Dió- és Kókuszliszt: Egészséges Alternatívák és Édesítők a Tudatos Konyhában

Az egészségesebb, tudatosabb étkezés egyik alappillére, hogy a klasszikus hozzávalókat valamilyen alternatívára cseréljük, ami jótékonyan hat a szervezetünkre. Ide tartozik a fehér liszt cseréje is. Amikor diófélékből készült lisztekről beszélünk, sokaknak automatikusan a dió jut eszébe. Nem meglepő, hiszen ez a kincs a héjában a leggyakrabban használt a konyhákban. Most már dióliszt formájában is élvezhetjük. A dió tekinthető a diófélék királyának az egészségügyi előnyei és jótékony hatásai miatt. A dióbélből hideg sajtolás után maradó anyag őrölt formája a dióliszt.

A Dióliszt Sokoldalúsága és Előnyei

A dióliszt lényegében nagyon finomra őrölt dió. Ennek köszönhetően megőrzi a dió jótékony hatásait. Az egyik legnépszerűbb diófélékből készült liszt. Több mint 65%-ban tartalmaz egyszeresen telítetlen zsírsavakat, amelyek hozzájárulnak az egészséges koleszterinszint fenntartásához a szervezetben. A legújabb tanulmányok szerint segít megfékezni az étvágyat a szerotoninszint növelő hatásuknak köszönhetően. Rengeteg rostot tartalmaz, ami fokozza a teltségérzetet.

Kiváló alapanyag süteményekben és kenyerekben, mivel visszahozza a teljes kiőrlésű hagyományos kenyér ízvilágát. Szintén lehet palacsinta tésztához hozzátenni, de fogyasztható müzlikhez, joghurtba keverve is. Próbálja ki a dióliszt alternatíváját a hagyományos búzalisztek helyett, és élvezze azok egyedülálló ízét és finomságát. A diólisztekkel finom kekszeket és ínycsiklandó csokoládétortát készíthetünk. A kreativitásnak nincs határa.

Diólisztek és Speciális Tulajdonságaik

A diólisztek speciális tulajdonságokkal rendelkeznek, melyek a felhasznált dióféléktől függnek. Például mandulaliszt gazdag fehérjében, aminosavakban és rostokban. Emellett struktúrájuk a sütési folyamat során változik. Általánosságban elmondható, hogy ha ugyanazt az eredményt szeretnénk elérni, amit a búzaliszttel szoktunk, több vízre lesz szükség. Ez azért van, mert minden dióliszt gluténmentes, így azok is fogyaszthatják, akiknek gluténmentes diétát kell tartaniuk. A gluténmentes dióliszt azonban nemcsak cöliákiásoknak ajánlott.

Pörköléssel, forró levegő segítségével készülnek. Megőrzik a jellegzetes ízt és aromát, amelyek a zöld diófélékhez tartoznak. Ha úgy döntünk, hogy használjuk, magasabb szintre emeli a péksüteményeinket. De ahogy mondani szokták, a túlzás mindennek árt. Ezért a dióliszttel sem érdemes túlzásba esni. A dióliszt olyan, mint a csokoládé - valaki a mogyorósat szereti, mások a keserűt, míg a harmadik a fehér csokoládé finomságait imádja.

Egyéb Olajos Maglisztek

Receptek az olajos maglisztekkel több is található a Medveblogunkon. A már említett pisztáciás piskóta mellett próbáljon ki mandulaliszttel készült eper tortácskákat vagy az isteni finom, erősen addiktív, gluténmentes Twix szeleteket. De mi lenne a pesto kesudió íze nélkül? Jó hírünk van - létezik kesudióliszt is. Az előnye, hogy nem szükséges hőkezelni.

