Az emberiség étrendjének alapvető részét képezik a húsok és a gabonafélék, amelyek termelése és fogyasztása jelentős mértékben befolyásolja bolygónk környezeti állapotát és az élelmezésbiztonságot. A globális húsfogyasztás átlagosan napi 122 gramm, ami hatalmas különbségeket rejt az egyes régiók és vagyoni helyzetek között. A Bennett-törvény szerint a gazdagodó társadalmak étrendje a keményítő alapúról áttér a több gyümölcsöt, zöldséget, húst és tejterméket tartalmazó táplálkozásra. Érdekesség, hogy egy bizonyos jövedelem (évi 36 000-45 000 dollár) felett a húsfogyasztás már nem nő tovább, sőt, akár csökkenhet is. A disznóhús és a szárnyasok teszik ki a globális húsfogyasztás zömét, egyenként harmadát-harmadát, míg a világon összesen elfogyasztott hús ötöde marhahús, a maradék juh, kecske és egyéb állatok.
A hús energiasűrű és esszenciális tápanyagokban gazdag, mint a fehérje, vas, cink és B12-vitamin. Ebből az következne, hogy a húsfogyasztás növekedésével egészségesebben élünk, de a valóság ennél bonyolultabb. Nehéz kibogozni, hogy az egészségügyi hatások magának a húsfogyasztásnak, vagy a magas jövedelemnek köszönhetők-e. Fejlődő országokban a húsevők egészségesebben élnek, míg a fejlett társadalmakban az ellenkezőjére is számos példa van. Pár éve robbant be a köztudatba, hogy az IARC (International Agency for Research on Cancer) a rákkeltő anyagok közé sorolta a feldolgozott vörös húsokat, hangsúlyozva, hogy a füstölés és tartósítás valóban rákkeltő. Európában a húsfogyasztás csökken, mivel egyre többen figyelnek tudatosan a táplálkozásukra, és növelik étrendjükben a gyümölcsök és zöldségek arányát. A hússal bevihető tápanyagok nem húsételekkel is pótolhatók, de ehhez sokféle növényi táplálékot kell fogyasztani, ami a szegény népesség számára - a húshoz hasonlóan - nem mindig elérhető.
Biztosan szükségünk van a húsra?🍖 Most megtudhatod! - HillVital
A húsipar környezeti lábnyoma
A természet megóvásáról szólva nem feltétlenül az állatokról van szó, hanem arról, hogy az ember által fogyasztott állatok jellemzően növényt esznek, amit meg kell termelni. Az állattenyésztéshez rengeteg víz kell, de ennek 98 százalékára az állatok által megevett növények termesztéséhez van szükség - maguk az állatok kevés vizet igényelnek. 1 kilogramm marhahús előállításához például 15 400 liter vízre van szükség, és ennek nagy részét a növények veszik fel, nem a szarvasmarha issza meg. Ugyanakkor növényeink és állataink is édesvizet igényelnek, amiből egyre kevesebb van.
A legelők és a takarmánykukorica-földek emellett a természetes növénytakarótól veszik el a területet. Az ember a városiasodással hatalmas területeket változtatott betondzsungellé, ráadásul az egyre növekedő népesség élelmezéséhez egyre több mezőgazdasági területre van szükség. Mindez felveti a kérdést: lesz-e elég hely megtermelni az állatok élelmezéséhez szükséges növényt? Mikor jön el az a pillanat, amikor a saját és állataink élelmezése konfliktusba kerül egymással, mert teljesen elfogynak a művelés alá vonható területek?
További gondokat okoz az üvegházhatású gázok termelése. Az állattenyésztés az emberi szén-dioxid-kibocsátás körülbelül 15 százalékáért felelős, nem beszélve a metántermelésről, ami kifejezetten megugrott az elmúlt évtizedekben. A metán sokkal erősebb üvegházhatású gáz, mint a szén-dioxid. Fő forrása a kérődző állatok, mint a szarvasmarha, emésztése.
