A diófa évszázadok óta kiemelkedő szerepet játszik a bútorgyártásban, belsőépítészetben és számos más iparágban. Különleges esztétikai értéke, kiváló mechanikai tulajdonságai és rendkívüli tartóssága teszi az egyik legkeresettebb faanyaggá világszerte. Ezen belül is az amerikai fekete dió (Juglans nigra) élvezi a legnagyobb elismerést, melynek egyedi jellemzői és széleskörű felhasználása külön figyelmet érdemel.
A diófa, mint nemes alapanyag
A dió a Juglans nemzetségbe tartozó lombhullató fafaj, melynek faanyaga és termése is rendkívül értékes. A kerti dió (Juglans regia) az északi félteke mérsékelt égövében mindenhol elterjedt, eredetileg balkáni, elő-ázsiai fafaj, mely síkvidéktől a középhegységekig honos. A tápanyagokban gazdag talajokat kedveli, leginkább kertészetekben, ültetvényszerűen vagy keverék fafajként fordul elő.
A fekete vagy amerikai dió (Juglans nigra) Észak-Amerikából származik, és Európában, így hazánkban is, telepítik. A fekete dió a világ legkeresettebb mérsékelt égövi faanyagai közé tartozik, fája kemény, térfogatsúlya közepes, erős, ugyanakkor porózus is. Gazdag színvilágú, karakteres rajzolatú, kiváló választás bútor-, markolat-, dekorációs és hobbi famunkákhoz.
Fafajok és azonosító jellemzők
A diófa a szórtlikacsú keményfák csoportjába tartozik. Makroszkópos szerkezeti jellemzői alapján könnyen azonosítható. Kérge világosszürke, cserepes, a kéregcserepek oldala fekete. Színes gesztű fafaj. Szíjácsa széles, világos sárgásszürke színű. Gesztje keskenyebb, színe sötét szürkésbarna. Az amerikai fekete dió szíjácsa szinte fehér színű, míg a csodálatosan szép, kezdetben világosbarna színű geszt meleg sötétbarnára, szinte már feketére érik, előfordulhat lilás árnyalatú csíkozás is benne.
A dió gesztjének jellegzetes tulajdonsága, hogy szabálytalanul futó, hosszirányú feketés vonalak, csíkok, sávok tarkítják. Évgyűrűiben a korai és késői pászta között fokozatos az átmenet, színben nem élesen, de elkülönülnek egymástól. Így az évgyűrűk mindhárom anatómiai metszeten felismerhetők és nagyon dekoratív rajzolatot hoznak létre a felületeken. A dió az egyetlen a szórtlikacsúak csoportjában, melynek edényei nagy átmérőjűek, szabad szemmel is láthatóak. A hosszmetszeteken rendszertelenül szórt edényei árkolások, karcolások formájában jelennek meg. Bélsugarai finomak, keskenyek, csak a sugármetszeten láthatóak kisméretű, fényes bélsugártükrök formájában. Az európai dióval (Juglans regia) összehasonlítva az amerikai dió struktúrája a korai pászta nagyobb pórusai miatt jobban kihangsúlyozott.
Mechanikai és fizikai tulajdonságok
A diófaanyag műszaki tulajdonságai igen kedvezőek. Fája kemény, szilárd, rugalmas és igen szívós. Sűrűsége a közepes kategória felső határán található: átlagos légszáraz sűrűsége 680 kg/m³. A fekete dió közepesen nehéz fának számít, a fa sűrűsége kiszárítva 640 kg/m³. Hajlítószilárdsága és bütünyomása mérsékelten jó, ütőszilárdsága és merevsége inkább gyengének mondható, ellenben jól hajlítható. A feketedió-faanyagnak gyengesége, hogy hajlítószilárdsága (90 N/mm²) és törőszilárdsága mérsékelt. Merevsége alacsony fokú.
A diófa anyaga finom szövetszerkezetű, ugyanakkor meglehetősen inhomogén. Közepesen zsugorodik, gyengén vetemedik és repedezésre kevésbé hajlamos, de szöveti inhomogenitása miatt óvatos menetrendekkel célszerű szárítani. A megfelelő szárítás után használat alatt kismértékű alakváltozással kell számolni. A fekete dió egy lassú száradási folyamaton megy keresztül, és ezt követően nem könnyű deformálódni, megrepedni. A száraz fa már alig dolgozik, és csak kevéssé hajlamos a repedezésre és vetemedésre.
