A dió (Juglans), a diófélék (Juglandaceae) családjába tartozó nemzetség, a magyar konyha egyik legismertebb és legkedveltebb csonthéjas gyümölcse. Nem csupán sütemények töltelékeként használatos, számtalan magyar édesség alapanyaga, hanem salátákba, húsételek mellé is kiválóan illik, és a fája is rendkívül értékes. A dió egy csonthéjashoz hasonló, zárt kupacsú makk, melynek termése 65%-ban zsírból, 15%-ban fehérjéből áll, alacsony szénhidráttartalma pedig főként rostokból tevődik össze.
A dió beszerzése és tárolása
Bár a dió egész évben kapható, a fő szezonja ősszel van, ilyenkor érik be és hullik le az éves termés. Az ünnepi időszakra már ki is szárad, és készülhetnek belőle az ünnepi csemegék. Egész évben kapható őrölve, de egészben is, szezonjában pedig kimérve is megvásárolható. Ha tehetjük, piacon, hazai őstermelőktől szerezzük be. Fontos, hogy vásárlás előtt szagoljuk meg: ha avasnak érezzük, ne vegyük meg!
A darált dió hámozott dióbélből készült magőrlemény, amely frissen darálva a legízletesebb és legaromásabb. A frissesség megőrzése érdekében érdemes közvetlenül felhasználás előtt darálni, mert az olajtartalom miatt gyorsabban avasodhat. Nagyobb mennyiséget egész dióbél formában érdemes vásárolni az eltarthatóság miatt. Rövid távon légmentesen zárva, hűvös, fénytől védett helyen 1-2 hétig tárolható. Hűtve vagy fagyasztva a magas olajtartalom miatt hűtőben 1-2 hónapig, fagyasztóban 4-6 hónapig is eltartható, de védjük a levegőtől és a hőtől, kis adagokra porciózva tároljuk.
5+1 tárolási tipp Zaják Ildikótól
A dió egészségügyi hatásai
A dió igazi értéke az Omega-3 zsírsavban rejlik, dobogós a növényi Omega-3 zsírforrások között, mely elengedhetetlen szervezetünk számára, de annak önálló előállítására nem képes. A dió rengeteg szuper élettani hatással rendelkezik: parazitaölő, vértisztító, serkenti az emésztőszervek munkáját. Kutatások szerint napi 50 gramm elfogyasztása nagy mértékben csökkentheti a szívbetegségek kialakulásának esélyét és a vér koleszterinszintjét. Leveleiből készült főzetét régen fejtetű ellen és hajszínezőként is használták.
Magas energiatartalmának köszönhetően fáradtság ellen is bevethetjük. Kalóriatartalma nem alacsony, 654 kcal / 100 g, de ettől az értéktől nem kell megijedni, ennek oka a dió kiemelkedő zsírsavtartalma, amelynek ~70%-a a szervezetünk működését segítő többszörösen telítetlen zsírsav.
A dió A- és E-vitaminban gazdag, de megtalálható benne a B-vitamin is. Levele frissen nagy mennyiségű C-vitamint tartalmaz. A dióban található szelén a szívizomgyengeség ellen kiváló, de ne feledkezzünk meg immunerősítő szerepéről sem. A dió gazdag Omega-3 zsírsavakban is, melyek segítenek a szív- és érrendszeri betegségek megelőzésében, továbbá hozzájárulnak az erek állapotának javulásához is. A dió támogatja az agyműködést, sőt, még a koncentrációs képességet is növeli, azonban fogyasszunk belőle mértékkel, hiszen igen magas kalóriatartalma van.
A dió a konyhában: Édességek és sós ételek
A dió, különösen a darált dió karakteres, enyhén édeskés-diós aromájával és zsírosságával gazdagítja a süteményeket, töltelékeket és krémeket. Kiváló kötő- és ízfokozó alapanyag bejglihez, zserbóhoz, rétesekhez, piskótákhoz és pohárdesszertekhez.
