A fejes saláta nem csupán egy népszerű levélzöldség, hanem számos konyha alapvető hozzávalója is. Bár fogyasztásunk szezonális, a csúcsidőszak a kora tavaszi hónapokra esik, különösen a húsvét körüli időszakhoz kötődik. Azonban köszönhetően a konyhakész salátakeverékek terjedésének, a nyári hónapokban is kismértékű emelkedés tapasztalható az értékesítésben. Noha az egy főre eső éves fogyasztásról pontos statisztikai adat nem áll rendelkezésre - becslések alapján ez körülbelül 3-4 fej -, ez az érték más európai országokhoz képest még mindig alacsonynak számít.
A fejes saláta, mint minden levélzöldségféle, forgalmazása meglehetősen nehézkes, mivel rossz pulton tarthatósága miatt nagyfokú szervezettséget igényel a logisztika. Bár még mindig találhatók olyan utcai zöldségárusok, ahol fonnyadt, megbarnult árut kínálnak, javulás ezen a téren is érzékelhető a modern értékesítési csatornáknak köszönhetően. A saláta nem csupán élvezeti értéke miatt fontos; a salátákat nem csak az egészséges életmód szerelmesei szeretik, hanem sokak kedvence ez a növény. Különösen nagyszerű élmény, amikor a saját termésünket szelhetjük a többi zöldség mellé. Általánosságban elmondható, hogy a saláta kiváló rostforrás, és 95%-os víztartalmának köszönhetően vízhajtó hatással is rendelkezik, valamint serkenti a vérképzést és a veseműködést egyaránt. Jó hatást fejt ki a gyomor működésére, és cukorbetegek is fogyaszthatják. Ez az ízletes és egészséges növény tehát alapvető szerepet játszik az étrendünkben, termesztése pedig megfelelő odafigyeléssel akár hobbi szinten is sikerélményt nyújthat.
Környezeti igények: A sikeres termesztés alapjai
A fejes saláta sikeres termesztéséhez elengedhetetlen a növény környezeti igényeinek pontos ismerete és kielégítése. A megfelelő fény-, hőmérséklet- és páratartalom-szabályozás, valamint a talaj állapotának fenntartása alapvető fontosságú a bőséges és minőségi termés eléréséhez.
Hőmérsékleti követelmények és klímaszabályozásA fejes saláta hőigénye viszonylag alacsony, azonban a fényviszonyoktól függően az optimális léghőmérsékleti érték 10 és 20 °C között változik. Például márciusban 11-17 °C elegendő számára, áprilisban, ha már erős a napsütés, 15-20 °C-ot igényel. Éjszaka, borult idő után 5-8 °C, napos időt követően pedig 6-10 °C is elegendő számára. Fűtetlen fóliák alatt nehéz az optimális érték közelében tartani a léghőmérsékletet, és hidegben lassú a lombképzése, illetve a fejesedése. Az optimálisnál alacsonyabb hőmérsékleten lelassul a növekedés, elhúzódik a tenyészidő, súlyos esetben pedig egyes fajtákon a levél fonáki részén kismértékű lilás elszíneződés is megfigyelhető. Ez az antociánosodási folyamat melegedés hatására visszafordul. Tartósan alacsony hőmérsékleten több fajtában antocián képződik, a levelek lilás-zöld vagy vöröses-zöld színűek lesznek. Ez azonban minőségromlást nem okoz, pusztán az esztétikai élményt rontja. Ezzel szemben az optimálisnál magasabb hőmérsékleten nagyobb levelek, lazább fejek képződnek, ami minőségromláshoz vezethet, hiszen a saláta meleg időben laza fejet képez és hamarabb magot hoz. A nagyon magas hőmérséklet is laza, könnyű fejek fejlődését eredményezi.
A termesztés sikerének alapvető feltétele a pontos klímaszabályozás, a klimatikus tényezők - mint a fény, a hő, a szén-dioxid és a páratartalom - összhangjának megteremtése. A hőmérsékletet mindig a növények magasságában és lehetőleg a fóliaház több pontján kell mérni, mert csak így kaphatunk reális hőmérsékleti képet a körülményekről.
