A francia konyha világhírű, és kulináris hírnevét nem csupán sós fogásainak, hanem édességeinek köszönhetően is kiérdemelte. Habár az alábbi felsorolásban most nem kapott helyet, érdemes kipróbálni a parmentier-t, a krumplipüré alatt sült húsos ragut, de a francia módra készült csirkecombot, a chicken casseur-t is, amelyek mind a francia gasztronómia gazdagságát bizonyítják. Ha francia főételre gondolsz, valószínűleg a ratatouille jut először az eszedbe, ha láttad a L’ecsó című animációs filmet, akkor pedig egészen biztosan. A francia lecsó teljesen más az általunk ismert verziótól, könnyed, teljesen húsmentes, és tele van sok friss zöldfűszerrel. Ha ennél tartalmasabb fogásra vágysz, próbáld ki a franciák sóletjét, a cassoulet-t. Az egytálétel nagyon laktató, tele van ízekkel, ugyanis többféle hússal, babbal, paradicsommal, borral és zöldfűszerekkel készül. Lassú lángon, sokáig sül, a sütőben érnek össze az ízek. A ratatouille mellett a másik klasszikus francia fogás - és talán a mi kedvencünk is - a gratin. Mivel a magyar konyhában is imádjuk a burgonyás ételeket, legyen szó rakott vagy paprikás krumpliról, nem csoda, ha a gratin is népszerű. A francia sós pite, a quiche nagy kedvenc, az omlós tésztára tejszínes-tojásos szósz kerül, amelyben különféle zöldségek vagy húsfélék kapnak helyet. A spenótos-lazacos változat igazi klasszikus, de a tölteléket nyugodtan alakítsd ízlés szerint. Ezen sokszínűség ellenére, ha van egy terület, ahol Franciaország különösen előnyben van, az a sütemények világa. Nemcsak a vajáért - ami szintén igaz -, hanem a textúrák iránti megszállottságáért is: mi olvad, mi törik, mi remeg, mi nyúlik. A francia konyha gazdag kínálatából a legkönnyebben értelmezhető és leginkább szerethető az édességek birodalma, amely számtalan emblematikus finomságot adott a világ számára, s ma is igazi sorvezetője a cukrászoknak. Az édességeikre is jellemző a sokszínűség, a kifinomultság és a lágyság. Fontos, hogy minden édességhez minőségi alapanyagokat használnak, ami alapvető a tökéletes ízélmény eléréséhez.
A Macaron - Az olasz örökség és a francia cukrászat csúcspontja
Bár a macaron mára a francia cukrászat szimbólumává vált, kevesen tudják, hogy valójában olasz eredetű. A 16. században Medici Katalin hozta magával Franciaországba, ahol azóta a francia cukrászok tökéletesítették ezt az apró, színes mandulás süteményt krémes töltelékkel, amely mára a párizsi cukrászdák egyik legnépszerűbb kínálata. Kicsi, színes és híresen finom: a macaronok a francia cukrászat egyik kortárs ikonja. Az egyik kedvenc sütemény, pillekönnyű a francia desszert, bár precizitást igényel az elkészítése, mindenképpen megéri legalább egyszer kipróbálni. Az édesség tésztája mandulalisztből és tojáshabból áll, a krém pedig szinte bármi lehet, a fehér csokis-citromos változat az egyik legfinomabb. Két mandulás habcsókhéj, amelyek krémes tölteléket, általában ganache-t vagy vajkrémet tartalmaznak, és az édességet eleganciával ötvözik. Ezerféle ízben kaphatók - pisztácia, málna, csokoládé, citrom - és ha jól készítik őket, függőséget okoznak. Nem kell "kirakatba tenni" ahhoz, hogy élvezhessük őket: a lényeg a kontraszt a külső és a zsenge belső között. Ahhoz, hogy a macaronid sima megjelenésű és jellegzetes gallérú legyen, komoly precizitás, türelem és konyhai tapasztalat szükséges. Ha igazán különleges macaront szeretnél kóstolni, látogass el Pierre Hermé vagy a Ladurée cukrászdáiba, ahol a legújabb ízkombinációk kényeztetnek.
