A karácsonyi időszak, a fények, az illatok és a családi látogatások mind hozzátartoznak az év legszebb időszakához. Az ünnepek azonban nem csak a meghitt pillanatokról szólnak, hanem a gasztronómiai élvezetekről és a sportrajongók számára a futball-cunamiról is. Miközben a legtöbb háztartásban gőzerővel készül a bejgli, a labdarúgás szerelmesei számára a Boxing Day és az azt követő mérkőzések kínálnak felejthetetlen pillanatokat. Ez a poszt igyekszik összefoglalni az ünnepi időszak kettős arcát, a konyhai sürgés-forgást és a zöld gyep izgalmait.
A Karácsonyi Futball-Dömping: Felülemelkedve a Bejgli Kómán
Az ünnepi időszak a labdarúgásban is kiemelt jelentőséggel bír, különösen az angol Premier League-ben, ahol a „Boxing Day” körüli meccscunami igazi megpróbáltatást jelent a csapatoknak és a szurkolóknak egyaránt. Három bejgli és két töltött káposzta között még a legfanatikusabb drukkerek is küzdenek az agymosott zombiként való pofára esés ellen.
Arsenal: Hullámhegyek és -völgyek az Ünnepek alatt
Az Arsenal számára az ünnepi időszak egy igazi hullámvasút volt. A Southampton elleni mérkőzés például meglehetősen durva zakót hozott. Egy kurakaói, vagy milyen válogatottból érkező srác benyesi élete gólját az első félidőben, Wanyama tökéletesen veszi ki Özilt, Koscielny gyermeteg hibákat vét, sőt, még Cech sincs a helyzet magaslatán. A játékvezetői hibák ide vagy oda, a játék szar, és a csapat nem érdemel pontot. Ami azonban a legmegdöbbentőbb, hogy a Szentek november 21. és január 2. közt nyolc meccsből haton kikaptak, emellett egy iksz és egy győzelem írható a nevük mellé. Ezen mérkőzéseken összesen hét gólt szereztek, abból négyet Wengerék ellen.
Nem telik el két teljes nap, jön a következő meccs, a Bournemouth ellen, ahol Koscielny kikerül a kezdőből, ami végül jól sül el. A helyén játszó Gabriel nem csak megszerzi első gólját a szigeten, de emellett remek teljesítményt is nyújt, akárcsak Chambers egy sorral feljebb. Özil nagyjából a 25. gólpasszánál járhatna, aztán ráun társai töketlenkedésére és maga lő gólt az egyébként őt idéző Giroud asszisztból. Ezt a meccset lesimázták az Ágyúsok.
A másnapok azonban még cefetebbek, és a Szilveszter utáni napokon az ember nem pont egy szenvedős meccsre vágyik. A Newcastle elleni találkozón Chamberlain továbbra is használhatatlan, Flamini két fejet rúg le, amellett egyébként nem játszik annyira rosszul. A legérdekesebb jelenség talán Wenger melegítő szerkójában (lehányhatta az öltönyét?). A Sissoko-Mitrovic duóval szemben fizikailag alulmaradnak az Arsenal védői, de szerencséjük van, Cech fantasztikus. Koscielny az idő teltével ismét második védekező középpályásként játszik már, és végül ő dönti el a meccset egy kapu előtti kavarodásból. Nehéz, de fontos szülés volt. Összességében három meccsből hat pont, a többiek is szerencsétlenkednek, és Wenger - dobpergés, síri csend - igazolni fog! Reméljük végre egy jó kapust. Vagy Messit.