Hogyan termeszthetünk salátát tálcákban - 3 módszer KÍSÉRLET!
A következő táblázat összefoglalja a hajtatott fejes saláta hőigényét a fényviszonyok függvényében:
| Hónap | Napos idő esetén (Nappal) | Napos idő esetén (Éjjel) | Borús idő esetén (Nappal) | Borús idő esetén (Éjjel) |
|---|---|---|---|---|
| Február | 18 - 20 °C | 6 - 8 °C | 12 - 14 °C | 4 - 6 °C |
| Március | 20 - 22 °C | 8 - 10 °C | 14 - 16 °C | 5 - 8 °C |
| Április | 22 - 25 °C | 8 - 12 °C | 16 - 18 °C | 6 - 10 °C |
Fény és szellőztetésA fejes saláta csak teljes napfényen érzi jól magát. Nagyon fontos számára a fény; ha napfényt nem tudunk biztosítani számára, ne kísérletezzünk termesztésével. Még hűvös időjárás esetén is rendszeres szellőztetést igényel, aminek kettős oka van: egyrészt számos gombás és élettani betegség megjelenése a magas páratartalommal van összefüggésben, másrészt nagy lombozata zárt térben gyorsan felhasználja a levegő szén-dioxid-tartalmát. Az így felgyülemlett oxigént - ami akadályozza az asszimilációt - ajtók, ablakok és szellőzők nyitásával kell elvezetni. A levegő szén-dioxid-koncentrációja jelentős mértékben befolyásolja a fejek növekedését. Szellőztetés hiányában a fóliasátorban az oxigén felgyülemlik, a szén-dioxid elfogy, ebből adódóan az asszimiláció előbb lelassul, majd fokozatosan leáll. Az elfogyott szén-dioxidot pótolhatjuk a levegő rendszeres cseréjével, szellőztetéssel.
Páratartalom-szabályozásA fejes saláta nagyon érzékeny a levegő páratartalmára. Úgy a palántanevelésnél, mint a tenyészidőszak folyamán is nagy hangsúlyt kell fektetni az optimális (70-75% körüli) páratartalom megtartására. A nagyon magas páratartalom kedvez a gombás és baktériumos betegségek terjedésének, rontja a tápanyagok, leginkább a kalcium, felvehetőségét. Az őszi-téli, borús, párás időszakban nehéz a fóliaházak páratartalmát az optimális értékhez lehúzni. Ebben az időszakban előfordulhatnak olyan élettani betegségek, amelyek a magas páratartalomra és a kevés fényre vezethetőek vissza, mint például a levélszélbarnulás és az üvegesedés. Megeshet, hogy ebben az időszakban egyszerre kell fűtenünk és szellőztetnünk ahhoz, hogy kedvező értékeket kapjunk és elkerüljük ezeket az élettani betegségeket.Amennyiben a későn kiültetett (október - november) fejes salátáinkat átteleltetjük, és a betakarításukat kitoljuk a tavaszi időszakig, amikor már a külső hőmérséklet megemelkedik, a hirtelen páratartalom-csökkenés is okozhat élettani zavarokat. Ha például napos, szeles időben erősen kiszellőztetjük a fóliaházainkat, akkor a levelek szélei beszáradhatnak, és szintén megbarnulhatnak, amit külső vagy más néven száraz levélszélbarnulásnak nevezünk.
Talajjal szembeni elvárások és érzékenységA fejes saláta más zöldségfélékhez képest kevésbé igényes a talaj minőségével szemben. Nem kíván olyan magas szervesanyag-tartalmú talajokat, mint az uborka vagy a paprika. Ami a talaj szerkezetét illeti, jó szerkezetű, kissé laza, jó vízgazdálkodású, szerves anyagban gazdag talajba való. Fontos azonban megjegyezni, hogy rendkívül érzékeny a túlzott műtrágyázásra, a szikesítő hatású öntözővizekre, valamint a talajfertőtlenítőkre és gyomirtó szerekre. Ezért érdemes megjegyezni, hogy előzőleg gyomirtóval kezelt területen ne termesszük, mert a saláta levelei elraktározzák a méreganyagokat.
