A feta sajt jövője veszélyben: Juhhimlő és gyártási hibák Görögországban

Görögország mezőgazdasága, és azon belül is a világszerte ismert feta sajt előállítása, rendkívül súlyos helyzettel néz szembe. A juh- és kecskehimlő járványok miatt százezres nagyságrendben tizedelik az állományt, ami nemcsak a tejtermelés drasztikus csökkenéséhez, hanem a vidéki közösségek túlélésének veszélyeztetéséhez is vezet. A válság második hulláma már a feta jövőjét is veszélybe sodorja, miközben a gyártási hibák is tovább árnyalják a képet.

A járvány hatása a tejtermelésre és a feta előállítására

A görög gazdák rendkívül súlyos helyzettel néznek szembe, miután juhhimlő és kecskehimlő miatt százezres nagyságrendben tizedelik az állományt. A betegség főleg a Thesszália régiót érinti, ami óriási csapást jelent a lágysajtokat előállító gazdaságok számára. A görög lágysajtok - így például a fetasajt - 40 százalékát a Thesszália régióban tenyésztett juhok és kecskék tejéből készítik. A feta alapanyagának számító juh- és kecsketej mintegy 80 százaléka közvetlenül a sajtkészítők felé kerül. Amikor több százezer állatot kell leölni juhhimlő vagy kecskehimlő miatt, a piacon azonnali tejhiány jelenik meg.

A hiány kialakulását az alábbi tényezők gyorsítják:

A fertőzött gazdaságok teljes állományának kötelező megsemmisítése.
A gazdák anyagi ellehetetlenülése, ami további termelési kiesést okoz.
A kisebb tejüzemek beszállítói hálózatának széthullása.

A gyártók már most jelzik: a következő szezonban jelentősen kevesebb alapanyaghoz juthatnak. A tejhiány és a gazdasági károk miatt egyre több termelő figyelmeztet arra, hogy az ágazat komoly átalakulás előtt állhat. A tejtermelés visszaesett, így a feta ára jelentősen emelkedhet. „A feta sajt luxuscikké válhat a következő hónapokban” - figyelmeztetett Raúl Rivas, a Salamancai Egyetem Agrobiotechnológiai Kutatóintézetének mikrobiológusa.

Gazdasági következmények és a kormány dilemmája

A görög mezőgazdaság becslések szerint 4-5 százalékos állományveszteséget szenvedett mindössze néhány hónap alatt. Ez nemcsak a tejtermelés visszaesését jelenti, hanem teljes gazdaságok összeomlását is. A kártérítések 132-220 euró közötti összege messze elmarad a valós veszteségektől, különösen azoknál, akik több száz, akár ezer állatot veszítettek. A helyzetet tovább rontja, hogy a járványkezelést a gazdák sokszor lassúnak vagy elégtelennek tartják, ami a gazdatüntetések egyik fő oka lett. 2026. január 14-én a PASZOK szociáldemokrata párt képviselője, Evangelia Liakouli azt állította, hogy a görög kormány eltitkolt egy levelet az Európai Bizottságtól, amely az oltás szükségességét hangsúlyozta. A levelet Várhelyi Olivér, az Európai Bizottság egészségügyi és állatjóléti biztosa írta 2025. október 6-án, és arra figyelmeztetett, hogy az eddigi intézkedések nem elegendők a járvány megfékezésére.

A görög kormány súlyos dilemmával szembesül: a juhhimlő miatt eddig közel félmillió állatot kellett leölni. Az első fertőzést 2024. augusztus 21-én észlelték az ország északi részén, azóta a vírus ellenőrizhetetlenül terjed. Görögország korábban már küzdött hasonló járványokkal, ám most a lépték példa nélküli. A görög Nemzeti Tudományos Bizottság a Juhhimlő Kezelésére és Ellenőrzésére (EEDE) adatai szerint 2024 augusztusa és 2025. december között 1985 esetet regisztráltak 2449 gazdaságban, és összesen 450 233 állatot vágtak le. Mindezek ellenére a kormány elutasítja az állatok beoltását, noha azt az Állategészségügyi Világszervezet és az Európai Bizottság is ajánlja.

