A magyar televíziózás egyik ikonikus sorozata, a „Família Kft.” mély nyomot hagyott a hazai nézők emlékezetében. Az 1990-es években futó széria nyolc éven át szórakoztatta a közönséget, és bár már több mint 25 éve annak, hogy 1999-ben, 385 rész után véget ért, a sorozat a mai napig képes újjáéledni, például az M2 csatornán. Ez a nosztalgia újra fellángolt érdeklődést eredményez a sorozat iránt, és sokan, köztük a felhasználó is, azon kapják magukat, hogy részletes epizódlistát keresnek, hogy nyomon követhessék a vicces és tanulságos kalandokat. Az epizódok újra sugárzása, különösen a felhasználó számára kissé szerencsétlen időpontban, amikor épp hazaér a munkahelyről, felveti a kérdést, hogyan lehet teljes egészében élvezni a sorozatot. A Port.hu csupán a rész címét adja meg, ami nem segíti a DVD-n számozott részek beazonosítását, ezért merült fel az igény egy részletes, sorrendbe állított epizódlistára.
Az epizódlista gyűjtésének kihívásai és eredményei
Az epizódlista összeállítása nem volt egyszerű feladat, ahogy a felhasználó is jelezte. Kezdetben csak 116, vagy a felhasználó esetében 124 részig volt ismert a sorozat. Az interneten fellelhető, kissé össze-vissza információkból kiindulva kezdődött meg a lista rendszerezése. Az első jelentős frissítés 2014. február 25-én történt, amikor a „Família Kft. ” című epizód megjelenése és az ehhez kapcsolódó feltöltések révén egészen a 234. részig sikerült kiegészíteni a listát. Azonban még ekkor is hiányoztak részek, amelyeket xxx-szel jelöltek. A cél ekkor az volt, hogy felvegyék a kapcsolatot az információk birtokosaival, és minél több hiányzó epizódot beazonosítsanak.
A második frissítés 2014. május 31-én hozott újabb áttörést, amikor sikerült megszerezni az epizódokat egészen a 279. részig. Ezzel a bővítéssel már csak 31 rész hiányzott a majdnem teljes sorozatból, ami hatalmas előrelépést jelentett a gyűjtésben. Az online sorozatok weboldalán keresztül sok rész már megtekinthető, ami tovább könnyíti a rajongók dolgát. Csonka András, a sorozat egyik ismert szereplője is aktívan részt vesz a nosztalgia fenntartásában, rendszeresen megosztva közös pillanatokat a Família Kft. alkotóival és szereplőivel. Egy ilyen alkalom során Kolos Isó, a sorozat egyik rendezője is csatlakozott a színészcsapathoz egy „kis randira”, megerősítve, hogy a „família nagyon is van, és lesz is”.
Részletes epizódlista (279. részig)
A következő lista a Família Kft. epizódjait sorolja fel a gyűjtés eredményei alapján, évszámmal jelölve a sugárzás idejét. Ez a lista segítséget nyújthat mindazoknak, akik szeretnék bepótolni a kihagyott részeket, vagy egyszerűen csak rendszerezni a DVD-gyűjteményüket.
- 1991: Szilencium, Virágzik már?, Péterke és a többiek, Hótündér, Csendes éj, A zongora, Ki van az üzletben?, Mennek már?
- 1992: Gyilkosság a szalonban, Sós néni nem házmester, Családlátogatás, Meglepetés, A talizmán, Hurrá, síelünk!, Ki a kérő?, Áfonya úr boldogsága, Norvég olajos hal, Pekingi kacsa, Őszi szerelem tavasszal, Az újság, Telihold, Ugye nem zavarunk?, Vili, a sikeres, A pénztárgép, Egon, Felemás skarlát, Férfi nélkül, Orvos a tengeren, Carmen leszek, Osztálytársak, Pasztőrözött bárány, Hány éves a nagymama?, Drágám, mindent megmagyarázok!, Árva a ház, Görögország - Rodosz július 1. rész, Görögország - Rodosz július 2. rész, Misi Bécsben, Virágoskert, Nézz mélyen a szemembe!, A tökéletes vőlegény, Pármai sonka, Hogy jön egy királyfi tán, Nagymama trükkje, Anci, lemaradtam!, Landmann Kató, Forr a bor, Zeusz belátja, Örökbefogadás, A kender, A bejáró, Te csak zongorázz, Minibingó, Ezerízű rozslángliszt, Micsoda nap, Itt nem lesz mikulás, Férfiszenvedély, A válás, A pofon, És mit szólna Api?, Egyiptom.
