Esztergom városa és nagy múltú vára Magyarország történelmének egyik legfontosabb helyszíne, melynek története egészen a prehisztorikus időkig nyúlik vissza. A Várhegyen és környékén feltárt 18-20 ezer éves településnyomok tanúskodnak arról, hogy ez a terület már ősidők óta vonzotta az embereket. Az esszé célja, hogy történelmi koroknak megfelelően, több fejezetre bontva mutassa be Esztergom fejlődését és azokat a komoly változásokat, amelyek nyomot hagytak a városképen.
Az Őskortól a Római Hódításig
A történelem előtti időkben Esztergom területe már jelentős lakottsággal bírt. Ami bizonyosan tudható, hogy az i.e. 4. századtól fogva kelták lakták a város területét, akik hozzájárultak a térség kulturális fejlődéséhez.
Időszámításunk kezdetén az itt élő keltákat a rómaiak hódították meg, akik a limes Duna-szakaszának legsűrűbb erősség- és településláncolatát éppen ezen a vidéken építették ki. A Várhegy keleti oldalán a kvádok ellen Solva néven castrumot emeltek, amely egy virágzó várossal, katonai táborral és dunai átkelőhellyel is rendelkezett. Solva lakóinak 121-ben Hadrianus császár római polgárjogot adományozott, ezzel is emelve a település presztízsét. A hagyomány szerint itt írta Marcus Aurelius császár az Elmélkedések című művének 12. könyvét.
Az 5. század elején, a Római Birodalom gyengülésével azonban hanyatlásnak indult Pannónia provincia - és vele a későbbi Esztergom környéke is. A Római Birodalom hamarosan magára hagyta határprovinciáját a barbárok vándorlásával szemben. 410 körül a hunok szállták meg a területet. Őket az avarok letelepedése követte 568 körül. A területen egészen a 9. századig az avarok uralma érvényesült, majd 900-ban már a magyarok foglalták el a vidéket.
Az Árpád-ház Kora: Az Államalapítás Bölcsője
A 960-as években Géza fejedelem új, állandó székhelyének Esztergomot választotta meg. Géza építette fel a korábbi római erőd alapjaira hegyi kővárát, hozzá a lakótornyot és István vértanú templomát 972-re. Géza az Esztergomot metsző észak-déli útról kiindulva hajtotta uralma alá a nyugati és keleti országrészeket is.
A város megalapítása után itt született 975 körül Vajk, akit itt kereszteltek meg. István herceg, bár hercegi székét Nyitrán tartotta, apja halála után Esztergomba hívatta össze a főembereket és a vitézeket, és maga is odavonult seregével Koppány támadásának hírére. 1000 karácsonyán itt koronázták királlyá, és ezzel Esztergom lett a királyok székvárosa egészen a tatárjárásig.
1001-ben Ravennában a pápa jelenlétében került sor az esztergomi érsekség alapkőletételére. Esztergom ettől fogva az István által alapított Esztergom vármegye központja és érseki székhelye lett. Az esztergomi érsek 1010-től Magyarország legmagasabb katolikus egyházi tisztsége. István székesegyházat emeltetett a Várhegyen, amelyet a bérmálását végző pap tiszteletére Szent Adalbert-templomnak nevezett el. A 11. században épült a királyi palota, ahol IV. Béla is lakott.
Harcok és Fejlődés a Középkorban
Esztergom fekvéséből következően folyamatos harcoknak volt kitéve. 1030-ban Konrád császár Istvánra támadt, s míg Konrád a határszéli megyéket támadta meg, a vele szövetséges csehek egészen Esztergomig nyomultak. Az elűzött Orseolo Péter király egészen Esztergomig pusztított 1042-ben, de Aba Sámuel közeledtének hírére visszavonult. 1075-ben már rév kötötte össze a várost a Duna túloldalával.
Könyves Kálmán idejében az Esztergomban állomásozó seregben, illetve a testőrségben sok orosz katonáskodott, akik letelepedtek a város körüli falvakban. 1147-ben II. Géza Esztergomban fogadta a második keresztes hadjáratra vonuló III. Konrád német királyt. Konrád hajókon vonult el Esztergom mellett, míg seregeinek egy része szárazon tette meg az utat. Seregeit a hadjáratban hozzá csatlakozó VII. Lajos francia király keresztes hadai követték.
