Dunakeszi városközpontjának kialakítása régi igény volt, amelynek megvalósítása szimbolikus és infrastrukturális mérföldkövet jelentett a település igazi várossá válásának folyamatában. A választás a Városháza melletti Dózsa György térre esett, ahol az alapkő letételekor időkapszulát helyeztek el, benne a főtérről döntő dokumentumokkal. A IV. Béla magyar királyról elnevezett terület mára a város központi közösségi terévé vált, amely különféle rendezvényeknek, mint például a Szent Mihály napi búcsúnak vagy a JamJazz Fesztiválnak, valamint közösségi összejöveteleknek ad otthont.
Az elismert városközpont
Az új főtér átadását követően a Magyar Urbanisztikai Társaság (MUT) és az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottság Egyesület által közösen alapított Köztérmegújítási Nívódíj bizottsága is felfigyelt a projektre. A 2015-ös évben a pályázat célja az értékőrző településfejlesztési kultúra érvényesülésének elősegítése volt, amelyben Dunakeszi a „Településközpont, főtér” kategóriában részesült dicséretben. Az elismerést a főtér funkcióbővítő rehabilitációjáért ítélték oda, amely mellett Eger Dobó tere is elismerést kapott. Az augusztus 27-én átadott díj megerősítette a város törekvéseit a minőségi közterek kialakításában.
A megújult környezetet a lakosság gyorsan „belakta”, így a főtér környékén a helyi igényeket kiszolgáló vendéglátó egységek, kávézók és szolgáltatók, például fogászati rendelők is megjelentek. A kapcsolódó utcákban éttermek és süteményesek várják a látogatókat, továbbá a tér kulturális események színhelye is: az augusztus 20-i avató ünnepségen bemutatott István, a király rockopera után a János vitéz zenés, táncos feldolgozása is nagy sikert aratott a közönség körében.
Történelmi gyökerek és régészeti feltárások
Dunakeszi területe már az újkőkorban lakott volt, a rómaiak idejében pedig virágzó kereskedelmi központként funkcionált. A honfoglalás korában a Keszi törzs szállásterületévé vált, nevét először 1270-ben említik. A település jelentőségét egykor a Fehérvár-Buda kereskedelmi út és a visegrádi vám elkerülését lehetővé tevő Tinnye-Esztergom felé vezető útvonal találkozása adta.
A mai római katolikus templom udvarában 1997-ben végzett ásatások során a 18. századi barokk templom alatt egy középkori templom falcsonkjaira bukkantak. Az egykori Alkeszi faluban állott, Szent Györgyről elnevezett templom a 12. században épült, majd a 13. században bővítették. Az ásatások során előkerült romtemplom falait agyagos mészhabarcsba rakták, a különféle korok javításai pedig változó minőségű mészhabarccsal történtek. A templomhajó északi részéhez a 14-15. század fordulóján egy kis kápolnát is illesztettek, amelynek emléke a szentségház- és szenteltvíztartó-töredék.
Építészeti örökség és a környező táj értékei
A barokk templom mellett elterülő romtemplom a környék egyik legfontosabb régészeti emléke. A terület enyhén délkelet felé lejtős, régi kőfal köríti, és a Pest megyei Múzeumba kerültek az egykori faragott kő elemei. A 18. század közepén épült ma álló barokk templom az új építésekor a régi templom köveit is felhasználta, ugyanakkor a szentélyt barokkos formában átépítve megtartották.
A régió gazdag természeti és kulturális értékekben, amelyek közül kiemelkedik a Budakeszi Arborétum és a Vadaspark. A 31,5 hektáros arborétum a Budai Tájvédelmi Körzet része, ahol több mint 1000 növényfajta található, köztük ritka tűlevelűek. A határban található mammutfenyők szintén különleges látványosságot nyújtanak: a 70-80 éves, 30-35 méter magas hegyi mammutfenyők mellett 2009-ben újakat is ültettek, megalapozva ezzel egy jövőbeli ligetet.
A környékbeli túrázók számára a Nagy-Kopasz csúcson álló, 32 méter magas Csergezán Pál-kilátó nyújt panorámát, míg a helytörténeti gyűjtemény a háború előtti életformát, a német nemzetiségű lakosság népszokásait és tárgyi emlékeit mutatja be. A makkosmáriai római katolikus templom, mint közismert búcsújáró hely, a 18. század óta vonzza a zarándokokat, története szorosan összefonódik a trinitárius renddel és a későbbi felújításokkal.
Emlékhelyek és közösségi szimbólumok
A városkép részét képezik a különböző emlékművek és szakrális épületek. A Határon Túli Magyarok Emléktemplomaként számon tartott faszerkezetes épület Basa Péter Ybl Miklós-díjas építész tervei alapján készült, a kő és a fa anyaghasználatával a magyar református hagyományokat elevenítve fel.
A városban több szobor és emléktábla is tiszteleg a múlt és a nemzeti identitás előtt. A Himnusz-szobor, V. Majzik Mária alkotása, márványból, mészkőből és bronzból készült, központjában egy istenalakkal, amelyet sugaras alakban vesz körül a nemzeti imádság szövege. Emellett az 56-os hősök emléktáblája és az országzászló is a közösségi összefogás eredményeként jött létre, méltó helyszínt biztosítva a nemzeti ünnepeknek. A település múltjában gyökerező, de a jövőbe tekintő fejlesztések, mint a megújult főtér, együttesen biztosítják Dunakeszi élhető és értékőrző városi környezetét.