Fajtaválasztás és ültetés: A jó kezdet garanciája
A sikeres fejes saláta termesztés egyik alapköve a megfelelő fajta kiválasztása és az ültetési technológia precíz betartása. A különböző termesztési módokhoz és piaci igényekhez igazodva számos fajta áll rendelkezésre.
Hajtató és szabadföldi fajtákA hajtatásra alkalmas fajtáktól elvárás, hogy gyenge napsütés, borús időjárás és viszonylag rövid nappalok esetén is jól kitapintható, kemény fejet képezzenek. A fogyasztók általában a világosabb (szőke), vékony levelű fajtákat kedvelik, míg a kereskedők inkább a vastagabb levelűeket részesítik előnyben, mivel azok egy-két napig minőségveszteség nélkül pulton tarthatók, és a szállítást is jobban bírják. Fejnagyság tekintetében nemcsak ősszel, de a tél végi, tavaszi időszakban is az egyre nagyobb fejeket keresi a piac, jellemzően a 300-400 grammos méretet. Fontos követelmény a hazai vevőknél a fej zártsága és tömöttsége, bár az ilyen fajták hajlamosabbak lehetnek élettani betegségekre, mint például a belső levélbarnulás. Ugyanakkor a jól záródó fajták a gombás eredetű betegségekre (botrítisz, szklerotíniás fertőzés stb.) kevésbé érzékenyek.A széles fejalap az úgynevezett ládatöltő fajták sajátossága, amelyeket a termesztők, de a kereskedők is kedvelnek. A felálló levelű típusok fonáki oldala nem vagy kevésbé érintkezik a nedves talajjal, ebből adódóan kevésbé fertőződnek gombás betegségektől. Az új nemesítésű fajták legtöbbje jelentős peronoszpórarezisztenciával rendelkezik, és több vírusos betegségnek is ellenálló (pl. salátamozaik-vírus). Ma már vannak olyan fajták is, amelyek magszárfejlesztésre kevésbé hajlamosak, ezt a forgalmazók jelzik a tasakon. A fejet nem képző saláta típusok (lollo, tépő) az év későbbi szakaszában is vethetők. A jégsaláták is jobban bírják a meleget, és vannak kifejezetten őszi termesztésre szánt fajták, amelyeket ősz végéig betakaríthatunk, vagy át is teleltethetünk.
Palántanevelés és ültetésA jó palánta levelei 6-8 cm hosszúak, és a palántanevelő földet fehér gyökereivel dúsan átszövi. Túl nagy levélzet vagy túlfejlett növény inkább hátrányt jelent, mivel az ilyen palánta lassabban indul gyökeresedésnek és lombképzésnek. Hajtatáshoz mindig tápkockás palántát (3-4x3-4 cm) használjunk. Árutermesztés esetén a fejes saláta szedésének egyszerre kell történnie (tarra vágás), aminek feltétele az egyöntetű, azonos fejlettségű palánták ültetése. Vegyes növésű szaporítóanyag esetén jobb, ha felszedéskor a palántákat fejlettségük alapján átválogatjuk, és a gyengébbeket külön ültetjük.
Tavasszal a salátát, enyhén fűtött hajtatáshoz, már február második felében, fűtés nélküli termesztőberendezésekbe pedig március elején palántázzuk. A hazai termesztési gyakorlatban jól bevált növényszám a 20-25 db/m². A nagyobb fejet képező fajtákat 22,5x22,5 vagy 25x30 cm-re, a kisebb termést fejlesztőket 20x20 cm-re rakjuk. A sűrűbb ültetés következtében kisebb fejeket terem a saláta, és csökken a koraiság is. Ugyanakkor egy határon túl a nagyobb térállásban a jövedelmezőség romlik. A salátát magunk által melegágyban nevelt, vagy kertészeti szakáruházban vásárolt palántáról is termeszthetünk. A magvetéstől számított egy hónap múlva már szedhető. Vetőmagszükséglete 1-1,5 g/10m².
