A Cukorborsó Termesztése és A Kalcium Fontossága

A cukorborsó (Pisum sativum convar. saccharatum) a veteményborsó egy különleges változata, melynek nemcsak édes magjai, hanem zsenge hüvelye is fogyasztható. Ennek köszönhetően a cukorborsót hüvelyestől élvezhetjük, ropogós, édes íze miatt igazi csemege a konyhában. A nagy zöldségkedvelők körében hamar felmerülhet a kérdés: hogyan történik a cukorborsó termesztése? Ahogy a neve is mutatja, egy igazán édes borsóról van szó, mely édes, ízletes és tápláló, nagyszerű forrása a fehérjének és a rostoknak, valamint számos vitamin- és ásványi anyagforrás. A cukorborsó termesztése hasonló a többi borsófajtához, azonban speciális figyelmet igényel, különösen a talaj összetétele és a kalciumellátás szempontjából. A borsó őshazája a Kaukázustól a Földközi-tengerig terjed, és már időszámításunk előtt több ezer évvel ismerték, régészeti leletek is tanúsítják az ázsiai ásatásokból.

A Cukorborsó Botanikai Jellemzői és Fajtái

A borsó (Pisum sativum) az egyik legrégebben ültetett növények közé tartozik. Rendszertani szempontból és kertészeti felhasználás szerint is sokféleképpen csoportosítható. Kertészeti szempontból a felhasználás és a megjelenés az alapja a csoportosításnak. A cukorborsó (Pisum sativum convar. saccharatum) egyik fő jellemzője, hogy a szemek még nem teljesen fejlettek, amikor a hüvelyek már fiatalok és rugalmasak, és a héja még nem keményedett meg. A cukorborsó héja vékonyabb és lágyabb, ami azt jelenti, hogy a teljes hüvelyt meg lehet enni, nem csak a borsószemeket. Igen magas cukortartalma miatt jól használható salátákba és párolt zöldségekbe, az ázsiai konyha egyik kedvelt alapanyaga. Ezzel szemben a kifejtőborsó nagyméretű, gömbölyű szemeket alakít ki, melyeket könnyű a héjától megfosztani, és a szemek az érés során sem válnak hajlamossá a ráncosodásra. A velőborsóban a cukor lassan alakul keményítővé, így sokáig zsenge marad, a szemek enyhén szögletesek, zsengék, édesek, és termésminősége jóval magasabb, mint a kifejtőborsónál. A takarmányborsó a kifejtőborsó egyik alkategóriájának tekinthető, megjelenésük hasonló, viszont igénytelenebbek.

Talajigény és A Kalcium Központi Szerepe

A cukorborsó termesztése a helyes talajválasztással kezdődik. A cukorborsó viszonylag könnyen termeszthető, a legtöbb kerti talajon kielégítően fejlődik. Legjobban a jó vízáteresztő képességű, középkötött vályogtalajokat kedveli, amelyek humuszban gazdagok. A zöldborsó nem igényes a talajtípusra, viszont legjobban a mély termőrétegű, enyhén meszes vályogtalajokat kedveli. A borsó mészigényes növény, nagyon érzékenyen reagál a talaj mészhiányos állapotára, ezért a talaj mésztartalmának elérése legalább 5%-os arányban kedvező. Fontos, hogy a talaj mély művelésével biztosítsuk a megfelelő termés elérését, és kora tavaszi vetése következtében a talaj állapota tegye lehetővé a korai magágykészítést.

A szélsőségesen kötött agyag- vagy a nagyon homokos, tápanyagszegény talajt érdemes javítani ültetés előtt. Az előbbit homok, komposzt vagy aprított mulcs bedolgozásával lazíthatjuk, míg az utóbbit komposzttal, érett trágyával dúsíthatjuk a jobb víz- és tápanyagtartó képesség érdekében. Tehát a bőséges saját nitrogénkészlet ellenére is meghálálja a jó tápanyaggazdálkodást. A talaj-előkészítésnél törekedni kell asztallap simaságú talajfelszín kialakítására, ami az egyenletes vetési mélység és egymenetes betakarítás egyik előfeltétele. A termőterület előkészítésénél ügyelni kell arra is, hogy növeljük a talaj vízraktározó képességét.

