A dió, ez az ősz egyik legkedveltebb csonthéjas csemegéje, elengedhetetlen alapanyaga számos ünnepi desszertnek, legyen szó bejgliről, zserbóról vagy pozsonyi kiflitől. Nemcsak konyhai felhasználása sokrétű, de értékes olajokkal, növényi rostokkal és ásványi anyagokkal is tele van, így nyersen fogyasztva is rendkívül egészséges. Azonban, mielőtt élvezhetnénk a finom diót, meg kell szenvednünk, hogy hozzájussunk a kemény burokban lévő terméshez. A diót nemcsak pucolva, hanem héjasan is lehet kapni, és a törés persze akadhatnak gondok. Ebben a cikkben részletesen bemutatjuk, hogyan lehet egyszerűen feltörni a diót, hogyan védekezhetünk a kártevők ellen, miként termeszthetjük és gondozhatjuk a diófát, és milyen gazdasági lehetőségek rejlenek a diófaanyagban.
Egyszerű módszerek a dió feltörésére
A diótörés ijesztőnek tűnhet, de több jól bevált tipp létezik, amelyek gyerekjátékká teszik a folyamatot. Íme néhány hatékony módszer:
Forralás és gőzölés
Az egyik legrégebbi és legmegbízhatóbb módszer a forralás. Mossuk meg a héjas diót, öntsünk rá vizet, és forraljuk 3-4 percig. Fontos, hogy ne főzzük tovább 3-4 percnél, különben a dióbél is megpuhulhat. Szűrjük le, és várjuk meg, míg kihűl, aztán csak nyomjunk egymáshoz két diót, amelyek annyira puhák lesznek, hogy gond nélkül feltörhetők.
Egy másik módszer a gőzölés. Forraljunk fel egy nagy lábasban vizet, majd helyezzünk bele egy szűrőt. Ha már forr a víz, akkor jöhetnek az elfogyasztásra szánt diók. Hagyjuk gőzölődni másfél-két órát, majd emeljük ki őket a szűrő segítségével. Ezután a dió már kézzel is bonthatóvá válik.
Áztatás és fagyasztás
Az áztatás egy kicsit lassabb, de igazán hatásos módszer. Egy lavórt töltsünk meg vízzel, majd helyezzük bele a kívánt mennyiségű diót. Hagyjuk ázni 10-12 órát. Másnap reggel már puszta kézzel le tudjuk róla szedni a héjat.
A fagyasztás is hatékony. Tegyük a diókat egy fagyasztó zacskóba, majd egy éjszakára rakjuk be a mélyhűtőbe. Mivel a héjas gyümölcsben lévő víz megfagy, a kemény héj megreped. Az így előkészített dió belseje megpuhul, így ez a módszer akkor használható, ha utána fel is használjuk.
Fontos tanácsok a diótöréshez és tároláshoz
Azt a diót, amit nem használunk fel azonnal, ne hagyjuk vizesen, különben megavasodik. Tegyük a sütőbe 5-6 percre, és szárítsuk ki. Amennyiben a hagyományos diótörést választjuk, semmiképp se a lakásban csináljuk. Egy rossz ütés kellemetlen törést okozhat, valamint a felületeket is megkarcolja. A diótörés akár még balesetveszélyes is lehet.
A dió egészségügyi előnyei és konyhai felhasználása
A dió igazi szuperélelmiszer. Tele van A-, E-, B- és C-vitaminnal, magnéziummal, káliummal, fluorral, mangánnal, rézzel és szelénnel. Omega-3 zsírsavai segítenek a szív- és érrendszeri betegségek megelőzésében, támogatják az agyműködést és a koncentrációt. A leveléből készült tea bőrproblémák, gyomorhurut, hajhullás és vérszegénység ellen is hatásos lehet. Fontos azonban megjegyezni, hogy a dió allergiát is okozhat, és kalóriatartalma sem elhanyagolható: 10 dkg-ban több mint 600 kalória van.
