Sokan emlékeznek még arra a néhány évvel ezelőtti tévériportra, ami annak járt utána, hogy honnan is érkezik a balatoni büfékbe a hekk. Ugyanígy, miközben a szupermarketek zöldség-gyümölcs részlegén keresgélünk, eszünkbe sem jut, hogy sok minden, ami itthon kapható, bizony egyáltalán nem olyan formátumban kezdi meg életét, mint amilyenben végül a polcokon vagy kosarunkban végzi. Sőt, tulajdonképpen fogalmunk sincs, hogy néz ki jó pár növény a természetben. Ez a cikk az olasz gasztronómia rejtett kincseit, a Fanta gyümölcstartalmának megdöbbentő különbségeit, valamint néhány növény különleges fejlődését mutatja be.
Különleges növények, ahogy nem is gondolnánk
A természet rendkívül sokszínű, és számos olyan növényt rejt, amelyeknek termései meglepő módon fejlődnek. A kesudió például tényleg fán terem, de nem a „kesualma” belsejében található magokat fogyasztjuk szeretettel, hanem a gyümölcs alján lévő furcsa kinövés belsejében lévő termést.
Az is meglepő lehet, hogy a kivi sem fán nő, hanem szőlő-szerű lugasokban, a szezámmag pedig egy egyméteres, lágyszárú növény magja.
Földimogyoró és társai
Ugye nem is gondolnánk, hogy honnan származik a földimogyoró? Bár a nevében benne van, sokan mégsem tudják, hogy az amerikai eredetű földimogyoró az európai mogyoróval ellentétben nem a bokron terem, hanem a földben fejlődik ki. A hüvelytermés 5-10 cm-rel a felszín alatt nő, így a földből kifordítva lehet betakarítani. A 30-50 cm magasra növő bokrot kihúzzák és megpróbálnak minél több földet lerázni a gyökereinél lévő mogyorókról.
Spárga, a kényes ínyencség
A spárga igen kényes, munkaigényes növény, nem csoda, hogy nem gyakran találkozunk vele a kiskertekben. Ez a magyarázat arra is, hogy a boltokban miért adják ilyen drágán. Ha magról vetjük el, akár 3 évet is várhatunk, mire a spárgasípok elődugják a fejüket a földből. A szálak külön-külön bukkanak elő a föld alól és merednek egyenesen az ég felé, akár a másfél méteres magasságot is elérhetik.
A vanília rejtélye
Édes desszert nehezen elképzelhető a vanília jellegzetes illata és íze nélkül. Magáról a vanília növényről viszont nem sok fogalmunk van. A vanília az orchideák családjába tartozik, kúszócserje, melynek termesztése igen nagy szakértelem igényel. Talán ez az oka annak, hogy a sáfrány után a világ második legdrágább fűszernövénye. A virágok beporzása után a fürtökben csüngő termés, amit vaníliarúd formájában felhasználunk, 6 hónapig érlelődik a cserjén, ezután takarítják be.
A bors útja a tányérra
Konyhánk egyik alapfűszere egy cserje termése. Ez egy kúszónövény, amit fára vagy karóra futtatnak fel, magassága eléri a 3-5 m-t. A borscserje akár 30 éven át is hozza kalászokban fejlődő terméseit. Az apró bogyók először zöld, majd sárga, éretten pedig piros színt vesznek fel. Érdekesség, hogy a fekete és a színes bors is egyazon cserje termése.
A kelbimbó különleges megjelenése
Sokan nem ismerik ezt a növényt, ami nemcsak hazánkban számít újdonságnak, de a zöldségfélék között is, hiszen nemesítése csak a 19. században történt meg. A kelbimbó különleges megjelenésű, más káposztafélékkel összetéveszthetetlen. Akár 1 m magasra is megnő, bimbóit pedig a száron hozza.
Szezámmag - a lágyszárú titka
A szezámmag az az apró, fehéres színű mag, amit leginkább a pékárukra szórva látunk, de a főzéshez és salátákhoz is egyre többen használják fel egészséges hatásai miatt. Hogy a szezámmag mi fán terem, arról keveseknek van elképzelésük. Az Indiában őshonos, lágyszárú szezám növény elérheti a 3 m-es magasságot, egyenes szárából hozza vékony, oldalsó ágait. Egyetlen napig virágzik, ezt követően alakulnak ki a maghüvelyek, melyekben az értékes magok rejtőznek.
