A diófa, mely évezredek óta a túlélés záloga és a római telepesek által is elsőként telepített növény volt, hagyományosan kevés gondozást igényel, betegségei ritkák és mindennek ellenállónak ismerték. Sajnos, a klímaváltozás miatt ez a kép mára megváltozott. Az éghajlatváltozás miatt évről-évre jelentkező szélsőséges időjárás és a globális áruforgalommal hazánkba bekerült új kártevők, valamint a felszaporodott őshonos diókártevők mind-mind feladatot adnak a kiskerttulajdonosoknak és a dióültetvények növényvédelmi szakembereinek. A diófát érintő betegségeket és károkat elsősorban a külső környezetben jelen lévő gombás fertőzések, baktériumok és rovarok idézik elő. A fertőzések megjelenése nem helyspecifikus, gyakorlatilag bárhol felüthetik a fejüket, ahol diófa található. A fa egészségi állapotát a negatív hatások megszüntetésével lehet helyreállítani. A fák egészségét veszélyeztető rovarok megjelenése nem csupán a diótermelő gazdák számára bosszantó, hiszen az általuk okozott károk miatt egyre kevesebb a minőségi csonthéjas termés, mely a kiskereskedelmi árképzésre is kihat. A mostani cikk bemutatja, hogyan védekezhetünk hatékonyan a legfontosabb hazai dió kártevők és betegségek ellen.
A diófa egészségét befolyásoló tényezők
A diófa egészségének megőrzése számos tényezőtől függ. A klímaváltozás okozta szélsőséges időjárás, mint például a hirtelen késő tavaszi fagyok, jelentős veszélyt jelentenek a fára. Ilyen probléma például a papírhéjúság, mely során a héj sokszor üregessé, egyenetlen felületűvé válik. Emellett a helytelen gondozás, mint a kevés öntözés, a tápanyagban szegény talaj vagy épp annak szerkezeti romlása is előidézheti a problémát. A talajélet támogatása, a benne élő jótékony baktériumok harmóniájának megteremtése kulcsfontosságú jelenleg és a következő évtizedekben annak érdekében, hogy a növények gond nélkül alkalmazkodni tudjanak a változásokhoz.
A Greenman Agro készítmény egy speciális probiotikus készítmény, mely növeli a talajélet aktivitását, rendszeresen alkalmazva megerősíti a fa immunrendszerét. Ez a vegyszermentes megoldás a jótékony baktériumok erejével nagymértékben növeli a talaj termékenységét, és képes a legkülönfélébb talajok biológiai, kémiai és fizikai állapotának javítására. A készítménnyel az egész tenyészidőszak során permetezhet. A Greenman Agro 2023-ban a IV. Öko Expo termékfejlesztési díját, 2024-ben pedig a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara Fődíját nyerte el az V. Öko Expon.
Gombás eredetű betegségek és védekezés ellenük
A diófa gombás betegségei jelentős károkat okozhatnak a lombozatban és a termésben. A fertőzések megjelenése nem helyspecifikus, gyakorlatilag bárhol felüthetik a fejüket, ahol diófa található.
Dió gnomónia (Gnomonia leptostyla)
Ez a gomba által okozott betegség a Juglans (dió) nemzetség fajait érinti. A tünetek a levélen, a hajtáson és a termés burkán, az epikarpiumon is megjelennek. A levélen 3-4 mm átmérőjű, ovális, sötétbarna foltok jönnek létre, melyeknek közepe kivilágosodik. A hajtáson 3-4 mm átmérőjű besüppedő közepű foltok jönnek létre, melyek később kiszürkülnek. A termés burkán 2-3 mm átmérőjű besüppedő, barna foltok jelennek meg. A kórokozó a fertőzött növényi részekben telel át, így ennek megelőzésére szükséges a hullott lomb területről való eltávolítása. A foltok később összeolvadhatnak. Amennyiben a termést kevésbé, inkább a leveleket érinti, akkor se nyugodhatunk meg, mert azok lehullását eredményezi, mely súlyos hatással lehet a termés mennyiségére és minőségére is. A betegség következménye lehet korai levélhullás és a termésmennyiség csökkenése. Ismétlődő, erős fertőzés esetén az ágak, majd maga a fa is elpusztulhat.
