A diófa sokoldalú felhasználása házilag

A diófa (Juglans) egy nemzetség, amely a diófélék (Juglandaceae) családjába tartozik, és hazánkban is az egyik legismertebb csonthéjas gyümölcsöt terem. Bár a szürkésbarna diófa értékes bútorfa is, igazi kincsét a termése, a dió, valamint a levele jelenti, melyek számos háztartási és egészségügyi célra hasznosíthatók. A dió a magyar konyhában főleg sütemények töltelékeként használatos, de salátákba és húsételek mellé is tehetjük. Emellett a diófa minden része - a zöld terméstől a levélen át egészen a faanyagig - számos módon hasznosítható, a kulináris élményektől a gyógyászati alkalmazásokig, sőt, még a kertben is.

A dió mint élelmiszer és egészségforrás

A diófa termése, a dió, egy csonthéjashoz hasonló, zárt kupacsú makk. Táplálkozási szempontból kiemelkedő, mivel 65%-a zsírból, 15%-a fehérjéből áll. Szénhidráttartalma alacsony, többsége rostból tevődik össze. Különösen értékes az omega-3 zsírsav tartalma, mely a növényi omega-3 zsírforrások között dobogós helyen szerepel, és elengedhetetlen szervezetünk számára, de annak önálló előállítására nem képes. A dió rengeteg szuper élettani hatással rendelkezik, például parazitaölő, vértisztító, és serkenti az emésztőszervek munkáját. Kutatások szerint napi 50 gramm elfogyasztása nagy mértékben csökkentheti a szívbetegségek kialakulásának esélyét és a vér koleszterinszintjét. Magas energiatartalmának köszönhetően fáradtság ellen is bevethetjük. Kalóriatartalma 654 kcal / 100 g, melynek oka a dió kiemelkedő zsírsavtartalma, amelynek ~70%-a a szervezetünk működését segítő többszörösen telítetlen zsírsav.

Dió vásárlása és tárolása

Bár a dió egész évben kapható, ősszel van a fő szezonja, általában szeptember és november között szüretelik. Ilyenkor érik be és hullik le az éves termés, ami az ünnepi időszakra már ki is szárad, és készülhetnek belőle az ünnepi csemegék. Egész évben kapható őrölve, de egészben is, szezonjában pedig kimérve is. Ha tehetjük, piacon szerezzük be, hazai őstermelőktől. Fontos, hogy vásárláskor megszagolva ne érezzük avasnak. A diót héjában száraz, hűvös helyen tárolva több hónapig megőrizhetjük. A megtisztított dióbelet ajánlott légmentesen zárható edényben, hűtőszekrényben vagy fagyasztóban tartani, hogy elkerüljük az avasodást és az ízvesztést. Pucolt, héjában kettészedve is tárolható a frissesség megőrzésére.

A dió jótékony és potenciálisan káros hatásai

A dió gazdag omega-3 zsírsavakban, amelyek jótékony hatással vannak a szív- és érrendszerre, csökkenthetik a vérnyomást és a koleszterinszintet. Támogatja az agyműködést, mivel az E-vitamin és antioxidáns tartalma segíti az idegrendszer védelmét. Ezen kívül csökkentheti a gyulladásos folyamatokat a szervezetben.

A túlzott dió fogyasztása esetén megnövekedhet a kalória- és zsírfogyasztás, ami hízáshoz vezethet. A zöld dió mérgező lehet, mivel magas tannintartalma miatt emésztési zavarokat és más egészségügyi problémákat okozhat, ha nem megfelelően kezelik. Az allergiás reakciók is előfordulhatnak, különösen, ha valaki dióra érzékeny. A dióallergia tünetei közé tartozhatnak a bőrkiütések, viszketés, duzzanat, légzési nehézségek és anafilaxiás reakciók. Aki dióra allergiás, annak el kell kerülnie a dió fogyasztását.

Dió a konyhában

A dió igazi kincs a konyhában, egyik legfontosabb téli termésünk és alapanyagunk. Édes és sós ételekben egyaránt használják, gyakran sütemények, saláták és kenyérfélék hozzávalójaként.