A borsó alap-talajművelését hagyományos őszi mélyszántással (30-35 cm mélységben), illetve a 40-50 cm mélységű középmély lazítás és 18-22 cm mélységben végzett szántás kombinációjával lehet elvégezni. Az őszi szántás nyár végétől a fagyok kezdetéig végezhető. Korán betakarításra kerülő, kevés tarlómaradványt visszahagyó elővetemény (őszi búza) után a tarló sekély művelésével alapozzuk meg a talaj kellő mértékű átnyirkosodását, hogy a szántást megfelelő talajnedvességi állapot mellett végezhessük el. Az őszi búza betakarítása után azonnal tárcsával sekélyen elvégzett tarlóhántással és gyűrűshengerrel történő talajlezárással biztosítjuk a nedvesség talajban maradását. A tarlóápolásokkal (és gyűrűshengerrel való zárással) egyre növeljük a kedvező állapotú talajréteg vastagságát, így a talajban beindul a mikrobiológiai élet, a gyommagvak is kicsíráznak.

Későn lekerülő elővetemény (kukorica) után már nem tudunk olyan jó minőségű talajművelést végezni, mint őszi búza elővetemény után. A kukorica nagymennyiségű szármaradványának aprítása, zúzása, nehéztárcsával történő talajba keverése után azonnal szántani kell. Az őszi mélyszántást 25-30 cm mélyen kell végezni, hogy minél több csapadékot befogadjon a talaj. A területet még abban az évben el kell munkálni (tárcsával vagy kombinátorral, 8-10 cm mélyen), mert a borsó kora tavasszal vethető, és a tavaszi elmunkálás hátráltatja a vetést. Vetés előtt simítózást és kétirányú kombinátorozást végezzünk.

A Cukorborsó Tápanyagellátása

A cukorborsó különösen igényli a foszfort és káliumot - ezek segítik a gyökérképződést és a virágzást. A foszfornak a gyökérzet fejlesztésében van jelentősége, míg a kálium a zsenge magok cukortartalmát növeli. Az elégtelen foszfor-ellátottság kedvezőtlenül hat a virágok és a termés kialakulására. Fontos viszont a talaj jó foszfor-, kálium-, és mész (kalcium- és magnézium-) ellátása.

A borsó nitrogén-szükségletének meghatározásakor figyelembe kell venni, hogy a borsó nitrogénből bizonyos mértékig önellátó. A nitrogén-gyűjtő baktériumok a tenyészidő kezdetét kivéve biztosítják számára a szükséges mennyiségű nitrogént. Az 50-70 kg/ha nitrogén hatóanyagnál nagyobb mennyiséget a borsó nem hasznosítja. Ezt a mennyiséget a tenyészidő kezdetén igényli, amikor még a talajban nem indult be a biológiai élet és a Rhizobium baktériumok még nem tudják ellátni a növényt, a borsó viszont gyors, egyöntetű fejlődéséhez, növekedéséhez igényli a talajból a könnyen felvehető nitrogént. Már kora tavasszal, február végén - március elején elvethetjük, amint a talaj felengedett és művelhető, és a vetés előtt célszerű nitrogén műtrágyát kijuttatni.

Ha a talajt a vetés előtt megfelelően előkészítettük és komposzttal elláttuk, a növekedés során külön utánpótlásra csak szükség esetén van igény. Általában igaz, hogy a cukorborsó nem igényel további trágyázást a tenyészidőszakban, különösen ha a talaj amúgy is tápdús. A növény ennek egy részét hasznosítja, a maradék pedig gazdagítja a földet a következő kultúra számára. Ha nagyon gyenge, sárguló hajtásokat látunk, vagy a talajunk kimondottan gyenge, akkor sekélyen bedolgozhatunk a sorközökbe egy kevés szerves trágyát (komposztált marhatrágya) vagy bio trágyaoldatot (pl. csalánlé). Célszerű az elővetemény szár- és gyökérmaradványainak bedolgozásakor nitrogéntartalmú komplex NPK műtrágyát kijuttatni, amely elősegíti azok lebomlását. Tapasztalatok szerint a túlzott nitrogénkínálat káros, az állomány ritkulhat, a borsó gyomosodik és csökkenhet a hozam.

A foszfor és kálium műtrágyák kijuttatási ideje az őszi alap-talajművelés (szántás), hiszen a foszfor és kálium műtrágyák növények által felvehető formába történő átalakulásához egyébként is hosszabb időre van szükség. A kedvező foszforellátás hatása elsősorban a borsó szemtermés-növelésében jelentkezik, de serkentőleg hat a nitrogéngyűjtő baktériumok szaporodására is. A rövid tenyészidő és az intenzív tápanyagfelvétel miatt fontos a megfelelő foszfor-, kálium- és kalciumellátottsága a talajnak.