Kezelés: A fertőzött levelek őszi megsemmisítése alapvető. Tavasszal, virágzáskor és azt követően 2-3 alkalommal fungicid (gombaölő szer) alkalmazása javasolt.
Bakteriális eredetű betegségek és védekezés ellenük
A baktériumok által okozott betegségek szintén komoly veszélyt jelentenek a diófa egészségére.
Bakteriális feketefoltosság (Xanthomonas arboricola pv. juglandis)
Ez a baktériumos betegség a dió nemzetség minden tagját érinti. A tünetek a levélen, hajtáson, a virágokon, a termésburkon és a magbélen is megjelennek. A levélen szegletes, 2-3 mm nagyságú, általában erek mellett található foltok jönnek létre. A foltok az idő előrehaladtával összeolvadhatnak, a levélerek elfeketedhetnek, a levél deformálódhat. A hajtásokon 5-8 mm hosszú fekete sávok jelennek meg, ezek később rákos sebekké válhatnak. A virágok is feketedhetnek, ha mégis termés fejlődik, a termés burkán kezdetben apró vizenyős foltok jönnek létre. A vizenyős foltok összeolvadnak, beszáradnak, a termésburok a dióra tapad. Ezzel egy időben a magbél is feketedik, zsugorodik. A kórokozó a fás részek mellett a lehullott növényi részekben is képes telelni, így ezek területről való eltávolítása már csökkentheti a fertőzés veszélyt.
Kezelés: Rügypattanás előtt a fákat érdemes réztartalmú szerrel lemosásszerűen permetezni, erre megfelelő hatóanyagok: rézhidroxid, rézszulfát, rézoxiklorid. Ezt követően virágzás előtt és virágzás után 10 napos időközönként, az előbb említett hatóanyagokkal június közepéig permetezni kell. A fertőzött, lehullott termések őszi begyűjtése és eltávolítása is fontos. Virágzás előtt, majd 1-2 alkalommal utána fungicides kezelés javasolt.
Kiskerti körséta Zsigó Györggyel: a dió leggyakoribb betegségei
Atkák okozta károsítás és védekezés ellenük
Az apró, szabad szemmel nem látható atkák jelentős esztétikai károkat okozhatnak a diófán.
Dió nemezes gubacsatka (Aceria erinues)
Az apró, szabad szemmel nem látható atka a rügyben telel át, majd a rügyfakadás után kezdi meg a károsítást. A leveleken a szívogatás hatására a levélfelszín felé kidomborodó gubacsok jönnek létre. A levél fonákján nemezszerű, szőrös bevonat látható, a gubacsok belsejében atkák találhatók. A dió nemezes gubacsatka által okozott tünetek sokkal látványosabbak, mint amekkora kárt valójában okoznak, ezért ellenük kémiai védekezést nem szükséges folytatni. Másrészről a nemezes bevonat kellő védelmet nyújt az atkáknak, így a növényvédő szerek sem végeznének nagy pusztítást az atkák között. A lombozat torzulása és a fa esztétikai értékének csökkenése a fő következmény.
Kezelés: Kora tavaszi olajos lemosó permetezés javasolt az áttelelő peték számának gyérítésére.
Dió szemölcsös gubacsatka (Aceria tristriatus)
A dió szemölcsös gubacsatka kártétele a nemezes gubacsatkáéhoz hasonlóan inkább esztétikai, mintsem gazdasági problémát jelent. Az atkák a rügyekben telelnek, majd a levelek hátoldalán, a fonákon kezdenek szívogatni. A szívogatás helyén a levelek felszínén 1-3 mm-es kidudorodások, gubacsok jelennek meg. A rücskök később barnás-vörösesen színeződnek, majd száradnak. A leveleken, hajtáscsúcsokon élénksárga, vöröses, gombostűfejnyi szemölcsszerű képletek jönnek létre. A foltok sűrűsödnek, összeolvadnak. Erős fertőzés a termést is érinti, rontva a termésátlagot. A védekezés, a nemezes gubacsatkához hasonlóan nehéz, mert az atkák védett helyen, a gubacsban fejlődnek. Növényvédő szer a szemölcsös gubacsatka ellen sincs engedélyezve hazánkban.
