Csokis-Túrós Charlotte Torta: Édes meglepetések és kulináris kalandok

Az élet tele van váratlan fordulatokkal, és ez alól a konyha sem kivétel. Néha a tervek megváltoznak, és éppen ezekből a spontán döntésekből születnek a legkülönlegesebb ízek és élmények. A csokis-túrós Charlotte torta története is egy ilyen kulináris kaland, tele édes meglepetésekkel és szeretetteljes pillanatokkal.

A bonbonkészítés öröme és a gyermeki kreativitás

Egy borongós őszi napon, amikor a hideg odakint didergett, a konyhában melegség és alkotókedv uralkodott. A bonbonkészítés kiváló módja volt az unalom elűzésének, és a gyerekek, Sebő és Kelemen, igazi kis cukrászokká váltak. Sebő, aki az olvasófotelben órákon át olvasgatott, végül megtalálta a megoldást a délutáni unatkozásra: bonbonkészítéssel üti el az időt. Azt mondta, hogy egy kevés csokoládéra van szüksége, ami az "olvasztótégely" alján maradt, némi reszelt marcipánra és kókuszreszelékre, hogy beleforgassa a bonbonjait. Ügyesen munkálkodott egyedül, felkapirgálta egy a kanállal a legutóbb olvasztott, de azóta megkeményedett csokoládét, gondosan összekeverte a marcipánnal. Egy icipicit be kellett segíteni: összeolvasztották az egészet egy kis vajjal, hogy könnyebben összeálljon. Aztán megint ment minden olajozottan nélkülem is: golyókat gyúrt, majd kókuszba forgatta őket, és büszkén kínálgatta Kelemennek, mikor meghozta őt az iskolabusz. Természetesen önmagát sem tartóztatta meg tőle. Kelemennek annyira tetszett a dolog, hogy bár saját állítása szerint "utálja" a marcipánt, egyet azért mégis megevett.

Kelemen semmiképp nem maradhatott le a gyártásban. Ő fekete csokoládét kért, kókuszreszeléket és vajaskeksz-reszeléket. Őt is kisegítették egy kis vajas olvasztással, de a többi saját műve volt. Apát akarta meglepni vele, akinek nagy kedvence a kókusz is, a keserű csokoládé is. Ez a bonbon igazán finom lett! Sajnos pontos arányok nincsenek, de körülbelül 2 kocka egészen keserű olvasztott csokoládét (kb. 75%-os csokoládétartalmút), kb. 1 evőkanál kókuszreszeléket, nagyjából 2 evőkanálnyi vajaskeksz-reszeléket és kb. 3 dkg olvasztott vajat kevertek össze. Formákba nyomkodta, majd hűtőbe tették, hogy előbb megdermedjen, de a tárolása nem igényel hűtést, szobahőmérsékleten sem olvad meg.

Tiroli "Mikulás" bonbon: Az ünnepi hangulat előfutára

Az ünnepi hangulatot előkészítve, a névnapi tortácskák tésztájából is készült egy különleges édesség. Egyszerűen megtöltötték őket mogyorókrémmel, és bevonták csokival. Bár ez nem igazi bonbon, igazi Mikulás napra való édesség (dió, mandula, mogyoró, csokoládé!), és biztosan senki nem fogja bánni, ha ilyet kap, még a Mikulás sem! Mogyorókrémmel töltött lágy csokis, diós, mandulás tészta, csokoládéba burkolva… hmmmm!

Kelemen kívánságai és a karácsonyi mézes sertés

A betegséghullám sajnos elérte a családot, Kelemen is ágynak esett. Ilyenkor a megszokott étkezési rend felborul, és a gyerekek kívánságai kerülnek előtérbe. Kelemen, akinek a kór sokkal jobban megviselte, mint a bátyját, harmadik napja kóválygott, és már nem csak innia kellett, hanem az sem ártana, ha pár falatnál többet enne. A kívánságai persze megvoltak nála is: karácsonyi mézes hús krumplipürével! Másnap mindjárt elkészült, de ahogy sejthető volt, az evészet nem ment valami jól. Szerencsére Sebő már remek formában volt, és jó szívvel elfogyasztotta Kele adagját is.

A "karácsonyi mézes sertés" nevet Kelemen rögtönözte. Az étel eredeti neve: rozmaringos sertéscomb. De a fűszerezése, a méz, és a végén hozzáadott konyak egészen különlegessé teszi, ezért általában az igazán nagy - és főképp téli ünnepek fő fogásaként szerepel nálunk. Nem kizárólag karácsonykor, de azért nem véletlen, hogy ez maradt meg a gyerekben. Ez az új név sokkal többet elmond róla, így át is nevezésre került. Ahogy a (korábbi) neve mondja, eredetileg egész sertéscombból kell készíteni - és az sem baj, ha az a comb nem teljesen száraz. Most 3 szép szelet tarjából készült, ami szintén remekül bevált. Ez a fogás nagyon hálás, igazi vendégváró, mert nagyon kevés macera van vele, a munka javát a sütő végzi el, és nem baj, hogy tele lesz az illatával a lakás, mert az olyan, mint egy olymposzi lakomáé. Senki sem fogja bánni, ha erre az illatra toppan a lakásba.

