A csirketartás, különösen az őshonos, szabadtartású fajták esetében, különös figyelmet igényel a takarmányozás és a tartási körülmények optimalizálása terén. A „táplálkozás” és az „íz” fogalma kulcsfontosságú a sikeres és gazdaságos termelés, valamint a kiváló minőségű hús előállítása szempontjából.
1. A „táplálkozás” és az „íz” kettős megközelítése
A „táplálkozás” kifejezés a nevelési szakaszra vonatkozik, amikor a csibéket ésszerű, teljes értékű keveréktakarmánnyal etetik, a táplálkozási igényeik kielégítésére összpontosítva. A csibékre jellemző az erőteljes anyagcsere, a gyors növekedés, a nagy érzékenység, a ritka bélbolyhok, a rossz testhőmérséklet-szabályozás, a gyenge emésztés és az alacsony betegség-ellenállóság. Ezek a tulajdonságok határozzák meg a csibék tápanyagtartalmát, a takarmányozás, a higiénia és a fertőtlenítés, valamint a járványmegelőzés nagyon fontos. A csibék táplálkozására való odafigyelés és a takarmányozási menedzsment megerősítése ebben a szakaszban kulcsfontosságú a nevelési hatás biztosításához.
Az „íz” fogalma a telepítési szakaszra utal, ahol a hangsúly a csirkehús ízének javításán van. Ebben a fázisban a gazdálkodók meglévő takarmányforrásait, például a hegyoldalakon és gyepeken található természetes táplálékforrásokat, valamint néhány olcsó koncentrátum-kiegészítő megfelelő elkészítését használják ki. A csirkék természetes környezetben, például hegyoldalakon és gyepeken szabadon mozoghatnak, és különböző rovarokkal, növényekkel és magvakkal táplálkoznak, ami növeli a tápanyagokat, például az állati és növényi fehérjét és a nyomelemeket. Ez a módszer hozzájárul a hús puhább ízéhez és a csirkék élénkségéhez.
2. Csibék takarmányozása és nevelési menedzsmentje
A csibék előnevelésének anyagi alapja és elsődleges feltétele a megfelelő, teljes árú keveréktakarmány. Sokéves termelési gyakorlat során összegyűjtött, különböző fejlődési szakaszokban lévő csibék számára megfelelő teljes árú takarmánykeverékek állnak rendelkezésre. Ezek a takarmányozási hatások teljes mértékben kielégítik a fajta igényeit, az alapanyagok elegendőek, az ár elfogadható, és a nevelési időszak túlélési aránya elérheti a 95%-ot.
A csibék fiziológiai jellemzőitől függően azonban a nevelési időszakban a takarmányozás, a higiénia és fertőtlenítés, valamint a járványmegelőzés is nagyon fontos.
Az etetés alapelvei
A csibék etetésekor először a vízforralás és az indítótáp elvét kell alkalmazni. Miután a csibék kibújnak a héjból, a sárgája egy része még nem szívódott fel. Az ivóvíz felgyorsíthatja ennek a tápanyagnak az anyagcseréjét. Az indítótápnak teljes árú, tápláló, könnyen emészthető és ízletes keveréktakarmánynak kell lennie. Fontos, hogy a vályú elegendő legyen, és az etetések száma fokozatosan csökkenjen az életkor előrehaladtával. A csibék gyenge emésztőrendszeri működése miatt nem tudnak túlenni. A túlevés emésztési zavarokat és emésztőrendszeri betegségeket okozhat.
Környezeti tényezők szabályozása
Szellőzés szabályozása
Magas páratartalom és nagy légsűrűség esetén a keltetőház sok káros gázt bocsát ki, például ammóniát és szén-dioxidot a légzés, a széklet és a nedves alom miatt, amelyek szennyezik a levegőt. A tyúkól szellőztetésének célja a káros gázok eltávolítása és a friss levegő pótlása a tyúkólban, valamint az istálló relatív páratartalmának fokozatos emelkedésének megakadályozása. A helyes megközelítés az, hogy a keltetési időszakban hajnali 12 óra körül a napos oldalon lévő ablakokat kinyitjuk, hogy a levegő áramolhasson, és az ablakszárnyakat félig nyitva tartjuk, hogy a hideg szél ne fújjon közvetlenül a csibékre. Az ablakok nyitási ideje általában 0.5-1 óra.
Fény szabályozása
A fény elősegítheti a csibék evését és ivását, növelheti a mozgást, elősegítheti az izmok és csontok fejlődését, megelőzheti a betegségeket és javíthatja a termelési teljesítményt. A megfelelő megvilágítási program segít a csibéknek a napirend kialakításában és az egészséges fejlődésben.