Kezelés: A kártevő a lehullott levelekben és a rügyekben telel, ezért a fertőzött lombozat őszi eltávolítása alapvető. A diófa őszi és tavaszi lemosó kezelése az áttelelő peték számának gyérítésére szintén fontos.
Dió-levélatka (Phyllocoptes unguiculatus)
Ez az atkafaj is a rügypikkelyek között telel át, és száraz, meleg nyarakon évente 3-4 nemzedéke fejlődhet. A többi atkafajhoz hasonlóan az őszi olajos lemosó permetezéssel gyéríthetjük az áttelelő peték számát.
Rovar kártevők és védekezés ellenük
A diófát számos rovarfaj is károsíthatja, melyek a termés minőségét és mennyiségét is befolyásolják.
Pajzstetvek
A pajzstetvek a fás részeken jelennek meg, és pajzs alatt fejlődnek. A nőstény pajzsa ovális alakú és sárga színű, a hím pajzsa hosszúkás és fehér színű. A kártételt a hímpajzsok alapján könnyű azonosítani, tömeges megjelenéskor kókuszreszelékszerűen vonja be a fás részeket. Az eperpajzstetű (Pseudaulacaspis pentagona) telepei szívogatásukkal a fiatal fák gyengülését, pusztulását okozhatják. Nagyobb termetű fák esetén súlyos esetben ágak, hajtások száradnak el. Az eperpajzstetűnek évi 2 nemzedéke van, tehát kétszer (májusban és júliusban) van lárvarajzás.
Kezelés: A pajzstetvek ritkítására alkalmas a tél végi olajos lemosó permetezés. Ennek célja, hogy az olajos készítmény a pajzs alatt telelő alakokat elzárja a levegőtől, így ritkítva az állományt. Ehhez azonban mindenképpen tökéletes fedés szükséges, amelyet csak nagy lémennyiséggel lehet biztosítani. Az olajos lemosó permetezés kiegészítője lehet a pajzstetű kolóniák eltávolítása. Ennek egyik módja, fiatalabb és kisebb fák esetében a fertőzött ágrészek eltávolítása. A másik megoldás a pajzstetvek kefével való eltávolítása, lehetőleg még a permetezés előtt. Kiskertekben mechanikai módszerrel az erősen fertőzött törzsekről, ágakról kéregkefével sok pajzsot tudunk eltávolítani.
Levél tetvek (Sárga vagy zöld levéltetű, Tarka dió levéltetű)
Az apró, sárga vagy áttetsző zöld tetvek a lombozaton, a levél színén, a főér mentén szívogatnak. Táplálkozásuk során nagy mennyiségű mézharmatot termelnek, melyen megtelepszik a korompenész. Erre az édes váladékra gyűlnek a tetvek közé a hangyák, mintegy gondozva, védve őket, az édes harmatcseppekért cserébe. A tarka dió levéltetű szívogatásának jellegzetes tünete a főér megbarnulása, elhalása. A kifejlett nőstények 2-3 mm hosszúak, sárga, sötétbarna foltosak, szárnyas változataik a szomszédos fákat is megfertőzhetik. Jelenlétük azért jelent veszélyt, mert a levelek nedveivel való táplálkozásával betegségekre fogékonnyá teszi a növényt, legyengítve azt. A fa védekezőképessége romlik, másodlagos fertőzések (pl. gnomónia, baktériumos betegség) alakulhatnak ki a szívogatás helyén.
Kezelés: Tavaszi olajos lemosó kezelés az áttelelő peték számának gyérítésére. Ajánlott hatóanyagok: acetamiprid, lambda-cihalotrin.
