Farkas Bertalan, az első magyar űrhajós 1980. május 26-án indult útnak a Bajkonuri űrrepülőtérről a Szojuz-36 fedélzetén, amivel nem csupán a hazai űrkutatás, hanem a magyar gasztronómia történetében is új fejezetet írt. Az űrutazás hőskorában repülhetett, mégis kiváló ellátásban volt része. Az ő küldetése egyedülálló módon kapcsolta össze a világűrt a magyar konyha hagyományaival, hiszen magával vitt egy különleges, magyaros ételeket tartalmazó konzervcsomagot.
Az űrutazás előzményei és a kiválasztás
Az űrutazások hajnalán a vadászpilóták közül válogatták ki a leendő asztronautákat, mivel a pilóták már rendelkeztek azokkal a fizikai és mentális képességekkel, amelyek az űrrepüléshez szükségesek. Farkas Bertalan, aki 1949. augusztus 8-án született, gyermekkorában szorgalmas tanuló és kitűnő sportoló volt, sőt focista akart lenni. A repülést a nyíregyházi sportreptéren szerette meg, és itt határozta el, hogy repülőtiszti főiskolára jelentkezik. A Kilián Györgyről elnevezett Repülőműszaki Főiskolát 1967 és 1969 között végezte el Szolnokon, majd 1970-71-ben a Krasznodari Repülőtiszti Főiskola növendéke volt. 1972-től 1978-ig mint a magyar légierő tisztje a pápai repülőtéren települt 47. harcászati repülőezrednél szolgált, ahol 1976-tól első osztályú vadászpilóta lett.
A szocialista országok közös űrkutatási programja, az Interkozmosz keretében az 1970-es évek második felében vált lehetővé, hogy a szovjet Szojuz űrhajókon a tagországok egy-egy képviselője is feljusson a világűrbe. Űrhajósnak a már sokrétű szűrésen, kiképzésen átesett vadászrepülőgép-pilóták jelentkezhettek. Közülük ketten - Farkas Bertalan és Magyari Béla - a Moszkva melletti Jurij Gagarin Űrhajóskiképző Központban, népszerű nevén Csillagvárosban végezték a további felkészülést 1978 és 1980 között. Magyari Béla mindössze hat nappal volt fiatalabb a ma 75 éves Farkas Bertalannál. A személyt ugyanis nem a szovjetek, hanem a magyar kormány jelölte ki. Az indulók végleges sorrendjéről végül - az Európai Űrügynökség és az amerikai szakemberek véleményét figyelembe véve - magyar szakértői bizottság döntött, és erről zárt ajtók mögött tájékoztatták a négy kandidátust. Egyik barátja szerint rokoni szálon múlott, hogy nem Magyari indult első magyarként az űrbe. A szovjet űrhajós, Valerij Kubaszov nagybátyja volt a kilövőállomás parancsnoka. Azonban az Interkozmosz vezetője a magyar vezetéstől tudakolta, hogy akkor mégis kit indítanak. „Miniszter elvtárs, jelentem, hogy én ahányszor Csillagvárosban jártam, mindig Farkas Bertalan volt a szóvivő, mindig ő adta elő, hogy mi a probléma, soha nem Magyari Béla, aki többnyire csak bólogatott és helyeselt ilyenkor. Én azt tapasztaltam, hogy Béla nem szívesen beszél.” Később Magyari teljesen megkeseredett, és a Magyar Nemzetnek 2009-ben adott interjújában a leginkább azt fájlalta, hogy a rendszerváltás után elfelejtették, doktori címe ellenére kitették kutatói állásából, szívizomgyulladása miatt pedig már nem ülhetett vadászgépre.