Az antibiotikum-rezisztencia és az állattenyésztés
Antibiotikumokat a legnagyobb mennyiségben nem betegségekre szedünk, hanem az állatoknak adagolt gyógyszer formájában fogyasztjuk el őket, sokszor tudtunkon kívül. Az USA-ban az antibiotikumok 80 százalékát nem az embereknek, hanem az állatoknak írják fel. 2010-ben a mezőgazdaság globálisan 63 151 tonna antibiotikumot használt el, amihez még hozzá kellene venni az akvakultúrákban a halaknak adagolt antibiotikumot is. Az antibiotikumnak ez a fajta használata ugyanakkor hozzájárul az antibiotikum-rezisztencia kialakulásáért. Minél intenzívebben alkalmazzuk a baktériumok megölésére kifejlesztett szereket, annál nagyobb szelekciós nyomást gyakorlunk a baktériumokra, hogy védelmet fejlesszenek ki az antibiotikumok ellen. És egyre több olyan baktériumtörzs jelenik meg, amely egy vagy akár több antibiotikumra is rezisztens. Ez óriási probléma: jelenleg évente 700 000 ember hal meg az antibiotikumokra rezisztens baktériumok fertőzése következtében.
Az emberiség több húst szeretne enni, és megvan a technológiánk ahhoz, hogy elő is teremtsük ezt a többletet. Ezzel viszont tönkretesszük a környezetünket, és elősegítjük az antibiotikumokra rezisztens baktériumok kifejlődését. A környezet szempontjából jobb lenne áttérni a szárnyasok, a sertés és az akvakultúrában tenyésztett halak fogyasztására, szemben a szarvasmarhával vagy a tengerekből kifogott halakkal. A szarvasmarhák kevésbé hatékonyan „alakítják át” a növényeket hússá, mint a szárnyasok és a disznók; a tengeri halászattal olyan halakat is pusztítunk, ráadásul nagy tömegben, amelyeket meg sem eszünk, és a túlhalászás révén az ehető halak populációi is folyamatosan csökkennek.
Hús és gabona a tyúkok takarmányozásában
Ha csirkét tart, vagy tenyésztését tervezi, akkor biztosan tudja, hogy a gabona takarmányozásának jelentős részét teszi ki, ahol ennek akár 75%-át is képviselnie kell. De melyik gabonát válasszuk a tyúkok számára, hogy megfeleljenek minden igényüknek és a szükséges tápértéknek?
A tyúkok tápanyagigénye összetett, több mint 40 vegyület és kémiai elem elengedhetetlen a létfenntartás, a növekedés és a szaporodás szempontjából. A takarmánykeverékekben a baromfi számára legjobban hasznosítható komponenseket célszerű használni. A keverékek összeállításánál figyelembe kell venni a célt (fiatal állat növekedéséhez vagy tojók tojástermeléséhez állítjuk-e össze a takarmánykeveréket).
Gabona mint energiaforrás
A gabonafélék a takarmánykeverékek és a tápok legfőbb energiaforrását adják, tápanyagokban gazdag összetevők. Legfőképp (65-70%-ban) keményítőt tartalmaznak, melyet a baromfi igen jól emészti meg.
Takarmánybúza: A legszélesebb körben használt gabonafajta, amelyet csirkék takarmánykeverékeiben használnak. Számukra ez a legnagyobb energiaforrás, ugyanakkor nagy mennyiségű fehérjét tartalmaz, ami fontos a szövetek megfelelő növekedéséhez és regenerálódásához. Mobilizálható energiatartalma megközelíti a kukoricáét, fehérjetartalma ugyanakkor jóval magasabb, a gabonafélék között a legnagyobb. Aminosav-összetétele lizinben, metioninban és triptofánban szegény. Emészthetőségét erőteljesen csökkentik a sejtfalakban található pentozánok, mert a kémiai és az enzimes hatásoknak ellenállnak, sőt, a többi táplálóanyag emészthetőségét is rontják. A jobb emészthetőség érdekében ma már xilanáz enzim adagolással igyekeznek kiküszöbölni ezt a hatást. A takarmánykeverékekben 20-30%-ban, enzim kiegészítéssel akár nagyobb arányban is használhatjuk. Ennél nagyobb mennyiség a tojástermelést és a tojások tömegét is csökkenti.
Kukorica: A legkedvezőbb energiahordozó, mobilizálható energiatartalma a legnagyobb a gabonafélék között, ezért kiváló energiabázis, noha aminosavakban - különösen lizinben - szegény. Egyben kiváló pigmentforrás, xantofill tartalma szép színt ad a bőrnek és a tojás sárgájának is. Szénhidrátban gazdag és gyors energiát biztosít. Az alacsony fehérjetartalom miatt azonban érdemes más fehérjeforrással kiegészíteni.