Almamoly (Cydia pomonella)
Az almamoly második nemzedéke károsítja a diót. Ennek magyarázata, hogy a dió belseje júniusig folyékony, és mivel az almamoly hernyójának rágó szájszerve van, így a folyékony táplálékot nem tudná megfelelően hasznosítani. Az almamoly a tojásait vagy a zöld dióra vagy a levélre rakja. A hernyó a dióba rág, erre még akkor is képes, ha olyan levélen található a tojás, ami zöld dióhoz ér. Az almamoly a talaj és fakéreg mellett a hullott, összeszáradt gyümölcsben is képes báb formában telelni. Hazánkban két - de meleg nyarakon három generációja is lehet. A diót a második generáció lárvái károsítják, ennek a lepkéi július-augusztusban éjszaka repülnek. A lepke petéit általában a dió felszínére, de ágakra, levelekre is rakhatja, egy éjszaka akár 80-at is. A kis hernyó a köldökrészen rágja be magát a termésbe, majd a kifejlett lárva is ott mászik ki, és az ágon vagy a törzs repedéseiben bábozódik be. A károsítás hatására másodlagos fertőzés léphet fel, ekkor a zöld héj megfeketedik, rászárad a csonthéjra.
Kezelés: A lehetséges fertőzési forrás, a mumifikálódott dió eltávolításával nagyban csökkenthetjük a következő éves fertőzés lehetőségét. Kémiai védekezésre az almamoly ellen dióban az acetampirid tartalmú Mospilan 20 SG áll rendelkezésre, mint szabadforgalmú szer. Azonban nagyméretű fa permetezésekor nehéz az egész fára egyenletesen kijuttatni a szert. Házi kertben jó szolgálatot tehet még a feromoncsapda. A hím egyedek összegyűjtésével csökken a nőstények megtermékenyítése, így a tojásrakás és a gyümölcskárosítás mértéke is. Másrészről a kémiai védekezést is mindig a moly rajzásához kell igazítani, a rajzásmegfigyelésben pedig szintén a feromoncsapda segít. Rovarölő szeres védekezés a rajzás idején javasolt.
Dióburok-fúrólégy (Rhagoletis completa)
Hazánkban 2012-ben jelent meg az Észak-Amerikából behurcolt kártevő, mely az elmúlt években a legtöbb fejfájást okozta a diófa nevelőknek. A légy a petéit a zöld dióra rakja. A lárvái a termésburok alá rágnak és ott fejlődnek. A dió burka feketedik, a termésre tapad, így fogyaszthatatlanná válik, emellett korai terméshullást is előidézhet. Ez a gyümölcslégyfaj Mexikóban őshonos, ahol a diófák termését fertőzi (Juglans regia, Juglans mollis, Juglans pyriformis). A légy barna testű, sárga fejű, szárnyai fekete sávosak. Lárvái (nyüvek) fehérek, kb. 6 mm hosszúak. Július elejétől szeptember közepéig folyamatosan rajzik és tojásokat rak. A lárvák fúrják a zöld burkot. A kártétel megzavarja a biológiai érést: a dió belseje összeráncosodik, nem fejlődik ki megfelelően, a méret és az íz romlik. A kár a minőséget még enyhe fertőzés esetén is jelentősen rontja.
A fúrólegyek családjának képviselője könnyen felismerhető jellegzetes szárnyfoltjairól. A nőstényeik képesek - az ennél a családnál kialakult - áltojócsövük segítségével a fiatal termés epidermisze alá rakni petéiket, nagyban megnehezítve ezzel a lárvák elleni védekezést. Tápnövényei a közönséges dió és a fekete dió. A faj eredeti élőhelye az (észak-)amerikai kontinens, innen került át Európába. Először Svájcban találták meg 1983-ban. Hazánkban 2011 őszén azonosították első ízben Sopron környékén. Mára gyakorlatilag az ország minden jelentősebb diótermelő körzetében jelen van a kártevő. Tipikus inváziós faj, amit az eredeti élőhelyéhez hasonló éghajlati viszonyok, természetes ellenségek hiánya, valamint a dióra jellemző előfordulás is fokoznak.