Vetés és Kezdeti Gondozás

A borsó vetésének ideje március, amint a tél elmúltával rá lehet menni a talajra, el kell kezdeni a borsó vetését. A borsó vetésével meg kell várni, hogy a talaj a vetés mélységében 6-8 °C-ra melegedjen fel, bár már alacsony hőmérsékleten is képes vizet felvenni és csírázni (a csírázás kifejtő borsó esetén 3-4 °C-on, az érzékenyebb velőborsó esetén pedig 4-5 °C-on indul meg). A kevésbé igényes kifejtőborsót március elején már el lehet vetni, az érzékenyebb, melegigényesebb velőborsó vetésével meg kell várni március közepét, végét. A vetés időszaka ennek megfelelően kb. március közepétől április 10-ig terjed. A vetőmagszükséglet korai fajtákból 1,4-1,5 millió csíra/ha, míg a középérésűekből 1,2-1,3 millió magot vetnek hektáronként.

A jól előkészített (felásott, porhanyósított és gyommentes) talajba húzzunk 3-5 cm mély vetőárkot. A vetés mélysége nagyjából 5-6 cm legyen - kötöttebb talajon inkább sekélyebbre (5 cm), laza homoktalajon mélyebbre (akár 7-8 cm) kerüljön a mag. A magok beáztatása jelentősen felgyorsítja a kelést; érdemes egy éjszakára langyos vízbe (vagy kamillateába) tenni a cukorborsó vetőmagját vetés előtt. A megduzzadt magok már néhány nappal korábban kibújnak, mint az áztatás nélküliek, így egységesebb lesz az állomány. Az optimális tőtávolság 4-6 cm, az optimális sortáv pedig 15-20 cm. A szemeket vethetjük sorba, 1-1 magot kb. 5-10 cm távolságra. A sortávolság általában 25-30 cm - ennyi hely kell, hogy a később sűrű lombozatú növények ne árnyékolják be egymást és legyen elegendő levegő köztük. Gabonasortávolságra kell vetni, vetőgéptől függően 12,0-15,4 cm-re.

A vetésmélység (6-8 cm) egyben védelmet nyújt a vetéskori madárkár (galamb, varjak) ellen is. Ha gyakran fordulnak elő galambok a kertben, érdemes kelésig rachel hálóval vagy fátyolfóliával takarni a borsósorokat. A folyamatos szüret érdekében érdemes két-három részletben elvetni a cukorborsót. Az első adagot március elején, a következőt kb. 2 hét múlva. Így a második vetésű sorok pont akkor kezdenek teremni, amikor az első vetés lassan kifut, ezzel akár 1 hónappal tovább tarthat a friss cukorborsó-szezon.

Fény, Hőmérséklet és Vízellátás

A cukorborsó fényigényes növény - napos, világos helyen érzi jól magát, így világos, árnyékolástól mentes területen végezzük a vetését. Félárnyékban is megél, de kevesebbet virágzik és nyújtottabb hajtásokat hozhat. A zöldborsó minden fajtája fényigényes, és hosszú nappalos növény (a babbal ellentétben), a rövid megvilágítás vegetatív jelleget, a több napfényes óra pedig a generatív jelleg kialakulását segíti elő. A nagy termés alapja a fejlett növényzet. A tavaszi vetés (rövid nappal) megfelelő növekedést és asszimiláló felületet, míg májustól a hosszabb nappalok intenzív virágzást indukálnak.

A zöldborsó hidegtűrő növény, azaz a meleg tavasz és a hűvös nyár növénye. Optimális növekedési hőmérséklete ~16-19 °C. Fejlődési küszöbértéke 4,4 °C. A fejlett növény a -2 és -5 °C-ot is jól viseli. A kora tavaszi hűvös időjárást kedveli. Tavasszal virágzás előtt -4, -7 °C-ot is kibír, virágzáskor pedig -1, -7 °C-ot. Ha lombja erős, tartós tavaszi fagyok esetén lefagyhat, ami igen ritkán fordul elő, később azonban újra kihajt és fejlődik. A nyári kánikulát és tartós 25 °C feletti hőséget rosszul tűri: forróságban bár a lomb dús lehet, de kevesebb hüvely kötődik, a meglévő termés pedig apró maradhat vagy idő előtt beérik (megszorul). A nagy meleget, különösen, ha az szárazsággal jár együtt, nem bírja. Ilyenkor a szinte kivédhetetlen ellensége, a lisztharmat tönkreteszi. A kikelt növények a szárazabb körülményeket jobban tolerálják, ilyenkor gyökérzetük mélyebbre hatol, így a mélyebb rétegekben elérhető vizet hasznosítják, azonban ezzel egy időben a talajt száríthatják.

