A természet sokszínűségében gyakran találkozhatunk olyan növényekkel, melyek termései megtévesztésig hasonlítanak más, jól ismert fajok gyümölcseire. A "zöldbab alakú termésű fák" kifejezés elsőre talán furcsán hangzik, hiszen a közönséges bab (Phaseolus vulgaris) egyéves, bokros vagy kúszó növekedésű növény. Azonban léteznek fák és cserjék, melyek termései, vagy akár gubacsai, vizuálisan emlékeztethetnek a zöldbabra, vagy a hüvelyesekre. Cikkünkben ezeket a különleges növényeket, valamint a "zöldbab" jellegű termésekkel vagy struktúrákkal rendelkező, a köztudatban kevéssé ismert fajokat mutatjuk be részletesen, kitérve tulajdonságaikra, felhasználási módjaikra és érdekességeikre.
A gledícsia, avagy a tövises lepényfa: A "fán lévő zöldborsó"
Biztosan sokan találkoztak már gledícsiával, más néven tövises lepényfával, melyet szentjánoskenyérnek vagy krisztustövisnek is neveznek. Ez az Észak-Amerikában őshonos fa levelei alapján könnyen összetéveszthető az akáccal. A tövises lepényfa ősszel lapos, csavarodó, barna hüvelytermésektől roskadozik, amelyek elszáradt zöldbabhoz vagy még hüvelyében pihenő zöldborsóhoz hasonlítanak. Ezekből a hüvelyekből 25-30 babszerű képződményt nyerhetünk ki. Télen a termések lehullanak, de a magokat még sokáig megvédi a hosszúkás tok.
A termés felhasználható levesbe, és állítólag főzelék is készíthető belőle, ám előtte érdemes beáztatni meleg vízben. Őrölve is használják, Észak-Amerikában pedig egykor sört főztek belőle. A magokat édes, kocsonyás anyag veszi körül, amit a népi gyógyászatban tüdőbaj esetén alkalmaztak. A terebélyesre megnövő lepényfát kártevők nemigen támadják, nincs baja a szennyezett városi levegővel, és gyorsan gyarapszik, elegendő fény mellett. Barnás-zöldes virágait május-júniusban hozza. A fa 8-10 évesen kezd el teremni, és nagyjából 80 évig él, ekkorra 20-25, vagy akár 30 méteresre is megnőhet. A pillangósvirágúak családjába tartozik, csakúgy, mint az akác, amely hasonló formájú, de nagyobb levelekkel rendelkezik. Érdekesség, hogy a lepényfa jókora, hegyes töviseket képes növeszteni a törzsén és az ágain. Jó mézelő és tüzifa.
A közönséges bab: Ismert és sokoldalú hüvelyes
A közönséges bab (Phaseolus vulgaris) a pillangósvirágúak családjába tartozó egyéves, bokros vagy kúszó növekedésű növény. Eredeti hazája Közép- és Dél-Amerika. A kúszó fajtáknál a szár nem ágazik el és korlátlan növekedésű, míg a bokros babfajták elágaznak és akár 1 méter magasságot is elérhetnek. Levelei hármas levelűek, egyes szív alakú levelekből állnak. Virágai öttagúak, a konkrét szín, méret és forma a fajtától függ.
A közönséges bab számos okból termeszthető. Fontos vitaminok és ásványi anyagok, például kálium, kalcium, foszfor, magnézium és jód tárháza, emellett sok kertben díszítő és árnyékoló funkciót tölt be. A száraz szemekért termesztett babot akkor szedik le, amikor a hüvelyek teljesen szárazak, míg a hüvelyeket már a tejérés stádiumában letépik. Ezeknek a "zöldség" fajtáknak a hüvelyei vékonyabbak, finomabbak és roppanósabbak. Nincs bennük belső erős hártya és peremvédő vastag szálak. A konyhában közvetlen fogyasztásra, fagyasztásra vagy lében való eltevésre használják őket.