Ültetés alkalmával a következőkre ügyeljünk: az ültetőágy és a tápkocka nedves legyen; azonos mélységre, legfeljebb ½-ig kerüljenek a tápkockák a földbe; az ültetést követően, a talajnedvesség-tartalomtól függetlenül, a kirakott palántákat 4-5 mm-es vízadaggal öntözzük be.
Szabadföldi vetés és ritkításMint már említettük, salátát termeszthetünk állandó helyre vetve talajban, cserépben, balkonládában is. A szabadföldi vetéshez ősszel lazítsuk át a földet, valamint jó minőségű komposztot vagy humuszt, esetleg lebomlott szerves trágyát forgassunk a talajba. Olyan helyet válasszunk a magvaknak vagy palántáknak, amely kellő mértékben napos. A magvakat 1-2 cm mélyen 15 cm-es sávban, ritkásan szórva vessük, takarjuk be földdel, majd kissé tömörítsük. Amint a növénykék 1-2 centiméteresek lesznek, ritkítsuk ki az állományt: két növényke között 5-6 cm-t hagyjunk, hogy fejesedéskor legyen megfelelő helye a fejlődéshez. Ha sűrűn vetettünk, a saláta növekedésével egyeljünk, ritkítsunk 30x30 cm-es térállásra. A kihúzott palántákat a kert más részein elültethetjük. Nyári fajtákat helybe vetünk, korai szabadföldi termesztés és áttelelő termesztés esetében azonban palántáról termesztünk. Nyári fajtákat meleg tavasz esetén már március végétől lehet vetni, egészen júniusig. Akár már februárban is vethetjük a magvakat, ha a talajunk megfelelően nedves és porhanyós, de a március sem késő. A saláta magvak még a fagyokat is kibírják a talajban, és nagyon gyorsan kikelnek, amint kissé felmelegszik a talaj.
Az öntözés művészete: kulcs a fejes saláta egészségéhez és minőségéhez
A fejes saláta öntözése az egyik legkritikusabb tényező a sikeres termesztésben, hiszen a növény vízigényének pontos kielégítése közvetlenül befolyásolja a fejlettségét, minőségét és ellenálló képességét.
Általános vízigény és a gyökérzet sajátosságaiA saláta vízigénye a paprikához vagy az uborkához képest alacsony, ebből adódóan a téli, kora tavaszi hónapokban könnyen túlöntözhető, ami azzal járhat, hogy a palánta vagy a kiültetett növény kipusztul. Mivel a fejes saláta sekélyen gyökerező növény, ezért a sekélyen elhelyezkedő gyökérzete miatt gyakoribb, de kisebb adagú vízpótlásra van szüksége. Fontos, hogy kis adagokban, akár naponta többször öntözzük, különösen melegebb időszakokban.
Az optimális öntözési módszerek és időzítésAz öntözést legjobb a reggeli és déli órákban végezni, amikor a növények gyorsabban felszáradnak. Ezáltal kisebb a gombás és baktériumos betegségek fellépésének a veszélye. Az öntözést igyekezzünk mindig napos időben és a reggeli, vagy déli órákban elvégezni. Ilyenkor a növények gyorsabban felszáradnak és kevesebb az esélye a gombás és baktériumos fertőzések fellépésének. Az öntözésére nagyon oda kell figyelni, mert a kórokozók a vizes környezetben könnyen elszaporodnak. A saláta sekélyebb gyökerezése miatt vízpótlásra a 10-20 mm-es adagok elegendőek. Mivel a saláta sekélyen gyökeresedő növény, ezért ajánlatosabbak a kisebb adagú (10-15 l/m²) öntözések. A fejesedés idejére valamivel nagyobb vízadagok adhatók, melyek elérhetik a 20-25 mm-t. A talaj kötöttségétől és a humusztartalmától, valamint az időjárástól függően a fejesedés kezdetéig 2-3 alkalommal 15-20 mm-es öntözéssel a növény vízigénye kielégíthető.
