Az Erasmus+ program az Európai Unió egyik legsikeresebb és legnépszerűbb oktatási, képzési, ifjúsági és sportprogramja, melynek célja a mobilitás és a nemzetközi együttműködés ösztönzése. Az 1987-ben indult programban eddig több mint kilencmillió fiatal vett részt, évente mintegy 300 ezren. Vonzerejét mi sem bizonyítja jobban: még az EU-n kívüli egyetemek is részt vesznek benne, 38 országból összesen ötezer felsőoktatási intézmény. Az Erasmus nem pusztán egy ösztöndíj, hanem az EU egyik legnépszerűbb programja, amelynek költségvetését éppen akkor, 2018-ban duplázták meg, emelték 15 milliárd euróról 30 milliárd euróra a 2021-2027 közötti uniós költségvetési ciklusban, amikor az Európai Bizottságban Navracsics Tibor felelt az ifjúsági és oktatási kérdésekért. Az Eurobarometer 2019-es felmérése szerint az Erasmus az unió harmadik legnépszerűbb vívmánya, a közös európai identitás kialakításának egyik fő eszköze. Még EU-n kívüli államok is kezüket-lábukat törik, hogy részt vehessenek benne.
Az Európai Bizottság azonban 2022 decemberében hozott döntése, miszerint felfüggeszti az új kötelezettségvállalásokat a közérdekű vagyonkezelői alapítványi formában működő magyar felsőoktatási intézmények esetében az Erasmus+ ösztöndíjprogramból, valamint a Horizont kutatási és innovációs keretprogramból, mélyreható következményekkel járt a magyar felsőoktatásra nézve. Ez a döntés egyetemi Huxit-ként is emlegethető, és a magyar egyetemek nemzetközi kapcsolatait, kutatási lehetőségeit és hallgatói mobilitását érinti.
Az értékelési eljárás és a támogatások felfüggesztésének háttere
A nemzeti irodákhoz és a Végrehajtó Ügynökséghez beérkező pályázatokat értékelési eljárásnak vetik alá. Ez az értékelés kizárólag a pályázati útmutatóban leírt feltételek, kritériumi és szempontok szerint történik, és magában foglalja az elfogadhatósági, támogathatósági, kizárási és kiválasztási kritériumok ellenőrzését, valamint minőségértékelést, gyakran független szakértők bevonásával. Fontos szempont a kettős finanszírozás veszélyének ellenőrzése is. Az értékelési eljárás során a pályázókat szükség esetén további információk rendelkezésre bocsátására vagy a benyújtott igazoló dokumentumok pontosítására szólíthatják fel, feltéve, hogy ez nem jár a pályázat lényeges megváltoztatásával.
Az értékelési eljárás végén a nemzeti iroda vagy a Végrehajtó Ügynökség dönt a támogatandó projektekről az értékelő bizottság által javasolt rangsor, valamint az egyes pályázattípusokra odaítélhető költségvetés alapján. Az eredményekről minden pályázó értesítést kap, és a sikeres pályázókat felkérik a támogatási megállapodások előkészítésére. A támogatás előkészítésére való felhívás azonban még nem minősül hivatalos finanszírozási kötelezettségvállalásnak, hiszen a jogi ellenőrzések még hátra vannak.
A magyar egyetemeket érintő finanszírozási felfüggesztést Lengyelország kivételével minden tagállam megszavazta. Ennek hátterében az áll, hogy a politikai vezetők dönthetnek közpénzek kifizetéséről olyan szervezeteknek, amelyekben maguk is alkalmazottak és döntéshozatali jogkörrel rendelkeznek. Kifogásként merült fel az is, hogy az alapítványok nem tartoznak az uniós közbeszerzési irányelvek szerinti szabályok hatálya alá, és visszatérő problémák mutatkoznak az összeférhetetlenséggel és az átláthatósággal. Az EU többi tagállama szerint ez jogállamisági kockázat, ezért a kiszervezett egyetektől egyelőre megvonták a jelzett támogatásokat.
