A diófa, ez a magyar kertekben oly kedvelt és becsült gyümölcsfa, generációkon átívelő ültetések tárgya volt. A hajdani kertészek az unokáknak ültették, bízva a fák hosszú életében, és sosem permetezték. Napjainkban azonban a többi gyümölcshöz hasonlóan már intenzív növényvédelmet igényel. A dió korai levélhullása aggasztó jelenség, amelynek hátterében több tényező is állhat, a gombás és bakteriális fertőzésektől kezdve a kártevők invázióján át egészen az éghajlati stresszig.
A diófa termőhelyi igényei és általános jellemzői
A dió egy többirányú hasznosítású gyümölcskultúra, amelyet elsősorban értékes dióbéléért termesztünk. A dióbél kalóriagazdag, egészséges élelmiszer, és számos hasznos olajat (50%), fehérjét (15-25%), valamint A-, E-, B-, C-vitaminokat tartalmaz. Éretlen termését (zöld dió) a konzervipar (befőtt), szeszipar (diólikőr) és festékipar (színezőanyagok) is felhasználja. Emellett a dió faanyaga igen értékes bútoripari alapanyagként (furnér) szolgál. Fontos előnye a jó szállíthatósága és hosszú tárolhatósága.
Hazánkban a dió ma még zömmel szórványgyümölcs formájában található meg, de egyre több összefüggő ültetvény is előfordul. Az országos termésátlag szárított héjas dió esetében 1-1,5 t/ha körül mozog, ami jelentősen elmarad a világátlagtól (4-5 t/ha). Ennek oka részben a sűrűbb faállomány és az öntözés hiánya, melyet a jövőben terveznek bevezetni. Az országos termésmennyiség mintegy 5000-5500 tonna szárított héjas diót jelent.
A dió magas tápanyag- és vízigényű növény, ezért aszályos időszakban érdemes öntözni. A magas mésztartalmú talajokat nem kedveli, de alapvetően jól alkalmazkodik a különböző talajviszonyokhoz. Fontos elkerülni a fagyzugos területeket, mivel a kései tavaszi fagyok károsíthatják a barkákat, ami hatással lehet a termésmennyiségre. Mivel a diófa akár 150-160 évig is élhet, hosszú távon tervezhetünk vele.
A korai levélhullás fő okai
Az utóbbi időben sokan észrevehették, hogy tömegesen hullanak a levelek a diófájukról, úgy mintha már ősz lenne, és száradnának le. Ez egy általános jelenségnek számít, és a szokatlan időben történő levélhullás több okra is visszavezethető.
Éghajlati stressz és napsugárzás
Az elmúlt évek nyarán megtapasztalhattuk, mennyire erős a napsugárzás, a Nap égető, perzselő hatása pedig károsítja a leveleket. Diófák esetében elsősorban a lombkorona felső, napsugaraknak kitett levelein jelent meg ez az égető hatás. Ilyenkor a leveleken nagy, gyakran több centiméteres kiterjedésű, barnán elhalt szabálytalan foltok jelennek meg, amelyek egyneműek, bennük kör alakú vagy szegletes kisebb foltok nem láthatóak. Ez lehet az egyik oka a tömeges levélhullásnak, hiszen a dió lombkoronájának felső levelein könnyedén felléphet az égető hatás.
Gombás és bakteriális betegségek
A szokatlan levélhullás másik oka a dió gyakori gombabetegsége vagy bakteriális fertőzése lehet. Ezek a kórokozók a teljes vegetációs időszakban fertőzhetik a dió leveleit az őszi lombhullásig.
Gnomóniás levél-, hajtás- és termésfoltosság (Marssoniella juglandis)
A dió gnomóniás betegsége, melyet a Gnomonia leptostyla ivartalan alakja, a Marssoniella juglandis okoz, a levelek lemezein kör vagy kerekített alakú barna foltokat okoz, a foltok sötétebb barna szegéllyel rendelkeznek, és a foltok közepe kivilágosodik. A foltok elszórtan képződnek, majd ahogy szaporodnak és nőnek, gyakran összefolynak, közöttük a levél elsárgul és lehullik. Ez a betegség már nyár közepére teljes levélfertőzöttséget, korai levél- és gyümölcshullást képes előidézni, különösen a szórvány, gondozatlan fákon.
A gomba ivaros alakjának termőtestei (peritéciumai) a lehullott, fertőzött levelekben telelnek át. A kialakuló és kiszabaduló aszkospórák fertőzik csapadékos, párás körülmények között a friss zöld részeket már március közepétől, és a spórák kiszóródása akár június végéig is elhúzódhat. Nyár közepétől-végétől, többhetes inkubáció után kialakulnak a gomba ivartalan telepei a levelek fonákán, melyekben képződő konídiumok ismételten fertőznek egészen a vegetáció végéig. A gombának kedvez a csapadékos, párás idő és a 15-20 °C körüli hőmérséklet.