Kapribogyó - a virágbimbó
Ellentétben az olajbogyóval, nem fáról szüretelik. A mediterrán térségben őshonos, 1-1,5 m magas kapricserjének valójában nem a bogyós termését, hanem a még bimbóban lévő virágját fogyasztjuk. A sötétzöld, szirmot még nem bontott virágbimbókat leszedik, megfonnyasztják, majd olívaolajban vagy ecetes-sós lében tartósítják. Sokszor hamisítják és helyette más növények virágbimbóit árulják kapribogyó név alatt.
Avokádó - a hatalmas fa termése
Hatalmas, 10-20 m magas fán terem a körte alakú, Közép-Amerikában őshonos avokádó. Viszonylag igénytelen, ezért sok helyen és sok fajtáját termesztik. Az avokádó fa 4-6 éves korában hoz először termést, virágzás után 6-9 hónappal pedig elérkezik az idő az avokádó betakarítására.
Ananász - a talajlakó gyümölcs
Ha eddig az a kép élt benned, hogy az ananászt komótosan szüretelik egy fáról, mint pl. a kókuszdiót, akkor itt az ideje megtudnod, hogy ez a tobozra hasonlító gyümölcs nem fán, hanem bokron terem, ún. talajlakó növény. A bokor 30-60 cm magasra nő, lila színű virágot hoz, hosszú, hegyes végű levelei a nedvesség tárolására rendezkedtek be, hogy száraz időszakokban ellássák vízzel a növényt.
A szegfűszeg - a virágbimbó fűszer
Egy újabb fűszernövény, melynek eredetéről, hogy hogyan kerül bele a kis tasakba, nem sok fogalmunk van. Az elsősorban Brazíliában, Zanzibáron és Madagaszkáron termesztett növény 15-20 m magasra nő. A konyhában fűszerként felhasznált részét pedig piros színű virágbimbói adják. Ezeket zsenge állapotban szedik le, majd megszárítják, így nyerik el sötét színűket.
A legpihentetőbb tények az elalvást segítő növényekről
Jackfruit: a kenyérfa gigantikus gyümölcse
A jackfruit - legmegfelelőbb magyar elnevezéssel kenyérfa vagy jákafa - az eperfafélék családjába, a kenyérfák nemzetségébe tartozó fafaj, amely Délkelet-Ázsiában őshonos, Bangladesben pedig a nemzet gyümölcseként tisztelik. Ez a Földön az egyetlen, akár 15 méter magasra megnövő fa, melynek termése a törzsén növekszik. Méreteit tekintve valóban hatalmasnak számít, a gyümölcs legnagyobb példányai a 40 kilót is meghaladhatják. A 6-9 hónapig érő, furcsa külsejű gyümölcs első ránézésre nem igazán étvágygerjesztő: rücskös és zöld héja van. Rózsákra osztható, a rózsák között fehér ragacsos anyag és mag van, ezek nem ehetőek.
Aki már fogyasztott belőle, az finomnak tartja. Szivacsos húsa édeskés, a mangó-őszibarack-banán ízére emlékeztető, illata az ananászhoz hasonló. Sütve, hús helyett, de köretnek, desszertnek és nyersen fogyasztják, de készítenek belőle chipset és fagylaltot is. A jackfruit igazi családi gyümölcs. Egyedül nem is érdemes nekiállni a fogyasztásának, mert vagy rád rohad a háromnegyede, vagy belehalsz, ha mind megeszed. Ha valaki kedvet kapott a kóstoláshoz, nem kell Délkelet-Ázsiába utaznia.
Az olasz Fanta és a gyümölcstartalom anomáliái
Az utóbbi napokban egyre több kritika éri a Coca-Cola céget, miután kiderült, hogy a hazánkban forgalmazott Fantában kevesebb a narancstartalom, mint a más országokban kapható azonos üdítőkben. Olaszországban például dupla annyi gyümölcs van benne, mint amit az itthoni üzletekben lehet kapni.
A különbségek evolúciója
Míg 2024-ben „csak” több mint kétszeres volt a különbség a magyar és az olasz Fanta valódi gyümölcstartalma között, 2026-ra a szakadék behozhatatlanra duzzadt. A legfrissebb adatok alapján a hazai változat narancslétartalma 5-ről 3 százalékra csökkent, miközben az olasz fogyasztók továbbra is 12 százalékos, valódi gyümölcsben gazdag üdítőt ihatnak. Úgy tűnik, hiába volt a korábbi hatalmas felháborodás, a magyarországi Fanta valódi gyümölcslétartalma nemhogy nőtt volna, hanem még csökkent is. Míg két évvel ezelőtt itthon 5 százalékos volt a narancslé aránya a 12 százalékos olasz változattal szemben, addig a legfrissebb adatok szerint a magyar italban ez már csak 3 százalék, az olasz recept pedig változatlan maradt. Mindez azt jelenti, hogy mára négyszer annyi narancslé jut az olasz termékbe, mint a magyarba.