Miért ellenzi a görög kormány a tömeges juhhimlő elleni oltást? A kormány attól tart, hogy a tömeges oltás miatt Görögországot endémiás területnek minősítenék, ami súlyos exportkorlátozásokkal járna. Mivel a feta az ország egyik legfontosabb mezőgazdasági terméke, bármilyen besorolásváltozás veszélybe sodorná a nemzetközi eladásokat. Görögország évente több százmillió euró értékben exportálja a terméket, főként az EU-ba és az Egyesült Királyságba. A feta ugyanis PDO (Protected Designation of Origin) oltalom alatt áll, és kizárólag Görögországban készíthető. Ha az Európai Unió enyhítené a szabályozást, hogy más országok is gyárthassanak hasonló sajtot, az „óriási csapás lenne Görögország számára”. A feta export értéke 2024-ben elérte a 785 millió eurót.

Hogyan készül az autentikus görög feta sajt | Ételtitkok 21. rész

A feta sajt története és előállítási folyamata

Nem sok élelmiszer büszkélkedhet több mint kétezer éves hagyománnyal, márpedig a feta sajt egyike ezeknek az ételeknek. Már Homérosz és Nagy Sándor idején is kedvelt sajtféle volt. Bár a „feta” elnevezés 17. századi eredetű és a sajt darabolására vonatkozik, magára a sajtra jóval régebbi írásos források hivatkoznak. A feta kezdetleges formáját az Odüsszeia is említi: a főhős Odüsszeusz Polüphémosz küklopsz sajtját veszi magához, mikor annak barlangjából megszökik. Ma a feta Görögország legfontosabb földrajzi jelzéssel ellátott élelmiszeripari terméke. A görög élelmiszerexport durván 10%-át teszi ki, ami tanúsítja kiemelkedő nemzetközi hírnevét. Előállításának hagyományos módszerei közvetlenül az ország sajátos éghajlati viszonyaihoz kapcsolódnak. Görögország meredek hegyei, meleg és száraz éghajlata miatt kevés olyan földterülettel rendelkezik, amely alkalmas a széles körű szarvasmarha-tenyésztésre. A görögök ezért juhokat és kecskéket tenyésztettek, amelyek a nehéz körülmények között is nagyszerűen megéltek. Ez ugyan megnehezítette az ókori állattartók életét, ám az utókor sajtkedvelői ennek köszönhetik ezt az ínyencséget: a feta sajt különleges ízét épp az adja, hogy a juhok és a kecskék Görögország különleges növényeit legelik. Az ország több mint hatezer növényfajjal büszkélkedik, amelyek 15%-a csak itt honos. Ez az arány jóval magasabb, mint sok más, nagyobb területű országban. A sajt hagyományos előállítása mellett ez a biológiai sokféleség is meghatározó abban, hogy csak Görögországban készülhet valódi feta.

Feta sajt kizárólag őshonos juhfajták és kecskék tejéből készülhet, ez adja jól ismert fehér színét, és enyhén borsos ízét. A feta készítéséhez használt tejet szezonálisan gyűjtik be, és zsírtartalmának legalább 6%-nak kell lennie. Pasztörizált és pasztörizálatlan tejből is készülhet, de színezéket, tartósítószert, tejfehérjét, kazeinsót, sűrített tejet vagy tejport soha nem adnak hozzá. A tejfeldolgozóba beszállított tejet alvasztják, majd szűrésre alkalmas formákba helyezik. Hagyományosan ezek a formák sok apró lyukkal rendelkeznek, és a szűrés során nem alkalmaznak nyomást. A formából való eltávolítást követően a sajtot szeletelik, majd felületét szemcsés sóval borítják be. Ebben a szakaszban az alvadék felszínén mikroorganizmusok fejlődnek ki, ami a feta ízének kialakításában játszik szerepet. A sajt érlelése két szakaszban történik. A kezdeti szakaszban sótartalmú páclét öntenek hozzá, és a tartályokat szigorúan ellenőrzött hőmérsékletű kamrákban helyezik el. Gondosan figyelemmel kísérik, hogy a kamra levegőjének hőmérséklete legfeljebb 18 °C, relatív páratartalma pedig legalább 85% legyen. Ez az érlelési fázis legfeljebb 15 napig tarthat. A második érlelési szakasz hűtött állapotban, 2-4 °C-on történik. A sajt éréséhez szükséges idő legalább két hónap.

