A házi befőzés nem csupán egy konyhai tevékenység, hanem egy évszázados hagyomány, amely összeköti a múltat a jelennel. Nálunk a baracklekvár minden, csak nem humoros, hanem véresen komoly ügy, amely generációkon át öröklődő tudást és odafigyelést igényel. Nincs is annál jobb érzés, mint amikor télen elővesszük a kamrából azt a finom lekvárt, amit még nyáron készítettünk saját kezűleg, és ami vigaszt nyújt szürke januári esték palacsintáiban, vagy épp a karácsonyi zserbó elengedhetetlen alapanyaga lesz. A befőzés valójában csöppet sem bonyolult konyhai feladat, ugyanakkor a tökéletes lekvár vagy befőtt készítéséhez nem árt ismerni a legfontosabb praktikákat. Ez az útmutató bemutatja a tartósítás alapvető elveit, különös tekintettel a száraz dunszt módszerére, és megismertet a modern kori lehetőségekkel, mint a dzsemfixek és befőzőcukrok használata.
A Hagyományos Befőzés Múltja és Jelene
Régen a befőzés szükségszerű volt, hiszen a nyár ízeit és értékeit így tudták a vitaminszegény téli hónapokra átmenteni. A mai 40-es, 50-es korosztály tagjai még emlékeznek arra, amikor minden nyáron, a nagymamánál, a nyári konyhában készültek a lekvárok. Akkoriban a tartósítószerek és a hűtőszekrények hiányában a hőkezelés és a cukor jelentette a biztonságos eltartás alapját.
Jelenleg, az élelmiszerárak drágulása miatt, sokan újra felfedezik a házi befőzés örömeit és gazdaságosságát. Fontosnak tartjuk a szezonálisan, hazánkban termő gyümölcsök és zöldségek fogyasztását, hiszen a messziről érkeztetett, útközben, mesterséges körülmények között beérő termések nem tartalmaznak annyi vitamint, mintha a Nap érlelte volna őket. Az otthoni befőzés nem ördöngösség, bár néha úgy tűnhet, hogy sok a bíbelődés, de a büszkeség is vele jár, amikor az ember körbenéz a saját maga által eltett finomságokon. Bőven van lehetőség a konyhában is kibontakozni azoknak, akik a nyár legjavát befőttes vagy csatos üvegbe szeretnék zárni, esetleg fagyasztott formában betárolni a téli időszakra.
Az Alapanyagok Megválasztása: A Minőség Alapja
Minden az alapanyagokon múlik, ezért a befőzés első és talán legfontosabb lépése a gyümölcsök és zöldségek gondos kiválasztása. A minőségi befőtt vagy lekvár titka az egészséges és érett alapanyagokban rejlik.
Milyen Gyümölcsöt Válasszunk?
Válasszunk érett és friss gyümölcsöt. Kizárólag friss, ép, érett, de nem túlérett, jó minőségű gyümölcsből dolgozzunk! Fonnyadt, ütődött vagy egy penészes darab az egész munkát elronthatja, hiszen erjedő gyümölcsből sosem fogunk tudni igazán finom lekvárt előállítani. Bár sokan azt gondolják, hogy a lekvárt csúnya gyümölcsből kell készíteni, ez hatalmas tévedés! Ne spóroljunk ezen, mert az érettségüknek köszönhetően a gyümölcsök jóval magasabb fruktóztartalommal rendelkeznek, így alaposan csökkenthető a hozzáadott cukor mennyisége is. A legfinomabb lekvárok, dzsemek a jól megérett, de nem rothadt gyümölcsökből készülnek. Lekvárkészítéskor ügyeljünk arra, hogy ne válasszunk sem rohadt, sem pedig éretlen darabokat!
A friss gyümölcsöket célszerű még aznap vagy másnap felhasználni, mert ha túl sokat várunk, akkor sokat veszítenek a zamatukból. Ha a saját fáról teszünk el gyümölcsöt, vagy nem egy alkalommal, egyszerre kell megvenni az összes eltennivalót, akkor meg tudjuk azt is csinálni, hogy minden nap csak az érett gyümölcsöt szedjük le a fáról (vagy vesszük meg a piacon), készítjük elő, és az előkészített mennyiséget lefagyasztjuk. Ennek a módszernek az is az előnye, hogy nem szükséges a szezon kellős közepén befőzni, lehet akár néhány héttel el is tolni, feltéve, ha a hely, amit a gyümölcs elfoglal, nem hiányzik a fagyasztóban.
Hol Vásároljunk?