A "hüvelyes" fajták nagyobb és szélesebb hüvelyekkel rendelkeznek. Szinte mindig a kúszóbab egyik fajtájáról van szó, amelynek hossza akár az 5 métert is elérheti. Ezek a fajták valamivel később kezdenek teremni, viszont rendszeresen lehet szedni a fiatal hüvelyeket egészen őszig. Például a Maxi bokros bab (Phaseolus vulgaris L., Maxi), vagy a Divara bokros bab (Phaseolus vulgaris L., Divara). A bokor típusú, betegségekkel szemben ellenálló fajta a Negra (Phaseolus vulgaris L., Negra), amely lila virágokat hoz, termései pedig fekete színűek. Aranysárga hüvelyek emelkednek ki a bokor típusú Golden Teepee (Phaseolus vulgaris L., Golden Teepee) dús levelei közül. Aranysárga hüvelyekkel rendelkezik a Golddukat fajta (Phaseolus vulgaris L., Golddukat) és a Neckargold fajta (Phaseolus vulgaris L., Neckargold) is. Ez utóbbi azonban már kúszó típusú fajta. Hosszú, telt, húsos, zöld hüvelyekkel rendelkezik a Neckarkönigin fajta (Phaseolus vulgaris L., Neckarkönigin). A díszes fajták képviselője a tűzpiros futóbab (Phaseolus coccineus L., Rotblühende) robusztus növekedésével és rengeteg skarlátvörös virágával. Fehér virágú, fehér csírájú és finom fehér termésű alternatíva a díszlóbab (Vicia faba L., Dreifach weiße).
A közönséges bab viszonylag igénytelen növény a termesztés szempontjából. A megfelelő talaj könnyű vagy közepes nehézségű, semleges pH-val, 6-7 közötti tartományban. A talaj nem száradhat ki a csírázás időszakában és a hüvelyek beállása során. Ideális termőhely a délelőtti napfényes hely vagy félárnyék. A magokat közvetlenül a veteményesbe vessük május-június időszakban. Bokorbab vetését 30 cm - 50 cm távolságban végezzük, az egyes sorok egymástól kb. 40 cm távolságra vannak. A futóbab ültetése kb. 80 cm x 70 cm távolságban történik. Egy gödörbe 3 - 6 db magot helyezzen el. Ahhoz, hogy a bab kúszhasson, ne felejtsen el hozzá elég hosszú és stabil karókat vagy más támasztékot biztosítani. A díszbabokat ugyanúgy ültetjük, mint a futóbabot, csak ágyás helyett olyan helyre telepítsük, amelyet védeni szeretnénk a kíváncsi tekintetek elől. Ahhoz, hogy a bab jól fejlődjön, trágyázhatjuk.
A közönséges bab nem különösebben érzékeny növény, mégis előfordulhat, hogy különösen a kúszó típusú babokat valamilyen kártevő vagy betegség megtámadja. A leggyakrabban előfordulók az antraknózis, a baglárva és a babzsizsik. Az antraknózis az első fázisban barna foltokként jelenik meg a fiatal hüvelyeken, a második fázisban pedig sárgásbarna vagy vörösesbarna foltokként a magvakon. A baglárva első fázisban még a talajban felfalja a csíranövényeket, ezzel tönkretéve a növény vegetációs csúcsát, a második fázisban pedig a lárvából 2 - 4 hét után kifejlődik a rovar. Ennek a kártevőnek megelőzhető a kezelt magvak vetésével csak meleg időben, valamint a termőhely változtatásával (ne vessen babot ugyanarra a helyre, mint az előző szezonban). A babzsizsik egy olyan bogár, amely petéit a hüvelyre rakja, lárvái pedig a magvakba fúrják magukat, ahol bebábozódnak, és kikelés után a tárolt magvakat fogyasztják. Az e bogár elleni megelőzés szintén az évenkénti termőhely-változtatás, a betakarított növények maradványainak eltávolítása és a betakarított babok mélyhűtőben történő tárolása, ahol -18 °C hőmérsékleten a babzsizsik biztosan elpusztul.