A modellváltás és annak következményei
A magyar felsőoktatás jelentős részének vagyonkezelő alapítványokba való kiszervezése - a „modellváltás” - most mutatja meg teljes értelmetlenségét. A közérdekű vagyonkezelői alapítvány igazi hungarikum, melynek keretében az állam rövid idő alatt lemondott felsőoktatási intézményeinek jelentős részéről és adta át azokat alapítványoknak. Ezek az egyetemek döntően költségvetési forrásból működnek, de irányításuk gyakorlatilag leválthatatlan politikai kinevezettek kezében van.
A modellváltás melletti fő érv a finanszírozás volt: eszerint az új rendszerben majd hatékonyabban lehet az állami apanázson kívüli forrásokat szerezni. Ezzel szemben most éppen a fordítottja történik: az alapítványi egyetemek elveszítik az eddig meglévő uniós forrásaikat. Ez tekintélyes bevétel-kiesést jelent az amúgy is megszorításos időkben. Különösen komoly érvágás az Erasmus felfüggesztése, amely az EU egyik legnépszerűbb programja. Az intézkedés hatását aligha lehet túlbecsülni, hiszen néhány intézmény, mint amilyen az ELTE és a Budapesti Műszaki Egyetem, illetve az egyházi fenntartású egyetemek kivételével a teljes magyar felsőoktatás érintett.
A kormány korábban vitatta, hogy az Európai Bizottság jelezte aggályait, noha a parlament tavaly szeptemberben elfogadta, hogy politikai felsővezető - miniszter, államtitkár - nem lehet kuratóriumi tag, majd egy október 20-án benyújtott módosítóval az egészet visszacsinálták. Azóta csak annyi megkötés van, hogy olyan esetben, amikor összeférhetetlenség gyanúja merül fel, az adott döntésben az érintett politikai felsővezető nem vesz részt.
A Horizont program és a kutatás finanszírozása
Az Erasmus program mellett a Horizont kutatási és innovációs keretprogramból való kizárás is súlyos következményekkel jár. Ez a program a tudományos élet számára kiemelten fontos, hiszen alapvető kutatások indítását teszi lehetővé, és a publikációk száma és minősége komoly súllyal esik latba a nemzetközi egyetemi rangsorokban. A Horizont hiányában a magyar kutatóintézetek és egyetemek jelentős forrásoktól esnek el, ami hosszú távon károsíthatja a magyar tudományt. Az előző hétéves ciklusban ezeregyszáz projekt valósult meg EU-s támogatásból, a kutatóintézetek és az egyetemek 243 millió euróhoz jutottak hozzá. Palkovics László akkori innovációs és technológiai miniszter 2021 márciusában egyenesen azt a célt tűzte ki, hogy 2021 és 2027 között ennek több mint ötszöröséhez (2,1 milliárd euró) jussanak a hazai pályázók.
Kemenesi Gábor virológus szerint komoly veszteséget szenvedne a magyar tudomány, ha valóban nem finanszírozná az EU a Horizont pályázatokat a közérdekű vagyonkezelői alapítványok által fenntartott egyetemeknél. „Az EU ebben a pályázati formában saját szakmámban kutatási innovációs témákra ad pénzt. Mindezt pedig a legfontosabb aktuális tematikák mentén, komoly versenyeztetési rendszerben. Emiatt olyanok nyernek, akiknek valóban jó nemzetközi kapcsolataik vannak, és képesek innovatív és magas színvonalú kutatást végezni. Ezek elvesztése évekre tartós károkat okozhat.”
A magyar kutatók már most is nehézségekkel szembesülnek az európai konzorciumokban való részvétellel, mivel a partnerek tartanak attól, hogy a magyar fél bevonása hátrányt, szerződésmódosítást vagy forrásvesztést jelenthet nekik. Merkely Béla, a Semmelweis Egyetem rektora szerint addig nyolcmillió euró kárt szenvedtek, Kovács Levente, az Óbudai Egyetem rektora több mint négymillió eurós veszteségről beszélt. Azóta legfeljebb nőni tudott az elbukott pénz mennyisége. A „bizonyíthatatlan, de létező jelenség a magyar kutatók mellőzése az új pályázatokban.”