A sajthibák sokszínűsége és okai

A sajtokon, illetőleg a sajtokban igen sokféle rendellenesség tapasztalható, amelyek a sajtok értékét kisebb-nagyobb mértékben csökkentik. A rendellenességeket két csoportba osztjuk eredetüktől függően. Sajthibák azok a rendellenességek, amelyek a helytelen készítésből származnak. Sajtbetegségek pedig azok, amelyek káros mikrobatevékenység következtében léptek fel. A gyakorlatban általában sajthibákról beszélünk, függetlenül attól, hogy milyen okból származnak. A sajthibákat általában természetük szerint csoportosítjuk, eszerint megkülönböztetünk külalaki hibákat, belső sajthibákat, íz- és szaghibákat. Megjegyzendő, hogy a legtöbb sajthiba nem sorolható be mereven egyik vagy másik csoportba, mert a hiba legtöbbször a sajt egészét érinti. A puffadt sajtokban például a hibás lyukazottság mellett hibás a sajt alakja, állománya, szaga és íze is. Egyes hibák általában minden sajtban előfordulhatnak és minden sajtféleségre egyformán jellemzők, ezek az általános hibák. Ezeken kívül ismerünk olyan sajthibákat, amelyek csak bizonyos sajtféleségekben fordulnak elő, ezek a sajtféleségre jellemző hibák.