Dió a konyhában
A dió a konyhában sokoldalúan felhasználható. Nemcsak süteményekhez, hanem húsokhoz és szószokhoz is kiváló alapanyag. A magyar háztartások többségében azonban a felhasználási módjai eléggé szegényesek. Érdemes kísérletezni vele, hiszen egyszerűen szinte mindenhez illik.
Diófasírt burgonyával és fokhagymával:Főzzünk puhára 10 dkg burgonyát bő vízben, majd vágjunk vékony szeletekre három zsemlét. Szórjunk rá egy evőkanál levesekhez való fűszerkeveréket, majd öntsünk rá 2 dl tejet, és villával törjük össze. Legalább fél óráig hagyjuk ázni, bedagadni, majd a sűrű masszához adjunk egy előzőleg felvert nagy tojást, 15 dkg darált diót, a villával áttört főtt burgonyát, egy kis csokor apróra vágott petrezselymet, 3 evőkanál étolajat, egy gerezd áttört fokhagymát és negyed mokkáskanál őrölt borsot. Dolgozzuk össze a masszát, és vizes kézzel szaggassunk belőle diónyi méretű adagokat, amelyeket ezután forgassunk zsemlemorzsába. Végül lapítsuk kissé, és forró olajban süssük pirosra. Közepes lángon pirítsuk, hogy jól átsüljön. A diót mákdarálón átengedett szezámmaggal is helyettesíthetjük, így szezám-fasírthoz jutunk.
Ropogós diós lepény:Két tojássárgáját keverjünk simára egy evőkanál mézzel, egy csipet sóval, és 5 dkg lágy vajjal. Adjunk hozzá annyi lisztet, amennyit felvesz, és gyúrjunk belőle félkemény tésztát, majd vékonyra elnyújtva béleljük ki vele egy előzőleg kivajazott kisebb zománcozott tepsi alját úgy, hogy az oldalán a tészta kissé visszahajoljon. Ezután 6 tojásfehérjét 20 dkg szőlőcukorral keverjünk simára, és adjunk hozzá 20 dkg négyfelé tördelt dióbelet. A pépet egy zománcozott edényben állandóan kevergetve takaréklángon, lángterelő felett főzzük mindaddig, amíg zsemleszínűvé válik. Végül a sűrű masszát egyenletesen terítsük rá a tésztára, és előmelegített sütőben, közepes tűzön süssük negyedórán keresztül, amíg a diógerezdek pirosra pirulnak. Miután lehűlt, a ropogósra sült lepényt szeleteljük fel kisebb téglalapokra. Ha szőlőcukor helyett 15 dkg barnacukrot használunk, keményebbre pirul a dió, ropogós lesz a lepény.
Grúz diós leves:A dióbelet jól összezúzzuk, vagy ledaráljuk, és az apróra vágott hagymával együtt beletesszük egy fazékba. Ráöntünk fél pohár vizet, és egy ideig pároljuk. Ezután felöntjük 1,5 liter forrásban lévő vízzel, amelybe már előzőleg belekevertük a lisztet és az ecetet. Megsózzuk, a forrástól számított tíz-tizenöt perc múlva hozzáadjuk az apróra vágott petrezselyemzöldet, a korianderzöldet, kaprot, és amint felforrt, levesszük a tűzről. A levesestálban elkeverjük a tojássárgákat, és állandó keverés mellett ráöntjük a levest.
A diófa gondozása és védelme
A diófa igazi hosszú távú befektetés. A dió évezredek óta a túlélés záloga, már a római telepesek is diófát neveltek először, ha valahol megtelepedtek. A hagyomány szerint a dió kevés gondozást igényel, betegségei ritkák, mindennek ellenáll. Sajnos, a klímaváltozás miatt ennek vége van. A diófa gondozása odafigyelést és türelmet igényel, de a fáradozás sokszorosan megtérül - akár a család több generációja is élvezheti a bőséges, egészséges diótermést.