Helyi ízlés, avagy a gyártói politika
A Fantát Európa-szerte gyártják, és a gyümölcstartalom, a cukor és édesítőszerek aránya országonként eltérhet. A gyártó, a Coca-Cola hivatalos álláspontja szerint ugyanis a receptúrákat a helyi szabályozáshoz és a fogyasztói elvárásokhoz igazítják. A különbség ráadásul a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) szerint is rendben van. A jelenség továbbra is komoly közfelháborodást kelt. Érdekes, hogy miközben a Fanta esetében „helyi ízlésre” hivatkozva csökkentik a valódi gyümölcstartalmat, sok más, világszerte kapható, népszerű terméknél ez nem szempont.
Különleges olasz zöldségek, amiket érdemes megismerni
Olaszországban számos olyan zöldséggel köthetünk ismeretséget, amiről eddig még csak nem is hallottunk, pedig sokan betéve ismerik az otthoni piacok, jobb élelmiszerboltok teljes készletét. Ezek a különleges zöldségek nem vagy nagyon nehezen találhatók meg Budapesten. Érdemes őket keresni a legközelebbi olasz nyaraláson.
Bietola - a sokoldalú levélzöldség
Elsőként mondjuk beszéljünk a bietola-ról. A szótár nem teljesen egyértelmű, mivel elsőre céklának mondja (ha az is, akkor sem ugyanaz a része, amit mi otthon fogyasztunk), de a bietolone-ra viszont kerti parajt ír, és mindehhez tegyük hozzá, hogy a bietole (da zucchero) cukorrépát is jelent. Hosszúkás, erős erezetű, mélyzöld levelekről van szó, amit sós vízben megfőznek (elég sok idő kell neki), majd leszűrik és tálalás után olívaolajjal és citromlével megöntözik. Kesernyés íze van, de ahol a szinte fehér vastag szára van, az meg mintha édes lenne.
Barba del Negus vagy agretti - a toszkán specialitás
A Barba del Negus vagy agretti gyakorlatilag csak Toszkánában, vagy kicsit tágabban értelmezve, Közép-Olaszországban ismerik. Olyan, mintha vastagabb fű lenne, sőt, egyenesen fűültetvény.
Lampagioni - a keserű vadhagyma
A lampagioni (csak tsz.) vadhagyma, aminek erősen keserű az utóíze.
Cima di rapa - a pugliai cikória
Egyfajta cikória a cima di rapa, amit még virágzása előtt kell fogyasztani, tipikusan puglia-i zöldség. Megfőzik, majd az orecchiette (fülecske) tésztához teszik, olajon fokhagymával átforgatják és végül ajókával ízesítik.
Crescione és cascione - a rimini finomságok
A crescione-t (pórmustár, salátatorma) Rimini környékén megpárolják, majd beleteszik a piadinába. Az ilyen, szélein összenyomkodott és megsütött piadinát cascione-nak nevezik. Délen egyébként érdemes a vadrucolát is keresni, mert az íze sokkal karakteresebb, mint termesztett társáé.
Carosello - a cukkini és uborka keveréke
Végül emlékezzünk még meg a carosello-ról, ami olyan, mintha egy cukkini és egy uborka keveréke lenne. Világoszöld, hosszúkás, belül viszont édes és magvas, Pugliában nyersen (olajba mártogatva) eszik.
Pinzimonio - a nyers zöldségek élvezete
És ha már itt tartunk, sok magyart meglep, hogy előételként sokszor találkozunk tisztított, nyers zöldségdarabokkal (vegyesen), amit olajba mártogatnak. Ezt nevezik pinzimonio-nak, és nagy tanulsága, hogy bizony a karfiolt is érdemes nyersen fogyasztani. A sor biztosan folytatható, és ha az utóbbi pár évben a római karfiol, a római saláta, a madárbegysaláta már haza is eljutott, ki tudja, mikor látjuk ezeket is viszont Magyarországon. Annál is inkább, mert mindezt lehetne otthon is termelni, sőt, a helyben termelt zöldségnek sokkal jobb az íze.