Recept: Zöld dió lekvár

A zöld diót addig lehet begyűjteni és felhasználni étkezési célra, amíg belül puha, csonthéja még nem fejlődött ki. A zöld dióból készített szirup jelentős vastartalommal bír, a népi gyógyászat szerint máj-, gyomor- és vértisztító, gyomorerősítő, fertőtlenítő hatású, segíti a vérszegénység, levertség elleni küzdelmet. Nem állítható, hogy zöld dióból könnyű lekvárt főzni, de érdemes megpróbálni, mert ha sikerül, páratlan kulináris élményben lehet részünk.

Hozzávalók:

• Dió (zöld)
• Víz
• Cukor
• Citromlé
• Citromhéj
• Citromsav
• Fahéj
• Szegfűszeg

Elkészítés:

1. A diót alaposan mossuk meg, majd vágjuk le a végeit. Villával szurkáljuk át a diók mindkét oldalát, majd helyezzük őket egy nagyobb befőttes üvegbe, és öntsünk rá bőségesen vizet.
2. A diót áztassuk legalább 10 napig. A 2-3. áztatási napon szurkáljunk a dióba fahéjat és szegfűszeget, és így áztassuk tovább.
3. Az áztatási idő után a diókat vágjuk apróra, és tegyük fel főni.
4. Egy másik edényben készítsük el a szirupot: tegyük fel főni a vizet, adjuk hozzá a cukrot, a citromlevet, a citromhéjat, a citromsavat. Folytonos keverés mellett főzzük, míg besűrűsödik.
5. A lekvárt forrón sterilizált befőttes üvegekbe adagoljuk, lezárjuk és fejre állítjuk.

Hagyományos zöld dió befőtt receptek

Első recept:Gyenge, de nagy diókat hámozzunk meg a külső zöld héjától, hogy meg ne barnuljon; tegyük jó savanyú citromos vízbe. Ha mind meghámoztuk, főzzük fel kissé cukros vízben, s mikor félig puha lett, tegyünk közé citrom- és narancshéját, szegfűszeget és fahéjat. Mindezt üvegbe rakva, öntsünk rá egészen sűrű szirupot, kössük be s főzzük fel meleg vízben, mint egyéb befőttet szokás.

Második recept:Mintegy száz darab közép nagyságú diót áztassunk be hideg vízbe. Reggel és estére mindig friss vizet öntsünk rá. De előbb kötőtűvel szurkáljuk össze a négy oldalát. Három hétig áztatva szépen megbarnul és elveszíti erős keserűségét. Ekkor minden dióba szúrjunk egy szegfűszeget, egy darabka fahéjat, egy kis citrom és narancshéjat. Ha mind elkészítettük, főzzük fel kevés ideig vízben, de ügyeljünk nehogy igen megpuhuljon vagy nagyon megráncosodjon. Szedjük ki a vízből és tegyük másfél kiló cukorból főzött egészen sűrű szirupba; ebben is főzzük fel kevéssé. Befedve hagyjuk úgy egy éjjelen át, azután a diót rakjuk üvegbe és a levét sűrítsük addig, amíg méz formán fonódik. Ha ilyen a lé, öntsük az üvegben lévő dióra s az üveget kössük be hólyaggal.

A diófa levele mint gyógynövény és kerti segítő

A diófa levele nemcsak a termése miatt értékes, hanem maga is felhasználható a hajápolástól a bőrbetegségeken át sok mindenre. A néphagyomány és a természetgyógyászat számtalan jótékony hatást tulajdonít a közönséges dió (Juglans regia) levelének.