Lehetőleg biopiacon vagy termelőtől vásároljunk biogyümölcsöt, mert így a káros permetező- és egyéb anyagokat nem juttatjuk be a lekvárunkba! A profi lekvárfőzők mindig megvárják a gyümölcsszezon végét, mert ilyenkor olcsóbban lehet vásárolni, és ez nagyobb mennyiség esetén kiváltképp számít.
A Legjobb Lekvár Alapanyagok
Gyakorlatilag bármelyik gyümölcsből készíthetünk lekvárt, sőt egyes gyümölcskombinációkkal egészen egyedi, különleges lekvárokat főzhetünk. Jó lekvár alapanyagok például az eper, barack, szilva, meggy, szeder, feketeribizli, körte, cseresznye, szőlő. Ezek a gyümölcsök többnyire hozzáadott cukor nélkül is elég édes lekvárt eredményeznek. Készíthetünk többféle gyümölcsöt összefőzve is, például szedret barackkal.
Gyümölcs Előkészítése
Miután kiválasztottuk az ép, egészséges és sérülésmentes alapanyagokat, alaposan mossuk meg a gyümölcsöket felhasználás előtt, ha szükséges, akár több soron is, és áztassuk is. Minden hibás, esetleg rohadt részt távolítsunk el, mert az egész munkát tönkreteheti! A gyümölcsöt ezután vágjuk fel apróra, vagy a legegyszerűbb, ha ledaráljuk vagy összeturmixoljuk. Lekvárhoz az összes gyümölcsöt pépesítsük, dzsem esetén viszont egy részét darabokra vágva tehetjük a főzőedénybe.
Lekvár, Dzsem és Egyéb Befőttek: Mi a Különbség?
A befőzés során számos gyümölcskészítményt állíthatunk elő, és gyakran felmerül a kérdés, hogy mi a pontos különbség a különböző elnevezések, mint a lekvár és a dzsem között.
Lekvár
A lekvár általában 100 százalék gyümölcsből készül (plusz cukor, ha szükséges), homogén állagú, darabok nélküli gyümölcskészítmény. A gyümölcsöt pépesítjük, és hosszú főzési idővel érjük el a sűrű állagot.
Dzsem
A nyugat- és észak-európai eredetű dzsem abban különbözik a lekvártól, hogy gyümölcsdarabokat tartalmaz, és nem olyan homogén, mint a lekvár. A dzsemet főzés nélkül is lehet készíteni, vagy legalábbis sokkal rövidebb főzési idővel. A gyümölcs egy részét darabokra vágva tesszük a főzőedénybe. Mind a pektin, mind a dzsemfix olyan anyagok, amelyeket gyakran használnak a lekvárok, zselék és dzsemek elkészítéséhez, hogy azok megfelelő textúrát kapjanak.
Egyéb Befőttek
A befőzési technikákkal nemcsak lekvárt és dzsemet készíthetünk, hanem szörpöket, befőtteket és savanyúságokat is eltehetünk. Az ízek kiemeléséhez és a nyersanyag eredeti színének megőrzéséhez vessük be a Dr. Oetker Citromsavat, ez egyébként édes lekvárok, dzsemek befőzésénél is jó szolgálatot tesz, hiszen elősegíti a szilárdulási folyamatot.
Édesítés és Zselésítés: Cukor, Pektin és Alternatívák
A lekvárok ízesítéséhez és sűrítéséhez valamilyen cukrot vagy édesítőt alkalmazunk. A cukor hagyományosan a tartósításban is szerepet játszott, azonban ma már számos alternatíva létezik.
Cukor és Cukormentes Megoldások
A lekvárfőzéskor dönthetünk a teljes cukormentesség mellett is. Erre a legalkalmasabb gyümölcs a szilva, a szőlő és a cseresznye. Ha azonban mindenképpen édesíteni szeretnénk, akkor se a finomított fehér cukorhoz nyúljunk, hanem inkább a nyírfacukorhoz. Ezt ugyanúgy lehet használni, mint a kristálycukrot, csak a nyírfacukor nem hizlal, nem savasítja a szervezetet, nem rontja a fogakat, ezen kívül segíti az emésztést és alacsonyan tartja a vércukorszintet. Különösen ajánlott cukorbetegeknek és fogyókúrázóknak. Ha nyírfacukorral készítjük el a lekvárt, akkor először cukrozzuk be a gyümölcsöt, és utána hagyjuk egy kicsit állni, hogy levet eresszen, és így nehezebben ég majd oda. Jó tudni, hogy a cukros lekvár hamarabb besűrűsödik, mint a cukormentes változat.