Hozzávalók:

• 1 kg sertéscomb (vagy tarja)
• 1 ág rozmaring (vagy 1 kávéskanál szárított)
• 3 gerezd fokhagyma
• 2-3 zsályalevél (vagy 1 kávéskanál szárított)
• só
• bors
• 1 nagy evőkanál méz
• 1 evőkanál olaj
• 1 dl konyak
• olaj az elősütéshez

Elkészítés:

1. A fűszereket összekeverjük a felkockázott fokhagymával, a mézzel és az olajjal.
2. A combot megmossuk, s kicsit bevagdossuk: késsel kis zsebeket vájunk bele, majd alaposan besózzuk, borsozzuk.
3. Ezután a vájatokba és körbe mindehová betömködjük, becsorgatjuk, eloszlatjuk a mézes fűszeres öntetet, s így hagyjuk kb. fél óráig.
4. Akkor forró olajon elősütjük a hús minden oldalát.
5. Majd tepsibe tesszük, lefedjük alufóliával, és előmelegített 200 fokos sütőben sütjük vagy 2 óra hosszan át. Ha túl nagy a comb, jobb, ha bevagdossuk vagy elvágjuk, hogy mindenképp átsüljön.
6. Közben langyos vizet öntözgetünk alá, és meg-meglocsoljuk a levével.
7. A vége előtt 5-10 perccel meglocsoljuk 1 deci konyakkal. Alufólia nélkül sütni nem szükséges, mert annyi idő alatt szépen megpirul a fóliában is.

Az ételt vajas-tejfölös krumplipürével, tejszínes kukoricasalátával és almás vegyes salátával szokták tálalni.

Duplatúrós palacsinta: A gyógyulás édes jutalma

Csütörtökön palacsintát kívánt a kis beteg. A palacsinta nem épp a legtartalmasabb étek, de eszükbe jutott egy üdvözítő megoldás: a duplatúrós palacsinta. Már vagy egy éve volt, hogy elkészítették maguknak ezt a túrós tésztájú palacsintát. El kellett használni a túrót, mégpedig úgy, hogy meg is süljön. Akkor is épp palacsinta volt az óhaj. A rakott kelt palacsinta isteni, de sok munka van vele, így szóba sem jöhetett. Így belesütötték a túrót a tésztába. Apa azóta is mondogatja, hogy süssenek már olyat, mert neki az annyira ízlett. Most vagy soha: igazán tartalmas: tej, tojás, túró, tejföl, mindenféle lisztek… és akkor a töltelékről még nem is beszéltek! Mivel számítottak rá, hogy nagyjából két falatot fog enni belőle, igazán indokolt volt ez a tartalmasság: akkor abban a két falatban legyen minél több minden! S ha már két egy falatot eszik belőle, megéri a fáradtságot! És képzeljétek!! Megevett 1 egész palacsintát délben - és egyet este!!! Duplatúrós - duplán.

Duplatúrós palacsinta hozzávalók:

• 20 dkg túró
• 5 dkg tejföl (vagy se túró, se tejföl, hanem 25 dkg quark)
• bő 1 evőkanál cukor
• 3 tojás
• 2 evőkanál olaj a tésztába
• 15 dkg teljes kiőrlésű liszt
• 25 dkg fehérliszt
• 1 kiskanál sütőpor
• 1/2 l tej
• kb. 3 dl szódavíz (először csak kettőt tegyünk hozzá a biztonság kedvéért, de majd látni fogjuk, hogy a teljes kiőrlésű liszt megdagad kicsit, kelleni fog a harmadik deci szódavíz is)
• kb. 1 dl olaj a kisütéshez

Elkészítés:

1. A tejfölt, túrót, cukrot, tojásokat alaposan összekeverjük, hozzádolgozzuk az olajat, majd a szárazanyagokat (lisztek, sütőpor) is apránként, s mikor már nem lehet jól keverni, akkor kezdjük adagolni a tejet, végül a szódavizet.
2. Egy kevés időt adjunk neki, hogy elérje a megfelelő sűrűséget, kb. 15 perc kell ahhoz, hogy lássuk, mennyire szívja meg magát a liszt.
3. Akkor jöhet a sütés. Ne számítsunk papírvékony palacsintákra! Egyébként is épp a tartalmasság a cél!