A peterakásból kikelő nyű típusú lárvák garathorgaik (szájszerv) segítségével táplálkoznak a dió zöld burkában (pericarpium). Évi egy nemzedéke van, báb alakban telel a talajban. A rajzási időszakán kívül inaktív. Nálunk nagyjából június legvégén, július elején jelennek meg az első imágók, de rajzásuk és peterakásuk nagyon elhúzódik. Gyakorlatilag a betakarítási időszak kezdetéig, legalább kéthetente védekezni kellene a faj ellen. A termés a legtöbb esetben teljesen piacképtelenné válik, a diónak nemcsak a zöld burka feketedik meg, de a bele is elrothad, satnyul. Az első, legkorábban lerakott petékből kelő nyüvek ugyanis a nagyon fiatal (2-4 cm-es), még zöld terméskezdeményt teszik teljesen tönkre. Legkésőbb ezek az apró terméskezdemények nyár vége felé, kora ősszel lepotyognak, akkor látható csak igazán, hogy milyen sok az ilyen, a károsításból adódóan ki sem fejlődött, apró, megfeketedett diómúmia. A későbbi nyüvek „már csak” a megcsontosodott dióhéjon lévő zöld kupacsot károsítják (neve is erre utal: dióburok-fúrólégy), de ez is jelentős veszteséget okoz. A dióhéjra ez kezdetben rárothad, majd később rászárad, „rásül”, a bél minőségét jelentősen rontva. Magukat a légyimágókat könnyen megláthatjuk a terméskezdeményeken vagy a mellettük lévő leveleken.
A fúrólégy a talaj felső rétegeiben telel át bábállapotban. A tartósan hideg telet, ha nincs avarréteg a talajon, nem éli túl. A talajból kikelve júniusban jelenhetnek meg az első legyek, rajzásuk az időjárás függvényében október közepéig is eltarthat. A legyek a dió zöld burkára rakják le tojásaikat, a lárvák innen rágják be magukat a burokba. Ezzel utat nyitnak másodlagos károsítóknak is, gombáknak, baktériumoknak. A dióburok-fúrólégy ún. zárlati kártevő (7/2001. (I.17.) FVM rendelet). A nyugati dióburok-fúrólégy imágói júliustól október közepéig rajzanak, az élettartamuk pedig 50 nap is lehet. Ez az elhúzódó rajzás komoly problémát jelent a védekezés megtervezésében. A nyüvek ellen csak felszívódó rovarölő szerrel tudunk védekezni.
Kezelés: A fertőzött és hullott diók eltávolításával csökkenthetjük a terjedést. Feromoncsapdával figyelhető a rajzás és csökkenthető a hím egyedek száma, így a tojásrakás mértéke is. A kémiai védekezés időpontja ennél a kártevőnél is a rajzásmegfigyelésen alapszik, amelyben a feromoncsapda nyújt segítséget. A hímek első megjelenésekor érdemes a kezelést megkezdeni. Nyugati dióburok fúró légy ellen engedélyezett szabadforgalmú szer az acetampirid tartalmú Mospilan 20 SG. Permetezéskor a légy imágója ellen védekezünk érintő- vagy gyomormérgekkel. Az időzítésnek nagy szerepe van a sikeres védekezésben. Amikor a színes ragacslapok megfogják az első egyedeket, a rajzás kezdetekor még nem kell azonnal védekezni, hiszen az imágók még érési táplálkozást folytatnak, a tojásrakás csak napokkal később kezdődik meg.
A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (NÉBIH) által kiadott alap- és szükséghelyzeti engedélyokiratok alapján több rovarölő szer is felhasználható a rajzó legyek ellen. Ezek közül kettő még az ökológiai termesztésben is engedélyezett, az egyik termék természetes piretrin, a másik spinozad hatóanyagú. A háztáji vagy kerti fák esetén, ahol esetleg a veteményes fölé vagy a teraszra belógó ágak miatt kevésbé kívánt a védekezés, ott használhatjuk ezeket a megoldásokat is. A piretrin az UV-sugárzás hatására nagyon gyorsan, egy nap alatt lebomlik, és mivel nem felszívódó szer, sem a fába, sem a dióba nem jut be. Ennek ellenére a rovarölő szerrel kezelt diófa különféle részeit nem használhatjuk például tea vagy pálinka készítéséhez a kezelést követően abban az évben! Ez minden növényvédő szerre vonatkozik! Biológiai termesztésben nem engedélyezettek ugyan az acetamiprid és lambda-cihalotrin hatóanyagú rovarölő szerek, de szabad forgalmúak, azaz képesítés nélkül is beszerezhetők a gazdaboltokban, nagy hatással pusztítják a legyek kifejlett alakjait. A tavalyi év újdonsága, hogy forgalomba került egy hatásjavító, illetve csalétek típusú termék. Ez javítja egyes hatóanyagok (acetamiprid) rovarölő hatását, de nagyobb töménységben (5%) bekeverve a permetlébe, a kezelendő területen csupán a lombfelület 10-25 %-át szükséges permetezni (lehetőleg a lombkorona felsőbb régióját), és a rovarölő szerből is csak 10 százaléknyit kell a permetlébe keverni! A kezelést nagy cseppmérettel, kis lémennyiséggel kell elvégezni. Ekkor a legyek a beszáradó cseppeket intenzíven nyalogatják, közben felveszik a rovarölő szert is.
