A gasztronómia évezredek óta az emberi kultúra szerves része, a konyhai tudás és hagyományok generációról generációra öröklődnek. A szakácskönyvek ebben a folyamatban kulcsszerepet játszanak, hiszen nem csupán receptek gyűjteményei, hanem egyúttal koruk kulturális, történelmi és társadalmi lenyomatai is. Egy-egy szakácskönyv lapjai között böngészve nem csupán az ételek elkészítésének módját ismerhetjük meg, hanem bepillantást nyerhetünk a múltba, a mindennapokba, az ünnepekbe, sőt akár a táplálkozásfilozófiákba is.
A magyar konyha sokszínűsége a régi szakácskönyvek tükrében
A magyar vidéki konyha az utóbbi években jelentős fejlődésen ment keresztül, elszakadva a kádárista menzák képétől, és a minőség, a helyi alapanyagok és a regionális jellegzetességek felé fordulva. Sorra nyílnak az olyan éttermek, amelyek a helyi termelőkre támaszkodva, a régió jellegzetességeit helyezik előtérbe. Ennek köszönhetően kezdjük felfedezni az ismeretlen hazait, azt, hogy a magyar konyhának számos arca van. A régi szakácskönyvek segítenek nekünk abban, hogy ezt a sokszínűséget mélységében megértsük és értékeljük.
Míg első szakácskönyveink a főúri lakomák varázslatos világába repítenek vissza, a későbbiek pedig a nagypolgári háztartások, a német-francia divat szerint készült sokfogásos ebédjeit mutatják be, a századfordulós könyvekből már az is kiderül, mi a „nagymamás” konyha titka. Ezek a receptek ugyanis pontosan annak a békebeli gasztronómiai hagyománynak a lenyomatai, amely után ma nosztalgikus vágyódással szokás sóhajtani. Olyan alapételeket találhatunk bennük, mint a halászlé, a pörkölt vagy a tarhonya, melyek ma is a magyar konyha alappillérei.
Rézi néni, a szegedi konyha megtestesítője
Doletskó Teréz főztje egykor nem hiányozhatott a szegedi lakodalmakról, ünnepi eseményekről - Ferenc József szegedi látogatásakor még az udvari konyhán is segédkezett. A piaristáknak is dolgozó főzőnő harminc év tapasztalatait gyűjtötte össze 1876-ban kiadott művében. A Szegedi szakácskönyv óriási siker lett: szerzőjének neve Rézi néni formában intézményesült, könyve alapmű volt még az 1920-as években is.
Ebből a kötetből megtanulhatjuk a magyar konyha olyan nagy öregjeit, mint a szegedi tarhonyát, a halászlevet, a pusztapörköltet, a kukoricagancát, a töpörtyűs pogácsát, a komlós házikenyeret, és elleshetjük, hogyan kell jól készíteni a tejfölös lepényt, a pacalt vagy a rostélyost. Minden benne van, ami a konyhai alapműveltség része, mert Rézi néni régiója adja a leginkább magyarnak tartott fogások javát. Hiszen erről a vidékről a közvélemény mindig is azt tartotta, hogy valóban magyar kultúrájú, valóban őrzi az ősök hagyományát - szemben például a polgárosodott, németes Dunántúllal vagy a fővárossal.
Persze a valóság ennél árnyaltabb, Rézi néni is remekül kombinálja könyvében a házias ételeket a polgári konyha eleganciájával. Az előbb felsoroltak mellett ugyanis fácánpástétomot, gesztenyelevest, endíviasalátát és különféle fagylaltokat is tanulhatunk tőle. És ugyan sok pirospaprikás receptet közöl, azért akad a könyvben kakukkfüves-citromos raguban főtt marha vagy sáfrányos, karalábés bárány is. Bár a könyv egyik erőssége a halas fejezet, érdemes kiemelni egy levesreceptet is, mert Rézi néni szerint „gyakran a levesről ítélik meg az egész ebédet, ezért kiváló figyelmet érdemelnek”. A kenyérleveshez zsíron vöröshagymát pirítunk, majd rádobjuk a felkockázott, jóféle kenyeret. Ha színt kapott, felöntjük alaplével (ha hétvégén húslevest főztünk, ez lehet a hétfői ebéd), karikára vágott kolbászt adunk hozzá, borssal és szerecsendió-virággal ízesítjük, tálaláskor pedig minden személyre egy tojást ütünk bele.
