Az ópium, a mák éretlen termésének levegőn megszilárdult nedve, évezredek óta az emberiség életének része. Története során egyszerre volt csodagyógyszer, a művészeti inspiráció forrása és rettegett kábítószer, amely társadalmakat zúzott szét, és egyének millióit taszította függőségbe. Napjainkban a mák és származékai, az opioidok, a legerősebb fájdalomcsillapító gyógyszerek közé tartoznak, ám kábítószerként való felhasználásuk súlyos jogi és egészségügyi következményekkel jár.
Az Ópium Története és Eredete
Az ópium ismerete egészen a történelmi előtti időkre is jellemző, a legkorábbi feljegyzések Mezopotámiából származnak, körülbelül i.e. 3400-ból. Az ópium latin eredetű szó, a latinba pedig a görög „ópionból” került, jelentése "lé, nedv". Régies elnevezése, az „áfium”, a nyugat-törökországi Afyon tartomány nevéből származik, valószínűleg szintén a görögből. Ősi hazája India, Pakisztán, Afganisztán, Nepál és Irán.
Az ókori görögök, perzsák és egyiptomiak körében is elterjedt a máktermesztés. Az ókori Egyiptomban, Tutanhamon fáraó uralkodása idején (i.e. 1332-1323), az ópiumot már használták alvás elősegítésére, fájdalom enyhítésére, sőt még síró gyermekek megnyugtatására is. Fennmaradtak arra utaló jelek is, hogy ópium alapú szereket alkalmaztak érzéstelenítőként bizonyos műtétek során. Az ókori orvosok, mint Hippokratész, Arisztotelész és Theophrasztosz, már részletesen beszámoltak az ópium fajtáiról, begyűjtéséről és felhasználásáról, altató hatásáról, sőt, bürökkel keverve könnyű halálhoz segíti az arra vágyókat. Különös módon sem a görögök, sem a rómaiak nem jöttek rá arra, hogy az ópium élvezhető, kis dózisban gyógyszernek, nagy dózisban veszélyes méregnek tartották.
A népvándorlások korában kontinensünkön feledésbe merült az ópium, hagyományát az arabok őrizték meg, és közvetítésükkel jutott el Indiába és Kínába is, ahol Krisztus után 1000 körül említik először. A kínaiak eleinte ugyanúgy gyógyszerként használták, mint a görögök. Az ópium élvezetének szokása viszonylag későn alakult ki - valószínűleg a XV. században, Perzsiában -, ettől kezdve azonban futótűzként terjedt. A 17. századtól Európában a vezető fájdalomcsillapítóvá vált.
Az Ópium Kémiai Összetétele és Főbb Alkaloidjai
Az ópium a mák éretlen termésének levegőn koagulált nedve, amely sokféle alkaloidot tartalmaz. Az ópiumalkaloidok az egész növényben megtalálhatók, de csak a gubó tejnedvében fordulnak elő jelentős mennyiségben. Ha a gubón hosszanti, vagy körkörös metszéseket ejtenek, fehéres nedv csorog ki belőle, amely a levegőn megszilárdul és besötétedik, ez az ópium.Az 1805-ben Friedrich Wilhelm Adam Sertürner német tudós által az ópiumból kivont morfin tekinthető az első ópium-alkaloidnak, amelyet tiszta állapotban izoláltak. A mákban található legfontosabb alkaloidok a morfin, kodein, papaverin, noszkapin és thebain. A drogozás tekintetében a morfin és a kodein a számottevő. Az ópium összesen mintegy 25 különböző alkaloidot tartalmaz.
Az Opioidok: Típusok és Hatásmechanizmusok
Opioidoknak nevezzük azokat a természetes, félszintetikus, szintetikus vegyületeket, melyek a szervezet ún. opioid receptorain hatnak. Az opioidok egy nagyon széles hatóanyagcsoportot alkotnak, közöttük vannak az ismert legerősebb fájdalomcsillapítók, melyek természetesen kábítószernek minősülnek, de az opioidok között találhatunk köhögéscsillapító, hasmenés elleni és az opioidfüggőség kezelésére szolgáló vegyületeket is.