Leicester City: A Listavezető Botlásai
A Leicester az ünnepi dömping előtt három nagyon szép mutatóval rendelkezett: listavezető, egy vereség a szezonban, minden mérkőzésen szereztek gólt. Ezek fényében pozitív előjelekkel várhatták a Liverpool elleni találkozót. Na, ebből kettőt az Anfield-en szépen buktak is, és csakis azért maradhattak a tabella élén, mert mázlijukra többen is botlottak. A Liverpool után jöhetett a következő nagy falat, a Manchester City csapata. A vörösök otthonában lejátszott mérkőzést követően, valamiért azt gondolták, a vereség majd visszaveti a rókákat, de kellemesen csalódtak, a meccs kifejezetten izgalmasra sikeredett, még annak ellenére is, hogy gól nélküli döntetlennel zárult a találkozó. Az Arsenal közben nyerni tud otthon, és ezzel át is vette a vezetést a tabellán. A Leicester a dömpinget a Bournemouth ellen zárta. Előzetesen azt gondolták, a rókák simán nyerik majd ezt a mérkőzést, de tévedtek. Még jó, hogy nem tettek rá pénzt, mert szépen el is buktak volna. Történt itt vendég kiállítás és ezzel egyetemben befújt tizenegyes, de utóbbi kimaradt, előbbit pedig nem sikerült kihasználni. Az Arsenal ismét nyert, s ezzel két ponttal el is húzott a rókáktól. Ranierinek ideje új célokat kitűznie, mert a szezon fele még hátravan, s rengeteg pontot lehet még gyűjteni.
Manchester City: Az Ünnepi Hajtás Nyertesei
Ha csak a számokat nézzük, a City a karácsonyi hajtás egyik nagy nyertese. Nem engedték, hogy a nagy formában saraboló Spurs beelőzze őket, ráadásul növelték előnyüket a lépést tévesztő üldözőkkel (United, Palace, Liverpool) szemben is, a hasító Leicester City-n pedig nem kevesebb, mint öt pontot hoztak a tabellán. A Sunderland legyakása (4-1) mondjuk nyilvánvalóan nem volt egy egetrengető feladat (pedig Fat Sam nem bízta a véletlenre, amolyan mészölyösen felpakolt vagy hat védőt a mágnestáblára), ellenben a Leicester ellen simán meg lehetett volna égni kicsivel kisebb odafigyeléssel. A Watford ellen már komolyabban rezgett a léc, egyszersmind pedig az is bebizonyosodott, hogy egy futballozni próbáló Yaya Touré még mindig nagy erőssége a csapatnak. Bár nem vagyunk benne biztosak, hogy az elefántot nem vágná ki postafordultával Guardiola, az azért látszik, hogy hébe-hóba (és főleg egy átlag feletti Fernandinhóval az oldalán) még akár meccseldöntő tényező is tud lenni a középpályás. A védelmen viszont lenne mit alakítani, Otamendi egyelőre nem vette fel a liga ritmusát - a színészkedései ráadásul közröhej tárgyává fogják tenni hamarosan -, Mangala pedig egy biztos társ mellett is rejtene magában kockázatokat, hát még így (2-1).
Tottenham Hotspur: Stabil Teljesítmény a Fiatal Csapattól
A Tottenham felelőse abszolút nem bánja, hogy ezt a Pochettino-féle fiatal brigádot kapta. Nagyjából azt hozta az ünnepi három meccs, amit az előzetesben is fejtegetett: sima hazai és két húzósabb idegenbeli meccs. A Norwich ellenire sok szót nem vesztegetnénk, és bevalljuk, hogy nem is tudták rávenni magukat a megtekintésre. Országos egyest jósoltunk, az is lett. A Watfordi túra viszont már előzetesen is sokkal izgalmasabbnak ígérkezett, és legalább eredmény szinten szoros is lett. Ez nemcsak létszámbeli fölényt teremtett a Watford méregfogát jelentő csatárpárossal szemben, de a Rose-Trippier páros középpályára tolásával abszolút megfogta a hazaiak szélsőit is. Pochettino valószínűleg úgy gondolkodott, hogy Ighalo és Deeney hatástalanításának legjobb módja, ha megpróbálja ellehetetleníteni a szélről belőtt labdákat. A dominancia hamar gólt eredményezett: Cathcart hibája után Alli szerzett labdát, aki a kilépő Lamelát találta meg, az argentin pedig mesteri higgadtsággal fejezte be az akciót. A második félidő aztán sokáig csak meddő Tottenham mezőnyfölénnyel telt, egészen a 63. Pochettino rögtön agyig feltolta a védelmet és véghezvitte szokásos cseréit: érkezett Son és Chadli. A hazaiakat mindenképp dicséret illeti, hisz a kiállítás ellenére sem álltak be 10 emberrel védekezni, amit aztán a végén egy kapott góllal hálált meg a sors. Ha a szerencse némileg a