Feldolgozhatóság és megmunkálás
A dió faanyaga minden forgácsolási eljárással könnyen megmunkálható. Jól faragható, esztergálható és könnyen hasítható. Jó ízlés és karakter jellemzi az amerikai dióbútorokat. A finom diófaanyagnak karaktere van. Ezért választják a legnagyobb belsőépítészek a diófát az elegáns lakások berendezéséhez. A feketedió minden stílusirányzatnak egyéni formát kölcsönöz. Ára nem magas, a legkisebb lakás berendezéséhez is elérhető a minőség. Ebben a faanyagban szépség és hasznosság a legmagasabb fokon egyesül.
Jól ragasztható, csavarokat és a szegeket is jól tartja. Felülete jól megmunkálható, felületkezelése könnyen kezelhető, olajozás után csodálatos végeredmény érhető el. A diófa bútorok karbantartása általában világos színű anyag, dörzsolaj és dörzsviasz használatával történik. Természetessé és tisztává tudja varázsolni a bútorok textúráját és fényét.
Diófa: Profi információk az alapokról famegmunkálóknak
A gőzzel való hajlításra jól reagál. Gőzöléssel jól hajlítható és könnyebb megmunkálni, ugyanakkor színbeli tarkasága is előnyösen változik, egységesen sötétbarnává válik. Jól telíthető, pácolható, felületkezelhető. A nagyon sima fa jól pácolható, a víz- és nitroalapú pácokkal különösen jó eredményeket lehet elérni. Előzetesen ajánlatos póruskitöltőt alkalmazni. Jól polírozható. A nedves fa vassal érintkezve hamarosan kékfeketén elszíneződik (csersav). Ragasztáskor a lúgos kémhatású ragasztók foltosodást eredményezhetnek.
Tartósság és védelem
A fekete dió igen tartós faanyag, de a szíjácsot a szú megtámadhatja. Közepesen tartós fafaj, fülledésre kevésbé hajlamos. A szívfa erős korróziógátló képességgel rendelkezik, korrozív környezetben is az egyik legtartósabb fa, a szíjács azonban könnyen károsodik a porbogaraktól. Ezért a szíjácsot festeni kell a termeszek megelőzése érdekében.
A diófa hosszú száradás után nem deformálódik könnyen és repedezett. A fekete diófa panelek mindegyike gőzzel fűtött. A faszárító kemence a keringető gőzt használja hőforrásként a szárításra szoruló diófa panelek belsejében lévő nedvesség és lipidek folyamatos lebontására, elpárologtatására és kiürítésére, így száradást ér el. A formázáshoz a minősített sebesség eléri a több mint 90 százalékát, és feladata a diófa növekedési stresszének kiküszöbölése, a rovarok elpusztítása és a sterilizálás.
Szín és textúra
A fekete dió szíjácsa szinte fehér színű, míg a csodálatosan szép, kezdetben világosbarna színű geszt, meleg sötétbarnára, szinte már feketére érik, előfordulhat lilás árnyalatú csíkozás is benne. A faanyag színe általában egyenletesen sötét csokoládébarna, de világosabb barna is lehet. A szín a termőhelytől függően is eltér. Alkalmanként lilába játszik. A fekete dió kivágásakor a legszebb árnyalatú faanyag zöldes árnyalatú is lehet. Ez a szín nem marad meg, szárításkor a szokásos szürkésbarnává változik. Sajnos, előfordul, hogy a faanyag színe sötéten foltos. Néha ragyogó foltok is látszanak a faanyagon, de a feldolgozás során az ilyen anyag nem keresett, mert nem egyenletes.
A diófa a világ legértékesebb fái közé tartozik, rajzolata nagyon dekoratív. Az amerikai fekete dió eredetisége színben és rajzolatban mindig lenyűgöző. Mély, ragyogóan barna színe sohasem egyforma, mert a természet minden diófánál egy kicsit megváltoztatja tervét. A faanyag élő, sugárzó színének karaktere van. Mintázatát nem az ember, hanem a természet intarziája hozta létre.
A homogéntől enyhén heterogén textúra igen sokféle lehet: sima, sávozott, erezett, ráncos. A fából egy átlagos tömörségű, de nagyon szilárd, tartós és jól hajlítható ipari faanyag nyerhető, azonban a rajzolata, ill. textúrája nem mindig egységes. Az eltérő évgyűrűk, rostelhajlások és erezet nagyon különböző növési alakokat hoznak létre. Bár a termesztők az egyenes rostlefutású feketedió-anyagra törekszenek, a feketedió rajzolata a többi keményfához viszonyítva a legnagyobb változatosságot mutatja.