Ültetés és metszés
Magról ültetve akár 10-15 év, míg termőre fordul, de oltott csemetével 3-4 év után már szüretelhetünk. A diófa a meszes, humuszos, jó vízellátású talajt szereti, de átlagos kerti földben is jól érzi magát - csak a túl kötött vagy túl laza talaj nem ideális számára. Ültetéskor bőségesen adjunk a talajhoz szervestrágyát vagy komposztot, de az ne érintkezzen közvetlenül a diófa gyökerével. A fiatal diófa fagyérzékeny, ezért védeni kell a hidegtől.
A diófát csak ősszel szabad megmetszeni. Ha ezt nem tartanánk be, és tavasszal metszenénk meg, a nagy gyökérnyomás miatt olyan sok nedvet veszítene el, hogy szinte elvérezne. Azonban ilyenkor, az ősz kezdetén, annyira kicsi a gyökérnyomása, hogy nem nedvedzik, és a metszés során elszenvedett sebzéseket könnyen elviseli. A száraz ágaktól az év bármely időszakában megszabadulhatunk, ez a szabály csak az élő ágak metszésénél alkalmazandó.
A diófák természetüknél fogva csodaszép, szabályos koronát alakítanak ki. A termő diófákat ezért nem kell koronaalakító metszésben részesíteni. Azonban könnyen előfordulhat, hogy a diófa ága olyan területekre is belóg, amely szükségessé teszi a metszését. Ilyen lehet, ha a tetőre lógó ágaktól kell megszabadulnunk, vagy ha nehezen tudunk közlekedni a túl alacsonyan nőtt, vagy túl szélesre kinyúló ágak miatt. Az ültetéskori metszésre mindig szükség van. Ezt a három kiválasztott vázág visszametszésével kezdjük, melyeket 20-30 cm-esre kell megrövidíteni. A sudarat a legmagasabban lévő vázág fölött 25 cm-rel kell visszavágni. A diófa az ültetését követő első két évben gyengén hajt ki, és csak a harmadik évtől kezdődik meg a rendes növekedés. Az első 8-10 évben szükségtelen a vázágak visszametszése, mivel azok természetes módon, maguktól is szépen elágaznak. Csak azokat az ágakat szükséges eltávolítani, amelyek nagyon zavaró irányba nőttek. A sérült, beteg, vagy elszáradt ágaktól azonnal szabaduljunk meg. A fenntartó metszés során a fő szempont a termőrészek megújítása, a kiegyensúlyozott koronaszerkezet megtartása és hogy az ágak elegendő fényt kapjanak a koronán belül. Ha túl sűrűek az ágak, akkor jóval kevesebb lesz a termés.
Dióburok-fúrólégy elleni védekezés
A dióburok-fúrólégy vagy dió buroklégy szárnyfesztávolsága 8-10 mm. Alapszíne barna, feje sárga. Könnyen felismerhető méretéről és az átlátszó szárnyain található tigriscsíkos mintáról. Könnyen összekeverhető más, szintén a dión károsító fajokkal, ezeket jellemzően a szárnymintázatuk alapján tudjuk megkülönböztetni. A fúrólégy a talaj felső rétegeiben telel át bábállapotban. A tartósan hideg telet, ha nincs avarréteg a talajon, nem éli túl. A talajból kikelve júniusban jelenhetnek meg az első legyek, rajzásuk az időjárás függvényében október közepéig is eltarthat. A legyek a dió zöld burkára rakják le tojásaikat, a lárvák innen rágják be magukat a burokba. Ezzel utat nyitnak másodlagos károsítóknak is, gombáknak, baktériumoknak. A dióburok-fúrólégy ún. zárlati kártevő (7/2001. (I. 17.) FVM rendelet). A diófa termése tönkremehet a kártevők miatt, de a fát nem kell kivágni. A fa teljes felületét érdemes kezelni, ha eredményt szeretnénk látni. Sok munkával, odafigyeléssel és kommunikációval, agrotechnikai módszerekkel lehet védekezni a kártevő ellen.