A Dunántúli szakácskönyv és Magyarország gasztronómiai térképe
Alighogy kinyitjuk Alsószopori Nagy Ferencné 1906-ban kiadott Dunántúli szakácskönyvét, máris egy érdekes képre bukkanunk: Magyarország gasztronómiai térképére. Helyet kapott itt a kassai sonka (amit ma már nem ismerünk, noha Krúdy szerint nagyobb nevezetessége a városnak, mint a dóm), a zalai rák, a dalmáciai narancs, az alföldi marha, a délvidéki teknős, a kárpátaljai nyúl vagy például a székely gyümölcsecet. Ez a térkép önmagában is bemutatja, milyen változatos és gazdag volt a magyar konyha regionális specialitásai szempontjából, és hogy mennyire széleskörűen használták fel a környező területek alapanyagait is.
Ha tovább lapozunk, számos praktikát tanulhatunk - kezdve a terítéstől a kamra berendezésén át a különféle háztartási tudnivalókig. És persze ott van a régi szakácskönyvekből kihagyhatatlan fejezet: a menüsor. Nézzünk példákat hétvégi ételekre! Szombaton ebédre paradicsomleves, fehérrépafőzelék sertéskarajjal, végül párolt gyümölcs kerülhetett az asztalra. Vacsorára pedig tojásrántotta ecetes uborkával és körözött. Vasárnap karfiolleves (nem húsleves!), fácán vagy egyéb szárnyas sült, párolt rizzsel és vegyes salátával, desszertként pedig citromfelfújt. Vacsorára a hús hidegen és gesztenyés kifli.
Ami pedig a könyv gerincét adó recepteket illeti, természetesen itt is megtaláljuk azokat a fogásokat, amelyeket illik ismernie egy magyar háziasszonynak. Pacal, krumplis tészta, túrógombóc, dödölle, szalagos fánk, házi kenyér, lekvárok… Ám ezek mellett koktélokról (a sherry cobblert ráadásul szalmaszál-szívószállal javasolja a könyv, ami ma, a környezetvédelem jegyében ismét divatba jöhet), tengeri halakról is olvashatunk. Ízelítőként a hangzatos nevű „gentry pecsenyét” ajánlhatjuk. A recept - az étel nevéhez hűen - így indul: „többféle húsból készül”. Egész pontosan marhából, borjúból, ürühúshól vagy sertéshúsból kell venni fél kg-os szeleteket. Ezeket sózzuk, kicsit klopfoljuk, majd tegyük őket egymás fölé. Tekerjük össze, kössük át vastag zsineggel és ecetes-vizes vízben, zöldségekkel főzzük puhává. A zöldséget aztán kiszedjük, kicsit megpirítjuk serpenyőben, szardellával, vajjal, mustárral keverjük, megszórjuk egy kevés cukorral, hogy karamellizálódjon, végül tejföllel felöntjük. Az így készült zöldséges raguval, rizzsel és sült krumplival tálaljuk a húst.
Alapművek a magyar konyhában: időtlen receptek és generációk kedvencei
Mindenkinek van otthon legalább egy olyan szakácskönyve, aminek lapjai már elsárgultak, oldalai kicsit szétestek, vastagsága pedig másfélszer akkora, mint amekkorának lennie kéne a bele-beletűzött, kézzel írt receptek miatt. Hiába az interneten található millió recept, mi mégis szeretjük elővenni ezeket a néha kicsit viseltesebb, máskor patika állapotú szakácskönyveket, szeretjük őket lapozgatni, jegyzetelni és tanulni belőlük. Összegyűjtöttük azokat a magyar könyveket, amelyek szerintünk igazi alapműveknek számítanak a konyhában, és amiket jó eséllyel még a mi unokáink is lapozgatni fognak majd.