Gyakran olvasni a receptekben, hogy ahány kg a gyümölcs, annyi cukrot kell hozzátenni, nos, sokan még sosem főztek be így lekvárt, sőt, amennyire csak lehet, minimalizálják a cukrot. Pont ezért fontos az érett gyümölcs, mert abban már természetes módon benne van a fruktóz. Ha a gyümölcs finom édes volt, amiből készült, akkor is nagy valószínűséggel nem igényel még édesítést. Ha valakinek a felnyitás után kívánna édesítést a végeredmény, akkor édesítheti például mézzel. Több szempontból is jó lehet, ha (lehetőleg bio) citromot adunk a lekvárunkhoz. Az egyik, hogy a fanyar, savanykás ízzel ellensúlyozhatjuk az édességét.
Pektin és a Zselésítő Anyagok
Ahhoz, hogy a gyümölcskészítmény megfelelő állagú legyen, szükség van valamilyen zselésítő anyagra. A pektin - poliszacharid - egy természetes sűrítő, zselésítő anyag, mely bogyós gyümölcsökben, citrusfélékben, körtében és legnagyobb arányban az almában található. Ha befőzőcukrot használunk, akkor emiatt nem kell aggódni, azonban ha nem, akkor a zselésítésről gondoskodnunk kell. Sűrítsük a gyümölcsöket pektinnel, agar-agarral vagy más természetes alternatívával.
A pektin (maga a zselésítő anyag) külön is kapható a Dr. Oetker kínálatában, 1 tasak 2 kg gyümölcshöz elegendő, és a hozzáadott cukor mennyiségét mi szabályozhatjuk, továbbá a lekvárt akár tartósítószer nélkül is elkészíthetjük vele. A pektin és a különféle dzsemfixek, befőzőcukrok szószok és pikáns csatnik készítéséhez is használhatók.
Dzsemfix és Befőzőcukor: Modern Segítők
Már speciális befőzőcukrok is kaphatóak, melyek már a sűrítésre alkalmas pektint is tartalmazzák. Persze nem kötelező befőzőcukrot alkalmazni, hiszen minden más egyéb édesítőszer, mint a kristálycukor, nádcukor, méz, nyírfacukor vagy sztívia, mind-mind alkalmasak a befőzésre.
A Dr. Oetker Dzsemfixek segítségével gyerekjáték a befőzés, hiszen a bennük található természetes gyümölcspektin 3 percre csökkenti a főzés idejét, és dunsztolásra sok esetben már nem lesz szükség. A rövid főzéssel nemcsak időt spórolunk, hanem egészségünkért is teszünk: a gyümölcsök rostjai nem főnek szét, ezáltal értékes vitaminokban gazdagabb lesz a lekvárunk, dzsemünk. Többféle változatban beszerezhetjük, a 2:1, 3:1 és 4:1 arány azt jelöli, hogy adott mennyiségű gyümölcshöz mennyi cukrot kell adnunk, sőt kapható külön a sárgabarack tulajdonságainak figyelembevételével kifejlesztett termék is. A dzsemfix csak természetes gyümölcspektint tartalmaz, hozzá külön cukrot kell adni.
A Dr. Oetker Befőzőcukrok egy zacskóban tartalmazzák a zselírozó anyagot és a cukrot is, és ugyancsak garantálják a feljebb említett rövid befőzési időt annak minden pozitív tulajdonságával együtt. Kaphatók 3:1 és 4:1 verzióban, illetve külön sárgabarackhoz. Azoknak is ajánljuk, akik kevesebb hagyományos cukorral főznének be, a sztíviás befőzőcukor tökéletes választás lesz számukra. A Dr. Oetker kínálatában van fruktózzal és édesítőszerrel készült, valamint sztíviás befőzőcukor is. Ezekkel akár 40%-kal kevesebb kalóriájú lekvárt készíthetünk a hagyományos 1:1 arányúhoz képest.Fontos azonban megjegyezni, hogy sokan úgy vélik, ha igazán finom és megfelelő állagú lekvárt szeretnénk, ne használjunk befőzőcukrot vagy dzsemfixet. Igaz, ezekkel rövidebb a főzési idő, de más lesz a lekvár állaga: kissé kocsonyás, zselé-szerű.