Gyógyászati jelentősége és hatóanyagai

A diófa levele hagyományosan vértisztítóként, gyomorerősítőként, emésztést segítőként (összehúzó hatása miatt enyhe hasmenésnél), valamint féreghajtóként tartják számon. Emellett bőrproblémák, kiütések, ekcéma, fagyások ellen is javasolják. Magas vérnyomás, illetve aranyérbántalmakra is ajánlják, de borogató szerként mandula- és szemgyulladásra is. A levelek közel 10 százalékban tannint (csersavat) tartalmaznak, javarészt ellagitanninnal, valamint több mint 3 százalékban kvercetin és kempferol flavonoidokat, körülbelül 1 százalékban C-vitamint. Fontos megjegyezni, hogy bár a diófa levele hagyományosan használatos a népi gyógyászatban, a hatásai és mellékhatásai nem kellőképpen tanulmányozottak, a tudományos kutatások korlátozottak ezen a területen.

A diólevélnek keserű nyálkahártya-összehúzó, tonizáló hatása van, és cserzőanyagokban nagyon gazdag. Összehúzó hatását a levél tannintartalma adja, míg a baktériumölő, gombaölő, rovarölő és rovarriasztó hatását az ellagénsav okozza. A diófa levele juglont, hidrojuglont, cseranyagokat, flavonoidokat és illóolajat tartalmaz. Erős hatóanyagkombinációja miatt terhesség és szoptatás alatt, valamint gyermekeknek 12 éves kor alatt nem ajánlott a belőle készült tea fogyasztása.

A diólevél felhasználása külsőleg

A diólevél teája nemcsak belsőleg hat: különböző bőr- és nyálkahártya-fertőzések (mandula- és torokgyulladás, ínysorvadás, de akár hüvelyi is), ekcéma, bőrgomba, visszérseb, atka és fejtetű kezelésére egyaránt alkalmasnak tartják. Külsőleg borogatásként a diólevél-főzetet, ekcéma, fagyás, égés, napégés, zúzódások, ínszalag megnyúlás, kötőszöveti gyengeség kezelésére, ízületi fájdalmak enyhítésére, ütésből eredő véraláfutások eloszlatására, pattanásokra, kelésekre, továbbá korpás fejbőrre használják. Segít a kiütések, az élelmiszerallergiából eredő bőrkiütések, csalánkiütés megszüntetésében.

Diólevél főzet külsőleges alkalmazásra

Angol gyógynövény-szakértők a következő főzetet ajánlják: fél liter forró vízben mintegy hat órán át áztassunk 30 g száraz levelet, utána szűrjük le. Egy másik, hazai recept szerint lemosáshoz elég egy teáskanálnyi diólevélből főzetet készíteni, teljes fürdőhöz pedig 100 g száraz levelet használjunk. Makacs fekélyekre úgy használjuk a főzetet, hogy erősebbre főzzük, és cukrot is teszünk bele. Úgy is növelhetjük hatását, hogy a főzet minden 5 literéhez 2 kg tengeri sót adunk. Vigyázzunk viszont, hogy a főzet ne kerüljön nyílt sebbe! Fontos, hogy nem segít, ha a fájdalom idegi eredetű.

Bőrgombásodás (piros, váladékos, viszkető bőr) esetén egy liter forró vízhez 70 g szárított, tört diólevelet adjunk, majd lehűlés után szűrjük le. A gombás bőrt áztassuk ebbe a főzetbe. A kezelést rendszeresen ismételjük, amíg a tünetek el nem múlnak. A levél főzetét a törökök ülőfürdős kúra során is használták, húgyúti gyulladások esetén, de köhögős gyereket is fürdetnek benne, abból a tapasztalatból kiindulva, hogy a diólevél-fürdő erősíti a szervezetet.

Diólevél krém és olaj készítése

Diólevél-krém, folyékony változatban:10 dkg friss diólevelet 2 dl növényi olajban áztatunk, húsz napig. Szinte bármilyen növényi olaj jó erre a célra, de legkevésbé az olívaolaj, leginkább a repceolaj. Utána az olajat leszűrjük, és fekélyek gyógyítására használjuk. Külsőleges használatkor diólevél-krémet is használhatunk, körömvirággal kombinálva. Ezt úgy készíthetjük, hogy 20 dkg bármilyen, legfeljebb 60 fokig melegített zsiradékba (shea vaj vagy akár étkezési sertészsír is) 6 db szép diólevelet és 6 db körömvirág-fejet teszünk, és három napig állni hagyjuk. Ezután gőz fölött felmelegítjük, és leszűrjük. Zárt dobozban, hűtőben hat hónapig tárolható.