Eredetük alapján az alábbiak szerint csoportosíthatjuk az opioidokat:
- Természetben előforduló opioidok: Ide tartoznak a máknövény alkaloidjai (morfin, kodein), valamint az emberi és állati szervezetben termelődő endogén opioidok (enkefalinok, endorfinok, dinorfinok).
- Félszintetikus morfinszármazékok: A máknövény alkaloidjaiból kiindulva előállított származékok, melyek a természetben nem fordulnak elő (pl. etil-morfin, heroin).
- Szintetikus opioidok: Teljesen mesterséges módon előállított származékok, amelyeknek a morfintól akár jelentősen is eltérhet a kémiai szerkezetük (pl. fentanil, metadon).
Az opioidok a hatásukat ún. opioid receptorokon fejtik ki. Ezen receptorokhoz különböző hatások tartoznak, és attól függően, hogy melyik opioidszármazék mely típusú opioidreceptor(ok)hoz kötődik, a hatásuk és mellékhatásprofiljuk jelentősen eltér egymástól. Például a dextrometorfán erős köhögéscsillapító hatású opioid, azonban fájdalomcsillapító hatással nem rendelkezik. A fentanil a morfinnál mintegy százszor erősebb fájdalomcsillapító hatású szintetikus opioidszármazék, a naloxon pedig egy olyan opioid, amely a morfin hatását képes teljesen felfüggeszteni. Sőt, olyan opioidszármazék is létezik, amely csupán a hasmenés enyhítésére szolgál, fájdalomcsillapító hatás nélkül.
Az opioidok nem a fájdalom okát, hanem a fájdalom tudatosulásának mechanizmusát akadályozzák meg. A szövetek sérülése során olyan anyagok termelődnek, amelyek a fájdalomreceptorokat izgatva közvetítik a fájdalmat a központi idegrendszer, az agy felé. Az opioidok a gerincvelőben található idegsejtek „becsapása” által érik el fájdalomcsillapító hatásukat. Az agyban található idegközpont, az úgynevezett jutalmazó központ, hozzájárul a kellemes közérzet kialakulásához, melyet az opiátok a dopamin termelésének serkentésével érnek el. Az ópium és a heroin tehát egyszerre hat boldogságpótlékként és nyugtatóként, ami sajátos keverék; egyetlen más kábítószer sem „hozza” ezt a kettőt együtt.
Ez történik az agyaddal opioidok hatására | Rövidfilm-bemutató
Az Opioidok Alkalmazása a Modern Orvostudományban
Az opioidok közé tartoznak a jelenleg ismert legerősebb fájdalomcsillapító hatóanyagok, amelyeket a mai orvostudomány rendelkezik. Ezek mind vényköteles szerek, amelyeket csak igen erős, mással nem csillapítható fájdalmak esetén alkalmaznak.
Különböző félszintetikus és szintetikus származékaik felhasználása nagyon széles körű:
- Rövid kórházi tartózkodással járó sebészeti beavatkozások esetén.
- Hosszabb gyógykezelést igénylő égési sérülések esetén.
- Rosszindulatú daganatos betegséggel járó fájdalmak csillapítása.
- Bizonyos esetekben szülési fájdalmaknál.
- Vese- és epekő kólika esetén.
- Hasmenés (diarrhoea) kezelésére - erre a célra speciális, fájdalomcsillapító hatással nem rendelkező, szelektív opioidszármazékokat alkalmaznak (melyek nem tartoznak a kábítószerek közé!).
- Opioidfüggőség (heroin) kezelése során (pl. metadon).