Árpa: A leggyakrabban használt gabonaféle, de a tyúkok körében nem tett szert ekkora népszerűségre. Kevesebb energiát és fehérjét tartalmaz, mint a búza, másrészt magasabb a rosttartalma, ami fontos a megfelelő emésztéshez. De ami a legfontosabb, béta-glükánt tartalmaz, amit a tyúkok nem tudnak jól megemészteni. A kukoricához és a búzához képest kisebb mobilizálható energiatartalommal, magasabb rosttartalommal és kedvezőbb aminosav-összetétellel szintén használhatjuk takarmánykeverékekben. Emészthetőségét elősegítendő béta-glükanáz enzim alkalmazásával akár 30-40%-ban is felhasználható, anélkül maximum 10-15%-ban.
Zab: Magas rost- és fehérjetartalma miatt értékelik. És pontosan ez az oka annak, hogy nem alkalmas csótányok számára. A rostok rontják a többi tápanyag emészthetőségét. Magas rosttartalma, kifejezetten alacsony mobilizálható energiatartalma miatt hizlalásra nem alkalmas, ugyanakkor fehérjetartama a gabonák között a legértékesebb. Zsírja esszenciális zsírsavakban gazdag. Fiatal állatnak darálva, kifejlettnek szemesen adható. Takarmánykeverékben kis mennyiségben, maximum 10-12%-os arányban használjuk.
Cirok: A kukorica után a cirok energiatartalmát hasznosítja legjobban a baromfi, leggyakrabban a kukorica helyettesítésére használják. A kukoricához képest magasabb fehérjetartalommal, kedvezőbb aminosav-összetétellel megközelíti a búzát. Takarmányban darálva 20-30%-ban alkalmazhatjuk, ugyanakkor korábbi mérések szerinti tannintartalma rontja a fehérje emészthetőségét.
Fehérjekiegészítők a tyúktakarmányozásban
Fontos, hogy a tyúkok változatos étrendet kapjanak, amely különböző gabonafélékből áll, hogy különböző szükséges tápanyagokat nyerjenek. Ezzel kiegyensúlyozott étrendet érhetünk el, amely optimális arányban tartalmaz fehérjéket, szénhidrátokat, zsírokat, vitaminokat és ásványi anyagokat. Fontos, hogy a gabonaféléket más, a tyúkok számára szükséges összetevőkkel is kiegészítsük, mint például fehérjekoncentrátumok, ásványi anyagok és vitaminok.
Szója: Fehérjetartalma igen magas, 33-38%, aminosavakban, különösen lizinben és értékes telítetlen zsírsavakban gazdag. Nyersen antinutritív anyagokat tartalmaz, azaz a fehérjék, illetve aminosavak emésztését és anyagcseréjét befolyásolják és ezzel rontják a fehérjék értékesülését. A hőkezelt és extrahált (zsírtalanított) szójababot használják leggyakrabban takarmányozásra, mely mára a legfontosabb baromfitakarmánnyá nőtte ki magát. Aminosavtartalma kiegészíti a gabonák hiányos aminosavkészletét. Az első osztályú extrahált szójadara 48% nyersfehérjét tartalmaz, ám az alacsony metionintartalom miatt, a kukorica-szója alapú tápokat metioninnal kell kiegészíteni.
Csillagfürt: A szója után a leggazdagabb fehérjében és aminosavakban, ám csak az édes csillagfürt alkalmas (ennek az alkaloidtartalma elhanyagolható) a baromfifélék takarmányozására. Tápértékét a hőkezelés, hántolás és enzimek adagolása növeli.
Napraforgó: Az idehaza termeszthető fehérjetakarmányok közül a napraforgó a legjelentősebb, zsírtalanított mellékterméke az extrahált napraforgódara. Ideális esetben ennek 40-46% a fehérjetartalma, 10-14% nyersrosttartalom mellett. Közepes fehérjetartalmú, tápanyagait a baromfifélék alacsony hatásfokkal hasznosítják.
A gabonafélék helyes megválasztása alapvető fontosságú az egészségük, termelékenységük és a tojások minősége szempontjából. A takarmányadag legnagyobb részét búzának kell alkotnia, és ezen kívül kukoricának. Korlátozott mennyiségben zabot vagy árpát is lehet használni.
Az önellátás lehetőségei és gazdaságossága
Megéri-e önellátónak lenni csirkehúsból és tojásból ma hazánkban? Egy személy 21 kg csirkehúst, és 235 db tojást fogyaszt el egy évben átlagosan (KSH, 2012). Ahhoz, hogy ekkora mennyiségű húst előállítsunk, 2 kilogrammos csirkéből legalább 10-11 db kell.