A legegyszerűbb módja bármilyen házi gyümölcslekvár elkészítésének (feat. Krewella)
Az Üvegek és Fedők Előkészítése: A Sterilitás Kulcsa
A befőzés lényege, hogy ki kell irtani a befőttesüveg belsejéből azokat a baktériumokat, amelyek a romlást okozhatják, amelyek megakadályozhatják, hogy a lekvárt biztonságosan fogyasszuk. NEM KIZÁRÓLAG a cukortól vagy a tartósítószertől lesz tartós a lekvár/befőtt, tehát IGENIS LEHETSÉGES cukor és tartósítószer nélkül is eltenni szinte bármit télire, ha az üvegek alapos tisztításával biztosítjuk a sterilitást.
Alapos Tisztítás és Fertőtlenítés
Gondosan járjunk el az üvegek előkészítésekor is: mosás, fertőtlenítés után fejtetőre állítva hagyjuk kiszáradni. A csavaros fedők szintén alapos tisztítást igényelnek. Kifogástalan tisztaságnak kell lennie a konyhában! Egy parányi szennyeződéstől megpenészedhet, megromolhat az eltett gyümölcs.
A legfontosabb, hogy az üvegek és a tetők sérülésmentesek legyenek, jól és szorosan passzoljanak egymáshoz, és hogy használatuk előtt legyenek alaposan kifertőtlenítve. Erre az a legjobb módszer, hogy kifőzzük az üvegeket, valamint a tetőket is forró vízzel. Egy nagy fazékba töltsünk vizet, és ebben forraljuk az üvegeket és fedőket legalább negyed óráig. Ez a folyamat (forrástól számítva) legalább 3-5 perc legyen. A mosogatógép legmagasabb hőfokú programján történő mosogatás is hatékony az üvegek esetében, a kupakokat pedig mosogatószeres mosogatást követően ecetes vízben főzzük ki.
Szárítás Törlés Nélkül
Lényeges, hogy soha sem töröljük el az üvegeket, mert a beléjük kerülő szöszök miatt megromolhat a tartalmuk. Inkább tegyük a szárítóra, vagy fejjel lefelé borítva tiszta, vasalt konyharuhán csöpögtessük le, szárítsuk meg! Száríthatjuk az üvegeket a sütőben is, hogy sterilek maradjanak. A kupakokat, illetve az üvegek peremét úgy is megtisztíthatjuk, ha egy magasabb falú tepsibe vizet és egy evőkanál citromsavat vagy ecetet teszünk. Az 5 százalékos ecet vizes oldata a baktériumok 90 százalékát elpusztítja.
A Fedők Állapota
Mindig vásároljunk új kupakokat befőzési szezon elején, és a sérült, rozsdásodó, görbe kupakokat szemrebbenés nélkül dobjuk ki. Fontos, hogy az üveg és a kupak pontosan illeszkedjen, és a kupak ne legyen sérült. A csatos, csavaros, fémtetejű üvegek a legpraktikusabbak befőzéshez, csak mindig jó erősen csavarjuk rá a tetejét.
A Lekvárfőzés Lépésről Lépésre
A lekvárkészítés folyamata gondos odafigyelést igényel, de az eredmény, a házi finomság minden fáradozást megér.
A Főzés Folyamata
A gyümölcsöt egy nagy, magas falú, ép zománcú fazékban kezdjük el főzni, de csak alacsony lángon. Vigyázat! A forró lekvár komoly égési sérüléseket okozhat, akár kevergetés közben, akár akkor, amikor már üvegben van! Folyamatosan kavargassuk, nehogy odaégjen. Tapasztalatok szerint minimum 30 percnyi rotyogtatás, forralás (az idő a felforrástól számítódik) szükséges a biztonságosan eltarthatósághoz. Aki nem tud rászánni ennyi időt, az természetesen választhat a dzsemfixek közül.
Dermedés Próba
Amikor a gyümölcs masszává sűrűsödik, akkor végezzünk dermedés próbát: egy kis csepp lekvárt tegyünk egy hideg tányérra, és ha megdermed, akkor kész is van a lekvárunk!
Hagyományos Alacsony Cukortartalmú Lekvár Készítése
A gyümölcsöt cukorral - mennyiségtől és érettségétől függően 20-30 dkg-val szokás kezdeni, később kóstolni - elkeverve állni hagyjuk, amikor már levet enged. Ebből friss gyümölcsital, vagy ha elegendő a mennyiség, akkor szörp is készül. A gyümölcspürét feltesszük lábasba rotyogni, a leszűrés utáni csekély levet tartalmazó massza hamar sűrűsödni kezd, körülbelül 30-50 perc (ez is a gyümölcs mennyiségétől függ) után botmixerrel összekeverjük, még körülbelül 15 percet kevergetés mellett főzzük, és azon nyomban, forró állapotban tesszük az alaposan elmosott üvegekbe. Gyümölcslekvár készülhet teljesen hagyományos módon, 1-2 órán át kevergetve cukorral vagy cukrot helyettesítővel ízesítve.
