A kecsketartás az elmúlt években reneszánszát éli Magyarországon, akár háztáji gazdaságban, akár nagyobb léptékű állattartásban gondolkodunk. Az egyik legrégebben háziasított állatfaj, amely kiválóan alkalmazkodik a változó körülményekhez, kis helyen is tartható, tejhozama és húsa is értékes. Emellett gyapja is hasznosítható. Mielőtt azonban belevágnánk a kecsketartásba, fontos tisztában lenni a fajták sokszínűségével, a tartástechnológiával és a leggyakoribb problémákkal. A fajta kiválasztása attól függ, hogy milyen célra szeretnénk kecskéket tartani - tejtermelésre, húsra vagy házikedvencként. Számos fajta létezik, és a választás teljesen egyéni döntés.
Az ideális kecskeállomány kialakítása és gondozása
A kecsketartás sikeréhez hozzájárul a megfelelő létszám és az állomány összetétele. Az ideális létszám 12-13 egyed, amelyben már kialakul a stabil hierarchia és a szociális kapcsolatok, ami az állatok általános jólétéhez vezet. A kecskék azonban még kisebb létszám esetén is ragaszkodnak a csapathoz - ha csak egyet tartunk, az egy másik állathoz vagy egy emberhez fog kötődni. Ha ez nem történik meg, a kecske lelki problémákkal küzdhet, ami kihat a fizikai egészségére is. Elveszítheti az étvágyát, sokat fekszik és apatikussá válik. Az állományban az ideális összetétel több nőstény (gida) és egy hím (bak). A bak természetes úton termékenyíti meg a nőstényeket, így nincs szükség mesterséges megtermékenyítésre. Az újszülött gidákat értékesíthetjük, vagy a nőstényeket tovább tarthatjuk. Fontos azonban figyelni a beltenyésztés elkerülésére! Ha nem szeretnénk, hogy a bak fedezze a nőstényeket, kasztrálhatjuk. Általában azonban ajánlott egy bak jelenléte az állományban, mert nyugodtabbá teszi a kecskéket. Ha csak hústermelés céljából szeretnénk kecskéket tartani, érdemes inkább herélt bakokat választani.
A kecskék elhelyezése és környezeti igényei
A kecskéknek száraz, huzatmentes, de jól szellőző istállóra van szükségük. Fontos a megfelelő méret, hogy minden állat kényelmesen elférjen. Egy felnőtt kecskének legalább 1,5-2 m2 alapterület szükséges. Az alom biztosítja a kényelmüket és a megfelelő jóléti feltételeket - száraz szalma vagy fűrészpor a legjobb, amit rendszeresen cserélni kell. A kecskék szeretnek mászni, ezért a karámnak legalább 1,5 méter magasnak kell lennie, masszív kerítéssel, amely biztonságos, hogy megakadályozza az állatok kiszökését és a ragadozók bejutását. A legelő változatos növényzetű legyen, és kerülni kell a mérgező növényeket.
Takarmányozás és vízellátás
A kecskék napjuk 2/3 részét táplálékkereséssel és rágással töltik. Az étrend alapját a térfogati takarmányok képezik (széna, zöldtakarmány, szilázs, szenázs, szalma), amelyhez szemes takarmányt adhatunk (zúzott gabona, zab, árpa, búza vagy kukorica). Emellett kész takarmánykeverékeket is használhatunk. A kecske alapvetően kérődző, fő tápláléka a fű, de nagyon szereti a lombos ágakat, kerti zöldhulladékot is. A friss fű és legelő, ha van rá lehetőség, a legjobb, ha a kecskék maguk legelhetnek. Télen vagy legelő hiányában a jó minőségű széna alapvető. A kecskék szívesen rágcsálják a friss ágakat, különösen gyümölcsfák, fűz, akác ágait. A romlott, penészes takarmányok súlyos betegségeket okozhatnak, ezért kerülni kell.
Nem szabad megfeledkezni a vitaminok és ásványi anyagok pótlásáról sem. Ezt vitamin- és ásványianyag-nyalósókkal lehet biztosítani. Az immunrendszert C-vitaminnal erősíthetjük, az emésztést pedig sörélesztővel vagy fokhagyma-kiegészítőkkel javíthatjuk. A laktáló kecskék napi vízfogyasztása akár 10 liter is lehet, ezért mindig legyen előttük friss, tiszta víz.