A közepébe pedig jöhet a megszokott túrós töltelék. Mivel mi kerüljük a nyers tojást, tejszínt teszünk bele tojás helyett. Nincsenek arányok, ránézésre készítik, meg kóstolgatják. De elmondják, náluk mi kerül bele: túró, tejföl, tejszín, cukor, kevés vaníliás cukor, némi reszelt citromhéj. A túrós tésztájú palacsinta kakaóval töltve sem rossz - úgy tűnik… Szerintem túrótöltelékkel a legfinomabb, de ezt a fajta palacsintát éppúgy lehet kakaóval, baracklekvárral, fahéjas cukorral vagy bármi kedvelt töltelékkel fogyasztani, mint a többit. A fiúk éltek is ezzel a lehetőséggel.

A vöröshagyma ereje és a hétvégi rend

A hideg megmaradt, a gyerekek köhögtek, lázasodtak, és az éjszakák borzalmasak voltak. Péntek este már felkészülten várták a kihívásokat: mézes tej, hagymatea és persze az állandó kellék, darabolt vöröshagyma az ablakban. A lakásban korán reggel kellemes "pörköltszag" terjengett, vagy valami ahhoz hasonló, de megérte! Nagyon hálásak a természetnek ezért a büdös vöröshagymáért!!! Életet mentett - az enyém biztosan. Ha nem is aludták végig az éjjelt, de szombat reggel végre kipihenten ébredhettek! Ráadásul a nap is kisütött! Somersetben valahogy tudják a felhők, hogy hétköznap vagy hétvége van… nyilván az lehet, hogy annyit dolgoznak (esnek, boronganak) hét közben, hogy valamikor nekik is pihenni kell. Így lehet valahogy, hogy hétvégére, de vasárnapra igen gyakran kisüt a nap még akkor is, ha egyébként egész héten esett. Ez a nap tehát remekül kezdődött!

A hétvége amúgy is mindig nagy boldogság! Lassú, komótos ébredés jellemzi őket. Szeretnek reggel a kávé mellett elücsörögni - listákat írni, tervezgetni, gondolkodni - és nem rohanni sehová. Régebben direkt korábban keltek, hogy még ez is beleférjen a napba - mostanában azonban ritkán élhetnek ennek az örömüknek, egyszerűen nem bírnak korábban kelni. Nemcsak azért, mert a sok éjjeli ébredés mellett kevés alvásban van részük, és minden pillanatot ki kell használni, hanem azért is, mert olyan égedelem hideg van, amíg be nem kapcsol a fűtés, hogy időnap előtt felkelni nemhogy örömükre szolgálna, de maga a kínok kínja lenne. Most viszont az a bizonyos kecske és káposzta számára egyaránt kedvező eset állt fenn: aludhattak, fagyoskodni sem kellett, és még a nap is ráérősen indulhatott. Micsoda boldogság!!! (Egy híját esmérték örömeiknek még: a picike nem akart rendesen reggelizni, de a konyhánk keleti fekvésű, és ilyen ragyogó napsütés mellett még ez sem tudta kizökkenteni a jókedvemből.) A madarak randalíroztak az ablakkal szembeni babérfán meg a kispadon: ők legalább rendesen bereggeliztek! Sőt, még egy mókus is ott eszegetett szorgosan a fa alatt. Nagy, kövér, szürke mókus - de a miénk.