Kókuszliszt: A Trópusi Kincs a Konyhában

A kókuszliszt nem más, mint a kókuszdió szárított és zsírtalanított húsának őrleménye. A kókuszliszt, valójában más kókusztermékek előállításának maradványa. Az olaj és a kókusztej melléktermékként történő előállításakor nyerik. Igazán különleges, gluténmentes (eredete miatt), enyhén kókuszaromájú és kissé édes ízű liszt. Beltartalma eltérő a hagyományos lisztektől, rendkívül magas rosttartalommal rendelkezik, emellett kókuszolajat, fehérjét, szénhidrátot és vizet, valamint vitaminokat, ásványi anyagokat és nyomelemeket is tartalmaz.

A Kókuszliszt Felhasználási Javaslata és Tápértéke

Sokoldalúan felhasználható pl.: sütemény, keksz, kenyér és kalács készítéséhez is. Rendkívül finom ízének köszönhetően, valamint gluténmentessége révén gluténmentes sütemények készítésénél igen fontos alapanyaga lehet azoknak, akik pl. a hajdinaliszt, vagy amarantliszt karakteres ízét kevésbé kedvelik. Állagát tekintve rendkívül hasonló a búza finomlisztre, de felhasználása során akár háromszor, négyszer több folyadékot vesz fel, ezzel mindenképp számolni kell.

A rost- és a fehérjetartalom a kókuszliszt tápértékének több mint felét teszi ki. Sportolók, és alacsony szénhidráttartalma miatt cukorbetegek is fogyaszthatják, illetve a gluténérzékenyek és a paleo életmódot folytatók is. A kókuszlisztből finomabbnál finomabb süteményeket, édességeket, sőt kenyérféléket, péksüteményeket is készíthetünk, amelyek ráadásul rendkívül egészségesek is. Panírozásra is alkalmas, ugyanannyira van szükség belőle, mint a sima fehérlisztből; de adhatjuk diétás fasírtokhoz, zöldségfasírtokhoz is. Mire figyeljünk használatakor? Ha még nem vagyunk jártasak a használatában, érdemes mások által kipróbált recepttel kezdeni.

Nettó tömeg: 250 gÖsszetevők: kókuszlisztSzármazási hely: Srí Lanka

Átlagos tápérték 100 g termékben:

• Energia: 1451 kJ / 354 kcal
• Zsír: 19 g
• amelyből telített zsírsavak: 15 g
• Szénhidrát: 17 g
• amelyből cukor: 14 g
• Fehérje: 21 g
• Rost: 40 g
• Só: 0,08 g

A tápérték adatok tájékoztató jellegűek! A csomagoláson feltüntetett aktuális tápértékek eltérhetnek az itt megadottaktól. Felhívjuk figyelmedet, hogy a termék alapanyaga alapvetően gluténmentes, azonban a csomagolás, nem 100%-ban gluténmentes üzemben történik, ezért előfordulhat glutén szennyezettség.

A Kókuszdió Származása és Története

A kókuszdió szó hallatán legtöbbünk szeme előtt valószínűleg egy trópusi tengerparti nyaralás képe jelenik meg, és talán bele sem gondolunk abba, hogy mennyire tápláló, egészséges eledel a kókusz. Pedig így van! Az indonézek nem véletlenül mondják azt, hogy a kókuszpálma megad mindent, ami az élethez kell.

A kókuszdió a kókuszpálma termése, aminek pontos eredete nem ismert, de valószínűleg az Indiai-óceán szigeteiről vagy az Ázsia és Ausztrália közt elterülő szigetcsoportról terjedhetett el. Sok helyütt előfordul, mivel a lehullott magok hosszú hónapokig megőrizhetik csírázóképességüket és a tengeren úszva az anyanövénytől akár 4000 kilométerre is kezdhetik a csírázásukat. Ennek köszönhetően ma már a trópusokon - nagyjából a 25. északi és déli szélesség között - mindenütt megtalálható.

A kókuszpálmákat jó minőségű termőtalajba ültetik, ezért nagy mennyiségeket tudnak betakarítani. Azonban néhány területnek olyan kitűnő táptalaja van, ami nemcsak a növény növekedéséhez szükséges tápanyagban gazdag, hanem olyan nyomelemekben is, amelyek a gondos előállítást követően majd a késztermékben is megtalálhatóak lesznek.