Baktériumos rügy-, levél- és termésfoltosság (Xanthomonas arboricola pv. juglandis)
A xantomónaszos betegség a dió termesztése során a legkorábbi és az egyik leggyakoribb, legsúlyosabb gond, különösen a korán virágzó fajták és csapadékos tavasz esetén. A baktérium a leveleken mellékerek által határolt, szögletes, szabálytalan alakú fekete foltokat okoz, ezek gyakran összeolvadnak, és zöldes-sárgás halvány udvar veszi körül őket. Rügyelhalás, barkafoltosodás, bibefertőzés, virágzatvizenyősség, a hajtásokon pedig hosszúkás barna-fekete elszíneződés, bélállományig terjedő nekrózis és hajtáselhalás is megfigyelhető.
A fertőzött levelek legtöbbször a fán maradnak, további fertőzéseket okozva. Az apró, kialakuló gyümölcsön kezdetben vizenyős kerekded foltok, ezek elbarnulása, megfeketedése, majd a gyümölcs lehullása figyelhető meg. Későbbi fertőződés esetén a zöld dióhéj besüppedő foltossága, felrepedése, zsugorodása, elfeketedése jellemző. A magbél elbarnul, összeaszalódik, az ilyen termés rendszerint fent marad a fán. A kórokozó baktérium a fertőzött vesszők, ágak rákos sebeiben, továbbá a rügypikkelyek alatt telel. Esővel, széllel, rovarokkal és pollennel terjed, és tavasszal a gyakran vízzel borított növényi részek természetes testnyílásain (pl. sztómák) keresztül hatol be. A fertőzést elősegítik a sebek is (rovarrágás, jégverés).
Fomopsziszos kéreg- és termésfoltosság (Diaporthe eres, ivartalan alakja: Phomopsis juglandina)
Ez a gomba napjainkban már elég nagy gondot okoz a dióültetvényekben, óriási inokulumpotenciállal rendelkezik. A tünetek előfordulhatnak a vesszőkön, ágakon, a fiatal és az érett dióterméseken, továbbá a dióbélen is. A legnagyobb problémát a kéregfoltosodással, nekrózissal és ágelhalással okozza. Az ágak kérgén egyre nagyobbodó, vörösesbarna szegélyű, hosszúkás, sokszor vesszőölelő barna foltok alakulnak ki, amelyek a fás szövetekig hatolnak, majd elhal az ág.
A gomba a fiatal, 1-2 cm-es diótermést is megtámadhatja, ilyenkor ez barnán-feketén elszíneződik, elhal, lehull. Későbbi fertőzésnél a termésburok, de a csonthéj is foltosodik, „átmegy” a még puha csonthéjon, és a dióbél „penészedik”, elszárad. A kórokozót akkor a legkönnyebb felismerni, ha már létrehozza az ivartalan szaporítóképleteit, az ún. piknídiumokat, amelyek apró kidudorodások formájában szabad szemmel is érzékelhetők. Feltételezhető, hogy a piknídium-termőképletek, illetve a micélium az ágakban is áttelel.
Fómás felületi kéregnekrózis (Phoma juglandina)
Ez a gomba már nem okoz olyan súlyos és sokrétű tünetet, mint az előző. Csak a kéreg felületén található, és itt barna színű felületi fekélyesedést idéz elő. Termésen nem találkoztak vele. A kéregelhalás is csak részleges, teljes ágpusztulást nem figyelték meg. A gomba általában szaprotróf módon él (a már elhalt ágakat kolonizálja), de primer patogénként is felléphet. Ennél a kórokozónál is megfigyelhetők a piknídiumok dudorai a nekrózisos foltok környékén.
Termésburok barnulás, feketedés, korhadás, rothadás, magbélpenészedés, terméselhalás
Ez a tünetegyüttes, melyet több kórokozó is okozhat (pl. Fusarium sp., Aspergillus sp., Penicillium expansum, Alternaria sp., Trichothecium roseum, Epicoccum sp., Periconia sp., Cladosporium sp., Melanconium juglandinum, Diplodia juglandis, Colletotrichum sp.), jól ismert, de a kóroktani kérdések nem olyan egyértelműek. A termésfoltosodások kialakulásának nem csak baktérium és gomba okai lehetnek, itt már fellépnek rovartani kérdések is (pl. almamoly, dióburok-gabonalégy, vagy a legújabb károsító, a dióburok-fúrólégy). Továbbá mindenféle mechanikai hatás (jégverés, művelőgépek), amely sebzéssel jár, elindíthatja a jellegzetes tünetekkel járó folyamatot.