Spurs mellé szegődik, ez a meccs már az első félidőben eldőlt volna, ugyanis abszolút uralták az első 45 percet. Jobban is kezdtek, a 9. percben egy Kane kapufa révén már simán vezethettek volna. A meccs képe a gól után sem változott, a Tottenham sokkal jobban játszott, amit a 31. A félidő utolsó percében aztán jött a megérdemelt egyenlítés is: a remek vételnek bizonyuló Alderweireld mesteri labdáját Alli zseniális módon vette mellre, majd tette a kapuba. A második félidőben aztán mintha egy másik Everton jött volna ki a pályára, amiben valószínűleg vastagon benne volt Martinez is, aki végre a tökéletesen hasztalan Koné helyett pályára dobta Deulofeut. Ha a két padot néztük, már a meccs előtt is nyilvánvaló volt, hogy a meccsbe jobban belenyúlni valószínűleg Martinez lesz képes és ez be is jött. A remikirályok végül kiegyeztek egy döntetlenben, amit szerintem két győzelem után a londoniak abszolút nem bántak.
Manchester United: Küzdelem és Remény
A karácsony körüli időszak a Manchester United számára nem indult a legjobban. A csapat lelketlen játékkal sima vereséget szenvedett a Stoke City szeles otthonában. Depay lusta homárt játszik, Arnautovic bombájánál de Gea tehetetlen, a mérkőzés többi részére már nem tudjuk, hogy a dühtől nem emlékszünk, vagy azért, mert nem történt semmi. Megkésett karácsonyi ajándékként kívántuk van Gaal szabadon bocsátását és a sajtó (The Sun) szabadságát. Louis maradt, a Chelsea ellen pedig láttunk egy újabb klasszikust, szóval 0-0 lett a végeredmény. A csapat próbálkozott, érdemeltek is volna gólt meg győzelmet is talán, de a futballt nem pontozásra játsszák. Egyebet nem tudunk elmondani. A sorminta a Swansea City ellen vált teljessé, a csapat nagy küzdelmek árán, gyakorlatilag legjobb kezdőjével gyűrte le a kieséstől menekülő walesi együttest. Mivel a United 1,16-os mérkőzésenkénti gólátlaggal büszkélkedhet, ezért ez a két gól nagyon kellett már, ráadásul akcióból, teljes sci-fi. Young szélsőként valóban hozhat némi vérfrissítést a csapatba, de akkor ki lesz a balhátvéd vagy éppen a jobb? Martial gólja és gólpassza, na meg a Liverpool veresége azonban egy kevéske boldogságot csempészett a lelkünkbe. A gárda csak úgy kerülhet be a legjobb négybe, ha januárban nem tétlenkedve 1-2 komolyan vehető, védekező típusú játékost szerez, akár kölcsönbe is. Minden más innentől kezdve csak reménykedés vagy a fantázia szüleménye lesz. Az erő legyen velünk!
ALL 50 Goals So Far This Season! 🤩
Chelsea: A Felzárkózás Jelei
Ha azt mondták volna az ünnepek előtt, hogy 5 ponttal hozzuk le a karácsonyi rohanást csupa, a felsőházba tartozó együttes ellen a teljes kilátástalanság után, simán belementünk volna. Viszont bőven lehetett volna belőle 7, vagy akár 9 pont is, amennyiben Oscar nem csúszik el a Watford elleni büntetőnél, vagy Guus nem ennyire beszari az Old Traffordon. Bár nyilván az is tény, hogy igazi csatár hiányában nem lehetett mást tenni, mint Hazard-t előreküldeni hamiskilencesbe, ami - valljuk be - nem lett volna rossz ötlet, ha rövid passzokkal operáltunk volna, viszont a felívelésekkel nem nagyon tud mit kezdeni szegény a szekrényméretű Smalling mellett. A január 3-i, Selhurst Park-béli látogatástól már előre féltünk. Hagyományosan nem megy ugyanis nekünk itt, általában elgyepálnak, még akkor is, ha jól játszunk. Szerencsére ez tegnap nem így történt: Mikel - miután kutyáztam a meccs előtt a kommentszekcióban - természetesen remekül játszott, Fabregasnak újra van kedve kulcspasszokat kiosztani és most a kapu előtt is minden Diego elé pattant. Willianre nem nagyon vannak már szavak ebben a szezonban, ha feljövünk a 38. meccs végére, nálam simán befér az év csapatába. Nem kiabálnánk el semmit, mert sokszor volt már ilyen a szezonban, amikor hallottuk a sajtóból: „na, most elindul a Chelsea is felfelé” - mégsem történt soha semmi. Mindenesetre az biztos, hogy Hiddink összekapta a brigádot, és ha ugyanilyen koncentráltan játszik a csapat az elkövetkező három bajnokin (WBA - h, Everton - h, Arsenal - i), akkor megkezdheti a hosszú felzárkózást.