Mesterkurzus a csibék helyes neveléséről
Betegségek megelőzése és féregtelenítés
A fiatal csibék kis méretűek és gyenge a betegség-ellenállóságuk. Ha egy betegség kialakul, a fertőzés gyors, a halálozási arány magas, és a veszteség nagy. Ezért jól kell végeznünk a csibék megelőzését és féregtelenítését. Miután a csibék bekerülnek a keltetőbe, 0.01%-os kálium-permanganát oldatot kell használni ivóvízként a gyomor-bél traktus fertőtlenítésére. Ezenkívül a kokcidiózis megelőző kezelésére választhatunk olyan gyógyszereket, mint a Qufangjing vagy a Chongbuxing. Minden nap etetés után öblítsük le az eszközöket, és fertőtlenítsük azokat fertőtlenítőszerekkel. Figyeljünk a keltető és a környező környezet higiéniájára. Az almot gyakran kell cserélni, hogy a levegő friss maradjon az istállóban. A takarmányt és a gyógyszereket szigorúan a szabványoknak megfelelően kell etetni, és szigorúan tilos penészes és romló takarmányt etetni a takarmánymérgezés megelőzése érdekében. Ha beteg és elhullott csibék vannak, azokat időben boncolni, diagnosztizálni, megelőzni és kezelni kell.
Hőmérséklet és páratartalom szabályozása
A megfelelő hőmérséklet a csibék nevelésének kulcsa. A túl alacsony hőmérséklet megfázáshoz, a túl magas hőmérséklet pedig stresszhez és kiszáradáshoz vezethet. Ugyanígy, fenn kell tartani a megfelelő páratartalmat a tyúkólban. A keltetőben a páratartalom túl magas vagy túl alacsony is káros a csibék növekedéséhez és fejlődéséhez.
Sűrűség szabályozása
Figyelni kell a csibék sűrűségére is. Az ésszerű etetési sűrűség fontos feltétel a csirkék egészségének és növekedésének biztosításához, mivel a sűrűség közvetlenül összefügg a levegővel, a páratartalommal, a higiéniával és a keltetőházban uralkodó szokások előfordulásával. Általánosságban elmondható, hogy az első héten 30 madár/m2, a második héten 25 madár/m2, a harmadik héten 20 madár/m2, a negyedik héten 15 madár/m2 és az ötödik héten 10 madár/m2 a javasolt sűrűség.
3. A telepítési szakasz és a takarmányozási stratégiák
A telepítés megkezdésének időpontját általában a csibék növekedése, az éghajlati viszonyok stb. alapján határozzák meg. A telepítést általában körülbelül 5 hetes korban lehet elvégezni. Miután a csibék belépnek a telepítési szakaszba, a nevelő teljes értékű takarmány fokozatosan, 1 hét alatt lecserélhető saját készítésű koncentrátum-kiegészítőkre.
Kiegészítő takarmányok összeállítása
A kiegészítőket úgy készítik, hogy a meglévő nyersanyagokhoz, például a szabadon hozzáférhető tápanyagokhoz, valamint a szabadtartású csirkékhez és a gazdálkodók saját terményeihez és takarmányaihoz premixeket adnak. Az elmúlt években az északi hegyvidéki területen és a hegyvidéki csirkenevelő bemutató bázison a következő kiegészítő összetevőket használták: kukorica 60.0%, búzakorpa 12.0%, lucernaliszt 15.0%, repcepogácsa 3.0%, lenpogácsa 2.0%, borsó 3.7%, 0.3% só, 4.0% premix.
A telepítési időszak 120 nap, a vágási súly körülbelül 2 kg, a telepítési időszak alatti túlélési arány pedig meghaladja a 98%-ot. A gazdálkodói háztartások körülbelül 100 napig vegyes csirkéket és kakasokat nevelnek, majd őshonos tyúkként értékesítik őket. A tyúkokat egy ciklusig hagyják tojni, majd leselejtezik. Ez a módszer alkalmas a hétköznapi gazdálkodók számára, és nem igényel speciális tenyésztő személyzetet.
Nagyléptékű tenyésztés
A nagyléptékű tenyésztés, azaz több mint száz nagy háztartás és tízezer kulcsfontosságú falu művelésére összpontosít. A helyi csirkeivadékokat 120-150 napig nevelik, és akkor értékesítik, amikor a testtömeg eléri a körülbelül 2 kg-ot. Évente két tételt tenyésztenek. Általában olyan gazdálkodóknál alkalmazzák, akik képesek csirkéket tenyészteni, rendelkeznek legelővel, domboldallal és egyéb tartási feltételekkel, valamint elegendő munkaerővel.
A mozgás és a csirketartás összefüggései: Párhuzamok az emberi fiziológiával
Érdekes párhuzamokat vonhatunk a csirkék mozgásigénye és az emberi mozgásrendszer anatómiája között. Bár a fajok eltérőek, mindkét esetben a mozgás elengedhetetlen a megfelelő fejlődéshez és egészséghez. A Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Karának „A SPORTTÁPLÁLKOZÁS ALAPJAI” című kiadványa (Dr. Figler Mária, 2015) rávilágít az emberi mozgásrendszer komplexitására, amely a csontvázrendszerből (passzív rész) és a vázizomzatból (aktív rész) áll.