Amikor már nagyobb, barna-fekete korhadó-rothadó foltok jelentkeznek a még zöld dióburkon, akkor már rendszerint több kórokozó (és több szaprotróf faj) is jelen van. Óriási jelentősége van a gyors betakarításnak, feldolgozásnak, mert a betakarítás utáni termésfertőződések, kontaminálódások és befülledések is gyakoriak, különösen, ha több nap telik el a felszedés és a feldolgozás között.
Kártevők okozta problémák
A diófát számos kártevő is károsíthatja, amelyek szintén hozzájárulhatnak a korai levél- és terméshulláshoz.
Nyugati dióburok-fúrólégy (Rhagoletis completa)
A nyugati dióburok-fúrólégy megjelenése előtt talán az almatermésűek tűzelhalása, majd az amerikai lepkekabócák terjedése okozott utoljára igazán nagy ijedtséget a házikertesek körében. A dióburok-fúrólégy 2011-ben került elő Kőszeg külterületén és Nagycenken, és mára az ország számos pontján elterjedt. A cseresznyelégyhez hasonlóan a talajban báb alakban telel át. Innen június végén rajzanak ki a szárnyas imágók, és a párzásuk után a megtermékenyített nőstények a zöld termésburok bőrszövete alá tojják a tojásaikat.
A kifejlődő nyüvek a burok szövetében rágnak, itt fejlődnek, vedlenek, de a dióbélbe nem hatolnak be. Amikor a lárvák befejezik a fejlődésüket, lepottyantják magukat a talajra, és abba befurakodva bebábozódnak, így telelnek át. A nyüvek rágása nem okozna nagy gondot, de a megrágott terméshéjon keresztül baktériumok és gombák fertőzik meg a diószemeket. Később a bélbe is bejutnak a baktériumok, az is elfeketedik, akár 100%-os kárt is okozhat a légy és a nyomában megjelenő kórokozók. Hosszan, akár három hónapon át is rajzik, tehát védekezni is folyamatosan kell.
Almamoly (Cydia pomonella)
Az almamoly második nemzedéke támadja meg a diót. A lárva a dió köldökrészén befurakodik a termésbe, elfogyasztja a magbelet, majd a héjon belül szövedékes ürüléket és rágcsálékot hagy maga után. A lárva szövedékgubóban telel a fatörzs repedései között, amelyet összegyűjthetünk ősszel. Az almamoly a talaj és fakéreg mellett a hullott, összeszáradt gyümölcsben is képes báb formában telelni. A lehetséges fertőzési forrás, a mumifikálódott dió eltávolításával nagyban csökkenthetjük a következő éves fertőzés lehetőségét.
Levéltetvek (tarka diólevéltetű, sárga diólevéltetű)
A dión két levéltetű faj károsít leginkább. A tarka diólevéltetű a levélszínen szívogat csoportosan a főér mentén. Tojásuk a rügyek mellett, a zugokban telelnek. A sárga diólevéltetű a fonákon szívogat elszórtan. A levéltetvek jelenlétét a hangyák jelzik, akik a mézharmat miatt keresik fel ezeket a kártevőket.
Gubacsatkák (nemezes gubacsatka, szemölcsös gubacsatka)
A dió kártevői közé tartoznak még a gubacsatkák, amelyek közül két faj is károsít. A nemezes gubacsatka a fonákon fehér, nemezes foltokat képez, amely a színen erősen kidomborodik, de zöld marad. A szemölcsös gubacsatka a levél színén szemölcsszerű, piros színű kidomborodásokat alakít ki, ezek a terméshéjon is megjelenhetnek. Az apró, szabad szemmel nem látható atka a rügyben telel át, majd a rügyfakadás után kezdi meg a károsítást. A leveleken a szívogatás hatására a levélfelszín felé kidomborodó gubacsok jönnek létre.
A diófa védelme és a korai levélhullás kezelése
A diófa egészségének megőrzése és a korai levélhullás megakadályozása érdekében komplex növényvédelmi stratégiára van szükség, amely magában foglalja az agrotechnikai módszereket és szükség esetén a kémiai beavatkozásokat is.
Megelőző agrotechnikai intézkedések
A megelőzés minden esetben a legfontosabb. A dió általános jó kondícióban tartásával a növény természetes védekezési mechanizmusait ki tudjuk használni a károsítók ellen.
- Higiénia: A lehullott, fertőzött levelek és termések folyamatos összegyűjtésével és megsemmisítésével csökkenthetjük a lomb visszafertőzését. Az őszi lombhullás után ajánlott a dió leveleit komposztálni vagy elégetni. Habár sokan úgy gondolják, a dió levele nem komposztálható a benne található juglon nevű növekedésgátló anyag miatt, kiderült, hogy ez nem igaz. Érdemes külön tárolóban komposztálni a dióleveleket, mert lassabban bomlanak le, mint a többi lombhullató fa levele, de a komposztálódási folyamat végére a növekedésgátló anyagok elbomlanak, és a talaj tápanyag dúsítására veszély nélkül, kiválóan alkalmasak. A fertőzött termést és a nyüves burkokat azonnal el kell távolítani a fa alól, mert ezekben még élhetnek lárvák, amelyek a mi fáink alatt fognak bebábozódni.
