A ’70-es és ’80-as évek Magyarországa, bár a keleti blokk része volt, mégis egy sajátos és vibráló divatvilággal rendelkezett, melynek középpontjában a manökenek, fotómodellek álltak. Ez az időszak sokak számára az „Aranykor” volt, ahol a divat nem csupán ruhák, hanem egy életérzés, egyfajta lázadás és önkifejezés eszköze is volt.
A manöken és a fotómodell: Két különböző világ
Fontos különbséget tenni a manöken és a fotómodell között, még ha a köznyelv hajlamos is szinonimaként használni a két kifejezést. Aki csodálatosan fest a kifutón, nem biztos, hogy fotogén is, és fordítva: akiről gyönyörű fotókat lehet készíteni, nem feltétlenül született manöken. A kifutók és a kamerák világa más-más adottságokat és készségeket igényelt.
Kertész Éva, a kifutók sztárja
Kertész Éva a ’70-es évek elején vált keresett fotómodellé, majd az egyik legfoglalkoztatottabb manökenné. Pályafutása 1972-ben kezdődött, amikor egy ismerőse által készített fotók elnyerték az MTI fotóstúdiójának tetszését. Bár ekkor még gimnáziumba járt, és a munka miatt sokat hiányzott, 1974-ben sikeresen leérettségizett. A továbbtanulás helyett a modellkedést választotta, ami hosszú és sikeres karrierhez vezetett. Kertész Éva 1975-ben ment férjhez Pelles Péter Pál zenész-zeneszerzőhöz, akivel sok időt töltöttek külföldön. Szakmája legkiválóbb fotósaival dolgozott együtt, mint például Horling Róbert, Bara István, Lengyel Miklós, Tóth József (Füles), Fenyő János vagy Módos Gábor. A divatbemutatók hangulatát szerette a legjobban, melyek keretében sokat járt a keleti blokk országaiban, de Nyugatra, sőt egészen különleges helyekre, például Mongóliába, Kuvaitba, Kazahsztánba is eljutott. Szerencsésnek mondhatta magát, mert akkor dolgozhatott, amikor még nagyon megszűrték azt, hogy ki lehet modell. Így szinte minden reprezentatív bemutatón, például a Rotschild Szalon igazán elegáns eseményein is ismerős lányokkal dolgozott együtt. Éva szabályos szépség volt, akiből harmónia és kiegyensúlyozottság áradt. Soha nem volt rámenős vagy erőszakos, sem beképzelt, szerettek vele dolgozni a kolléganői és a kamera túloldalán állók is. 1988-ban megszületett második lánya, Réka, és ezután már kevesebbet vállalt, a család volt a legfontosabb. 1996-tól 2020 márciusáig sportklubokban dolgozott fitneszasszisztensként, majd a Covid-19 is közrejátszott abban, hogy befejezte ezt a munkát. Azóta unokáival, a négyéves Zoéval és a húsz hónapos Dalmával tölti szabadideje nagy részét.
Kristyán Judit és a '70-es, '80-as évek sztárjai
Kristyán Judit szintén a '70-es és '80-as évek ünnepelt manökenje és fotómodellje volt. Az "Aranykor" számos kiemelkedő alakja közül sokan még ma is közöttünk vannak, és mesélni tudnak erről az időszakról, fotóanyagaik is vannak. Ilyen például Vámos Magda MDI divattervező, ma a Magyar Divatszövetség Elnöke, vagy Schmidt Bea, Felkai Anikó, Diós Kati sztármanökenek, akik nélkül egy nagybemutató nem létezett. A tervezők figyelembe vették a lányok karakterét, magasságát, ruhaméretét, hajuk színét, arcuk formáját és egyéniségüket, és úgy próbálták összeállítani a névsort, hogy a megrendelőik és vevőkörük elégedettek legyenek, megtalálják a hasonló típust, mint ők maguk.
A divat ízlésformálói és a nagy bemutatók
Alapvetően két intézet diktálta Magyarországon a divatízlést, az OKISZ Labor és a Magyar Divatintézet. Ők szerveztek nagyobb divatbemutatókat, úgynevezett trendbemutatókat minden ősszel és tavasszal. Fontos tényezőnek számított a Rotschild Szalon is.