Vízigénye közepes, de sok vizet igényel csírázáskor, a növény fejlődésének kezdetén, valamint virágzás és szemtelítődés idején. Ez utóbbi szakaszban, ha szükséges, pótolni kell, főként az intenzív (nóduszonként több hüvelyt fejlesztő) fajtáknál. Csapadékos tavasz esetén kis túlzással akár öntözés nélkül is megterem, de az egyenletes fejlődés és bő termés érdekében érdemes figyelemmel kísérni a nedvességellátást. Száraz tavasz esetén tehát szükség lehet pótlólagos öntözésre: különösen a virágzás és hüvelykötés idején kritikus a megfelelő vízellátás. Az öntözést lehetőleg kora reggel végezzük, hogy a lombozat nappal gyorsan felszáradjon (ezzel megelőzve egyes gombabetegségeket). Öntözés nélkül nem rentábilis a termesztés. Amikor a palánták már ~15 cm-esek, vékony mulcsréteggel (pl. szalmával) borítsuk a sorközöket. Ez megőrzi a talaj nedvességét és hűvösen tartja a gyökérzónát, így kánikula esetén sem szárad ki olyan gyorsan a növény.

Támrendszer Biztosítása

A cukorborsó fajtától függően 50 cm-től akár 1,5-2 méter magasra is megnő, jellemzően magasabbra, mint a velő- vagy kifejtőborsó fajták. Mivel a borsó kúszónövény, szüksége van támasztékra. A magasra növő fajták számára támasztékot kell biztosítani, hogy a hosszú hajtások ne feküdjenek a földre. A fiatal növények kacsai hamar rácsavarodnak a megtámasztást nyújtó objektumokra. Ez lehet kerítés, vagy csak egyszerűen egy kifeszített madzag, uborkaháló, illetve növénytámasz, ami lehet levágott ágas-bogás gally is. Alacsonyabb (<60 cm) bokros fajták esetén a növények tömötten, sűrű sorban nevelve is megtartják egymást, de egy alacsonyabb (30-50 cm) háló itt is megkönnyíti a szüretet és javítja a légmozgást a lombozatban.

Fontos, hogy a futtató háló vagy karók már akkor a helyükön legyenek, amikor a borsó 5-10 cm magas. Ha korán kitesszük a támasztékot, a borsó magától rá fog találni és szépen felfut, nem gubancolódik össze a földön. Egy évben, ha elmarad a karózás időben, később nagyon nehéz úgy odatenni a hálót, hogy a kusza szárakat ne törjük össze. Futónövényként az erkélyt vagy a teraszt megvédi a kíváncsi tekintetek elől.

Ápolási Munkák a Tenyészidőszakban

Az ápolási munkák közül kiemelt a gyomirtás, a növényvédelem és az öntözés. A borsó sekélyen gyökerezik, ezért a kapálást óvatosan végezzük, hogy a gyökereket ne sértsük. A gyomirtás a borsó ápolásának legfontosabb művelete, amely vetés előtt, de kelés után is végezhető vegyszeresen. A vetés előtti vegyszerezés csak akkor lesz hatásos, ha a talaj aprómorzsás szerkezetű, és a vegyszer a kijuttatást követően azonnal bedolgozásra kerül. A vetés után, de kelés előtti kezelés (preemergens) eredményességét fokozza, ha a gyomirtót néhány nap múlva az eső bemossa a talajba. Állománykezelést csak akkor ajánlatos végezni, ha a széleslevelű vadrepce és repcsényretek elszaporodik a területen. A különböző borsófajták nem egyformán tűrik a vegyszeres gyomirtást.

Ha túl sűrűn kel ki a borsó, tapasztalatok szerint jobb egy kicsit megritkítani a sort, hogy ne nyomják el egymást a növények. A leggyengébb hajtásokat tőből kimetszve a maradék 8-10 cm távolságra legyen egymástól. Ezzel megelőzhető a gombás betegségek egy része. Amikor a borsó eléri a támaszték tetejét, a tövek csúcsát visszacsíphetjük. Ez nem mindenki által alkalmazott módszer, de így a növény oldalsó hajtásokat hoz és inkább a hüvelyek növesztésére fordítja az erejét a további nyúlás helyett.