Liverpool: Győzelmek és Kudarcok
Hat ponttal, két rúgott és két kapott góllal abszolválta a Liverpool az ünnepi hajtást. A karácsonyi össznépi beharangozóban öt pontot jövendöltem csapatomnak, így elégedettnek kellene lennem, a Klopp-legénység túlteljesítette elvárásaimat. A non-stop rokonlátogatással fűszerezett töltött káposzta és bejgli okozta mámorból elsőként a Leicester anfieldi vendégeskedése jelentett kiutat. A listavezető már a meccs előtt belevágta az ideget a Vörösök szurkolóiba, mikor kiderült, a Skrtelt sérülés miatt nélkülöző védelemnek a Mahrez-Vardy-Okazaki trióval kell majd szembenézni. A hazaiaknál végre Origi kezdett (pár hete soha nem gondoltam volna, hogy ezt így leírom), ami Benteke pocsék formáját elnézve időszerű és indokolt váltás volt a csatárposzton. Bójacenter híján jól is kevergetett elől a Liverpool, ám ahogy az a nagy könyvben meg van írva, a kis belga már az első félidőben feliratkozott a maródiak listájára, a másik belga, a benga váltotta. Benteke végül Firmino pazar beadása után győztes gólt szerzett, majd a hosszabbításban bebizonyította, miért is kerül gyakran a szurkolók vitáinak kereszttüzébe, kihagyta a kihagyhatatlant, 1v1-be Morgan (!) ellen. Bravúros, és talán meglepő, de a forduló előtt legtöbb gólt szerző Leicestert végül a bajnokságban először a Lovren-Sakho fémjelezte hátsó alakzat tudta nullán tartani, a horvát tanárian játszott, sokatmondó, hogy Ranierinek a tompán és tanácstalanul futballozó Vardyt, Mahrezt és Okazakit is le kellett kapnia a pályáról a második félidőben.
A következő megmérettetésig egészen sok ideje volt Coutinhoéknak, miután a Liverpoolnak a 19. forduló utolsó játéknapján volt jelenése Sunderlandben, 2015 utolsó PL-meccsén. Érthetetlen, de elhagyva a Mersey partját a liverpooliak telepakolják a gatyót, mindenre elszánt férfiakból félős, ijedt kisfiúk lesznek, akik unalmas alibifocival igyekeznek túl lenni a 90 percen. Firmino első félidei kapufája után őszintén bevalljuk, átcsábultunk a Chizzy-Wright darts-drámára, ott legalább anélkül is lerághattuk a körmünket mind a tíz ujjunkról izgalmunkban, hogy igazából egyiknek se szurkoltunk. A papagájék tűpontosan fejezték be a száznyolcvanazást, a második játékrész kezdőrúgásánál már újra a Stadium of Lightban voltunk, így nem maradtunk le Benteke 21. másodperces góljáról, ami - mint később kiderült - újabb három pontot ért. A Liverpool egy hónap után nyert újra egymás után két meccset, nem volt szexi futball, de legalább győzelem.
