A csirke és a baromfitartás átfogó kalauza: a táplálkozástól az állategészségügyig

A baromfi, különösen a csirke, hosszú ideje az emberi táplálkozás egyik alapköve. Nem csupán ízletes és sokoldalúan elkészíthető, hanem megfelelő körülmények között tartva és feldolgozva számos egészségügyi előnnyel is jár. Azonban ahhoz, hogy a csirkehús valóban a táplálkozásunk értékes részét képezze, és az állatok jólétét is biztosítsuk, fontos tisztában lenni a tartás, az elkészítés és a fogyasztás számos aspektusával. Ez a cikk részletesen foglalkozik a csirke tartásának helyes módjaitól kezdve, a húsok elkészítésének fortélyain át, egészen az egészségügyi megfontolásokig, beleértve a kutyák csirkeallergiáját is.

A csirke helyes kezelése és tartása

A baromfiiparban, a vágóhídra szállítás előtt, a csirkéket gyakran a lábuknál fogva fogják be és rakják ketrecekbe. Kutatások megállapították, hogy a csirkét fejjel lefelé lógatni vagy tartani nem biztonságos, mivel ez indokolatlanul megterheli a tüdőt, a szívet, a keringési rendszert és más szerveket. Ez az állat pusztulásához vezethet fulladás vagy a takarmány tartalmának belélegzése miatt. Fontos, hogy az állatokkal gyengéden bánjunk. Soha nem szabad az érzékeny testrészeket megnyomni, az állatot a nyakánál, fejénél, szárnyánál, farkánál fogva húzni vagy felemelni.

A szabályos csirketartási mód az, ha az ember az egyik kezével fölülről tartja az állatot, „a másik kezét az állat alá csúsztatja és fogja a lábait és a melle alatt a tenyerével tartja”, vagyis az alkarjára fekteti. Ez a módszer biztosítja az állat kényelmét és minimalizálja a stresszt és a sérülés kockázatát.

Házi baromfiudvar kialakítása és gondozása

Aki rendelkezik megfelelő méretű kerttel, fontolóra veheti egy saját baromfiudvar kialakítását. Ez nemcsak friss tojást és húst biztosíthat, hanem örömteli hobbi is lehet. Azonban az állattartás nagy felelősséggel és rendszeres munkával jár.

• Fajtaválasztás: Ház körüli tartásra az úgynevezett kettős hasznosítású fajták, illetve ezek keverékei jöhetnek szóba, amelyek tojást és húst is termelnek.
• Beszerzési forrás: Mindig ellenőrzött forrásból szerezzük be a baromfiudvar lakóit, és ha tudjuk, kérjük ki a helyi állatorvos véleményét is a beszerzési forrásról.
• Tyúkól: Mielőtt még beszereznénk az állatokat, jelöljük ki a kertben a helyüket és gondoskodjunk tyúkólról. Ennek szigeteltnek kell lennie, hiszen télen is abban fognak éjszakázni a baromfik. Kell benne létrának is lennie, mert a tyúkok nagyon szeretnek azon bóbiskolni.
• Etető és itató: Szükség van megfelelő etetőre és itatóra is. Érdemes önetetőket és önitatót elhelyezni, mert ezek úgy vannak kialakítva, hogy ne tudjanak belelépni, belepiszkítani se a vízbe, se a táplálékba, és ne is tudják azt kiborítani. Fontos, hogy mindig tiszta legyen az etető és az itató, mert így elkerülhetjük a különféle betegségeket, fertőzéseket.
• Takarmányozás: Vásárolhatunk bolti magkeveréket, darát vagy tápot, de adhatunk nekik kukoricából, búzából és napraforgómagból álló keveréket is. Kedvelik a zöldféléket is, így nyugodtan adhatunk nekik tököt, dinnyét és persze lehetőséget arra, hogy füvet csipegethessenek. Szívesen fogyasztják a káposztaféléket, a salátát, a répa levelét, sőt, még csalánt is.
• Védelem: Estére mindig zárjuk be a tyúkokat, mert éjszaka kint jóval nagyobb esély van rá, hogy ragadozók áldozatává váljanak, mint az ólban.