A csillagok útján – Farkas Bertalan űrhajós
Végül is a Szojuz-36 űrhajó Farkas Bertalan kutatóűrhajós és Valerij Kubaszov parancsnok vezetésével 1980. május 26-án, magyar idő szerint 20 óra 20 perckor indult útnak a kazahsztáni Bajkonur űrközpontból. „Az első születésemre nem emlékszem, de a másodikat, a Földre visszatérést a legapróbb részletekig képes vagyok felidézni. Ez utóbbi nem volt zökkenőmentes: déli egykor vált le a kabin az űrállomásról, majd 85 kilométeres magasságban belépett a sűrű légkörbe. A külső burok négy perc alatt szinte szénné izzott, aztán az ejtőernyőrendszer 9 kilométeres magasságban kinyílt. A fékezőrakéták azonban meghibásodtak, így hatalmas terheléssel csapódtak a földbe - mintha két emeletről szabadesésben zuhantak volna.” Farkas Bertalan és Valerij Kubaszov éppen negyvenöt éve, 1980. június 3-án tért vissza a Földre. Magyarország a hetedik volt az űrbe kijutó nemzetek sorában, ami - Farkas Bertalan szerint - fantasztikus teljesítmény. „Megelőztük a nyugatnémeteket, a japánokat, a franciákat. A Föld akkori 4,5 milliárd lakosából én voltam a 94., aki már járt a világűrben.”
Élet Csillagvárosban és az étkezés előkészületei
Farkas Bertalan és fennforgás esetén bevetendő „cseréje”, Magyari Béla 1978-ban költöztek ki a Moszkvától 40 km-re található Csillagvárosba, azon belül a Jurij Gagarin Űrhajóskiképző Központba, hogy megkezdjék a felkészülést. Ott a szülők többször is meglátogathatták őket, ezeknek a látogatásoknak is fennmaradt a menüje. „Farkas Bertalan édesanyjának főztjét néhány különböző nemzetiségű űrhajós is megkóstolta már, amikor látogatóban voltak a kiképzőközpontban. Mondanunk sem kell, nagyon ízlett nekik.” A ritka anyai hatalomátvételt leszámítva a Csillagvárosban eltöltött két év túlnyomó részében a vele kint tartózkodó felesége főzött Farkas Bertalannak, főleg magyaros ételeket. „Ez csak az űrutazás előtti utolsó héten változott meg, onnantól már azt kellett ennem, amit később az űrben is, hogy hozzászokjon a szervezetem” - meséli Farkas Bertalan a Gasztrorégésznek.
Az űrben érvényes szigorú szabályok
Az Interkozmosz program tíz szocialista ország együttműködésével indult 1967-ben. Akkorra régen túl voltak Gagarin útját követő űrrepüléseken és rendkívül éles harc folyt az űr meghódításának elsőbbségéért a szovjet és amerikai kutatók között. Politikai indíttatású volt a feladat, hogy valamennyi szocialista ország szerepet vállaljon az űrkutatásban. Minden ország azt a feladatot vállalta, amiben legerősebbnek érezte magát, Magyarország élelmiszeriparban volt jó, így nálunk élelmiszervonalon indult a kutatás. Az Interkozmosz-program részeként egy magyar kutatócsoport azt a megbízást kapta 1978-ban, hogy hozzanak létre olyan konzervételeket, amelyek megfelelnek az űrbéli körülményeknek. A kutatás célját a moszkvai Orvosbiológiai Intézet határozta meg. Gagarin óta rendszeresen jártak emberek az űrben, űrbéli tartózkodásuk időtartama folyamatosan meghosszabbodott és a táplálkozás jelentősége egyre fontosabb volt. Gagarin volt az első ember, aki evett és ivott az űrben, de azelőtt például kiszámíthatatlan volt az is, tud-e nyelni egyáltalán a megváltozott körülmények között. Éppen ezért, az első üzenetében, amit annak idején az űrből leadott, többek között azt mondta: ettem és ittam, és minden ugyanúgy zajlott, mint a földi körülmények között.
A légköri nyomás megváltozása következtében az emésztés folyamata megváltozik, és az űrhajósnak jelentősen csökken az étvágya, gyakran erős hányingerrel kell megküzdenie. Magyarország azt a feladatot kapta, hogy készítsen olyan ételeket, amelyek az űrben az étvágyat fokozzák és az emésztést könnyítik. „A Szovjetunióban egy sor kutatóintézet dolgozta ki ezeket, külön a húsipari, külön a konzervipari, külön a tej-, a sütő- és édesipari, mind a maga területén. Hatalmas listája volt az ételeknek, amit egy hosszabb űrutazás esetén az űrhajósok elfogyaszthattak, mindezt személyenként a saját ízlésükhöz igazítva. Jártam abban a moszkvai kutatóintézetben, ahol a fedélzetre vitt csomagokat összeállították és láttam, hogy valamennyit felcímkézték aszerint, hogy melyik űrhajós szereti. Így próbálták leküzdeni valahogy az űrben jelentkező étvágytalanságot.”