Fontos megjegyezni, hogy az opioid fájdalomcsillapítókra a folyamatos, tompa fájdalom jobban reagál, mint az éles, hirtelen feltörő fájdalom. Általában nem megfelelő hatékonyságúak idegi (neuropátiás) eredetű fájdalmak esetén (pl. diabéteszes neuropátia, arcidegzsába, amputált végtag fantomfájdalma).
Mellékhatások és Kölcsönhatások
Mint minden gyógyszernek, az opioidoknak is vannak mellékhatásaik. Az egyes hatóanyagokhoz tartozó pontos mellékhatásokról és azok gyakoriságáról mindig kérdezze kezelőorvosát, gyógyszerészét! Az opioidok felhasználása nagyon széles körű, ezért nehéz lenne ennek a széles felhasználhatóságú gyógyszercsoportnak a mellékhatásait általánosítani.
Az opioidok bizonyos gyógyszerekkel kölcsönhatásba léphetnek, ezért amennyiben más gyógyszert is szed, az opioid alkalmazása előtt mindenképpen konzultáljon kezelőorvosával vagy gyógyszerészével.
Az opiátokra érzékeny idegsejtek sokfelé találhatók az idegrendszerben, ezért az ópium és a heroin hatásai nem korlátozódnak az eufóriára. A rekeszizom mozgató idegsejtjein keresztül például gátolják a légzést, olyannyira, hogy egy nagyobb dózistól az ember megfullad - túladagolás esetén ez a leggyakoribb halálok. A szemmozgató ideg központján keresztül az opiátok összeszűkítik a pupillát, az agytörzs „area postrema” nevezetű központján keresztül a hányingerre és hányásra hatnak, az agytörzs más régióiban pedig csillapítják a köhögést.
Ópium a Kereskedelemben és Háborúkban
A 17. században a hollandok Jáván szereztek monopóliumot az ópium kereskedelmére, a 18. században pedig az angolok vették át a vezető szerepet azzal, hogy rátették kezüket a bengáli mákültetvényekre, és így monopolizálhatták a kínai ópiumkereskedelmet. Az üzlet annyira jövedelmező volt (a haszon elérte a 400%-ot!), hogy senki sem tudott ellenállni neki. A Brit Kelet-indiai Társaság óriási hatalommal rendelkezett, és az ópiumkereskedelemből származó nyereséget teára, selyemre, porcelánra és egyéb kínai luxuscikkekre költötte, amelyeket visszavittek Európába. Ennek következtében Kínában rohamosan nőtt az ópiumfüggőség.
Kína ópiumfogyasztásának visszaszorítására tett kísérletei, valamint a britek azon törekvései, hogy nyitva tartsák az ópiumkereskedelmi útvonalakat, két fegyveres konfliktushoz vezettek, amelyeket ópiumháborúknak neveznek. Az első ópiumháború (1839-1842) során a brit kormány "ágyúnaszád-diplomáciát" alkalmazott, hogy rávegye a kínai kormányt, tartsa nyitva Sanghaj, Kanton és más kikötőket a kereskedelem számára. Kína elvesztette a háborút, és az 1842-es nanjingi egyezmény értelmében kénytelen volt engedélyezni a kereskedelmet, valamint Hongkong brit fennhatóság alá került. Az 1856-ban kirobbant második ópiumháború is Kína vereségével végződött, és további engedményeket kellett tennie az ópiumkereskedelemmel kapcsolatban. Ez a Kína végzetes meggyengüléséhez vezetett, és hozzájárult a Csing-dinasztia bukásához.
Kábítószerek és Függőség Magyarországon és Világszerte
A kábítószer birtoklását, fogyasztását és kereskedelmét Magyarországon a törvény szigorúan tiltja és bünteti. Emellett a kábítószer-használat súlyos egészségügyi kockázatokkal jár.