A csirkehús elkészítése: ízletes és biztonságos fogások

A húsfélék közül talán a legkedveltebbnek számít a baromfi, ezen belül is leginkább a csirkemell és comb részét fogyasztják legtöbben. A csirkehús nem véletlenül kedvelt, hiszen számtalan finom étel készíthető belőle. A rántott csirke, a sült csirke, a csirkepörkölt vagy a csirkehúsból készült leves, mind igazán finom és közkedvelt ételek. Ráadásul a csirke ár-érték arányban is kedvező, ezen kívül magas fehérjetartalma, többnyire alacsony zsírtartalma és könnyű emészthetősége miatt is ideális választás bárki számára.

Azonban a csirkemell, és általában a baromfihús elkészítésekor odafigyelést igényel, hogy ne száradjon ki, és biztonságosan fogyasztható legyen. Ahogy a The Daily Meal írja, jó, ha tudjuk, a baromfihúst legalább 160 Fahrenheit-fokon, azaz 70 °C-on kell megfőzni.

A csirkemell tökéletes elkészítése

Az egyetlen probléma a kicsontozott, bőr nélküli csirkemellekkel az, hogy mindkét eltávolított dolog hozzájárulhat a fantasztikus ízvilághoz. Emellett segítségünkre vannak abban is, hogy ne süssük túl a melleket. Ellentétben a csirkecombokkal, amelyek megpuhulásához időre van szükség, a csirkemell lédús, viszont a tökéletesen megsült húst csak néhány lépés választja el a száraz és szálas hústól. A ropogós csirkebőr önmagában is csemege, de megkíméli a hőségtől a könnyen túlsüthető mellhúst. A csontok pedig hozzájárulnak ahhoz, hogy a hús lédús maradjon. A csontok azonban megnehezítik ezeket a melleket, így vásárláskor sokan nem kérik őket. És az is igaz, hogy a legtöbben nem akarunk csirkét faragni a tányérunkon.

A combok varázsa: ropogós külső, lédús belső

Kevés olyan felemelő dolog van, mint egy tökéletesen sült csirkecomb, amely kívül ropogós, belül lédús és gazdag. Persze még ennek ellenére is komoly kihívást jelenthet az íz és különösen az állag tökéletes egyensúlyának elérése. Szerencsére van néhány egyszerű lépés, melyek segítségével elképesztő finom húst készíthetünk. A sötétebb húsoknak, akárcsak a comboknak, magasabb hőmérsékletre van szüksége ahhoz, hogy puha legyen, és a magasabb zsírtartalma miatt lédús maradjon.