Az óévet Morenóék búcsúztatták, az újat meg ők kezdték, ezúttal Londonban, a West Ham vendégeként. Az otthontól távol berezelős produkcióját sikerült újra előrántani, viszont olyan kiadásban, ami minden valamirevaló Pool érzelmű embernél rendesen kiverte a biztosítékot. Az otthoni 0:3 után lett volna miért visszavágni Bilic csapatának, ehelyett az első perctől az érződött, hogy feltartott kézzel, hit nélkül, előre elkönyvelt vereséggel vonult ki a csapat a pályára. Inverz Klopp mentalitás, és nem úgy tűnt, mintha a némettel lenne gond. Kár azon rágódni, hogy a fent említett spanyol balbunkót felrúgták-e az első gól előtt, vagy hogy mi lett volna, ha Ibe lövése bemegy az elején, esetleg Can kapufája a félidő végén. A szégyenteljes játék kizárólag vereséget érdemelt, a zsiráfetető hazai csatárok meg direktbe Clyne oldalán várták a fejeseket, háromból kétszer be is bólintották a kis angol mellől. Kár lenne a nyakába varrni, mit kezdjen egy Carrollal? Ugyanazt a taktikai baklövést követte el újra és újra a meccsen a Liverpool, megspékelve a hitehagyott, elképzelés nélküli „támadójátékkal”. Kár is lenne több szót is elpazarolni erre a meccsre.
A Bejgli, a Magyar Karácsony Koronázatlan Királya
A karácsony eljövetelével az egyetlen sütemény, ami nélkül egyszerűen nincs szenteste, nincs ajándékbontás, nincs gyertyagyújtás: a bejgli. A karácsonyi mákos és diós bejgli készítése Magyarországon néphagyomány. A népi hiedelem szerint a diót rontás ellen kell enni, a mák pedig bőséget hoz a házhoz.
A Bejgli Története és Eredete
A bejgli eredetileg Szilézia vidékéről származik és ez a sziléziai kalácsfajta a 14. század óta ismert Európában. Az elmaradhatatlan karácsonyi sütemény neve német eredetű és eredeti hajlított, patkó alakú formájából származik. A történetben szereplő német ige, a "beugen", azaz meghajlít, tényleg utal a sütemény formájára, és ebből a históriából hitelesnek tűnik a németet lelkesen elhalló magyarság "bejgli", "bejlgi", "bájgli" szavának eredete is.
Magyarországon a 19. század második felétől kezdték német divat szerint ünnepelni a karácsonyt. Ekkor, az osztrák hatásra, a szaloncukorral és a karácsonyfával együtt a bejgli is megjelent az ünnepi asztalon, s azóta a karácsonyi desszertek koronázatlan királyává vált. „Posonyi finom mákos kaláts” néven szerepel Czifray István 1830-ban megjelent Magyar nemzeti szakácskönyvében. Kezdetben családi ünnepek süteménye volt, majd a reformkortól kezdve fokozatosan felváltotta a hagyományos karácsonyi kalácsot. Hasonló sütemények Európa több országában is léteznek - Lengyelországban például makowiec néven -, mégis Magyarországon vált igazán otthonossá. Nagyszüleink idejében a bejglisütés egész napos családi program volt: mákot daráltak, diót törtek, és minden háznak megvolt a maga bevált receptje.
A bejgli eredettörténete igencsak homályos. Nincs egy lánglelkű cukrász, aki adott város adott cukrászdájában életre hívta volna a bejglit, csupán sejtések, legendák utalnak arra, hogy a közép- és kelet-európai régió nemzetei mikor kezdtek el a karácsonyhoz kapcsolódóan valami ehhez hasonló - mákkal, dióval gazdagított - süteményt készíteni.
A tölteléknek kultikus jelentősége van. A bőséget, termékenységet szimbolizáló mák és a szintén gazdagságot, jó egészséget, jólétet jelképező, rontás ellen védő dió jól illik a karácsony szimbolikájába. A különféle mákos, diós sütemények mellett a bejgli az, ahol mindkettő tökéletes szimbiózisban megjelenik, saját rajongótábort követelve magának.