1188-ban a várban és a székesegyházban tűzvész pusztított, így az épületek teljesen leégtek. Az újjáépítést francia és bizánci hatásra III. Béla kezdte meg. A Várhegy déli végén bővítette a várat, illetve kőfallal vetette körbe azt. Béla 1189-ben itt fogadta Barbarossa Frigyes császárt, aki seregével a harmadik keresztes hadjáratra vonult. A fürdőkultúra is III. Béla idejében jelent meg Esztergomban, elsőként Magyarországon, ami még Európában is szokatlan, páratlan dolognak számított.
A várban lévő, de még be nem fejezett királyi palotát Imre király 1198-ban az érseknek adta át, de a királyi udvar ténylegesen csak 1249-ben költözött el innét, amikor IV. Béla király székhelyét Budára helyezte át.
1221-től fogva egy nyertes pert követően az egyházi városrész jogilag is a káptalan birtokát képezte, népei az egyház alattvalói lettek. A korábbi latin települést körös-körül egyházi birtok övezte. IV. Béla a Várhegy tövében egy érseki város alapításához járult hozzá 1239-ben, mivel az érseknek nem volt a közelben városa, ahol magát és egyházát megvédhette volna. A király minden joggal felruházta az érseki várost, ami általában egy várost megillet, beleértve a vásártartási jogot.
A Várhegy tövében terült el a két részből álló királyi város, melynek régebbi része a Szent Lőrinc templom (első írásos említése 1202) körüli település. III. Béla idejéig a királyi udvar ebben a térségben található Zeniapalotaia épületben székelt. Ettől délre helyezkedett el a királyi város másik része, a Szent Miklós templom (első említése 1156-ból való) körüli település. Ehhez járult hozzá egy újabb településként az egyházi városrész saját alattvalókkal és bíráskodással, vásártartási joggal. A királyi pénzverő és a kovácsok (Kovácsi) is külön falvakban éltek.
A Tatárjárás és a Város Újjáépítése
Miután a tatárok felperzselték Óbudát, Esztergom ellen fordultak 1241-42 telén. Bekerítették a várost, foglyaikkal a várfalakat meghaladó magasságú rőzsehegyet építettek, és harminc ostromgépük éjjel-nappal okádta a követ. Egyedül a Várhegyen épült vár állt ellen nekik, amelyet az aragóniai származású Bajóti Simon vezetésével számszeríjasok védtek sikerrel.
Bár a következő évekből fennmaradt oklevelek tanúsága szerint a lakosság egy része megmaradt és az újjáépítés is hamarosan megindult, a város elveszítette országos vezető szerepét. IV. Béla egy újabb inváziótól tartva a királyváros polgárait a várba rendelte, a királyi palotát és a várat az érsekeknek adományozta, székhelyét Budára helyezte át. A várat ezután az érsekek építették tovább.
III. András halála után Bicskei Gergely érsek itt koronázta meg Károly Róbert Anjou királyt. 1301-ben a Németújváriak seregei vették be, hogy átadhassák a trónkövetelő Vencel cseh hercegnek. 1304-ben Vencel cseh király hadai foglalták el. Károly Róbert és az érsek elmenekültek a városból, és hat év múlva tértek vissza, amikor 1307-ben Tamás érsek foglalta vissza a Németújváriaktól.
1327-ben a királyi városhoz csatolták a legnagyobb és legjelentősebb külvárost, a különféle mesteremberek (kovácsok, ötvösök és pénzverők) három templommal is rendelkező városrészét, Kovácsit.
Esztergom (1595): Az európai ostrom, amely megrengette az oszmán határt
Esztergom, a Virágzó Egyházi és Kulturális Központ az Anjouk Korában
Az érsekek a városból és városban végzett katonai, kulturális és oktatási tevékenységükkel az ország egyik legfontosabb városává tették Esztergomot. Az esztergomi érsekek hatalmát jól mutatta, hogy Nagy Lajos nápolyi hadjárata során Telegdi Csanád érsek 1347-ben királyi helytartó lett. A 14-15. században Esztergom érsekei révén gyakran országos események színtere volt, a magyar kultúrának egyik legfontosabb fellegvára lett.
1403-ban Zsigmond, 1440-ben I. Ulászló seregei támadták a várat, hogy az egyházi várost a királyi városhoz csatolhassák. A 15. század második harmadára az esztergomi érsek, Vitéz János viszonya jelentősen megromlott Mátyással, így 1471-ben Mátyás serege ostromolta a várat.