Egészségügyi ellátás és speciális igények
Ahogyan a lovaknak patái nőnek, úgy a kecskék körmei is folyamatosan növekednek, ezért rendszeres gondozásra van szükség. Az ideális időköz 3-4 hónap, de problémák esetén (tályog, törékenység, sántítás) ennél gyakrabban is szükséges lehet. Ajánlott a körömápolás előtt fertőtlenítő lábfürdőt alkalmazni. A körömvágáshoz különböző ollók, csipeszek vagy kések használhatók. A kecskékkel való manipulációhoz (például egészségügyi ellenőrzés, fejés vagy körömvágás) különféle rögzítő eszközök szükségesek.
Hogyan vágjuk le a kecskepaták
A kecskék ivarzási főidénye az ősz, amely élénkebb a juhokénál. Az idősebb anyakecskéknél az étvágy gyengül, a tejtermelés csökken. A vemhesség átlagosan 150 nap. A vemhes anya tejtermelése az ellés előtt 2 hónappal megszűnik, a jól tejelőket el kell apasztani. Az elapasztás során az állatot ritkábban fejjük, és jó tejelőknek csak napi 1-2 kg szalmát és vizet adunk. Ilyenkor nagyon fontos a mozgás. Ha az anya magától nem apaszt el, ellés előtt 6-8 héttel szárazra kell állítani. A szárazon álló anyákat jól kell takarmányozni, 2 heti szárazon állás után megkezdhető a kitőgyelő etetés (legelő, jó minőségű széna, 0,3 kg abrak). A romlott takarmány, a dohos abrak káros, a fagyos víz vetélést okozhat. Ellés előtt az abrak korpával etethető. Termékenyítési szezonon kívül takarmányt csak életfenntartásra kell adni. Tavasztól őszig a legelőfű, télen 7-10 kg zöldtakarmány vagy 1 kg széna, 2 kg szalma, 0,2-0,3 kg abrak kielégíti az életfenntartás igényét. Fedeztetési időszak előtt 2-3 héttel az abrakot (a zab, az árpa, a rozs és az extrahált olajipari darák keverékét) napi 0,8-1 kg-ra emeljük.
Kecskefajták hasznosítási célok szerint
A kecskefajták rendkívül sokszínűek, és különböző hasznosítási irányokkal rendelkeznek. Attól függően, hogy milyen célt tűzünk ki, választhatunk tejtermelő, hústermelő, gyapjas vagy törpe fajták közül. Magyarországon a magyar parlagi, az alpesi és a szánentáli kecske a leggyakoribb.
Húshasznú fajták
A hústermelésre tenyésztett kecskék közé tartozik például a búr kecske, amely nagy testalkatú. A bakok elérhetik a 80-100 kg, míg a nőstények 60-75 kg súlyt. A napi súlygyarapodás 180-250 g lehet. Egy másik példa a Wallisi feketenyakú kecske, amely kombinált fajta, ezért kisebb súlyú. Hústermelésre alkalmas még a vörös szokoto kecske és a kameruni kecske is.
Búr kecske (Boer kecske): Egy dél-afrikai eredetű húsfajta, amelyet a múlt század 40-es éveiben tenyésztettek ki a helyi bantu fajtájú kecske, a kasmír kecske és néhány európai és indiai fajtával keresztezve. Nagyobb testváz, kiváló izomzat és szilárd felépítés jellemzi ezt a fajtát. A felnőtt nőstény kecskék marmagassága 50-60 cm, a kecskebaké 70-80 cm. Míg a felnőtt nőstény kecskék tömege eléri az 55-75 kg-ot, a kecskebakoknál pedig a 90-130 kg-ot. Fehér teste és jellegzetes barna-fehér feje könnyen felismerhetővé teszi. Kimondottan hús előállítására ideális, hiszen rövid idő alatt nagy izomtömeget képes növelni, amely lédús, ízletes húst biztosít. Gyors növekedése és nagy testtömege miatt rövid idő alatt jelentős húsbevétel érhető el. Ellenálló képessége is kiemelkedő, hiszen bírja a szélsőséges időjárást, így legelőn és istállóban egyaránt tartható. Hátránya viszont, hogy a magas húsarányú haszonállatok közé tartozik, így igényesebb gondozást és szakszerű takarmányozást igényel, hogy megőrizze gyors növekedési ütemét és jó kondícióját. Az intenzív hústermelés miatt figyelmet kell fordítani az ásványianyagok és vitaminok pótlására, különösen a téli időszakban, amikor legelők nem állnak rendelkezésre.