Az emberi csontváz 206 csontból épül fel, és nemcsak a test szilárd vázát adja, hanem védi a belső szerveket, részt vesz a vérképzésben, valamint a kalcium és foszfor anyagcserében. A csontok közötti összeköttetések lehetnek folytonosak (synarthrosis) vagy megszakítottak (articulatio vagy diarthrosis). A megszakított összeköttetéseknél az ízesülő csontok porccal borított felszínei között keskeny rés/üreg van, melynek obligát alkotói az ízvégek, ízületi porc, ízületi tok, ízületi üreg, ízületi nedv és ízületi szalagok.
A mozgás szervrendszerének aktív részét a harántcsíkolt izmok képezik. Az izmok összehúzódások során a csontokat mozdítják el, mint egy- vagy kétkarú emelőkar, létrehozva az ízületi mozgásokat. Az izmok funkciója az ízületi mozgások létrehozásán túl a test súlyának viselése, az egyensúlyi helyzet fenntartása, testüregek falának alkotása, egyes belső szervek működése (légzés, hasprés), valamint az izmok állandó, kisfokú összehúzódásával a folyamatos izomtónus fenntartása is.
A mozgás szerepe a csirkék és emberek életében
Ahogyan az emberi test esetében a mozgás elengedhetetlen a csontok és izmok fejlődéséhez, az anyagcsere fenntartásához, úgy a csirkék esetében is létfontosságú. A szabadon tartott őshonos csirkék kihasználhatják és bővíthetik a mozgásterüket, így elegendő mozgáshoz jutnak. Ezért a szabadon tartott csirkék nagyon élénkek, a vágott tollak élénkebbek, mint a fogságban tartott csirkéké, és a hús íze is puhább.
Ez a megfigyelés alátámasztja, hogy a természetes mozgás és a környezeti ingerek hozzáférhetősége jelentősen befolyásolja az állatok fizikai állapotát és a termék minőségét. A mozgásszegény életmód, legyen szó emberről vagy állatról, negatív hatással van az izomzatra, a csontokra és az általános egészségre.
A sporttáplálkozás alapjait ismertető jegyzetben részletesen bemutatásra kerülnek a fej, nyak, törzs, felső és alsó végtagok izomcsoportjai és nagyobb izmai, valamint azok fő feladatai. Például a mellkas izmai (pl. m. pectoralis major, m. pectoralis minor) részt vesznek a váll mozgásában, míg a mély hasizmok (m. obliquus externus abdominis, m. internus obliquus abdominis, m. transversus abdominis, m. rectus abdominis, m. quadratus lumborum) fenntartják a normális hasűri nyomást, biztosítják a hasprést, és rögzítik a gerincet.
Az alsó végtag izmai, mint a m. iliopsoas (csípő hajlítása), m. gluteus maximus (csípő feszítése), vagy a m. quadriceps femoris (térd feszítése), létfontosságúak a járáshoz és a mozgáshoz. Ezek az izmok és azok funkciói mind az emberi, mind az állati mozgásban alapvető fontosságúak, bár az anatómiájuk és a specificitásuk eltérő.
Az emberi láb boltozatos szerkezete, mely a talpra nehezedő testsúly hatására alakul ki, szintén egy olyan adaptáció, amely a mozgást és a súlyviselést optimalizálja. A csirkék lábai is speciálisan adaptálódtak a kaparáshoz, futáshoz és a talajon való táplálkozáshoz. A szabadon tartott csirkék esetében ez a természetes viselkedés hozzájárul az egészségesebb izomzathoz és a jobb minőségű hús előállításához.
A mozgás, legyen az emberi sport vagy állati szabadtartás, egyértelműen kulcsfontosságú az élénkség, a jó kondíció és a betegség-ellenállóság szempontjából. A csirkék esetében ez a mozgásszabadság a hús minőségében is megmutatkozik, míg az ember esetében az általános egészség és jólét alapja. Az őshonos fajták és a szabadtartású rendszerek előnyei éppen ebben rejlenek: maximálisan kihasználják az állatok természetes viselkedését, ami jobb terméket és fenntarthatóbb gazdálkodást eredményez.
A takarmány pelletálás folyamata
Megjegyzendő, hogy a takarmány pelletgyártása folyamatos és összetett folyamat, amely számos berendezést igényel a nyersanyagoktól a kész pelletekig tartó gyártás befejezéséhez. A RICHI cég a „Az Ön jövőjére összpontosítunk, az Ön jövője a mi jövőnk!” szolgáltatási elvhez ragaszkodva kínál megoldásokat a takarmánygyártás optimalizálására, ami különösen fontos a csirketartásban, ahol a takarmány minősége alapvető.
tags: #csirke #taplalkozasanak #aktivalasa