Darált dió felhasználása
A darált dió elkészítése és kezelése egyszerű. Száraz, kihűlt dióbelt darálóval vagy aprítóval rövid, pulzáló üzemmódban őröljünk, hogy ne melegedjen és ne olajosodjon ki. Száraz serpenyőben vagy 150-160 °C-os sütőben enyhén megpirítva felerősödik az aromája; darálás előtt vagy után is elvégezhető. Ízesítéshez cukorral, mézzel, citrushéjjal, fahéjjal, vaníliával és rummal klasszikus bejglitöltelék készíthető; tejszínnel vagy tejjel lazítható. Krémekhez finomabbra, morzsásabb töltelékhez kissé durvábbra daráljuk.
Diós édességek:
- Diós bejgli töltelék: A darált dió elengedhetetlen a karácsonyi ünnepi asztalról.
- Zserbó: Diós-lekváros rétegei a magyar cukrászat klasszikusává teszik.
- Diós palacsinta és aranygaluska: Gyermekkorunk kedvencei.
- Mézes-diós pohárkrém vagy trifle: Könnyed és elegáns desszert.
- Diós linzer, kifli, muffin, piskóta: Sokoldalúan felhasználható sütemények.
Például, egy egyszerű diós süteményhez: a hozzávalókból tésztát gyúrunk, hengert formázunk belőle, és egy éjszakán át hűtőszekrényben „pihenni hagyjuk”. A hengerből tallérokat szeletelünk, fél diót nyomunk rá díszítésnek, és minden darabra egy kevés mézet csurgatunk. 175 fokon aranybarnára sütjük.
Diós sós ételek:
- Panírhoz keverve: Különleges ízt ad a rántott húsoknak, zöldségeknek.
- Zöldfűszeres-diós morzsa halra vagy zöldségekre: Ropogós és aromás feltét.
- Kencékbe: Például sajtkrém, sültpaprika-krém dúsítására.
- Diós-tejszínes tészta: 100 gr dióbelet, 100 gr parmezánt és 5 ek dióolajat turmixolunk, majd hozzákeverünk 2 dl tejszínt. Sóval, borssal ízesítjük, és a kifőtt tésztával jól összekeverjük.
Zöld dió: Különleges csemegék alapanyaga
A zöld dió, bár hosszú időnek kellett eltelnie, míg igazán népszerűvé vált, manapság már számos étel kiegészítőjeként is fogyasztható, és még egészséges is. Nem véletlen, hogy már a honfoglaló magyar őseink is gyűjtötték. A zöld dió június végétől július végéig gyűjthető, csak addig fogyasztható, amíg a belseje puha, csonthéja még nem fejlődött ki. Kiváló borok, likőrök, olajok és lekvárok készülhetnek belőle.
Dióbor és diólikőr
A dióbor és a diólikőr nagyon népszerű étvágygerjesztő italok, habár hazánkban még kevéssé ismertek. Az elkészítésük ráadásul igazán egyszerű, így bátran belevághatunk, hogy elkészítsük ezeket a különleges italokat. Fontos, hogy a bort és a likőrt is még éretlen, „lágy" dióval készítik, amelynek még nem keményedett meg a csontos héja, és amelyben a bél még lágy, zselatinszerű. A megfelelő állapot június végétől július végéig tart. Az ital különlegességét az íze mellett kiváló illata adja, melyet szintén a zöld diónak köszönhetünk.
Dióbor recept:
- Hozzávalók: 7 liter vörösbor, 1 liter tömény alkohol, 22 db zöld dió, 1,3 kg cukor.
- Elkészítés: Egy ballonba töltsük bele a vörösbort, az alkoholt, a cukrot és a négyfelé vágott zöld diókat. Hagyjuk érni 1-2 hónapig, szűrjük le, majd érleljük tovább még 2 hónapig. Ezután már nincs is más dolgunk, mint palackokba tölteni és élvezni csodás ízét.
Diólikőr recept:
- Hozzávalók: 70 db zöld dió, 3 liter pálinka, 6 g fahéj, 6 g szerecsendió, 3 db szegfűszeg, 1 kg cukor és fél liter víz.
- Elkészítés: A diókat vágjuk ketté és kaparjuk ki belőlük a belsejét. A zöld részt zúzzuk péppé, majd adjuk hozzá a fűszereket és tegyük az egészet egy jól zárható üvegbe. Öntsük rá a pálinkát, majd tartsuk hűvös helyen 6 hétig. Szűrjük le, majd készítsünk szirupot a vízből és a cukorból, amit öntsünk a leszűrt italhoz. Ezután pihentessük 8 hétig, szűrjük le és palackozzuk.
