A terhesség egy különleges időszak a nők életében, tele várakozással és örömteli pillanatokkal. Azonban fontos, hogy a leendő édesanyák tisztában legyenek azokkal az intő jelekkel, amelyek komoly problémát jelezhetnek, és azonnali orvosi beavatkozást igényelnek. Különösen a harmadik trimeszterben, a szüléshez közeledve, merülhetnek fel olyan állapotok, mint a méhlepény-leválás, amely mind az anya, mind a baba életét veszélyeztetheti. Bár a magyar terhesgondozás során sok vizsgálatot végeznek, sajnos kevés szó esik arról, hogy mikor kell ténylegesen sürgősen orvoshoz fordulni. Ez a cikk részletesen foglalkozik a korai méhlepény-leválással, annak tüneteivel, okaival és kezelési lehetőségeivel, valamint kitér más, hasonlóan súlyos várandóssági komplikációkra is.
A méhlepény szerepe a terhességben
A méhlepény egy olyan létfontosságú szerv, amely a terhesség során alakul ki az anyaméhben. Feladata, hogy a magzat számára oxigént és tápanyagokat biztosítson az anya véráramából, miközben eltávolítja a salakanyagokat. Normális esetben a méhlepény a méh felső, mellső vagy hátsó falán tapad, és a szülés harmadik szakaszában, a baba megszületése után válik el a méh faláról. A placenta diszfunkció vagy uteroplacentális érelégtelenség olyan állapot, amikor a méhlepény nem fejlődik megfelelően, megsérül, vagy nem tud elegendő oxigént és tápanyagot ellátni a baba számára. Ez a nélkülözhetetlen támogatás nélkül a baba nem tud növekedni és fejlődni, ami koraszüléshez, alacsony születési súlyhoz és születési rendellenességekhez vezethet, valamint növelheti a szövődmények kockázatát az anya számára is.
Percelőadás - A méhlepény: a terhesség belső története
A korai méhlepény-leválás (abruptio placentae)
A korai méhlepény-leválás, orvosi nevén abruptio placentae (BNO-10: O45), egy súlyos terhességi szövődmény, amely akkor következik be, amikor a méhlepény a szülés előtt részben vagy teljesen leválik a méh faláról. Ez az állapot szerencsére viszonylag ritkán fordul elő, az esetek kevesebb mint 1%-ában, de annál nagyobb veszélyt jelent. Normális esetben a placenta elválik a méh nyálkahártyájától a szállítási folyamat során. Ha ez korábban megtörténik, megszakítja a baba oxigén- és tápanyagellátását, valamint erős vérzést okoz az anyában. A méhlepény leválása általában a terhesség harmadik trimeszterében következik be, de a 20. hét után bármikor előfordulhat.
A korai méhlepény-leválás tünetei
A korai méhlepény-leváláskor hirtelen fellépő tünetek jelentkeznek, amelyek azonnali orvosi ellátást tesznek szükségessé. A leggyakoribb és leginkább riasztó tünet a hüvelyi vérzés. Ha a vérzés mennyisége inkább olyan, mint a menstruáció során, az egyáltalán nem normális, sem akkor, ha folyamatosan, sem akkor, ha szakaszosan tapasztalható. Fontos azonban megjegyezni, hogy egyes esetekben a vér a méhlepény mögött rekedhet, és nem jelentkezik nyilvánvaló vérzés.
Egy másik kifejezetten jellemző tünet a folyamatos alhasi fájdalom és a méh fokozott kontraktilitása, amikor a fájások között szinte egyáltalán nincsen szünet, és nincsen összhangban azzal, ahogyan a vajúdás halad. A szünet nélküli, folyamatos hasi fájdalom egyáltalán nem normális kísérőjelensége sem a várandósságnak, sem a vajúdásnak, és szintén utalhat méhlepény problémákra vagy akár méhrepedésre is.
