Az ékszerteknősök - mint például a sárgafülű ékszerteknős, a vörösfülű ékszerteknős, a hieroglifás ékszerteknős vagy a Nelson-ékszerteknős - az édesvízi, semiakvatikus („félvízi”) fajok közé tartoznak, amelyek idejük nagyobb részét a víz alatt úszva töltik, bár sokat sütkéreznek napos sziklákon is. Ezen állatok tartása nem egyszerű feladat, és számos tévhit kering róluk. Fontos megérteni, hogy nem csupán egy étkezést naponta oda vetett táplálékról van szó az üres akváriumban. A megfelelő gondozás komplex tudást és odafigyelést igényel.
Az ékszerteknősök fajtái és az invazív státusz
Az ékszerteknősök Észak- és Közép-Amerikából származnak. Hazánkban az egyik legnépszerűbb kedvtelésből tartott teknősfajta a sárgafülű ékszerteknős, mely nevét a fejükön mindkét oldalon jelen lévő sárga csíkokról kapta. A vörösfülű ékszerteknős az észak-amerikai kontinens lakója, elterjedése Mexikótól egészen északig, Ohio és Illinois államokig tart. A díszes ékszerteknős szintén népszerű, akárcsak a Nelson-ékszerteknős, amely különleges mintázata miatt egyre keresettebb.
Fontos leszögezni, hogy jelenleg Magyarországon a közönséges ékszerteknős faja, illetve annak két alfaja, a vörösfülű (Trachemys scripta elegans) és a sárgafülű ékszerteknős (Trachemys scripta scripta) invazívnak minősül. Ez azt jelenti, hogy legálisan csak azok számára tarthatók, akik a törvény életbe lépése előtt már rendelkeztek saját példányokkal. Minden közhiedelemmel ellentétben magánszemélyek számára az adás-vételük, tehát a kereskedelmük, örökbeadásuk és ajándékozásuk sem megengedett. A tiltásnak fontos oka van: Magyarországon egyetlen őshonos teknősfaj él, a mocsári teknős (Emys orbicularis), amely igen ritka, veszélyeztetett állatfaj és védelem alatt áll. Az egyik legnagyobb veszélyt jelenleg, az élőhely csökkenés mellett, a megunt, szabadon engedett vörösfülű ékszerteknősök jelentik számára, amelyek agresszív viselkedésükkel kiszorítják élőhelyéről a mocsári teknősünket. Éppen ezért szinte lehetetlen fiatal vörösfülű ékszerteknősök beszerzése. A kereskedők ezért gyakran sárgafülű ékszerteknősöket importálnak az országba, illetve sárga- és vörösfülű ékszerteknősök hibrid egyedeit, amelyekre a törvény nem hatályos.
A megfelelő akvaterrárium kialakítása
Az ékszerteknősök természetes élőhelyükön tavakban, mocsarakban, lassú folyású patakokban élnek. Életmódjuk erősen a vízhez kötött, ugyanakkor meleg időben szeretnek kiülni a partra, napozni. Terráriumukat ennek megfelelően kell kialakítanunk.
Akvárium méret és berendezés
A tartásukra vizes, ún.: akvaterrárium alkalmas, amely egy száraz, sütkérező helyet és egy vizes medencét tartalmaz. A terrárium sima felületű, jól tisztítható, nem dörzsölő anyagból készüljön, pl.: műanyagból, üvegből vagy rozsdamentes acélból. A száraz részt sziklából kell kialakítani, amely lejtőt képez a medencébe. A köves rész ne legyen durva felületű, mert az felsértheti a páncélt, amely fertőzésekhez vezethet.