Diófa: Profi információk az alapokról famegmunkálóknak
A feketedió-faanyag értékét a színe is befolyásolja, de ez a legvitatottabb kérdés vevő és eladó között. Nemcsak azért, hogy kinek mi tetszik, persze leginkább a szép barna, hanem azért is, mert a frissen vágott felület akár zöldes árnyalatot is mutathat, később lehet szürkés is, és végső színét csak érés után éri el.
Felhasználási területek
A fekete diót és a dió rokonait széleskörűen alkalmazzák minőségi bútorgyártásban, fegyver-, késmarkolatokhoz, beltéri famunkákhoz, hangszerek gyártásához, esztergályos munkákhoz, fafaragáshoz, szobrok készítéséhez. A legkeresettebb mérsékelt égövi faanyag a feketedió fája. Exkluzív, drága bútorok alapanyaga. A 19. században készült feketedió-bútorok a mai aukciók keresett darabjai. Régebben épületeket is építettek feketedió-fából.
A fekete dió az USA-ban az egyik legkedveltebb lombos fa a bútorgyártásban. Műszaki tulajdonságai, mint pl. magas szilárdsága és nagy hajlíthatósága (130 N/mm²), valamint elaszticitása (E-modulus 11 800-13 500 N/mm²) különösen alkalmassá teszik ülőbútorok gyártására. Már az I. világháború előtt felismerték alkalmasságát fegyveragyak, majd később légcsavarok gyártására, átlagon felüli dinamikus szilárdsága okán. Igen sokféle értékes tárgyat készítenek belőle, például puskatusokat. Értékes zongorák is készülnek feketedióból. A feketedió-deszkából gyakran készítenek padlót, parkettát.
Furnért az USA-ban mind hántolással, mind késeléssel is gyártanak belőle, a furnért szívesen használják bútorok, állóórák, zongorák gyártásánál. A diófa szíjácsot világosabb bútorok gyártására is használják, illetve igény szerint sötétebbre színezik. A fekete dió szíjácsfurnér-hozama lényegesen alacsonyabb, mint az európaié. A feketedió-furnérból főleg bútorokat, szekrényeket, falburkolatokat, ajtókat készítenek.
A diófa ültetése és termesztése
Általánosságban a fa Észak-Amerikában a 32° és 42° szélesség között található meg. A fa leginkább gazdag, mély, nedves, hordalékos talajokon terem, szegényebb talajokon lényegesen lassabb a növekedése. Állományai nem összefüggőek, egyesével és kisebb csoportokban, bokros jelleggel is terem.
A Juglans nigra erdei állományaiban a következő fákkal él közösségben: fehér kőris (Fraxinus americana), fekete cseresznye (Prunus serotina), fehér hárs (Tilia americana), bíborlevelű hikori (Carya ovata), bükk (Fagus grandifolia), fekete tölgy (Quercus velutina), fehér tölgy (Quercus alba) és sárga nyír (Betula alleghaniensis). A lényegesen könnyebb, szürke vagy fehér diónak is nevezett vajdió (J. cinerea) is előfordul ezekben a régiókban. Egy időben a kitermelés rablógazdálkodásba ment át, így jelentős állományok semmisültek meg. Az újratelepítés a II. világháború után kezdődött meg.
A fekete dió gyorsnövésű könnyűfa, mely érzékeny a tavaszi fagyokra. A közepesen nagy, nagy fa magassága csak ritkán haladja meg a 30 m-t, átmérője 60-90 cm, szabadon állva 150 cm felett is lehet. A törzs egyenes és karcsú, erdei állományban a koronáig, min. 8-15 m-ig ágmentes. Először szürke, majd később barnától feketéig terjedő színű, apró pikkelyű, barázdált kéreg borítja, a kor előrehaladtával a barázdák mélyebbé válnak.
A fagy nem károsítja. 20 év elteltével 13-23 cm átmérőt ér el, a kanadai származékok némileg gyengébbek, a gesztje ezeknek gyakran világosszürke. Szórványosan Európában is telepítik. Az első erdészeti próbálkozások az I. világháború után Magyarországon történtek, ahol az első telepítés már 1629-ben megtörtént. Oltás útján számos hibridje jött létre, ez pl. az USA-ban a Juglans intermedia. A kanadai claro dió is feltételezhetően a J. hindsii hibridje.
