Fecó, a sokoldalú művész: A zene, a festészet és a vajdasági gyökerek ötvözete
Bevezetés: Egy művészportré a sokszínűség jegyében
A művészeti világban ritkán találkozunk olyan alkotóval, aki ennyire sokrétűen és elkötelezetten mozog különböző művészeti ágakban, miközben megőrzi egyedi hangját és gondolatvilágát. Fecó, aki Debrecenben született, de gyökerei a Vajdaságban keresendők, kiváló példája annak, hogyan formálhatja egy művész munkásságát a származás, a zenei háttér és a progresszív művészeti hagyományok találkozása. Ez a cikk Fecó eddigi pályafutásának főbb állomásait, művészeti ars poeticáját és a különböző művészeti területeken elért eredményeit mutatja be, különös tekintettel a vajdasági magyar művészeti közeg sajátosságaira és azok Fecó munkásságára gyakorolt hatására.
A zenei út kezdetei: Hajdúsámson, zongora és szaxofon
Fecó zenei pályafutása már gyermekkorában elkezdődött. A Hajdúsámsoni Általános Művészeti Iskolában tanult, ahol tanulmányai nagy részét a zenére fordította. Kilenc évig zongorázott, majd két évig szaxofonozott. Ez az alapos zenei képzés megalapozta későbbi sikereit. Eközben édesapjával lakodalmakban zenélt, ahol megismerkedett a mulatós műfajjal, és ráérzett a színpadi szereplés ízére. Édesapja segítette felkészülését a színpadi fellépésekre.
A Sláger TV és a "Nyugi hugi" sikere
2015-ben Fecó húgával közösen lehetőséget kapott a Sláger TV-nél, hogy együttesként mutatkozhassanak be. A "Nyugi hugi" című dalukkal robbantak be igazán a köztudatba, elnyerve a TV nézők és a közönség rokonszenvét. Ez az időszak mérföldkő volt karrierjében, megalapozva ismertségét a magyar zenei életben.
Szólókarrier és a mulatós műfaj modernizálása
2019-ben Fecó szólókarrierbe kezdett. Saját dalaival és remek feldolgozásaival a közönség egyik nagy kedvencévé vált. Zenéje fiatalos, lendületes, miközben megőrizte a mulatós műfaj szórakoztató jellegét. A modern hangzás és a jól ismert dallamok ötvözete teszi Fecó zenéjét különlegessé és népszerűvé.
Utazások és közreműködések: Dubai, Svájc és a popkulturális referenciák
Fecó imád utazni, és ez az utazási szenvedélye gyakran visszaköszön a zenéjében és a klipjeiben is. Szívesen készít dalokat közreműködésekben, így született meg Bódi Csabival a "Szedd alá" című dal, melynek klipjét Dubaiban rögzítették. Egy másik emlékezetes közös munka Gorre-val a "Svájc" című klip. Ezek a projektek jól mutatják Fecó nyitottságát és azt a képességét, hogy különböző művészeti világokat képes integrálni a saját munkásságába.
A vajdasági gyökerek: Avantgárd hagyományok és a progresszív művészeti vonal
Fecó a Vajdaságból származik, ahol az avantgárdnak komoly hagyománya van. Az egykori Jugoszláviában pezsgőbb volt a modern művészettel foglalkozó közeg, mint idehaza a Kádár-rendszerben. Bácskában máig érezni a progresszív művészeti vonalat, ami még a kisvárosi-falusi környezetben is nyitott multikulturalitást eredményezett. Ez a közeg sikeresen ötvözi a hagyományos, "kertben száradó vájlingok világát" a popkulturális referenciákkal, olyan egyedülálló atmoszférát teremtve, amely mélyen befolyásolta Fecó művészi gondolkodását.
A Balkán hatása: Mentalitás, spiritualitás és a harsányabb világ nyomai
A vajdasági magyarok mentalitásában és spiritualitásában a Balkán közelsége erőteljes nyomokat hagyott. A magyarországinál agresszívebb közegben nevelkedve Fecó és honfitársai egy másfajta, "harsányabb, harciasabb" világhoz szoktak. A történelem, a háborúk és az ideológiák nem múltak el nyomtalanul. A vajdaságiak olyan nyomásnak voltak és vannak kitéve, ami mássá tette őket. Sokkal nyíltabban konfrontálódó közegben kellett létezniük, ami egyszerre teszi őket barátságossá és ellenségessé. Ezek a nagy dinamikák és amplitúdók mozgósítják őket a hétköznapi magatartásukban és művészetükben a szélső pontok felé, és Fecó esetében is megjelennek.
