A családi örökségek kezelése gyakran állít minket nehéz döntések elé. Legyen szó a szekrény tetején porosodó, nagypapa pincéjéből előkerült borokról, egy dédi titkos receptjéről, vagy egy kisgyermek gondozása körüli generációkon átívelő feladatokról, a közös nevező mindig az érzelmi kötődés és a múlt tisztelete.
A pincében felejtett kincsek: Érték vagy emlék?
Rendszeresen megkeresik az olvasók a Borászportált azzal, hogy felmenőik régi boraihoz jutottak és nem tudják, mit kezdjenek vele. „Szekrény tetejéről lekerült régi boroknak kizárólag eszmei értékük van, mindenkit arra bíztatok, hogy bontsa fel és igya meg nagymama és nagypapa emlékére” - mondja Bálint László nemzetközi borakadémikus, a Borkollégium oktatója. Mint magyarázza, három előfeltétele van annak, hogy érdemes legyen ennél többet foglalkozni a dologgal: a bort sötét helyen, pincében és hidegben tárolták. Ha ezek közül valamelyik nem teljesült, akkor gyakorlatilag nincs remény.
„Ha rosszul tárolták, zavarosság, színkiválás alakulhat ki a borban, ha összeszárad a dugó, akkor ereszt, és ha párolog, akkor is szemmel láthatóan csökken a palackban a mennyiség” - sorolja az árulkodó jeleket Bálint László. Sok közülük ráadásul az állami gazdaság, vagyis a szocializmus időszakából maradt meg, ezért más gond is lehet velük. „1975 és 1986 között hirtelen megtízszereződött a bortermelés Tokajban, vagyis 10 palackból 9 hamis volt” - villant fel egy másik szempontot Víg Gyula, a Váci Curia Borház és Borgyűjteménytár tulajdonosa, aki 30 éve foglalkozik muzeális borokkal.
A hamisítás árnyéka és a szakértői vizsgálat
Az alapos szemrevételezésnél megint előkerül a hamisítás kérdése, a hamis borok piaca ugyanis manapság is virágzik. Minden kornak megvan a maga jellemző anyaghasználata, grafikai stílusa, amiből kiderülhet, valóban akkor készült-e a bor, mint amit a címke állít. „Ez persze nagy történelmi, lexikális ismeretet igényel” - mondja a különleges tételekkel foglalkozó aborbolt.com vezetője. Példaként hozza, hogy Bordeaux egyik legdrágább pincészeténél, a Chateau Lafite Rotschildnál korszakonként változott a címkén az emblematikus kastély rajza, olykor nüansznyi a különbség, de ezzel egy szakembernél simán fenn lehet akadni.
Magának a bornak a bevizsgálására csak a legritkább esetben kerül sor. „Egyszer egy többszáz tételes gyűjteményből szúrópróbaszerűen laborba küldtünk pár palackot, amiből mintát vettek, hogy kiderüljön a borok állapota” - meséli. Gyanakodjunk, ha az állami borkombinátok idejében (1950-1990) készült borról van szó! „Nem mindig segít a laborvizsgálat, egyszerűen azért, mert nincs egy összehasonlítási alap. A tokaji állami gazdaság idejéből hatalmas készletek maradtak fenn a jogutódnál. Az 1956-os évjáratot már átpalackozták, újradugózták, miközben minden egyes palackból mintát vettek és azt analizálták.”
1. A bor elméleti készítése (onlineoktatás)
Édes emlékek: Családi receptek és generációk
A nagyszülők hagyatéka nemcsak tárgyakban, hanem ízekben is tovább él. „Azt hiszem ez lesz az első alkalom, hogy igazi családi receptet osztok meg veled, és bevallom ettől kissé érzelgős hangulatba kerültem.” Amikor a mama hozzáment a papához, a hetvenes évek legelején, nem volt annyira egyszerű megoldani a nassolás ügyet mint manapság. Máriedli, a család bejárónője akkoriban a süteményeket a lehető legkülönösebb helyekre rejtette el, hogy a lakásban élő édesszájúak ne zabáljanak fel mindent azon nyomban.
A dédi csokoládéja:
- Keverd a kakaóport a tejporral, vaníliával és sóval alaposan össze.
- Forrald a vizet a cukorral nagy lángon kb. 4-5 percig, amíg el nem kezd sűrűsödni.
- Bélelj ki egy kb. 20*20 cm-es tepsit sütőpapírral.
- A már kész szirupba olvaszd bele a felkockázott vajat, majd keverd gyorsan össze a tejporos kakaóval.
- Öntsd a masszát a tepsibe, hagyd száradni, majd vágd kockára.
Nevelés és gondoskodás: A nagypapa szerepe
A generációk közötti kapcsolat sokszor a szülői teendők átadásában csúcsosodik ki. Egy család életében, amikor az anyuka visszatért a munkába, a nagypapa vállalta a kis Amelia felügyeletét. „Ez a valaki nem más, mint az én apukám, Amelia nagypapája” - vetette fel az anyuka. A nagypapa Mexikóból érkezett Londonba, hogy unokája gondját viselje. A kettőjük közötti viszonyt az egymás ellen folytatott küzdelem jellemezte, de Amelia ezt inkább játéknak tartotta, melyben ő volt a játékmester.
A kislány különösen élvezte a parkban eltöltött időt: „Kedvenc játékai közé tartozott a csónak eregetés a patak vizén. Kis letört ágakat, szalmaszálakat keresett, hogy csónakként leúsztassa őket a patak sebesfolyású vizén.” A nagypapa hamar rájött, hogy a pelenkázás vagy az ablakból való nézelődés során a kislány sajátos módon keresi a figyelmet és a játékos kihívásokat. A rókák megjelenése a londoni ház előtt pedig csak egy volt a sok közös felfedezés közül, amelyek összekovácsolták őket.
Hagyományőrzés a modern világban
A tradíciók továbbvitele ma már üzleti formát is ölthet, ahol a nagyszülők szakértelme inspirációként szolgál. Zsanett, a Derce Pékbisztró alapítója így emlékszik: „Gyerekkoromban már nem dolgozott a nagyapám a szakmájában, de nagyon sokat láttam őt sütni, főzni; mivel nagy a család, húszan vagyunk unokatestvérek, elkélt a segítsége a konyhában.” A nagypapa péktankönyve és háborús oklevele ma már a bisztró falát díszíti.
„Alapfilozófiám, hogy ne futószalagon adjuk el a termékeket, hanem közösséget is teremtsünk az étkezések által. Ma nagyon kevés időt töltenek az emberek közös étkezéssel, pedig rendkívül jótékony hatása van, nyitottabbá tesz.” Zsanett szerint a magyar mezőgazdaságra tényleg nem lehet panasz, és fontos az értékközvetítés. A modern pékségekben a kovászos kenyér mellett a kakaós csiga vagy a túrós pogácsa is helyet kap, összekötve a múlt ízeit a jelen igényeivel. Amikor felkerül a nagypapa képe a falra, az nemcsak a múlt tisztelete, hanem a jövőbe vetett hit is, ahogy a nagyapa tekint le az unokájára és annak csapatára.