Amikor 78-ban megkapták a feladatot, kimentek Moszkvába, hogy megismertessenek bennünket az űrételekkel. A húsételek, pástétomok konzervdobozban, a levesek, gyümölcslevek, szörpök tubusban. A folyadékot csak tubusból pótolják, mert az ital kiröpül a nyitott pohárból. A kenyér falatkákban, mindegyik emészthető fóliába csomagolva, azzal együtt nyelték le. Miért volt szükség a fóliázásra? „Mert ha egy morzsa megakad az űrhajós torkán, akkor vége a világnak. Tehát egyben lenyeli a falatot? Nem, bevette a szájába, zárt szájjal rágott, és úgy is nyelte le. Úgy kellett a falatot elfogyasztania, hogy rágás közben ne nyissa ki a száját, és a fóliát le kellett nyelnie.” A csokit is így csomagolták, de voltak más édességek is, például aszalt gyümölcsök. „Megmutatták az ételek gyűjteményét, és azt mondták nekünk, ebből válasszátok ki, melyik az, amihez csatlakozni tudtok, és a legjobban tudjátok vizsgálni. És mi azt mondtuk, ezek a húskonzervek.” Előírták azokat a feltételeket, amiknek a konzervek feleljenek meg. „Képzelj el olyan pörköltet, aminek a létartalma nem több tíz százaléknál, és az se hidegen, se melegen nem folyik ki. Feltétel volt, hogy kanállal lehessen enni, mert odafent nem lehetett se villát, se kést használni. A legnehezebb pedig az volt, hogy meg kellett felelnie a kereskedelmi higiéniai követelmények százszorosának.” A doboznak olyannak kellett lennie, hogy a földi gyorsulás negyvenszeresét bírja, hogyha ütődés éri, ne sérüljön meg. Ugyanakkor legyen könnyen nyitható, és magyaros - ezért került a külsejére a kalocsai motívum. Finomnak, ízletesnek is kellett lennie, és meg kellett felelnie a magyar konyha követelményeinek.
A magyar űrétkek fejlesztése
Az 1978-ban a Konzerv- és Paprikaipari Kutatóintézet kapta azt a megbízatást, hogy az Interkozmosz kutatási program keretében az élelmiszerbiológiai kutatásokban részt vegyen, és űrhajósételeket fejlesszen. A megbízást a Magyar Néphadsereg Élelmezési Szolgálatán keresztül kaptuk, ők dolgoztak ki egy ételsort, amiből házi kóstolás után kiválasztottunk először húszat, tizenötöt, majd végül tizet. Sült csirke aszpikban, rakott káposzta, babsaláta virslivel, libamájpástétom, néhány a listából. „Senkinek nem jutott eszébe például egy harmadosztályú birkahúst beletenni. Tudtuk, hogy a szovjetek szeretik, de az ételsort a magyar ízlésnek legjobban megfelelő ételekből állítottuk össze.” És a végén az űrhajósok maguk mondták rá az igent. Vagyis Magyari Béla és Farkas Bertalan mondta ki a végső szót az ételsor felett. Az ételválasztás után kezdődhetett az intézet igazi feladata, a konzervek kézi előállítása.