Növénytársítás és Vetésforgó

A cukorborsó termesztése során a megfelelő növénytársítás és vetésforgó alkalmazása kulcsfontosságú a terméshozam és a növény egészségének megőrzéséhez. Az aromás fűszernövények közül a menta és a koriander is jó szomszédai a borsónak; illatukkal egyes károkozókat távol tarthatnak. A káposztafélék (pl. brokkoli, karfiol, kelbimbó) kimondottan jó hatással vannak a borsóra, és fordítva - a borsó gazdagítja a talajt számukra, ők pedig árnyékolhatják a talajt a borsó tövénél. Javasolt növénytársításra retekkel, sárgarépával, kaporral vagy zellerrel. Ügyeljünk viszont a rossz szomszédokra is: a borsó nem tűri jól a hagymafélék közelségét, ezért a vöröshagymát, fokhagymát, póréhagymát lehetőleg ne közvetlenül a borsósor mellett vessük.

A vetésforgó szempontjából a borsó kitűnő elővetemény: utána a talajban maradó nitrogén és a fellazított talajszerkezet miatt szinte bármilyen más növény (főleg tápanyagigényesebb zöldségek vagy pl. káposztafélék) sikerrel követheti. A borsó tavaszi vetésű növényként igen jól beilleszthető a vetésváltásba. A borsó 4 évig nem termeszthető önmaga után. Ha ugyanazon a talajon rövidebb időn belül ismét borsót termesztünk, felléphet az ún. „borsóuntság”, amely különböző élettani okokon túl a csírázó magot károsító, valamint a fiatal fejlődő borsón fellépő betegségek megjelenésével, terjedésével magyarázható. Fontos a 3-4 éves vetésváltás betartása.

Legjobb előveteményei a borsónak az őszi kalászosok, a gyakorlatban az őszi búza. Közepes elővetemény a borsó számára a kukorica. A hosszú tenyészidejű, késői betakarítású kukorica nem teszi lehetővé a szükséges talajművelések elvégzését. Rossz előveteménynek számít minden késői betakarítású növény, amelyik kihasználja a talaj vízkészletét, amelyik nagy mennyiségű szármaradványt hagy vissza a területen, amelyiknek közös betegsége, kártevője van a borsóval. Későn lekerülő növényfajok, valamint pillangós fajok után nem javasolt vetni.

Betegségek és Kártevők Elleni Védekezés

A cukorborsó megfelelő körülmények között gyorsan nő és egészséges marad, de ahogy minden kultúrnövénynek, ennek is megvannak a jellegzetes kártevői és betegségei. A túl sűrű állomány kerülendő, mert a rossz szellőzés kedvez a gombás megbetegedéseknek - inkább ritkítsunk, kötözzünk fel, szükség esetén vágjuk ki a túlzsúfolt részeket. Megelőzésként csávázott vetőmag használata szükséges.

Kórokozók:

