Amerika felfedezése és a pulyka története: Egy tévhitekkel övezett korszak krónikája

Az emberiség történelmének egyik legmeghatározóbb eseménye az 1492-es évhez köthető, amikor Kolumbusz Kristóf három hajójával átkelt az Atlanti-óceánon. Ez a vállalkozás nem csupán egy új kontinens feltérképezését indította el, hanem gyökeresen megváltoztatta a világkereskedelmet, a gasztronómiát és a kultúrák találkozását. Azonban a folyamat, amely az európaiak számára „új világot” nyitott, tele volt bátor felfedezőkkel, technikai újításokkal, váratlan találkozásokkal, ugyanakkor súlyos tévhitekkel és drámai emberi sorsokkal is.

A genovai hajós álma és a spanyol udvar támogatása

Kolumbusz Kristóf életének első szakaszáról szinte semmit nem tudni. Vélhetőleg Genovában született 1451 előtt, és tizennégy évesen már a tengert járta. A következő évtizedekben megfordult Írországban, Izlandon és Nyugat-Afrikában is, mindeközben jutott rá ideje, hogy megtanuljon görögül és latinul, továbbá geográfiai és teológiai ismeretekre is szert tett. Tapasztalt hajósként ténynek tekintette, hogy a Föld gömbölyű, a korban ez a tengerészek között nyilvánvaló volt. Az a hiedelem, hogy a lapos földben hívő maradiak miatt nem sikerült támogatókat szereznie, csak jóval később terjedt el.

Kolumbusz úgy vélte, hogy a fűszerekben gazdag Indiába nemcsak kelet felé, Afrikát megkerülve lehet eljutni, hanem nyugatról is, de lényegesen kisebbre becsülte a megteendő távolságot. 1485-ben tett konkrét javaslatot II. János portugál királynak az új útvonal felderítésére, de elutasították, nem kis részben azért, mert mértéktelen kiváltságokat kötött ki magának siker esetére. Portugáliában Tengerész Henrik halála után már nem volt olyan fontos a nagy felfedezések támogatása, ráadásul 1488-ban Bartolomeu Díaz elérte a Jóreménység-fokát.

Kolumbusz ezután évekig lobbizott a spanyol királyi udvarban, és 1491 végére sikerült elérnie, hogy Kasztíliai Izabella és Aragóniai Ferdinánd támogassák útját. Szimbolikus jelentőségű is lehet, hogy az expedíció szempontjából sorsdöntő találkozásra éppen Alcázarban, a muszlimok elleni eredményes háborút követően került sor. Az expedícióhoz szükséges pénz nagyobb részét gazdag kereskedők és pénzemberek adták össze.

Az utazás viszontagságai és a "felfedezés"

1492. augusztus 3-án indult el Palos kikötőjéből a Santa Maria, a Nina és a Pinta. A cél az volt, hogy a flotta elérje Kínát, így bebizonyítsa a kétkedőknek, hogy a Föld nem lapos, persze a fűszerek sem jöttek volna rosszul. Kolumbusz Toscanelli firenzei geográfus térképét használta az 1492-es expedícióján, ám az Újvilág partjai jóval messzebb voltak, a térkép alapján számítottnál.

Huszonkilenc napig hajóztak anélkül, hogy szárazföldet láttak volna, miközben majdnem foglyul ejtette őket a Sargasso-tenger felszínét borító barnamoszat szövedéke. Kolumbusz két hajónaplót vezetett, s a legénységnek mindig kevesebb távolságot vallott be, mint amit megtettek a valóságban. Mivel a szárazföld feltűnése nem következett be, s csak vizet láttak mindenfelé, egy idő után a legénység lázadozni kezdett. Október elején már nagy madárrajokat láttak, így közelben lehetett a szárazföld. 1492. október 12-én aztán a Nina fedélzetéről egy matróz, Rodrigo de Triana szárazföldet pillantott meg.

Kolumbusz ezt már Indiának vélte, a valóságban azonban a Bahamák egyik szigetén értek partot, amelyet lakói Guanahaninak neveztek, a spanyolok pedig a San Salvador nevet adták neki. A kis expedíció még érintette Kuba és Hispaniola partjait, majd egy vihar miatt visszafordult.

A találkozás következményei: Növények, állatok és az Újvilág kincsei

Spanyolországban hősként fogadták, a királyi felségeket lenyűgözték a messzi földről hozott bennszülöttek, a dohány, az ananász és a pulyka, igaz, a keresett fűszerekből semmit sem találtak. A pulyka története különösen érdekes: az európaiak számára teljesen ismeretlen madárfaj volt, amelyet az indiánok háziasítottak. Amikor a felfedezők visszavitték Európába, az újdonság varázsa mellett hamar népszerűvé vált, bár sokan kezdetben összekeverték a gyöngytyúkkal vagy más, már ismert szárnyasokkal.

Az Újvilág aranya, ezüstje, növényei (például a kukorica, burgonya, dohány) új kereskedelmi lehetőségeket nyitottak meg Európa és Amerika között. A felfedezések következtében milliók hagyták el Európát, hogy új életet kezdjenek. Ezzel egy időben a felfedezések súlyos következményekkel jártak Amerika őslakos népeire, mivel a behurcolt betegségek, valamint a gyarmatosítás okozta háborúk, illetve rabszolgaság drámai népességcsökkenést eredményeztek.

Miért nem Kolumbuszról nevezték el a kontinenst?

Kolumbusz élete végéig abban a hitben maradt, hogy Kelet-Indiában járt. Azt, hogy új földrészt fedezett fel, csak jóval később bizonyította be Amerigo Vespucci, akiről később a kontinenst elnevezték. Vespucci felismerte, hogy nem Indiába érkezett, hanem egy új kontinensre. Ezt a felismerést a híres német térképkészítő, Martin Waldseemüller örökítette meg, aki térképén az America nevet használta.

Érdemes megjegyezni, hogy bár Kolumbuszé a legtöbbet említett felfedezés, egy másik fontos felfedező, a norvég Leif Erikson már 500 évvel korábban, 1000 körül elérte Észak-Amerika partjait. A sagák szerint Leif Erikson Grönlandtól nyugat felé hajózott, majd elérte Vinlandot, amelyet a mai Kanada területén, Új-Fundland közelében talált meg.

A nagy felfedező utolsó évei

Kolumbusz Kristóf élete során még három expedíciót szervezett Amerikába (1493-1496, 1498-1500 és 1502-1504 között), felfedezte a Kis-Antillákat, Jamaicát és Dél-Amerika partjait is érintette. Alkirályi hatalmával azonban visszaélt, a királyi udvarban is számos ellenséget szerzett. Amikor a csalódott telepesek fellázadtak, a helyzet rendezésére kiküldött bíró bilincsbe verve őt küldte haza. Sikerült ugyan tisztáznia magát, de tekintélyét és kiváltságos helyzetét elvesztette.

Utolsó, negyedik útján már semmilyen támogatást nem kapott, és emberei is fellázadtak ellene. Mivel nem volt hajlandó lemondani alkirályi címéről, a királyi udvarral perben-haragban állva, testben-lélekben megtörve halt meg Valladolidban 1506. május 20-án. Bár nem szegényen hunyt el, élete utolsó évei keserűséggel teltek, mivel a világ már kezdett ráébredni, hogy az általa felfedezett föld nem a vágyott India, hanem egy hatalmas, ismeretlen kontinens.

tags: #amerika #felfedezese #pulyka