A száraz bab szemeket főzés előtt áztassa be egy éjszakára vízbe, és másnap főzze puhára. Ha szeretné, hogy a zöld babok hüvelyei enyhén ropogósak maradjanak, akkor elkészítés előtt forraljuk le sós vízzel, és öblítsük le hideg vízzel. A bab étrendbe történő bevonásakor találkozhat puffadással, de rendszeres fogyasztás esetén a szervezet megkezdi annak az enzimnek a termelését, amely megelőzi a puffadást. A magok nélküli száraz zöld hüvelyekből készült főzetet a cukorbetegség enyhébb formáinak kezelésénél támogató szerként használják. A bab fogyasztása segít a vérnyomás csökkentésében, fenntartja az optimális vércukorszintet.
A tüskétlen szeder ültetése és gondozása - Kertbarátok - Kertészeti TV - műsor
Karósbab: Függőleges termesztés a kiskertben
A karósbab egy növekedési típusa a babféléknek (Phaseolus vulgaris). Fő jellemzője, hogy kúszó növekedésű, innen is kapta a nevét, hiszen karó kell a neveléséhez, erre kell felfuttatni. Sokan kedvelik a karósbabot, hisz sokoldalúan elkészíthető, egészséges zöldség (fehérjetartalma például tízszerese a burgonyáénak).
A karósbab a csírázási időszakban melegigényes növény, ezért vetésére a talajmenti fagyok elmúltával kerülhet sor. Később kimondottan kedveli a hűvösebb, párás körülményeket is. Az ültetőközeget tekintve az enyhén lúgos talaj a kedvence, de az átlagos kerti földben valószínűleg teljesen jól fogja érezni magát. Rendszeres öntözést kíván. Közismert, hogy a bab maga is hozzájárul a talaj nitrogénellátásához, ezt azonban csak a növekedési fázis későbbi szakában teszi majd, így javallott nitrogéntúlsúlyos trágyával előkészíteni a földjét, viszont istállótrágyát frissen ne tegyünk alá (az ellenben jó, ha az adott területen ez utóbbi múlt évben került oda).
A karósbabnak elengedhetetlen a támaszték, aminek elkészítéséhez elsőként szerezzünk négy darab, egyenként 2 - 2,5 méter hosszú rugalmas karót, amiket egy saccra 80x80 centiméteres négyzet sarkaiba szúrjunk le. Mikor a gúla már stabilan áll, jöhetnek a magok, amiket a rudak külső részére ültessünk (5-8 darabot), félujjnyi (4-5 cm) mélyre. Hosszanti, nem gúlás vetésnél a magokat 5-8 centinként helyezzük ki. Egy alapos beöntözés után véget is értek a vetés teendői, innentől csak várni kell a kibújó hajtásokat.
A bab sekélyen gyökerezik, ami azt jelenti, hogy kiszáradásra hajlamos, ezért hasznos óvintézkedésként mulcsolhatjuk a veteményt (a fűnyírás maradékát szórjuk a bab alá például). Mikor a bab földje szárazzá válik, feltétlen öntözzük, a vízhiányt kókadozó leveleivel jelzi a növény, ha pedig már a virágai is hullanak, akkor nagyon elkéstünk. A futóbab és a támaszrendszer építése a gyermekbarát kert eleme is lehet. A karósbabnak több ellensége is akad betegségek és kártevők képében, de a legtöbb gond jellemzően a babzsizsikkel akad. A zsizsik csak a száraz terményben fejlődik ki, így sajnos rendszerint csak akkor szembesülünk vele, mikor már betakarítottunk. A zsizsik mellett levéltetvek is megjelenhetnek, de esélyes a gyapottok-bagolylepke és takácsatka feltűnése is, valamint baktériumos és kolletotrihumos betegséggel is számolni lehet. A vetéstől számítva 10-12 hét múlva esedékes a betakarítás, egy fent körülírt gúla 3-4 kg körüli babot terem.
A karósbab és más futóbabok gyorsan nőnek, kifejezetten mutatósak és nagy felületeket fednek le, takarnak el. Ráadásul, ha ráununk, következő évben más fajt ültethetünk a helyére, nincs vele sok gond. A karósbab összességében nagyszerű növény, amelynek a konyhában is számos felhasználási módja van. Levesek, főzelékek készíthetők belőle, és hozzájárul az egészséges étkezéshez is.