Az érett diók önmaguktól esnek le a földre, de akkor már túl szárazak, ezért emberekkel vagy egyes országokban külön e célra betanított majmokkal szedik le a diót a kókuszpálmáról.

A kókuszdiónak kulturális és vallási jelentősége is van számos társadalomban, kiváltképpen Indiában, ahol központi szerepe van a hindu szertartásokban. A hindu néphagyomány szerint a kókuszdió 99-féle betegség gyógyítására alkalmas! A történelem során a kókuszdió volt az őslakosok egyik alapélelmiszere.

Az első történeti forrás Kr. e. 545-ből maradt fenn róla, ezt egy Kozmasz Indikopleusztész nevű egyiptomi szerzetes írta, aki Indiában és Srí Lankában látott kókuszpálmákat. Európában Marco Polo számolt be elsőként a kókuszpálmáról.

A Kókuszdió Jótékony Hatásai

A kókuszdió egy nagyon sokoldalú, és egyben létfontosságú élelmiszer a trópusi övezetben élő emberek számára. Teljes értékű, kalóriadús étel, ami vitaminokban és ásványi anyagokban gazdag. Egy közepes méretű kókuszdió kb. 40 dkg ehető húst és 30-150 ml iható vizet tartalmaz; egy átlagos testalkatú ember napi vitamin-, ásványi anyag- és energiaigényét szinte teljesen kielégíti.

10 dkg kókuszdióbél 354 kalóriát tartalmaz. Ennek jelentős része a zsírokból és fehérjéből származik. Habár a kókuszdió nagy mennyiségben tartalmaz telített zsírsavakat, ennek legnagyobb része laurinsav, ami egy közepes láncú zsírsav, kedvező élettani hatásokkal. A kókuszdióban található laurinsav megnöveli a jó HDL-koleszterin mennyiségét a vérben. A HDL-koleszterin (high density lipoprotein - magas sűrűségű lipoprotein) jótékony hatással van a koszorúerekre, mivel megelőzi az érszűkület, érelzáródás kialakulását. Az orvosok emiatt tartják kedvezőnek a HDL-koleszterin magas arányát az összkoleszterinen belül.

A kókuszvíz egy igazán frissítő ital, ami segít a trópusi nyári szomjúság megszüntetésében. Tartalmaz egyszerű cukrot, elektrolitokat, ásványi anyagokat, és bioaktív vegyületeket (pl. citokinin), továbbá enzimeket (pl. savfoszfatáz, kataláz, dehidrogenáz, peroxidáz, polimerázok, stb.). Együttesen ezek az enzimek segítik az emésztést és az anyagcserét. Kutatások szerint a kókuszvízben található citokinin vegyületek (pl. kinetin és transz-zeatin) erőteljes öregedésgátló, rákellenes és vérröggátló tulajdonságokkal rendelkeznek.

A kókuszdióbél kiváló forrása olyan ásványi anyagoknak, mint a réz, a kalcium, a vas, a mangán, a magnézium és a cink. Nagyon jó forrása a B-komplex vitaminoknak is, például folátok, riboflavin, niacin, tiamin, és piridoxin. Ezek mind esszenciális vitaminok, melyeket a szervezet nem képes előállítani, ezért külső forrásból kell beszereznünk őket. A kókuszhús és a kókuszvíz káliumtartalma sem elhanyagolható. 10 dkg friss kókuszhús 356 mg káliumot, azaz a napi beviteli szükséglet 7,5%-át tartalmazza.

A kókusz olaja jó és állandó minőségének, valamint magas telített zsírsav tartalmának köszönhetően kiválóan megfelel a margarin alapanyagának. Egészen a 1960-as évekig, amikor a szójabab népszerűsége megnőtt, a kókuszdió volt a világ vezető növényi olaj forrása.