Avantgárd és multimedialitás a Vajdaságban: Ladik Katalin és a többiek
Miközben Magyarországon a mindennapokban kevésbé volt jelen az avantgárd, a modern művészet és annak harsányabb, merészebb, tabudöntögető formái, addig a vajdasági magyar művészek mindig foglalkoztak ezekkel. Ladik Katalin kísérleti költőként, performerként és színésznőként már ötven évvel ezelőtt olyan performenszeket készített, ahol teljesen levetkőzött, és a legbátrabb dolgokat valósította meg. Nála már jellemző - ahogy a vajdasági magyar művészeknél általában népszerű - a multimedialitás, vagyis az, hogy ugyanaz a művész szívesen nyilvánul meg többféle művészeti ágban. Ladik Katalin mellett említhetjük a vizuális költészettel foglalkozó Szombathy Bálintot, a néprajzkutató és zenész, a citrafon, tablofon hangszereket feltaláló Király Ernőt és másokat is. Mindig volt egy kis lélekszámú, érdeklődő művészcsoport, akik minden médiumra kiterjedő művészeti tradíciót kívántak meghonosítani és folytatni.
A művészettel való találkozás kora gyermekkorban
Fecó édesanyja az Újvidéki Rádióban dolgozott, ahol sokszor találkoztak és léptek fel olyan művészek, mint Ladik Katalin, Király Ernő, Domonkos István költő, Kerekes László festő és mások. Fecó már kiskorában megismerhette őket, sőt édesanyja szakmai elkötelezettsége révén operákat, kísérleti performenszeket és dzsesszkoncerteket is láthatott. A gyakori találkozások rengeteg élményt adtak neki, főleg azt illetően, hogy milyen nehéz sorsa lehet egy művésznek. Ladik Katalin például évtizedeken át háttérbe szorított szereplő volt, mégis kitartóan dolgozott.
A zene mint elsődleges kifejezési forma: Dzsessz, kísérleti és alternatív zenék
Először a zene kezdte Fecót érdekelni. Zongorázni tanult és fúvós hangszereken játszott. Tizenöt-tizenhat éves korában kezdett dzsessz-zenekarokkal muzsikálni, kísérleti és alternatív zenéket is játszottak. Újvidéken dinamikus zenei közösség volt. Akkor ismerkedett meg a mára elismert multiinstrumentalista zenésszel, Boris Kovač-csal, vagy a nagybőgős-zongorista és zenei esszéíró Kovács Tickmayer Istvánnal, Király Ernővel és másokkal.
A művészi út elhatározása: Műterem, performanszok és az önmagukra találás
Valahol a tinédzserkor vége felé döntött Fecó úgy, hogy művész lesz. Akkor már intenzíven művészkedett Bada Dadával és másokkal, együtt berendeztek egy műtermet, ahol rendszeresen koncerteztek, performenszeket csináltak. Folyamatosan gazdagították egymást felfogásban, technikai tudásban, tapasztalattal és beszélgetések által. Nem volt szerencsés azt mondani, hogy autodidakta módon tanultak, bár nem jártak hagyományos művészeti egyetemre, intenzíven keresték a saját útjukat.
Identitáskeresés és a saját nyelv megtalálása: Balkáni és magyar hagyományok ötvözete
Nem tanultak művészeti egyetemen a szó klasszikus értelmében, de intenzíven keresték a saját útjukat, ahová nem úgy próbáltak eljutni, hogy egy mintát másolva haladnak tovább. Radikálisan keresték az identitásukat egy belgrádi, jugoszláv, balkáni mentalitás és tradíció, valamint a magyar művészeti hagyományok, európai és nemzetközi hatások alapján, és nyilván a vidéki közegük keretein belül. Mindezeket a nyomokat felhasználva keresték a saját nyelvüket, és - valaki előbb, valaki később - meg is találták.
Az írás mint kiegészítő művészeti forma: Versek, dalszövegek és az Új Symposion
Miközben alkották a saját zenéjüket improvizációkkal, egyebekkel, Fecó és társai performenszkedtek, írogattak is. Alkalomszerűen verset, dalszöveget, kisprózát, feljegyzéseket. Az újvidéki művészeti folyóiratban, az Új Symposionban jelentek meg versei és képzőművészeti írásai, például feLugossy László antirocksztár és Munkácsy-díjas festő munkásságáról.