A narancseper: "Se nem narancs, se nem eper"
A narancseper, amit majomagy vagy lócitrom néven is ismernek, az eperfafélék családjába tartozik. Rücskös termését messziről akár zöld narancsnak vagy teniszlabdának is nézhetnénk. A fura termések ősz végefelé kezdenek lepotyogni, és mivel nem éppen kis méretűek, ilyenkor nem érdemes a fa alá állni. Az indiánok magát a termést is fegyverként használták egykor, a fájából pedig hajóorrot vagy íjakat készítettek.
Szintén Észak-Amerikában őshonos növényről van szó, amit a 19. században telepítettek be Európába. Gyorsan nő, elérheti akár a 20 méteres magasságot is, és terebélyes koronája van. Ágain tövisek találhatóak. Kétlaki, a női ivarú egyedeken található meg az említett termés, de előtte - áprilistól júniusig - még gömbformájú, bojtszerű virágot növeszt. A narancseper az eperfafélék (Moraceae) családjába tartozó Maclura nemzetség egyik faja. A virágok takaróleveleiből aztán 10-15 cm átmérőjű áltermés lesz. Állatok közül is csak néhány kóstolja meg, például a lovak, a keleti szürkemókus pedig a magvait eszi ki. Egyes kutatók szerint a mamutok fogyasztották.
Ha még nem láttunk narancsepret élőben, a vácrátóti botanikus kertben vagy a Margit-szigeten találkozhatunk vele. Utóbbi egyben a sziget legidősebb (210 éves) fája.
Galagonya: Őszi éjjel izzik a piros bogyó
A galagonya, amit Weöres Sándor verséből már óvodáskorunkban megismerhettünk, tulajdonképpen egy egész növénynemzetséget takar, amibe több mint ezer faj tartozik, és ezek főként az északi féltekén élnek. A rózsafélék családjába tartozó galagonya a Kárpát-medencében négy fajjal képviselteti magát kis fa vagy cserje formájában: az egybibés, a fekete, a rózsaképű és a cseregalagonyával. Kis, fehér virágai alapján nem is sejtenénk, hogy később, ősszel élénkpiros bogyókat hoz. A termése a vacok megduzzadásával jön létre, és a héja nagyon kemény. A mag sértetlenül jut át az állatok bélrendszerén és távozik a külvilágba.
A galagonyát szívgyógyszerként alkalmazzák a 19. század óta, de nemcsak a termésből, hanem a virágból és a levélből is nyernek ki hatóanyagot. Általában teát főznek belőle. Vérkeringési és vérnyomásproblémákra, érelmeszesedés esetén alkalmazzák.
A fehér fagyöngy: Misztikus növény gyógyhatással
A karácsonyi díszítésként is ismeretes, örökzöld növény félélősködő, és mára egész Európában, így Magyarországon is elterjedt. Sokszor almafán, nyárfán, akácon vagy fűzfán jelenik meg a fehér fagyöngy, ahol gömbalakban kezd el fejlődni. A kis bokor akár a 100 cm-es átmérőt is elérheti.
Kora tavasszal virágzik, június végén pedig megjelennek fehér bogyói, amelyek decemberre érnek meg. Emberi fogyasztásra nem alkalmasak, enyhén mérgezőek, a madarak viszont előszeretettel csipegetik a ragacsos, nyúlós belsejű termést. Nekik köszönhető a fagyöngy terjedése is, vagy a csőrükön viszik tovább a bogyókban található magvakat, vagy elfogyasztják, és aztán potyogtatják el őket. A fagyöngyhöz számos érdekes tény és mitológiai történet kapcsolódik. A kelta druidák állítólag rituáléikkor használták a fagyöngybogyót, az északi mitológia szerint pedig a tél istene, Hader fagyöngyvesszővel ölte meg a napistent, Baldurt. Édesanyja, Frigg, aki a házasság és a szerelem istennője volt, keserves könnycseppeket hullatott érte, amelyek fagyöngybogyókká változtak. Ezeket rakta fia sebére, aki csodák csodájára feltámadt. Frigg annyira boldog lett, hogy megáldotta a fagyöngyöt, ami azóta a szerelem jelképévé is vált, innen származik a fagyöngy alatti csókolózás szokása.