Önellátás esetében nem árt törekedni a minőségre is, ezért a modellben nem a tápon nevelkedett csirkék szükségletét számoljuk, hanem a természetes takarmányon felnőtt, kettős hasznosítású tanyasi csirkék igényeit. Ezek a csirkék annak ellenére, hogy sokkal jobb minőségű húst képesek produkálni, hihetetlenül "igénytelenek". A paraszti világban főleg búzán, és egy kis kukoricán nevelkednek. Az ivóvíz (0,2-0,3 l/tyúk/nap), konyhai zöld hulladék, egy kis friss zöld takarmány, kavics, esetleg faszén mellett nincs szükségük vitaminokra, tápokra stb.
A gabonák ára ma egységesen kb. 6000-7000 Ft/mázsa. A példában az egyszerűség kedvéért csak a legfontosabb gabonák áraival számoltam, ami búza, kukorica, árpa esetében most átlagosan 65 Ft/kg. Mire vágásérett lesz tíz darab csirke, eltelik legalább 2,5 vagy akár 5 hónap is. Ez idő alatt elfogyasztanak kb. 100 kg takarmányt, melynek az ára 6500 Ft.
Összehasonlítva a csirkehúsra boltban elköltött pénzzel, azt látjuk, hogy egy fő egy évben 21 kg csirkehúsra elkölt körülbelül 21 000 Ft-ot. Bolti bontott csirkére (21 kg * 800 Ft/kg) 16 800 Ft, tanyasi csirkére (21 kg * 1200 Ft/kg) 25 200 Ft. Saját gazdaságban, vásárolt takarmányon nevelt csirkék esetében a csirkehús kihozható, 650 Ft/kg-os áron.
Tojás esetében vizsgálva azt láthatjuk, hogy egy ember 235 db tojást fogyaszt el átlagosan egy évben, melynek előállításához bőven elegendő két tyúk. Mivel egy vegyes hasznosítású magyar tyúk egy évben tojik kb. 150-180 db (átlag: 165 db) tojást, ezért két tyúk tartása esetén még többlet is keletkezik. Egy személy 235 db tojásra, 10 105 Ft-ot költ el a boltban egy évben. Aki otthon tart 2 tojó tyúkot 4515 Ft-ot spórol meg a családi kasszából, és még legalább 50-70 db plusz tojása is lehet a gazdának. Saját tojótyúkok tartásával pedig egy tojás ára körülbelül 17 Ft-ba kerül.
Aki saját földdel és géppel is rendelkezik, még olcsóbban megússza az évi szükségletet. Egy csirke éves takarmányszükségletének előállításához búza esetében 86 m² nagyságú területre van szükség. Saját gépek nélkül, szolgáltatásban elvégeztetve a termesztést, akár 60%-kal is olcsóbban jutunk egy évi takarmányadaghoz. Aki pedig gépekkel is rendelkezik a gabona előállításához, közel 80%-os megtakarítást is elérhet. Egy négytagú család - két felnőtt és két gyermek - estében az egy főre jutó mennyiséget kell kétszer venni. A két gyermekre elegendő körülbelül egy felnőtt fogyasztását számolni. Így azt kapjuk, hogy 36 270 Ft-ból elő tudjuk állítani egy 4 tagú család éves csirkehús és tojás szükségletét. Tehát megéri saját (kis)gazdaságot kialakítani.
Húsok a táplálkozásban: típusok és tulajdonságok
A hús sokak számára ma is az étkezések központi eleme. Táplálkozástudományi szempontból óriási különbség van friss, megfelelően elkészített hús és rendszeresen fogyasztott, erősen feldolgozott húskészítmények között. A szakértők egyetértenek abban, hogy a rendszeres, nagy mennyiségű feldolgozott húskészítmény - kolbász, szalonna, hot dog - fogyasztása növeli több krónikus betegség, köztük egyes daganatok kockázatát.
Fehér húsok: Csirke, pulyka, nyúl
A csirke és a pulyka a legnépszerűbb húsok közé tartoznak. Könnyen elkészíthetők, jól emészthetők, és különösen sovány formában kifejezetten kedvező tápértékkel bírnak. A csirkemell magas fehérjetartalma mellett alacsony zsírt és kalóriát tartalmaz (dekánként 100 kal), míg a comb és a szárny ízletesebb, de zsírosabb választás (195 kal), hiszen több zsírt és zsírsavat (polinsaturo) tartalmaz. A pulykahús még ennél is több fehérjét biztosít, miközben zsírtartalma alacsony marad. A nyúl, csirke és pulyka húsában kevesebb a mioglobin mennyisége, ami az oxigént szállítja az izomban, ezért a húsuk fehér. A könnyen rágható és emészthető csirke-, pulyka- és nyúlhús tökéletesek az idősebbeknek és a gyerekeknek (a magas biológiai értékű fehérjetartalom miatt is).