Minél nagyobb méretű akvaterráriumot tudunk biztosítani, annál jobb. A minimum mérethez az ajánlás az, hogy az összes teknős páncélhosszúsága ne legyen több, mint a terrárium 25%-a. Tehát ha egy teknősünk van, akkor a terrárium hosszúsága minimum a teknőspáncél 4x-ese, a szélessége 2-3x-osa legyen. A fiatal teknősök számára még elegendő lehet egy kisebb terrárium, de a felnőtt példányok méretével célszerű kalkulálnunk, nekik pedig 300-400 literes méret lenne az ideális. Eleinte megfelelő egy körülbelül 40x30x30 cm-es méretű akvárium is. A berendezését úgy kell megoldani, hogy kb. 10-15 cm-es legyen a vízoszlop magassága, és emellett adjunk a teknősnek lehetőséget kimászni valamilyen szárazulatra. Ezt megoldhatjuk egy beragasztott üveglappal, (amely a víz fölé tálcaszerűen belóg, ezáltal nem vesz el az értékes úszóterületből) vagy a vízbe helyezett nagyobb kővel. Ez a megfelelő méret, ha esetleg egy darab kb. tenyérnyi ékszerteknőst vagy hieroglifás ékszerteknős, térkép teknős példányt szeretnél felnevelni. Több teknős együtt tartása nem ajánlott!
A 2-3 kisebb teknősnek, vagy egy jócskán tenyérméret feletti teknősnek (legyen szó sárga vagy vörösfülű ékszerteknős példányról) már 2-300 literes medencében kell gondolkodni. Ugye te is belátod, hogy ez a nagy teknős akvárium méret már nem minden lakásban fér el kényelmesen. A nagy akvárium természetesen nagy súllyal is jár, így szükséged lesz egy megfelelő tömörfa akvárium bútorra, vagy készíttetned kell egy fém állványt.
Az akvárium aljára szórhatunk kavicsot, bár ez a takarítást fogja nehezíteni. A legjobb, amit tehetsz a kis páncélosért, hogy finom folyami homokot használsz. A halaknál nagyszerűen bevált apró kavics számukra veszélyes lehet, ugyanis felcsipegetik sokszor és ez bélelzáródást okozhat. A folyami homokot nagyon alaposan többször át kell mosni, mielőtt az akváriumba teszed.
Vízminőség és szűrés
A vízcsere gyakorisága a teknős méretétől és a terrárium méretétől is függ. Ha a vízben nagy mennyiségű ürülék és eleségdarab gyűlik össze, baktériumok szaporodnak el benne. A baktérium-tartalmú víz befertőzheti a páncélt és akár a teknős elhullását is okozhatja. Alapvetően a teknősök szagtalanok. Ha mégis erős szaga van teknősünknek, akkor az komoly vízminőségi problémát jelez! Mivel a legtöbb szennyezést az etetés okozza, javasolt egy külön tartályban etetni az állatot.
A halaknál alkalmazott szűrési rendszerek teknősöknél nem működnek tökéletesen, mert a teknősök sokkal több szilárd bélsarat és húgysavas ürüléket termelnek. Az akvárium vizét természetesen, ahogy a halaknál is, előre be kell járatni, komplett vízi biológiai egyensúlyt kell létrehozni. Viszont ami a különbség, az maga a teknős kaki. Így egy külső, nagy teljesítményű szűrőre lesz szükséged. Ideális esetben olyan szűrőt lenne érdemes választani, amely nagytestű halaknak vagy sűrűn lakott akváriumba való. Legalkalmasabbak a nagyobb, biológiai és kémiai szűrők, mint amit koinak gyártanak, vagy a homokszűrő, gyöngyszűrő és a külső szűrő. Külön jó, ha ózonszűrés és UV-sterilizátor is csatlakozik hozzá. Kerti tavak esetén is javasolt külső szűrőt használni. Ezek hiányában egy egyszerűbb, szivacsszűrő is használható, de ennek szűrési felülete sokkal kisebb.
Fontos, hogy ha a víz ránézésre tisztának is látszik ugyan, attól még nagy mennyiségű nitrogén-tartalmú toxikus anyag lehet benne. Tehát a vízcsere szűrők alkalmazása mellett is rendszeres kell, hogy legyen. Ha a teknőst az akváriumba etetjük, akkor hetente szükséges 15-20%-os vízcserét végrehajtani. Ha külön etetjük, akkor kéthetente 25-30%-os szükséges cserélni. Ilyenkor a talaj felszínéről a mulmot el kell távolítani, az esetleges alga képződményeket lepucolni az üvegről. A csapvizet meg is kell tisztítanunk, mielőtt az terráriumba töltenénk, ugyanis a klór és az egyéb vízben lévő anyagok károsak lehetnek teknősünkre nézve. Ez történhet kétféleképpen: vagy előre egy napot pihentetett csapvízzel pótoljuk a leszívott vizet, vagy az akvárium hőfokával megegyező csapvízzel. Ebben az esetben vízkezelő szerek hozzáadása javasolt. Fontos, hogy elsőként alapos takarítást végezzünk, csak utána következzen a fertőtlenítés. Erre alkalmas lehet a háztartási hypo 30 ml/ 1 liter víz hígításban.