A kutatóintézet kísérleti üzemében a negyedik emeleten felállítottak egy henteshűtőt, amiben a hentesek tárolják kampón a negyedmarhákat, féldisznókat. Ennek a falait, padlóját sterilizálták, az emberek gumicsizmát, gumikesztyűt viseltek, hajuk bekötve, szájuk előtt maszk, mint egy orvosi műtőben. Amikor elkészültek a konzervek, akkor jött a szovjet delegáció, kóstolni. „A delegáció kóstolását ábrázoló fotón az érzelem minden szikrája hiányzik az arcokról. Emlékszik arra, hogyan értékelte a bizottság az eredményt? Azt mondták, az egyik túl sós, a másik nem elég édes, a harmadik szaftjának egy kicsit pikánsabbnak kellene lennie, egyszóval, nagyon igényesek voltak, de legfőképpen a mikrobiológia tisztaságot felügyelték szigorúan. Nem luxusból, és nem rosszindulatból írták elő a százszoros követelményt, mert az űrhajó úgynevezett autonóm környezetében nincs kapcsolat a külvilággal, ott egy hasmenés, egy gyomorrontás végzetes lehet.” De végül sikerült, a higiéniai feltételnek is eleget tett a kutatás. „Igen, de a sors iróniája, hogy amikor a bizottság jött az utolsó minőségi átvételre, és már két éve küzdöttünk a higiéniai feladattal, és addig minden stimmelt, mindent elfogadtak, azt kérték, hadd nézzék meg a gyártás helyszínét. Ahogy mondtam korábban, ez a negyedik emeletén volt a kísérleti üzemünknek, és az alatta lévő szinten éppen a többféle gyümölcsvelőből készülő, ragacsos vegyesízt gyártották. Minden ragadt azon az emeleten, de mi a negyedikre mindig lifttel mentünk, így nem zavart senkit, mi folyik a harmadikon. Viszont elromlott a lift, amikor jött a szovjet delegáció. Ültem velük a szobámban, kiüzentem a helyettesemnek, találjon ki valamit, mert ha azon a lépcsőházon ők felmennek, akkor annyi a magyar űrételkutatásnak. Ő aztán szerzett öt lakatost, akik kézzel felcsévélték a liftet.”
Két évig folyt a kísérleti munka, mert 78-ban kapták a feladatot, 79-ben lett volna Berci űrrepülése, de közbejött valami probléma az előtte soros bolgár űrhajóssal, ami miatt Berci is csúszott egy évet. Az viszont szigorú előírás volt, hogy fél évnél idősebb készítmény nem kerülhet a fedélzetre. Így amit addig csináltak, ki kellett dobni, és elölről kezdeni az egészet. A zárójegyzőkönyv 1980. május 6-án készült Csillagvárosban, az űrpáros és a tartalékosok, vagyis Farkas Berci és Kubaszov, illetve Magyari Béla és Dzsanibekov írták alá. Ebben felsorolják azt a tíz készítményt, amit a legjobbnak találtak, és kinyilvánítják, hogy magas minőséget képviselő készítményekről van szó, és javasolják, az űrhajósok rendszeres élelmezésének felvételére, és a vendégcsomag elkészítésére.
Az űrhajósmenü tartalma és szállítása
Farkas Bertalan egy díszes, kalocsai mintával ellátott tárolódobozban szállította a Szaljut-6 űrállomásra tartó Szojuz-36 fedélzetén az űrhajós társaknak szánt magyaros menüt. Maga a szállítókonténer is külön szót érdemel. A földi gyorsulás nyolcszorosát kibíró speciális dobozt a magyar Alumíniumipari Tervező és Kutató Intézet gyártotta le. Állítólag maga a tárolódoboz egymillió forintba került. Azért nevezték vendégcsomagnak, mert akkor még szó sem volt arról, hogy rendszeres élelmezésbe kerüljön. Csak a magyar űrrepülés célját szolgálta. Tudni lehet például, hogy eredetileg tíznél is több féle magyar fogás utazott volna, ám pár menet közben kiesett a rostán. „Két ételfajta, a tepertő és a desszertnek szánt gyümölcsrizs nem bizonyult alkalmasnak a három hónapos megfigyelő tárolás során. Két ételkonzervről, a sült kolbászról a sertéssültről helyhiány (…) miatt kellett lemondani” - írta a Magyar Hírlap 1980-ban a Konzerv- és Paprikaipari Kutató Intézet kísérleti konyháján tett látogatás nyomán. A tepertő és a gyümölcsrizs elhullása jól mutatja, tényleg rendkívüli higiéniai követelményeknek kellett megfelelni. „Az alapanyag szállításával a legnagyobb mikrobiológiai tisztaság mellett dolgozó, egyébként külföldre is szállító vállalatot, a Pápai Húskombinátot bíztuk meg. Honvédségtől kapott, lepecsételt hűtőkonténerekben érkeztek meg Budapestre a legfrissebb vágásból származó, hibátlan húsdarabok, majd az intézet kísérleti üzemében, steril munkaterembe állított hűtőkamrában kezdték meg a szállítmány feldolgozását.”