Páratartalom-szabályozás és párásításA vízpótló öntözések mellett áprilistól fontos a párásítás is, amire a déli napsütéses órákban van szükség. Ebből adódóan napjában 1-3 alkalommal 1-2 mm-es, úgynevezett párásító öntözést is célszerű végrehajtani. A párásító öntözések gyakorisága a fényviszonyoktól, a külső páratartalomtól és a szellőztetés mértékétől függ. A cél az 1-2 mm-es vízadagokkal a 75-85%-os páratartalom tartása. Ez nem foglalja magában az esetenkénti párásítást, amely a levegő nedvességtartalmának növelésére szolgál, nem pedig közvetlenül a talaj nedvességének pótlására.
Túlöntözés és annak következményeiA túlöntözések a gombás és a baktériumos betegségek terjedését segítik elő, különösen, ha a levelek sokáig nedvesek maradnak. Emellett a túlzott vízellátás a gyökerek oxigénhiányos állapotához vezethet, ami a növény pusztulását okozhatja. Ezért kritikus a mértékletes és célzott öntözés.
Talajnedvesség és kritikus időszakokA talaj vízkapacitása nem csökkenhet 65% alá, mert a növények erős fonnyadásnak indulnak, ami visszafordíthatatlan károkat okozhat. A legtöbb vizet a fejesedés időszakában igényli a saláta, ekkor különösen figyelmesnek kell lennünk a vízellátásra. Fontos, hogy kerüljük a szikesítő hatású öntözővizek használatát, mivel a fejes saláta rendkívül érzékeny erre. A termesztés során a megfelelő öntözőrendszer kiválasztása is kulcsfontosságú lehet. Például, a hagyományos szórófej elrendezésnél a fej-fej távolság, ami a szórási sugár nagysága, ezért nagyobb területek beöntözésénél a szórási képen átfedések lehetnek, amit figyelembe kell venni az egyenletes vízelosztás érdekében.
Ápolási munkálatok: A növekedés és fejlődés támogatása
A fejes saláta termesztése során az öntözés mellett számos egyéb ápolási feladatot is el kell végezni, amelyek mind hozzájárulnak a növény egészséges fejlődéséhez és a bőséges terméshez. Ezek az ápolási munkálatok magukban foglalják a gyommentesítést, a klímaszabályozást, a tápanyag-utánpótlást és a növényvédelmet.
Gyommentesítés és talajápolásMivel a fejes saláta gyökérzete rendkívül érzékeny, ezért bármiféle gyomirtózási kísérletet kizárhatunk. Gyomosodásra hajlamos talajon legfeljebb csak az első két-három hétben nyílik lehetőség a terület gyomlálására és átkapálására. Később, miután a levelek szétterülnek, az ilyen jellegű munkák csak nagy taposási kár mellett végezhetők. Amíg a saláta levelei nem takarják a talajt, gyommentesen tartásáról kézzel, vagy kapálással kell gondoskodnunk. Utána mulcsot terítünk a növény köré, ami segíti a talaj nedvességének megőrzését és a gyomok elnyomását. Fontos megjegyezni, hogy fejesedés miatt csak fiatal korában tudunk kapálni, utána már nehézkes a talaj bolygatása anélkül, hogy a növényt ne károsítsuk.