Czifray István: Magyar nemzeti szakácskönyve
Az egyik legrégebbi, 19. századi gasztronómiai kötet igazi klasszikus, mondhatni dísze a magyar konyhának: Czifray István könyvét már a megjelenését követő években is számos alkalommal bővítették ki, a mai kiadás pedig nemcsak kultúrtörténeti értékeket hordoz magában, a mai kor kezdő vagy éppen haladó háziasszonyai és háziurai is számos hasznos, praktikus és érdekes információkat, tanácsokat találnak ebben a kötetben, mely csaknem 200 év gasztronómiai történelmét hordozza magában. „Van ugyan magyar nyelven már számos szakácskönyvünk, melyek a maguk nemében szintén jók, melyektől nem lehet megtagadni az elismerést; de azok nagyrészében hiába keressük az igazi magyar konyha készitésmódjait, sőt némelyikében idegen könyveknek oly szolgai forditását találjuk, melyekből a magyar gazdasszony sehogysem képes tájékozást meriteni" - írja Rézi néni saját, addig hiánypótló művében. Klasszikus recepteket és generációkon átívelő konyhai praktikákat találunk ebben a könyvben, ami talán nem a mindennapos olvasásra/lapozásra lesz jó, de impozáns darabja lesz szakácskönyv-gyűjteményünknek.
Gundel Károly: Magyar Szakácskönyv
Talán nem is kell nagyon bizonygatni, miért alapkelléke a konyhánknak a híres vendéglős könyve, amely az 1930-as évek elején először németül, majd angolul, néhány receptje japánul, és csak mindezek után jelent meg magyarul. Sikerét bizonyítja, hogy az elmúlt évtizedek során rengeteg új kiadása volt, ráadásul nemcsak a magyarok körében, de nemzetközi szinten is elismert műnek számít. Generációk nőttek fel rajta, ez az a szakácskönyv, amely valamilyen formában (jobb vagy kicsit használtabb minőségben) szinte minden háztartásban fellelhető. Szeretjük, mert egyszerű, jól érthető, egy kezdő szakácsnak igazán nagy segítség, ráadásul olyan klasszikus ételeket készíthetünk el belőle, amelyek szinte visszarepítenek a gyerekkorba.
Mautner Zsófi könyvei: a modern magyar konyha útmutatója
Mautner Zsófi könyve igazi kisokos minden kezdő és haladó szakácsnak, a legalapvetőbb receptektől kezdve a nehezebben elkészíthető klasszikusokig mindent megtalálunk benne, a leírások pedig alaposak, közérthetőek és nem utolsó sorban pontosak is. Mautner Zsófinak az elmúlt években tucatnyi könyve jelent meg, amit érdemes lapozgatni, ha az alapreceptek már jól mennek, jöhet a középfokú és a felsőfokú konyhai tudással rendelkezők receptes kézikönyve is!
Lajos Mari és Hemző Károly szakácskönyvei
Nincs olyan magyar háztartás, ahol ne lenne legalább fél tucat szakácskönyv Lajos Mari és Hemző Károly tollából. A gondosan megkomponált fotók mellett lépésről lépésre leírt, részletes recepteket találunk, a tematikusan megszerkesztett könyvek közül pedig könnyen kiválaszthatjuk azokat a köteteket, amelyekre a legnagyobb szükség lehet a konyhánkban.
F. F. Nagy Angéla: Receptgyűjtemény
F. F. Nagy Angéla korábban a Nők Lapjában, később a Népszabadságban tette közzé kimeríthetetlen receptgyűjteménye újabb és újabb darabjait, ezért nincs nagyon olyan magyar, akihez ne jutottak volna el írásai a múlt században. A praktikus, olcsóbb hétköznapi fogásoktól kezdve az ünnepi klasszikusokig mindent megtalálunk ebben a gyűjteményben, melyre szintén azt lehet mondani, hogy alapműnek számít a konyhában.
Stahl Judit: Enni jó! és egyéb kötetek
Ahogy a már korábban bemutatott szerzőktől, Stahl Judittól is nehéz egyetlen könyvet kiválasztani, éppen ezért emelnénk ki első, még 2008-ban megjelent könyvét, az Enni jó!-t. Az elmúlt évek folyamán számos tematikus kiadvány jelent meg a szerzőnőtől, mi pedig egytől egyig imádjuk mindet, hiszen Stahl Judit annak idején olyan édességeket és egyszerű, de nagyszerű fogásokat hozott be a köztudatba, mint a muffin, a pesztós tészta vagy éppen az epermisu. Készüljünk fel, ha Stahl-könyveket lapozgatunk, néhány percen belül tényleg megtaláljuk a tökéletes, minden alkalomra jó receptet!
Különleges szakácskönyvek a magyar irodalmi és gasztronómiai palettáról
A hagyományos receptgyűjteményeken túl számos olyan kötet is megjelent a magyar piacon, amelyek eltérő megközelítéssel, egyedi stílusban mutatják be a gasztronómia világát, vagy éppen különleges kulturális élményt nyújtanak az olvasónak.