Külalaki hibák

Féloldalas, ferde, elterült vagy felpuffadt sajt: Oka: rendszerint a savó alatti préseléskor egyenlőtlenül elosztott alvadék, röglyukas sajtoknál a formák egyenlőtlen megtöltése, egyenlőtlen préselés, továbbá különböző méretű formák használata. Védekezés: a sajtokat gondosan kell préselni, a kőkoloncok használatát meg kell szüntetni, mert ezektől származik a legtöbb féloldalas sajt.
Vékony, kényes kéreg: Jellemzője: a sajtnak jóformán nincs kérge, amely igen vékony, nagyon kényes, kisebb behatásra is felszakad. Oka: a nem kielégítő préselés, gyenge sózás, vagy az érlelő nagy páratartalma. Védekezés: a megfelelő kéreg kialakításából áll. A préselést az előírt súllyal és ideig végezzük. Tartsuk be az előírt sózási időt és gondoskodjunk a megfelelő töménységű és hőmérsékletű sófürdőről.
Túl vastag kéreg: Jellemzője: a kéreg az illető sajtféleségre jellemzőnél vastagabb. A túlságosan vastag kéreg a sajt értékét csökkenti. Oka: a helytelen préselés, sózás, vagy a túlságosan alacsony páratartalmú érlelő. Védekezés: a préselési időt és nyomást csökkenteni kell, a sófürdő koncentrációja és a sózás ideje az előírt legyen.
Repedezett kéreg: Oka: az eleinte vékony, kipállott vagy rúzsos kéreg gyors kiszáradása valamilyen okból kifolyólag, pl. a sajtokat huzatos, száraz helyiségbe vitték át. További ok lehet a sajttészta túlsavanyodása, amikor is az alvadékrögök nehezen állnak össze. A helytelen préselés és kendőzés következtében ráncos kérgű sajtok hajlamosabbak a repedezésre. Védekezés: megfelelő kéreg kialakítása, a kipállás, erős rúzsképződés megakadályozása száraz kezeléssel. Az érlelőben kerülni kell a gyors hőmérséklet-ingadozásokat. Helyes technológiával meg kell akadályozni a sajttészta túlsavanyodását, továbbá a mélyebb repedések elkerülésére préselés alatt gondosan kell kendőzni és szükség szerint sima préselést kell alkalmazni.
Deszkásodás, bűzös foltok: Jellemzője: a sajtok deszkán fekvő oldalán világosabb színű, nedves foltok képződnek, amelyek hatására a kéreg elvékonyodik. Később bűzös, rothadásos foltok keletkeznek. Védekezés: száraz kéregkezelés, gyakori forgatás, tiszta, száraz sajtdeszkák használata, az alvadék szárazabbra kidolgozása, az érlelő páratartalmának csökkentése.
Rúzsos foltok: Jellemzője: a rúzzsal érő sajtokon fordul elő rendszerint. Védekezés: meg kell akadályozni a túlsavanyodást az üstmunka alatt, és elő kell segíteni a savó eltávozását. Ha a hibát a túlsózás okozta, vagy a sófürdő töménységét, vagy a sózási időt csökkenteni kell. Védekezés: a foltok egyszeri lemosással általában nem távolíthatók el.
Rothadásos foltok: Jellemzője: leginkább a rúzzsal érő sajtokon lép fel. Oka: a rúzs helyett rothasztó, fehérjebontó mikrobák elszaporodása. Védekezés: Kezeléskor a sajtokat tiszta, fertőtlenített és száraz sajtdeszkára kell rakni. A már fertőzött sajtokat langyos vízben le kell mosni és tiszta, száraz deszkákra kell helyezni.
Rákos foltok: Oka: a rákos foltok rendszerint atkás sajtokon keletkeznek, amikor is az atkák által okozott berágódásokban különböző rothasztó mikrobák telepednek meg, elszaporodnak, és megrothasztják a sajtot. Védekezés: az alapvető ok kiküszöbölése a legcélravezetőbb. Az érlelőben a legnagyobb tisztaságot kell tartani, az atkák ellen a sajtok megfelelő kezelésével védekezni kell. A már jelentkező rákos foltok terjedését megakadályozhatjuk, ha a megtámadott részt 0,5%-os hidrogénperoxid (H.O.) oldattal jól kimossuk, majd száraz sóval bedörzsöljük. Másnap a lyukakat puha ronggyal megtörölgetjük az összegyűlt sólé eltávolítása céljából.