A bejgli születéstörténetei közül talán a legismertebb és kikezdhetetlen logikája miatt legelfogadottabb, hogy a bejgli a pozsonyi pékek töltött kiflijéből, az úgynevezett pozsonyi kifliből született. A történet szerint az 1376-ban céhbe tömörült pozsonyi pékek évszázadokon keresztül figyelték a pozsonyiak vásárlási szokásait, majd 1559-ben gondoltak egyet, és dióval, mákkal töltött kiflik gyártásába fogtak. Ezeknek a töltött patkóknak akkora sikere lett, hogy hamar megjelentek Pozsony városán kívül és - a pozsonyi jelzőt megőrizve - messzi tájakon is nagy népszerűségre tettek szert. A történet szerint ebből a kifliből született az azonos tésztájú és töltelékű, de sokkal gazdaságosabb kivitelű bejgli.
A bejgli karácsonyi jellegéhez azonban a pozsonyi kifli másik eredettörténete is passzol. Eszerint nem a céhben lévő pékmesterek egybehangzó döntése nyomán születtek a töltött patkók, hanem egy névtelen, de adakozó szellemű pékmester készített ilyen gazdagon töltött kifliket karácsony közeledtével, és ezzel ajándékozta meg a város gyermekeit. Akár így is lehetett.
A híresen édes szájú Ferenc József császár az isler és a Sacher mellett a bejglit is nagyon szerette. Egy bécsi legenda szerint egyszer valaki felkereste Schratt Katalint, a császár szeretőjét azzal, tud-e abban segíteni, mivel járhatna a császár kedvében. Schratt erre elküldte az egyik bécsi cukrászdába, hogy vegyen egy rúd mákos és egy rúd diós bejglit a császárnak, attól biztos megenyhül, és meghallgatja az illető kérését.
A Bejgli Hozzávalói és Elkészítése
A bejgli tésztája valahol félúton van a kalács és a pozsonyi kifli között. Sok helyen a bejglit a pozsonyi kifli tésztájából sütik. A tradicionális ínyencség hozzávalói: élesztő, jó minőségű liszt, sertészsír, vaj, tojássárgája, citromhéj, cukor, vaníliáscukor és tej. Bár sok esetben azzal a kitétellel próbálunk különbséget tenni a bejgli és a kalács között, hogy a bejgli nem tartalmaz élesztőt, a legtöbb receptben szerepel némi friss élesztő. Magyar Elek Az Ínyesmester szakácskönyve című munkájában megjelent receptben is található élesztő, sőt Dobos C. József Magyar-Franczia Szakácskönyvében szereplő - a bejglit legjobban megközelítő - Finom mákos patkó receptjében is a hozzávalók között szerepel.
A bejgli tésztájához a legtöbb recept szerint liszt, tojás, cukor, tej - esetleg tejszín vagy tejföl, vaj és élesztő szükséges. A lényeg az, hogy rugalmas, jó állagú tészta legyen az eredmény. A bejglinek való tésztát az összeállítás után érdemes a hűtőben pihentetni. Az se baj, ha egy éjszakán át a hűtőben marad, másnap is dolgozhatunk vele. Ez azoknak igazán jó, akik nem szeretnének hosszan a konyhában ácsorogni, mert a bejgli munkafolyamatát akár több részletben is megcsinálhatják.
A tészta mellett rendkívül fontos a bejgli tölteléke is. A töltelék készítésénél az íz mellett az állagra is nagyon oda kell figyelni, mert a gyakori bejgli-balesetek egyik fő oka a túl sok és túl laza szerkezetű töltelék. A töltelék manapság szinte akármilyen lehet, de a mákos és diós mindenhol kihagyhatatlan.
A két legfontosabb töltelék a mák és a dió. A mákos töltelékhez adhatunk kevés citrom- vagy narancshéjat, vaníliát, mazsolát, esetleg egy kis rumot vagy rumba áztatott mazsolát. Cukor helyett ízesíthetjük mézzel, agave sziruppal, készíthetjük xilittel vagy jóféle házi lekvárral. A lekvárok közül legjobban a baracklekvár illik a mákos töltelékhez.