Vörös húsok: Marha, sertés, bárány
A marha, a sertés és a bárány évszázadok óta részei az európai konyhának. A marhahús különösen jól hasznosuló vasforrás, ami fontos a vérképzés szempontjából. A marha, a ló, a disznó húsában több a mioglobin mennyiség, ezért a húsuk vörös. A borjúhús rózsásabb, mint a marha húsa, hiszen szövete több vizet, folyadékot tartalmaz még. A bárányhús is ugyanezen oknál fogva halványabb, mint a birkahús.
A sertéshús talán a legváltozatosabb ebből a szempontból. Egyes részei kifejezetten soványak, míg mások jelentős mennyiségű zsírt tartalmaznak. Az elmúlt időszak diétás követelményeihez igazodva a disznóhús lipidtartalma felére csökkent. Ezenkívül míg a marha zsírja kevésbé látható, addig a disznó zsírja jobban elválik az izomzattól és ezért könnyebben eltávolítható a húsról a fölös kalória.
A bárányhús különlegessége, hogy a legelésző állatok húsa természetes módon több omega-3 zsírsavat tartalmazhat, és jelentős B12-vitamin-forrás. Íze karakteres, zsírtartalma mérsékelt, de itt is igaz: inkább heti néhány alkalommal, mint mindennap.
Vad- és különleges húsok
A szarvas- és nyúlhús jó példái annak, hogy a vörös hús nem feltétlenül egyenlő a zsírossal. Ezek az állatok sokat mozognak, természetes környezetben élnek, húsuk ezért kifejezetten sovány, mégis fehérjében gazdag. A szarvashús kalóriatartalma alig haladja meg a csirkemellét, miközben vastartalma kiemelkedő. A strucc és a bivaly már egzotikusabb választásnak számítanak, de tápértékük figyelemre méltó: alacsony zsírtartalmúak, miközben a vörös húsokra jellemző ásványi anyagokat is biztosítják. Létezik a krokodilhús is, amely sovány, fehérjedús, enyhe ízű, állaga valahol a hal és a csirke között helyezkedik el.
Emészthetőség és tápanyagtartalom
Az emészthetőség terén a fehér hús van előnyben. A vörös hús kötőszövet-tartalma magasabb, és tovább kell rágnunk. A csirke és a pulyka könnyebben emészthető, hiszen izomrostjaik átmérője kisebb, így a gyomorsav könnyebben lebontja.
A húsnak van vitamintartalma, főleg B-vitamint és ásványokat tartalmaz, ezen belül is sok vasat. Fontos megemlíteni, hogy minden hús vastartalma könnyen felszívódik, különösen, ha zöld zöldségekkel és citrommal fogyasztjuk, hiszen a C-vitamin segíti a vitaminok hasznosulását. A húsban jelen lévő kreatin és karnozin javítják az izomműködést és a mentális tudatosságot.
Biztosan szükségünk van a húsra?🍖 Most megtudhatod! - HillVital
A planetáris-egészségügyi étrend és a jövő élelmezése
Megoldás lehet a húsfogyasztás drasztikus visszafogása, de ezzel egyrészt azt mondjuk a Föld lakossága nagyobb részének, hogy míg a fejlettebb országok lakói önként mondhatnak le a húsevésről (a vegetarianizmus terjedőben van), addig ők sohasem tapasztalhatják meg, milyen az, amikor a hús bőségesen elérhető. A változatos növényi étrendhez továbbá édesvíz és sok földterület szükséges.
Néhány tudós a Nature-ban azt állította, hogy ha Európában az emberek áttérnének a növényi alapú étrendre, vagy némileg csökkentenék a hús fogyasztását, akkor azzal mérsékelni lehetne a függőséget az orosz-ukrán gabonaexporttal szemben. Az úgynevezett EAT-Lancet planetáris-egészségügyi étrend nemcsak az Oroszországból és Ukrajnából származó összes gabonaexportot kompenzálná, hanem látványos javulást hozna a víz felhasználásában, az üvegházhatású gázok kibocsátásában és még a szénmegkötésben is.