- 1993: Váratlan fordulat, A csőtörés, Születésnap, A lányok angyalok, Oratio, A menofdéj, A trükk, Én jól emlékszem, A padlás, Éljenek a szemüvegesek!, Bogyó mindent tud, Ádám nem olyan, A családfáját neki!, Ikrek hava, Vili titka, Azok a derék férfiak, Anyáknapi virág, Apám bankrabló, Kutyaharapás szőrével, Ki nevet a végén?, Ha egy üzlet beindul, A szép kép, Arab füge, Teve van egypupu 1. rész, Teve van egypupu 2. rész, Teve van egypupu 3. rész, Születésnapcsere, De hol van, aki Bécsben van?, Érik a ropogós cseresznye, Zsuzsi beteg, Az igazi férfi, A kandalló, Tüntetés a vidámparknál, Szepezd, Tékitízi, Hurrá, nyaralunk!, Ma holnap lesz, Julika nem öregszik, A premier, Nem vagyok iker!, Csicsóka vitaminágyon, A főnök, Tibeti szilvásgombóc, Párizs almája, Száguldás a csillagos éjszakában, Formaidőzítés, Virágmenhely, Egyből kettő, Nyizsnij Novgorod, Túl az óperencián, Metal Lady, Holnaptól jó leszek.
- 1994: A telefonszámla, Szerintem vakbél, Nagyon Ádám, A Szép és a szörny, Vilma, te édes!, Szerelem rózsát terem, A lovak állva halnak meg, Ha megjön Géza, A kutya, Doktor Szép, Horkolni, vagy dudorászni?, Kölcsöncsalád visszajár, Pista, te nagyon okos, A nyugalom szigete, A fekete kéz, Ki hozza a boldogságot?, Kövérék költöznek, Ki kit követ?, Az aranybunda, Nagyi, a zugivó, Pici és az ikrek, Nővérke drága, Kísértet kastély, Sípoló macska köll, Indul már a Tossa, de mar!, Csapó, indul!, Xeroy kapitány, A cseregyerek, Aphrodité listája, Ló a szardíniás dobozban, A lakatos, A láthatatlan ember, Csak egy perc, Vili szerencsét hoz, Kié a gyerek?, A távirat, A kabát, Katalin nap, André visszatér, Ki a cserbenhagyó?, Vili álma, Negyedik karácsony, Kávé, tea, cukor, rum, BUMM!, Ikrek a pácban, de igazán.
- 1995: Vili, a motorosfutár, Szép kávézó, Kései randevú, Klári néni, Csak Mónika meg ne tudja, A horoszkóp nem hazudik, Kincskeresők, Az ajándék ló foga, Ki vigyáz a hölgyekre?, Felvilágosítás, Az utolsó sansz, Mosolyogva veszíteni, Ádám, az életmentő, Baba bár, A világritkaság (1. rész), A világritkaság (2. rész), Az első csók, Mégis bunda a bunda, Ó, egy Alfa Rómeó, Whisky szárazon, Mégis tudhatod, Hajnalka!, Vili, a szépfiú, Csitt, a Csita! (1. rész), Csitt, a Csita! (2. rész), Csitt, a Csita! (3. rész), Puskás, a végzet asszonya (1. rész), Puskás, a végzet asszonya (2. rész), Az első születésnap, Zsuzsanna, Főzni, vagy nem főzni, A négyek bandája, Filmszerep, London, Pici és a nagymama, Játszd újra Károly, A gyógygödör angyalai, A szerencse lánya, A mi titkunk, A kegyetlen hajszárító, Az első szerelem, Őfelsége, III. Lajos (1. rész), Őfelsége, III. Lajos (2. rész), A rendőrfőnök, A sapka, Fordult a kocka, Kiruccanás, Mégis szép lesz a karácsony, A nomád, Ponte di Legno (1. rész).
