-permanganát vagy kálium-jodid oldatait öntheti az ivóba.
Az elvékonyodott tollazatot helyreállíthatja ultraibolya lámpák telepítésével, ez az intézkedés a bőrsejtek aktiválódásához vezet, segít helyreállítani az elégtelen D-vitamin mennyiségét. Az UV lámpák a tojástermelést is fokozzák.
A következő ételek segíthetnek az alopécia felépülésében: zab, hús- és csontliszt, hüvelyesek, gyökerek. A zsíros ételek mennyiségének csökkentése a csirkék étrendjében segít stabilizálni a problémát. Fontos! A gyomor-bél traktus rendellenességei nem tervezett vedlést okozhatnak.
A B12-vitamin intramuszkuláris injekciói 30-50 mg dózisban segítenek javítani a kéntartalmú anyagok felszívódását.
Az alopecia megelőzése
A tollazat helyreállítása után a betegség megismétlődésének megelőzése érdekében a következő szabályokat kell betartani:
- A vedlési időszakban dúsítsa az étrendet nagy mennyiségű szerves ként tartalmazó ételekkel (káposztalevél, hüvelyesek, hús- és csontliszt és vérliszt).
- A kéntartalmú termékek mellett adjon komplex vitamin-kiegészítőket.
- Biztosítson elegendő takarmányt.
- A helyiség csirkékkel történő gyakori fertőtlenítése és fertőtlenítőszerek használata segít megelőzni a parazita kártevők megjelenését.
- Készítsen egy dobozt homok-hamu keverékkel, hogy a csirkék úszás közben önállóan megtisztíthassák a tollakat.
- A toll alapjainak növényi olajjal történő kenése segít megmenteni a parazita fertőzéstől.
- A repedések és az ízületek gondos lezárása megakadályozza a rágcsálók bejutását.
- A friss levegőn történő rendszeres séta jótékony hatással van az immunrendszerre.
- Az UV lámpák felszerelése biztosítja a szükséges D-vitamin szintet, amely helyreállítja a bőr tollnövekedési képességét.
A ragadozóatkák (Androlis, BioRaptor B, Taurrus) használata alatt a madártetűatka megfigyelést, monitorozást kell végezni. A hatékony védekezés mindig több lépésből áll. A legtöbb szer csak a kifejlett egyedeket pusztítják vagy a mozgó fejlődési stádiumokat. Az Androlis és a Bioraptor B ragadozóatka telepítésével, folyamatos használatával megfelelő szinten tudjuk tartani a madártetűatka veszélyt.
Csibe nevelési és tartási tanácsok a helyes fejlődéshez
IV. Egyéb fontos tényezők
Takarmányozás és diéta
Mint korábban említettük, a tollvesztés okai nem megfelelő étrenddel kezdődnek. Kiegészítő tünet ebben az esetben az, hogy a tollak nem elég fényesek. A tojáskapcsoló aránya is csökkenhet. Ebben az esetben a következőképpen kezelheti a problémát: adjon további ásványi anyagokat a takarmányhoz és vitaminokat. Ezt úgy teheti meg, hogy speciális kiegészítőket vásárol az üzletből. A vitaminok mellett minden étkezéshez adjon 0,3 g ként a takarmányhoz. Kén helyett lehetséges a Glauber só használata. A jód- vagy kálium-permanganát-oldatok használata helyreállítja az ásványi anyagok egyensúlyát. A tollazat elvesztésének megakadályozása érdekében az ilyen oldatokat reggel 1 alkalommal, 2 nap alatt öntözik.
Ha a csirkék étrendjéhez gyakran hozzáadják a marhahús pajzsmirigyét, a kopaszság kialakulhat.
Tartási higiénia és környezet
Ha a tollvesztés kialakulásának oka a madarak tartási körülményeiben rejlik, akkor a helyzet kijavítása meglehetősen egyszerű: a madarak tartási helyiségéből minden szennyeződést el kell távolítani, majd el kell végezni a fertőtlenítést. A szellőztető rendszer ellenőrzése és beállítása, valamint a helyiségek szellőztetése szintén segít a probléma megoldásában.
Annak érdekében, hogy ne végezzen rendszeres fertőtlenítést vegyszerekkel, a napfény segítségével gondoskodhat a fertőzések természetes megsemmisítéséről. Ehhez elég egy elég nagy ablakot készíteni az épületben, ahol a csirkék vannak. A nagy ablak lehetővé teszi a napfény szabad bejutását az épületbe természetes fertőtlenítés céljából. Ezenkívül a probléma megoldása érdekében fontos, hogy háziállatainak lehetőséget biztosítson arra, hogy naponta legalább 1 órán át szabadtéren járhassanak. A rendszeres séták erősíthetik az immunrendszert, megnyújthatják a madarak izomrendszerét.
Paraziták elleni védekezés
Ha a kakas időszakosan kiesik a tollakból, és a fogva tartás és az étrend körülményei normálisak, akkor gondolkodjon el azon, hogy a háziállatoknak vannak-e parazitái. Parazita életmódot folytató organizmusok jelenlétében a higiénia kerül előtérbe azokban a helyiségekben, ahol madarakat tartanak. Fontos, hogy rendszeresen és időben szellőztessék a tyúkólokat, valamint rendszeresen végezzenek fertőtlenítést bennük.
A hamu használata megvédi a tollas háziállatokat attól, hogy a nyakon és a test más részein kidőljenek a tollak. Ehhez nem kell valami bonyolult dolgot tennie: csak helyezzen el egy hamuval töltött edényt. Madarak úsznak majd benne, megtisztítják a tollukat. Ennek az egyszerű technikának a használata megakadályozhatja a rágótetvek és más élősködni szokott organizmusok kialakulását.