Rotschild Klára és a legendás szalon
Rotschild Klára szalonja a luxus és az elegancia szinonimája volt. Vevői között a kor hírességei éppúgy megtalálhatók voltak, mint a politikai elithez tartozó asszonyok. Kádár János felesége, Tamáska Mária is törzsvendég volt, bár puritán jelleme miatt nem sokat adott a külsőségekre. Josip Broz Tito neje, Jovanka viszont magas, karakán hölgy volt, akinek saját próbabábuja állt a szalon egyik sarkában. Ezt a bábut minden évben kissé kerekebbre tömték, hogy hűen mutassa az asszony alakját, ahogy hízott. Amikor Jovanka Rotschild Kláránál járt, a szalonban privát bemutatót rendeztek neki.
Az OKISZ Labor és a férfidivat
Az OKISZ Labor művészeti vezetője, Várnai Zsóka nevéhez fűződik Hargitay Gábor modellkarrierjének elindítása is. A hatvanas évek végén két vízilabdás barátjával nézte az iparszövetség, az OKISZ ruhatervező laboratórium bemutatóját az Intercontinental szállóban, amikor Várnai Zsóka odalépett hozzájuk. Hargitay Gábort alkalmasnak találták, rögtön méretet is vettek róla, ott tartották. Az indulásba belejátszott gyerekkori barátja, Szécsi Pál példája is, aki szintén manökenkedett, mielőtt énekesként felfedezték. A férfi modellek, manekenek persze a szocializmusban is jóval kevesebben voltak, mint a nők. Sokat foglalkoztatott férfi modell legfeljebb nyolc-tíz lehetett, mondja Vinkovich László, akit egy, az MTI-nél modellszervezővé lett volt gimnáziumi osztálytársa hívott először próbafelvételre egy utcai találkozás után.
A manökenek élete és a haknik világa
A manökenek kiváltságos helyzetben voltak, népszerűségük az utcai plakátok, mozi- és tévéreklámok, valamint olyan lapok, mint az EZ A DIVAT, Nők Lapja, Lobogó, FÜLES, Átváltoztatjuk Magazin, EZ A DIVAT ÉVKÖNYV és Magyar Ifjúság révén növekedett. Felismerték őket az utcán, szórakozó, nyilvános helyeken, autogrammot kértek tőlük, örültek a találkozásnak, hasonlóan egy Cannes-i Filmfesztivál sztárjaihoz.
Magyar retro
Bérezés és karrierlehetőségek
A korabeli OKISZ Értesítő kiadványokból forintra pontosan nyomon lehetett követni a modellek bérezésének alakulását. A munkaügyi miniszter hivatalos, aprólékos utasításokban szabályozta az összegeket. 1970-ben például a munkaviszonyban foglalkoztatott manekenek és fotómodellek alapbére havi 1150-2200 Ft között állapítható meg. Előírták, mennyi jár az egyszeri fellépésért (50-150 forint) és az alakra készített ruha próbájáért, ráadásul külön, ha az több részből álló öltözék, mondjuk, kosztüm (ez esetben 40 forint), külön, ha csak egy szoknya vagy egy blúz (15 forint). Pár évvel később, 1977-ben, amikor már volt tanfolyam és lehetett vizsgát tenni, megkülönböztették a vizsgával nem rendelkező és a vizsgázott manekeneket. Utóbbiak jobban kerestek, az alapbérük 1500-3000 forint lett, de ezen felül egy első kategóriába sorolt, vizsgázott maneken akár 300 forintot is kaphatott egy fellépésért. Összehasonlításul: 1977-ben a Hotel Békében 9 forint 30 fillér volt a gesztenyepüré habbal és 28 forint 40 a cigánypecsenye. A havi átlagkereset 3413 forint volt. "Minden annak a kérdése volt, hogy mennyit akartál dolgozni" - mondja Tálas Kati.
A haknik jelentősége
Látványosak voltak az elegáns szállodákban évente kétszer, ősszel és tavasszal megrendezett nagy trendbemutatók, de a manekenek igazából nem ezekből éltek, hanem a haknikból. Ezekkel lehetett igazán keresni. A vidéki fellépések arról szóltak, hogy bemutassák a leendő vásárlóknak a helyi áruházban kapható modelleket. A bemutatókat művelődési házakban, kultúrtermekben, színházakban rendezték meg, és korántsem csak a ruhák voltak a középpontban: egész estés műsorok voltak ezek az Országos Rendező Iroda szervezésében a kor legjobb nevű előadóival, zenészekkel, humoristákkal, táncdalénekesekkel. A közönséget alapvetően nem is a divat vonzotta be, hanem a szereplők. Egy példa 1972 tavaszáról a veszprémi Petőfi Színházból: "A VEDITEX Kereskedelmi Vállalat és az OKISZ Labor legújabb tavaszi és nyári ruhamodelljeit - a legfrissebb női, bakfis- és férfidivatot - valamint az Észak-dunántúli Textilnagykereskedelmi Vállalat fürdőruha-kollekcióját mutatták be az OKISZ Labor manekenjei. A divatbemutatót Molnár Margit konferálta. A majdnem háromórás szórakoztató műsorban többek között fellépett Zalatnay Sarolta, Szécsi Pál, Szegedi Molnár Géza, a Balikó nővérek, a Mini és a Kék Csillag együttes. A műsoros divatbemutató nagy érdeklődést váltott ki, a délutáni és esti előadáson is telt ház volt a Petőfi Színházban." "A legszebb éveim voltak. És nemcsak nekem, hanem mindenkinek, aki benne volt" - mondja erről a bemutatózós korszakról Vinkovich László.