1. Előzetes fűszerezés és sózás: Az ízletes, jól fűszerezett csirkecombok főzésének egyik titka, hogy a húst előzetesen megfőzzük. Ezután jöhet a sózás, ami az íz fokozása mellett az állagot is segíti, és hozzájárul a kész csirke ropogósságához. Tehát érdemes sós páclevet készíteni. Ha a húst egy estére pácban áztatjuk, a sót és a fűszereket egyaránt magába szívja. Szakemberek szerint a sózás arra kényszeríti a hús fehérjéjét, hogy egy másik mintázatba rendeződjön át, amely jobban megtartja a folyadékot, így a hús lédúsabb lesz főzés közben, és gondoskodik arról, hogy a levek ne akadályozzák a ropogós külső kialakulását.
2. Csontos, bőrös combok választása: A legroppanósabb, legízletesebb csirkecombért érdemes olyat választani, ami csontos és bőrös is. A Bon Appetit szerint sok oka van annak, hogy a csontos, bőrös csirkecomb mellett döntsünk. Az íze jobb, köszönhetően a csontvelőnek, amely a főzés során mélységet és intenzitást ad, és gazdagabb a bőrből származó hozzáadott zsírnak köszönhetően. És az ár is jellemzően kedvezőbb, mivel a hús kicsontozása és nyúzása több időt és erőfeszítést igényel, ami azt jelenti, hogy a magasabb költség a fogyasztóra hárul. Tehát a legjobb eredmény elérése érdekében készítsünk csontos, bőrös csirkecombot.
3. Tojásos bevonat a ropogósságért: Ez a tipp különösen akkor hasznos, ha a csirkecombot sütjük. Ha a sütőbe helyezés előtt megkenjük a csirkecombok bőrét tojással, az garantáltan ropogós, barnás külsőt eredményez. Ehhez annyit kell tenni, hogy felverünk egy tojást és vagy egy kis vizet, vagy egy kis tejet adunk hozzá, hogy folyékonyabb legyen.
4. Sütőpor és szódabikarbóna: A sütőpor és a szódabikarbóna mindenki konyhájában alappillér, főleg azoknak, akik sokat sütnek. De nem csak a pékárut, a csirkecombokat is ropogóssá varázsolják. Ha egy csirkedarab száraz bőrére dörzsöljük, akkor a sütőpor és a só is kiszívja a folyadékot, így rendkívül száraz felület jön létre, amely a főzés során ropogóssá válik.
5. A tudomány a konyhában: a Maillard-reakció: Ha egy kicsit megértjük a főzés mögött meghúzódó tudományt, akkor megtudhatjuk, milyen lépéseket tegyünk annak érdekében, hogy a csirkecomb minden alkalommal ropogós legyen. Ez a kémiai reakció, hasonlóan a karamellizáláshoz, felelős a barnulási hatásért, amely a hús magasabb hőmérsékleten történő sütésekor jelentkezik. A lehető legkevesebbet akarjunk beavatkozni ebbe a folyamatba, és hagyjuk, hogy a tudomány zavartalanul fejtse ki varázslatát és formálja azt a ropogós barna kérget. Ez azt jelenti, hogy amikor a csirkecombokat serpenyőben sütjük, nem kell forgatni állandóan.

A csirkehús egészségügyi vonatkozásai: mely részeket érdemes kerülni?

Habár a csirke húsa az egészséges alapanyagok közé tartozik, mégis van három olyan része is, amelyeket nem ajánljuk fogyasztásra. Érdemes megtudni, melyik részeit kerüljük el. Egy friss kínai kutatás szerint nem minden része tekinthető egyformán biztonságosnak vagy táplálónak. Ezért három olyan csirkerészt is azonosítottak, amelyeket érdemes lehet elkerülni.