- 1996: Ponte di Legno (2. rész), Furgon-zűr, Margitka (1. rész), Margitka (2. rész), Tizennégyezer forint, Anyámasszony katonája, A kapitány, Az élet értelme, A kávéház nem eladó, Grízes plazúr, Az új főnök, Eszkimó asszonyok fáznak, Nem adom a lányom, Alföldi és társa, A könyvbarát barát, Az én Károlyom, Frici nem alszik, Éjszakai ügyelet, A hárpia, Szumósok, A szemek nem hazudnak (1. rész), A szemek nem hazudnak (2. rész), A szemek nem hazudnak (3. rész), Apa és fia, Csak egy pillantás, Júlia és a bárányok, Nincs visszaút, A nagy család (1. rész), A nagy család (2. rész), Mi hatan férfiak, Vendég a háznál, öröm a háznál, Egy igaz barát, A látszat csal, Drótszamár, Hapci, Pici a hódító, Mónika egyéniség lesz, Ilyen vagyok, Marci macskái.
- 1997: Újra együtt, Téli túra (1. rész), Téli túra (2. rész), Téli túra (3. rész), Csendélet őzsülttel, Kísért a múlt, Mennyből a garzon, Walter, Kvíz iszony, Ideg vacsora.
Hurrá, síelünk! - Egy kalandos utazás Schladmingba
A „Hurrá, síelünk!” epizód címe nem csak a sorozat egyik emlékezetes részét idézi fel, hanem egyúttal rávilágít egy másik, személyesebb élményre is, amely szorosan kapcsolódik a síelés és az utazás öröméhez. Ahogy az egyik utazó barát, Csabor is írta, "Aki aktív elnyeri végül a jutalmát." Ez az elv érvényesült, amikor egy 3 napos schladmingi utat nyert a Ridehouse felajánlásával, amelyet rendkívül jutányos áron további 3 nappal kiegészített. Ez az út lehetőséget adott arra, hogy ne csak télen, hanem nyáron is felfedezze Schladmingot, amely télen a síelők paradicsoma, de nyáron is számos élményt kínál.
Az utazás Ausztriába, Schladmingba a szokásosnál simábbnak bizonyult. A „dög nagy kombi” autóban bőségesen elfért a csomag, a két bicikli pedig biztonságosan lobogott a vonóhorgon. Az indulás időpontja, tíz óra, fél tizenegykor már a múlté volt, ami szokatlanul jó tempót jelentett. Bár történt egy kisebb „visszafordulós” incidens az otthon felejtett ékszerek miatt, ez még az ország határain belül történt, így nem rontotta el a hangulatot. A navigációs berendezés is hibátlanul működött, ami további megkönnyebbülést jelentett.
A határ átlépése után azonnal érezhető volt a változás: a tájból áradó rend és nyugalom. Ez a tapasztalat mélyebb gondolatokat is ébresztett: "de jó is lehet itt élni!". Ez nem jelenti azt, hogy az ember nem jó magyar, hanem azt, hogy elgondolkodik azon, miért nem élünk mi is hasonlóan. Az üzleti élet szereplői itt nem rontják egymás boltját szidalmazással, rossz hír keltéssel, hazugsággal. A fő cél, hogy a vendégek a legteljesebb választ kapják a „Mit kívánsz hülye idegen?” kérdésre, ami a szolgáltatások minőségét és a vendéglátás magas színvonalát tükrözi. Az egész rendszer rendkívül átgondolt, minden apró momentum a jó üzletet szolgálja, ahol mindkét fél elégedett. A régiós marketing is kiválóan működik, évek óta hirdetik a 2013-as sí világkupa futamot, sőt, már 2030-as sportesemények hirdetésével is találkozni. A saját helyi TV adó folyamatosan sulykolja, miért jó itt lenni, és a nyári szezon állítólag még jövedelmezőbb, mint a tél, ami pedig magában is hatalmas pénzeket mozgat.
Kellemes rejtekutak és a Schladmingi gleccser
Az utazás során, ha nincs sürgős dolgom, mindig elhagyom az autópályát, és aprócska rejtekutakon török a célom felé. Ezek az utak kellemes hegyi falucskákon keresztül vezetnek, ahol a muskátli zuhatagok látványa néha mesterséges lélegeztetésre kényszeríti az embert. Míg nálunk az aszály miatt poros a fű, itt minden üde zöld, hála a „remek nyárnak, kellemesen sok esővel a megfelelő időpontokban”. Ahogy elhaladunk a sípályák mellett, feltűnik, hogy azok zölden meredekebbnek tűnnek, mint behavazottan. Ebben az állapotukban az ember nem is merne lecsúszni rajtuk. A tehenek azonban békésen legelészve bátran állnak a hegyoldalon, merőlegesen az esésvonalra, csípőjüket kissé kinyomva, és a völgylábuk mindegyiknek hosszabb, mint a hegylábuk - ez a megfigyelés a síelős múltból ered.