Hogyan készítsünk csokoládé macaronokat
Az Éclair - A villámgyorsan eltűnő édes élvezet
Az éclairek azok a hosszúkás sütemények, amelyeket a francia cukrászdákban lát az ember, és azt gondolja: "ez biztos nagyon finom". És az is. Az éclair franciául villámcsapást jelent, nevét állítólag azért kapta, mert olyan gyorsan eltűnik az emberek tányérjáról. Ez a hosszúkás fánk tésztájából készült édesség krémes töltelékkel és csokoládémázzal egyszerűen megállíthatatlan. Az alap egy könnyű tészta, amelyet krémmel - vanília, csokoládé, kávé - töltenek meg, és fényes cukormázzal vonnak be. Az éclair különleges variációi között találhatunk vaníliás, kávés és sós karamellás változatokat is, amelyek minden cukrászda kirakatát díszítik Franciaország-szerte. A legjobb az egészben, hogy bár úgy néz ki, mint egy haute patisserie, otthon is nagyon jó eredménnyel elkészíthető. Ráadásul tökéletesen alkalmasak uzsonnára vagy a desszertasztalra. Ez a süti, az éclair annyira meghonosodott már nálunk, hogy nem is francia nevén ismerjük, hanem magyaros írásmóddal: ekler fánk. Égetett tésztából készül, mint a képviselőfánk.
A Crème brûlée - A ropogós karamell és a selymes krém találkozása
Kevés desszertnek van olyan kielégítő pillanata, mint ez: a kanálcsapás, amely áttöri a cukorréteget, és utat nyit a sima, illatos, szinte selymes krémnek. A Crème brûlée tiszta kontraszt: ropogós a tetején - komolyan, ennek a szónak itt van értelme - és simogató alatta. Ismertebb nevén: crème brûlée. Már a 17. század végén szerepelt a francia szakácskönyvekben, de pontos eredete homályba vész. Sokáig feledésbe merült, aztán a múlt század utolsó évtizedeiben ismét népszerű lett. A karamellizált cukorral borított lágy vaníliás krémje Franciaországból származik, de világszerte ismert és kedvelt édességgé vált. Sok hasonlóságot mutat a katalán krémmel, de messze nem ugyanaz. A helyiek szerint az igazi crème brûlée titka az egyszerűség: minőségi vanília és friss tejszín. A vanília a legklasszikusabb változat, de egy csipetnyi citrusfélét, kávét, sőt még egy kis likőrt is bele lehet tenni, ha van kedved hozzá. Ideális, ha elegáns desszertre vágysz anélkül, hogy nagy bonyodalmakba bocsátkoznál. Ha Franciaországban jársz, ne hagyd ki, hogy egy vidéki étteremben frissen karamellizált crème brûléet kóstolj.
A Crème brûlée receptje a következő:Szükségünk van 1 vaníliarúdra, 1 liter zsíros tejszínre, 6 tojássárgájára, 10 dkg finom kristálycukorra, 2 evőkanál narancsaromára és barna nádcukorra. A tejszínbe belekeverjük a kettéhasított vaníliarúdból kiszedett magokat, és folyamatosan kevergetve felforraljuk. Levesszük a tűzről, lefedjük, és 20 percre félretesszük. Egy tálban összekeverjük a tojásokkal, a cukorral és az aromával, majd átszűrve kis formákba adagoljuk. A formákat forró vízzel félig töltött tepsibe tesszük, alufóliával lefedjük, és 150 fokra előmelegített sütőben fél óráig sütjük.
Hogyan készítsünk csokoládé macaronokat
Tarte Tatin - A véletlenből született, fordított almatorta
A Tatin az a fajta torta, amit nem kell bemutatni… de mégis megérdemli. Alma, karamell és egy olyan alap, amely, ha megfordítjuk, úgy marad a tetején, mintha mindig is ilyen lett volna. A Tatin-torta története legalább olyan élvezetes, mint a receptje, hiszen állítólag egy tévedés folytán került az asztalra. A tarte Tatin, vagyis a fordított almatorta egy igazi kuriózum. Tudtad, hogy ez az ikonikus édesség véletlenül született meg? A legenda szerint a Tatin nővérek egy almás pitét készítettek, de véletlenül rosszul állították össze. Hogy menteni próbálják a desszertet, egyszerűen fejjel lefelé sütötték meg, és megszületett a mára világhírű édesség. Édes, igen, de a karamell pirított érintése kiegyensúlyozza az egészet, és "felnőtteknek való" desszerté teszi - még akkor is, ha később a gyerekek is felfalják. A karamellizált alma és a ropogós tészta találkozása azonnal belopja magát minden édesszájú szívébe. Melegen tálalják, gyakran tejszínnel vagy fagylalttal, és van benne egy kis hazai varázslat: bonyolultabbnak tűnik, mint amilyen valójában, és ez mindig a javára válik.