Hőmérséklet és világítás
A hüllők hidegvérű állatok, ezért nem képesek a testhőmérsékletük állandó fenntartására. A hőmérséklet meghatározza a hüllők életfolyamatait, például az anyagcserét, a növekedést, az emésztést, a szaporodást is. Legtermészetszerűbb, ha térben és időben is különböző hőmérsékleti értékeket biztosítunk. Az akvárium hőmérsékletét érdemes a fiatalabb egyedek esetében 26-28 °C fokra felmelegíteni akváriumfűtő segítségével. Ügyeljünk azonban arra, hogy ha fűtjük az akvárium vizét, a teknős akváriuma le legyen takarva, ezáltal a víz feletti légtér ugyan olyan hőmérsékletű legyen, mint az a víz, amelyben a teknős él. Amennyiben a levegő jóval hidegebb, mint a víz, teknősünk könnyedén megfázhat. Nagyobb, felnőtt-növendék teknősöket fűtés nélkül is tarthatunk szobahőmérsékleten (22-25 °C), ugyanakkor ne feledkezzünk meg az ő napozó lehetőségükről sem.
Szükség van egy ún.: elsődleges hőforrásra, amely alkalmas háttér-hőmérsékletet tart fent, ez vízi teknősök esetén 25-35 fok. Erre a célra legalkalmasabb egy vízmelegítő berendezés. Ezen kívül szükséges egy másodlagos hőforrás, ami egy melegebb területet hoz létre a terráriumban. Ezen az ún.: „sütkérező helyen” 30-40 fok is lehet. Így jöhet létre a hőmérsékleti grádiens térben, az állat kiválaszthatja a számára ideális hőmérsékleti pontot. A sütkérező hely fölé 50, 100 wattos hagyományos izzó vagy 250 wattos infraizzó szerelhető, vagy használhatunk kerámia fűtőlámpát is. Utóbbi hőt sugároz, de fényt nem. Kisállat-kereskedésekben már speciális, hüllők részére gyártott hőt és UV-fényt is kibocsátó izzók is kaphatók. Az izzó 45 cm-nél messzebb helyezkedjen el a teknőstől, különben égési sérülést szenvedhet! A melegítő sziklák nem javasoltak, mert alulról melegítenek és nagyobb testű hüllők égési sérülést szenvedhetnek. Előfordul, hogy idővel ezek a melegítő sziklák egyre melegebb hőt sugároznak. Biztosítsunk egy olyan köves felületet is, amely fölött nincsen izzó. Nagyon fontos, hogy a különféle hőmérsékleti értékeket hőmérővel ellenőrizzük. Éjszakánként az UV-lámpát és a sütkérező lámpát kapcsoljuk ki, mert a napi hőmérséklet-ingadozás a természetes körülményeket utánozza, így jótékony hatással van a hüllők szervezetére. Kifejlett nőstények esetében a petetüszők fejlődésben is szerepet játszik. A természetes szezonalitás biztosításához télen a nappali világítás mennyiségét és a hőmérsékletet is célszerű csökkenteni.
A teknősöknek egészségük megőrzéséhez UVA és UVB sugarakra is szükségük van. Az ultraibolya (UV-) fény egy magas hullámhosszú (290-320 nm) fény, amely a hüllők egészséges fejlődéséhez is nélkülözhetetlen. Az UVB-fény a D3-vitamin képzéséhez szükséges, amely a kalcium felszívódásában játszik szerepet. Ennek hiányában ún.: Metabolikus Csontbetegség alakul ki. Az UVA-fény jótékony hatással van a hüllők viselkedésére (pl.: társak, zsákmány jobb észrevétele). Fontos tudni, hogy a hagyományos ablaküveg nem ereszti át az UV-fényt, még a speciális, ún.: „UV-áteresztő” üveg is csak 60-75%-ban. Emiatt mindenképpen szükséges UV-fényt sugárzó lámpát beszerezni és azt vagy a terrárium fölé vagy a terráriumi üvegen belülre elhelyezni. A fluorescensz lámpák fényt adnak, de kevés hőt bocsátanak ki.