Klímaszabályozás a fóliasátorbanA fejes saláta ápolási munkálatai közé tartozik a klímaszabályozás is. A hőmérsékletet mindig a növények magasságában és lehetőleg a fóliaház több pontján mérjük, mert csak így kaphatunk reális hőmérsékleti képet. Az optimálisnál alacsonyabb hőmérsékleten lelassul a növekedés, elhúzódik a tenyészidő, súlyosabb esetben egyes fajtákon a levél fonáki részén kismértékű lilás elszíneződés is megfigyelhető. A magasabb hőmérsékleten nagyobb levelek, lazább fejek képződnek, ami minőségromláshoz vezethet. A fejes saláta nagyon érzékeny a levegő páratartalmára. Úgy a palántanevelésnél, mint a tenyészidőszak folyamán is nagy hangsúlyt kell fektetni az optimális (70%) páratartalom megtartására. Ha túl magas a páratartalom, akkor az kedvez a gombás és baktériumos megbetegedések terjedésének, rontja a tápanyagok (leginkább a kalcium) felvehetőségét. Az őszi-téli, borús, párás időszakban nehéz a fóliaházaink páratartalmát az optimális értékhez lehúzni. Ebben az időszakban előfordulhatnak olyan élettani betegségek, amelyek a magas páratartalomra és a kevés fényre vezethetőek vissza. Ilyen például a levélszélbarnulás és az üvegesedés. Megeshet, hogy ebben az időszakban egyszerre kell fűtenünk és szellőztetnünk ahhoz, hogy kedvező értékeket kapjunk és elkerüljük ezeket az élettani betegségeket.
Tápanyag-utánpótlás és fejtrágyázásA talaj tápanyagtartalmától függően egy, esetleg két alkalommal válhat szükségessé a fejtrágyázás. Ez is csak akkor indokolt, ha az ültetést megelőzően a szükséges műtrágyaadagot (nitrogén, kálium) teljes egészében nem tudtuk kijuttatni. A túltrágyázásra a saláta rendkívül érzékeny. Alkalmanként 5 gramm/m²-nek megfelelő mennyiségű nitrogén (N) pótlása elegendő. Alacsony talaj-káliumtartalom esetén egyszer 10 gramm/m² K₂O hatóanyagnak megfelelő kálium-nitrát vagy kénsavas káli műtrágyát használjunk. A perzselés veszélye miatt, fejtrágyaként, alkalmanként 5g/m²-nél több nitrogén, és 10g/m²-nél több kálium hatóanyagnak megfelelő műtrágyát ne adjunk. Sápadt levélzet esetén magnéziumot és vasat tartalmazó lombtrágyázás sokat javíthat a minőségen. Általában kevés öntözővizet igényel, és trágyázni sem szükséges, hacsak nem extrém módon sovány, homokos a talajunk.
Növényvédelem: Kártevők és betegségek elleni védekezésA fejes saláta termesztése során a növényeket számos kártevő és betegség fenyegetheti. A meztelen csiga az, amelyik az utóbbi időben, a rengeteg csapadéknak köszönhetően, sok fejtörést okoz a termelőknek. Ellenük bevethető az a Nemaslug elnevezésű élő, biológiai csigaölő készítmény, amely a spanyol csigák ellen is hatékony. De ezen kívül más, a forgalomban kapható csigaölő granulátumokat is bevethetünk. Csigariasztónak alkalmazhatunk olyan megoldást is, ha csak pár tő salátáról van szó, mely során a még ifjonc palántára gallért húzunk. Így a salátafej nem sérül, és a talajfelszíntől is távol tudjuk tartani. A fejes salátában kárt tesznek a meztelen csigák, ezért a saláta ágyás mellé egy sor fokhagymát, körömvirágot, büdöskét vagy mustárt ültessünk ki. A levélzöldségeket, így a fejes salátát is védi a fejek közé ültetett egynyári borsikafű a levéltetvektől. A levéltetvek remekül el tudnak bújni a saláta levelei között, ezért felhasználás előtt nagyon alapos átmosást igényelnek a fejek.A legnagyobb fenyegetés számára a saláta peronoszpóra és a fuzárium. Ha a termesztés során mégis valami oknál fogva szükségünk van valamilyen vegyszeres növényvédelmi kezelésre (peronoszpóra, szürkepenész, tőrothadás, levéltetű stb.), akkor azt szakszerűen kell elvégezni. Azonban, ha a fejes saláta termesztése során ügyesen választunk fajtát (peronoszpóra, vértetű, saláta mozaik vírus ellenálló), betartjuk a klímaszabályozásokat, megfelelő ültetési mélységbe ültetünk, és megfelelő időben öntözünk, akkor akár teljesen vegyszermentesen is végigvihetjük a termesztési időszakot.