Belső sajthibák

Tapadós, pépszerű állomány: Jellemzője: a sajt a szájban nem omlik el, hanem tapadós, pépszerű. Oka: általában a sajt nagy víztartalma (savótartalma), és ennek következtében a sajttészta túlsavanyodása.
Szívós, gumiszerű állomány: Jellemzője: a sajt szívós, gumiszerű, a szájban nem omlik el, rágós. Oka: általában a sajt alacsony víztartalma, amelynek következtében az érési folyamatok nem a megfelelő mértékben folynak le. A nem teljesen érett sajt is rágós állományú.
Rövid, túrós állomány: Oka: az alvadék túlsavanyodása következtében a nagy savtartalom (alacsony pH) miatt az érési folyamatok nem mennek végbe. A márvány sajt állománya jellegzetesen rövid, túrós. Védekezés: a sajtkészítéshez savanykás vagy túlérett tejet ne használjunk, az üstmunka és a préselés alatt el kell kerülni a túl gyors savfokemelkedést.
Kettős állomány (kéreg alatti lágyabb tészta): Oka: A) a sajt tejében savanyúbb, dekomponálódott fehérjerészecskék voltak, amelyek a pasztőrözés vagy az üstmunka alatt sav hatására kicsapódtak. b) A kultúrát megfelelő szűrés nélkül adták a tejhez, és nagyobb alvadékrögök kerültek bele. Védekezés: sajtkészítésre az esti és a reggeli tejet nem szabad összekeverni, és megfelelő felvilágosító munkát kell kifejteni, hogy savanykás tejet ne keverjenek a friss tejhez.
Hiányzó vagy kevés lyuk: Jellemzője: a sajtban lyukak egyáltalán nincsenek, vagy csak helyenként egy-egy kis lyuk található. Oka: a sajttészta túlsavanyodása, túlságosan alacsony víztartalom, túlsózás, túlságosan hideg sózási és érlelési hőmérséklet, kálium-nitrát túlzott mértékű adagolása.
Egyenetlen lyukazottság: Oka: a sajt egy részébe sok alvadékpor, vagy nagyobb savótartalmú, vagy lehűlt alvadékrögök kerültek. Védekezés: az alvadékot egyenletesen kell aprítani, formázáskor ügyelni kell arra, hogy alvadékpor vagy összecsomósodott alvadék ne kerüljön a sajtba.
Lyukak a savófészkek helyén: Oka: feltehetően vagy az alvadékrögök egyenetlen víztartalmától vagy baktériumos fertőzéstől származik. Védekezés: biztos védekezési módszert nem ismerünk.
Kiskörű lyukak (általában télen): Jellemzője: keménysajtokban, de erjedési lyukas félkeménysajtokban is főleg a téli időszakban fordul elő. Oka: az általánosan elterjedt nézet szerint az, hogy ezek a lyukak a helytelen formázás következtében az alvadékban maradt savófészkek helyén keletkeznek. A Tejgazdasági Kísérleti Intézet vizsgálatai szerint a savófészkek helyén soha nem keletkeznek ilyen lyukak, ugyanis a sajtban a savó igen gyorsan eloszlik. A savófészekben levő savó is gyorsan bediffundál az alvadékrögökbe, illetve az alvadékrögök közé. A savófészek helyén mindig apró lyuk keletkezik.