Az UVA és UVB sugarakat adó lámpák nem adnak elég erős fényt, hogy a kis gazdi számára is látványos legyen a teknősök tartása. Így emellé szükséges egy természetes, vagy hidegebb fényt leadó 6500 Kelvines T8-as vagy T5-ös fénycső. Ha máris azon töröd a fejed, hogy te majd otthon megoldod azzal, hogy az ablak elé teszed az akváriumot a vízi teknősnek, máris lelombozlak. Az üvegen átjövő természetes fény nem elégséges semmiképpen, ugyanis teljesen megszűri az UVB tartományt. Egy általánosan elfogadott szabály szerint 0,5-0,8 Watt/liter erejű fényt kell alkalmaznod napi 10 órában, legalább az akvárium felén! A másik felén viszont gondoskodj a teknősnek búvóhelyről, növények által árnyékról, csak úgy, mintha a természetben élne! A melegítőlámpa egy normál 50-100 Wattos izzó, amelyet úgy kell elhelyezni a teknős napozó része felett, hogy körülbelül 30-35 fokos meleg legyen alatta. Lehet kapni már előre gyártott, az üveg belső falára akasztható teknős szigetet, de sokan szeretik a megfelelő módon előkészített uszadékfát, vagy parafa kérget is. Ez lényegében egy teknős napozó házilag.
Az ékszerteknősök táplálása
A teknős etetése az egyik legjobban vitatott téma a teknőstartók és szakértők körében, maga az etetés módja és minősége és mennyisége is. Főként azért, mert a teknős fogazata nem kimondottan az általános értelemben vett fogakat jelenti. Fontos, hogy amit a teknősünknek adunk, az a természetben is megtalálható formában kell, hogy legyen.
Táplálékválaszték és gyakoriság
A vadon élő ékszerteknősök kiskorukban teljesen ragadozó életmódot folytatnak, felnőtt korukra pedig már a növényi eredetű táplálék is szerepel az étrendjükben. A fogságban való tartás során figyelembe kell vennünk ezt az információt. A fiatal ékszerteknős példányok eleinte teljesen hal-, rovar- és dögevők, és csak később lesznek egyre jobban a növényi táplálék kedvelői. Röviden és pontosítva: a teknős nem csak és kizárólag nyers halat eszik még eleinte sem!
A nagyon kicsi teknősöket naponta etessük, majd szép lassan térjünk át a minden második, harmadik napi, majd legvégül a hetenkénti etetésre. Az áttérésekre nincsen konkrét időpont meghatározás. Általánosan elterjedt vélemény, hogy 1 éves korig feltétlen minden nap, 2-3 éves korig 2 naponta, 5 éves korig hetente kétszer, 5 éves kor felett hetente legalább egyszer kapjanak enni. Ez természetesen csak egy általános vélemény, mindenki a saját kedvencét úgy eteti, ahogy jónak látja. Fontos megjegyezni, hogy ezek az időpontok csak a főétkezére vonatkoznak.
A fő fontos táplálékuk a teknősöknek édesvízi apró hal, élő vagy fagyasztott (és persze kiolvasztva). Fontos, hogy olyan méretű halakat etessünk, melyet teknős egészében, tehát fejjel, csontokkal és belsőségekkel együtt tud elfogyasztani. Fagyasztott hallal való etetés esetén azonban figyeljünk oda, hogy NE forró vízbe (vagy mikróba) olvasszuk ki a halat. Ugyanis mire kiolvad, "szét is fő", és olyan lesz, mint a megbuggyant zöldség-főzelék! Csapvizet, vagy max. kézmeleg vizet használjunk annak ellenére, hogy így pár perccel tovább tart a kiolvadás. Fontos még, hogy kb. 15-20 cm-esnél nagyobb fagyasztott halat lehetőleg ne vegyünk. Ezt is a teknős méretének megfelelően fel kell szeletelni, hogy könnyebben fogyassza. A -10 fokon több, mint 3 napon át történő fagyasztás a paraziták nagy részét elpusztítja, de nem mindet! Szabadon befogott halak etetése ezért még fagyasztva sem javasolt, mert nagyon gyakran terheltek parazitákkal. Aranyhal etetése szintén nem ajánlott, mert a Mycobacteriosis elnevezésű, súlyos kórképet közvetíthetik a teknősöknek, amely nagyon gyakori náluk. A magas olajtartalmú halak etetését is kerüljük.