A Kókuszdió Vásárlása és Tárolása

A kókuszdiót egész évben árulják, hipermarketekben, piacon, zöldségesnél és kisebb boltokban is megtalálhatjuk. Friss kókuszdió mellett vásárolhatunk kókusz chipset, kókuszreszeléket, kókuszvizet, kókusztejet, kókuszkrémet, kókuszolajat is.

A Magyarországon kapható kókuszdió vásárlásakor érdemes a gyümölcsöt kicsit megrázni. Ha lötyögést hallunk benne, tehát van benne folyadék, akkor fiatal gyümölccsel van dolgunk, vagyis nyugodtan megvehetjük azt. Sokan tévesen a kókusz belsejében található folyadékról gondolják, hogy az a kókusztej, pedig az valójában kókuszvíz. A vízbe áztatott és kipréselt kókuszbélből készül a kókusztej, ami alumíniumdobozban, papírdobozban és por formájában is megtalálható a boltok polcain.

A kókuszdió hűvös, száraz, páramentes helyen akár hónapokig tárolható. Feltörés után a friss, érett kókuszhús azonban hamar romlásnak indulhat, ha akár pár óráig is szobahőmérsékleten hagyjuk. A megtisztított kókuszhúst vízbe téve, hűtőben tárolhatjuk néhány napig. A szárított kókuszreszeléket légmentesen záródó dobozban, a konyhaszekrényben kell tárolni.

A Kókuszdió Feltörése

A friss kókuszdió vásárlása után otthon következik a nagy feladat: a feltörés. Ehhez szükségünk lesz egy éles késre (vagy egy ollóra), egy kalapácsra (vagy egy húsklopfolóra), esetleg egy fúróra és fűrészre.

Első lépésben a kókuszvizet kell kifolyatni a kókuszdió belsejéből. Ehhez az egyik végén található 3 bemélyedés egyikét kell átfúrnunk (ollóval, késsel, fúróval). Ha megvan a lyuk, egy szűrő fölé tartva folyassuk ki a kókuszvizet egy tálkába.

Ezután következik maga a kókuszdió feltörése, amihez többféle megoldást is választhatunk:

• Bugyoláljuk be a kókuszdiót egy régi konyharuhába, és mérjünk rá néhány erős ütést, amíg darabjaira nem hullik. A műveletet mindenképp betonon, vagy egyéb kemény felületen végezzük!
• Egyszerűen fűrészeljük több darabra a kókuszdiót.
• Kezdjük meg vésővel a héjat, majd fejtsük le róla. Ezzel a módszerrel egyben marad a kókuszdió húsa.

Miután feltörtük a kókuszdiót, a fehér húst többféleképpen elválaszthatjuk a kemény héjtól:

• Ha kisebb darabokra törtük, a legegyszerűbb egy éles késsel levágni, lekaparni a fehér húst.
• Tegyük a kókuszt sütőbe, és 180 fokon 15-20 percig süssük, így könnyebben kijön a fehér hús.
• A kemény héjtól úgy is könnyebben szabadulhatunk, ha a kókuszt egy fél órára a mélyhűtőbe tesszük.

A Kókusz Felhasználása

A kókuszbél ehető nyersen, sütve, reszelve, szárítva. A kiszárított gyümölcshúst hívják koprának, ebből készül a jól ismert kókuszreszelék, de a kókusz chips, kókusztej és a kókuszolaj is.

A kókuszolajjal kókuszzsírként is találkozhatunk, a kettő ugyanaz, mindössze arról van szó, hogy normál hőmérsékleten a kókuszolaj szilárd halmazállapotú, fehér színű és leginkább zsírra hasonlít. Remekül használható főzéshez, sütéshez - kifejezetten jól tűri az extrém magas hőmérsékletet, így bő olajban sült fogások elkészítéséhez is ideális, semleges olaj.

A kókuszreszelék a hús lereszelésével, szárításával készül: sütemények tésztájába vagy krémekbe keverik, desszertre, fagylaltra szórják. A kókuszreszelék emellett tökéletesen alkalmas bundázásra is, akár önállóan, akár zsemlemorzsába keverve - halakhoz ideális. Gazdagíthatunk vele salátákat is, ilyenkor érdemes zsiradék nélkül kissé megpirítani.