A Tatin-torta hozzávalói és elkészítése:Szükségünk van 25 dkg omlós tésztára, 10-12 nagy almára, citromlére, 12 dkg vajra, 12 dkg kristálycukorra és fél teáskanál fahéjra. A kész tésztát lisztezett deszkán kb. 28 cm átmérőjű körré nyújtjuk, majd hűvös helyre félretesszük. Az almákat meghámozzuk, kimagozzuk, citromlével meglocsoljuk, és cikkekre vágjuk. Tortaformába helyezzük a vajat, a cukrot és a fahéjat, és az egészet karamellizáljuk. Jó szorosan belerakjuk az almagerezdeket, majd 25 percig pirítjuk a formában közepes lángon. Kivesszük a sütőből, és kicsit hűlni hagyjuk. Ráhelyezzük a tésztakarikát, és kicsit begyűrjük a szélén, majd 230 Celsius-fokra előmelegített sütőbe tesszük, villával megszurkáljuk, és 25 percig sütjük. A formában hagyjuk hűlni.
Clafoutis - A pillekönnyű tejpite friss gyümölccsel
Az egyik kedvenc süteményem a clafoutis, vagyis a tejpite, a picit remegős, lágy, szinte pudingszerű tészta isteni finom, ráadásul bármilyen gyümölccsel feldobhatod, a lényeg, hogy lédús legyen. Ma már az eredeti neve is ismerős: clafoutis-nak hívják (klafutinak ejtjük). Igazi könnyű, nyári sütemény. Palacsintatészta és gyümölcs - csak ennyi kell hozzá. A klasszikus változat cseresznyével készül.
A Clafoutis receptje:50 dkg érett gyümölcsöt megszórunk 2 evőkanál porcukorral, meglocsolunk 1 citrom levével, és 2 órán át hagyjuk állni. 10 dkg lisztből, 5 dkg cukorból, 2 dl tejből vagy habtejszínből és 2 tojásból egy kevés őrölt szerecsendióval és reszelt citromhéjjal palacsintatésztát keverünk, és a kivajazott sütőtálban elosztott gyümölcsökre öntjük, majd 190 Celsius-fokra előmelegített sütőbe toljuk, és 40 percig sütjük, amíg a sütemény széle hólyagosodni kezd.
Mousse és Soufflé - A francia konyha légies csodái
Miért olyan elegáns a mousse és a soufflé? A francia cukrászatban a könnyedség az egyik legfontosabb érték, amit a mousse és a soufflé tökéletesen példáz. A mousse, ez a habkönnyű, légies desszert a francia konyha egyik specialitása, a mennyei pohárkrém ráadásul gyorsan és kevés munkával készül. Könnyed a habtejszíntől és a tojáshabtól lesz, krémes a tojássárgájától és a vajtól. Az előbbi légies csokoládékrém, amit gyakran gyümölcsökkel tálalnak, míg az utóbbi egy emelkedett, habos sütemény, amelyet melegen fogyasztanak. A csokoládés soufflé elkészítése különösen nagy odafigyelést igényel, hiszen az emelkedett tészta gyorsan összeeshet - de az ízélmény minden percet megér!
A Mille-feuille - A rétegek eleganciája
Az elegáns és mutatós francia desszertek közé tartozik a mille-feuille, amely nem csak a franciáknál ismert, de meghatározó süteménye a francia kínálatnak. A francia krémes, a mille-feuille parádés sütemény, a francia elegancia megtestesítője, a történetírók szerint Napóleon is nagyon kedvelte. Ez egy klasszikus, ami sosem hibázik: leveles tésztarétegek, közöttük krém, és a "szét fog esni, de megéri" pillantás. Mert igen: egy jó mille-feuille evése egyfajta kontrollált káosz. Franciaországban általában cukormázzal és nagyon felismerhető befejezéssel díszítik, de az ötlet ugyanaz: jól elkészített leveles tészta + lágy krém + kontrasztos textúrák. A krémesünkre emlékeztető desszertet számos töltelékkel elkészíthetjük, a lényeg, hogy legalább 4-5 ropogós tésztalap pihenjen a krémeink között. Ha hagyományos tésztás desszertre vágyik, ezt legalább egyszer ki kell próbálnia.