A korai méhlepény-leválás okai és kockázati tényezői
A terhesség alatti placenta leválás pontos oka nem mindig ismert, de bizonyos tényezők növelik a kockázatot. Gyakrabban tapasztalják azok az édesanyák, akik erős dohányosok, akik alkoholproblémákkal küzdenek, akiknek nagyon magas a vérnyomása, vagy akik a várandósság alatt komoly hasi sérülést szenvedtek. A terhességi magasvérnyomás (BNO-10: O13, O14), az ikerterhesség, a terhességi toxémia (preeclampsia), a kóros elhízás és a második trimeszterben megmagyarázhatatlan eredetű vérzés szintén kockázati tényezőnek számítanak. A méhlepény leválása történhet teljes, részleges, marginális vagy központi elválásként a méhtől.
A korai méhlepény-leválás kezelése
A korai méhlepény-leválás kezelése az állapot súlyosságától, a terhességi kortól, valamint az anya és a magzat egészségi állapotától függ. A beteg azonnali kórházi kezelését igényli. Ha a beteg enyhe méhlepény-leválásban szenved, és a baba szívverése normális, és még túl korai a baba megszületése, kórházba kerülhet szoros orvosi megfigyelés és pihenés céljából. Enyhe esetekben, például amikor a méhlepénynek csak a széli része válik le, és esetleg várható, hogy a vérzés megáll, csak szoros megfigyelésre lehet szükség.
Súlyos placenta-leválás esetén a beteget intravénás folyadékkal, oxigénellátással, az anya és a magzat folyamatos monitorozásával kezelik. Erős vérzésnél a terhesség korától függetlenül császármetszésre van szükség, hiszen az állapot mind a magzat, mind az édesanya életét veszélyeztetheti. Az anyai halálozás 5-8%-át, a magzati halálozási arányok 1-40%-át teszi ki. A méhtől való részleges elválasztással járó enyhe méhlepény-leválás kisebb anyai és magzati halálozási rátával jár, mint a méhtől való teljes elválasztással járó súlyos placenta-leválás.
Preeclampsia (terhességi toxémia)
A preeclampsia (korábbi nevén terhességi toxémia, terhességi mérgezés) (BNO-10: O14) egy több szervet érintő magas vérnyomással járó anyagcsere-zavar, amely körülbelül a kismamák 5%-át érinti. Az orvosok nem teljesen tudják, hogy miért alakul ki, de egyre többször hozzák összefüggésbe az elégtelen fehérjebevitellel, ezért a vegán kismamáknak még kiemeltebben figyelniük kell az étkezésükre és az elegendő fehérje fogyasztására.
A preeclampsia tünetei és típusai
A preeclampsia első jelei a hirtelen vizesedés, a magas vérnyomás és a fehérje jelenléte a vizeletben. Ha azt tapasztalod, hogy egyik reggel valaki más néz vissza rád a tükörből, mert az arcod feldagadt, vizes, kalácsszerű, a csuklód szinte eltűnt és az ujjaid hurkákra hasonlítanak, akkor feltétlenül nézd meg (nézesd meg) a vérnyomásodat! Ha ez a vizesedés párosul még rossz közérzettel, szédelgéssel, látászavarokkal, akkor pedig azonnal irány a kórház!
A preeclampsiának két típusa van: az ritkább, de súlyosabb lefolyású a várandósság félideje környékén jelentkezik, a gyakoribb és jobban kezelhető változata pedig a 30. hét után - de ha nem kezelik időben, ez is komoly, életveszélyes problémákat okozhat az édesanyának és a kisbabának is!
A preeclampsia kockázati tényezői és szövődményei
A preeclampsia gyakrabban fordul elő olyan édesanyáknál, akiknek már korábban is voltak vérnyomás-problémái, vagy akik az első kisbabájukat várják, vagy pedig akik 18 évnél fiatalabbak vagy 35 évnél idősebbek, illetve akiknél a korábbi terhesség során is jelentkezett a preeclampsia. Ha a vérnyomást nem kezelik, ez akár agyvérzést, halált is okozhat a babának és az anyának is! Kezelés híján a belső szervek egyenként felmondják a szolgálatot, merevgörcs, visszafordíthatatlan folyamatok, méhlepény-leválás és kóma is kialakulhat.