(baby) görög teknős tartása kezdőknek🐢
Kisebb mennyiségben rovarok, rovarlárvák etetése is megfelelő, de ezek mindig kalciumban hiányosabbak. Például adható a közönséges lisztbogár lárvája, a „lisztkukac”, csótány is. Ezeket vagy 24 órán át fel kell etetni kalciumtartalmú eleséggel, vagy etetés előtt beszórni kalcium porral. A földigiliszta, Tubifex tápláló és könnyen elérhető. A csigák és meztelencsigák etethetők, de férgek köztigazdái lehetnek, ezért mindig tegyük több napra fagyasztóba ezeket. A kiszárított ízeltlábúak tápértékben értéktelenek, ezeket kerüljük!
Ritkán, kis mennyiségekben adható sovány marhahús, máj, és zúza. Alkalmanként csirkehús is, de ez kalciumban nagyon szegény.
Általában 3-5 éves korukig nem nagyon igénylik a növényi táplálékot (de kiegészítőnek adható). Viszont 5 éves koruk után egyre jobban szükségük van rá, és mintegy 10-15 éves koruk körül már a növényi táplálék igénye kiteszi az össz élelem felét. Bár a kishalra, mint alapvető élelemre mindig is szükségük van, de a későbbiek folyamán egyre jobban igénylik a növényi táplálékokat. Kicsit viccesen mondhatnánk azt is, hogy öregségükre majdnem hogy vegetáriánusok lesznek. Optimális esetben a növényi eleséget vízinövények szolgáltatnák, mint például hínárok (Cabomba, Elodea). Ezeket szálanként árusítják az állatkereskedések.
Etetési szokások és mennyiség
A teknősök hajlamosak a megszokás rabjai lenni. Olyan időpontot kell választani, amikor biztos, hogy otthon vagyunk, és ez lehet a nap bármelyik szaka. Javasolt például az este 18 - 20 óra közötti időpont, akkor általában otthon van az ember. Ennek azért is jelentősége van, mert a teknősünk megszokja viszonylag rövid idő alatt az etetés idejét, és ezért nem akar állandóan "éhenhalni", csak a megszokott idő eljövetelekor.
A mennyiséggel kapcsolatban nincs konkrét meghatározás, de általánosan elfogadott vélemény, hogy a teknősünk fej-nyak méretének megfelelő mennyiségű az a kaja, amennyit egyszerre érdemes adni neki. A kis tekik túlzottan is bélpoklosak tudnak lenni, zsarolni próbálják a gazdit. Gyakori, hogy előadják az “éhenhalok” című magánszámot, amikor az akvárium felé veszi a gazdi az irányt. Legyünk szigorúak, csak az előre eltervezetett etetési idő rendben adjunk táplálékot az ékszer teknős részére!
A fogságban tartott teknősök hajlamosak az elhízásra, amit viszont nehéz észre venni. A páncél mérete adott, nem idomul az elhízás következményeivel. Pontosabban fogalmazva a teknős úgy hízza ki a páncélját, hogy szó szerint belehízik, beleszorul, adott esetben belepusztul. Ezért nagyon fontos odafigyelni a fő étkezés mennyiségére, gyakoriságára, valamint elsősorban a fő étkezések között adott egyéb kiegészítők, "nasik" mennyiségére. Mert sok helyen ahányszor csak elmennek az akvárium mellett, mindig ugyanaz történik - "Nézd csak mit adok neked??" - és már megint egy újabb adag "nasi-kaja" úszkál a vízen.
Kiegészítő táplálékok és vitaminok
2-3 éves korig a teknősnek nincs különösebb igénye a kiegészítőkre, ha rendesen etetjük. Egy éves koruk után az főétkezések idejét megváltoztathatjuk úgy, hogy csak minden második nap kapnak enni. Fontos kiemelni, hogy itt a Főétkezésekről van szó! Innentől kezdve már a köztes napokon adhatunk nekik különböző kiegészítő táplálékokat. Ez természetesen nem helyettesítheti a Főétkezést sem időben, sem mennyiségben! A kiegészítők adása mindig csak "nasi" formájában történhet, erősen mérsékelt mennyiségű adagokban. Már volt róla szó, de megismétlem - a nasival lehet igazán elhizlalni a teknőst. A kiegészítők adása egy idő után fontos része lesz majd a megfelelő táplálkozásnak, így nem csak a mennyisége lényeges, de fontos, hogy mit adunk a teknősnek.