Védekezési stratégiák:
- Csapdázás: A védekezés alapja, hogy megállapítsuk, mikor rajzik a fúrólégy, így a repülő rovarok ellen tudunk védekezni. Többféle rovarcsapda is kapható, ajánljuk a webshopban vagy gazdaboltokban is kapható, dió fúrólégy és cseresznyelégy begyűjtésére is alkalmas sárga lapot. A ragasztós lapot a termések magasságába érdemes kitenni úgy, hogy napsütés érje. Észre fogjuk venni azt a pillanatot, amikor a rajzás megkezdődik, napról-napra sok légy kerül a csapdába.
- Permetezés: A rajzás során rovarölő szerekkel lehet védekezni a repülő rovarok ellen. Erre az engedélyezett vagy az eseti engedéllyel engedélyezett növényvédő szereket lehet használni. Ilyenek a szabad forgalmazású Karate Zeon (lambda ciholatrin), és Decis (deltametrin), valamint a nem szabad forgalmazású Mospilan (acetamiprid). Sajnos a növényvédő szerek kijuttatása nehezen megoldható, ha a fa öreg és magas, hiszen ezeknek mindenhova el kell jutniuk ahhoz, hogy hatékony legyen a kezelés. Érdemes kéthetente permetezni, egészen a szüret végéig.
- Higiénia: A dió buroklégy lárvái a föld felső rétegeiben bábozódnak be, ezért, ha a lárvák számát csökkentjük, vagy a földbe jutásukat megakadályozzuk, akkor érdemben csökkenhet a számuk. A fertőzött fáról hulló terméseket és leveleket naponta takarítsuk fel a fa alól, és ha lehetőség van rá, azonnal égessük el. A kerti hulladék nyílt színi égetése tilos, ezért vegyes tüzelésű kazánban lehet elégetni ezt a hulladékot. Ha erre nincs lehetőség, érdemes jól záródó nejlon zsákba gyűjteni a fertőzött terméseket. Érdemes az avart is begyűjteni, mert a fáról a lárvák maguk is lepotyognak, nem mindig „várják meg” a termés lehullását. A fa alatt érdemes a talajt fóliával vagy megfelelő agrotextillel takarni, hogy a lárvák ne juthassanak be a földbe.
- Közösségi védekezés: Hiába dolgozunk keményen a fertőzött részek összegyűjtésén vagy a megfelelő talajtakaráson, ha ezt a szomszédunk, vagy a szomszédunk szomszédja nem teszi meg. A repülő rovarok számára a telekhatárok nem sokat jelentenek, a szomszéd fertőzött fája miatt a mi munkánk is kárba veszhet. Fontos az összefogás: minden diófás gazdának védekeznie kell!
BIO védekezés a dió burokfúró légy ellen
Diószüret és tárolás
A diót nem szabad se túl korán, se túl későn leszüretelni. A megfelelő időpont akkor van, amikor a gyümölcsök zöld kopáncsa többnyire már felrepedt, és könnyen leválik a dióról.
A helyes szüretelési mód
Régebben sokan bottal verték le a diót a fáról. Azonban ez óriási hiba! Ne verd le a diót! Régi tévhit, hogy így lesz bőséges termés - valójában csak ártunk a fának és a következő évi diómennyiségnek. A diófa ágainak ütögetése könnyen töréseket, sérüléseket okoz, amik csökkentik a termőképességet és nyitott kaput adnak a betegségeknek. Ehelyett inkább óvatosan rázzuk meg az ágakat, amikor a dió zöld burka már megrepedt, így könnyedén lehullik az érett termés.
A profi diószüret titka a ponyva vagy lepedő a fa alatt: így egy mozdulattal összegyűjthetjük a lehullott diót. A leszedett dióról azonnal távolítsuk el a zöld burkot! Ha makacsul ragaszkodik, gyűjtsük be a zöld burokkal együtt, locsoljuk meg, majd egy napra zárt műanyag zsákba téve könnyebb lesz letisztítani.