A preeclampsia kezelése
A preeclampsia súlyosságától függően elképzelhető a gyógyszeres kezelés, a szülés beindítása vagy akár a műtéti szülés is. A félidős eclampsia esetén a műtéti szülés természetesen nagyon kockázatos még a babának, de az anya egészsége/élete védelmében sokszor nincs más megoldási lehetőség.
Placenta praevia (elölfekvő méhlepény)
Terhesség során előfordulhat, hogy a méhlepény nem megfelelő helyen kezd kialakulni, növekedni. A placenta praevia (BNO-10: O44) azt jelenti, hogy a méhlepény a méhszájat részben vagy teljesen fedi. Normál esetben ugyanis a méhben magasan, a mellső vagy hátsó falon tapad. A terhesség előrehaladtával néhány esetben a rendellenesség súlyossága csökken, a probléma akár meg is szűnhet. Ha ez nem történik meg, a terhesség vagy szülés során vérzés léphet fel - ez jelenti a rendellenesség legnagyobb veszélyét.
A placenta praevia típusai és tünetei
A placenta praevia a hasi ultrahangon jól látszik, az orvos könnyen észleli, hogy a méhlepény rendellenes helyen tapad. A placenta praeviának különböző fokozatai vannak. Megesik, hogy a belső méhszáj területét teljes egészében fedi a lepényszövet, de előfordul, hogy csak részben. Olyan típusa is van a rendellenességnek, amikor a lepény csak eléri a belső méhszájat, illetve olyan is, amikor ugyan megközelíti azt, de a szélét nem éri el.
A placenta praevia legfőbb tünete a fájdalmatlan hüvelyi vérzés, amely a második vagy harmadik trimeszterben jelentkezhet.
A placenta praevia kezelése
Klasszikus értelemben vett placenta praevia esetén a kismamák veszélyeztetett terhesnek számítanak, kímélniük kell magukat, nem élhetnek házaséletet sem. Mindent kerülniük kell, ami méhösszehúzódást okozhat. Ilyen lehet minden nagyobb megterhelés, illetve akár a stressz is. Előfordul, hogy szinte a terhesség egész időtartama alatt feküdni kell, az ágynyugalom ugyanis segít elkerülni az esetleges szövődményeket. Ha felmerül a gyanú, hogy a lepény vérezni kezd, vénabiztosításra, vérképre, ellenanyag-pozitivitás esetén vérválasztásra van szükség. Erős vérzésnél a terhesség korától függetlenül császármetszésre van szükség, hiszen az állapot mind a magzat, mind az édesanya életét veszélyeztetheti. A szülés az esetek többségében később is császármetszéssel történik: ha van rá mód, kivárják vele legalább a 37-38. hetet.
Terhességi kolesztázis
A terhességi kolesztázis egy ritka rendellenesség, amely a terhesség utolsó harmadában jelentkezik. Ez a betegség olyannyira ritka, hogy sajnos emiatt még az orvosok sem mindig ismerik fel, pedig a tünetek nagyon egyértelműek!
A terhességi kolesztázis tünetei és kockázatai
A szüléshez közeledve az anyák hajlamosak lehetnek legyinteni a kínzó tenyér és talp viszketésre, hogy ugyan csak még egy kellemetlenség, majd túl leszek rajta, ha megszületik a baba. De ez sajnos több, mint kellemetlenség! Ha ezt tapasztalod, feltétlenül ellenőrizni kell az epesav szintjét a véredben, mert ha az egy kritikus értéket elér, a baba halálát is okozhatja - míg az édesanyának semmi problémát nem jelent a viszketésen kívül!
A terhességi kolesztázis kezelése és megelőzése
A terhességi kolesztázis kezelése elsősorban a viszketés enyhítésére és az epesavszint csökkentésére irányul. Az orvos gyógyszereket írhat fel, és gyakori ellenőrzésekre van szükség a magzat állapotának figyelemmel kísérésére. Súlyos esetekben, ha a baba veszélyben van, a szülés korábbi beindítása is szóba jöhet.