Zöld dióból készült lekvár és szirup
A zöld dióból készített szirup jelentős vastartalommal bír, a népi gyógyászat szerint máj-, gyomor- és vértisztító, gyomorerősítő, fertőtlenítő hatású, segíti a vérszegénység, levertség elleni küzdelmet. Nem állítható, hogy zöld dióból könnyű lekvárt főzni, de érdemes megpróbálni, mert ha sikerül, páratlan kulináris élményben lehet részünk.
Zöld diólekvár recept:
- Előkészítés: A diót alaposan mossuk meg, majd vágjuk le a végeit. Villával szurkáljuk át a diók mindkét oldalát, majd helyezzük őket egy nagyobb befőttes üvegbe, és öntsünk rá bőségesen vizet. A diót áztassuk legalább 10 napig. A 2-3. áztatási napon szurkáljunk a dióba fahéjat és szegfűszeget, és így áztassuk tovább.
- Főzés: Az áztatási idő után a diókat vágjuk apróra, és tegyük fel főni. Egy másik edényben készítsük el a szirupot: tegyük fel főni a vizet, adjuk hozzá a cukrot, a citromlevet, a citromhéjat, a citromsavat. Folytonos keverés mellett főzzük, míg besűrűsödik. A lekvárt forrón sterilizált befőttes üvegekbe adagoljuk, lezárjuk és fejre állítjuk.
Egy régi recept szerint: Gyenge de nagy diókat hámozzunk meg a külső zöld héjától, hogy meg ne barnuljon; tegyük jó savanyú citromos vízbe. Ha mind meghámoztuk, főzzük fel kissé cukros vízben s mikor félig puha lett, tegyünk közé citrom- és narancshéját, szegfűszeget és fahéját. Mindezt üvegbe rakva, öntsünk reá egészen sűrű szirupot, kössük be s főzzük fel meleg vízben, mint egyéb befőttet szokás.Vagy száz darab közép nagyságú diót áztassunk be hideg vízbe. Reggel és estére mindég friss vizet öntsünk reá. De előbb kötőtűvel szurkáljuk össze a négy oldalát. Három hétig áztatva szépen megbarnul és elveszíti erős keserűségét. Ekkor minden dióba szúrjunk egy szegfűszeget, egy darabka fahéjat, egy kis citrom és narancshéjat. Ha mind elkészítettük, főzzük fel kevés ideig vízben, de ügyeljünk, nehogy igen megpuhuljon vagy nagyon megráncosodjék. Szedjük ki a vízből és tegyük másfél kiló cukorból főzött egészen sűrű szirupba; ebben is főzzük fel kevéssé. Befedve hagyjuk úgy egy éjjen át, azután a diót rakjuk üvegbe és a levét sűrűsítsük addig, a míg méz formán fonódik. Ha ilyen a lé, öntsük az üvegben lévő dióra s az üveget kössük be hólyaggal.
5+1 tárolási tipp Zaják Ildikótól
A diófa, mint kerti ékesség
A diófa lehet a kerted ékessége, mely sok generációnak nyújthat árnyékot. Nem véletlen, hogy a gyermekek születésekor még ma is élő hagyomány diófát ültetni. A diófa pedig együtt cseperedik a gyermekkel és végigkíséri élete folyamán.
Diófa ültetése
A legegyszerűbben akkor juthatunk hozzá a zöld dióhoz, ha diófa van a kertünkben. Azonban, mivel nem kis fáról van szó, előtte gondoljuk át, hol találunk neki olyan helyet, ahol nem lesz zavaró és jól el fog férni akkor is, amikor már elérte a teljes pompáját. A diófa lombhullató, egylaki fa, élettartama akár 150 év is lehet.