Tisztítás és szárítás
A megtisztított diót vékony rétegben terítsük ki jól szellőző helyen (padláson a legjobb!), hogy tökéletesen kiszáradjon. Ha hófehér dióbelet szeretnénk, szellőztetés előtt enyhén kénezzük meg - de csak óvatosan!
Ha a diót későn takarítjuk be, vagy sokáig a földön hevert, akkor a fás héja elbarnul, sokat veszít a tetszetősségéből. A begyűjtött diót szikkasztani kell napos, szellős helyen, hogy a felesleges nedvességét leadja. Csak ezután rakjuk a diót juta vagy papírzsákba, és vigyük a száraz, szellős tárolóhelyre.
Dió tárolása
Az egyik legegyszerűbb és legnagyszerűbb tárolási mód az, ha a tiszta, teljesen ép (tehát nem repedt, törött!) diószemeket hálós vagy más teljesen jól szellőző zsákban akasztjuk fel valahova, mondjuk a padláson, de ezt is csak akkor, ha már szárítottuk őket néhány napig, különben így is képes bepenészedni. Persze ilyenkor is megvan az esélye annak, hogy az egerek kiszagolják, de a felakasztással egy kicsit az ő dolgukat is megnehezítjük. Szokták mondani, hogy vékony rétegben a padlás padlóján is tárolhatjuk.
Egy másik megoldás óriási mennyiség esetén nem játszik, de én minden évben imádom csinálni néhány kilóval, mert zseniálisan finom így és sokáig eltartható. A friss diót megpucoljuk. Ilyenkor könnyedén kijön akár teljesen egyben is a dióbél és érzed, milyen nagy a nedvességtartalma a bélnek és héjának is. Ha készen vagyunk a pucolással, tepsikbe rendezzük és kb. 70 fokra, légkeveréssel irány a sütő. Úgy negyedóránként átkeverem, hogy egyenletesen száradjon és kb. egy óra múlva feljebb kapcsolom a hőmérsékletet, kb. 180 fokra. Jó-jó, pirítás nélkül is nyugodtan fagyaszthatjuk, de zongorázni lehet az ízbeli különbséget a sima dióhoz képest. Egy próbát megér, nem lehet róla utána leszokni. Kihűtés után mehet a mélyhűtőbe, én fél kilós adagokban szoktam eltenni.
Mit csináljunk a dióhéjjal?
A dióhéj számos módon hasznosítható, például fűtőanyagként, mulcsként a kertben, vagy akár kreatív dísztárgyak készítéséhez is.
A diófaanyag hasznosítása és értékesítése
Az idősebb diófákat nem kell kivágni, segíteni, támogatni kell. A diótermesztési célú ültetvény, ha már végérvényesen kiöregszik, kivágáskor faanyagként hasznosítható. A probléma csak az, hogy a diótermesztés során a faanyagnevelés szempontjai háttérbe szorulnak.
Fakivágás szabályai és jogi vonatkozásai
A fakivágási szándékot előzetesen be kell jelenteni a települési önkormányzat jegyzőjéhez vagy a közút kezelőjéhez a többször módosított 21/1970. évi kormányrendelet szerint. A bejelentést követő 30 napon belül - kivéve, ha a jegyző, illetőleg a közút kezelője a fa pótlását elrendelő határozatát, illetve kezelői hozzájárulását előbb adja ki - tilos élőfát kivágni; az említett határidő után a fa kivágható. Ezek az általános érvényű rendelkezések azonban nem terjednek ki a gyümölcsfákra, így a diófákra sem. Kertünkben, gyümölcsösünkben szabadon dönthetünk a diófa kivágásáról.