1. A csirke tüdeje: A csirke tüdeje tartalmazza a paraziták és baktériumok felhalmozódásának kockázatát, amelyek negatív egészségügyi hatásokat okozhatnak az emberben. Ezeknek a baktériumoknak és parazitáknak a lenyelése különféle betegségeket vagy panaszokat okozhat. Még ha magas hőmérsékleten készítjük is el, akkor sem pusztul el az összes mikroorganizmus, csak azok, amelyek érzékenyek a hőmérsékletre. A tüdőben sok olyan baktérium halmozódhat fel, amely ellenáll a magas hőmérsékletnek. Ezért a szakemberek nem javasolják a csirketüdő fogyasztását.
2. A csirke feje: A csirkefej tartalmazhat olyan anyagokat, amelyeket a csirke fogyasztása közben fogyasztott el. Miután áthaladtak a csirke testének szűrőrendszerén, ezek az anyagok felhalmozódhatnak a fejben. Bár levesekben gyakran találkozhatunk vele, a kutatás szerint a csirke feje is a káros anyagok felhalmozódásának egyik központja lehet. Egy vagy két csirkefej elfogyasztása valószínűleg még nem okoz különösebb problémát, de ha sokat fogyasztunk belőle, az állat agyában található káros anyagok bejutnak a szervezetünkbe, és negatív hatással lehetnek az egészségünkre.
3. A csirke bőre: A csirke bőre igazán ínycsiklandó tud lenni, különösen amikor csodásan szép és ropogós. A tanulmány szerint azonban ez az egyik legkevésbé ajánlott rész, hiszen a csirke bőre szinte teljes egészében zsírból áll. Ezen kívül gyakran tartalmaz olyan baktériumokat, amelyeket még a hőkezelés sem pusztít el teljesen. Sokan úgy gondolják, hogy a csirkebőr sok kollagént tartalmaz, ami javítja a bőr és a porcok egészségét. De valójában nincs olyan sok kollagén a csirkebőrben. Nem szabad elfelejteni, hogy a bőr sok zsírt tartalmaz. Ezenkívül számos parazita és baktérium elrejtőzik a felszínén, és ha nagy mennyiségben fogyasztjuk, vagy nem megfelelően készítjük el, semmilyen hasznot nem jelent a szervezet számára. Éppen ellenkezőleg, megnövelheti a koleszterinszintet.
4. Csirkefar (püspökfalat): A csirketüdő, más néven a farok, a csirke testének az a része, amely az ürülék kiválasztására szolgál. Mindenki tudja, hogy ez az a testrész, ami nagyon közel van a kloákához, ahol az állat ürít. Tele van parazitákkal és baktériumokkal. Ha a csirkének ezt a részét fogyasztjuk, az hatással lehet az egészségünkre. Vannak, akik a püspökfalatot különleges finomságnak tartják, de a táplálkozási szakértők arra figyelmeztetnek, hogy egyáltalán nem egészséges.

Annak ellenére, hogy a csirke ezen részeiben élősködők és baktériumok vannak jelen, fontos megjegyezni, hogy a megfelelő kezelés és főzés csökkentheti a fertőzés kockázatát. Célszerű a csirkét alaposan megfőzni, megfelelő hőkezelésnek alávetni, hogy elpusztuljanak a paraziták és a baktériumok. A tanulmány, habár ezt a három csirkerészt problémásnak ítélte, de ezzel együtt megerősítette, hogy a csirkehús, amennyiben megfelelő forrásból származik és megfelelően lett elkészítve, az egyik legegészségesebb húsféle. A csirkemell gazdag fehérjében, szegény zsírokban, íze lágy, elkészítése pedig gyors.

A tojás: egészséges táplálékforrás

Nemcsak a húsa, a tojása is egészséges. Régebben a szakértők azt tanácsolták, hogy még véletlenül se fogyasszunk minden nap tojást, a legújabb kutatások azonban már egészen mást mondanak. Az ausztráliai nemzeti egészségügyi szervezet, a National Health & Medical Research Council kutatása szerint nincs alapja annak a tévhitnek, miszerint a túlzott tojásfogyasztás szívbetegségekhez vezet, azonban arra valóban oda kell figyelni, hogy minél kevesebb telített zsírt vigyünk be a szervezetünkbe, melyek többek között a vajban, az édességekben, a vöröshúsokban és a sajtokban találhatók meg.

A tojásnak kicsi a kalóriaértéke, ugyanakkor fehérjékben dús, zsírokban szegény, vitaminokban és ásványi anyagokban gazdag élelmiszer, így érdemes fogyasztani. Például azért is, mert a tőkelhalmáj után a tojás a második legnagyobb természetes D-vitamin forrás, az élelmiszerek között. Ezen kívül A-, E-és B-vitaminokat, folsavat, kalciumot, vasat, magnéziumot, cinket, káliumot, foszfort és nátriumot is bőségesen tartalmaz. A tojás kevés telített zsírt tartalmaz, ellenben igen sok benne az omega-3 zsírsav, így fogyasztása véd minket a szívbetegségekkel szemben, de nagyon fontos az agy, a szem és az idegrendszer számára is. Segít az Alzheimer-kórral szemben is, a benne lévő fehérjék pedig elengedhetetlenek a sejtek növekedéséhez és megfelelő működéséhez. A tojás fehérjéje ráadásul teljes egészében hasznosul a szervezet számára. A fehérjetartalom nagyobb részét a tojásfehérje adja, de a sárgájában is található 40%. Egy tojás elfogyasztása biztosítja napi fehérjeszükségletünk 20%-át.