A fagyöngy gyógyhatását már Hippokratész felfedezte, aki lépfene ellen használt fagyöngy-főzetet. Kneipp, a 19. századi természetgyógyász görcsoldóként, vérzéscsillapítóként és magas vérnyomás ellen ajánlotta. Ma immunrendszerserkentő készítményekbe is rakják, és az onkológia területén alkalmazzák.
Gubacsok: "Kakukktojás", ami nem is termés
A gubacsok egyes fajtái pont úgy néznek ki, mintha termések lennének, pedig valójában pont hogy a fák legjobb szándéka ellenére alakulnak ki. Rendkívül sokfélék és a fa különböző részein jöhetnek létre: rügyeken, gyökereken, szárakon, leveleken. A legismertebb talán a kocsányos tölgy rügyén fejlődő nagy magyargubacs, ami a cserkésznyakkendők dísze. Egy gubacsdarázs idézi elő, belsejében pedig lárva fejlődik, ott bábozódik be, majd kifejlett rovarként mászik belőle elő. Egészen addig a gubacs belsejével táplálkozik, teljes biztonságban.
Persze, nem minden gubacs hasonlít termésre, a közönséges rózsagubacsdarázs gubacsa például inkább bolyhos virágra hajaz, a selyemgomb gubacs kinézetére a nevéből következtethetünk, de olyan gubacs is van, ami inkább valamilyen fabetegségnek tűnik a leveleken. Egyes gubacsokban csak egy, másokban akár száz lárva is fejlődhet. Régebben kereskedtek a gubacsokkal, és mivel nagy a gyanta- és a csersavtartalmuk, többféleképpen hasznosították őket, például tintát vagy szövetfestéket készítettek belőlük, használták őket cserzésre és vérzéscsillapításra is.
További fák és cserjék a kertben, amelyek nem "zöldbab" termésűek, de említésre méltóak
A "zöldbab alakú termésű fák" témakörén kívül érdemes megemlíteni néhány olyan növényt is, melyek a kert esztétikájához vagy hasznosságához hozzájárulnak, és a megfelelő fajtaválasztás során számos előnnyel járhatnak. Az őszi kerti munkálatok során az elsárgult levelek eltakarítása sok bosszúságot okozhat, ezért fa választásnál nemcsak a látvány, hanem a praktikum is számít.
Gondozásmentes elegancia: Japán tiszafa és örökzöld magnólia
Ha a gondozásmentes eleganciát kedveli, akkor a japán tiszafa tökéletes választás. Ez a lassú növekedésű, sűrű lombú fa egész évben megőrzi mélyzöld, fényes leveleit. A magnólia grandiflora változata nemcsak gyönyörű, hanem praktikus is! Az örökzöld magnólia levelei ugyanis egész évben a fán maradnak, így elkerülhető a rendszeres lombgyűjtés.
A 'Calliope' sárga liliomfa, mely a Yellow Bird nevű, sárga virágú Magnolia fajta utódja, egy újdonság a liliomfák világában. Ez a fajta a sárga színt több-kevesebb rózsaszínnel kombinálja. Az 5-6 cm-es sárga szirmok fövétől kiindulva, bimbós állapotban még vörösesbarna bemosódás látszik, ami a kinyílás során egyre világosabb, egyre rózsaszínűbb árnyalatot ölt. A mindenkori színárnyalat itt is függ az aktuális időjárástól, a fényviszonyoktól és természetesen a növény kondíciójától is. A Calliope fajta teljes mértékben hordozza a Yellow Bird fajtára jellemző kedvező tulajdonságokat: virágzása igen kései a virágzási szezonon belül, tehát a virágok elfagyásának a veszélye nagyon kicsi, a növény nem kényes, erős növésű, betegségeknek ellenálló.
Lombhullató fák minimális takarítással: Japán juhar
Nem minden lombhullató fa okoz gondot: a japán juhar ősszel rövid idő alatt hullajtja le leveleit, így a takarítás egyetlen hétvégére korlátozódik. Sőt, néhányat akár a környező utcákon, parkokban is elcsíphetünk a nyár elmúltával.