A képzések és az oktatás
Jó ideig nem kellett itthon semmiféle intézményesített képzés ahhoz, hogy valaki modellként, manökenként dolgozhasson. Szedres Mariann például, akiből később a Centrum Áruházak arca lett, már azok közé tartozott, akik elvégezték az Állami Artistaképző Intézetben először 1974-ben elindított tanfolyamot (ő 1979-ben). Aki sikeresen levizsgázott a végén, az nemcsak oklevél birtokosa lett, hanem a személyi igazolványába is bekerült, hogy szakképzettsége: manöken, fotómodell. "Sok fiatal lány álma, vágya a pódium, az új ruhákat bemutató emelvény a reflektorok kereszttüzében. Az Állami Artistaképző Iskola keretében működő manekenképző tanfolyamon divattörténetet, gimnasztikát, pantomimot, színészmesterséget, divatkapcsolatot, színpadi mozgást és jazztáncot tanulnak a leendő manekenek. Ötven-hatvan jelentkezőből esetenként húszat vesznek föl. A nemzetközi maneken testarányméretek döntenek. A körülbelül százórás tanfolyamért 1800 forintot fizetnek a résztvevők. Van közöttük technikus, laboráns, gépírónő, titkárnő, idegenvezető és háztartásbeli. Sokféle, de egyben közösek: szeretnének manekenek lenni" - lehetett olvasni a Képes Újságban 1976 decemberében, a képzésről közölt képes összeállításban.
Az EZ A DIVAT lap és a média szerepe
Az EZ A DIVAT lap volt a fő hírforrás, egyedülálló volt az országban, annak főszerkesztője Zsigmond Márta volt abban az időben, amikor a titkárnőként, majd fotómodellként és manökenként is dolgozott. A lap nagyban hozzájárult a manökenek és a kor divatjának népszerűsítéséhez. A fotósoknak is voltak kedvenceik, de ez nem jelentette azt, hogy sztármanökenek voltak, csak gyakrabban jelentek meg a lapokban, gyakrabban, mint általában.
A divat mint a lázadás és az önkifejezés eszköze
A divat félelmetes erő, hiszen bármilyen ártalmatlannak tűnnek is a szabásminták, ruhaanyagok, cipők és egyéb kiegészítők, minden korban és időben erősebbek a határzáraknál, ideológiai elvárásoknál. A blue jeans, ami nálunk valamiért farmernadrág néven került be a köztudatba, még ezzel a furcsa névvel is a lázadás szimbólumává vált. A divat paradoxona, hogy az egyéniséget, egyediséget próbáljuk kifejezni vele, lehetőleg úgy, ahogy azt rajtunk kívül is rengetegen teszik. Érdemes felismerni, hogy állami divat nincs. Központilag csupán olyan elvárásokat lehet megfogalmazni, amiket divatos semmibe venni, sőt kinevetni. Hiába esett ki a füstszűrős Symphonia - a köznyelvben Szimfi - Kádár János szájából, ahogy a Habselyem Kötöttárugyár kreációját vizslatta Sütő Enikő hátsó felén, látszik az arcán, hogy beletörődött: úgyis mindenki azt vesz fel és le, ami neki tetszik. Ha valaki szorgosan követi a divatot, pár hónap múlva úgyis más fog tetszeni neki, arra a kis időre meg minek beleszólni.
A magyar divat aranykorának öröksége
A magyar divat "Aranykora" számos felejthetetlen emléket és ikonikus alakot hagyott maga után. A manökenek, fotómodellek és divattervezők hozzájárultak ahhoz, hogy a szocialista Magyarországon is létezzen egy sajátos, kreatív és népszerű divatvilág, amelynek hatása a mai napig érezhető. A '70-es és '80-as évek divatja nem csupán ruhákról szólt, hanem egy korszak hangulatáról, lehetőségeiről és kihívásairól, melyeket a ma embere is büszkén idéz fel.