Az opioidok kábítószerként való felhasználása Magyarországon szerencsére nem túl gyakori, viszont még mindig hozzájuk (pl. heroin) köthetők az egészségre legártalmasabb használati módok, többek között az intravénás szerhasználat. A kábítószer-használók az opioidokat általában erős euforizáló, fájdalom- és szorongáscsökkentő hatásuk miatt használják. Súlyos fizikai és pszichés függőséget képesek okozni. A legtöbb opioid a hazai jogszabályok alapján a kábítószerek 1. jegyzékébe tartozik, a heroinnal, illetve a kokainnal együtt.
Hazánkban a „legősibb” opiát a máktea (népies nevén a mákony), amit ma is használnak olcsósága miatt. A mák növényből nyert opiát másik formája a „metszett”-, más néven „zöld”-mák, amit az éretlen mák bemetszésével nyernek. A kifolyó máktejet kiégetik és szájon át vagy vénásan juttatják a szervezetbe. A tartósításhoz savazni is szokták (ecetsav). Létezik a mákból bonyolultabb technikával előállított opiát, a „kompót”. Alapja a máktea, amit ionizálnak, ammonizálnak, savaznak és párologtatnak, így a végtermék egy barna folyékony koncentrált ópium. Mivel ezeket az eljárásokat otthoni körülmények között végzik, a végtermékek rendkívül koszosak, és az arányok eltévesztése gyakran halálesethez is vezethet.
A heroin előállítása szintén nem steril körülmények között megy végbe, nem is beszélve, hogy mire eljut a fogyasztóhoz, gyakran négyszer-ötször is „beütik” (hígítják). Így az utcai heroinnak sokszor magasabb a szőlőcukor, kinin, tejcukor vagy Nesquick-kakaó tartalma (ezt hívják heroin light-nak). Veszélye, hogy a heroint használó hozzájuthat tiszta (nem beütött) anyaghoz, melynek nincs tisztában az adagolásával.
A magyar gyógyszeripar is előállít opiát tartalmú készítményeket (Egis, Tiszavasvári Alkaloida). Ezek közül a legközkedveltebb a Hydrocodin-cseppek volt, melyet ma már nem gyártanak, ezt intravénásan használták az opiátfüggők. Létezik még az ampullás morfin („M”), a Hydrocodin tabletta („hidró”), Codenium-hydrocloricum tabletta, Coderit-tabletta („ritt”), melyeknek a fő hatóanyaga a kodein. Ezekből a tablettákból egy erős opiátfüggő az elvonási tünetek megszüntetéséhez, akár 70 db tablettát is bevehet.
A Függőség Kialakulása és Következményei
Az opiátok összességére igaz, hogy a viszonylag rövid használatot követően rendkívül erős fizikai és pszichés függőség alakul ki. A pszichikai függőség alatt azt értjük, hogy az érintett személyben erős, leküzdhetetlen vágyakozás ébred a kábítószer által megváltoztatott tudatállapot iránt. Az élettani függőség azt jelenti, hogy a szervezetben olyan változások következnek be, amelyek következtében a kábítószer hirtelen abbahagyásakor ún. elvonási tünetek jelentkeznek. Ezek leggyakrabban testi fájdalmakban, szervi működési zavarokban, lelki zavartságban, depresszióban nyilvánulnak meg, és súlyos esetben halálhoz is vezethetnek.
Az elvonási periódusban az ember pupillái kitágulnak, libabőrös lesz (mert szőrmozgató izmai összehúzódnak), szeme megtelik könnyel, orra eldugul és ásítozik; később elveszti étvágyát, teste remegni kezd, nyughatatlanná válik, didereg, émelyeg, majd ahogy a tünetek egyre erősebbé válnak, izomgörcsei támadnak, nem tud aludni, gyomorgörcse és hasmenése lesz, hányni fog, izmai rángatózni kezdenek, hideg verejték ömlik róla, ingerlékennyé válik, és pánikrohamok törnek rá.