Három évvel ezelőtt az EAT-Lancet Food, Planet, Health Commission az univerzális étrendre vonatkozóan már tett ajánlásokat, amelyben azt boncolgatják, hogy milyen jótékony hatással lenne az emberi egészségre és a bolygóra egyaránt. A Bizottság állítása szerint ennek az étrendnek a betartása 2050-ig garantálhatná a 10 milliárd lakosú Föld élelmezési biztonságát.
A planetáris-egészségügyi étrend főbb jellemzői:
- Előtérbe helyezi a növényeket: nagyobb arányban szerepelnek benne a teljes kiőrlésű gabonafélék, a gyümölcsök, a zöldségek, a diófélék és a hüvelyesek.
- Mérsékelt hús- és tejtermékfogyasztás: a hús és a tejtermékek is fontos részét képezik az étrendnek, de lényegesen kisebb arányban, mint az előző pontban felsorolt alapanyagok.
- Optimális kalóriabevitel: megállapítja, hogy egy átlagos felnőttnek napi 2500 kcal-ra van szüksége. Ez a mennyiség ugyan némileg változhat életkor, nem, aktivitási szint és egészségügyi jellemzők szerint, de minden túlfogyasztás lényegében élelmiszer-pazarlás, aminek különböző egészségügyi és környezeti költségei vannak.
Az étrendi változtatással 70,7 millió hektár mezőgazdasági terület kiváltására nyílna lehetőség, ami figyelemreméltó annak fényében, hogy az EU és az Egyesült Királyság élelmiszer fogyasztásához a földszükséglet 115 millió hektár szántóterületnek és 74 millió hektár legelőnek felel meg. Ezen termőterület 60 százalékát (68,7 millió ha) állattenyésztésben használják fel.
Élelmezésbiztonság és globális kihívások
Az elmúlt években a globális élelmezési rendszer már több fenyegetéssel és az ellátási láncok szakadozásával volt kénytelen szembesülni, mint a COVID-19, a sáskajárás és a szélsőséges éghajlati jelenségek. Az egyébként is nagy nyomás alatt álló élelmiszerrendszerben újabb sokkot generált az orosz-ukrán konfliktus, ami rekordszintű élelmiszerár-emelkedéshez vezetett. Oroszország és Ukrajna fontos termelői és exportőrei az árpának, a búzának, a kukoricának, a napraforgómagnak és a repcemagnak. Együttesen adják a világ napraforgóolaj- és búzakivitelének a 64 százalékát, illetve 28 százalékát. Oroszország jelentős műtrágyatermelő és -exportőr is, Ukrajnát pedig gyakran illetik az Európai Unió kenyeres kosara elnevezéssel.
Az oroszországi gabonaexport 50 százalékos csökkentése és az ukrán export elmaradása a kukorica és a búza esetében 4,6 százalékos, illetve 7,2 százalékos áremelkedést eredményezne egy nemrég végzett becslés szerint. A nemzetközi piacokon keresztül ez a sokk átterjedt más országokra is, Indonézia és India például a hazai árak stabilizálása érdekében betiltotta a pálmaolaj, illetve a búza kivitelét. Erre válaszként több mint 20 ország vezetett be élelmiszer-exporttilalmat, olyan régiókban, amelyek már eleve jelentős nyomásnak voltak kitéve. Ezek a tényezők és az élelmiszerár-spekulációk az Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezet (FAO) élelmiszerár-indexét 2022 áprilisában a 2007-2008-as élelmiszerválság csúcsértéke fölé emelték, újra széles körű élelmezési bizonytalanságot és politikai instabilitást okozva. A dráguló gabona a hús árát is az egekbe repíti, mivel az állati takarmányok jó része is gabona alapú.
Az Európai Unió a kialakulóban lévő nyomást egy 500 millió eurós (mintegy 200 milliárd forintos) támogatási csomag előkészítésével kívánta kezelni 2022 márciusában. Sokan azonban úgy vélték, hogy mindez nem az élelmezésbiztonságot, sokkal inkább az állati termékek fogyasztását támogatja. Az állati termékek fogyasztása az EU-s polgárok étrendjében már most is lényegesen magasabb, mint a világ többi részén, és annál is, ami egészségügyileg ajánlott volna. Aggasztó tény az is, hogy az EU-ban az importált ukrán-orosz termények 60 százalékát az állatok takarmányozására használják fel, amelyek jelentős részét nagy hozzáadott értékű termékként a világ többi részébe exportálják.