A jogállamisági aggályok és az összeférhetetlenség kérdése
Az Európai Bizottság által megfogalmazott fő probléma - ahogy az a tavaly júliusi jogállamisági jelentésből is kiderült - az volt, hogy nem világos, hogy a közbeszerzési szabályok kiterjednek-e a közérdekű alapítványokra. A Közbeszerzési Hatóság kezdetben azt állította, attól még a közbeszerzési törvény jogalanyai az alapítványok, hogy nincsenek benne nevesítve. Csakhogy az új törvényben továbbra sem minősítették összeférhetetlennek az alapítványi kuratóriumi tagságot és a képviselői, miniszteri vagy más állami pozíciót. Annak ellenére, hogy ezt a problémát is kifogásolta az Európai Bizottság.
A Bizottság december 15-én javaslatára megszavazta 2600 milliárd forintnyi EU-s forrás befagyasztását, és egyben azt is kimondták, hogy a KEKVA-k intézménye súlyos kockázatot jelent az uniós költségvetésre, ezért ezeket és az általuk fenntartott szerveket ki kell zárni a támogatások köréből. A miniszteri összeférhetetlenség megállapítása önmagában nem oldaná meg a problémát, hiszen miniszteri rangú politikus csupán öt egyetemi kuratóriumban található. Rajtuk kívül viszont még bőven találni az egyetemi alapítványokban polgármestereket és országgyűlési képviselőket. Utóbbi legalább annyira problémás, mint a miniszterek jelenléte. A K-Monitor rámutatott, hogy Fazekas Sándor már az Állatorvostudományi Egyetemet fenntartó Marek József Alapítvány kurátoraként támogatta a parlamentben az egyetemmel kapcsolatos törvénymódosításokat, az alapítvány jogait kiterjesztő 2021. évi VIII. törvényt és az egyetem finanszírozásáról szóló 2021. évi CIII. törvényt.
A hallgatói mobilitás és a kreditprobléma
A jogi, jogállamisági aggályok mellett egyéb, rendszerszintű problémák is vannak a magyarországi Erasmus-programmal és a nemzetközi felsőoktatási mobilitással. Eszterhai Marcell, a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájának (HÖOK) elnöke januárban a Népszavának arról beszélt: több erő is visszatartja a hallgatók jó részét attól, hogy részt tudjanak venni a csereprogramban. A magyar egyetemeken a külföldön elvégzett kurzusok után járó kreditek átlagosan 69 százalékát nem ismerik el. Ez a probléma már egy pár évvel ezelőtti kutatásban is megjelent, és láthatóan azóta sem sikerült megoldani.
„A magyar egyetemek a partnerintézményekhez képest rendkívül kis arányban számítanak be Erasmus-kreditet. Ahogyan egy egyetemi felső vezető interjúalany fogalmazta: »Minél provinciálisabb egy intézmény, annál több olyan zseniális oktató van ott, aki azt gondolja magáról, hogy azt senki más a világon nem tudja tanítani.«” Ennek oka a hazai oktatás-finanszírozás: az oktatókat a megtartott órák alapján fizetik, és ha egy egyetemi félév kiváltható külföldi kredittel, az az oktatóknak jelent bevétel-kiesést. Lannert Judit kutatásában a meginterjúvolt magyar hallgatók közül is többen úgy vélték: az Erasmus+ „inkább csak a bulizásról szól”, semmint a tanulásról - ahhoz viszont sokan drágának ítélik meg a félévet.
Az Erasmus népszerűsége ellenére a kreditprobléma sokakat eltántorít a részvételtől. Ugyanakkor az Erasmus sokat ad a magyar diákoknak a nyelvtanulás, az interperszonális készségek javítása és a kapcsolatok építése terén. A külföldi hallgatók Magyarországon szerzett kreditjeit jellemzően beszámítják saját egyetemeik.