- Talajművelés: A nyári - kora őszi gyakori gereblyézéssel, sekély talajforgatással is megzavarhatjuk a nyugati dióburok-fúrólégy bábozódását.
- Talajtakarással: A diófa alá kiterített ponyvával, és a ponyváról a lehullott diók és növényi maradványok összeszedésével is megakadályozhatjuk, hogy a lárvák a fáink alatt bábozódjanak. A lárvák összeszedésében segíthetnek a kapirgáló tyúkok is.
- Metszés: Fertőzött ágrészek kimetszése és elégetése, továbbá a rendszeres sebkezelés javasolt a fomopsziszos betegség ellen. A fertőzött hajtások lemetszése természetesen a fa korától és méretétől függ.
Kémiai és biológiai növényvédelem
A házikertekben az engedélyezett növényvédő szerek köre igen szűkös, emiatt is kell törekedni minden esetben a kórokozók és a kártevők felszaporodásának megelőzésére.
Lemosó permetezés
Őszi és tavaszi lemosó permetezéssel jelentősen csökkenthető a kártevők, kórokozók száma. Rügypattanás előtt érdemes a fákat rézhatóanyagú szerekkel lemosásszerűen lepermetezni. Erre alkalmasak a rézhidroxid, réz-oxiklorid hatóanyagú növényvédőszerek, amelyek egyébként is használhatóak a kertben. A Xanthomonas arboricola pv. juglandis és a Gnomonia leptostyla kórokozók ellen is hatékonyak a réztartalmú készítmények. A lemosó permetezést bőséges lémennyiséggel kell elvégezni.
Tenyészidőszakban alkalmazott permetezések
- Gombás és bakteriális fertőzések ellen: Tenyészidőszakban érdemes a permetléhez tapadásfokozó készítményeket adagolni (pl. a Heliosol vagy a Wetcit). A xantomonaszos betegség ellen biológiai növényvédőszer, a Bacillus amyloliquefaciens is alkalmazható. Virágzás után több fordulóval lehet védekezni június közepéig a gnomóniás betegség ellen, különösen csapadékos tavasz esetén növelve a permetezés gyakoriságát.
- Nyugati dióburok-fúrólégy ellen: A légy rajzását ragacsos sárgalappal és hozzá adott illatanyaggal lehet nyomon követni. A sárgalapokat a korona felső harmadába kell kihelyezni július elején. Kémiai növényvédelemre házikertben kevés lehetőség van. Kaolin hatóanyagú riasztószerrel (Surround WP) távol tarthatjuk a diólegyeket. Végső esetben marad az ökotermesztésben engedélyezett, spinosad vagy piretrin hatóanyagú rovarölőszerek használata csalétekkel kombinálva vagy anélkül. A Combi Protec csalétek bomló fehérjék szagát árasztja, és rovarölőszerrel keverve egy vékony sávban, a lomkorona felső-középső részét permetezik. A piretrin repellens (riasztó) hatással van a rovarokra. Az acetamiprid tartalmú Mospilan 20 SG is engedélyezett szabadforgalmú szer.
- Almamoly ellen: Az almamoly elleni védekezést júniusban el kell kezdeni, amennyiben almástermésű fák is vannak a kertben. Ajánlott a FULL 5 CS készítmény. A kémiai védekezést mindig a moly rajzásához kell igazítani, ebben feromoncsapdák segítenek.
- Levéltetvek ellen: A kis kolóniák megjelenésekor érdemes vegyszeresen védekezni, megelőzve ezzel a tömeges elszaporodásukat. Az egész vegetációs időszakban szükséges az ellenük való védekezés, amelyet például FULL 5 CS-sel és SPILAN 20 SG-vel elvégezhetünk. Fokozhatjuk a permetezőszer tapadását és hatását, ha tapadásfokozót keverünk a permetlébe.
- Gubacsatkák ellen: Általában nem indokolt a kémiai védekezés ellenük, mivel a nemezes bevonat kellő védelmet nyújt az atkáknak, így a növényvédő szerek sem végeznének nagy pusztítást. Idősebb, beteg fákon könnyebben felszaporodhatnak.
Speciális kezelések
A súlyosan fertőzött fa állapottól függően, többszöri permetezéssel gyógyítható. Május végétől érdemes fokozottan figyelni növényvédelemre, és ezt folytatni a csonthéj kialakulásáig, ezután már ellenállóbb a dió.
tags: #dio #korai #levelhullas