Amikor hazánk gasztroéletéről beszélünk, nem lehet szó nélkül elmenni az új, országos gasztrotúra-sorozat mellett, amelyben Gianni Annoni és Lizsicsár Miklós együtt járják Magyarország legizgalmasabb tájait, hogy felkutassák a legjobb hazai ételeket, termelőket és a ma jelenlévő kézműves értékeket. A műsor, amely a Hír TV-n, a Mindmegette.hu-n, illetve a Magyar Nemzet online felületein is látható majd, nem csupán egy hagyományos gasztroshow. Sőt egyáltalán nem az. Nincs benne időre főzés, kapkodás, nem hangoznak fel vezényszavak. Sokkal inkább egy szelíd, az ételkészítés ezernyi titkát feltáró felfedezőút, amelyben a helyi ízek, történetek és az emberek kerülnek főszerepbe.
Az emberi tényező a gasztronómiában
Leginkább az emberek, akik számára maga az ételkészítés, ha munka is, akkor is egyféle pozitív minőségben értelmezendő, lemondásokat is kérő feladatvállalás. Adás a család felé, az emberek felé is. A mai gasztroműsorok, akár az élet, többnyire nagyszabású versenyek köré épülnek: ki készít el bizonyos dolgokat a leggyorsabban, kié a legmutatósabb, ki a leg-leg-leg? Ám a gasztronómia ezzel szemben lassú, megfontolt, érzelmekkel teli folyamatokkal dolgozik. Nem viseli jól a parancsszavakat, és ráérősen időből, türelemből és tiszteletből építkezik. Nyitott a hagyományok, de az újdonságok és más kultúrák felé is.
Ezért vállaltam ezt a műsort: mert szelíd, mert szép érzelmek mentén születik, mert nem a versenyek világa. Nem véletlen a mottónk sem: „Két szív, egy dobbanás” - Miklósban fantasztikus partnerre találtam ezen az úton, és ez az egész közös élmény számunkra nem csak kaland, de bizonyosságszerzés is: Magyarország jó úton jár. Miklós egyféle híd is számomra, rajta keresztül ismerhetem meg igazán, még jobban a magyar gasztrokultúrát. Mi aztán igazán nyitott szívvel mentünk el minden helyszínre, hogy egy-egy vállalkozáson keresztül ismerjük meg Magyarország ízeit, gasztrokihívásait és lehetőségeit.
A kézműves értékek jelentősége
Magyarországon, akár Olaszországban, nagy hagyománya van a kézműves élelmiszereknek, még ha ezek gyakran itt Magyarországon a családi konyhákban érnek csak be. Sokan a kézműves, gasztro dolgokkal való tevékenységeket inkább szórakoztató kihívásnak tekintik, és ez is rendben van, de szerencsére felfejlődőben van a pofi területe is. Magyarország nagyon jó úton jár abban, hogy a kézműves gasztronómiai termékek óriási értékké váljanak. Olaszországban már kicsit kiforrottabb ez a szemlélet és tevékenység, de itt Magyarországon nagyon szembeötlő a fejlődés. Egyre többen ismerik fel, hogy az igazi kézműves minőség mögött valódi tudás, hosszú évek kísérletezése, ezernyi lemondás, tradíció áll. És ez tiszteletet kíván.
Mivel a műsorral nem akarunk okoskodni, direktben megmondani mit hogyan kell, vagy kellene tenni. Néha tényleg elég az, hogy csak megerősítünk lassan, de szépen építkező folyamatokat - azért hangsúlyozni kell, hogy Magyarország a kézműves gasztronómiai termelésben pályán van, akár kovászos kenyérről, kézműves sajtról, kolbászról vagy érlelt sonkáról van szó.
Gasztronómia mint kulturális identitás
A gasztronómia nem elszigetelt dolog, hanem kapcsolódási pont az ember, a táj és a közösség között. Vannak, akik a kultúrát zenében, táncban, filmben vagy sportban élik meg, de tapasztaljuk, az étel tapinthatóbb módon hozza közel ezt az identitást. Az ízlelőbimbókon és az érzelmeken keresztül. Olaszországban az étel maga az élet. Amikor apám evés előtt imádkozik, amikor nagymamám keresztet rajzolt a kenyér talpára, az transzendális kapcsolódás fölfelé. A közös étkezés, a falatozás közbeni beszélgetések pedig a család kötődését erősítik. És ugyanez történik akkor is, ha nagyobb rokonság gyűlik össze, vagy barátok ülnek az asztalunkhoz. Milyen történetek, milyen emberek állnak mögötte. A műsor erre gyönyörűen, nagyon hitelesen fókuszál.