A diófa talajigénye nem összetett. Nagyon kedveli a meszes, humuszos, jó vízellátottságú talajokat, de az átlagos kerti földben is jól fogja magát érezni. A nagyon laza homokos, vagy a túl kötött, agyagos talaj nem a legmegfelelőbb számára. Mivel a diófa terebélyes gyökérzetet és hatalmas lombkoronát fog növeszteni, a kert egyéb fáitól, a kerítéstől és az épületektől legalább 10 méter távolságra kell elhelyezni. A dió fiatalon fagyérzékeny.
Az ideális ültetési idő a dió esetében ősszel vagy tavasszal jön el. A gödörnek akkorának kell lennie, hogy a diófacsemete gyökerei kényelmesen elférjenek benne. Alulra ajánlott egy vastag réteg szervestrágyát vagy komposztot helyezni, amellyel sokat tehetünk a csemete gyors fejlődéséért. Ezt azonban mindig fedjük be egy vékony réteg földdel, hogy a diófa gyökerei ne érintkezzenek vele közvetlenül, mert az kárt tehet benne. A szabadgyökerű csemete esetén gyökérmetszés nem szükséges az ültetés előtt, azonban a sérült, elszáradt gyökérdarabokat ajánlott lemetszeni. Az ültetés előtt áztassuk a csemete gyökerét egy vödör vízbe egy napra, így az kellő nedvességet tud felszívni. A gödör betemetésekor a fa tövének felkupacolásával meg tudjuk előzni a csemete hajszálgyökereinek eltépődését. A konténeres diófa esetében emeljük azt ki az edényéből, majd úgy helyezzük a gödörbe, hogy földjének felszíne egy síkban legyen a környező talajjal.
Diófa metszése
A diófa esetében egyáltalán nem mindegy, mikor kerül sor a metszésre. A diófát ugyanis csak augusztus végétől szeptember elejéig szabad metszeni. Ha ezt nem tartjuk be, és tavasszal metszenénk meg, a nagy gyökérnyomás miatt olyan sok nedvet veszítene el, hogy szinte elvérezne. A száraz ágaktól az év bármely időszakában megszabadulhatunk, ez a szabály csak az élő ágak metszésénél alkalmazandó.
A diófák koronája általában tökéletesen szabályos, így koronaalakító metszésre nincs szükségük, de mivel hatalmas fáról beszélünk, így könnyen előfordul, hogy zavaróvá válik a diófa egyik ága, hiszen átlóghat a szomszédba, vagy éppen a tetőnkre. A diófa hatalmasra tud nőni, a magról kelt példányok akár 20-30 m magasra is nőhetnek, a koronájuk átmérője pedig elérheti akár a 20 métert is.
A diófát meg kell metszeni az ültetésekor. Ezt a három kiválasztott vázág visszametszésével kezdjük, melyeket 20-30 cm-esre kell megrövidíteni. A sudarat a legmagasabban lévő vázág fölött 25 cm-rel kell visszavágni. A diófa az ültetését követő első két évben gyengén hajt ki, és csak a harmadik évtől kezdődik meg a rendes növekedés. A fenntartó metszés során a fő szempont a termőrészek megújítása, a kiegyensúlyozott koronaszerkezet megtartása és hogy az ágak elegendő fényt kapjanak a koronán belül. Ha túl sűrűek az ágak, akkor jóval kevesebb lesz a termés.
5+1 tárolási tipp Zaják Ildikótól
A dió, mint kulturális szimbólum és egyéb felhasználási módok
A dió számos kultúrában a termékenység szimbóluma. Az ókori Rómában Jupiter fájaként tisztelték, és a házasságkötések alkalmával az ifjú párra diót hintettek, hogy gazdag gyermekáldásban részesülhessenek. A földre hulló diók csörgése pedig jelezte a házasság sikerét. De a dió ezen kívül még a hosszú életet, az örök fiatalságot, a szerelmet is jelképezi.
A dió egyik leghasznosabb fafajta, hiszen felhasználható minden „porcikája”. Fáját szívesen használják fafaragók, asztalosok, levele, a dió burka és termése pedig igen sokrétűen felhasználható. A szürkésbarna diófa igen jó minőségű, bútorfaként hasznosítják. A dióhéj kémiailag semleges, nem mérgező, ráadásul természetes úton bomlik le, így nem terheli a környezetet. A dióhéjból készült teát ajánlott a cukorbetegeknek fogyasztani.