A magyar űrétkek között szerepelt sült csirke aszpikban, rakott káposzta, babsaláta virslivel, libamájpástétom, és az űrhajósok által „magyaros étvágyfalatként” emlegetett disznósajt. Az alumínium konténerben mind a tíz ételfajtából négy darabot helyeztek el, hogy azokkal Berci űrutas társát, Kubaszovot és a már korábban a Szaljut 6 fedélzetén tartózkodó Rjumint és Popovot is megkínálhassa.
Étkezés a Szaljut-6 űrállomáson
Az űrhajó egy nappal később dokkolt a Szaljut-6 űrállomáson, ahol Leonyid Popov és Valerij Rjumin szovjet űrhajósok fogadták őket. A nemzetközi személyzet programjában több, magyar kutatóintézetek által tervezett orvosbiológiai, fémtechnológiai, fizikai, távérzékelési és erőforráskutatási kísérlet és megfigyelés is szerepelt. Az űrállomáson az alapélelmezésért teljes egészében a „házigazda” szovjetek feleltek, ők állították össze és elő a menüt. A nemzetközi ízlésnek megfelelő csirke-, disznó-, hal- és marhahúsételek mellett került az űrasztalra jó pár az orosz konyha büszkeségeiből. Ilyen volt a borscs (céklaleves), a szoljanka (raguleves), a kaviár vagy éppen a hagyományos orosz fekete kenyér. Farkas elmondása szerint ez utóbbi lett az egyik nagy kedvence. Az italválaszték hasonlóan bőségesre sikerült, víz, tea, kávé, gyümölcslé alkotta.
A Szaljut-6 alapélelmezése 1980-ban rendhagyó módon kiegészült a magyar ételekkel. „A hús nem lehetett egy darabban, apró kis kockákban kellett elkészíteni, hogy kanállal is ehető legyen. A pörköltekhez folyékony zaftot nem adhattak, a folyékony lé elrepülne az űrkabinban. Ezért zselés, kocsonyásító anyaggal kellett megkötni. Ez a szemlélet természetesen nem csak a magyar csomagot jellemezte. A csoki pasztillákban, a kenyér és a szendvics vákuumfóliázva falatnyi kockákban, az összes leves tubusban várta a sorsát. „Az volt a lényeg, hogy ne kelljen harapni. Egy falatot egyben be lehessen venni a szájba, hogy ne szálljanak a morzsák például a kenyérről” - magyarázza a Gasztrorégésznek a szigorú, már Földön elvégzett porciózás okát Farkas. Azért is volt fontos, mert a legénység a Földön nem tudta gyakorolni az étkezést. Gyakorolhatta aztán a Szaljuton eleget.
A napi 3000 kalória bevitelhez háromszori közös étkezés volt előirányozva a legénységnek, ezen kívül szabad rájárás volt a méretes éléskamrára. „Tipikus reggeli volt egy kenyér, amire a szintén konzerv, májkrémszerű krémet kentem, előtte és utána ittam egy teát vagy kávét” - emlékszik vissza a magyar űrhajós. Egyik ebédjükről a Hajdú-Bihari Napló is beszámolt.
„Nekem, hogy őszinte legyek, mivel igencsak szeretem a hasamat, az egyik legnehezebb dolog volt a magyaros finomságok helyett mini konzerves, tubusos, dobozos űrételekre rákapni. Ha már unták a standard választékot, a legnagyobb tréfamester Valerij Rjumin nekiállt főzni - derül ki szintén a könyvből. „A húsi finom, a magyaros krumplipüré itt a mennyben is mennyei. Az étvágyamnál csak kíváncsiságom volt nagyobb. Azt tudom, hogy Szabolcsban az édesanyám hogy csinálja a krumplipürét, de vajon Rjuminnak mi a titka? Egyszerű mint az üres kapura rúgott tizenegyes. Veszel egy porció szárított krumplit egy légmentesen zárt zacskóba bevezetsz egy katétert, azon befecskendezel némi forró vizet.”