Váncsa István könyvei: humor és autentikus receptek ínyenceknek
Váncsa István könyvei igazi ínyenceknek készültek, ezek a kötetek ugyanis közel sem a klasszikus szakácskönyvek stílusában íródtak, egyszerre olvashatunk fanyar humorú, színes sztorikkal ellátott irodalmi remekművet, és próbálhatunk ki csodás, autentikus recepteket. Aki nemcsak csinálni szereti, de szívesen olvas is a világok konyháiról, annak Váncsa István sorozata, ha nem is a konyhában, de a könyvespolcon kötelezően ott kell, hogy legyen.
Dragomán György: a szenvedélyes szakács és író
Dragomán György szenvedélyes író, és ahogy kiderül, szenvedélyes szakács is, az otthoni kenyérsütés és a nagy családi főzések propagátora, régi és új ételek őrzője és megalkotója, receptek lelkes egyszerűsítője és kíváncsi bonyolítója. Könyvei a konyhai alkotás örömébe, a családi hagyományok megőrzésébe és a kulináris kísérletezésbe nyújtanak betekintést, és sokakat inspirálnak az otthoni főzésre.
Csengetett, Mylord? - A szakácskönyv: kultúrtörténeti gyűjtés anglománoknak
Bevalljuk, előítéletesek voltunk. Nos, a „Csengetett, Mylord? - A szakácskönyv” nem ilyen. Ez a kötet egy briliáns kis kultúrtörténeti gyűjtés a sorozatban elhangzó ételek történetéről, nevük etimológiájáról - és néha arról, hogy például mit hallottunk az angol eredetiben, amikor Mrs. Boromisza István és Jalecz Lajos gasztronómiai körképe igazi csemege szó szerint és átvitt értelemben is: rengeteget lehet tanulni belőle, miközben el is készíthetjük a legendás fogásokat. Sajnos vegetáriánus fogás elég kevés van a könyvben (ez nyilván nem a szerzők hibája), de azért feltaláltuk magunkat: a klasszikus scotch egget, azaz fűszeres darálthúsba burkolt, panírozott tojásokat sütöttünk - vega verzióban. Akkora sikere lett, hogy a húsevők is teljesen odáig voltak érte, így elmondható, hogy a recept még rugalmas is. Többet is ki fogunk próbálni, de ne aggódjunk, mindegyiket azért nem vegásítjuk. Tökéletes ajándék a sorozat rajongóinak és anglománoknak egyaránt, tele klasszikus fogásokkal. Csak aztán óvatosan, nehogy valaki hozzád vágja a tápiókapudingot kóstolás nélkül!
Limara péksége 2.: kenyérsütés profin és egyszerűen
Limara, azaz Tóthné Libor Mária neve szerintem sokaknak lehet ismerős, akik valaha is kutattak a tökéletes fehér kenyér receptje után. Legújabb könyve, a Limara péksége 2. tulajdonképpen az első könyvének újragondolt verziója, klasszikusok egy kis csavarral. Sajnos - vagy nem sajnos - jellemző rám, hogy hirtelen felindulásból sütök, azaz nem készülök előre, így általában annak tudok nekiülni, amihez vannak hozzávalóim is. Amikor felavattam ezt a könyvet, épp buktát kívántam, és találtam is receptet hozzá, igaz, mogyoróvajas töltelékkel, úgyhogy kapásból variáltam egyet a hozzávalókon, így az egyik legjobb barátnőm házi baracklekvárja került a buktákba - szerintem Limara sem haragudna meg ezért. És hát, ahogy az ő receptjeiből készült összes finomsággal lenni szokott: még azon melegében elfogyott minden az utolsó morzsáig.
Hogyan legyünk profi kenyérsütők?
Már lassan egy éve, hogy megnyitottam a kis házi pékségemet, vagyis próbálkozom otthon azzal, hogy megtanuljam, hogyan készíthetek finom kovászos kenyeret. Ezért is érdekelt nagyon a Hogyan legyünk profi kenyérsütők? című könyv. Nagyon örültem, hogy Ohara gyors és egyszerű kenyereket is bemutat. Ezeket akkor is elkészíthetem, ha nincs időm a kovásszal bajlódni, vagy három órán át sziromhajtogatni a tésztát. Így is finom kenyeret süthetek, ami garantáltan nem okoz csalódást. Emellett a könyvben számos sós tésztarecept is helyet kapott, például ciabatta és pizzatészta, de édes sütemények között is válogathatunk. Meleg szívvel ajánlom mindenkinek, aki nem szeretne több ezer forintot költeni egy amúgy nem túl finom és gyorsan megromló szupermarketes kenyérre.