Általános intő jelek és megelőzés
A terhesség során számos olyan jel lehet, amely aggodalomra adhat okot, és azonnali orvosi beavatkozást igényel. Fontos, hogy a leendő édesanyák tisztában legyenek ezekkel a jelekkel, és ne habozzanak orvoshoz fordulni, ha bármilyen szokatlan tünetet észlelnek.
Mire figyeljünk a terhesség alatt?
- Hirtelen súlygyarapodás és vizesedés: Ahogy már említettük, ez a preeclampsia egyik gyakori első jele. A szemmel látható hirtelen vizesedés, az arc, csukló és ujjak duzzanata, valamint a magas vérnyomás azonnali orvosi vizsgálatot igényel.
- Vérzés a harmadik trimeszterben: Néhány csepp rózsaszínes, nyálkás vérzés a szülés közeledtével normális lehet (tágulási vérzés), ahogyan a hüvelyi vizsgálat vagy szeretkezés utáni barnázás is. Azonban ha a vér mennyisége inkább olyasmi, mint a menstruáció során, az komoly problémát jelezhet, például méhlepény-leválást vagy placenta praeviát.
- Folyamatos alhasi fájdalom: A terhesség végén jelentkező pocak-keményedések és összehúzódások normálisak lehetnek, különösen a 37. héttől. Azonban ezek szakaszosak, köztük mindig van szünet. A szünet nélküli, folyamatos hasi fájdalom egyáltalán nem normális, és utalhat méhlepény problémákra vagy akár méhrepedésre is.
- Tenyér és talp viszketés: Bár ritka, ez a terhességi kolesztázis tünete lehet, amely a magzat számára súlyos veszélyt jelenthet.
Percelőadás - A méhlepény: a terhesség belső története
Megelőzés és rendszeres terhesgondozás
Bár a méhlepény-leválás nem minden esete előzhető meg, a kockázati tényezők megértése és kezelése jelentősen csökkentheti előfordulásának valószínűségét. A rendszeres várandósgondozás lehetővé teszi a vérnyomás és a méhlepény egészségének ellenőrzését. A dohányzás és a terhesség alatti kábítószer-fogyasztás kerülése szintén csökkentheti a kockázatot. A nőknek kerülniük kell a kábítószerrel való visszaélést, a dohányzást és az alkoholfogyasztást. Biztosítaniuk kell, hogy minden szükséges terhesgondozást megkapjanak. Az orvos vizsgálatokat végezhet a méhlepény-elégtelenség kimutatására.
A méhlepény elégtelenségét nehéz azonosítani, különösen első terhesség esetén. Általában kevés vagy egyáltalán nincs olyan tünet, amely a placenta elégtelenségével kapcsolatos. Néhány jel azonban ennek az állapotnak a korai diagnosztizálását eredményezheti. A nők megfigyelhetik, hogy méhük mérete kisebb, mint a korábbi terhességeknél, és a magzat is kevésbé aktív a vártnál. A rendszeres szülés előtti ellenőrzések rendszeres időközönként nagyon fontosak.
A méhlepény elégtelensége általában nem tekinthető életveszélyesnek a nők számára. Az egészségük kockázata azonban a placenta elégtelenségre hajlamosító okok miatt, mint például a magas vérnyomás ill. cukorbetegség, fennáll. Ha a placenta elégtelensége korábban jelentkezik a terhesség alatt, a baba egészségügyi problémái súlyosabbak lehetnek. Jelenleg az orvosok nem tudják hatékonyan kezelni a méhlepény-elégtelenséget. Más állapotok, például cukorbetegség vagy magas vérnyomás kezelése azonban elősegítheti a baba növekedését. Ilyen esetekben az orvos javasolhatja az ágynyugalmat, vagy szakorvoshoz utalhatja a beteget, aki felírhat bizonyos szteroidokat, amelyek elősegíthetik a baba tüdejének fejlődését. Növelheti a baba túlélési esélyeit, ha idő előtt szül. Az orvos alacsony dózisú aszpirint és vitamin-kiegészítőket is felírhat, hogy segítse a méhlepényt a méhhez tapadni. A korai felismerés elengedhetetlen a méhlepény-elégtelenség kezelésében.
tags: #elolfekvo #lepeny #es #korai #lepenylevalas