A talajból kikelve júniusban jelenhetnek meg az első legyek, rajzásuk az időjárás függvényében október közepéig is eltarthat. A legyek a dió zöld burkára rakják le tojásaikat, a lárvák innen rágják be magukat a burokba. A dióburok-fúrólégy elleni védekezés alapja, hogy megállapítsuk, mikor rajzik, így a repülő rovarok ellen tudunk védekezni. Többféle rovarcsapda is kapható, ajánlott a webshopban vagy gazdaboltokban is kapható, dió fúrólégy és cseresznyelégy begyűjtésére is alkalmas sárga lap. Fontos, hogy a ragasztós lapot, a termések magasságába érdemes kitenni úgy, hogy napsütés érje. Észre fogjuk venni azt a pillanatot, amikor a rajzás megkezdődik, napról-napra sok légy kerül a csapdába. A rajzás során rovarölő szerekkel lehet védekezni a repülő rovarok ellen. Erre az engedélyezett vagy az eseti engedéllyel engedélyezett növényvédő szereket lehet használni. Ilyenek a szabad forgalmazású Karate Zeon (lambda ciholatrin), és Decis (deltametrin), valamint a nem szabad forgalmazású Mospilan (acetamiprid). Sajnos a növényvédő szerek kijuttatása nehezen megoldható, ha a fa öreg és magas, hiszen ezek mindenhova el kell jussanak ahhoz, hogy hatékony legyen a kezelés.
A dió buroklégy lárvái a föld felső rétegeiben bábozódnak be, ezért, ha a lárvák számát csökkentjük, vagy a földbe jutásukat megakadályozzuk, akkor érdemben csökkenhet a számuk. A fertőzött fáról hulló terméseket és leveleket naponta takarítsuk fel a fa alól, és ha lehetőség van rá, azonnal égessük el. A kerti hulladék nyílt színi égetése tilos, ezért vegyes tüzelésű kazánban lehet elégetni ezt a hulladékot. Ha erre nincs lehetőség, érdemes jól záródó nejlon zsákba gyűjteni a fertőzött terméseket. Érdemes az avart is begyűjteni, mert a fáról a lárvák maguk is lepotyognak, nem mindig „várják meg” a termés lehullását. A fa alatt érdemes a talajt fóliával vagy megfelelő agrotextillel takarni, hogy a lárvák ne juthassanak be a földbe. Hiába dolgozunk keményen a fertőzött részek összegyűjtésén vagy a megfelelő talajtakaráson, ha ezt a szomszédunk, vagy a szomszédunk szomszédja nem teszi meg. A repülő rovarok számára a telekhatárok nem sokat jelentenek, a szomszéd fertőzött fája miatt a mi munkánk is kárba veszhet. Ha nem sikerül a védekezés vagy az összefogás, akkor már csak az igen hideg telekben reménykedhetünk, hogy gyéríti a fúrólégy populációját.