Két alaptípust lehet megkülönböztetni: az egyik alapanyagot szolgáltat a Milka csokihoz, a másik a Wiener Schnitzelhez. Az egyik balról jobbra legeli a lejtőt, a másik ellenkező irányban. A „modell” hátránya, hogy a teheneket esténként össze kell szedni, reggel visszaszállítani a lejtő túlsó oldalára, és ott kicsit feljebb, irányba állítva elhelyezni.
A szállás, a Ridehouse, Schladmingtól pár száz méterre, egy teljesen osztrák jellegű házikó a hegy oldalában. Kecske fekszik keresztben az úton, vadkacsák óvatoskodnak a mezőn, macska somfordál az udvaron, öreg kutya üdvözöl bennünket kellő megfontoltsággal. Bele lehet harapni a levegőbe. Ági, Gyula felesége, a ház vezetője, bemutatja a demarkációs vonalat, amin túl nem lehet kinti cipőben menni - szabály az szabály. A ház kellemesen otthonos, minden a deszkázásról szól. Saját forrásvíz folyik az egész házban és az udvaron is egy beton medencébe. A szobákban nincs TV, csak az étkezőben, de senki sem kapcsolja be. A ház előnyeit azért csökkenti, hogy mobil térerő viszont van.
A Wilde Wasser és a Riesach vízesés
Másnap Gyula a Wilde Wasser meglátogatását javasolta, mondván, hogy a vízesés után fel lehet még menni a hegyre, de az nem kötelező. Schladmingból a város szélén lévő körforgalomból Obertal felé kell menni. Kellemes vadregényes út vezet a szurdok felé. Az erdő közepén áll a fizetőkapu, és pár euró leszurkolása után, kedves mosoly kíséretében lehet tovább menni. Gyula tanácsa jól jött, miszerint nem kell megállni az első parkolóban, hanem végig kell menni az úton. Bár korán indultunk, a parkolóban már sokan voltak. Családok, párok málháztak fel, és indultak útnak. A parkoló melletti hüttében lehet erőt gyűjteni, aztán hajrá.
A túraút vad vizek és sziklák világán keresztül vezet a Talbachklamm szurdokon át, tundraszerű tájakon, jégkorszaki maradványokat érintve a 70 méter magas Riesach vízesésig! Az út nagyon kényelmes, nemrég újíthatták fel az ösvényt, mert a kapaszkodók, lépcsők, mind horganyzott acélból vannak. A vízesés feletti híd kellemes modern függőhíd. Van, aki kapaszkodik, van, aki hintázik rajta, vérmérséklete és gyomra szerint. Akit csak a vízesés érdekel, vagy fáradt, az itt egy erdei úton visszafordulhat a parkoló felé, vagy mehet fel tovább a Forstwegen (erdei úton) a csúcs irányába.
Mi tovább másztunk, és a „Höll” leküzdésével, gyönyörű tájon át értünk fel egy hüttéig, amely közelében 2.700 méter tengerszint feletti magasságban található a kristálytiszta Riesach tó. A közel negyven fokban veri a víz az embert, már a pokolba kívánja az egészet, és akkor hopp elé ugrik egy hütte. A meglepetéstől tátott szájjal leül, és ha már tátva van a szája, hát iszik is valamit. Bár az ember medve üzemmódban közlekedik az erdőben, minden ehetőt megeszik, főleg a szamócákra, szedrekre utazik, de azért valami kis ennivalót itt is bekap. A tó gyönyörű, érdemes lemenni, és ejtőzni egyet a partján. Lefelé a parkolóhoz az erdei úton célszerű menni, amelyet itt „dömper útnak” hívnak. Kavicsokkal borítva kanyarog az erdőben, és ha lehet, még melegebb van a napsütés miatt.