Töltés és Lezárás
A forró lekvárt merjük bele az előzőleg lefertőtlenített üvegekbe, de ügyeljünk, ne töltsük túl. Ha esetleg mellécsorgott a lekvár, akkor mindenképpen töröljük le. Ha kicsi a család, akkor inkább több kis üveget használjunk. Töltés közben finoman ütögessük az üveget az asztallaphoz, hogy a benne maradt légbuborékok is biztosan eltávozzanak. A megtöltött üvegeket enyhén rázzuk meg, hogy a felesleges levegő kijöjjön. Ilyenkor elképzelhető, hogy egy kevés lekvár még rátölthető az előző adagra.
Miután a forró lekvárt a tiszta üvegbe öntöttük, szorítsuk rá a tetőt. A lezárt üvegeket ezután állítsuk fejtetőre néhány percig. Ezt a lépést sokan alkalmazzák, mert segít a vákuum kialakításában és a kupak sterilitását is növeli. Az üvegek megtöltése és lezárása után ne felejtsük el 5 percre fejtetőre állítani!
A Tartósítás Művészete: Hőkezelési Eljárások
A hőkezeléssel történő tartósítás az egyik legelterjedtebb és leghatékonyabb befőzési módszer, mivel 75 °C felett a mikrobák elpusztulnak. Ilyenkor tulajdonképpen a lekvár saját hőjével sterilizálunk.
Száraz Dunszt: A Hagyományos Mód
A száraz dunsztolás egy természetes hőkezelési eljárás, amellyel a forró anyagok a köré tekert plédnek, textileknek köszönhetően lassan hűlnek ki. Ez az eljárás a megfőtt lekvárt, dzsemet, befőttet, illetve annak hőjét használja az üvegek csírátlanítására. A lényeg, hogy a befőzött gyümölcs forrón kerüljön az üvegekbe, majd amikor azokat lezártuk, akkor bugyoláljuk be meleg paplanokba, pokrócokba, és hagyjuk lassan, akár napok leforgása alatt kihűlni. Száraz dunszt esetén az alaposan kimosott és kiszárított befőttesüvegekbe belemerjük a forrón készült terméket, majd lezárjuk. Ez idő alatt vákuum keletkezik, és az üvegben maradt légbuborékok is csírátlanodnak. Utána újságpapírba tekerjük, majd szorosan egymás mellé tesszük, és takaróval bebugyoláljuk az üvegeket. A lényeg, hogy minél lassabban hűl ki a lekvár, annál több idő marad arra, hogy a még megmaradt mikroorganizmusok elpusztuljanak.
Vizes Dunszt: Nyers Befőttekhez és Savanyúságokhoz
A vizes dunsztot leginkább azokban az esetekben érdemes alkalmazni, amikor magát a beltartalmat nem hőkezeltük, tehát nyers befőttek vagy savanyúságok készítésekor. Ilyenkor nyersen, főzés nélkül kerülnek az egész vagy szeletelt gyümölcsök, zöldségek a tökéletesen megtisztított, hideg üvegbe, és csak az ízesített, forró lé, amit ráöntünk.Nem bonyolult, de azért oda kell közben figyelni, jobb, ha nem rohangálnak a lábunk alatt kutyák és gyerekek. Egy óriási lábast kibélelünk valamivel, ami nem engedi az üvegeket a lábos aljával érintkezni. Ez lehet akár konyharuha vagy egy rács, esetleg párolóbetét. A vizet felforraljuk. Sokan tesznek a vízbe egy kis ecetet, hogy ne vízkövesedjen meg az üveg. Vizes dunszt esetén egy edénybe annyi vizet öntünk, amennyi körülbelül kétujjnyi híján az üvegek pereméig ér, majd az egészet melegíteni kezdjük. Amikor a víz felforrt, tíz percig főzzük az üvegeket, majd óvatosan kiemeljük őket, és hagyjuk kihűlni. A befőttnek teljes mélységében át kell forrósodnia.
Tárolás és Minőségellenőrzés
A befőzési folyamat befejezése után kulcsfontosságú a megfelelő tárolás és a rendszeres minőségellenőrzés, hogy a házi készítésű finomságok a téli hónapokban is frissek és biztonságosak maradjanak.
