Bolygónk lakosságának rohamos növekedése soha nem tapasztalt mértékű igényt támaszt az élelmiszer-termeléssel szemben, miközben környezetünk állapota romlik, és klímánk is kedvezőtlenebb irányba változik. Nagy kérdés, hogyan lehet a mind nehezebbé váló feltételek között nemcsak elegendő mennyiségű, hanem megfelelő minőségű, biztonságos és nyomon követhető élelmiszert hatékonyan előállítani, méghozzá úgy, hogy ezzel a környezetet a lehető legkisebb mértékben terheljük. Az „Innovatív takarmányozás” című kötet nem kevesebbre vállalkozik, mint hogy megválaszolja e kérdést, legalábbis az állati eredetű élelmiszer-alapanyagok vonatkozásában. Az élelmiszerbiztonság szempontjából különösen fontos a dioxinok és poliklorozott bifenilek (PCB-k) kérdése, melyek káros hatásai miatt szigorú szabályozás és ellenőrzés vonatkozik rájuk.
Mi is az a dioxin és a PCB?
A dioxinok és a poliklorozott bifenilek (PCB-k) az úgynevezett perzisztens szerves környezeti szennyezők (POP-k) csoportjába tartoznak. Ezek a vegyületek lipofil szerkezetük miatt hajlamosak a bioakkumulációra.
Dioxinok: Nem szándékosan előállított mérgező vegyületek
A dioxinok olyan szerves környezeti mérgek, amelyek klórt tartalmaznak. Ezeket a mérgeket nem szándékosan állítják elő, hanem klór jelenlétében történő égési reakciók során keletkezhetnek, például lakóépületek fűtésekor, hulladékégetéskor, vulkánkitörésekkor és erdőtüzekben, valamint különböző magas hőmérsékletű ipari folyamatokban, például a kohászati iparban. A dioxinok a szénhidrogének nem teljes égése során keletkeznek klór jelenlétében. Magas olvadáspontjuk van, és stabilak savakkal és lúgokkal szemben. Éppen ezért rendkívül tartósak a környezetben. Ma a dioxin főként az égésből származik, és 210 különböző dioxinvegyület létezik, amelyek közül 17 különösen mérgező. Ezek a vegyületek általában kémiai vegyületek (például növényvédő-szerek) előállítása során keletkeznek melléktermékként, illetve képződhetnek bizonyos égési folyamatok (ipari tevékenység, hulladékégetés, erdőtüzek) során is - mondta el Vadasi Tamás, a WESSLING Élelmiszerbiztonsági Üzletágának vezetője.
PCB-k: Ipari vegyi anyagok, amelyek közül néhány dioxin-szerű
A poliklorozott bifenilek vagy PCB-k olyan ipari vegyi anyagok csoportja, amelyeket az 1920-as években fejlesztettek ki. Ezeket a mérgeket iparilag állították elő, és többek között elektromos transzformátorokban és kondenzátorokban, hidraulikus rendszerekben, vágóolajokban, kenőanyagokban, festékekben, szigetelőüvegekben és műanyagok lágyítására használták. Kétféle PCB létezik: a dioxin-szerű (dioxin-szerű PCB-k) és a nem dioxin-szerű (nem dioxin-szerű PCB-k). A 209 különböző PCB-vegyület közül 12-t dioxin-szerű PCB-nek neveznek, mivel hasonlóan hatnak, mint a dioxin. A PCB-ket nagy mennyiségben gyártották, egészen addig, amíg az anyagokat az 1980-as években be nem tiltották.
Dioxinok és dioxin-szerű PCB-k: Együtt értékelendő környezeti mérgek
A dioxinok és a dioxin-szerű poliklorozott bifenilek (rövidítve dl-PCB) 29 vegyület megnevezése, amelyek mindegyike hasonló toxikus hatásokkal és egészségügyi kockázatokkal jár, ezért külön-külön és együttesen is értékelik őket. A dioxinok és a dioxin-szerű PCB-k olyan mérgező környezeti szennyezők, amelyek mindenhol megtalálhatók.