A Török Hódoltság Kora Esztergomban
A török hódítás a virágzó középkori Esztergom pusztulásának kezdetét jelezte előre. 1526-ban a mohácsi csatavesztés után a város sorsa is megpecsételődött. A város 1527-ben I. Ferdinándnak hódolt meg. 1533-ban azonban a város kulcsait jelképesen átadták a töröknek, akiknek azonban szabályosan be kellett venniük a várost.
1543-ban Esztergomot kétezer idegen gyalogos védelmezte. Miután Esztergomot 1543-ban elfoglalta a török, az Oszmán Birodalom végvára, és egy több megyényi területre kiterjedő török szandzsák központja lett. Esztergom építészetében nem lett török jellegű város, bár lakóinak többsége mohamedán volt. Esztergom a török uralma idején folyamatos harcoknak, ostromoknak volt kitéve, amit megsínylett a város és lakossága is.
A törökök 1587-re hidat is építettek a Dunára, ami a készülő erődrendszer része lett. Az erődrendszert 1594-re építették ki. Még abban az évben megkísérelték bevenni a várost. 1595-ben azonban 65 napos hosszú és keserves ostrom után a magyarok bevonulhattak a várba.
A török 1600-ban sikertelenül ostromolta, 1605-ben azonban árulás révén mégis török kézre jutott. Keserűen írta a hír hallatára Illésházy István Thurzó Györgynek: „…és nimetre az végházat ne bízzuk, ám Esztergomot is feladták, az többit is mind németek adták török kezében, nekik nem hazájuk, nem fáj nekik." 1605-től tehát Esztergom ismét török végvár lett.
1663-tól Esztergom szerepe megváltozott. Mintegy 20 éves békésebb korszak következett, mert Érsekújvár török kézre kerülésével a hódoltság vonala északnyugatra tolódott.
Esztergom Felszabadulása és Újjáépítése
Az 1683-as esztendő fontos változást hozott. A Bécs sikertelen ostromától visszavonuló török seregeket Sobieski János lengyel király és Lotharingiai Károly herceg keresztény csapatai Párkány mellett megverték. A párkányi palánkvárat is elfoglalták. A török sereg vesztesége 7000 katona volt. A párkányi diadal után került sor Esztergom ostromára.
- október 28-án Sobieski János lengyel király visszafoglalta Esztergom várát. Ezzel véget ért Esztergom (tíz év megszakítással: 1595-1605) kereken 130 éves török megszállása.
A török veszély azonban 1683-ban nem múlt el végleg. 1685-ben Ibrahim pasa nagy sereggel körülzárta Esztergomot. A hírre Lotharingiai Károly herceg Esztergom felmentésére indult. Tát határában Ibrahim pasa teljes vereséget szenvedett, s kénytelen volt Budára vonulni. Ez volt Esztergom utolsó török ostroma, ahol egy új név tűnt fel hősiességével: Bottyán János, aki 1683-tól - mint az esztergomi vár lovasságának parancsnoka - fontos szerepet játszott a hadi eseményekben.
A török uralom után a városban a középkori alapokon négy önálló települést hoztak létre: Esztergom királyi várost, melyet a budai kamarai adminisztráció igazgatott; a Vízivárost, mely az érsek birtoka volt; Szenttamást, mely a káptalan birtoka volt és Szentgyörgymezőt, mely az érsek jobbágyfalujaként került bejegyzésre. A várost a feudális kötöttségek elől menekülő jobbágyok, németek, csehek, rácok népesítették be újra. A város megindult a polgárosodás útján.
1691-ben I. Lipót visszaadta a várost és Érsekújvárt az érseknek, akinek feladata lett volna a város helyreállítása. Idővel újjá is építették a városi templomokat. 1701-re a királyi várost már kétezren lakták, iskolák kezdtek működni, erőre kapott az ipar, sorra céhek alakultak.
Rákóczi Szabadságharc és a Város
Miután Rákóczi seregei 1704-re csaknem az egész Dunántúlt felszabadították, körülzárták Esztergomot is, de Esztergom várának tervezett ostroma elmaradt. Bottyán János és gróf Esterházy Antal egyesített seregei támadást intéztek a Víziváros ellen, de kudarcot vallottak.