Vákuumellenőrzés
Másnap vagy harmadnap nézzük meg, hogy az üvegek teljesen kihűltek-e, és hogy a tetejük beszívódott-e rendesen a vákuum hatására. Ezt úgy ellenőrizhetjük, hogy megpróbáljuk benyomni az üveg fedelét. Ha ez sikerül, akkor sajnos nem alakult ki a vákuum, ezért azt az üveget bontsuk fel, és fogyasszuk el minél előbb. Kihűlés után a kupakokat érdemes végigkopogtatni, amelyik nem jól zár, „visszhangosabb” hangot ad. Előfordulhat, hogy nem eléggé zártuk rá, vagy mégis deformálódott volt a kupak, ez a záráskor nem minden esetben tűnik fel. Fontos, hogy az eltevés után nem sokkal végezzük el ezt az ellenőrzést, mert ilyenkor még általában semmi gond nincs az üveg tartalmával, csak kiderül, hogy a kupak és az üveg valamiért nem zártak össze rendesen. Ha egy héten, vagy pár napon belül felpattanna egy-egy üveg, az azt jelenti, hogy azoknál nem sikerült a sterilizálás, megromlott a gyümölcs.
Címkézés és Tárolás
A többi lekvárt címkézzük fel, hogy tudjuk, mit tartalmaz az üveg, aztán tegyük száraz, sötét, hűvös helyre, például kamrába vagy pincébe. Ezután is érdemes néha szemügyre venni a kész lekvárokat, mert előfordulhat, hogy valamelyik felforr, és veszít tartósságából.
Élelmiszerbiztonság és Botulizmus
A nem megfelelően végzett befőzés megbetegedéshez is vezethet. A házilag tartósított élelmiszerekhez kapcsolható legsúlyosabb ételmérgezés a botulizmus, melyet egy baktérium által termelt méreganyag (toxin) okoz. Mivel ezek a baktériumok nedves, oxigénmentes környezetben képesek szaporodni és méreganyagot termelni, az otthoni befőzéssel tehát nagyon vigyázni kell. Az alapanyagok savassága befolyásolja a baktériumok túlélését, mert erősen savanyú vegyhatású (4,6-os pH alatt) környezetben nem szaporodnak. Ha a botulizmus tüneteit észleljük (homályos látás, kettős látás, nyelési nehézségek és beszédzavarok, szájszárazság, bénulásos tünetek), azonnal forduljunk orvoshoz! Soha ne fogyasszunk romlás jeleit (például gázképződés, furcsa szag, stb.) mutató befőttet!
További Tartósítási Tippek
A lekvárokon és dzsemeken kívül számos más módon is megőrizhetjük a nyár ízeit a téli hónapokra.
Különleges Befőzési Segédanyagok
Szalicil helyett használhatunk Dr. Oetker Tartósítószert, szörpökhöz, savanyúságokhoz és befőttekhez is tehetjük, segítségével elkerülhetjük a penészesedést és az erjedést. Házi befőttekhez válasszunk Dr. Oetker Befőtt tartósítót, amellyel leegyszerűsödik a befőtt- és szörpkészítés: a tasak tartalma 4 kg gyümölcshöz elegendő, vízben, cukorral kell felforralnunk, és már el is készült a felöntőlevünk. A Dr. Oetker Citromsav kiemeli az ízeket, megőrzi a nyersanyag eredeti színét, és elősegíti a szilárdulási folyamatot. Édes lekvárok, dzsemek készítésénél is hasznos. Ahogy a lekvároknál, dzsemeknél, úgy a szörpöknél, befőtteknél, savanyúságoknál is érdemes szabadjára engedni a fantáziánkat, mit szólnánk például egy ecetes uborkához vöröshagymával, friss tormával és gyömbérrel ízesítve?
Fagyasztás és Blansírozás
A gyümölcsök mellett a nyári zöldségekből fagyasztva is tudunk eltenni télire valót. Lehet hőkezelés nélkül egyszerűen bezacskózni, például étkezési paprikát szeletelve, amiből télen egy kisebb adag is ízletessé teszi az ételt. A gyalult tök is mehet natúr formában a fagyasztóba. A blansírozás egyszerű hőkezelési eljárás: a megtisztított zöldségeket - borsó, babfélék, kukorica - pár percre forró vízbe tesszük. Ez az eljárás segít megőrizni a zöldségek színét, állagát és tápanyagtartalmát fagyasztás előtt.