Stanley Tucci könyve: ízelítő az olasz-amerikai konyhából
A könyv tényleg betekintést ad a Tucci család életébe és konyhájába, a színész felesége (aki amúgy Emily Blunt nővére) és három gyerekük életébe. A nyomtatás minősége sajnos nem a legjobb, és az élményt az is csorbítja, hogy más szakácskönyvek annyira elkényeztettek bennünket fotóügyileg, hogy kimondottan zavar: nem minden fotó tökéletesen éles, és nincs is minden ételhez kép. Szerintem egy szakácskönyv receptjei közül mindig érdemes az egyszerűvel kezdeni, abból le lehet mérni, mennyire jók az ötletek és mennyire felel meg a valóságnak a leírás. Ezért esett a választás az Angol sült krumpli nevű fogásra. A recept leírása nagyon érzékletes, Tucci elmeséli, hogy teljesen őrültnek nézte a feleségét, amikor először készítette. A megpucolt és nagy (ötcentis) darabokra vágott krumplit ugyanis a forrástól számítva tíz percig kell csak főzni, utána pedig leszűrve a forró edényre ráfogva a fedőt rázogatni egy ideig (nem tudom, hogy anélkül milyen lett volna, én szabálykövetően megcsináltam). „Forrókrumplirázás” és füstölgő olaj a sütőben - ez tényleg kalandos és bátor recept. A megrázott és megsózott krumplikat aztán belesuttyantjuk a forró olajba (fröcsköl!), és betoljuk a sütőbe. A recept szerint jó egy óráig kell sütni, közben átforgatva, de nekem több mint másfél óra kellett a fotón látható eredményhez. Viszont megérte!
Gyerekekkel készíthető receptek: kulináris kalandok a legkisebbekkel
Van, akinek gyerekekkel főzni mindennapos program, és van, akinek olyan rémálom, amit igyekszik mindenáron elkerülni. Az egyik gyerekem viszont kimondottan érdeklődik a sütés-főzés iránt, és minden vágya, hogy önállóan tevékenykedhessen a konyhában. A receptek egyszerűek, jó felépítésűek, jól követhetőek a gyerekeknek. Emellett üdítően változatosak, és nem kellenek drága hozzávalók sem az elkészítésükhöz, sok minden egy jól felszerelt alapkonyhával, külön bevásárlás nélkül is teljesíthető.
Szalay Könyvek - Répamese Pokorny Lia előadásában
Európa első nyomtatott szakácskönyve: Bartholomaeus Platina és a megfontolt gyönyör
Hogyan kell jól élni? A megfontolt gyönyör eszméjének gyakorlásával adja meg a választ Európa első nyomtatott szakácskönyvében Bartholomaeus Platina középkori humanista, akinek műve végre magyarul is olvasható Darida Benedek fordításában. Írhat-e a gyönyörről egy hithű keresztény? Szabad-e a test élvezeteit egyenlőnek tartani a szellem által nyújtott örömökkel? A kérdésekre még a reneszánsz idejében, a humanizmus eszméit maguknak valló, nyitott szemlélettel rendelkező nemesség körében sem illett egyértelmű választ adni. Így, amikor 1474-ben Rómában megjelent Európa első nyomtatott szakácskönyve, szerzője Bartholomaeus Platina bevezetőjében máris szabadkozni kényszerül „a Szent Kelemen-bazilika presbiterének és bíborosának” ajánlott művében: „Alaposan tévednek majd, tekintélyes atyám, B. Roverella, akik azt gondolják: méltatlan eme vállalkozásom, amelyet összekötöttem neveddel, csak azért, mert a gyönyörről és az egészségről szól. (…) Pontosan tudom, hogy a heves rosszindulattal tiltakozók majd azt mondják, nem lett volna szabad a gyönyörről írnom neked, a legkiválóbb és legállhatatosabb férfiúnak.”