1705-1706 telén Rákóczi erősen készült Esztergom visszavételére, amelyet a kurucok hónapok óta elzártak a külvilágtól. Rákóczi 1706. augusztus 2-án indult a város ostromára és hatheti ostrom után, 1706. szeptember 20-án elfoglalták. A császáriak azonban október 12-én Stharenberg Guidó vezetésével visszafoglalták a várost, amikor Esztergom francia parancsnoka, Bonafous ezereskapitány feladta a várat.
Esztergom (1595): Az európai ostrom, amely megrengette az oszmán határt
Esztergom a XVIII. és XIX. Században
Az 1730-as években Bél Mátyás Esztergomot közepes nagyságú városnak írja le piactérrel, két templommal, városházával, egy vendégfogadóval. Ez idő tájt épült a vízivárosi plébániatemplom (1728-1738 között, tornyai 1788-ban).
Az 1760-as évekre a királyi város környéke újra benépesült. Az új, lakott területet kezdetben fertályokra osztották, amelyeket a fertálymesterek, vagy negyedészek irányítottak. A negyedek idővel önálló városrészi neveket kaptak. Így jöttek létre Terézváros (mai Hősök tere környéke), Józsefváros (mai Ady Endre utca környéke), Ferencváros (mai Kerektemplom környéke), és Tabán (a mai Árok utcától délre).
1761-ben az érsekség visszakapta a várat, ahol két év múlva megkezdték a hatalmas, új egyházi központ kiépítésének munkáit. Bár már az 1723-as országgyűlés is sürgette az esztergomi érseket és a káptalant, hogy térjen vissza ősi székhelyére Nagyszombatból, ahova még 1543 előtt menekült a török elől, ez csak 1820-ban történt meg. 1822-ben megkezdték a Bazilika építését a lebontott székesegyház helyén. Az 1830-as éveiben kezdődött meg Hévíz városrész átépítése.
- június 1-jén az esztergomi érsekség vámszedési jogot kapott az Esztergom és Párkány közötti dunai hajóhídra és az Érsekújvár-Léva közötti országúton fekvő kis-dunai hídra. A Víziváros déli végén 1853-ban épült fel a Főszékesegyházi Könyvtár épülete Hild József tervei szerint.
Az 1848-49-es Forradalom és Szabadságharc Esztergomban
március 18-án Esztergom városa ősgyűlésen elsőként döntött a nemzetőrség felállításáról, aminek magja a városban működő polgárőrség volt. Március végén az egyre erősödő zsidóellenes hangulat lecsillapítására Esztergom megye hirdetményben szólította fel a lakosságot a zsidókkal szembeni türelemre. Július 13-án Esztergom megye bizottmánya mozgó őrsereg felállításáról határozott, egyben felszólította a puskatulajdonosokat fegyvereik kölcsönadására.
január 28-án Esztergom megye bizottmánya elhatározta a megyeszékhely Bátorkeszibe való áttételét, ahol egészen április 28-áig ülésezett, így Windischgrätz 1849. január 31-én harc nélkül vonulhatott be Esztergomba. Miután az osztrákok bevették Érsekújvárat is, a megyei vezetés Komáromba menekült. Április 19-én a tavaszi hadjárat sikerei között említhető, hogy a magyarok megfutamították az osztrákokat, akik Esztergomba visszavonulva teljesen megsemmisítették a hajóhidat maguk mögött.
A szabadságharc leverése után a legális fórumokon megnyilatkozók többsége olyan eltökélten foglalt állást a negyvennyolcas alapok mellett, hogy a 1860. október 25-én kelt császári pátens feloszlatta a megyei bizottmányokat, és az önkormányzatokat helytartósági biztosok vezetésére bízta.
Esztergom a Kiegyezéstől Trianonig
1876-ban a 20. törvénycikk értelmében Esztergom törvényhatósági jogai megszűntek, és rendezett tanácsú városként betagolták Esztergom vármegye szervezetébe, mivel a négy testvérváros szétválasztása óta lélekszáma nem érte el a 12 ezer főt, és gazdasága sem volt elég erős. Az elkövetkező évek legfőbb politikai célkitűzésévé a törvényhatósági jogok visszaszerzése vált.