A Budai Campuson folyó tudományos és technológiai fejlesztések szintén nagyon ígéretesek a nyugati dióburok-fúrólégy elleni védekezésben, bár ezek még nem engedélyezettek. A részben Nébih-hel közösen folytatott kísérletek alapján már látják, hogy a törzsinjektálás módszerével a fatörzsbe juttatott egyes rovarölő hatóanyagok kiváló eredménnyel pusztítják a nyugati dióburok-fúrólégy lárváit a dió termésének zöld burkában, miközben egyes hatóanyagok meg sem jelennek a bélben. A módszer mind humán-, mind ökotoxikológiai vonatkozásban kedvezőnek látszik, hiszen évente csak 1 kezelés szükséges, és nem permetezés formájában, hanem igen célirányosan, csak a fába juttatott hatóanyag-felhasználás mellett. Természetesen a fent összefoglalt védekezési eljárások jelentős többletköltséget okoznak a diótermesztőnek a „légy előtti” időhöz képest, sőt a házikerti védekezés valójában nem egyszerű a kivitelezés, illetve a szomszédból átrepülő termékeny egyedek miatt.
Rhagoletis zoqui
Magyarországon megjelent egy új diókártevő, a Rhagoletis zoqui, amelynek magyar neve még nincs. Német kutatók egy Nordrhein-Westfaleni óvodában, 2019 augusztusában találták meg példányait. Ez a gyümölcslégyfaj Mexikóban őshonos, ahol a diófák termését fertőzi (Juglans regia, Juglans mollis, Juglans pyriformis). A Rhagoletis zoqui Európában, az elemzések alapján a közönséges dióra (Juglans regia) lehet veszélyes. A Rhagoletis completa és a Rhagoletis zoqui lehetséges kártételének nagyságáról még becslések sincsenek.
Kiskerti körséta Zsigó Györggyel: a dió leggyakoribb betegségei
Dióaknázó fényesmoly (Coptodisca lucifiuella)
Magyarországon megjelent egy új diókárosító molylepkefaj, a dióaknázó fényesmoly (Coptodisca lucifiuella), melynek első példányait 2017-ben fedezték fel. A hernyója a levélen kétoldali foltaknát készít. Az utolsó vedlést követően ovális zsákot sző magának, melyet vékonyabb vagy vastagabb ágakhoz, esetleg a törzshöz fehér szövedékkel rögzít. Hernyóként telel, majd tavasszal bábozódik. Magyarországon általánosan elterjedt. A lepke hernyójának tápnövénye hazájában, Észak-Amerikában a hikoridió (Carya glabra) és a pekán dió (Carya tomentosa), Magyarországon elsősorban közönséges dión (Juglans regia) figyelhető meg.
Cserebogár fajok
A gyökereket rágó-pusztító rovarok közül először a cserebogár fajokról lesz szó. Az áprilisi, májusi, erdei, júniusi cserebogarak közül a májusi cserebogár (Melolontha melolontha) okozza a legtöbb problémát. A csontszínű vagy fehéres lárva (pajor) kezdetben humusszal táplálkozik, majd később a növények gyökereivel. Ezzel a fiatal csemeték pusztulását is okozhatja. Kifejlődésükhöz 3 év szükséges. Az ültetetőgödör átvizsgálásával győződjünk meg arról, hogy nincs-e pajor a földben. A májusi cserebogár (Melolontha melolontha), az erdei cserebogár (Melolontha hippocastani), a keleti cserebogár (Anoxia orientalis) és a zöld és rezes cserebogár (Anomala vitis, A. dubia) okoz károkat a diófák levelein.
Kezelés: Az ültetőgödör átvizsgálása és a pajorok eltávolítása javasolt.
Farontó lepkék (Nagy farontó, Kis farontó)
A fatestben károsító rovarok és rovarlárvák nagy veszélyt rejtenek magukban, károsításuk sajnos csak előrehaladott állapotban vehető észre. Ilyen a nagy farontó (Cossus cossus) és a kis farontó (Zeuzera pyrina). Jelenlétükre a fák mellett vagy az ágvillákban összegyűlt morzsalékos ürülék hívja fel a figyelmet. A lárva a fatörzsben vagy az ágrészben készített 10-20 centiméter hosszú járatban él. A kártétel következtében a megrágott csemeték a szelek hatására könnyen kettétörnek, a nagyobb fák ágai pedig letörnek. Nem utolsósorban a sebzéssel utat nyitnak a kórokozóknak. A kis farontó kifeszített szárnyakkal 30-70 mm-es, alapszíne fehér, koromfekete és kékesfekete pettyekkel tarkított. A fiatal fák jellegzetes kártevője. A nőstények a kéregrepedések alá helyezik tojásaikat. A telet lárva alakban vészeli át a fában (2 éves fejlődésű).