A lassú étkezés kihívásai és lehetőségei
Én azt látom, hogy az életünk, beleértve az étkezéseket is, átalakulóban van. Lesz egy réteg, ahol az étkezés csupán funkcionális, például gyakran streetfood-ot fognak fogyasztani, vagy készételek után nyúlnak, és az otthoni főzés inkább háttérbe szorul. A konyha egy-két négyzetméterre zsugorodik, és legfeljebb egy mikró lesz a teljes konyhatechnológia. Nekik nem lesz másra szükségük, és ezt is el kell fogadni. Nem vagyunk egyformák. De van azért egy másik réteg is, ahol az étel valódi érték marad, ahol az emberek otthon is főznek, kapcsolódási lehetőségként élik meg az étkezést, és tudatosan választják a minőségi alapanyagokat és az éttermeket is, ahova alkalomadtán beülnek. A lassulást, a tudatos étkezést nem lehet mindenkire ráerőltetni, de azok számára, akik fogékonyak erre, ez az választás gazdagító élmény, amely nem szenvedéssel, hanem örömmel jár együtt, akkor is, ha az például az otthoni főzés munka, ami kosszal, mosogatással, néha morgással jár.
Egyszerű kovászos kenyér recept kezdőknek: Csak liszt és víz!
A kenyér szakralitása és a mindennapi tisztelet
A műsor első epizódjában a kovászos kenyér került a középpontba: vaktesztet tartottunk, ahol illat, állag és íz alapján döntöttünk a legjobb kenyérről. És ha már kenyér… Számomra az étel mindig több volt, mint pusztán táplálék. A kenyér pedig különösen fontos tanító eszköz Olaszországban. Gyerekkoromban a nagymamámnál mindig nagy fegyelem volt a kenyér körül: ha nem jól raktuk le, például nem a talpára tettük, hanem csak úgy a lehajítottuk hanyagul, akkor nagy fejmosás volt.
Olaszországban egyébként kétféle kenyér van: a napi kenyér, ami egy napra szóló termék és gyors fogyasztásra kész, mint például a ciabatta. Aztán van a heti kenyér, ami lassabban készül, és készítési módjának köszönhetően akár egy hétig is eltartható. A kovászos kenyér különleges íze, illata, savassága miatt sok fogás alapanyaga is egy egész héten át. A jó kenyérhez aztán a bor is szorosan kapcsolódott régen: nagymamám például gyakran borba mártogatta a kenyeret, ő még értette, hogy a bor - szakrális értelemben - inkább étel volt, nem ital. Ma úgy látom, Magyarországon a kenyér visszakapta a méltóságát. Talán a COVID-időszakának is köszönhetően, amikor rengetegen kezdtek el otthon sütni, felfedezni a kovászos kenyér sokszínűségét, a különböző gabonafajtákat és a jobb minőséget.
A gasztronómia mint nevelési eszköz
Gyerekkoromban nálunk nincs erőszak: kóstolgattatok a gyerekekkel óvatosan, és ha azt mondják, hogy valami nem ízlik, azt mondom, „semmi baj, örülök, hogy megkóstoltad.” De a kóstolgatás titokban rendkívül hatásos, ez egy nagyon erős ízlenyomat az idegrendszernek, a gasztro identitás alapja lesz, amire idővel építeni tudnak. Velem is ez történt. Ma még mindenféle ételt esznek, van ketchup is az asztalon. De mellette nagyon tudatosan és következetesen ott van a hagyományos olasz ízvilág is, és én bízom benne, hogy ez felnőtt korukra majd szépen egybeérik.
A konyha világa a képernyőn: nemzetközi és hazai kitekintés
A kereskedelmi tévék megjelenése óta rengeteg gasztroműsor indult különböző koncepcióval. A konyhafőnöktől a Mestercukrászig számos formátum próbálja bemutatni a főzés izgalmát. Ugyanakkor a filmes világ is gyakran merít az ételek világából. A 2022-es "The Bear" című sorozat például egy chicagói étterem konyháján játszódik, megmutatva a konyhai munka árnyoldalait, a küzdelmet a fennmaradásért és az éttermi dolgozók ütközéseit. Ezzel szemben a "Sushiálmok" című dokumentumfilm egy sokkal meditatívabb, elkötelezettebb világot mutat be, ahol a tökéletességre való törekvés a legfontosabb.