Madeleine és Paris-Brest - Apró kényeztetések és ünnepi koronák
A madeleine-ek kicsik, egyszerűek és veszélyesen könnyen fogyaszthatók. Gyengéd, vajas piskóta, gyakran citrommal vagy vaníliával ízesítve. A francia kagyló formája és állaga kávéhoz, teához vagy egy nyugodt délutánhoz illő. Ez az a tipikus édesség, amely nem tűnik soknak… amíg észre nem vesszük, hogy eltűnt a tányérról. Ráadásul otthon is tökéletesek, mert jól tartják magukat, és könnyedén csinosak. Ha a desszerteket tejszínhabbal szereti, a Paris-Brest a megfelelő hely az Ön számára. Korona alakú, és a profiteroléhoz hasonló könnyű tésztából készül, de ami emlékezetessé teszi, az a töltelék: általában mogyoróízű pralinékrém, amely mélyen édessé teszi. Ez egy olyan desszert, amely mosolyogva megy be és mosolyogva jön ki. És bár kifinomultnak hangzik, valójában garantáltan az ünnepek diadalmenete: szép, kiadós és "ma buli van" ízű. Az égetett tésztás finomságok közül még említésre méltó a rendkívül látványos croquembouche is, amely aprócska fánkokból épített gigászi süteménytorony, amit legtöbb esetben egy vékony karamellfátyol tart össze. Esküvőkön, rendezvényeken előszeretettel dekorálják vele a desszertes asztalt.
A francia reggelik és péksütemények különlegességei
A francia péksütemények királya a croissant, a kívül ropogós, belül foszlós vajas tészta önmagában is mennyei. A titok a hajtogatásban és a pihentetésben rejlik, na meg a rengeteg vajban. Utóbbit téglalappá kell formázni, a tészta közepébe tenni, befedni vele, pihentetni, kinyújtani, majd ezt ismételgetni. A francia reggeli állandó szereplője, a croissant eredetileg nem is francia. Marie Antoinette osztrák királylány, a francia forradalom nyaktilójának áldozata vitte Franciaországba 1770-ben, amikor férjhez ment XVI. Lajoshoz. A legenda szerint a török félholdat idézi, és annak állít emléket, hogy a törökök nem tudták bevenni Bécs városát. Hajtogatott, vajas tésztából készül, ami azt is jelenti, hogy a sok hajtogatás és a vajjal történő egybedolgozás hosszadalmassá, nehézkessé teszi az elkészítését. Ha már francia konyha és péksüti, természetesen a bagett sem hiányozhat a felsorolásból. A ropogós héjú, foszlós pékárut házilag sem nehéz elkészíteni, főleg akkor, ha a francia konyha koronázatlan királynőjének, Julia Childnak a módszerét követed. A francia bundás kenyér, vagyis a french toast kívül ropogós, belül krémes, de ami megkülönbözteti az általunk ismert verziótól, hogy édes. A tojás mellé ugyanis tej - vagy tejszín -, cukor, fahéj és vanília is kerül, a bundás kenyér pedig nem olajon, hanem vajon sül. A french toast a mi sós bundás kenyerünkkel ellentétben édes, de szintén reggeli étel, és egyáltalán nem bonyolult az elkészítése. Igazán könnyen elkészíthető specialitás a Crêpes Suzette, a narancsos palacsinta. A hagyományos palacsintatésztát kissé franciásabbá tehetjük, ha a tésztájába két evőkanál narancsvirágvizet teszünk, és nem olajban, hanem vajban sütjük ki. A mártáshoz reszelt narancshéjra és a narancs kinyomott levére van szükség. Kevés cukrot karamellizálunk, beleöntjük a narancslevet, majd vajjal simára keverjük.
A francia édességek világa olyan ízeket és élményeket kínál, amelyek minden édesszájú szívét megdobogtatják. A színes macaronoktól a gazdag mousse-okon át a híres tarte Tatin-ig, a francia desszertek egyszerre jelentik az eleganciát és az ízletes kényeztetést. A francia cukrászok mesterségük iránti szenvedélye és az évszázados tradíciók teszik a francia édességeket utánozhatatlanná. Párizs cukrászdái és vidéki kisvárosok pékségei egyaránt az ízek és textúrák tökéletes harmóniáját kínálják. Ami a legjobb az egészben, hogy sok legendás desszertje nem csak a lehetetlen kirakatoknak van fenntartva: egy jó recepttel otthon is reprodukálhatók. Ha kedvet kaptál egy komoly élvezethez - olyanhoz, ami úgy kezdődik, hogy "csak egy kis darabot kóstolok" -, a fentiekben bemutatott édességek kihagyhatatlan válogatást kínálnak. Hagyományosak, népszerűek és azzal az elegáns vonással rendelkeznek, amely minden vacsora utáni étkezést különleges alkalomnak érezhet. A francia péksüteményekről még bőven lehetne beszélgetni. Mert amikor már azt hinnénk, hogy mindent kipróbáltunk, jön egy újabb klasszikus, amely visszavisz minket ahhoz a francia élvezethez: a vacsora utáni kényelmes étkezéshez.