Diólevél olajos macerátum:A friss, apró darabokra vágott leveleket egy átlátszó üvegbe nyomkodva felöntjük annyi olajjal, ami bőven ellepi. Minél több a levél a macerátumban, annál erősebb a végeredmény. A dióleveles olajos üveg a napon maradhat fedővel takarva két-három hétig. Minden nap át kell keverni. A macerálás után műanyag vagy papírszűrőn át szűrhető. Minimum egy évig eltartható. A maceráláshoz szükséges olaj lehet hidegen sajtolt repce- vagy extra szűz olívaolaj, vagy bármilyen egyéb, nem hőérzékeny olaj, amiben szívesen macerálunk. A hidegen sajtolt napraforgóolaj kevésbé jó döntés, viszonylag hamar avasodik.

Diólevél krém olajos macerátumból:Lassú lángon hevítsük fel állandó kavargatás mellett a diólevél macerátumot a shea vajjal, illetve a kakaóvajjal. Ha kész, adjunk hozzá méhviaszt, hogy keményebb, balzsamosabb állaga legyen. Hőálló üvegbe töltjük.

Diólevél szappan hideg eljárással

Ez egy hideg eljárásos, vagyis „cold process” szappan lesz. Ha nem áll rendelkezésre tömb szappanöntő forma, megteszi egy kisebb fiók vagy egy sütőpapírral kibélelt gyümölcskenyér sütőforma, esetleg őzgerinc sütőforma.

Hozzávalók:

• Nem hőérzékeny olajok és vajak (kókuszzsír, napraforgó olaj, olíva olaj, shea vaj, méhviasz)
• Lúg
• Diólevél macerátum (opcionális)

Elkészítés:

1. A nem hőérzékeny olajokat és vajakat hevítsük fel (kókuszzsír, napraforgó olaj, olíva olaj, shea vaj, méhviasz) annyira, hogy minden elolvadjon, majd zárjuk el a lángot.
2. A lúgot oldjuk fel külön hőálló edényben és figyeljük a hőfokát. A lúggőzt ne lélegezzük be.
3. Mixeljük botmixerrel „trace” állagúra és öntsük ki a formába. A recept általános tulajdonságokkal bír és szabadon variálható, nagyjából 1800 g szappanmassza lesz belőle, 5% „superfat” tartalommal. A „superfat” azt jelenti, hogy a masszában a lúg által el nem szappanosított zsírfölösleg nem látszik, de valamennyire ápoló hatást fejt ki a későbbi használat közben.
4. A szappan hideg eljárással készült, vagyis minimum 2 hónap érési idő szükséges az elszappanosodás kiteljesedéséhez és a lúg közömbösüléséhez. Ez idő alatt puszta kézzel ne érjünk a szappanhoz.

Diólevél mint rovarriasztó és kártevőirtó

A kertben is hasznát vehetjük a diólevélnek, azon túl is, hogy belekerül a komposztba.2 liter vizet felforralunk, teletesszük diófalevéllel. Megvárjuk, míg kihűl, leszűrjük és spriccelős flakonba tesszük. Rovarrisztóként, kártevők ellen jó szolgálatot tesz, ha ezzel kezeljük beteges növényeinket. Arra ügyeljünk, hogy a friss vetésre ne kerüljön, mert csírázásgátló anyagot tartalmaz. Sokan helyezik a diófalevelet a kutyák és macskák fekhelyére, mert az távol tudja tartani a bolhákat és egyéb élősködőket. Sőt, állítólag, ha a hangyák útvonalára diólevelet teszünk, akkor összezavarodnak, és hamarosan elhagyják a területet.