A kiegészítőket igazából két részre lehet osztani, mi az, ami ajánlott, és mi az, ami adható még a teknősnek. Az ajánlott kategóriában olyan kiegészítők vannak, amiket természetes élőhelyén is megtalálhat (vagy annak itthoni megfelelője). Ezek java részét eredeti élőhelyén a teknős a száraz részeken történő mászkálása közben tudja beszerezni, ami nyilván nem lehetséges egy lakásban lévő akvárium esetén. Az - adható még - kategória inkább olyan élelmeket tartalmaz, amiket valójában a teknős az eredeti élőhelyén nem igen tud beszerezni.
Komplett multivitamin is kapható. Ebből meghatározott mennyiségű cseppet kell a táplálékra szórni. De vannak por formátumúak is, amelyeket pl. a táplálékként adandó élőrovarokra kell szórni. Így is pótolható az esetleges vitaminhiány.
Ivarmeghatározás és szaporodás fogságban
Az ékszerteknősök esetében az ivarok meghatározása felnőtt egyedeknél igen egyszerű az ivari dimorfizmusnak köszönhetően. A hím teknősök felnőtt korukra sosem érik el a nőstények méretét, sokkal kisebbre nőnek (kb. 13-15 cm-es páncélhossz). Fejük hegyesebb, farkuk feltűnően hosszú. Elülső lábaikon a karmok hosszúra nőnek, elérhetik az akár 5-6 cm hosszúságot is. Ezzel szemben a nőstények jókora nagyra nőnek, karmuk nem nő meg, farkuk sem hosszú, a kloáka általában az alsó páncélon belülre esik.
Sokan nem tudják, de az ivarérett, jó körülmények között tartott ékszerteknős nőstények, pár nélkül is képesek tojások képzésére. Gyakran előfordul, hogy mivel teknősünk nem talál megfelelő tojásrakó helyet az akváriumán belül, így a vízbe potyogtatja tojásait. Sajnos gyakori eset az is, hogy a teknős visszatartja a tojásait. Az állat ilyenkor izgatottan viselkedik, „őrült módjára” próbál kijutni terráriumából. Ez mindenképp gyanút keltő lehet… Ilyenkor próbáljunk meg neki valamilyen tojásrakó helyet biztosítani - hátha le tudja rakni tojásait (pl. egy napra rakjuk be egy lavornyi, nyirkos homokra).
Viselkedés és tévhitek
A teknősök napjuk nagy részét napozással, vadászattal és párkereséssel töltik. Élettartamuk fogságban akár 25 évnél tovább is terjedhet, a sárgafülű ékszerteknős esetében akár 40 év is lehet.
Interakció a gazdival és stressz
Tapasztalni fogjuk, hogy az ékszerteknősök mohó, falánk állatok. Amint meglátják gondozójukat az akvárium előtt, beugranak a vízbe és az üvegfalnál kapálóznak, szinte kikövetelik maguknak a táplálékot. Ez azért van, mert a vadon élő állatok számára a táplálék nagy kincs, hozzájutni minden esetben nehéz. A teknős úgy van „beállítva” hogy kihasználjon minden adandó alkalmat a táplálék megszerzésére, hiszen nem „tudhatja” mikor jön egy sanyarúbb időszak, amikor nem lesz mit ennie. Ezért aztán kikunyerálja a táplálékot nap mint nap, ezáltal pedig mi elhízlalhatjuk kedvencünket. A kapálózás tehát leggyakrabban azért van, mert a teknősök táplálékhoz akarnak jutni. Ennek a csábításnak szabjunk határt.