A diós töltelék titka az igen finomra darált dió. Az aprítóban keringetett szemek soha nem lesznek annyira krémesek, mint a rendesen megdarált dióból készített krém. Érdemes jó darálóra szert tenni, vagy ledaráltatni valahol a diót. A diós töltelékhez passzol a mazsola, jó hozzá a rum és a citrom- vagy narancshéj. A tölteléket lazíthatjuk egy kis tejjel, de még jobb, ha reszelt almával tesszük lágyabbá és gazdagabbá. A diós tölteléket édesíthetjük mézzel vagy bármivel, amivel a mákosat is ízesítettük. Fűszerezhetjük is egy kevés fahéjjal, szerecsendióval vagy szegfűszeggel.
A klasszikus töltelékeken túl készíthetünk gesztenyés bejglit, ahol rummal, mazsolával, reszelt almával lazíthatjuk az édesített masszát. Manapság már létezik kókuszos, mogyorókrémes, túrós, szilvás bejgli is.
A bejgli elkészítésének sok sarkalatos pontja közül a kinyújtott tészta töltelékkel együtt való feltekerése az egyik legkritikusabb. Ilyenkor derül ki, hogy a pihentetett tészta elég rugalmas-e, hogy a kihűlt töltelék nem lett-e túl folyós. Általánosan elfogadott elv, hogy a tészta és a töltelék aránya minimum egyenlő legyen a tésztán belül. A töltelék esetében a sütés már mellékes körülmény (hiszen megfőztük), viszont a túl sok tészta nem fog megsülni, így beszalonnásodik, és a tészta élvezeti és esztétikai értékét is lerombolja. Érdemes odafigyelni, hogy ne maradjon túl vastag a kinyújtott tészta, de túl vékony se legyen, mert akkor sütés közben kireped. Arra is oda kell figyelni, hogy a töltésnél a töltelék rákenésekor ne vékonyítsuk tovább a már kinyújtott tésztát.
ALL 50 Goals So Far This Season! 🤩
A Tökéletes Bejgli Titkai és a „Bejglidráma”
Mindenki szép, márványos bejgliről álmodik, aminek eléréséhez semmi másra nincs szükség, csak követni az alábbi utasításokat: a tepsire helyezett rudakat óvatosan és vékonyan megkenjük tojássárgájával. Hűvös helyre tesszük (ha befér a hűtőbe, az is remek), és hagyjuk teljesen megszáradni. Ha teljesen megszáradtak, akkor tojásfehérjével is átkenjük a rudakat, megint hűvös helyen hagyjuk megszáradni, ezután készen állnak a sütésre. A két réteg eltérő módon szárad és sül, ettől alakul ki sütés közben a szép, márványos mintázat.
Fontos az is, hogy a bejglit ne süssük azonnal: a pihentetés segít abban, hogy a tészta felülete feszes legyen, de belül még rugalmas maradjon. A sütés közbeni hőtől így nem reped szét durván, hanem kontrolláltan, finom mintázattal nyílik meg. A tésztát sütés előtt alaposan szurkáljuk meg, hogy a sütés közben keletkező felesleges gőznek legyen hol távoznia. Ha ezt a mozzanatot kihagyjuk, a bejglink biztosan kireped. A szurkáláshoz remek egy hurkapálca vagy egy húsvilla. A lényeg, hogy hosszan beérjünk, és ne csak a tészta felületét sértsük föl. A bejglit nem szabad túl forró sütőben sütni, idő kell, amíg a belső tartalom is kellően átsül, süthető alsó-felső láng mellett és légkeverésen is.
A „bejglikatasztrófa” legtöbbször ártalmatlan: túl sok lett a töltelék, a tészta nem pihent eleget, nem szurkáltuk meg a tésztát, vagy a sütő kicsit hevesebb volt a kelleténél. Ilyenkor születnek meg a bejgliszörnyek - kusza, repedezett, de annál illatosabb és karakteresebb rudak. A jó hír? A szétnyílt bejgli nem rossz bejgli. Sőt, gyakran pont ezek a darabok a legfinomabbak: szaftosabb a töltelék, omlósabb a tészta, és az első szeletek így is garantáltan eltűnnek az asztalról. A bejgli nem szépségversenyre készül, hanem az ünnepi asztalra. Ha szívvel, türelemmel és szeretettel készült, akkor mindegy, hogy szabályos márványos mintát kapott, vagy kicsit „szabadabb formában” bontakozott ki - pompás karácsonyi desszert lesz belőle akkor is.