Farkas Bertalan elmondása szerint a magyar ételek sikert arattak az űrben: „Eljöttek hozzánk a Kubaszovval az intézetbe, elmesélték, hogy mindent megettek, az utolsó darabig. Nagyon ízlett nekik és az étvágyukra is jó hatással volt.” Kubaszov pedig elmondta, titokban a szkafander nadrágszárában felvitt egy nyers uborkát, hogy kipróbálja milyen. Azt mondta, az is nagyon jó volt.
A földi visszatérés és a magyar ételek utóélete
Farkas Bertalant jól tartotta fent a szovjet és a magyar állam, ezt a visszatérése utáni mérlegelés is bizonyította. A súlyvesztesége három kilogramm volt, ami bőven az előre várt határokon belül esett. Természetesen ezt is hamar volt alkalma visszaszedni magára.
A kísérleti ételeket később Magyarországon is forgalomba hozták, bár a siker elmaradt - a hétdekás libamájat például 70 forintért árusították, ami az akkori fizetésekhez képest luxusnak számított. „Aztán intenzív osztályon, steril körülmények között fekvő betegek táplálására is akarták hasznosítani, de nem tudok róla, hogy lett volna belőle valami. Feltételezem azért, mert az intenzíven fekvő beteg nem "magyaros étvágyfalatoknak" nevezett disznósajtot és pörköltet eszik.”
Egy érdekes kezdeményezésnek köszönhetően a szerencsésebb „hazai szurkolók” pár falat erejéig Farkas Bertalannal együtt a föld felett érezhették magukat. A magyar konzervekből négyezer darab utángyártottat dobtak piacra Budapest három élelmiszerboltjában - állítólag nagy sikerrel. Kétségtelen, hogy libamájhoz akkoriban igen kevesen jutottak Magyarországon, holott 1980-ban hazánk adta a világ libamájtermelésének 40 százalékát. Az előállított 600 tonnából azonban 573 tonna külföldre ment - cserében 12 millió dollárral gazdagodott az államkassza.
A Bükki Csillagda és az űrgasztronómia
Minden év október 4. és 10. között ünneplik világszerte a világűr hetét (World Space Week - WSW). Ehhez kapcsolódva különleges eseménnyel készülnek: újabb gasztronómiai, egyben asztronómiai élményben lehet része azoknak, akik jelentkeznek a Bükki Csillagda legújabb csillagfényes vacsoraestjére. Élmány, ízek, illatok - e három tényező kombinációját kínálja a Bükki Csillagda és Marsi Zsolt látványkonyhája a világűr hete nemzetközi ünnepén tartott, péntek esti csillagnéző programján. „Képzeljék csak el! A Bükki Csillagda teraszán szolid megvilágítás, csillagos égbolt, kellemes társaság, kiváló étkek, miközben az első magyar űrhajós, Farkas Bertalan űrhajós élményeit hallgatják, majd csillagászati tárlatvezetőink kalauzolják Önöket a bolygók és galaxisok között!”
A tervezett program jó idő esetén: 17.00 - Érkezés, regisztráció, welcome drink; 17.30 - 18.30 Farkas Bertalan előadása a planetáriumban - „Emlékek a kozmoszból - 45 éve járt először magyar az űrben”; 18.45 - 20.00 Vacsora borkóstolóval; 20.00 - 21.30 Csillagászati észlelés a kupolában a nagytávcsővel, a teraszon a kistávcsővel. Borús idő esetén planetáriumi filmvetítés. Látnivalók az égen derült idő esetén: Hold; Szaturnusz; Uránusz; M15 gömbhalmaz; M57 (Gyűrűs-köd); Albireo; Androméda-galaxis; Perseus-ikerhalmaz; Fiastyúk.