Tudományosan mindeddig még nem kielégítően megvizsgált okokból gyümölcsfákkal együttes telepítése nem eredményes, mert azok többnyire kipusztulnak. Nyilvánvaló, hogy ez a levelek magas savtartalma miatt áll elő, mely a talajt használhatatlanná teszi. Kártevőfertőzések, pl. fahangya (Camponotus) előfordulhatnak.
A dió gyökéranyaga
Igencsak megszépül a fekete dió addig egyenes szálú mintázata, ha a törzs tövében, a gyökerek indulásánál vizsgáljuk. Ezért a feketediót is, ugyanúgy, mint a mi diónkat, tőkéjével együtt szokás kitermelni, és a tőkéjét nevezik Amerikában burl-nek. És hogy teljes legyen a kép, tudjunk róla, hogy a feketedió kitermelt gyökéranyagának is jól elkülöníthető szíjács- és geszt-rétege van. Ha a gyökéranyagot hengeresen vágják furnérra, a külső rétegekből szinte fehér gyökér-szíjács anyag nyerhető.
Egyéb érdekességek és felhasználási tippek
A legértékesebbnek az egyenes törzsű, csomó- és hibamentes faanyagot tartják, amiből furnért készítenek. Azt, amelyik egy hüvelyk (kb. 2,5 cm) távolságon belül legalább 6, legfeljebb 9 szálat tartalmaz. Ha ennél kevesebbet, akkor a vevők gyengébb, lazább faanyagra gyanakodnak, az ennél sűrűbb évgyűrű-szám pedig a rossz termőhelyet, rossz időjárást feltételezteti, vagyis a gyengébb, kevésbé egészséges növekedést. Ennek jellemzésére alkalmazzák a faiparban a "textúra" kifejezést. Durva textúrájúnak nevezik a kevés évgyűrűt mutató faanyagot. Ezt keményebbnek tartják.
A feketedió furnér minőségében súlyos értékrontó tényező a legkisebb madárvágta vagy rovarrágta üreg, seb a faanyagban. A furnérnak legjobb - csúcsminőségű - a legalább 40 cm átmérőjű, legalább 2,4 m hosszú egyenes, hibamentes rönk. A termőhely igazi értéke a feketedió-erdő kitermelésekor mutatkozik meg. Az igazán jó termőhelyen 30 év elteltével nem a fent írt 40 cm-es, hanem 60 cm-es törzsátmérő is elérhető. A furnérnak nem megfelelő faanyagot deszkának dolgozzák fel.
A deszkaanyagnál, a fűrészáru minőségű faanyagnál már nem követelmény az egyenes szállefutás, bár a faanyag neveltetési körülményeiből adódóan legtöbbször a deszkák is egyenes szálúak. A nem egyenes, hanem rajzolatos deszkák is keresettek. A rostok lefutása ez esetben hullámos vagy habos lehet. A feketedió-furnérnál nem lehet észrevenni, de a deszkaanyagon már látszik a feketedió fájának egy érdekes sajátossága, nevezetesen az, hogy más színe van a külső és más a színe a belsőbb faanyagnak. Sőt, jól látszik a furnéranyagon is. Nos, ezért se szabad a feketediót korán kivágni. Minél idősebb, annál vastagabb a belső, értékes színű fatömege.
Diófa: Profi információk az alapokról famegmunkálóknak
A deszkaanyagának felhasználása széles körű. Előszeretettel használja a hajóépítő ipar. Az Egyesült Államok korábbi századaiban a feketedió a kontinens közönséges faanyaga volt. Ma már hihetetlen, de a 19. században Amerika legkedveltebb faanyaga, ezért az amerikaiak részletekbe menően megvizsgálták. Még mikroszkóp alatt is megnézték! Ne használjuk alomanyagként lóistállóban, mert a lovak lába érzékeny lehet rá.
A legnagyobb feketedió fát, amiről tudomás van, az USA Washington államában, a Columbia folyó partján vágták ki. Bizonyítottan az állam legidősebb fája volt, kivágáskor törzsátmérője meghaladta az 1,8 m-t, vagyis törzskörmérete több mint 5,5 m volt, ami annyit jelent, hogy hárman sem érték körül. A feldolgozásra alkalmatlan feketedió-rönköket külön szállítják be a kitermelés helyéről.
tags: #dio #faanyag #tulajdonsagai