Wallisi feketenyakú kecske: A svájci Wallis kantonban tenyésztették ki, a Berni, Tessini és Wallisi Alpok durva körülményei között. A rugalmasság és az igénytelenség a kombinált hosszú szőrű, szarvakkal bíró kellemes fajta fő előnye, nagyon jó tejhozammal és hústeljesítménnyel, ami előrevetíti az extenzív tenyésztési körülményeket. Jellemzője a hosszú szőr, amely a test elülső részén fekete, hátul pedig fehér. Nagyobb testvázú fajtáról van szó, jó izmokkal és szilárd felépítéssel.
Tejhasznú fajták
Ahogy a nevük is mutatja, ezek a kecskék tejtermelésre a legalkalmasabbak. Itt említhetjük a fehér rövidszőrű kecskét, amely lehet szarvalt vagy szarvatlan. A bakok elérhetik a 70-90 kg, míg a nőstények 55-70 kg súlyt. Tejtermelésük akár 1000 kg tejet is elérhet egy laktációs időszak alatt, és termékenységük 180-200% között mozog. Egy másik ismert tejtermelő fajta a barna rövidszőrű kecske, amely körülbelül 10 kg-mal könnyebb, de valamivel termékenyebb. Ide tartozik még a szánentáli kecske, toggenburgi kecske, anglonúbiai kecske és türingiai erdei kecske, valamint az alpesi és a magyar parlagi kecske is. Magyarországon a nemzeti fajták képviselik a legnagyobb létszámot - fehér rövidszőrű kecske (2570 darab) és barna rövidszőrű kecske (1272 darab). A fennmaradó részt az anglo-núbiai kecskék (566), a szász kecskék (660), az alpesi kecskék (39), a walesi kecskékre (18) képviselik.
Fehér rövidszőrű kecske: A 20. század első felében tenyésztették ki Csehországban, az eredeti regionális kecskefajtáknak a Svájcból és Németországból importált kecskefajtákkal való keresztezésével. Ez egy nyugodt temperamentumú fajta, közepes és nagyobb méretű testváza téglalap alakú, szilárd felépítésű, közepesen hosszú, egyenes végtagokkal. A tenyésztőknél megtalálható a szarvakkal rendelkező és szarvak nélküli nemzeti kecskefajta, amely magas termékenységének és kiváló tejhozamának köszönhetően népszerű. A kecskék átlagosan 700-1100 kg tejet termelnek, 3,4-3,7% zsírtartalommal és 2,8-3,1% fehérjetartalommal.
Barna rövidszőrű kecske: Az eredeti foltos és barna kecskefajták keresztezésével tenyésztették a németországi Harz fajtából importált kecskékkel. Ez a szarvakkal vagy azok nélkül megjelenő kecskefajta nyugodt temperamentumú, közepes méretű testváza téglalap alakú, szilárd felépítésű, közepesen hosszú, egyenes végtagokkal. A felnőtt kecskebak marmagassága 60-70 cm, a nőstény kecskéé 70-80 cm-es, 50-55 kg-os tömeg, illetve a nőstény kecskéknél 70-85 kg-os tömeg mellett. A fajtát magas termékenység és kiváló tejhozam jellemzi. A fejős kecskék átlagosan 700-1100 kg tejet termelnek, 3,4-3,7% zsírtartalommal és 2,9-3,2% fehérjetartalommal.
Anglonúbiai kecske: Úgy jött létre, hogy a helyi angol kecskéket keleti függőleges fülű fajtákkal keresztezték. Ez egy nagy testvázú fajtája, szilárd felépítésű, hosszú lábakkal, jellegzetes szarvas fejjel és széles függőleges fülekkel. A felnőtt kecskebak eléri a 90-110 kg élősúlyt, miközben a nőstény kecskénél ez 60-80 kg. A marmagasság a nőstény kecskéknél 80-90 cm, a kecskebaknál 90-110 cm. A fajtát magas termékenység és kiváló tejhozam jellemzi.