Hogyan jutnak be a dioxinok és PCB-k az élelmiszerekbe és az emberi szervezetbe?
Ezek az anyagok zsírban oldódóak, lassan bomlanak le, és felhalmozódnak a táplálékláncban, valamint a halak, állatok és emberek szervezetében. Ezért főként zsíros élelmiszerekből vesszük fel ezeket a környezeti mérgeket.
Az élelmiszerek a fő expozíciós forrás
Az emberek elsősorban az általuk fogyasztott élelmiszereken keresztül vannak kitéve ezeknek az anyagoknak. A dioxinok és dl-PCB-k expozíciójának túlnyomó része (több mint 90%-a) az elfogyasztott élelmiszerekből származik. A dioxinok és PCB-k alacsonyabb koncentrációban fordulnak elő számos különböző élelmiszertípusban, különösen a húsban, tojásban, tejtermékekben, halban és kagylóban. Legtöbb dioxin és PCB az ipari területek közelében élő sovány halak májában található. Az agráriumban és az élelmiszerek között főként a zsíros, olajos termékekben és azok alapanyagaiban fordulhatnak elő nagyobb mennyiségben. Az emberi dioxin-terhelés 90%-a élelmiszerekkel jut a szervezetünkbe, ennek zöme (az összes bevitel 80%-a) állati eredetű élelmiszer (hús, tej, tojás, hal). A növények közül a magasabb olajtartalmú növények (repce, napraforgó) jellemzően nagyobb mennyiségben tartalmaznak dioxint, mint alacsonyabb olajtartalmú társaik. A legmagasabb dioxin- és dioxin-szerű PCB-szintet zsíros halakban, halmájban és rákok barna húsában találjuk.
Felhalmozódás a szervezetben
A dioxinok zsírban jól oldódnak, ám vízben annál rosszabbul oldódó vegyületek. A szervezetből csak kis mértékben tudnak távozni, így ott felhalmozódnak, akkumulálódnak - emelte ki Vadasi Tamás.
Egészségügyi kockázatok és hatások
A dioxinok és dioxin-szerű vegyületek széles skálájú nem kívánt egészségügyi hatásokat okozhatnak, beleértve a reprodukciós és fejlődési problémákat, szív- és érrendszeri betegségeket, megnövekedett cukorbetegség kockázatát és fokozott rákveszélyt.
Akut és krónikus hatások
Az akut (rövidtávú) dioxin- és dl-PCB-mérgezés bőrkárosodást és csökkent májfunkciót okozhat. Az ilyen károsodások ritkák. A hosszú távú bevitel csökkent immunrendszert, csökkent termékenységet, megnövekedett rák kockázatot és hormonális egyensúlyzavarokat eredményezhet.
Különösen érzékeny csoportok
A magzatok és csecsemők a leginkább veszélyeztetettek a károsodások szempontjából, mivel az anyagok a terhesség alatt az anyáról a gyermekre, valamint az anyatejen keresztül is átjutnak. Mivel az anyagok nagyon lassan bomlanak le és felhalmozódnak a szervezetben, a terhes nő egész életén át tartó étrendje befolyásolja a magzat expozíciós szintjét a terhesség alatt és az anyatejen keresztül. A fiatal lányok és nők számára fontos, hogy olyan ételeket fogyasszanak, amelyek alacsony környezeti szennyezőanyag-tartalommal rendelkeznek, hogy ne lépjék túl a heti tolerálható bevitelt.
Dioxin viták: Az Agent Orange biológiai hatásairól
Szabályozás és határértékek
Az Európai Bizottság 574/2011/EU rendelete tartalmazza a takarmányokban előforduló nemkívánatos anyagokra vonatkozó szabályozást, beleértve a nem céltakarmányokban elkerülhetetlen átvitel következtében előforduló, engedélyezett takarmány-adalékanyagokra vonatkozó szabályozást. Ahhoz, hogy a tolerálható határérték alatt maradhassunk, az Európai Bizottság határértékeket állapított meg a dioxinok összegére, valamint a dioxinok és dl-PCB-k összegére az élelmiszerekben. Az új határértékek már hatályba léptek. Az állati eredetű élelmiszerekre vonatkozó határérték 1-20 pg/g, a növényi eredetű élelmiszerekre 1,25 pg/g (zsírtartalomra számítva), amelyből látszik, hogy a határérték megállapításánál figyelembe vették, hogy az adott élelmiszert milyen mennyiségben és milyen gyakorisággal fogyasztják.