Oszlopos koronaformájú fák: Helytakarékos szépség
Az oszlopos koronaforma szinte szó szerint értendő, az ebbe a csoportba tartozó fák keskenyek, oszlop vagy orsó formájúak, közülük több gyakran két-három méternél sem igényel szélesebb helyet. Igaz, van köztük néhány, amelyik kezdetben szabályos oszlop alakú, néhány év múltával azonban kúp vagy inkább kerekded henger formájúvá változik. Ültetésük történhet helytakarékossági szempontok alapján, de választhatunk közülük különleges koronaformájuk miatt is. Szoliterként - vagyis a kertben önállóan, többi társától külön, egyedül - ültetve egy kertrészlet hangsúlyos elemévé válhatnak, és szépségüket kiemelhetjük úgy is, ha egynemű, egyöntetű háttér elé kerülnek. Kiválóan alkalmazhatók akkor, ha keskenyebb, magasabb termetükkel a szemlélődő tekintetét szeretnénk irányítani. Rájuk már nem feltétlenül igaz, hogy kis kertekbe valók, hiszen közülük nem egy felnőtt korára meghaladhatja a tizenkét-tizenöt méteres magasságot. Ha kisebb helyre kell fát választanunk, a felsoroltak közül érdemes az alacsonyabbra növőkre hagyatkozni, vagy a gömb koronaformájúak között szétnézni. Az oszlopos fákra amolyan általános viszonyszámként megadható magasság:szélesség arány 5:1, míg a valóban keskeny koronaalakúaknál - latin nevükben mindig megtalálható a „fastigiata” szó - ez lehet 10:1 arányú is.
Egyéb különleges és hasznos növények
Nandina domestica (Mennyei bambusz)
Ez a ritkán elágazó hajtású, bambuszszerű megjelenésű cserje, mely 1-1.5 m magasra nő, örökzöld növény, de a bambuszhoz semmi köze. A borbolyafélék családjába tartozik. Fűzlevélszerű levélkéi keskenyek, vékonyak, kihajtáskor - valamint télen is - vöröses színűek. Nyári lombszíne zöld, nagyon enyhe lila árnyalattal. Japánban újév táján a házioltárt díszítették vele. Apró fehér virágai májusban nyílnak. A novembertől beszínesedő termésbugák, borsó nagyságú bogyói, egész télen át ékesítik a bokrot.
Gyömbér (Zingiber officinale)
A gyömbér, melynek olaja antioxidánsokat tartalmaz, gyógy- és fűszernövény. A jó vízátvezetésű talajokat, napos helyeket kedveli, és a kertnek mediterrán hangulatot ad. Sokféle ételhez használható, levelét a napon szárítják. Levesek, burgonya, bab, paradicsomos ételek, főzelékek, szószok, mártások, sültek ízesítéséhez és uborka, tök, zöld paradicsom, káposzta eltevéséhez használható. Étvágyjavító, vizelethajtó, segíti az emésztést.
Kínai datolya (Ziziphus jujuba)
A kínai datolya nálunk teljesen télálló, 5-6 méteres fa, mely szép formájával díszítő értékű is. Jó mézelő a virága édes illatú. Bírja a szárazságot, a köves talajokon is megél. Napfénykedvelő, kiültetés után csak az első két évben kell locsolni. A fagyokra nem érzékeny, mert későn hajt ki. Gyümölcse 5-6 cm-es gömbölyű. Nyersen, aszalva, sütve, főzve fogyasztható. A termései augusztus közepétől érnek. A barnás-vörös héj alatt fehéres, ropogós, vagy lisztes hús borítja a csonthéjas magokat. Ízük beérve édes, néha kellemesen illatos. Ez a fajta is frissen kitűnő csemege. Aszalás után datolyaszerűvé ráncosodó gyümölcsei adják az igazi élvezetet. Végtelen az elkészítési receptek száma: főzik kölessel vagy rizzsel, kemencében sütik vagy pörkölik, készül belőle jujubakenyér, kandírozott gyümölcs, méz- és cukorszirupban is főzhető. Egy ősi kínai leírás szerint utolérhetetlen a mézes jujuba: „nagy, egészséges, szárított terméseket főzz cukros vízben, szedd ki, és napon vagy szélben néhány percig szárítsd, amikor már elég száraz, ismét főzzed rövid ideig, majd szárítsd újra.” A legkorábban érő fajta.