Számos tanulmány kimutatta, hogy a növényi alapú táplálkozásra való áttéréssel drámaian lehetne csökkenteni a környezeti hatásokat. Ezért az ellenálló képesség javításához is nagymértékben hozzájárulna, ha az Európai Unióban és az Egyesült Királyságban az EAT-Lancet Bizottság iránymutatása alapján történne az átállás, ami egyúttal megoldaná az orosz-ukrán konfliktus okozta élelmiszer-biztonság hiányát is.
A húsfogyasztás csökkentésére irányuló kezdeményezések és ellenállás
A német húsipar - különösen a sertéshús esetében - a közelgő ellátási szűk keresztmetszetek miatt fellépő húshiányra figyelmeztetett: „Négy, öt, hat hónap múlva semmi nem lesz a polcokon” - mondta az egyik nagy német húsipari szövetség elnökségi tagja, aki az árak jelentős növekedésére is számít. „A jelenlegi szövetségi kormány szeretné felszámolni az állattenyésztést Németországban, és átállítani az étrendet a zöldségekre és a zabpehelyre” - mondta és hozzátette, hogy a kormány ideológiája ellenére az is tény, hogy Németországban az emberek több mint 90 százaléka még mindig húst vásárol és eszik. Mivel a mezőgazdasági és zöldpolitika a német hústermelést elfojtja, így Németország teljes mértékben függ más országok termelőitől, aminek eredményeképpen Németország lett a legnagyobb húsimportőr Európában.
A húsárak drámai emelkedése beleillik a német kormány terveibe, hiszen a növényi alapú étrendre való átállást aktívan hirdeti annak ellenére is, hogy a lakosság 83 százaléka hetente többször is eszik húst. Furcsa ellentmondás állt elő a német iskolai étkeztetésben is Freiburgban, ahol kihagynák a húst, és vegetáriánus étrendre kényszerítenék a gyerekeket. Ez dühöt váltott ki a szülőkből, akiket az is felháborít, hogy az eddigi 3,90 euró helyett 4,80 eurót kell fizetniük egy húsmentes iskolai ebédért. Nehezen megmagyarázható, hogy a vegetáriánus étel miért kerül többe, mint a hús alapú ételek.
De nem csak német példák vannak a húsevés csökkentésére. Hollandiában egy olyan programot indítottak, amely során a gyerekeket megismertetik a rovarokkal az étkezésben, annak érdekében, hogy csökkentsék a húsfogyasztást, és egy lényegesen olcsóbb élelmiszer-alternatívát kínáljanak a lakosságnak. A berlini környezetvédelmi közgazdászok egy csoportja a zöld gondolat jegyében még ennél is tovább menne. Az éghajlat megmentése érdekében a húsárak masszív emelését szorgalmazzák. A tomboló infláció közepette a terveik következményeként a marhahús termékek akár 56 százalékkal, a baromfihús 25 százalékkal, a bárány- és sertéshús 19 százalékkal drágulna.
A kormányok heves ellenállásba ütközhetnek azokkal a tervekkel szemben, amelyek a hús csökkentését vagy megszüntetését célozták. Egy közvélemény-kutatás szerint, amit Ausztráliában végeztek, a megkérdezett férfiak 73 százaléka szívesebben halna meg 10 évvel korábban, semhogy lemondjon a steakekről és a hamburgerekről. Míg a résztvevők 81 százaléka törődik az éghajlattal, addig 78 százalékuk azt nyilatkozta, hogy nem hajlandó lemondani a húsról.
Biztosan szükségünk van a húsra?🍖 Most megtudhatod! - HillVital
A "virtuális víz" és a húsipar vízigénye
Sokféle adatról hallhatunk azzal kapcsolatban, hogy 1 kilogramm marhahús előállításához mennyi vízre van szükség. Hazánkban a különböző cikkek ezt leggyakrabban 15 ezer liter környékére becsülik, a külföldi sajtóban azonban százezer és kétszázezer liter közötti értékekről is lehet olvasni. Ezek a számítások az ún. virtuális víz (virtual water content) fogalmára épülnek, amelyet a Cambridge-i Egyetem professzora, Anthony Allan dolgozott ki. A virtuális víz tulajdonképpen minden vizet magába foglal, amely a termelés során felhasználásra kerül. A hústermékek esetében ez az állatok ivóvize mellett a farmok, vágóhidak és gyárak tisztításához szükséges mennyiséget, de a legelők és gabonaültetvények párologtatása és öntözése révén veszendőbe ment vizet is jelenti. Ez utóbbi, vagyis az állatok által elfogyasztott növények termesztéséhez szükséges víz adja a legnagyobb százalékát (98-99%) a húsipar víz-felhasználásának. Maguk az állatok viszonylag kevés vizet igényelnek, Hoekstra professzor szerint - akinek egyébként a 15 ezres becsült számot is köszönhetjük - 1 kiló marhahús kitermelése során a haszonállat mindössze 155 liter vizet fogyaszt el.