• Borsó mozaikvírus (Pea mosaic virus): A leveleken az erek kivilágosodnak, sárga foltok jelennek meg, később fodrosodnak. A levélfonákon kinövések (enációk) jelennek meg. A növény hervad és a növekedésében visszamarad. Védekezésképpen lucernatáblák közelében nem szabad borsót termeszteni.
• Baktériumos zsírfoltosság és hervadás (Pseudomonas syringae pv. pisi): A leveleken kezdetben jellegzetes, zsírfolt szerű tüneteket okoz, később a foltok közepe barnul, elhal. A száron hosszúkás, barna foltok jelennek meg. A növény edénynyalábjait is károsítja, ezáltal hervadás lép fel. Védekezési lehetőségek: mély fekvésű, nedvesedésre hajlamos talajokon ne termesszünk borsót. Fontos az egészséges vetőmag és a fertőzött növényi maradványok megsemmisítése, valamint a 3-4 éves vetésváltás betartása elengedhetetlen.
• Borsóragya (Ascochyta pisi, A. pinodes, A. pinodella): Ismert és általánosan elterjedt betegség, főként csapadékos évjáratokban. A kelés hiányos, a csíra barnán rothad, később a fiatal növény gyökerei feketén rothadnak. A borsó föld feletti részein kerekded, barna szegélyű, közepén besüppedő foltokat okoz. Védekezés: a 3-4 éves vetésváltást be kell tartani. A vetőmag felszívódó gombaölő szeres csávázása megfelelő védettséget ad a csírakori fertőzés ellen. Szükség esetén kémiai védekezés indokolt megelőző jelleggel réztartalmú kontakt, a tünetek megjelenése után felszívódó gombaölő szerekkel.
• Liszharmat (Erysiphe pisi): Gyakori kórokozó, hazánkban is okoz komolyabb fertőzéseket. A levélen, száron és a hüvelyen szennyesfehér micéliumbevonat jelenik meg, melyekben láthatók apró pontokként a gomba fekete termőtestjei. Később a fertőzött növényi részek sárgulnak, elszáradnak. Védekezés: a fertőzött növénymaradványok alászántása elengedhetetlen. Korábbi vetéssel és rövidebb tenyészidejű fajták termesztésével el tudjuk kerülni a fertőzési időszakot. Ellenük réz- és kéntartalmú szerekkel kell kezelni az állományt.
• Peronoszpóra (Peronospora pisi): A kikelt növények sárgászöldek, a levél fonákán lilásszürke penészgyep jelenik meg (elsődleges fertőzés). Másodlagos fertőzéskor a kifejlett növényen sárgászöld, szögletes foltok láthatók a levél színén, a fonákon megjelenik a penészgyep. Védekezés: egészséges vetőmag vetése, a fertőzött növényi maradványok talajba forgatása. A peronoszpórafertőzés tünete a levelek fonákán jelentkező szürkésfehér bevonat.
• Fuzáriumos tőhervadás (Fusarium oxysporum f. sp. pisi): Általánosan elterjedt, talajból fertőző kórokozó. A borsó virágzásától kezdve a fertőzött növények foltokban sárgulnak, hervadnak, majd elhalnak. Védekezés: vegyszeres védekezési lehetőség nincs. Legkézenfekvőbb az 5 éves vetésváltás betartása és a fertőzött szármaradványok megsemmisítése.
• Borsórozsda: Narancsbarna porzó telepeket képez a leveleken nyár vége felé; szerencsére ritkán okoz komoly gondot.
• A talajban lappangó gyökér- és szártőrothadás (Fusarium gombák okozta) és a különféle baktériumos hervadásos betegségek a növény sárgulásával, hervadásával járnak, gyakran foltosodással a levélen. Ha egy-egy tövet ok nélkül lankadni látunk, azt húzzuk ki: ha a gyökér barnult, rothadó, akkor fertőzés áll fenn - az érintett növényt távolítsuk el és semmisítsük meg.

Kártevők:

• Zöldborsó-levéltetű (Acyrthosiphon pisum): Szívogatása gyengíti a növényt, torzítja a friss hajtásokat, virágokat, súlyos fertőzés esetén a hüvelyek is deformáltak maradnak vagy lehullanak. Ráadásul a levéltetvek számos vírus (például mozaikvírusok) hordozói, így már kis létszámú jelenlétük is fertőzést terjeszthet. Védekezés: permetezzük le a telepeket enyhe szappanos vízzel vagy csalán főzetével, esetleg alkalmazzunk rovarölő bio-permetet (pl. neem olajos készítményt). A levéltetű természetes ellenségeit (katicabogár, zengőlégylárva) is segíthetjük a kertben.
• Borsóormányos vagy borsózsizsik (Bruchus pisorum): Apró bogár, mely a borsószemekbe petézik. Lárvái berágják magukat a hüvelybe és kifejlődésük során felélik a szemek tartalmát, a termés lyukas, kukacos lesz. A kártevő ellen kötelező a védekezés, virágzás idején vegyszeresen kell védekezni. A lárva május-június hónapokban a borsószemeket rágja meg. Védekezés: a szármaradványokat meg kell semmisíteni vagy mélyen a talajba forgatni betakarítást követően minél hamarabb. A borsót lehetőleg minél távolabb kell vetni az előző évi borsótáblától.
• Csipkézőbarkók (Sitona lineata, S. crinita): A borsó kora tavaszi vetése miatt a talajlakó kártevők csak fejlettebb fenofázisban károsítják. A fiatal növényeket kelés után a csipkézőbarkók közül a sávos csipkézőbarkó és a borsó csipkézőbarkó károsítja. Jellegzetes U-alakú karéjozó rágásuk olyan súlyos lehet, hogy csak a levélerek maradnak meg, vagy azok sem. A kártétel megelőzhető, ha a borsótáblát az egyéb pillangós virágú növényektől távolabb jelöljük ki. Ezzel megakadályozhatjuk, hogy a kártevők a borsótáblára vándoroljanak.
• Borsótripsz (Kakothrips pisivorus): A borsó hajtásain szívogat, aminek következtében az torzul, a fejlődésben visszamarad. A megtámadott virágok zsugorodnak, majd megbarnulva elszáradnak. Évente egy nemzedéke van, Magyarországon általánosan elterjedt faj.
• Bagolylepkék hernyói (pl. akácmoly): Szintén megrágják a hüvelyeket - erre apró bemeneti nyílások, rágásnyomok utalnak. A fertőzött részek fejlődése visszaesik, súlyos esetben elszáradnak. A borsóhüvely belsejében a magokat károsítja a hernyó. A kártevő ellen vegyszeres védekezés indokolt lehet. Hasonló a borsómolynál említettekkel.
• Borsómoly (Cydia nigricana): Tavasszal végén, nyár elején a borsó fiatal hajtásain szívogatnak, melynek következtében a hajtásvég torzul, sárgul, majd elszárad. Évente mintegy 10% termésveszteséget okoz, de egyes évjáratokban nagy károkat okozhat.