Vannak könnyedebb hangvételű alkotások is, mint a 2014-es "Chef" című film, amely egy szakács road movie-ja, vagy az "Élet ízei", amely két különböző kultúra találkozását az ételen keresztül meséli el. Az "Uncorked" pedig a családi vállalkozások és az egyéni álmok közötti feszültséget dolgozza fel, bepillantást engedve a sommelier-k világába is. Ezek az alkotások mind azt bizonyítják, hogy az ételek és a főzés mögött rejlő történetek - legyenek azok magyarországiak vagy nemzetköziek - mélyen kötődnek az emberi érzelmekhez, a tradíciókhoz és a közösségformáló erőhöz. A jövőben, akár 2026-ban is, a célom az, hogy folytassuk ezt a felfedezőutat, és tovább népszerűsítsük azokat az értékeket, amelyek a magyar gasztronómiát egyedivé és szerethetővé teszik. A Magyar Pizzaszövetség elnökeként is sokat dolgozom, de szerencsére van egy jó feleségem, aki mindig segít egyensúlyban tartani az életemet, és ezért nagyon hálás vagyok. Minden egyes találkozás a műsor forgatása során újabb megerősítés volt: a magyar gasztronómia rengeteg kincset rejt, amelyet érdemes felfedezni, értékelni, és segíteni, hogy fejlődjön tovább. Nem intellektuális, hanem érzelmi és tapasztalati alapon keressük a tiszta minőséget, ami mindenki számára elérhető, aki nyitott szívvel közelít az asztalhoz. A lassulás nem luxus, hanem egy lehetőség, hogy újra felfedezzük az ízeket, az alapanyagokat és azokat az embereket, akik ezeket létrehozzák. A kenyér, a bor és a közös beszélgetések ereje ma is éppoly fontos, mint volt az elmúlt századokban, és ezt az örökséget kell ápolnunk a gyermekeinknek is. Amikor hazánk gasztroéletéről beszélünk, lényegében az életünk minőségéről beszélünk, arról a tudatosságról, ami meghatározza, hogyan viszonyulunk magunkhoz és egymáshoz egy-egy tál étel mellett. Ez a felfedezőút tehát nem csupán az ételekről szól, hanem egy közösségről, amelynek tagjai vagyunk, és amelynek értékeit közösen építjük tovább nap mint nap, akár a konyhában, akár a termelők földjein, akár a tévéképernyők előtt ülve, okulva a látottakból és tanulva a tiszteletről, amit az étel iránt tanúsítunk. Az út, amelyre elindultunk, még messze nem ért véget, hiszen Magyarországon a gasztronómiai kultúra fejlődése folyamatos, tele meglepetésekkel, új felfedezésekkel és olyan találkozásokkal, amelyek örökre megmaradnak az ember emlékezetében. A célunk, hogy ezt az utat minél többen megismerjék, és megtapasztalják azt a fajta örömöt, amit a minőségi, szeretettel készült ételek fogyasztása jelent. Egyúttal fontosnak tartom kiemelni, hogy a gasztronómiai identitásunk nem statikus, hanem folyamatosan változik, alkalmazkodik a modern kor igényeihez, mégis megőrzi azokat az alapokat, amelyekre évszázadok óta építkezünk. Legyen szó egy falusi kis pékségről vagy egy városi étteremről, a lényeg ugyanaz: a szenvedély, a szakértelem és a tisztelet az alapanyagok iránt. Így válhat az étkezés a mindennapi rutinból az ünnepi pillanatok sorozatává, amely gazdagítja a lelkünket és erősíti a kötelékeket közöttünk. A gasztronómiai turizmus és a helyi értékek bemutatása tehát nem csupán marketing, hanem egy valódi közösségi ügy, amely minden magyar ember számára fontos lehet. Bízom benne, hogy a sorozatunk által sokak számára sikerül megmutatni, hogy a magyar gasztronómia rengeteg lehetőséget rejt, csak nyitottnak kell lenni az új impulzusokra, a régi hagyományokra és azokra a találkozásokra, amelyek az utunk során szembe jönnek velünk. Ahogy a mottónk is mondja, "Két szív, egy dobbanás" - ezt a filozófiát szeretnénk átadni minden nézőnknek, hogy ők is úgy érezzék, részesei egy olyan utazásnak, amelynek végén mindannyian egy kicsit gazdagabbak leszünk. Végezetül, az ételkészítés nem csupán fizikai munka, hanem az önkifejezés egy formája, ami által megoszthatjuk másokkal a saját történeteinket, értékeinket és a világról alkotott képünket. Amikor főzünk, egy darabot adunk magunkból a másiknak, és ez a legszebb ajándék, amit adhatunk. Ez az a gondolat, ami mentén a műsort készítjük, és reméljük, hogy minden néző érezni fogja azt a szeretetet és odafigyelést, amivel minden egyes percét forgattuk a sorozatnak. A