Más húsok, például a bárány, disznó és baromfi húsok virtuális víz tartalma kisebb, bár általában így is több ezer literre tehető. A gabona (1 kg-hoz körülbelül 1000 liter víz szükséges) és más gyümölcsök és zöldségek termelésének vízigénye jóval kevesebb, látszólag ezért is állja meg a helyét a hangzatos érvelés, miszerint jóval kevesebb erőforrást igényel környezeti oldalról a húsmentes életmód. Időközben azonban a virtuális víz fogalmát a kutatók és a fenntarthatóság ügyével foglalkozók egyre gyakrabban megkérdőjelezik és amellett érvelnek, hogy ez a mutató nem alkalmas arra, hogy fenntarthatósági döntéseket alapozzunk rá. A 100 ezres nagyságrendű szám például - kissé abszurd módon - arra épít, hogy a legelőkre hullott esővíz minden cseppje a tehenek szervezetében köt ki, miközben valójában az esővíz nagy része az ökoszisztémába kerül vissza, azaz a vizeket táplálja, illetve a fák és a növények hasznosítják.
A virtuális víz tehát nem különbözteti meg a termelés során felhasznált vizek típusait, azaz egy kategóriaként kezeli a földben nedvességként tárolt esővizet (ez az ún. zöldvíz-lábnyom) és a mesterségesen a globális vízkészletből, felszín alatti és fölötti forrásokból becsatornázott vizeteket (ez pedig a kékvíz-lábnyom). Pedig nem mindegy, hogy egy termék előállítása során melyik típusú víz kerül felhasználásra. Az újabb kutatások épp ezért más számolásra, az ún. életciklus alapú számolásra épülnek, amely egy többdimenziós mutatót eredményez. Ehhez szükséges figyelembe venni a terület éghajlatát is, hiszen egész más számok jönnek ki egy szárazabb vidéken, ahol több öntözésre van szükség.
Gabonafogyasztás az állattenyésztésben: mítoszok és valóság
Egy másik gyakori, hús-ellenes állítás az, hogy 1 kiló marhahús előállításához 20 kiló gabonára van szükség - azaz a húsipar emberi fogyasztásra is alkalmas táplálékforrásokat használ el a hús előállítása érdekében. E mögött azonban a vízkérdéshez hasonló általánosítást fedezhetünk fel, ugyanis nem minden farm működik hizlalótelepként. Angol területeken például a tehenek és a birkák legtöbb idejüket legelőkön töltik, télen pedig különböző takarmányokat, például szalmát kapnak - azaz olyan terményeket és maradékukat, amelyek emberi fogyasztásra egyébként nem alkalmasak. A gabona egy elég ritka kiegészítő a rendszerben, és legtöbbször ez is az emberi fogyasztásra nem alkalmas, nem megfelelő minőségű gabonaterményt jelenti.
A haszonállatok tartása tehát tulajdonképpen jól hasznosít számos mezőgazdasági termelésből megmaradt anyagot. Hagyományosan az állattartásnak pedig éppen ez a célja: az állatok az emberi fogyasztásra nem alkalmas anyagokat hasznos táplálékká, hústermékké alakítják át. A kérődző állatok, mint amilyen a tehén is, képes szénhidrátokat és fehérjét kivonni az alacsony minőségű növényi táplálékból is, a gabonát pedig sokkal kevésbé hatékonyan hasznosítja a szervezetük - ebben inkább a malacok jók. A fejlett világ nagy bűne lehet az, hogy a mezőgazdasággal korábban sokkal inkább egybefonódva működő állattenyésztést egy specializált területként kiszakította a természetesebb körforgásból, és különböző hizlalóházakban gabonát kezdett adni az állatoknak a gyors növekedésük érdekében. Ez a működési forma sokszor valóban nem fenntartható, és alapvetően a hústermelés más alapokkal működött korábban - az állattartás célja nem egyszerűen a hús termelése volt: a hús gyakran csak mellékterméke volt más folyamatoknak, vagy egy integrált rendszerben működve más termékek előállításával egyszerre volt fókuszban. Érdemes egy pillantást vetni arra, hogy a tehenek a hús mellett milyen termékek forrásai lehetnek, milyen sok részük hasznosul valójában.