Diólevél gyűjtése és tárolása

A dióleveleket június végétől augusztusig kell gyűjteni, amikor sötétzöld a színük, de még nem jelennek meg rajtuk a rozsdafoltok. Csak ép leveleket szabad gyűjteni. A leszedett, ép, nem foltos leveleket meg kell szárítani, összevágni, majd szellős, száraz helyen tárolni. Akkor száradnak jól a levelek, ha közben zöldek maradnak és nem barnulnak meg, ugyanis a barna színű levél már nem alkalmas a gyógyászatra. Fontos, hogy olyan helyen tároljuk, ahol nem éri nedvesség, így tegyük jól záródó bádogdobozba, fadobozba vagy üvegbe. A levelek száraz, meleg, fényvédett helyen néhány nap alatt kellően megszáradnak ahhoz, hogy el lehessen raktározni őket az év többi részére.

Nem csak a szárított, hanem a friss levélből is lehet teát készíteni, azonban ilyenkor ügyelni kell a mennyiségekre, hiszen a recepteknél megadott mennyiségek a szárított levélre vonatkoznak, ellenben a frissből körülbelül négyszer annyit kell számolni.

A diófa és a kert

A diófa minden kert ékessége, és nem véletlen, hogy amikor gyermek születik, a család el szokott ültetni egy diófát a kertben. A diófának számottevő terméshozamához legalább 40 évet fejlődnie kell, így diófát leginkább a nagyszülők ültettek unokáik számára. A dió termése szimbolizálja a két fél egészét, a nő és a férfi életre szóló kapcsolatát: mindkettő önmagában csak fél ember, egésszé csak együtt válhat.

A diófa levele a komposztban

A diófában található egy juglon nevű anyag, amely növekedésgátló hatással rendelkezik, ez az oka annak, hogy a diófa alatt nem élnek meg a növények. A lehulló levelek tartalmazzák ezt az anyagot, ezért ezeket nem szabad a földön hagyni. Azonban, a komposztálás során a juglon ugyanúgy lebomlik, mint a levél többi része, így, bár hosszabb ideig tart, de a diófa levele is felhasználható a komposztban.

Diófa metszése

Ha nem törődünk a diófával megfelelően, sajnos nem gyönyörködhetünk benne hosszú évtizedeken keresztül. Ezért is nagyon fontos, hogy tudjuk, mikor jön el a metszésének ideje. A diófa azon növények közé tartozik, amelyet csak ősszel, leggyakrabban augusztus végén, szeptember elején szabad metszeni. Ha ezt nem tartjuk be, és tavasszal metszenénk meg, a nagy gyökérnyomás miatt olyan sok nedvet veszítene el, hogy szinte elvérezne. Azonban ilyenkor, az ősz kezdetén, annyira kicsi a gyökérnyomása, hogy nem nedvedzik, és a metszés során elszenvedett sebzéseket könnyen elviseli. A száraz ágaktól az év bármely időszakában megszabadulhatunk, ez a szabály csak az élő ágak metszésénél alkalmazandó.

A diófák természetüknél fogva csodaszép, szabályos koronát alakítanak ki. A termő diófákat ezért nem kell koronaalakító metszésben részesíteni. Azonban könnyen előfordulhat, hogy a diófa ága olyan területekre is belóg, amelyek szükségessé teszik a metszését. Ilyen lehet, ha a tetőre lógó ágaktól kell megszabadulnunk, vagy ha nehezen tudunk közlekedni a túl alacsonyan nőtt, vagy túl szélesre kinyúló ágak miatt. Az első 8-10 évben szükségtelen a vázágak visszametszése, mivel azok természetes módon, maguktól is szépen elágaznak. Csak azokat az ágakat szükségszerű eltávolítani, amelyek nagyon zavaró irányba nőttek. A sérült, beteg, vagy elszáradt ágaktól azonnal szabaduljunk meg. A fenntartó metszés során a fő szempont a termőrészek megújítása, a kiegyensúlyozott koronaszerkezet megtartása és hogy az ágak elegendő fényt kapjanak a koronán belül. Ha túl sűrűek az ágak, akkor jóval kevesebb lesz a termés, és persze jóval több lesz a lehullott levél is.

tags: #dio #fabol #keszult #hazilag