A legtöbb teknőshöz hasonlóan a sárgafülűek sem szeretik, ha kézbe vesszük őket, jelentős stresszt okozhatunk vele. Idővel képesek megszokni a közeledésünket, de ijedtségükben akár haraphatnak is. A teknősök hosszabb időn át gyalogoltatni a szobában nem jó. Hiába hisszük azt, hogy az állat ettől megnyugszik, ez az esetek többségében nem igaz. A másztatás stresszt okoz az állatnak, valamint ha sokáig kint van a szárazon, akkor a szervezete jelentős mennyiségű vizet veszít, amely az évek során kedvez a vesebetegségek kialakulásának.
Téli álom és teleltetés
A teknős gyakori kivételével sokszor jár együtt a teknős szárazon való teleltetése télen a szoba egyik hűvösebb sarkában. Ez egy nagyon súlyos tartástechnológiai hiba, és tévhit. A szabadban az ékszerteknősök telelése úgy történik, hogy ahogyan az időjárás egyre hidegebbre fordul, a teknősök anyagcsere-folyamatai és életjelenségei lelassulnak, a víz alá merülnek, beássák magukat az iszapba, és így töltenek el több hetet. Ez a szabadban egy kényszerhelyzet. Kénytelenek áttelelni a hideg, táplálékmentes időszakot.
Sokan kérdezik, hogy szükséges-e az ékszerteknős téli álom, de az igazság az, hogy a legtöbb ékszerteknős számára nem ajánlott a teleltetés. A sárgafülű ékszerteknős bizonyos változatai nem viselik jól, sőt, bizonyos trópusi fajok egyenesen belepusztulnak. Ez a gyakorlat, vagyis az ékszerteknős teleltetése tehát megfelelő élettani tudást és tapasztalatot kíván meg, és semmiképpen nem kezdőknek való kísérletezgetést. Hangsúlyozzuk, hogy a hazánkban tartott vízi teknősök túlnyomó többsége nem igényli a téli pihenőt! Ha az ékszerteknős télen nem eszik olyan gyakran, ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy téli álmot alszik, hanem azt, hogy hidegvérű és a hűvösebb víz hőmérséklete lelassítja az anyagcseréjét.
Egyéb fontos szempontok
Kerti tóban való tartás
Sok ékszerteknőst, amikor nagyobbacska már, kerti tó lakóvá tesznek, amennyiben persze a gazdi rendelkezik ilyennel. Kiemelnénk, hogy ezzel már csak akkor próbálkozzunk, amikor legalább 4-5 éves a teknőskénk! A vörösfülű ékszerteknős az észak-amerikai kontinens lakója. Elterjedése Mexikótól egészen északra (Ohio, Illinois) húzódik. Ennek megfelelően az északi populációk egész jól bírják a hideget is, sőt, enyhe teleken képesek áttelelni, ez azonban megviseli a szervezetüket. A vörösfülű ékszerteknősök igen jól alkalmazkodnak, megfelelő nagyságú kerti tóban késő tavasztól kora őszig problémamentesen tarthatók. Megfelelő méretű és berendezésű tavak esetén különösen aggódnunk sem kell, hogy teknősünk elszökik. Ettől függetlenül érdemes a kerítéseket teknős-biztossá tenni, így ha mégis elgondolkoznak a szökésen, időben megtaláljuk őket. Bár képesek áttelelni, egy megfelelően mély tóban, ezt mégse próbáljuk ki. Hazánkban nem ritkán előforduló hideg telek, igénybe veszik, teljesen legyengítik a teknősök szervezetét, egészségüket nem érdemes kockáztatni. Inkább gondoskodjunk nekik téli szálláshelyről, például egy szobai akvaterrárium formájában.
Növényesítés az akváriumban
A növényesítés a nagy mumusa a teknőstartóknak. Ugyanis a teknősök, ahogy idősebbek, úgy szeretik egyre jobban a növényi táplálékot. Emellett imádnak a homokban kotorni, túrkálni. Így néha a teknős gazdi azt érzi, a növény kontra teknős harcban a teknős győz mindig. De nem szabad ennek ellenére feladni! De nem kell elkeseredni. Vannak olyan növények, amelyeket még ezek a habzsoló kis páncélosok sem szeretnek, mint pl. az Anubias fajok. Hogy jobban biztonságba érezze magát, érdemes egy jól előkészített szőlőtőkét, mangrovefát, vasfát tenni akár az akváriumba. Ezek kissé megszínezik barnásra a vizet, de pont ezért szeretik a teknősök és a halak is.