A megfontolt gyönyör eszméje magában foglalja a változatos, mégis önmegtartóztató étkezést, a rendszeres testedzés nyújtotta kellemes kipihentséget, a megfelelő és pihentető alvást, az évszaknak és időjárásnak megfelelő ételek fogyasztását. Az pedig, hogy ezekből idézni tudunk nem másnak köszönhető, mint Darida Benedeknek, Cserna-Szabó Andrásnak és Helikon Kiadónak, hiszen majd hatszáz év késéssel, de most már magyarul is olvashatók Platina reneszánsz receptjei. Nem igazán tudjuk, miért kellett ennyit várni arra, hogy lefordítsák ezt a könyvet, maga Cserna-Szabó András sem értette, miért nem jelent meg ez az amúgy számos nyelven (jobb-rosszabb minőségben) elérhető kötet, míg aztán az értetlenkedés helyét felváltotta a tett és rávette jó barátját, az ógörög-latin szakot végzett Darida Benedeket, hogy fordítsa le ő magyarra.
A fakszimiléből és nem valamelyik más nyelvre már lefordított változatból dolgozó Daridának pedig nem volt könnyű dolga, hiszen a latinul íródott könyv középkori szerzőjének anyanyelve már az olasz volt, szó szerint konyhalatint használt a kötetben, a klasszikus latint tanult Darida pedig több helyütt alapos kutatás után jött csak rá arra, milyen alapanyagról, hozzávalóról vagy épp elkészítési módszerről ír is a szerző. A halaknál és tengeri élőlényeknél pedig sokszor szó szerint elveszett, hiszen a Platina által megnevezett állatokat számos esetben hiába kereste meg az évszázadokkal később létrehozott rendszertani besorolások alapján, semmi sem garantálja, hogy tényleg ugyanarra a halra gondolt Platina - az pedig még inkább homályba vész, hogy a Platina által megidézett ókori receptek eredetijében valójában milyen halféléről lehetett szó, hiszen a szerző maga vallja be a könyvben, hogy a tengeri élőlényekkel egyáltalán nincs közelebbi barátságban.
Az, hogy Platina nem ismerte túl jól a halételeket azért sem véletlen, mert az első nyomtatott szakácskönyv szerzője valószínűleg főzni sem nagyon tudott: munkája inkább gyűjteménye a korban ismert és elterjedt recepteknek, amelyekben anyaghányadokat szinte egyáltalán nem, elnagyolt elkészítési módokat és minden bizonnyal elszámolt mennyiségeket több helyütt találunk. Sem az ókorban, sem a korai kereszténység idején és később sem úgy íródtak a szakácskönyvek, ahogy ma gondoljuk: a tehetséges szakácsok egymás között osztották meg a receptjeiket, pontos mennyiségek ismertetésére nem igen volt épp ezért szükség, és Platina vállalkozásában ezeket az Itália-szerte ismert recepteket, alapanyagleírásokat gyűjtötte össze, kiegészítve a már említett életmódtanácsokkal, hogy a kor keresztény erkölcseinek is megfeleljen.
De mégis, milyenek ezek az ételek, amelyeket Platina bemutat? Először is rengeteg bennük a hús, de a saláták és zöldséges ételek - sokszor piték formájában ugyanúgy fontos részei a menüknek. A különböző mártások, tésztaételek és gyümölcsös finomságok szintén meghatározóak. A tészták esetében régóta megszilárdult hibás elméleteket dönt meg Platina könyve: nem igaz az a már-már közkeletű feltételezés, hogy az olasz konyhában csak a XVIII-XIX. században jelentek meg a tészták, Platina munkája ennél sokkal korábbi időszakra is igazolja azok jelenlétét. A gasztrotörténészek feladata, hogy megállapítsák, vajon arab hatás érvényesül-e a receptekben - amelyek között több a katalánként hivatkozott fogás, innen pedig magyarázható is az arab hatás -, amiért a fahéj, a csillagánizs, a mazsola, a méz és a cukor olyan erős hangsúllyal jelenik meg bennük, mindenesetre a könyv bemutatóján elkészített vaddisznóragu is meglepően édes fogás volt. A Cserna-Szabó-Darida páros apró változtatásokkal, de az eredeti receptet követte, amelyben a vaddisznót vörösborban a fent említett fűszerekkel és ízesítőkkel kell feltenni főni, meg is állapították, hogy pont olyan, mintha forralt bort készítenének.
tags: #fenyes #irma #szakacskonyv