A Pannónia Program mint alternatíva és a tévhitek
A felfüggesztés hatására indult el a Pannónia Program, amelyet tisztán magyar adófizetői pénzből finanszíroznak, és lényegében az Erasmushoz hasonlóan működik, mobilitási programot biztosítva a hallgatóknak. Olvasónk, B. arról számolt be, hogy jelentkezett a Pannónia Programba egy spanyol egyetemre a 2025-ös tavaszi félévre. Bár a program elvileg magyar finanszírozású, novemberben azt a visszajelzést kapta, hogy a választott intézmény nem fogad magyar hallgatókat. Az intézmény indoklása szerint a spanyol oktatási minisztérium és a SEPIE (az Erasmus+ spanyol közreműködő szervezete) közleménye értelmében nem fogadhatnak diákokat a tanácsi döntésben érintett egyetemek esetében.
Ez a helyzet rávilágít egy komoly félreértésre. A tanácsi határozat jogilag nem érinti a Pannónia Programban résztvevő hallgatókat, hiszen az tisztán magyar adófizetői pénzből megy és nincs hozzá köze az Európai Bizottságnak. A Bizottság közvetlen vagy közvetett irányítás keretében hajtja végre az uniós költségvetést, és nem tehető jogi kötelezettségvállalás az érintett szervezetekkel. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a külföldi partnerintézmények ne értelmezhetnék túl a korlátozást, és ne jelentené gyakorlati akadályt.
Abban viszont olvasónk és az egyeteme is tévedett, hogy mi a helyzet az Erasmusnál. Bár időnként még kormányoldalról is elhangzik, hogy magából a programból kizárták a KEKVA-hátterű egyetemeket, a kötelezettségvállalások tiltása nem ezt jelenti, bár ez sovány vigasz a diákjaiknak. Ahogy azt tavaly szeptemberben is leírtuk, a Tempus tisztázta: az érintett intézmények közül „mindegyik részt vesz az Erasmus+ Programban fogadó egyetemként, hiszen a határozat nem érintette a Magyarországra érkező külföldi egyetemi hallgatók Erasmus+ ösztöndíját”. Ezt az Európai Bizottság is kimondta már 2023 januárjában: a Magyarországra bejövő diákokhoz az egésznek nincs köze, mert a küldő egyetemek kötik a kötelezettségvállalásokat. Az érintett magyar egyetemek többségének 2024 közepéig volt ilyenje. A tavaly ősszel induló félévre már mindegyik kifutott a határidőből, de ez így „csak” azt jelenti, hogy küldeni nem tudnak diákokat, fogadni igen.
A külföldi hallgatók fogadása és az „iparági” hatások
Az Erasmus-források megvonása a nálunk tanuló külföldi diákok ösztöndíjait nem érinti, mert a magyar egyetemek külföldi hallgatóinak többsége eddig sem Erasmus-ösztöndíjjal tanult. Fontos különbség, hogy ezek a képzések nem kreditalapúak, a hallgatók ehelyett a teljes képzést jönnek elvégezni - önköltségesen, vagy a magyar állam által fizetett Stipendium Hungaricum ösztöndíjjal. Utóbbi kifejezetten az EU-n kívüli országok diákjainak szól, a 2021/22 őszi félévben például Jordániából, Szíriából és Kazahsztánból érkeztek így hazánkba a legtöbben.
„Az egyetemek szempontjából siker, hogy rengeteg külföldi hallgatót tudnak ide csábítani, országszinten viszont problémás. A külföldi diákok elsöprő többsége a diploma megszerzése után visszamegy hazájába, nem a magyar egészségügyben helyezkedik el. Vagyis az állam úgy finanszírozza külföldi orvosok képzését, hogy közben a magyar orvoshallgatóktól minőségi férőhelyeket vesznek el.”
A Rentingo február közepén megjelent elemzése szerint a sokéves tapasztalattal szemben „idén a külföldi egyetemisták dömpingje már elmaradt” a január-februári félév kezdetekor. „Ugyan továbbra is jelentős számú külföldi diák tanul Magyarországon, de ők a különböző hazai programok segítségével”, az „Erasmus-program keretében jellemzően egy vagy két szemesztert itt töltő, és a bérlők átlagos keresleti árszintjét felfelé húzó külföldi hallgatók száma viszont jelentősen visszaesett” az adataik alapján. A külföldi diákok az egyetemi félévek kezdete előtt, azaz júliusban, illetve januárban szoktak nagy számban megjelenni a szolgáltatásban. A Rentingónál már ősszel érzékelték, hogy egyre több lett a kivehető szoba, ekkor a bérbeadók jelezték, hogy az erasmusos diákok hiányoznak. „Nálunk januárban körülbelül húsz százalékkal csökkent a számuk 2024 elejéhez képest, de nem gondolom, hogy ezt az egész piacra általánosítani lehetne. Az Erasmusra érkezők kiszolgálására egy egész iparág alakult, és már az egyetemeken, a hallgatói szervezeteken keresztül is kínálnak nekik szobákat és lakásokat. Ezért nálunk leginkább az regisztrál, aki a hagyományos útvonalon nem talált magának olyan lakhatást, amilyet szeretett volna” - közölte Danóczy Balázs, a Rentingo alapítója.