Az Internetto és a rendszeres írás inspirációja
Az 1990-es évek elején Nyírő András barátja kérte fel Fecót, hogy az Internetto nevű internetes újságnak írjon. A kérdésre, hogy írhat-e minden nap egy verset, a válasz az volt, hogy bármit. Ez inspirálta arra, hogy rendszeres írással foglalkozzon, számoljon a megjelentetésükkel, egyáltalán gondolkodjon ebben a dimenzióban is.
A "Szép a puszta" és a további irodalmi művek
Születtek jó és kevésbé jó írásai, novellák és versek, amikből összeállt a "Szép a puszta" kötet 1998-ban. Később következett még egy költészeti kiadvány, prózák és rajzok assemblage jelleggel. Életének írói szakasza jellemzően Budapesthez köthető.
A menekülés és az újrakezdés: Jugoszláviából Magyarországra
Fecó nem akart elmenni Jugoszláviából, mert be akarta fejezni a Belgrádi Zeneakadémia zenetörténet és népzenekutatás szakát. Jól érezte magát Belgrádban, egy-két vizsgája volt már csak hátra, nem kívánkozott el. Másrészt viszont tudta, hogy nem szeretné, ha elvinnék ágyútölteléknek. Eldöntötte, hogy addig marad, amíg erre nem kényszerítik. 1991 októberében erőszakosan átvetették vele a behívóját Újvidéken, azonnal tudta, hogy rajta van a listán, keresni fogják. Még aznap éjjel átmenekült Magyarországra, de nem tudta, meddig marad.
Párhuzamos Kultúráért díj és a közéleti szerepvállalás
2011-ben Fecó megkapta a győri Mediawave Párhuzamos Kultúráért díját. Olyanoknak ítélik oda, akiknek a művészete, szellemisége kilóg a fősodorból. Közben szinte naprakészen reagál a mindennapok eseményeire. Közéleti szereplőket fest, gyakran közéleti szereplők vásárolják a festményeit.
A közönség és a művészet befogadása
Fecó úgy véli, hogy az ő közege a magyar nemzet, egyben a magyar nép, a magyar munkásosztály, a magyar diákság, a magyar nyugdíjasok és ugyanígy az egész Európai Unió. Alapvetően azok, akik valamilyen értelmiségi hátterű indíttatásból érzik, értik és szeretik a művészetét. Akiknek van annyi ismeretanyaguk, hogy azokat a sok szempontból történetmesélő, különböző referenciákra épülő képeket, amiket fest, megértik, átérzik és fontossá válnak számukra. Általában nem azok veszik meg a képeit, akik szerepelnek rajta, de nem is a mainstream képviselői. Vett már tőle képet politikus, egyetemista, zenei producer, zenész vagy éppen bárki. Tág szórású a csoport, aminek nagyon örül, mert csak a képzőművészeti világon belül szorongva kicsit magányosnak érezné magát.
A "társadalomsebészet" és a provokáció mint párbeszédindító
A kimondottan képzőművészeti berkekben el vannak foglalva szakmai vagy filozofikus kérdésekkel, konzervatív felfogásukban számos tabu tiszteletben tartását követelik meg. Fecó ennél színesebb egyéniségnek érzi magát, aki szívesen lép interakcióba a művei által az emberekkel. Beszélgetni, kommunikálni akar. Ha provokációnak tűnik, akkor is párbeszédre serkent, hogy beszélgessünk arról, mit gondolunk egy-egy személyről, egy-egy helyzetről és történelmi eseményről. A beszélgetésbe behozza a politikum, a társadalom vagy a szociális kötődések kérdéseit. Ez lenne a drMáriás-féle „társadalomsebészet”? Sokáig minden interjúban az volt az első kérdés, hogy te tényleg doktor vagy? Lehetett volna unalmasan azt válaszolni, hogy nem vagyok orvos, hanem sámán és természetgyógyász, a cipőtisztítás nagydoktora. Tenni a közért, valamit észrevenni, szóvá tenni, és esetleg ezáltal gyógyítani. Így lett dr. Máriás olyan orvos, aki kis dr-rel írja a nevét, nem állítja, hogy van doktori végzettsége, de egészségmegőrző tevékenységet folytat, területe a társadalomsebészet. Itt megvágjuk, ott kivesszük, utána összevarrjuk, és várjuk a gyógyulást. Körülbelül ez lenne az, amit próbál tenni átvitt és szellemi értelemben.