Meddig Áll el a Bejgli?
A bejgli meglepően jól eltartható sütemény, valószínűleg ezért vált igazi karácsonyi klasszikussá. Szobahőmérsékleten: 3-4 napig biztonságosan eláll, ha sütés után teljesen kihűtjük, majd sütőpapírba vagy tiszta konyharuhába csomagoljuk. Hűtőben: akár 7-10 napig is friss marad, főleg mákos és diós töltelékkel. Fagyasztva: szeletelve vagy egészben is lefagyasztható, akár 1-2 hónapra. Kiolvasztás után pár percig sütőben átmelegítve szinte olyan, mint frissen. Fontos, hogy a bejglit ne zárjuk légmentesen azonnal, mert bepállhat, és hamarabb romlik. A legjobb, ha „lélegzik” egy kicsit.
Diós Bejgli (Alaprecept)
Hozzávalók
A tésztához:
- 2 dl tej
- 5 dkg porcukor
- 2 dkg élesztő
- 50 dkg liszt
- 2 db tojássárgája
- 25 dkg vaj
- 1 csipet só
- 0,5 db citrom reszelt héja
A töltelékhez:
- 40 dkg darált dió
- 20 dkg cukor
- 1 csomag vaníliás cukor
- 2 dl tej
- 10 dkg mazsola
- 0,5 db citrom reszelt héja
A tetejére:
- 1 db tojás
Elkészítés:
A tésztához a langyos tejben feloldjuk a porcukrot, felfuttatjuk az élesztőt. A liszthez keverjük az élesztős tejet, tojássárgákat, vajat, sót és a citromhéjat. Jól összedolgozzuk, pihentetjük. A töltelékhez a diót összekeverjük a cukorral, vaníliás cukorral, tejjel, mazsolával és citromhéjjal. A tésztát két részre osztjuk, téglalapokra nyújtjuk, eloszlatjuk a tölteléket, feltekerjük. Tepsibe tesszük, húsvillával megszurkáljuk, tojássárgájával megkenjük, másfél órát pihentetjük. Ismét lekenjük, majd 180 °C-on 45 perc alatt aranybarnára sütjük.
Mákos Bejgli (Alaprecept)
Hozzávalók
A tésztához:
- 2 dkg friss élesztő
- 0,5 dl tej
- 50 dkg liszt
- 6 dkg porcukor
- 1 csipet só
- 25 dkg vaj
- 1 db tojás
- 3 db tojássárgája
A töltelékhez:
- 1 dl tej
- 20 dkg cukor
- 40 dkg finomra darált mák
- 5 dkg mazsola
- 1 csomag vaníliás cukor
- 2 ek baracklekvár
- 2 ek méz
- 1 db citrom reszelt héja
A kenéshez:
- 1 db tojás
Elkészítés:
Az élesztőt a tejben felfuttatjuk, a liszthez adjuk a porcukrot, sót, vajat, tojást a sárgákkal, majd az élesztőt, és rugalmas tésztává gyúrjuk. Minimum 30 percre hűtőbe tesszük. A töltelékhez a tejet a cukorral felfőzzük, majd a mákkal, mazsolával, vaníliás cukorral, lekvárral, mézzel és citromhéjjal keverjük. A tésztát négy gombócra osztjuk, kinyújtjuk, megtöltjük a töltelékkel, feltekerjük. Tepsibe tesszük, megszurkáljuk, tojással lekenjük, másfél órát pihentetjük, majd 170 °C-on 35 perc alatt aranybarnára sütjük.
A bejgli több, mint sütemény: az ünnep íze, a családi összetartozás szimbóluma. Akár tökéletes, fényes, márványos, akár kicsit szétrepedt, minden szeletben ott rejlik a szeretet, a türelem és a karácsony varázsa. A legfontosabb, hogy szívvel készüljön, és osszuk meg szeretteinkkel - mert a legfinomabb bejgli mindig a közösen fogyasztott.