Schladming felfedezése biciklivel és hegyi gokarttal
Úgy döntöttünk, felderítjük a terepet. Az utazásra inkább városi biciklinek kinéző, alig halványan trekkingnek nevezhető kétkerekűeket hoztunk, fel kívántuk mérni, merre lehet tekeregni. Csodálatos völgyek vannak Schladming környékén, egy apró bibivel. Az ember a fő völgyből felmászik pár száz méter szintet, és aztán megy 10-20 kilométert folyamatosan felfelé a következő hegyig. Embert, és főleg a combját próbáló feladat. Ezután már Hochwurzenre akartunk eljutni, oda a pályarendszer közepe tájára, ahonnan az összekötött többfülkés felvonó indul. Ide még soha nem jöttünk fel kocsival. Télen mindig sietni kell, és nem ért rá az ember bóklászni, mert bizsergett a léc talpa.
Schladming Planai Bikepark 07.09.2025
Fel is fedeztük a hegyi gokartot. Nagy hirdetések mutatták a faszánkós és a gokartos lezúdulást. Ebből nem maradhattunk ki. A gokart pálya lényegében a szervizúton megy. Jó kavicsos, poros, de hét és fél kilométer hosszú! 12 euró a gokartozás, és 8 euró a felvonó. Itt érdemes megemlíteni, ha valaki olyan szálláson alszik, feltétlenül kérjen Sommer Cardot, mert azzal sok pénzt takaríthat meg. A lifttel felmentünk a hegy tetejére. A hüttében még volt egy kis időnk szomjunkat oltani, természetesen figyelemmel a közelgő száguldásra.
Először egy szánkós különítmény indult. Ez a szánkó olyan őrült, hogy akár én is kitalálhattam volna. Egy szánkó alakú fatákolmányra szerelnek négy kereket, az ülőfelületet kipárnázzák, van egy kormánya, a kormány mögött még egy ülés a piciknek, és a papa máris gurulhat lefelé, mintha egy vonórúd nélküli kézikocsival menne. Bezzeg a mi gokartunk komoly műszer volt. Három kerék, öblös vászonból készült beülő a mély súlypont érdekében, slickgumi, és a kormányon lévő jobboldali fék a jobb hátsó, a baloldali a bal hátsó kereket fékezte. A hegy tetején egy kis lökés és kezdődhetett a több kilométeres száguldás. A konstruktőr valahogy kifelejtette a rugózást, így a vízátfolyások marta csatornákon átszáguldva kiesett az ember fogából a tömés. Viszont a kavicsos, poros úton a fékek ügyes játékával remekül lehetett faroltatni a gépet. Az első feleség komótosan ereszkedett, én pedig kavartam körülötte, mint Forma 1-ben a beugró tesztpilóta, side by side.
Schladming felfedezése - Wiener Schnitzel és a gleccser kalandja
Ha már leereszkedtünk a hegyről, sétáltunk egyet Schladmingban is. A város szét van túrva, építkeznek ezerrel, és a központban lévő szálloda építkezéséről jókedvű magyar káromkodást hoz a szél. A városban különben is meglepően sok magyar szót lehet hallani. Mint kiderült, a feleség még soha nem evett igazi Wiener Schnitzelt. A felfedezésre bőszen tanulmányozni kezdtük egy étterem étlapját. Wiener Schnitzel nem volt rajta, de a magyar pincér megnyugtatott, hogy természetesen a kedvünkért elkészítik.
A recsegő ágy ellenére remekül aludtam. Reggel egy kellemes susogó hang szinte elandalított. A nádvágó mindenit! Ebben a tarhonyapörkölő melegben folyamatosan nézegettem az időjósok műveit. Az előjelzés, amely egyhangúan kánikulát ígért, annyira megszédített, hogy gyakorlatilag meleg ruhát nem is hoztam, esős időre valót becsomagolni meg eszembe sem jutott. A németek már változtattak az előrejelzésen, és néha némi csepegést jósoltak, az osztrákok kezdtek felzárkózni hozzájuk, a magyarok továbbra is derűs tekintettel néztek a napba. Most mit tegyünk? Ha lent esik, fent még lehet jó idő. Télen számtalanszor előfordult a fordítottja. Megnéztem a webkamerát, azt mutatta elállt az eső a gleccseren. Hazardíroztam, 19-re gleccsert húztam. Irány a kocsi.