A megoldás keresése és a jogi lépések
Gulyás Gergely kancelláriaminiszter „tűrhetetlennek és elfogadhatatlannak” nevezte a programokkal kapcsolatos szerződéskötési tilalmat és belengette, hogy a magyar kormány az Európai Unió Bíróságához fordul. Navracsics Tibor területfejlesztésért és az uniós források felhasználásáért felelős tárca nélküli miniszter, aki már csak brüsszeli szakbiztosi múltja miatt is a téma felelőse, azt mondta: „A kormány nyitott arra, hogy módosítsuk a törvényt és politikusok ne vállalhassanak szerepet a kuratóriumokban. Január végi brüsszeli tárgyalásaimon ezt is elmondom majd, amikor tisztázni próbáljuk a helyzetet.” Reméli, hogy márciusra a problémát megoldják. Az uniós bírósági kereset életszerűségével kapcsolatos kérdésre Navracsics azt mondja, hogy ez „jó kérdés”, felveti azt a dilemmát, hogy egy egyetemtípust ki lehet-e zárni uniós programokból. Görögországban például az alkotmányban rögzítetten csak állami egyetem létezik, szerinte ennyi erővel azokat is meg lehetne büntetni.
Arra a felvetésre, hogy egyáltalán minek kellett az állami felsőoktatást kvázi privatizálni és bebetonozott kuratóriumok fennhatósága alá helyezni, Navracsics azt mondja: az egyetemek komoly vagyont kaptak az államtól, ennek kezelésére kellett létrehozni a közérdekű alapítványokat. A kormányzati oldalról az is gyakran elhangzó érv, hogy más államokban is ülnek politikusok egyetemek fenntartói testületeiben. Ez a hasonlat azonban legalábbis sántít: az európai példákat áttekintve azt látjuk, leginkább önkormányzati képviselők kapnak szerepet a városukban található egyetemeken. A 70 milliós Franciaországban például összesen két intézmény kuratóriumában foglalnak helyet gyakorló (önkormányzati) politikusok. A hazánkkal jobban összemérhető méretű Belgiumban, Hollandiában és Ausztriában is legfeljebb egy-négy felsőoktatási intézményben látunk erre példát, de gyakorló minisztert sehol nem találni.
Orbán Viktor péntek reggeli rádióinterjújában leszögezte: „Ösztöndíjprogram lesz, majd a brüsszeliekkel erről megegyezünk. Vagy ha nem, akkor a magyar költségvetés ki fogja ezt fizetni.” Gulyás Gergely kancelláriaminiszter ötmilliárd forintra becsülte a finanszírozási igényt. Csakhogy a magabiztos politikusi nyilatkozatokkal ellentétben pusztán pénzzel az Erasmus+ bizonyosan nem pótolható. Eleve gyanakodhat az ember, amikor a magyar állam nagyvonalú külföldi ösztöndíjprogramról beszél, hiszen idén lesz negyedik éve, hogy nem indul el a 2019-ben meghirdetett külföldi nyelvtanulási program. Ráadásul az Erasmus az úgynevezett Európai Minőségbiztosítási Rendszer előírásainak betartásával jár, azaz az egyetem csak akkreditált képzési programokat indít, amelyeken megfelelő szakmai felkészültséggel rendelkező oktatók tanítanak. Ez azért fontos, mert az ösztöndíjprogram lényege nem az uniós pénzen való külföldi diákmuri, hanem a kreditelfogadás. Két uniós egyetem - esetünkben egy hazai és a másik uniós - megállapodik, hogy az általuk tanított akkreditált tantárgyak megfelelnek egymásnak, azaz elfogadják a diákjaik által a másik egyetemen teljesített krediteket. A szerződéseket évente meg kell hosszabbítani, tehát újból és újból el kell ismerni a kreditek egyenlőségét. Azaz a rendszer valójában sokkal inkább a bizalmon, semmint a pénzen alapul. Ez sérülhet végzetesen, ha jogállamisági okokra hivatkozva Magyarország egyetemeinek jelentős részét kizárják az Erasmus-finanszírozásból.