Az ilyen napokon nem hogy lehet kényelmeskedni - de egyenesen TILOS bármit elkapkodni. Furcsa módon mégis minden belefér az időbe - olykor még jobban is, mint a rohanós, betáblázott napokon. És közben Advent is elkezdődött… Ehhez tartották magukat. Kényelmesen és alaposan megfésülködtek - és kontyba kötötték a hajukat. Úgy döntöttek, ma ők lesznek a ház nagyasszonya. Elő is túrtak egy hosszú, bélelt, fekete szoknyát és egy hétköznapi, de kedves blúzt. A kötött pulóver persze elmaradhatatlan, de ezzel már kezdenek megbarátkozni - meg hát azokból sem csak zsákszabású létezik. Így tüsténkedtek a házban. Ez a nap nem a főzésre volt hivatott, hanem a rendrakásra és tisztogatásra. A konyhában, a nappaliban, a fürdőkben - az életükben. Mert ha rend van a környezetemben, valahogy belül is sokkal átláthatóbbá válik minden. A gimnáziumban minden évben a füzeteikre-könyveikre véstek egy-egy mondatot. Azt, ami leginkább tartotta bennük a lelket abban az évben. Amit semmiképp sem volt szabad szem elől téveszteniük. Nem frappáns vagy szépen metszett, okosságok voltak ezek, többnyire szállóigék vagy szentírási idézetek, de mind igen találó volt az adott esztendő nehézségeire és a problémák megoldására vonatkozóan. Másodikban, ami utólag megítélve is a legnehezebb volt, ez díszelgett a könyvborítókon: "Tartsd meg a rendet és a Rend megtart téged". És ez a Rend nem az a rend volt, amely az iskolát fenntartotta, hanem az, ami az egész világot fenntartja. A REND. Ami működik ilyen kicsiben is. És bizony működött. Még ma sem romlott el. Mindmáig igaz ez. Nem arról van itt szó, hogy nem engedhetünk meg magunknak semmilyen rugalmasságot - sőt! A rend magában foglalja az ésszerűséget is - de azt is, hogy fegyelmezettnek kell lenni. A saját érdekünkben. Vagyis: szépen fel kell kötnünk a hajunkat, el kell tennünk mindent oda, ahová való, s mindent akkor kell tenni, amikor arra a legkedvezőbb idő kínálkozik. És ilyenkor ha véletlen be is csúszik egy-két porszem a gépezetbe (mert mindig becsúszik, néha egyenesen tombol a homokvihar), akkor sem esik minden darabjaira - legfeljebb zötyögősebben haladunk tovább. Senki ne gondolja, hogy ez azóta is mindig így megy nálunk. Á, dehogy! Csak néha bíztatnom kell magam: erőnek erejével emlékezni arra, hogy bizonyos problémákra már van jól kidolgozott és működő megoldásom, nem ártana újra kipróbálni… Aznap erre kínálkozott kedvező idő: s mivel a rend megtartott, remek kis napunk kerekedett. Mindazt, amibe hét közben folyton csak belekezdtek - és napról napra, estéről estére mindig csak abbahagyták ahelyett, hogy befejezték volna, aznap végre elvégezték: mosás, vasalás, mosogatás!, de főleg konyharendezés. Végre mindent a helyére…

A Charlotte torta: Egy félresikerült, mégis különleges alkotás

Vasárnap sült a mákos és ez a Charlotte torta is. Ennek az a története, hogy megolvasztották a csokoládét, és nem a piskótára öntötték, hanem bele a túrós-mascarponés krémbe. És miért?? Mert az unoka mamázott, rá figyeltek, és a kezében az olvadt csokis edényével, gondolkodás nélkül bele öntötte a túrós-mascarpones krémbe. Így egy kicsit furcsa csokis-túrós-mascarpones-őszibarackos krém lett belőle. Nagyon pipa voltam magamra. Egyáltalán nem ezt akartam készíteni.

4 tojásból piskótalapot sütöttek. Még melegen feltekerték a sütőpapírral együtt. A túrót, mascarponét, porcukrot, narancshéját, vaníliás cukrot simára keverték. Az őszibarack konzervet leszűrték, apró kockákra vágták, egy barackot meghagytak a tálaláshoz. Vízgőzben felolvasztották az étcsokoládét és a nutellát. Majd beleöntötték a fehér krémbe. Összekeverték. Elkészítették a zselatint. Másfél deci befőtt lével simára keverték, majd a használati utasítás szerint jártak el. Langyosan beledolgozták a krémbe, és sajnos ez miatt, nem lett márványos a krém állaga, és az őszibarack is elveszett benne. Már mint a szép sárga színe. Kibéleltek egy mély tálat folpackkal és a felszeletelt piskótákat szorosan egymás mellé téve, beleöntötték a krémet a kráterbe, és gerezdekre vágott őszibarackokat nyomkodtak bele. A tetejét befedték piskóta tekercsekkel. Befedték a folpackkal alaposan és 24 órát a hűtőben pihentették. Ez a süti most saját készítésű lett, mert nem ez volt az eredeti, amit készíteni akartak. Legközelebb elkészítik az eredetit, ami sokkal szebb mint ez. Talán nem a szebben van a hangsúly, hanem inkább jobb lesz majd a krém színe és állaga. Mákkal is bajom volt, ezzel is, hát ilyen nap volt.

A piskóta hozzávalóiból sütünk egy vékony piskótalapot. A krém hozzávalóit jól kikeverjük, és a felével megkenjük a piskótalapot. Szorosan feltekerjük, és fél órára hűtőbe tesszük. A barackokat lecsepegtetjük. A töltött tekercset 1 cm vékonyra szeleteljük. Egy félgömb alakú tálat kibélelünk fóliával. Beletesszük a szeleteket szorosan egymás mellé helyezve, majd beletöltjük a maradék krémet. A felezett barackokkal beborítjuk, és a maradék tekercsekkel fedjük le. A torta közepébe, a krém közé rakhatunk babapiskótát is.

tags: #csokis #turos #charlotte