Szász kecske: A svájci Bern környékéről származik. Ez egy nyugodt temperamentumú fajta, nagyobb méretű testváza téglalap alakú, szilárd felépítésű, közepesen hosszú, egyenes végtagokkal. A szász kecske is lehet szarv nélkül vagy szarvakkal. A felnőtt kecske marmagassága 75-85 cm és tömege 55-75 kg, a kecskebak marmagassága 90-100 cm és tömege 80-100 kg. A fajtát magas termékenység és kiváló tejhozam jellemzi.
Alpesi kecske: Az egyik legnépszerűbb tejelő kecskefajta Magyarországon és világszerte. Közepes testvázú francia fajta, amelyet úgy hoztak létre, hogy a helyi kecskefajtákat keresztezték barna fajtákkal. Ennek köszönhetően több színtípusban előfordul, túlnyomórészt az őz színéhez hasonlít, a hátán fekete csíkkal. A felnőtt kecske marmagassága 70-90 cm és tömege 50-80 kg, a kecskebak marmagassága 90-100 cm és tömege 80-100 kg. A fajtát magas termékenység és ennek megfelelő kiváló tejhozam jellemzi. Robusztus testfelépítése és nagy alkalmazkodóképessége miatt kiváló választás különféle tartási körülmények között is. Szőrzete általában rövid és barna-fekete színű, amely minimális gondozást igényel, és ellenáll a változó időjárási viszonyoknak, így szabadban és istállóban is jól tartható. Tartása különösen előnyös kisebb gazdaságok számára, hiszen kevesebb helyet és táplálékot igényel, mint a nagytestű szarvasmarhák. Hátrányai közé tartozik, hogy magas tejtermelése miatt nagyobb az ásványi- és tápanyagigénye, amit figyelemmel kell kísérni, különösen ellés után. Számos parazitával és betegséggel szemben érzékenyebb, ezért gondos állatorvosi felügyelet szükséges.
Szánentáli kecske: A világ egyik legkedveltebb tejelő fajtája, Svájcból származik, és közepes vagy nagy testméretével, tiszta fehér szőrzetével könnyen felismerhető. Tartásának előnyei közé tartozik a könnyű kezelhetőség és a nyugodt, barátságos természet. Kifejezetten jó választás kezdő gazdálkodóknak is, mivel jól viseli az istállózást és a legeltetést, emellett meglehetősen ellenálló, ezért különböző éghajlati körülmények között is sikeresen tartható. Azonban a szánentáli kecske nagy tejhozama miatt magasabb tápanyag- és ásványianyag-igényt támaszt, így a kiegyensúlyozott takarmányozás elengedhetetlen a tartásuk során. A megfelelő ásványi- és vitaminkiegészítés elhanyagolása esetén csökkenhet a tejhozam, és az állatok hajlamosabbak lehetnek a hiánybetegségekre.
Magyar parlagi kecske: Mint őshonos magyar fajta, elsősorban igénytelensége és robusztussága miatt vált népszerűvé a hazai gazdaságokban. Közepes termetű, változatos színű állat, amely a változatos magyar éghajlati viszonyok között is jól megél. Bár tejhozama általában mérsékelt, tejének minősége és magas tápértéke miatt kedvelt a házi tejtermékek készítői között. Tartásának előnyei közé tartozik az igénytelenség, hiszen ellenállóbb sok más fajtánál, és takarmányigénye is alacsonyabb. Kiválóan alkalmas ökológiai gazdálkodáshoz, hiszen könnyen elviseli a szabad tartást és a legeltetést.
Gyapjas fajták
A gyapjas fajták közé tartozik például az angórakecske (moher gyapjúért) és a kasmírkecske (kasmírgyapjúért). A mohair (angóra) kecskét Közép-Ázsiában (Törökország) tenyésztették ki. Különleges szőre, amely kb. 30 cm hosszú az egész testet beborítja, beleértve a hasat és a végtagokat is, valamint a homlokon prémet képez, a gyapjában minimális zsírtartalommal rendelkezik. A gyapjú 80%-a a félhomokból, 18%-a az aljszőrzetből, 2%-a homokból - halott szőrzetből áll. Az erősen göndör és kiváló fényű prémek besorolása C-D / E (30-45 µm).