A tojás sokáig azért volt feketelistán, mert úgy vélték, hogy megemeli a koleszterinszintet. Azonban van "jó" és "rossz" koleszterin, amelyből a tojás a jó verziót növeli. Azonban, akinek magas a koleszterinszintje, bánjon óvatosan a tojás fogyasztásával.

Krónikus gyulladás a brojlerállományokban: okok és megelőzés

A modern brojlerállományok heteken belül elérik a vágósúlyt, ám a gyors növekedés komoly élettani terhelést ró a madarak szervezetére. Ennek egyik kevéssé látható, mégis jelentős következménye a krónikus, alacsony szintű gyulladás. Ez a folyamat rontja a növekedés egyenletességét és az állomány ellenálló képességét.

A gyulladás kiváltó okai

A madarak immunrendszere fertőzés hiányában is aktív maradhat. Ezt kiválthatja metabolikus túlterhelés, oxidatív stressz, megnövekedett béláteresztő képesség, szöveti oxigénhiány vagy különböző takarmányozási kihívások. Ilyenkor a tápanyagok és az energia egy része a növekedés helyett az immunfunkciók fenntartására fordítódik. Ez a folyamat észrevétlenül csökkenti az állomány teljesítményét.

A krónikus gyulladás egyik fő forrása maga a gyors növekedés. Az intenzív izomfejlődéshez szükséges anyagcsere-aktivitás során a sejtek mitokondriumai jelentős mennyiségű reaktív oxigéngyököt (ROS) termelnek. Ha ez a mennyiség meghaladja az antioxidáns védekezőrendszer kapacitását, oxidatív stressz alakul ki. Ez az állapot gyulladásos jelátviteli útvonalakat, elsősorban az NF-κB rendszert aktiválja. A gyorsan növekvő mellizomban az izomrostok megnagyobbodása megelőzheti az érhálózat fejlődését.

A gyomor-bél traktus szintén kulcsszerepet játszik ebben a folyamatban. A hőstressz, a mikotoxinok, az oxidálódott zsírok vagy a bélflóra felborulása (diszbiózis) meggyengíthetik a szoros sejtkapcsolatokat (tight junction). Ennek hatására bakteriális töredékek, például lipopoliszacharidok (LPS) juthatnak a vérkeringésbe. Az LPS a TLR4-receptorokhoz kötődve citokinfelszabadulást és akut fázis választ vált ki. A bél-máj tengely tovább erősíti ezt a hatást. A májban található Kupffer-sejtek akut fázis fehérjéket termelnek, ami növeli a szisztémás anyagcsere-költségeket. Így egy öngerjesztő folyamat alakul ki: a gyulladás rontja a bélrendszer integritását, a sérült bélgát pedig további gyulladást táplál. Mindez együttesen csökkenti a tápanyagok felszívódását, rontja a bélbolyhok szerkezetét, és emeli az alapanyagcserét. Az érintett madarak rosszabb takarmányértékesítést mutatnak, mivel a tápanyagok egy részét az immunrendszer köti le. Ezek a hatások egyenként alig észlelhetők a napi állományellenőrzés során.