A kókusz chips tulajdonképpen ugyanaz, mint a kókuszreszelék, csak nagyobbak a kissé roppanós darabok. Vitaminokban és fehérjében gazdag egészséges rágcsálnivaló, amit fogyaszthatunk önmagában, müzlikben, vagy használhatjuk sütemények, édességek díszítésére. A reggeli müzli vagy granola szupersztárjáról sem feledkezhetünk meg.

A kókusztej ideális desszertek készítéséhez, különféle levesekhez, szószokhoz, szaftos fogásokhoz, currykhoz, desszertekhez. Kókusztejet házilag is készíthetünk, nem muszáj a boltban vásárolni. Mindössze vízre és kókuszreszelékre van szükség hozzá. Daráljunk le 100 gramm kókuszreszeléket kávédaráló segítségével, majd adjunk hozzá 6-8 deciliternyi vizet, aztán botmixer segítségével alaposan dolgozzuk össze. Végezetül egy szűrő segítségével szűrjük át az egészet, és készen is vagyunk. Ízesíthetjük mézzel, vaníliával vagy éppen fahéjjal.

Receptek, amihez mi is használtunk kókuszt valamilyen formában:

• Kókuszos álomturmix
• Citromos kókuszos proteingolyó
• Bogyós zabkása reggelire
• Kókusztejes görögdinnyeleves
• Csokoládés mogyorókrém házilag
• Ünnepi receptek karácsonyra gránátalmával

A Kókusz Allergén Potenciálja

Érdekes kérdésfelvetés, nemde? „Technikailag” gyümölcsnek tekinthetjük a kókuszpálma termését, ha pedig nagyon alaposak szeretnénk lenni, úgy is mondhatjuk: csonthéjas gyümölcs. Igen ám, de ha valaki allergiás, pont nem számít, hogy éppen hogyan nevezzük, egy a lényeg: fogyaszthatja-e biztonsággal vagy sem? A válasz sajnos nem egyértelmű. Bár allergológiai szempontból nem sorolják a diófélék közé, a tapasztalatok azt mutatják, hogy keresztallergiaként megjelenhetnek allergiás tünetek azoknál, akik egyébként allergiásak a nyírfára, a mogyoróra és a dióra.

Édesítőszerek a Tudatos Táplálkozásban

Több kutatás és vizsgálat eredménye támasztja alá azt a tényt, hogy az édes íz iránti szeretet velünk született örömérzés, mely már a születéskor is megfigyelhető és későbbi ételválasztási, táplálkozási, de még viselkedési szokásainkat is befolyásolja. A tudósok szerint ez egyfajta evolúciós túlélési mechanizmus, létszükség volt az emberi faj fennmaradásához; hiszen az édes íz az enyhén édes anyatejre emlékeztet minket. Az édes ízt, ételeket, illetve azok kedvelését és mindennapokba iktatását körültekintően kell kezelni!

Azonban az is az élelmiszeriparnak köszönhető, hogy megjelentek és elérhetőek az piacon olyan édesítő anyagok, melyek alacsony kalóriatartalmúak vagy energiamentesek, és szinte bárki étrendjébe beilleszthetők.

Természetes Édesítők

Ide soroljuk a mézet, a növényi szirupokat (pl. Almacukor, datolyaszirup, juharszirup, rizsszirup), a kókuszcukrot, a gyümölcspépeket vagy az aszalt gyümölcsöket, illetve a finomítatlan („barna”) répa- és nádcukrot. Energia- és szénhidrát-tartalmuk közel azonos a cukoréhoz, nem mondhatók a szó szoros értelmében fogyókúrásnak.