Íz- és szaghibák

Kései puffadás (vajsavas): Jellemzője: az egyik leggyakrabban előforduló sajthiba. A sajtok rendszerint már a prés alatt vagy a sófürdőben megpuffadnak, megemelkednek, súlyosabb fertőzés hatására akár gömbszerűvé is válhatnak. Kopogtatásra tompa, dobszerű hangot adnak. A sajt vágási felületén rendszerint sok apró vagy nagyobb, egybeszakadt, ovális vagy formátlan lyuk látható. Oka: a tej coli-aerogenes baktériumokkal fertőzött. A nyers tejből készített sajtok általában megpuffadnak. A pasztőrözés a kólikat elpusztítja. A pasztőrözött tejből készített sajtok korai puffadása utófertőzés következtében lép fel. A puffadás lényegében attól származik, hogy a termelt gáz egy része hidrogén. A sajttésztában a hidrogén csak igen kismértékben oldódik és a keletkezett gáz azonnal felszabadul és lyukak képződnek. Védekezés: a kólis puffadás ellen elsősorban a legnagyobb tisztaság biztosításával és az utófertőzési lehetőségek kiküszöbölésével védekezhetünk: a sófürdő és az érlelő hőmérséklete nyáron se legyen az előírtnál nagyobb.
Utólagos puffadás (vajsavas): Jellemzése: az utólagos puffadás a sajtok, elsősorban a keménysajtok egyik legveszélyesebb hibája. Az ilyen sajtokban az érés második felében erős gázképződés indul meg. Mivel a gáz részben hidrogénből áll, a sajttésztában nem oldódik, ezért a sajttésztát megpuffasztja úgy, hogy vagy a meglevő lyukakat tágítja, vagy újabb nagy, ovális, egybeszakadt lyukakat képez, vagy ha a sajttészta állománya nem eléggé képlékeny, repedéseket idéz elő. A sajtok állománya rendszerint rágós, gumis lesz, ízük és szaguk édeskés, émelygős, jellegzetes vajsavas. Oka: a sajtban vajsav baktériumok (Clostridium butyricum, Clostridium tyrobutyricum) szaporodtak el, amelyek a laktátok bontása során vajsavat és hidrogéngázt is termelnek. A vajsavbaktériumok spórás mikrobaféleségek, amelyek a földdel, sárral szennyezett vagy hibásan erjesztett silótakarmányokban nagy számban fordulnak elő. Az istállóban etetéskor vagy fejéskor a takarmányból, az istálló porából vagy a trágyarészecskékkel együtt kerülnek a tejbe. A hiba azért igen veszélyes, mert a baktériumspórák a pasztőrözés hőmérsékletén nem pusztulnak el. A hiba fellépésének közvetlen okát ma még nem ismerjük, ugyanis sokszor előfordul, hogy viszonylag nagy vajsav-baktériumtartalom mellett nem puffadnak meg a sajtok, viszont máskor már kevés vajsavbaktérium jelenlétében is erős puffadás lép fel. Védekezés: a vajsavas puffadás ellen ma még a legbiztosabb védekezés a fertőzés megelőzése. Ha a tejben, illetve a sajtokban nincsenek vajsavbaktériumok, puffadás sem léphet fel. A megelőző védekezést már a takarmányok előkészítésekor és a takarmányozásnál kell elkezdeni. A legveszélyesebb vajsavbaktérium források a sáros, földes takarmányok, a szeszgyári, sörgyári, keményítőgyári moslékok és a silózott takarmányok. A külföldi emmentáli sajtot gyártó körzetekben a silótakarmányok és a különböző ipari moslékok etetését tiltják. Nálunk a silózott takarmányok fontos részét képezik a takarmányalapnak, ezért a tejelő tehenek takarmányozásából sem lehet kiküszöbölni. Arra kell törekedni, hogy a silótakarmányok tejsavas erjedésűek legyenek, vajsav-baktériumtartalmuk minimális legyen. Ezért a sáros, földes takarmányok silózását kerülni kell. Az eddigi tapasztalatok szerint javítja a silótakarmányok minőségét, ha tejsavbaktérium kultúrával (acidofillusz tenyészettel) oltják be. A kémiai védekezőszerek közül eddig csak a hexametiléntetramin (urotropin) tejbe adagolása adott biztató eredményt. Bár kísérletek azt bizonyítják, hogy hexametiléntetraminnal bizonyos eredmények elérhetők, azonban nem használható, mert az egészségügyi hatóságok használatát nem engedélyezik. A sajtkészítés folyamán nagy gondot kell fordítani a tej pasztőrözésére a vajsavbaktériumok vegetatív alakjainak elpusztítása céljából. A baktériumműködés gátlására az üstmunkát és a préselést úgy kell irányítani, hogy az erőteljes savanyítást biztosítsuk. Préselés után a sajtok pH értéke lehetőleg 5,0-5,2 pH között legyen. A nagy víztartalom is elősegíti a vajsavas puffadás fellépését, ezért a keménysajtok víztartalma ne haladja meg a 38%-ot. A vajsavbaktériumok gázképzése alacsony hőmérsékleten igen kismértékű, ezért korábban a puffadás ellen…
Barna vagy barnásvörös pontok (emmentali sajt): Jellemzője: az emmentali sajt jellegzetes hibája. A sajt vágási felületén és a lyukakban az egész sajttésztára kiterjedő apró barna vagy barnásvörös pontok láthatók. Nagyságuk kb. Oka: a hiba okának tanulmányozásával nálunk Tomka Gábor foglalkozott. A megállapítások szerint a pettyeket a propionsavbaktériumok telepei okozzák. Rendszerint akkor fordul elő, ha a sajtban a propionsavbaktériumok száma kevés, és mivel egymástól távol vannak, telepeket tudnak képezni. Védekezés: propionsavbaktérium kultúra használatával.
Kettős színeződés: Jellemzője: a kettős színeződés igen sokféle formában léphet fel. b) a sajt színe a kéreg alatt a rendes sajtszíntől eltérően fehérebb, a középső rész sárgás, barnás vagy vöröses színű. Oka: 1. Ha a tejbe fémfertőzés során vas kerül, a sajtban is viszonylag nagy lesz a vastartalom. A sajtérés folyamán a kéreg alatti részeken a két-vegyértékű vas sói (ferrosók) három-vegyértékű (ferri-) sókká oxidálódnak. Ezek általában sárgás, barnás színűek. 2. A hiba sokszor az új, erdei fenyőből készült sajtdeszkák használatával függ össze. Ezt a hibát deszkavörösségnek is nevezzük. A hiba kifejlődéséhez vas jelenlétére is szükség van. Az erdei fenyőben levő koniferinből ugyanis vanilin, majd dioxibenzol képződhet, amely ammónia jelenlétében a vassal vörös színű anyagot képez. A felsorolt okokon kívül még sok más - ma még ismeretlen - ok is előidézheti a kettős színeződés ilyen formáját. A sajtkéreg alatti fehér, és a sajt belsejében jelentkező barna vagy vöröses elszíneződés okai még kevésbé ismertek, mint az előbbi hiba okai. Ez idő szerint még sok az ellentmondó megfigyelés, aminek következménye, hogy mind az okokat, mind a védekezés módját illetően is inkább csak feltevésekre és találgatásokra vagyunk utalva. Védekezés: a sajtkéreg alatti elszíneződés ellen a hibát kiváltó oknak megfelelően a denitrifikáló baktériumok elpusztításával (megfelelő pasztőrözéssel), ammóniákképződés és páralecsapódás megakadályozásával; a vasfertőzés kiküszöbölésével védekezhetünk (alumíniumkannákat használunk). A sajt belsejében mutatkozó barna vagy vöröses elszíneződés elleni védekezés ma még csak feltételezéseken alapszik.
Durva vasfertőzés: Oka: az előbbi esetben durva vasfertőzés, vagy meg nem felelő minőségű (lágy) alumíniumból készült üstök, vagy kádak használata.