Megoldások a gyulladás kezelésére

A Trouw Nutrition úgynevezett PhytoComplex megoldásai megőrzik a növények természetes bioaktív hatóanyagainak összetettségét, és egyszerre több élettani útvonalra hatnak. Segíthetnek fenntartani a gyulladásos egyensúlyt, és semlegesítik a felesleges reaktív oxigéngyököket. Emellett a szoros sejtkapcsolatok védelmén keresztül támogatják a hámsejtek stabilitását is. A cég mesterséges intelligenciával támogatott analitikai platformja több ezer metabolit mintázatát vizsgálja. Ennek alapján azonosítják azokat a növényi kombinációkat, amelyek a gyulladásszabályozás, a redox-egyensúly és a bélgát stabilitása szempontjából a leghatékonyabbak.

A megközelítés lényege, hogy a megfelelő takarmányozás, tartástechnológia és mikotoxin-kontroll mellett a PhytoComplexekkel dúsított takarmány további élettani támogatást nyújt. A fő cél, hogy az állomány a biológiai potenciáljához legközelebbi szinten teljesítsen, miközben csökkennek a rejtett veszteségek.

Kutyák csirkeallergiája: tények és tévhitek

A kutyáknál tapasztalható csirke allergia szinte már fogalommá vált a gazdik körében. Sokan szinte egyből erre gondolnak, amint vakarózik a kutyus, vagy hullani kezd a szőre. De vajon mennyire van igazuk? Tényleg olyan gyakori a csirke allergia?

Először is nagyon fontos tudnivaló, hogy a csirke allergia egyáltalán nem az egyetlen allergén féle, mint ahogy az a közhiedelemben elterjedt. Maga a csirkeallergia ugyanis egy ételallergia, az ételallergiás esetek pedig az összes allergiás megbetegedés mindössze 10%-át teszik ki. Tehát, ahogy említettük, az étel allergia mindössze 10%-át teszik ki az allergiás eseteknek, és ennek is csak egy része a csirke allergia. Sajnos az allergiára is igaz, hogy a baj nem jár egyedül. Ha a kutyusodról kiderül, hogy valamilyen összetevőre allergiás, nagy esély van arra is, hogy többféle allergiában szenved. Az allergia az immunrendszer valamilyen az adott ételre jellemző aminosavra adott védekező reakciója.

Az allergia felismerése és kezelése

A csirkeallergia és egyáltalán bármilyen allergia felismerését rendkívül megnehezíti, hogy a tünetek nem specifikusak. Ez azt jelenti, hogy kizárólag a tünetek alapján lehetetlen megállapítani, hogy csirke allergiáról van-e szó, sőt, azt is nehéz kijelenteni, hogy egyáltalán étel-allergiáról van-e szó. A tünetek nem rögtön, az első etetésnél jelentkeznek. Az úgynevezett kitettségi (expozíciós) idő alatt a kutya szervezete folyamatosan találkozik az allergénnel (ez esetben a csirke fehérjével), ami csak egy idő után éri el azt a határt, hogy a szervezet idegenként ismeri fel.

Az étel-intolerancia azt jelenti, hogy a szervezet valamit nem tud megemészteni. Ilyenkor nem történik hisztamin termelődés, ez teljesen más folyamat, mint az allergia. Ugyanakkor lényeges, hogy ha nem vesszük észre az étel-intoleranciát, az elégtelen emésztés miatt feldolgozatlan fehérjék egy idő után komoly allergiát válthatnak ki.

A csirke allergia megállapítása mindenképpen többlépcsős folyamat.