Fontos megjegyezni, hogy a szomszédnak nincs joga a fa kivágatásához, ha az csak szemetel. Ez nem alap a kivágására. Léteznek azonban olyan jogi esetek, ahol a diófák védett státuszban vannak. Például a sokszor vitatott státusú Hegyi Karabahban a diófa a leginkább védett három fafaj között szerepel a helyileg érvényes Vörös Könyvben, amely a védett növényeket tartalmazza. Védett fát nem szabad kivágni. Egyetlen diófa kivágására se adnak engedélyt. A mezőgazdasági miniszter azonban szerződést kötött egy spanyol céggel, a Max Wood társasággal nagy mennyiségű diófa faanyagának eladására. Tízezer diófát vágtak ki ennek keretében 2000-2001-ben Hegyi Karabahban, mert állítólag mind beteg, károsodott, kiszáradt, megégett volt. Még a temetők diófái is tövestől lettek kiszedve, nem törődve a sírok rongálódásával.
Létezik az ellenkező véglet is, amikor a már kipusztult diófákat sem vágják ki. Pedig ki kellene. A diófaanyag nevelése tehát elvileg kivágáskor ér véget. Feketediónál követelmény a legalább 40 cm-es törzsátmérő.
A diófa helyes kivágása
A diófa legértékesebb része a tönkje, a vastagabb gyökerek indulásáig. Ezért kivágáskor a diófát markológéppel körül kell ásatni, majd kézzel a fölösleges földet kidobni, és motoros láncfűrésszel kell a főbb gyökereket elvágni. A többletmunka bőven megtérül.
A nem furnérkészítési célra, hanem deszkának, fegyvernek, esztergálásra, stb. egyéb célra szánt diófa helyes kivágását szakértői útmutatók is részletezik. Fontos, hogy a dióerdész számára nem ajánlott a törzs elvágása a földfelszín felett, hacsak nem furnérkészítésre szánják. A vevő, a feldolgozó tudja, hogy milyen célra milyen hosszú törzsre van szüksége. Aki gondosan akarja diófáját kivágni, az az erős oldalgyökerek indulásánál is ráhagy 20-30 cm-t, hátha a gyökér anyaga is hasznosítható. Több a munka a körülgödröléssel, de reménykedhetünk a nagyobb bevételben.
Diófaanyag értékesítése és árképzése
A diófarönk értékesítése kivágás után szokott megtörténni. A piacon mindennek az árát a kereslet és a kínálat viszonya határozza meg, kivéve a diófarönk árát. Mert a diófarönk esetében a faanyag várható minősége sokkal nagyobb áralakító tényező, mint az aktuális tőzsdei ár, de sajnos, csak lefelé. Elvileg a diórönk értékét átmérője, hossza, és kis mértékben színe határozza meg. Fontos, hogy ne adjuk olcsón, adjuk inkább annak, aki megadja az árát.
Árak és minőség:Egy köbméter diórönk áráról hallani lehetett régebben 60.000 Ft-ot is, de az Unión belül - Hollandiában - már korábban is 70.000 Ft-nak felelt meg a tőzsdei ára. Szakemberek szerint 150.000 Ft-ot is megér. Interneten ma már könnyen találhatunk megbízható olasz diófafeldolgozó üzemeket, amelyek keresik a diót.
Ismeretesek magasabb árak is. A teljesen hibátlan, 2,2 m-nél hosszabb, 40 cm-nél vastagabb diórönkről - furnér céljára - Olaszországban hallani 200-300 ezer Ft/m3 árat is. Spanyolországban még magasabb árakat közölnek: köbméterenként 1200-2400 eurót a közönséges dióra. Az angliai, Northmoori erdészeti kutatóintézet is tájékozódott az árkérdésben, és úgy találta, a furnérnak alkalmas rönkért (minimum 2,2 m hosszú, 40 cm átmérőjű) a minimálár 700 angol font, köbméterenként. A jobb minőségű furnéranyagért pedig 1000-1100 font/m3 a reális ár. A feketedióval közel megegyező árat várjunk el a mi diófánkért is. Amerikában egy 5,5 m hosszú, hibátlan, első osztályú feketedió rönk 1.500 $-t is ér.