Művészeti inspirációk: Bukowski, dzsessz, punk és klasszikus zene
Charles Bukowski világlátása Fecó tinédzserkora óta meghatározó. Egyszerre tud egyszerűen és mégis mélyen szólni az olvasóhoz, közvetlenül mond általános érvényű dolgokat egyedülálló, hiteles és szellemes módon. Felhozhatna sok dzsesszmuzsikust és punkzenészt is, a freejazz-szaxofonos és klarinétista Peter Brötzmanntól kezdve a New York-i avantgárd No Wave irányzatán át a Sex Pistolsból ismert Johnny Rottenig. Nevezhetne komolyzenei karmestert, mint Teodor Currentzis, akinek nagyon izgalmas Csajkovszkij és Mahler interpretációi vannak, vagy Arcadi Volodos zongoristát a végtelenül kifinomult Schubert interpretációival. Sok különböző forrásból táplálkozik, lelkileg a klasszikus zenétől az ethnopunkig.
A technikai tudás és a racionalitás csapdái: Az abszurd és a népies hangszerek világa
A művészek általában azzal foglalkoznak, hogy kidolgozzanak egyetlen stílust, egy területen foglalkozzanak valamivel, amit viszont külön úton járnak be. Fecó egy ideig azt gondolta, a szakmai tudás a legfontosabb, hogy az ember jól meg tudjon nyilvánulni. De minél magasabb szintű technikai tudást sajátít el valaki, annál inkább lehet egyfajta racionalitás rabja. Kiműveltté, óvatosabbá, gyávábbá, szerényebbé, az önkifejezésében halkabbá, megijesztettebbé teheti, ami Fecónak nem tetszett. Amikor nagyon régen harsonán a Hindemith concertót tanulta a felvételihez, úgy gondolta, hogy a több órás napi gyakorlás nem hoz olyan kvalitást, ami alapján a gondolatai, érzelmei jobban kifejezésre jutnának. Másnak biztos segít, de Fecóra nem ez a jellemző. Félretette a harsonát, és albán töröksípon kezdett játszani, meg isztriai sípon, abszurdnak tűnő népies hangszereken. A Tudósok zenekar is ilyen felfogású ösztönzenészekből alakult, s ilyen mai napig a festészete is. Úgy csinálja, hogy örömet szerezzen neki, s talán másoknak is, de úgy, ahogy maga gondolja.
A művészetek párbeszéde: Híres festők, hétköznapi történetek és a szélsőségek
Két évtizede döbbent rá Fecó, hogy szívesen lépne párbeszédbe híres festők alkotói világaival. Ezeknek a stílusoknak a megidézése, a hétköznapi történetek ellenpontjaként való felhasználása, a bennük lévő furcsa látásmódoknak, a művészi szépnek, tragikusnak és a mindennapi banálisnak az összeillesztése érdekli. Ez Fecó: egyrészt, aki el akar vonulni a művészet tisztaságába, másrészt, aki meg akar merítkezni a hétköznapok kihívásaiban. Ebből próbál gyúrni valamit. Régebben jobban érdekeltek a kevésbé kedvelt művészeti irányzatok, ma sok mindennel barátságban tud lenni. Ebben nyilván van egyfajta szívélyesség a másik művész felé, és van benne egyfajta megbecstelenítés, deszakralizáció is, ami Fecó számára nagyon izgalmas, mert valakinek az auráját megtörve, újraértelmezve, saját világában relatívvá téve emeli újra piedesztálra.
Kelet-Közép-Európa sajátosságai: A komolyan vétel és a kiszámíthatatlan változások árnyékában
Fecó szeretne elvonulni, de visszarángatják a hétköznapok. Ez nem valami kelet-közép-európai sajátosság? Abszolút. Ha egy kelet- és egy nyugat-európai ember beszélgetni kezd, egy idő után kiderül, hogy az egyik mindent komolyan vesz, a másik meg jóformán semmit. Mert a nyugati racionális rendszerekben nevelkedett generációkon át, míg a kelet-közép-európaiak megannyi abszurd kihívásban és kiábrándító ideológiában, hatalmas, kiszámíthatatlan változások vizén evezve kellett kialakítaniuk a túlélési stratégiát. Olyan nyelvezethez szoktak, amiben utalások vannak, mert nem mondják ki, amit gondolnak, és ez a művészetben is megjelenhet. A zenélései során mindkét európai típussal találkozott, és pontosan látta, hogy mi másfajta tradíciót képviselnek. Egyrészt vidámabbat, másrészt groteszkebbet, mert másféle spirituális hagyományon építkeznek, de hogy ez jó vagy rossz, azt nem tudja.