Selyemakác (Albizia julibrissin)
A selyemakác 5-6 méteresre is megnövő, rózsaszín, méz illatú virágokat hozó, dekoratív mediterrán fa. Széles koronát nevel, ezt ültetéskor vegyük figyelembe. Gyorsan nő, évente több métert is fejlődik. Napos helyre ültessük. Koronája terebélyes lesz, ágai elterülők, ezért alkalmas kerti pihenők árnyékolására. Levelei a mimózáéhoz hasonlítanak, estére összezáródnak.
Olajfa (Olea europaea)
A Pico Limón olajfa spanyolországi eredetű, magas olajtartalmú bogyóiért ültetett fajta. Fő termesztési területe Sevilla/Andalúzia, Extremadura-ban található, ahol több, mint 10.000 hektár nagyságú ültetvény van ebből a fajtából. Értékes bogyóit a fa ágainak rázásával szüretelik. Vegyes felhasználású fajta. A Pico Limón olívaolaj kiemelkedik a Gourmet szekció olívaolajai közül. Fája -15°C-ig hidegtűrő, szárazságtűrő, mésztűrő, betegségekkel szemben ellenálló. Bogyója olajtermelésre és fogyasztásra egyaránt alkalmas. Évente legalább 1x szerves trágyát biztosítsunk a számára, ha a termését szeretnénk felhasználni.
A Picual olajfa Spanyolországban a 3 leggyakrabban ültetett fajták közé tartozik kiemelkedő tulajdonságai miatt. A Picual önporzó, évente megbízhatóan termő, szélsőségesebb körülményeknek, meszes talajnak is ellenálló, jól alkalmazkodó, más olívafajtákhoz képest kevésbé igényes fajta. Spanyolország legnevesebb és legnagyobb olívatermelő vidékén, az andalúziai Jaén megyében található egy Picual olívafa ültetvény. A bogyókat korán, a szüret legelején szedik, így az olívaolaj különlegesen gazdag beltartalmú, friss illatú és ízű, rendkívül egészséges. A Picual extraszűz olívaolaj Magyarországon is beszerezhető.
Guava, Feijoa, Mirtuszdió vagy Brazil guava (Acca sellowiana)
Közép-Amerika trópusi területein őshonos, de kultúrába vonása következtében a világ számos országában jelen lévő örökzöld növény. Eredetileg 3,5-10 m közötti magasságot elérő (hazánkban csak 2-4m), terebélyes fa, és mivel fás szára gyakran alacsonyan elágazik, nagyobb bokornak, vagy cserjének is tekinthető. Idősebb korában a kérge vörösesbarna színűvé válik, pikkelyesen hámlik a törzsről. Utóérő gyümölcs. Éretten az íze és az illata is egyedülálló, a héj színe zöld marad. Jó vízáteresztő, humuszban gazdag közegbe ültessük. Télállósága: -15°C hasonlóan a fügéhez és a gránátalmához. Örökzöld, ezért télen ne takarjuk.
Feketeberkenye (Aronia melanocarpa)
Kifejlett korában 2-3 m elérő növény. Elsősorban a virágzata miatt ültetett díszcserje. Virágzata fehér. Virágai júliustól- szeptemberig nyílnak. Nedves, üde talajban fejlődik a legszebben. Magas fényigényű növény, ezért napos kertrészletet igényel. Nyár közepétől kezdve kb. 2 hónapig virágzik. Általánosságban: 2-3 méteresre növő bokorszerű fa. Törzse egyenes fejlődésű, alacsonyan elágazó. Sűrű, gömbölyű koronát fejleszt. Levelei kemények, lándzsaszerűen hegyesek, fényes-sötétzöld felületűek. Fiatalon felületüket fehéres, viaszos bevonat borítja. Virágai a hajtások csúcsi részén 10-20 cm hosszú virágzatba tömörülve jelennek meg. A virágok fehérek, vagy krémsárgák, mézillatúak. A termések fürtökben fejlődnek. Gömbölyűek, oválisak vagy hengeresek. Színük a halványsárgától a sötét narancsig változik. A termések héja vékony, felülete sűrűn bolyhos, egy vagy több nagy, 2 cm körüli, sima felületű, sötétbarna mag található. Leveses húsa üdítően savanykás, vagy édes ízű, kellemesen illatos.