Kezelés: A farontó lepkék imágóinak előrejelzésére feromoncsapdát alkalmazva pontos képet kaphatunk a rajzásról. Ennek segítségével pontosan és takarékosan megtervezhetjük a farontó lepkék elleni védekezést. Kisebb kertekben a varsacsapdákkal össze is tudjuk az imágókat gyűjteni. A metszési időszakban az ürülékes járatokat felfedezve kampós végű dróttal vegyszermentesen is kihúzhatjuk és elpusztíthatjuk a járatban lévő hernyót. A sebkezelést ekkor sem szabad elfelejteni.
Levélbarkók
Szintén nagy károkat okozhat még a levélbarkók kártevőegyüttese: a közönséges lombormányos (Phyllobius oblongus), ezüstös lombormányos (Phyllobius argentatus), gyümölcsfa levélormányos (Phyllobius pyri).
Amerikai fehér szövőlepke (Hyphantria cunea)
A lepkék közül a sok tápnövényű (polifág) amerikai fehér szövőlepke kedvelt tápnövénye a zöld juhar mellett a dió és a szilva. A lepke 2 nemzedékes, fénykedvelő, az esetek nagy részében a fák külső részén alakítja ki hernyófészkét. A hófehér lepkék éjszaka aktívak, fénycsapdával jól előrejelezhetők. Az első nemzedék májusban, a második július-augusztusban jelenik meg. A petékből kikelő kis hernyók a közösen szőtt hernyófészekben hámozgatnak, majd a fejlett lárvák szétszélednek, és akár tarrá is rágják az egész fát. A kifejlett hernyók rések, repedések között gubókban alakulnak bábbá, amelyben áttelelnek.
Kezelés: Fénycsapdák alkalmazása a rajzás megfigyelésére és a populáció gyérítésére. Ajánlott hatóanyagok: Bacillus thuringiensis var. kurstaki, acetamiprid, lambda-cihalotrin.
Amerikai lepkekabóca (Metcalfa pruinosa)
A levélkártevők között még meg kell említeni az amerikai lepkekabócát (Metcalfa pruinosa).
Kezelés: Ajánlott hatóanyagok: Bacillus thuringiensis var. kurstaki, acetamiprid, lambda-cihalotrin, feromonos rovarcsapdák, ragacsos szín- és illatanyag-csapda.
Általános védekezési stratégiák
A diófa kártevők és betegségek elleni hatékony védekezés a megelőzésen és a korai beavatkozáson alapul.
Higiénia és agrotechnikai módszerek
Az őszi és tavaszi vegyszeres lemosás jelentősen mérsékli a kórokozók és kártevők számát. A hullott lomb területről való eltávolítása, a fertőzött ágrészek metszése és megsemmisítése, valamint a talaj takarása mind hozzájárulnak a fertőzési nyomás csökkentéséhez. Fontos, hogy a permetezést mindenképpen szakemberre kell bízni!
Növényvédő szerek alkalmazása
A kémiai védekezés során a megfelelő hatóanyagok kiválasztása és a helyes időzítés kulcsfontosságú. Fontos figyelembe venni az engedélyezett szereket és azok felhasználási módját. A legtöbb esetben az őszi és tavaszi olajos lemosó permetezés javasolt az áttelelő alakok gyérítésére. A rajzásmegfigyelés (pl. feromoncsapdával) elengedhetetlen a kémiai védekezés időpontjának meghatározásához.
Biológiai védekezés
A talajélet támogatása és a hasznos szervezetek elősegítése hosszú távon hozzájárul a diófa ellenálló képességének növeléséhez. A Greenman Agro típusú probiotikus készítmények alkalmazása segíthet a talaj biológiai, kémiai és fizikai állapotának javításában, ezzel megerősítve a fa immunrendszerét.
A diófa egészségének megőrzése sok munkával, odafigyeléssel és kommunikációval, agrotechnikai módszerekkel lehetséges. A fa teljes felületét érdemes kezelni, ha eredményt szeretnénk látni.