1. Allergia vizsgálat: Ha felmerül az allergia gyanúja, létezik vérvétellel történő allergia vizsgálat, ami 60-80 féle allergia megállapítására alkalmas. Ugyanakkor ennek az ára nagyon magas, ezért sokan kihagyják ezt a lépést, és azonnal megválnak a baromfiféléktől az étrendben. Sajnos ez a megközelítés hibás, ugyanis ha nem a baromfi volt a ludas, akkor a meglévő allergia súlyosbodhat, sőt kialakulhat más összetevőkre is új allergia.
2. Eliminációs diéta: Az eliminációs diéta egy speciális diéta, amely bár sok idő- és energiaráfordítást kívánhat a gazditól, mégis érdemes belevágni, mert segítségével kiderülhet az allergia igazi oka.
   • Első lépés: Radikális változás szükséges a kutyusod étrendjében: kizárólag olyan összetevőkből készült eledelt szabad neki adni, amelyben addig soha nem adott fehérje- és szénhidrát források szerepelnek. Sajnos, amennyiben a kutya szervezete a legkisebb mértékben is találkozik az allergénnel, a diéta nem lesz hatékony. Éppen ezért fontos, hogy nem csak a tápot, de a megszokott jutalomfalatokat, vagy ha használsz ilyet, ízesített fogkrémet, ízesített játékot vagy rágóeszközt is hagyd el! Ilyen gondosan összeállított monoprotein bárányhúsos ragu hajdinával, quinoával, sütőtökkel, brokkolival és édesburgonyával készül. Könnyen emészthető és hipoallergén, így ideális az allergiás kutyusok számára.
   • Második lépés: A feltételezett allergének tesztelése következik. Ilyenkor az esetleges allergizáló ételeket (csirke allergia esetén a csirkét) vissza kell vezetni az étrendbe.
3. Tüneti kezelés: Az allergia tüneteinek enyhítése lehetséges különböző antihisztamin tartalmú készítményekkel, glüko-kortikoszteroid tartalmú gyulladáscsökkentőkkel, nem szteroid-típusú gyulladáscsökkentőkkel. Nagyon fontos azonban, hogy az ilyen típusú kezelés ne az eliminációs-provokációs diéta alatt történjen, mert ez esetben fals eredménye lehet a diétának.

Amennyiben kiderül, hogy a kutyusod a csirkére (vagy bármi más ételre) allergiás, a megfelelő étrend kialakítása önmagában megoldhatja a problémát. Érdemes azonban teljesen elkerülni az iparilag előállított konzerves és száraztápokat, mivel ezekben rengeteg az ízfokozó, adalék, színezék, amelyek önmagukban is allergizálnak. Az allergiás kutyussal a legjobb, amit tehetsz, hogy saját magad készítesz neki állatorvosi recept alapján összeállított, teljes értékű házi kosztot, vagy frissen főzött kutyaeledelt rendelsz neki. Gyakran nehéz kideríteni, hogy az allergiás tünetek hátterében milyen okok állnak. Igen gyakori hiba azonban, hogy bár az eledel hipoallergén, de a jutalomfalatokról vagy rágókákról megfeledkezik a gazdi. Kifejezetten allergiás kutyák etetésére állítottuk össze a Háztáji bárány monoproteines hipoallergén frissen főzött kutyaeledelünket. Összetevői úgy lettek összeválogatva, hogy az allergiás tüneteket csökkenti, sőt akár 100%-ban meg is szüntetheti. Az allergiás tünetek csökkentésében és a további allergiás tünetek kialakulásának megelőzésében fontos szerepe van az erős immunrendszernek és a megfelelő emésztésnek.

Összegezve a fent leírtakat tehát nagyon fontos tisztában lennünk vele, hogy a kutya csirke allergiája korántsem olyan gyakori jelenség, mint azt sokan állítják. Mielőtt tehát megvonnánk a baromfit, érdemes meggyőződni róla, hogy valóban allergia-, ételallergia okozza-e a kedvenced tüneteit. Mindenképpen érdemes végigcsinálni az eliminációs diétát is. Jutalomfalatként az izlandi tőkehal tallérok, izlandi farkashal- és tőkehal bőr rágókák tökéletes választás. Mindennapos használatukkal csökkenhet a barna foglepedék, fogkő, és javulhat a kutya lehelete is.

tags: #csirke #reakcioja #amikor #elrepul #felette #valami