Betakarítás és utókezelés: A friss termék titka
A fejes saláta betakarítása és az azt követő kezelési folyamatok kulcsfontosságúak a termék frissességének, minőségének és piacképességének megőrzésében. A megfelelő időzítés és technika segíti a hosszú távú eltarthatóságot és az esztétikus megjelenést.
A betakarítás optimális ideje és módszereHa a fejek keménysége kézzel jól kitapintható, és elérték a 300-350 grammot, a betakarítás elkezdhető. Betakarítására akkor kerítsünk sort, amikor a fejek kézzel megtapogatva keménynek mutatkoznak. A kifejlett termések szedésével nem lehet sokat várni, mert májusban a hosszabb nappalok hatására gyorsan megindulhat a magszárképződés. Ha a betakarításunk kitolódik a késő tavaszi időszakig, akkor abban az esetben igyekeznünk kell a betakarítással, mert ha magszárképzésre hajlamos fajtát ültettünk, akkor azok esetében a hosszú nappalok hatására gyorsan megindulhat a magszárképzés. Szedési hiba, ha sokáig marad a helyén, akkor magszárba szökik. A nyári melegben a legtöbb fajta nem hoz tömör fejet, hanem gyorsan magszárat fejleszt. Késsel szedjük, és rögtön hűvös helyre visszük, mert napon, melegben azonnal veszít víztartalmából és fonnyadni kezd.
Vágáskor a fejet az egyik kezünkkel kismértékben megdöntjük, a másikkal a talaj (tápkocka) felett körülbelül 1 cm magasan elvágjuk. A rutinosabb termesztők úgy vágják a fejet, hogy az alsó sárga, gyakran sérült, piszkos levelek a földön maradjanak. Amennyiben ezt követően is maradtak rajta eltávolítandó levelek, azokat is levágjuk.
A szedés utáni kezelésA levágott és lepucolt fejeket azonnal torzsával felfelé műanyag ládába rakjuk, és gyenge vízsugárral lemossuk. Ennek kettős célja van: egyrészt a víz a földet eltávolítja a levelekről, másrészt lemossa a vágási felületen megjelenő tejnedvet, ami az oxigén hatására gyorsan megfeketedik, kellemetlen, öreg, piszkos termés benyomását keltve. Ezt a folyamatot a rutinosabb termelők úgy végzik, hogy dróthálóból egy nagyobb méretű „ágyat” készítenek, amelyre a vágást követően fejjel lefelé fordítva ráhelyezik a salátafejeket és lemossák. Ezzel a módszerrel biztosítható, hogy a salátafejek tisztán és frissen kerüljenek a piacra vagy a fogyasztók asztalára.A novemberi időszakban a hajtatott fejes salátát termelő kárpátaljai gazdák fóliasátraiban már javában találkozhatunk különböző típusú és fejlettségi állapotú saláta fejekkel. Típusuk nagyban függ az aktuális piaci igényektől, míg fejlettségüket a termesztett fajta tulajdonságai, a kiültetés időpontja és nem utolsósorban a kiültetett palánták méretei határozzák meg. Fejlettségüktől függetlenül ebben a késő őszi időszakban nagy hangsúlyt kell fektetni a fejes saláta ápolási munkálataira, s majd a későbbiek folyamán a betakarítási műveletekre.
A fejes saláta termesztése hobbi kertészeknek és speciális körülmények között
A fejes saláta nem csupán nagyüzemi körülmények között termeszthető sikeresen, hanem a hobbi kertészek számára is kiváló választás, legyen szó kiskertről, balkonládáról vagy cserépről.