magyar gasztronómia jövője a tudatosságban, a minőségben és az együttműködésben rejlik, és mi büszkék vagyunk rá, hogy ezen az úton mi is elindulhattunk. A felfedezés öröme pedig az, ami hajt minket előre, nap mint nap, újabb és újabb kihívásokat keresve, miközben sosem felejtjük el, honnan indultunk és hová tartunk. Köszönöm mindazoknak, akik támogatnak minket ezen az utazáson, és bízom benne, hogy a jövőben még sok izgalmas élményt oszthatunk meg egymással a képernyőn keresztül. Az ételek szeretete összeköt minket, és ez a kapocs az, ami a legfontosabb minden gasztronómiai kalandban. A magyar gasztronómia tele van rejtett kincsekkel, és mi csak kapargatjuk a felszínt, amikor elindulunk ezeket felkutatni, de ez a kapargatás is számtalan örömteli pillanatot okoz nekünk. Maradjanak velünk a további részekben is, hiszen a gasztrotúránk még csak most kezdődött el igazán, és rengeteg izgalmas helyszín vár még arra, hogy felfedezzük. Legyenek nyitottak az újdonságokra, értékeljék a helyi termelőket, és ne feledjék: a jó ételhez idő, türelem és szeretet kell - mindezek összessége pedig az, amit mi a gasztronómia legfőbb erényének tartunk. A műsorunk célja nem kevesebb, mint az, hogy közelebb hozzuk az emberekhez a hazai gasztronómia gazdagságát, és inspirációt adjunk nekik a saját konyhai kísérletezéseikhez is, miközben tiszteletben tartjuk a hagyományokat. Az étkezés tehát több, mint táplálkozás, sokkal inkább egy közösségi élmény, ami összehoz minket, és segít megérteni a körülöttünk lévő világot. Reméljük, sikerül ezt az üzenetet eljuttatni mindenkihez, aki kíváncsi a magyar gasztronómia színes és ízletes világára. A folytatásban is igyekszünk minden helyszínen olyan embereket bemutatni, akik elhivatottságukkal és munkájukkal nap mint nap hozzájárulnak a magyar gasztronómiai kultúra gazdagításához, és akikre méltán lehetünk büszkék. Ez a küldetésünk, ez a hitvallásunk, és ehhez kérjük minden nézőnk támogatását és figyelmét a jövőben is. Együtt formálhatjuk a gasztronómiai szemléletünket, és együtt tehetjük még élvezetesebbé az étkezés mindennapi rituáléját. Ne felejtsék el, hogy minden falat egy történet, és minden recept egy örökség, amit tovább kell adnunk a következő generációknak. Ebben a szellemben kívánunk jó szórakozást és ízletes felfedezéseket mindenkinek, aki velünk tart ezen a különleges utazáson a magyar tájakon és konyhákban. A gasztronómia egy soha véget nem érő kaland, és mi hálásak vagyunk, hogy részesei lehetünk ennek az élménynek, és megoszthatjuk ezt másokkal is. Minden rész egy újabb lehetőség, hogy közelebb kerüljünk egymáshoz, megértsük a gasztronómia mélyebb összefüggéseit, és örömünket leljük azokban az apró csodákban, amiket egy jól elkészített étel jelent. Köszönjük a figyelmet, és találkozunk a következő adásban, ahol újabb izgalmas történeteket és ízeket mutatunk be, a megszokott elhivatottsággal és lelkesedéssel. Legyen a gasztronómia mindenki számára a mindennapok része, és az élet egyik legszebb örömforrása, amire minden nap számíthatunk. Vigyázzunk az értékeinkre, támogassuk a hazai termelőket, és élvezzük a közös étkezések minden pillanatát, hiszen ezek az alkalmak azok, amik igazán teljessé teszik az életünket. A magyar gasztronómia jövője a mi kezünkben van, és rajtunk múlik, hogyan ápoljuk és adjuk tovább ezt a csodálatos örökséget a jövő nemzedékeinek. Legyen ez a szemlélet a vezérelvünk minden étkezésnél, és akkor biztosak lehetünk benne, hogy a magyar gasztronómia méltó helyet foglal el a világ gasztronómiai térképén, büszkeséget szerezve ezzel az országunknak és minden magyar embernek. Köszönjük, hogy velünk tartottak ezen a gondolati utazáson is, és reméljük, hogy a sorozatunk hatására sokan kedvet kapnak a gasztronómiai felfedezésekhez, és még nagyobb becsben tartják a minőségi, kézműves ételeket. A magyar konyha minden egyes darabja egy érték, amit óvnunk kell, és mi mindent megteszünk azért, hogy ezek az értékek méltó módon kerüljenek bemutatásra, elismerve azokat az embereket, akik munkájukkal ezeket létrehozzák. Találkozunk a következő epizódban, ahol újabb kulináris élmények várnak minket!