Toxikus ekvivalencia faktorok (TEF) és tolerálható beviteli értékek
Mivel az együttesen vizsgált különböző egyedi anyagok toxicitása eltérő, mindegyikhez toxikus ekvivalencia faktorokat (TEF) állapítottak meg. Ezt úgy tették, hogy az egyes anyagok toxicitását összehasonlították/súlyozták a legmérgezőbb, 2,3,7,8-TCDD toxicitásával. A tolerálható határértéket 2 pikogramm toxikus ekvivalens per kg testtömeg hetente (2 pg TE/kg/hét) határozták meg a dioxinok és dl-PCB-k összegére vonatkozóan. Gyermekek számára ez 4 pg TE/kg testtömeg hetente. Ezen a heti beviteli szint alatt nem szabadna megnövekedett kockázatnak lenni a fent említett negatív egészségügyi hatások tekintetében. Az EFSA azonban javasolta a jelenlegi tolerálható határérték felülvizsgálatát, amelynek elkészülése várhatóan 2023 folyamán.
Takarmányokra vonatkozó szabályozás
Takarmányok esetén uniós és magyar rendeletek egyaránt szabályozzák a termékekben és azok alapanyagaiban előforduló dioxinok és PCB-k felső határértékét. A magyar rendeleti határérték kedvtelésből tartott állatok részére készült takarmányok esetén 1,75 ng/kg. Az EU-ban érvényes takarmányokra és adalékanyagaikra vonatkozó felső határértékeket pedig a 277/2012/EU rendelet szabályozza.
Ellenőrzések és vizsgálatok
Az élelmiszeripari termelők és azok beszállítói kockázatbecslés alapján kötelesek vizsgálni az érintett termékeiket és alapanyagaikat. Az Eurofins Food & Feed Testing Norway AS egy akkreditált laboratórium, amely dioxinok és dl-PCB-k elemzését kínálja a legtöbb mintatípusban. A WESSLING Hungary Kft-nél például a kémiai-fizikai vizsgálataik között a mikotoxinokat is elemzik. A szervezetünkben végzett tesztelési, elemzési, mérési és értékelési tanulmányokban betartják a nemzeti és nemzetközi szabványokat és a vonatkozó jogszabályokat, és megbízható és pártatlan eredményeket érnek el. Ezek a tanulmányok a legmodernebb technológiai berendezéseken, képzett és tapasztalt személyzeten és modern módszereken alapulnak.
Mikotoxinok: Egy másik élelmiszerbiztonsági kockázat
Egy másik vegyületcsoport ugyancsak komoly kockázatot jelenthet az élelmiszerek termelésekor. A mikotoxinok a növényekkel élő mikroszkopikus gombák által termelt másodlagos anyagcseretermékek. Ezek a gombák olyan vegyületeket állítanak elő, amelyek egy része lehet hasznos is (pl. antibiotikum), más részük azonban az emberekre, állatokra nézve kifejezetten egészségkárosító hatással bírnak: előfordulnak vese- és májkárosító, rákkeltő hatású és hormonháztartást zavaró vegyületek, valamint idegmérgek is - magyarázta Vadasi Tamás. Fontos tudni azt is, hogy a mikotoxinok nem csak a termelési időszakban képződhetnek, hanem - nem megfelelő körülmények esetében - a szállítás és a raktározás során is - tette hozzá a szakértő. Míg a dioxinok inkább állati, addig a mikotoxinok főleg növényi élelmiszerekkel jutnak a szervezetünkbe, ahol felhalmozódhatnak. Mindkét vegyülettípus veszélyes az emberi egészségre, ezért szigorú határértékek mentén rendszeresen ellenőrzik azokat.