A csillagfényes tematikus estre a Bükki Nemzeti Park "terméseinek" és Bükki Nemzeti Parki Védjegyes Termékek felhasználásával alkot izgalmas fogásokat Marsi Zsolt és csapata. Szikrázó ízkombinációkkal készülnek, melyben a kárpáti borzderes szarvasmarha ízletes, zsenge húsa és a vegán konyha szerelmesei egyaránt harmóniát találnak. A garantáltan egyedülálló ízélményt nyújtó vacsoramenü főételként Kárpáti Borzderes combot kínál Bourbon borskéregben sütve, borókás szarvaspástétommal, fügés mungóbabsalátával, medvehagymás tésztasalátával, friss kerti salátával metélőhagymamártással, édesburgonyával és répachips-szel, rozmaringgal pácolt padlizsánnal, bazsalikomos grillsajttal borsos szederkrémmel, meggyes-cseresznyés tofuval Jaipur Currys kókusztejjel, kapros céklraguval, Chili sin carne-val, olaszos padlizsánkrémmel, egzotikus vöröslencsekrémmel, akácvirágos, bazsalikomos kökénnyel, rózsaborsos sütőtökkrémmel gyömbérrel, kakukkfüves birssel, rozmaringos szilvakrémmel, bodzavirágos berkenyével és kovászos kenyérrel. Desszertként diós zserbó Valrhona csokoládéval bevonva, rumos szőlőkrémmel és vaníliás tápiókapuding Bükki Nemzeti Parki Védjegyes termelők lekvárjaival várja a vendégeket. Az italok között 2024 Egerszóláti Olaszrizling Superior-Egersoul, 2021 Egri Pinot Noir Classicus-Egersoul, szénsavmentes ásványvíz és szódavíz, valamint birsalmaszörp található. Természetesen gondolnak azokra is, akiknek valamilyen ételintoleranciájuk van.
Az est díszvendége - immár harmadik alkalommal a Bükki Csillagdában - Farkas Bertalan, a Magyar Szent István-rend és a Magyar Érdemrend parancsnoki keresztjével kitüntetett kutatóűrhajós, nyugállományú dandártábornok. Az egykori vadászpilóta nemcsak a vacsorát tiszteli meg jelenlétével, hanem a Csillagfényes vacsoraestre érkezőknek egy előadással is készül még azt megelőzően „Emlékek a kozmoszból - 45 éve járt először magyar az űrben” címmel.
A csillagok útján – Farkas Bertalan űrhajós
A magyar űrhajózás jelképei
A Bükki Csillagda módszertani központját 2021-ben nyitották meg. Központunkban megtalálható a Farkas Bertalan szkafanderéhez tartozó kesztyű, amely az első szovjet - magyar közös űrrepülés alatt vele együtt a világűrben járt. Az űrruhákba életfenntartó és munkavégző eszközöket építettek. 1980. május 26-án a bajkonuri űrrepülőtérről indult a Föld körüli pályára az az űrhajó, amelynek modellje megtalálható központunkban. A modell mellett látható a bajkonuri homok is, amit az eredeti űrhajó futóműveiből gyűjtöttek. Űrételekkel is találkozhat, aki a központunkban jár. A légköri nyomás miatt az űrhajósok emésztése megváltozik, emiatt csökken az étvágyuk. Ezeknek az ételeknek sok feltételnek kellett megfelelniük, ahhoz, hogy az űrhajósok magukkal vihessék. Központunkban megtalálható a Tv Maci, ami Farkas Bertalannal 8 napot töltött az űrben. A maci, amit az út megtételéhez szkafanderbe öltöztettek, a Magyar Televízió legemblematikusabb figurája volt ekkor. Farkas Bertalan pilótaként használt sisakjával is találkozhatnak a központ látogatói. Ezt a típust az 1970-es években fejlesztették ki a MiG vadászrepülőgépekhez.
„Azt szokták mondani, az első, az egyetlen és az utolsó magyar űrhajós vagyok” - Farkas Bertalan. 1980. május 26-a és június 3-a között 8 napot töltött a világűrben első magyarként Farkas Bertalan a Szojuz-36 fedélzetén. Ennek már 45 éve! És most ismét egy magyar űrhajós fog a világűrben járni június 8-tól Kapu Tibor a NASA „Axiom Mission 4” nevű programján keresztül. Negyvenöt év telt el azóta, hogy Farkas Bertalan először vitte el a magyar zászlót - és a pörköltet - a világűrbe. Most pedig Kapu Tibor készül évtizedek óta az első újabb magyar űrutazásra, így ismét reflektorfénybe kerül az a különleges pillanat, amikor a tudomány és a gasztronómia egyetlen űrbéli eseményben fonódott össze. Az űrkorszak új fejezetét írjuk - de érdemes visszatekinteni arra a kalocsai mintás dobozra, benne az űrhajósmenüvel: rakott káposztával, libamájjal, disznósajttal.