A borsó kora tavaszi vetése alapvetően meghatározza a gyomösszetételt. A gyomosodás a későbbiekben a borsó alsó leveleinek leszáradása után indul meg ismételten. Megkésett betakarításnál a területet teljesen elboríthatják a T4-es gyomok, melyek kifejlődve akadályozzák a betakarítást és a terményt szennyezik. Gyakori a fehér libatop (Chenopodium album), a szőrös disznóparéj (Amaranthus retroflexus) és a kakaslábfű (Echinochloa crus-galli). Az utóbbi években egyre nagyobb problémát jelentenek azok a gyomok, amelyek a mélyebb talajrétegekből is képesek kikelni. Ezek az árvakelésű napraforgó (Helianthus annuus), a parlagfű (Ambrosia artemisiifolia), a selyemmályva (Abutilon theophrasti), a csattanó maszlag (Datura stramonium) és a szerbtövis-fajok (Xanthium spp.).

Betakarítás és Utókezelés

A cukorborsó viszonylag rövid tenyészidejű növény; a vetéstől számítva fajtától és időjárástól függően körülbelül 8-12 hét múlva kezdhető a szedése. A cukorborsót akkor érdemes leszedni, amikor a hüvelyek még fiatalok, rugalmasak és a borsószemek még nem teljesen fejlettek. Igyekezzünk már zsengén, a magok kidomborodása előtt leszedni a cukorborsót - így a legédesebb, és roppanós marad. A betakarítást naponta vagy kétnaponta végezzük a szezon csúcsán - gyakran találunk új, szedésre érett hüvelyeket. A legjobb a reggeli órákban szüretelni, amikor a levegő hűvös és a hüvelyek teltek (ilyenkor a legropogósabbak). Ügyeljünk, hogy az esetleg sérült, beteg hüvelyeket is eltávolítsuk.

A legfontosabb praktika: szedjük a hüvelyeket folyamatosan! Ha naponta végigjárjuk a borsósort és leszedjük az érett hüvelyeket, a növény újabb virágokat hoz és tovább termel. Ha viszont rajtahagyunk sok megérett hüvelyt, a növény „feladatát teljesítve” leállítja a virágképzést. A leszedett cukorborsót azonnal fogyasszuk vagy hűtsük, mert a hüvelyek cukortartalma szobahőmérsékleten gyorsan bomlik, és az édes íz intenzitása csökken. Hűtőben a friss cukorborsó legfeljebb 4-5 napig tartható el minőségromlás nélkül.

Nagyobb mennyiség esetén kiváló módszer a fagyasztás, amivel hosszú ideig megőrizhetjük a cukorborsót. A frissen szedett, zsenge hüvelyeket mossuk meg, tisztítsuk meg a végektől (ha van szálka a hüvely szélén, húzzuk le). Blansírozzuk rövid ideig: forrásban lévő vízbe dobjuk a hüvelyeket 3-5 percre, majd szedjük jeges vízbe vagy nagyon hideg folyó víz alá - ettől élénkzöldek maradnak. Helyezzük őket fagyasztózacskóba vagy légmentesen záródó dobozba. Igyekezzünk minél kevesebb levegőt a zacskóba zárni. Fagyasztva akár 12-18 hónapig is eltartható a cukorborsó minőségvesztés nélkül.

Magfogás céljából mindig hagyjunk néhány szép hüvelyt a száron teljesen beérni a szezon végén. Ezeket csak akkor szedjük le, amikor már megszáradtak a növényen. Fejtsük ki a magokat, és száraz, hűvös helyen tároljuk - így meglesz a saját vetőmag a következő évre.