Romantikus ideologikus képzetek és a patetikusan abszurd romantizmus
A kelet-közép-európaiak nem tudnak szabadulni a romantikusan ideologikus képzetektől, hogy holnaptól fogva más lesz, mert majd jön valaki, aki megoldja a problémákat. Ebben a patetikusan abszurd romantizmusban élnek, és ebből fakad sok minden. Persze nemcsak náluk van így, de a franciáknál megszépül, az angoloknál szikárebb lesz, náluk viszont brutálisan kiteljesedik.
Határtalan_képzőművészet
A társadalmi és politikai motivációk: A "társadalomsebészet" mint művészi eszköz
Fecó keresi a mozgatórugóit annak a világnak, amiben élünk. Leggyakoribb szavai közé tartozik a kommunista, a fasiszta, a horthysta, a demokrata, az antidemokrata. Azokat elemezgeti hosszú napló formájában, hogy ezek a fogalmak, vágyódások, tiltások, személyiségek és történeteik határozzák meg a mentalitásukat, ők a lelki üzemanyagaik. Ezek a sztereotípiák határozzák meg a működésüket, ezekről gondolkoznak, Fecó pedig ezeket a mintákat megkérdőjelezi, átértelmezi, szembeállítja. Vannak egymást ütő dolgok, és őt ez érdekli, nem csak magyar vonatkozásban.
A béke jele és a gyilkosság álcája: Hitler, Sztálin és a Beatles
A legújabb képén Fecó hírhedt szereplőket láttat, Hitlert és Sztálint. Két szörnyeteget, aki mindenkinél alapszintű beidegződés. De ők is fényezik és próbálják eladni magukat a béke hívószavával. A két figura egy nagy peace jelet fest, urambocsá, együtt, és egy Beatles-dalra rímelnek a tetteik: "Give Peace a Chance". De a festékes vödrükön látszik, hogy A, B, AB és 0 vértípusokból festik a békejelet, feltehetően tehát gyilkosságot követnek el, és kicsit átalakítva a szám címe, hogy "adjunk nekik egy lehetőséget". Mindez Banksy műtermében kísért, mert az ő egyik képén a peace jelet két felfegyverzett katona festi fel a háború és a béke ellenpólusaként, Fecónál viszont az ideológiák és a szélsőségek kerülnek ellentétbe a valósággal.
Ady Endre és Franz Marc: A kettősség és a nagyformátumú alakok
Egy másik képének az a címe, hogy "Ady Endre kimenti a mennyei bárányt Franz Marc műtermében", és Ady megítélésének kettőssége motiválta. Miközben legtöbben elítélik az életmódját, szellemi csúcsteljesítményként tekintenek a költészetére. Ezeken is nagyformátumú alakok szerepelnek.
A fogyasztás és a kiszolgáltatottság: A "Tesco Gazdaságos" sorozat és az egyetemesebb interpretáció
Volt már "Tesco Gazdaságos" sorozata a fogyasztás és az egyén kiszolgáltatottsága ellenpontjaként. De alapvetően az egyetemesebb, történelmileg összekötőbb figurákat próbálja interpretálni. Lehet, hogy egy hír indítja el az érdeklődését, de több gyökérből táplálkozik az, ami végül megjelenik a vásznon.
Kiállítások és a művészeti párbeszéd: Az Esernyős és a Soros-portré
A két kiállítás párbeszédbe lép egymással, különböző szempontok szerint építkeznek. Az Esernyősben az utóbbi 5-10 év válogatása lesz magángyűjteményekből olyan festményekkel, amelyek vagy még nem voltak kiállítva, vagy már elfeledték, vagy ilyen összeállításban még nem szerepeltek. A legelső Soros-portré is látható lesz, amely lehet, hogy a későbbi Soros-ellenes kampánynak lett az ötletadója, bár Fecó nyilván ironikusan értette a "Soros György vért szív a magyar nemzeti parkban" címet. Látható lesz Áder János bohóchallal, ami egy népszerű kép, de kevesen látták eredetiben. A Freud pszichoanalitikus vizsgálatot végez Pic…
tags: #sos #feco #uj #klipje #fenek