2025 januárjában egy görög juhász öngyilkosságot követett el, miután le kellett vágnia teljes nyáját a Pieria régióban található Vrondú településen. Az 52 éves férfi holttestét testvére találta meg. „Nagyon kötődött hozzájuk” - mondta a testvér a sajtónak. A juhhimlő rendkívül fertőző vírusos betegség, amely lázzal, bőrelváltozásokkal, belső sérülésekkel és magas elhullási aránnyal jár. A kórokozó a capripoxvírusok közé tartozik, nem terjed emberre, de komoly gazdasági és társadalmi következményekkel zajlik le. A vírus hónapokig életképes maradhat a környezetben, így nehéz teljesen kiirtani. A szakértők szerint a vírus Törökországból érkezhetett. A juhhimlő endémiás Észak-Afrikában, a Közel-Keleten és Dél-Ázsiában több térségében. Az elmúlt években Dél-Európában is megjelent: Spanyolországban 2022-ben sikerült megfékezni a járványt, és 2023-ban visszaszerezték a betegségmentes státuszt.

A görög állattenyésztők és a feta sajt jövője egyaránt bizonytalan. A járvány megfékezése érdekében sürgős és határozott intézkedésekre van szükség, amelyek egyensúlyt teremtenek a gazdasági érdekek és az állategészségügy között. A sajthibák feltárása és megelőzése pedig elengedhetetlen a minőségi termelés fenntartásához.

tags: #feta #gyartasi #hibak