Egyszerű termesztés otthoni környezetbenFejessalátát termeszteni az egyik legegyszerűbb dolog, mivel elég pár magot szórnunk a cserépbe, balkonládába vagy a szabad földbe, és pár hét leforgása alatt - az öntözést nem elfelejtve - már szedhetjük is a roppanós, egészséges leveleket. A magvetéstől számított egy hónap múlva már szedhető. Legalább három bokor saláta legyen a kiskertben ágyásban, konténerben, ahogy a nóta is ajánlja!A kereskedelemben kapható úgynevezett hobby vetőmagok általában olyan salátafajták magvai, amelyek szabadföldi termesztésre ajánlottak. Kiskertbe a szabadföldi fajtákat érdemes ültetni.
Terjesztési időpontok és fajtaválasztás hobbi szintenA fejessaláta hidegkedvelő növény, számára a tavasz, illetve az ősz az optimális termesztési időszak. A nyári melegben a legtöbb fajta nem hoz tömör fejet, hanem gyorsan magszárat fejleszt. Ezt elkerülhetjük nagyon korai magvetéssel. Akár már februárban is vethetjük a magvakat, ha a talajunk megfelelően nedves és porhanyós, de a március sem késő. A saláta magvak még a fagyokat is kibírják a talajban, és nagyon gyorsan kikelnek, amint kissé felmelegszik a talaj.
Nyári fajtákat meleg tavasz esetén már március végétől lehet vetni, egészen júniusig. Bár nyáron könnyen felmagzik, és nem könnyű jó minőségű salátát produkálni, bizonyos fajták, mint az Attrakció (kissé lapított, zárt, kemény, levele sima, hullámos szélű fej), Balaton zöld (Nagy, zárt, középzöld fej), Keszthelyi nyári (nagy, kemény, jól zárt fej, levelei világoszöldek, közepesen hólyagosak) palántái nyáron is ültethetők (május-július). A nyári fajták csak hosszú, legalább 12 órás, intenzív megvilágításban fejesednek. Helybevetésük időpontja március-június.Nyáron fajtaváltással gondoskodunk arról, hogy tömör fejeket szüretelhessünk, ezért augusztus végén, október elején ültethetjük az őszi salátákat, majd október elején az áttelelő salátát. Egészen augusztus végéig ültethetjük, de ekkor már jól szellőztethető fólia alá.
Talaj előkészítése és társnövényekA szabadföldi vetéshez ősszel lazítsuk át a földet, valamint jó minőségű komposztot vagy humuszt, esetleg lebomlott szerves trágyát forgassunk a talajba. Salátát a zeller és a petrezselyem kivételével bármelyik növény előtt, után vagy mellé vethetsz. Jól társítható paradicsommal, retekkel, karalábéval, póréhagymával. A fejes salátában kárt tesznek a meztelen csigák, ezért a saláta ágyás mellé egy sor fokhagymát, körömvirágot, büdöskét vagy mustárt ültessünk ki.
Különleges körülmények és gyakori hibákA saláta hőoptimuma 16 °C. Magas hőmérsékleten laza, könnyű fejeket fejleszt. A nyári alacsony páratartalom és az öntözés elmaradása is megviseli a fejes salátát. Túl kevés fényt kapó palánták esetében (például ablakban tartva, ahol csak az egyik irányból kapnak fényt, melynek nagy részét kiszűri az ablaküveg) a hőmérséklet ehhez képest nagyon magas lehet, ezért nyúlnak meg. Ezenkívül tápanyag sem biztos, hogy elég van nekik. Amennyiben az ember kiskertben otthon termeszti, fontos az időzítés. Március közepén (vagy jó időben: elején) kell kintre, helybe vetni, palántának (bentre) pedig február közepén, amennyiben van viszonylag hűvös, nagyon világos helyiség, ahol lehet az ablakban. Gyakran előfordul, hogy a tavaszi fejes saláta nem sikerül, ezért sokan inkább ősszel vetnek áttelelő fajtát. Ennek nagy részét még ősszel kiszedik, az apróbb fejek pedig tavasszal nőnek meg.