A hírek szerint nyáron ezrével dől a nép errefelé. Jó talpashoz méltóan már 8 órakor a parkolóban voltam. Nem én voltam az első. A pénztár előtt egy komoly csapat idős ember állt, arról vitatkoztak éppen, hogy ők most csoport vagy nyugdíjasok. Egy testcsellel sikerült a kasszához lopakodni, és leszurkolni a fejenkénti 32 eurót, ami szólt egy karikára föl-le. Mire a fülke megérkezett, össze is jöttünk annyian, hogy összesimultunk, mint két szelet vajaskenyér. A fülke egy szál kötélen lóg, amelyet komolyan méregettem. Fent kellemes napsütés, szélcsend, nyárias idő. A teraszra pakolják ki az ülőalkalmatosságokat. Körbenézve a látvány turistának megfelelő, de síelőnek szomorú. Van valami piszkosszürke kása alattunk, de az összes felvonó szétszedve, és láthatóan vagy 3 méter hó hiányzik a terepről.
A tömeg robog a kilátóteraszhoz, és a talpa alatt lévő üvegen keresztül próbálja felmérni azt az egy kilométert. Sokan vannak. Be is mentünk a jégbarlangba (fejenként 10 eur), és megnéztük a jégszobrokat. Érdekes, hogy valakik a jégbe folyosókat vájnak, és azt teleteszik mindenféle jégből faragott szoborral, amelyek főleg egyiptomi formákat mutatnak, néha egy állatot, vagy Forma 1-es autót. Változatos ízlésvilág, amit színes világítással igyekeznek feldobni, míg én folyamatosan azon gondolkodom, hogy vajon mennyi idő alatt csúszik le ez az egész a völgybe.
Kijövet a napra csavarogni támadt kedvünk. Elindultunk a Seethalerhütte irányába. A jégen mindenféle népek mászkáltak. Voltak a sportos alakok, akik cipelték magukkal a sisakot, beülőt, kötelet, és látszott rajtuk, hogy itt nagy klettersteigezés lesz. Voltak mindenféle sportcuccban leledző emberek, akik látszólag felszívták magukat erre a kirándulásra. Aztán jöttek az edzőcipős, anyám borogass… vietnami gumipapucsos alakok, rövidnadrágban, izompólóban, nagyi a görbe botjával, és minden, amit el lehet még képzelni. Szerencsére ezek zömével csak a visszafelé úton találkoztunk, amikor már nagyon nőtt a népsűrűség.
Jó érzés volt a tizen valahány fokos melegben és ragyogó napsütésben havat taposni. A meredek részen valami nemezszerűséget terítettek le, hogy az ember lehetőleg távolabb mutassa be a leszúrt Rittbergert. A cirkalmasra jelölt sífutópályán egy ember futott, de soha nem lehetett eldönteni, hogy jön vagy megy. A kijelölt úttól távolabb méteres repedések lapultak a jégben, egy csoport keringett körülöttük összeköldökzsinórozva, óvatosan lopakodva a vezető után.
Vannak furcsa emberek, akik feljönnek ide, és bérelnek egy motoros szánt, ami felviszi őket a hüttébe. Nem természetbe való az ilyen alak. Mi mentünk felfelé a tapadós hóban, és hallgattuk a vízcsobogást. Körülöttünk, mellettünk, alattunk apró csermelyek fakadtak a jégből, és mindent betöltött a víz csacsogása. Érdekes volt elgondolni, mi lehet alattunk. Az Első kicsit elkerekítette szemét, amikor a kijelölt út szélén egy repedésbe leszúrtam a túrabotom, és az simán merült a víz alá, ameddig csak ért a kezem. Innen szinte összebújva mentünk. Ragadt a hó, mint a halenyv, meleg volt, és még felfelé is kellett menni. Megdolgoztunk azért a kis italért, amit a hüttében vehetünk majd. Néha azért, és egyre gyakrabban meg kellett állni fényképezni, és gyönyörködni a tájban. Persze itt is voltak olyan élelmes, okos emberek, akik takarékoskodtak az erejükkel, és motorosszánon tették meg az utat a hüttéig. A kanyarban a nép egyik része, a sisakosok elkanyarodtak, hogy megmásszák a sziklafalat és feljussanak a Hoher Dachstein 2.996 méteres csúcsára. Néha, mint szép kis színes hangyák lepték el a hegyoldalt. Mi közben megérkeztünk a hüttéhez. Körbenézés, folyadékpótlás. Érdekes volt, ahogy a sziklafal mellett felfelé törekvő meleg levegő felért a gleccser magasságába, lehűlt, és gomolyogva csapódott ki belőle a pára. Olyan érzése volt az embernek, mintha minden pillanatban hatalmas vihar készülne kitörni, de a hegy tetején a kere…