Az ópiumfüggő (morfinista) bármire kapható, hogy véget vessen ennek az állapotnak, illetve hogy megelőzze ezeket a rohamokat: hazudik, lop, csal, rabol, akár gyilkol is. A szervezetnek egyre nagyobb adagokra van szüksége, aztán következik a teljes testi-lelki leépülés és a halál az „útszélen” vagy az elmegyógyintézetben.A kábítószer hosszú távú fogyasztásának csapdája éppen szorongásokat oldó hatásából ered: egy idő után az ópium adta nyugalom egy általános érdektelenségbe, egykedvűségbe csaphat át. Az illető számára lényegtelenné válik környezete, de még saját maga is.
Az Ópium és a Művészet
Mikor az ópium népszerűvé vált (főleg a XIX. században), több író és költő használta az alkotómunkához. Coleridge, Elizabeth Barrett Browning, Baudelaire, Edgar Allen Poe, John Keats és Byron mind a kábítószer használói voltak. Az ópium magyar vonatkozásában Csáth Gézát lehet megemlíteni, aki több írásában, személyes levelezésében és naplójában is beszél morfium függőségéről. Az ópium hatására nyolc-tíz órás fenséges, lassú boldogság lesz úrrá a fogyasztón; megszabadul nyugtalanító gondolataitól, jóindulat és elégedettség tölti el, és egyfajta intellektuális megvilágosodás hatja át. Mindeközben félálomszerű állapotba kerül, és tudatát olyan képek töltik ki, amelyek feleúton vannak a fantázia csapongása és a valódi álmok között. Ez a bódulat inspirációt nyújthatott a művészeknek, de a függőség súlyos következményei árán.
A Jelenlegi Ópiumtermelés és Kereskedelem
Napjainkban az ópiumtermelés legnagyobb része Afganisztánra, Mianmarra és Laoszra koncentrálódik. Afganisztán GDP-jének 50%-át a kábítószer-termelés adja, és mára a világ második legnagyobb kábítószer-termelő vidékévé vált. Iránnal és Pakisztánnal az Aranyfélhold (Golden Crescent) ópiumtermelő övezetet alkotják. A tálib rezsim csak a szer fogyasztását tiltotta, az előállítást nem, sőt a termelt árura 10%-os adót is kivetett. A tálib rezsim megdöntése után a nyugati államok célul tűzték ki a termelő területek megsemmisítését. A fellépések ellenére a kábítószert előállító földterületek nagysága tovább növekszik, és bár tetemes mennyiséget foglalnak le az afgán-iráni határon, Afganisztán szinte minden tartományában biztos megélhetést jelent a termelés.
A világ másik nagy ópiumtermelő övezete az ún. Aranyháromszög (Golden Triangle), melyet Mianmar, Thaiföld, Vietnám és Laosz alkot. Az Aranyháromszög legnagyobb termelője Mianmar (~90%), a hatalom - Afganisztánhoz hasonlóan - itt is megadóztatja a termelőket, próbál minél nagyobb hasznot hajtani a kábítószer-kereskedésből. A nyers ópiumot a burmai-thai határon lévő laboratóriumokban dolgozzák fel. A kábítószert a későbbiekben a thai, vagy hongkongi kikötőkben lévő elosztóközpontokba szállítják, majd a nemzetközi kábítószer-kereskedelembe kerül.
A tiltások hatására a termelésben részt vevő országok köre fokozatosan szűkült, de a polgárháborús, nehezen megközelíthető, rosszul ellenőrzött területeken a termelés fokozódott. A gyarmati közigazgatás szerepét - amely alig száz évvel korábban még háborúzni is hajlandó volt, hogy az ópiumkereskedelem szabad maradjon - bűnszövetkezetek (a Távol-Keleten gerillavezérek) vették át, amelyek egyre tudatosabban és kreatívabban használják ki a piaci lehetőségeket. Egyelőre nekik áll a zászló: a fogyasztás világszerte növekszik, és mindig többet követel, mint amennyit termelni lehet.