Angóra kecske (moherszőr kecske): Világszerte ismert különleges gyapjáról, a moherről, amelyet finom, selymes tapintása és tartóssága miatt gyakran alkalmaznak a textiliparban. Közepes méretű, hosszú, göndör szőrzetű kecske, amely rendkívül elegáns megjelenésű. Elsősorban gyapjútermelés céljából tartják, évente két alkalommal nyírják, és egy-egy állat akár 4-5 kg mohergyapjút is adhat. Tartásának előnyei közé tartozik, hogy igénytelen és jól alkalmazkodik különböző környezeti feltételekhez, ám megfelelő legelőre és ásványi anyagban gazdag takarmányra van szüksége a jó minőségű gyapjú érdekében. Hátrányai közé tartozik, hogy a fajta érzékenyebb a nedves és hideg körülményekre, amelyek bőrbetegségeket okozhatnak, így száraz, szellőző istállóra van szüksége. Ezen kívül az angóra kecske takarmányigénye magas, különösen a gyapjútermeléshez szükséges fehérje és ásványi anyagok vonatkozásában, ezért a kiegyensúlyozott étrend elengedhetetlen.
Kasmír kecske: Közép-Ázsiában tenyésztették ki. Gyapja sűrű, 35-50 μm finomságú félhomokból áll, a mohair aljszőrzet 7-20 μm finomságú. Kisebb testvázú fajtáról van szó, jó izomzattal és szilárd felépítéssel.
Törpe kecskék
Ezeket elsősorban kertgondozásra, társállatként vagy hobbi célra tartják. Ide tartozik például a holland törpekecske, amely kicsi méretével és változatos színvilágával ismert. Ezek a kecskék 15-23 kg súlyúak, de a bakok akár 40 kg-ot is elérhetnek. Egy másik példa a kameruni törpekecske, amely mindkét nem esetében 25 kg körüli súlyú. A törpe holland kecskét a XX. század második felében tenyésztették ki Hollandiában. Ez egy szarvakkal bíró fajta, nyugodt temperamentumú, kicsi téglalap alakú testvázzal, szilárd felépítéssel, rövid, egyenes lábakkal.
Hogyan vágjuk le a kecskepaták
Kecsketartás kisgazdaságban és nagyüzemben
A kecsketartás sokrétű, hasznos tevékenység, amely kis- és nagyüzemi méretben is sikeresen végezhető. A megfelelő fajtaválasztás, elhelyezés, takarmányozás és gondozás mellett a kecskék egészséges, értékes termékeket adnak. Akár tejért, húsért vagy gyapjúért tartjuk, a kecske igazi értéket jelenthet a gazdaságunkban. A kecsketartás jelentős szerepet játszik a magyar agráriumban, hiszen a kecskék kiválóan illeszkednek hazánk változatos környezeti adottságaihoz és gazdasági igényeihez. E sokoldalú állatok teje, húsa és gyapja értékes termékek forrása, a kisebb gazdaságoktól a nagyobb farmokig számos vállalkozás alappillére lehet. Az utóbbi években növekvő érdeklődés övezi a kecsketartást, nemcsak a biogazdálkodás iránti igény, hanem a kecsketejből készíthető különleges tejtermékek népszerűsége miatt is.
Kecskét tarthatunk háztáji gazdaságban, de nagyobb létszám esetén már komolyabb technológiai és jogszabályi feltételeknek kell megfelelni. 10-20 állat felett már szükséges hatósági bejelentés, állategészségügyi előírások betartása. Nagyobb állomány esetén automata fejőgépek, fejőház, korszerű etető- és itatórendszerek szükségesek.
A kecskék jól illeszthetők az ökológiai gazdálkodásba, mert legelésükkel segítenek a bozótos, elhanyagolt területek megtisztításában, javítják a talaj minőségét, kevesebb műtrágyát és vegyszert igényelnek. Ezáltal hozzájárulnak a fenntartható mezőgazdasághoz és a környezetvédelemhez.