A kiegyezés után felgyorsult a gazdasági élet fejlődése, és Esztergom számára is egyre sürgetőbb lett, hogy egy állandó híd épüljön Párkány felé, amelyben azonban nehézséget okozott a vámszedési jog. Az érsekség az új hídon is vámot akart szedni, az állam illetékesei azonban nem kívántak úgy hidat építeni, hogy közben más élvezi a hasznát. 1895-ben átadták a Budapest-Esztergom vasútvonalat és a Mária Valéria hidat is Esztergom és Párkány között.
1890-ben újra felmerült Esztergom város és a szomszédos három település, Víziváros, Szenttamás és Szentgyörgymező egyesítésének gondolata. A részletesen kidolgozott tervezetet először Szenttamás közgyűlése fogadta el 1894. július 29-én. Szentgyörgymező azonban kemény feltételeket szabott, amiket 35 pontba foglalt - ezek betartása mellett viszont szeptember 6-án a negyedik település is aláírta a belügyminiszternek készített feliratot, melyre 1895. március 26-án kerül sor. A város társadalma azonban ezután sem lett egységes. Városrészenként változott az emberek életkörülménye, társadalmi helyzete.
Esztergom (1595): Az európai ostrom, amely megrengette az oszmán határt
Esztergom a XX. Században és Napjainkban
A háború alatt Esztergom-Táborban állították fel Magyarország legnagyobb hadifogolytáborát 1914. augusztus 27-én. A barakkokban egyenként 600 ember fért el. Összesen kétmillió ember raboskodott itt, és több mint 70 ezren haltak meg, nagyrészük a szerb foglyok között kitört kolerajárványban.
1923-ban az anyaországon belül maradt Komárom és Esztergom megyéket egyesítették Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegye néven, aminek Esztergom lett a székhelye. Esztergom 1929-ben megyei városi elnevezést kapott. A világháború után a város terjeszkedett dél felé, és lakossága is lassan nőtt. Az egykori laktanyák és hadifogolytáborok mellett kezdett kialakulni a mai Esztergom-Kertváros.
Az első bécsi döntést követően 1938-ban újjá alakult a történelmi Esztergom vármegye. Ez újra életet lehelt a királyvárosba, ahova rengeteg lakás- és munkakereső érkezett. A nemzeti bizottságok hosszas vitái nyomán 1945. március 21-én szabadult fel a város.
A második világháború alatt a városban három hónapig tartott a frontidőszak. Ezalatt háromszor cserélt gazdát, és tizennégy légitámadás érte Esztergomot.
Esztergom a Rendszerváltás Után
A világháborút követően a város rangja csökkent, az 1950-es években a kommunisták lefokozták a „reakciós” várost, és Komárom-Esztergom megye székhelye Tatabánya lett.
A közelmúltban, 2022. május 1-jén Orbán Viktor miniszterelnök beszédet mondott az esztergomi Bazilikában. Az apropó ezúttal nem egy történelmi esemény volt, illetve annyiban mégis, hogy egyik utolsó döntésével a leköszönő parlament visszahelyezte Esztergomot régi jogaiba, azaz a megyei jogú városok sorába emelte. Bár erre a címre a korábbi szabályok alapján csak azok a városok voltak jogosultak, amelyek lakosságszáma legalább 50 ezer fő - a 2010-ben még 30 ezer lakosú Esztergom lélekszáma pedig időközben kétezer fővel még csökkent is -, a parlament megteremtette annak a lehetőségét, hogy az egykori szabad királyi város „a törvény erejénél fogva” elnyerje a megkülönböztető címet. A döntés azt az igazságtalanágot kívánta orvosolni, hogy az 1950-es években a kommunisták lefokozták a „reakciós” várost.
Gyurcsány Ferenc, a Demokratikus Koalíció elnöke 2014-ben Esztergomban járva úgy nyilatkozott, hogy Szlovákia mintha ma jobban Európa lenne, mint az első magyar határváros Esztergom, ami az utóbbi időben nem fejlődéséről, hanem a volt polgármester, Meggyes Tamás botrányairól volt híres. Kiemelte, hogy szégyellni kell magunkat, hiszen megengedtük, hogy Esztergom a fideszes Meggyes Tamás botrányairól legyen híres, nem pedig arról, hogy ez Magyarország egyik legrégebbi városa. Gyurcsány Vadai Ágnessel közösen a városban azokat a helyeket mutatta be, ahol valamilyen beruházás nem jött létre, vagy valamilyen városromboló tevékenységet végzett Meggyes Tamás szerintük.