Kivi (Actinidia deliciosa)
Ennek a változatnak különleges, rojtos szélű, cirmos szirmai vannak. Nyár közepétől kezdve kb. 2 hónapig virágzik.
Som (Cornus mas)
Szerb nemesítésű, korai érésű, nagy gyümölcsű somfajta, amely bőtermő, megbízható és kiváló fagytűrésű. Erőteljes növekedésű bokor, vagy kisebb fa, amely hosszú életű és kevés gondozást igényel. Teljes napfényben adja a legjobb termést. Közepes vízigényű. A szárazabb időszakokat jól viseli, de tartós aszályban - különösen fiatal korban és terméséréskor - öntözés javasolt. Jó vízáteresztő, középkötött talajban fejlődik optimálisan. Enyhén savanyú és meszes talajon is megél (pH 6,0-7,8). Kimagaslóan télálló, akár -25 °C-ig fagytűrő. Kiváló ízű, bőlevű, friss fogyasztásra és lének is kitűnő. Bokra erős növekedésű, bőtermő, ellenálló. A pangó vizet nem kedveli.
Gránátalma (Punica granatum)
Izraeli fajta. Korán, már szeptember elején érik. Termése mutatós, közepesen nagyméretű, a héj és a magok színe rubinpiros. Sokféle ételhez, sőt, gyógyteához használható. Nem csak a levelét, hanem az őrölt termését is használják fűszerkeverékekhez.A megfelelő termékenyüléshez idegen megporzás szükséges! Szükséges legalább két különböző fajta ültetése. Felhasználás: Friss fogyasztásra és szárításra egyaránt alkalmas. Növekedés: közepes növekedési erélyű, egészséges fa fényes zöld levelekkel, amely átlagosan kb. 3-4 méteres magasságot és 2.5-3 méteres szélességet ér el. Metszéssel alakítható. Szélvédett helyet, tápanyagban gazdag, jó vízáteresztő talajt kíván.
Datolyaszilva (Diospyros kaki)
Az összes datolyaszilva fajtánk közül a legnagyobb termésű. Beérlelve nagyon finom édes. PCA besorolású. Fogyasztás előtt néhány nappal pár alma mellé betéve kössük be légmentesen egy zacskóba és vegyük ki, ha már szép sötét narancssárga és puha. A Diospyros kaki és a Diospyros Virginiana hibridje. Szívós, mint az amerikai és olyan nagy, mint az ázsiai fajták. 5 cm körüli termései vannak, amik pirosas-narancs színűek. Amikor teljesen megérik, nagyon puha és édes, ízletes. Őszi lombozata gyönyörű narancs színben pompázik. Nagy, kerek termésű hybrid. Kiváló friss fogyasztásra, de aszalva is. Nagyméretű, gömb alakú termése őszre érik be. Ez esetben a zöld termés barnára vált és alkalmas a fogyasztásra. 1 db hosszú, vékonyka magja a termések közepén helyezkedik el. Kiváló friss fogyasztásra, de aszalva is. Részben önporzó.
Babér (Laurus nobilis)
A dicsőség, a hírnév, a győzelem jelképe volt a babérkoszorú. Már a XVI. században is használták. Ha sövényt szeretnénk, 40 cm tőtávolságra ültessük. Dús bokros konténeres növények.
Mirabolán (Prunus cerasifera)
Illatos virágaival április-május hónapban találkozhatunk apró fehér karcsú fürtökben, majd piros, éretten fekete termése télig a növényen marad. Sövényként ültetve az ajánlott tőtáv 100-120 cm.