A tárgyalások állása és a jövő kilátásai
Hiába a november 23-i határidő, Navracsics Tibor miniszter szerint legkésőbb csak szeptemberben folytatódhatnak a tárgyalások a befagyasztott uniós pénzekről. Kiderült, hogy az Európai Bizottság az alapítványi egyetemek helyzetét részben rendezni hivatott összeférhetetlenségi szabályokat csak akkor vizsgálja meg, ha azokat már elfogadta a magyar parlament. A kormány elvileg bármikor kérhet újraértékelést.
Az egyeztetések tavaly januári elakadása után hosszú csend következett, majd egyszer csak októberben megjelent egy módosítási javaslat, amit a Parlament elfogadott. Ez bevallottan csak a kormány saját álláspontját tükrözi, és nem minden bizottsági javaslatot fogadott el. Kiveszi a szigorítások érdemi része alól az olyan alapítványokat, amelyek nem „európai uniós pénzeszközöket felhasználó felsőoktatási intézmény” mögött állnak. A módosítás ráadásul az utolsó cikke alapján gyakorlatilag csak akkor lépne életbe, ha már feloldották a kötelezettségvállalási tiltást, holott az Európai Bizottság a feltételeknél el szokta várni a gyakorlati végrehajtást is.
Az uniós testülettől már a jogszabály elfogadása után jelezték: láttak korábbi tervezeteket, és „ezekről mindig elmondtuk, hogy nem elegendőek”. A kormány maga is elismerte, hogy a módosítás csak egy tavaly novemberi, saját álláspontja, mégis ezt küldte be értékelésre. „Ez nem igazán az, mint amiben bíztunk” - írta akkor az újjáalakult Európai Bizottság költségvetési biztosa, Piotr Serafin. Az Európai Bizottság decemberben megállapította, hogy a jogszabály-módosítások nem kezelik megfelelően az összeférhetetlenségi aggályokat a KEKVA-k kuratóriumainál. A testület szóvivő szolgálata arról írt: nagyon remélik, hogy hamarosan a magyar hatóságoknak sikerül megoldást találniuk a fennmaradt problémákra.
A kormány viszont úgy látja, hogy teljesítette a feltételeket. Bóka János EU-ügyi miniszter szerint a követelmények messze túlmennek az eredeti tanácsi határozaton, az Európai Bizottság többletkövetelményeket támaszt, és ezt nagyon nehéz máshogy értelmezni, mint diszkriminatív politikai nyomásgyakorlás. Nemrég a kormány egy pert kezdeményezett az uniós testület ellen (bár az érintett egyetemek már tavaly indítottak egy bírósági eljárást). Hankó Balázs kulturális miniszter a bejelentéskor arról beszélt, hogy az Európai Bizottság az egyetemek rektorait akarja kizárni a kuratóriumi tagok közül, és Soros György, valamint az Egyesült Államok Nemzetközi Fejlesztési Ügynöksége (USAID) által pénzelt civil szervezeteket akar bevonni a kuratóriumi és egyetemi választásokba. Az uniós testület értékelése és elvárásai nyilvánosak. A tucatnyi pontba szedett probléma között sorolja fel többek között azt, hogy „az új vagy meglévő vezetőtestületi tagok, illetve ügyvezetők összeférhetetlenségére vonatkozó kiválasztási kritérium ellenőrzését jogilag kötelező erejű határozatot kibocsátó, független testületnek kell elvégeznie, mielőtt bármely kinevezésre, megerősítésre vagy második hivatali időre való kinevezésre sor kerülhetne”.