Betakarítás után a növénymaradványokat érdemes kihúzni vagy levágni. A mezőgazdasági termőterületeken az érett borsót szedik. Megszárítva, sárgaborsóként hozzák forgalomba. A borsó betakarítása egymenetben, borsó adapterrel felszerelt kombájnnal történik (ügyelni kell a gumi verőléc használatára és a száremelő helyes beállítására, a dob fordulatszáma 450-550 között legyen). Lényeges, hogy a kombájn követni tudja a talajfelszín esetleges változásait, ezért a jó talajkopírozó képesség nagyon fontos. A borsó akkor tekinthető betakarításra alkalmasnak, ha a levelek elsárgultak, az alsó hüvelyek megsárgultak vagy megbarnultak, a hüvelyekben lévő magvak teljesen kifejlődtek, kemények, a legfelső - kevésbé érett - hüvelyekben lévő magvak körömmel éppen csak benyomhatóak.

A hántolásra termesztett kifejtőborsóknál a zöld- és sárga magszínű fajták esetében eltérő a betakarítás optimális ideje. A sárga magvú fajták az érési időszak végén, a teljeséréskor színeződnek legszebben, ezért ezeket egy kicsit késleltetve kell betakarítani. A koraiakat legkorábban május vége körül, egyébként június 1-től július 15-ig lehet betakarítani. Minősége gyorsan romlik (optimális érettségi ideje 1-2 nap), így azonnali szállítást és 2-3 órán belüli feldolgozást igényel.

Felhasználás a Konyhában

A cukorborsó sokoldalúan felhasználható a konyhában, hiszen zsenge hüvelye nyersen és főzve/sütve egyaránt ízletes. Nemcsak finom, de egészséges is - rengeteg rostot, vitamint (C-, K- és B-vitaminokat) és ásványi anyagot tartalmaz, fehérjetartalma is jelentős.

• Frissen, nyersen: A zsenge cukorborsó hüvelyek nyersen is ehetők, kitűnő ropogtatnivalók. Felaprítva salátákba keverhetjük, vagy zöldségtálon, mártogatóssal kínálhatjuk.
• Párolva, köretként: A cukorborsót rövid ideig párolva vagy sós vízben főzve finom köret készíthető belőle. Vajon megfuttatva, kevés friss petrezselyemmel és fokhagymával ízesítve kiváló kísérője lehet sült húsoknak vagy halaknak.
• Wokban, stir-fry ételekhez: A cukorborsó a keleti konyha kedvelt alapanyaga is. Gyorsan megpirítható wokban, szójaszósz, gyömbér és fokhagyma társaságában. Ropogós zöldség marad például egy csirkehúsos vagy tofu-s pirított zöldséges tésztaételben.
• Levesekbe, főzelékbe: A hagyományos borsóleves vagy zöldborsófőzelék cukorborsóval is készíthető, sőt ilyenkor egyszerűsödik a folyamat, hiszen nem kell fejteni. A zsenge cukorborsót hüvelyestől darabolva adjuk a leveshez/főzelékhez a főzés utolsó 5-10 percében. Gyorsan megpuhul, de a hüvelye egyben marad, érdekes állagot adva az ételnek.
• Tartósított formában: Ahogy fent említettük, a cukorborsót lefagyasztva eltehetjük télire, így a hideg hónapokban is élvezhetjük az ízét - például ünnepi levesekben vagy zöldségköretként. Kísérletezhetünk a cukorborsó savanyításával is: roppanós hüvelyei alkalmasak lehetnek enyhén édes-savanyú lében való eltevésre (hasonlóan a vegyes savanyúságokhoz). Fűszerekkel (kapor, mustármag, fokhagyma) jól pácolhatók, de fontos, hogy csak zsenge példányokat használjunk erre a célra.

Cukorborsó Termesztése Kis Helyen

Ha nincsen kerted, viszont szeretnél zöldborsót fogyasztani, egyes fajták akár a balkon kertben is termeszthetők. Ilyen esetben viszont célszerű a legkisebb növekedésű, törpe borsók közül választani, amelyek akár egy nagyobb balkonládában is jól érzik magukat. Erkélyre, akár cserépben is jó választás a Rajnai törpe. A cukorborsó és a hüvelyes borsó akár az erkélyen vagy a teraszon is nevelhető, mert rácsra vagy huzalra futtatva is szépen fejlődik. A magot 2-4 cm mélyre ültessük a ládába. A magoncokat kb. 5 cm távolságra egyeljük. Földjét ne hagyjuk kiszáradni. Ha pedig csak egy napfényes ablakpárkány áll rendelkezésedre, ott is termeszthetsz borsót, mikrozöld formájában. A borsó egyéves növény, késő ősszel, ha elfagy, vegyük ki a földből. A borsót április-májusban kell végleges helyére vetnünk. Kedveli a napsütést, de az enyhe szél sem árt neki.

tags: #cukorborso #termesztese #kalcium