A természetes édesítő anyagokat azoknak javaslom, akik az egészséges táplálkozásra, egészségtudatosságra törekszenek; akiknek fontos, hogy ne kémiailag kezelt, „átmosott” édesítőt használjanak! Érdekesség! Mivel a fruktóz (legyen szó természetes vagy mesterségesen előállított formáról) a szőlőcukortól eltérő módon a májban hasznosul, felszívódásához nem szükséges inzulin. Ennélfogva sokáig cukorbetegek étrendjének szerves része volt, számos diabetikus (cukorbetegeknek szánt) terméket fruktózzal édesítettek.

Cukoralkoholok

Ma már a legtöbb édesítőszeres, diabetikus készítmény ezek felhasználásával készül: maltit, xilit, eritrit, szorbit, mannit, izomalt, laktit. Különféle szénhidrátok redukciójával előállított alkoholokról van szó, de egyiknek sincs a szó szoros értelemben vett alkoholhoz hasonló bódító hatása. Leggyakrabban gabonák (pl. kukorica) és fák (pl. nyírfa) alkotórészei. Édes ízű, színtelen, kristályos anyagok.

Energiatartalmuk ugyan alacsonyabb a cukorénál, de tartalmaznak kalóriát, szénhidrátot, így a vércukorszintet is emelik és inzulinválaszt is kiváltanak. Szigorúan véve beleszámolandók az étrend szénhidrát-keretébe. Bizonyítottan fogszuvasodás-ellenes hatásuk van, biztosan észrevetted már, hogy a legtöbb rágógumi xilitet tartalmaz. Az is feltűnt már talán, hogy nagy mennyiségben (napi 40-50 gramm felett) hasfájást, puffadást, hasmenést okozhatnak! Nagyobb mennyiségben senkinek, de egyébként ha természetesebb megoldást keresel, használj otthon xilitet, eritritet.

Külön kategória a cukoralkohollal készült termékek fogyasztása! Azért, mert hozzáadott cukortól mentes, még nem szabad túlzásba vinni a fogyasztásukat, mert kalória- és zsírtartalmuk ugyanúgy magas lehet. Puffadásra hajlamosaknak, gyulladásos bélbetegségben vagy IBS-sel küzdőknek. Gyermekeknek sem javasolt a fogyasztásuk, 1 éves kor alatt kerülendők! Leghamarabb az eritrittel lehet próbálkozni.

Mesterséges Édesítőszerek

Talán a legnagyobb port, félelmet és kételyeket magában rejtő kategória. Igen, a sztíviából kivont édesítő anyag is ide tartozik! Természetes EREDETŰ, de nem természetes - a kettő nem ugyanaz. Szinte energiamentesek, nem kell beleszámolni a szénhidrát-fogyasztásba.

Sok hiedelem, félelem övezi a mesterséges édesítőszereket, azonban mielőtt bármit is elvetnél, mindig tartsd szem előtt, hogy az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) szigorú biztonságossági vizsgálatoknak - melyek akár 10 évig is eltarthatnak - veti alá ezeknek a kémiai anyagoknak a használatát, fogyasztását. Tény, hogy nem természetesek, de a csomagolásokon feltüntetett megengedett napi bevitel (ADI) az a mennyiség, melyet bátran fogyaszthatsz minden egészségügyi probléma nélkül.

Tapasztalatom szerint sokan az édesítőszerek mellékízével nincsenek kibékülve. A boltban kapható folyékony és tablettás termékekben az édesítőszerek keverve, kombinálva fordulnak elő, de jó tudni, hogy a felsoroltak közül az aceszulfám, a ciklamát, a szukralóz és a szteviol-glikozidok hőállóak, tehát a velük készült ételeknek lesz a legkevesebb mellékíze hőkezelés után. Energiamentes édesítő anyagot keresőknek mindenképpen, de csakis kisebb mennyiségben, és minden biztonsági megerősítés ellenére én nem javasolnék naponta 4-5 tablettánál („pötyinél”) vagy 1-2 teáskanálnyi folyékony édesítőnél többet. Jól működnek pl. cukorbetegek, inzulinrezisztensek étrendjében a kávé, tea vagy kisebb adag édességek (pl. sütik) édesítésére.

tags: #dio #edesito #kokuszliszt