Élelmiszer-pazarlás az olasz iskolákban
Megdöbbentő mértékű pazarlásról tanúskodnak egy olaszországi általános iskolai menzán végzett felmérés eredményei. Olaszországban a táplálkozási szakértők által vezetett MyWaste-Plate projekt eredményei szomorú képet festenek az iskolai étkeztetésről: a menzákon minden nap az ételek 40%-át dobják ki. Ez egyrészt a gyakorlatban azt jelenti, hogy minden harmadik tányérból egy tányér kárba vész, másrészt még fontosabb, hogy a gyerekek az étkezéshez kapott összes gyümölcsöt és a zöldséget szinte soha nem eszik meg.
Tudatosítás és megoldások
A MyWaste-Plate program célja, hogy növelje az egészséges táplálkozás és az élelmiszer-hulladék csökkentésének szükségessége iránti tudatosságot a környezet védelme érdekében. Olaszországban a közelmúltban több ilyen jellegű program is indult, például Emilia-Romagna tartományban az „Io non rifiuti” (Nem pazarlok) kezdeményezés, amelynek célja az általános iskolai étkezdékben a gyümölcs- és zöldségpazarlás csökkentése. A témában egy olasz táplálkozási szakértő is nyilatkozott, aki szerint ha a zöldségköretek 60%-a és a gyümölcsök 40%-a a tányéron marad, az nem az igények helytelen előrejelzése miatt keletkezett maradék vagy pazarlás problémája, hanem abból ered, hogy a termék egyszerűen nem elég vonzó a fogyasztók számára.
Hagyományos gyümölcsfajták megőrzése Olaszországban
Az Európai Bizottság Leonardo da Vinci egész Életen át tartó tanulás programja segítségével lehetőség nyílt Közép-Olaszországba utazni, ahol a Rete Semi Rurali (Vidéki Magok Hálózata) látott vendégül minket. A kétnapos program célja a hagyományos gyümölcsfajták megőrzésében szerzett tapasztalatok cseréje.
Agroturizmus és sokszínűség
Az első éjszakát Faenza mellett, Emilia-Romagna tartományban töltöttük egy frissen elkészült agroturismo-ban. Olaszországban nagy divatja van ugyanis az agroturizmusnak, amikor helyben gazdálkodó családok kiadnak szobákat és a vendégek részt vehetnek a család életében. Az első látogatásunk egy olyan gazdálkodó családhoz vezetett, akik néhány hektáron termesztenek több száz régi gyümölcsfajtát, főleg almát, körtét, sárga- és őszibarackot, valamint szőlőt. A dimbes-dombos területen, ameddig elláttunk sorban ültetett gyümölcsfák, hosszú szőlősorok voltak. Minden fajtából egy-két fát ültettek, így hihetetlen nagy diverzitás volt ezen az ültetvényen. Ami számunkra a legszokatlanabb volt, az az őszibarack fajták változatossága: volt nagy húsos termésű, kicsi vörösbelű, valamint olyan aminek szomorúfűz-szerűen lehajlottak az ágai. A kertben az őszibarackok érés-sora júniustól decemberig tart, azaz van olyan fajta, amely karácsonyra érik be! Azért mégiscsak melegebb van Olaszországban, mint nálunk.
Dalmonte faiskola - a hagyományőrzés fellegvára
A második állomásunk a Dalmonte faiskola, és annak a központi irodája volt. Ez is egy többgenerációs családi vállalkozás, a faiskolát 1895-ben alapították. Gyakorlatilag mindenféle fás szárú gyümölcsöt árulnak, az ebben a régióban nagy mennyiségben termesztett kivit is. Sok hagyományos fajtát állítanak elő a modern fajták mellett. Ami érdekes, hogy lényegesen magasabb áron értékesítik őket: míg a modern fajták 7 euróba, a régi fajták 11 euróba kerülnek. Ennek ellenére jelentős mennyiségben adnak el belőlük.
A 40 gyümölcsöt termő fa - Sam Van Aken művészete
Sam Van Aken kortárs művész, aki egyben a Syracuse Egyetem professzora is, egyedülálló hibrid fát hozott létre, ami 40 féle különböző gyümölcsöt terem egyszerre. Az egész egy művészeti projektként indult, a legszínpompásabb virágzó fát akarták létrehozni. A 9 éves kísérletezésnek és az egyedülálló oltási eljárásnak köszönhetően ma a fa minden ága másfajta gyümölcsöt terem. Az őszibarack, szilva, sárgabarack, nektarin, cseresznye és mandula különböző fajtái eltérő virágszínekkel és termésekkel díszítik a fát.