A diófaanyag magas ára a feketézők figyelmét is megmozgatta. A grúz pénzügyminisztérium közlése szerint ebből a diófaanyagból 47 m3-t akartak illegálisan értékesíteni, de a pénzügyérek lecsaptak a feketézőkre.
Tanácsok diófa tulajdonosoknak és vásárlóknak
Ha nem vagyunk szakemberek a diófa értékesítésében, és fáját nem faanyag-célra neveltük, érdemes szakértői segítséget igénybe venni. Angol tanácsadó szolgálatok, mint például Titchmarsh és Goodwin urak, pénzért megmondják, mennyit kérjünk, és ajánlatot tesznek, hol adjuk el. Hangsúlyozottan a diótermő diófákról beszélnek, legalább 203 cm törzskörméretű, legalább 180 cm rönkhosszúságú, tehát legalább 80 éves fákról. Rosszul nevelt (nem faanyagnak nevelt) diófáért keveset fogunk kapni. Ezek elsősorban az életük során elhanyagolt útmenti és házikerti diófák. A drótok, szögek nemcsak a leendő furnér- és deszkaanyagot értéktelenítik el, hanem a fűrészt is tönkreteszik.
Diófaanyag-vásárlóknak azt tudjuk ajánlani, azoktól vásároljanak, akik nem olvasták ezt a fejezetet, például apróhirdetőktől. Egy külföldi internetes apróhirdetésben például 6-8 cm-es diódeszkákból 7 köbmétert kínálnak 900 dollárért. Ez talán a fele annak az árnak, amiről feljebb mint minimálárról beszéltünk.
Gyökéranyag hasznosítása
Amerikában vannak szakemberek, pl. Walt Rowe vagy Dennis Hepler, akik a diófa - és más fák - tönkjének, gyökerének kitermelésére, feldolgozására szakosodtak, és abból igen értékes, rajzolatos, mintás deszkákat készítenek. Módszeresen kutatják nemcsak a fakitermelés területeit, hanem megvásárolják és kitermelik a házikertekben kiöregedett, kiszáradt diófák tőkéjét is. A fa gyökerei közül a köveket, sziklákat kivésik, hogy minél több gyökéranyag kitermelhető legyen, mert szerintük az még értékesebb, mint a diófa törzse. Lapokra vágás után a deszkákat szárítják. Először egy rétegben napon szárítják, időnként megforgatják, majd műanyagfóliával letakarva, az eső ellen védve hosszabb ideig a szabadban hagyják. A lapok pontosan 2,25 coll, vagyis mintegy 5,6 cm vastagságúak. A diógyökérből készült furnér mintázata jellemzően szemölcsös, bibircses kinézetű, vagy mint egy rákos duzzanat, vagy mint egy kiinduló gyökérsarj, ami aztán nem fejlődött ki.
Diófa mint gyógynövény és természetes pácanyag
A diónak (Juglans regia) leginkább a magjával találkozunk a konyhában, ennek ellenére számos más gyógyhatású része is van a növénynek.
Gyógyászati felhasználás
A szárított, majd leforrázott diólevél teáját gyomor- és bélhurut, magas vérnyomás, valamint bélférgesség esetén is ajánlották a régi gyógyszerkönyvek, de vértisztító és étvágygerjesztő hatással is bír. Forrázata alkalmas bőrkiütések gyógyulásának gyorsítására fürdőként, de az erős teaforrázat torokgyulladáskor kitűnő gargarizáló szer. A diókopács főzete hasonlóan használható fel, csakúgy, mint a termésben lévő közfalak.
Természetes pác és hajkenő
A diókopácsból olívaolajban kifőzve barna fapácot nyerünk (ez az először zöld, majd megszáradó és felnyíló külső burok), de barna hajra szánt hajkenőt is így készítettek belőle elődeink.
