A sonkavásárlás minden évben kiemelt esemény a magyar háztartásokban. Akár szupermarketbe, akár henteshez térsz be, hihetetlen mennyiségű és minőségű sonka közül választhatsz. Kötözött sonka, parasztsonka, nyers sonka, pármai sonka kelleti magát. Az elmúlt évek botrányai, esetleg saját rossz tapasztalataid miatt valószínűleg háromszor is meggondolod, melyiket válaszd, nehogy „bevásárolj”.
Ez a bizonytalanság azonban nem érződik a sonkapiacon. Az utóbbi két évben a húsvéti időszakban több mint 7-7 ezer tonna főtt sonkát adtak el Magyarországon, 12-12 millárd forintért. Meglepő adat viszont, hogy tavaly, a húsvéti szezonban alig változott a főtt sonka fogyasztói ára. Egy kilogramm főtt sonka átlagosan 1408 forintba került kimérve a boltokban múlt év március-áprilisban, míg az egy évvel korábbi hasonló periódusban 1398 forintba (MTI - Nielsen). Az önkiszolgálásban, azaz az előrecsomagoltan értékesített áru esetében is csekély mértékű, kilogrammonként 20 forintos drágulást regisztrált a felmérést végző piackutató cég, vagyis a húsvéti főtt sonka 1964 forintról 1984-re drágult.
A minőség és az árpolitika összefüggései
Ez a tudatos árpolitika azonban időnként ahhoz vezet, hogy ugyanazért a pénzért silányabb minőségű árut vihetünk haza. Dömölki Lívia, az Országos Fogyasztóvédelmi Egyesület (OFE) élelmiszer-szakértője ezért mindenkinek azt javasolja, hogy lehetőleg egy helyen vásároljon húsárut. - Ha valaki mégis a szupermarketek, diszkontáruházak csábító árajánlatait választja, akkor mindig nézze meg, mikor jár le a termék szavatossága, főleg ha akciós termékről van szó - tanácsolja Dömölki Lívia. - Találkoztunk olyan csomagolt sonkával is, amelyik már márciusban lejárt. A gyorsérlelésű, gyorspácolású sonkák nem olyanok, mint a hagyományos parasztsonka. A lejárat idejét mutató cédulákra mindenképp érdemes odafigyelni.
Az olcsó sonkában mindig kevesebb a hús, mint abban, amelyet hosszú hónapokon át nagy odafigyeléssel pácoltak, szárítottak, hogy a legfinomabb ínyencfalat legyen. A magyar és az EU-s előírásoknak megfelelően hagyományos vagy gyorspácolással és füstöléssel készülnek a hazai sonkafélék - válaszolta a Nők Lapja Egészség kérdésére Kora Mária, az OHKI tanácsadója. - Lehetnek nyersen fogyaszthatók (például a parasztsonka, amely nem igényel hőkezelést), vagy olyanok, amelyeket fogyasztás előtt meg kell főzni (például a füstölt tarja, lapocka, sonka), vagy „füstölt-főtt” feliratú tarja, lapocka, sonka, amelyek azonnal fogyaszthatóak. A gyorspácolás nem értékcsökkentő eljárás, ezzel is kiváló minőségű termék állítható elő. Így ezeknek csupán 55-75 százalékos a hústartalmuk.
Érzékszervi vizsgálat otthon és a boltban
Ha csomagolt sonkát választasz, akkor sajnos nem használhatod az orrodat. Egyetlen érzékszervedet állíthatod csatasorba: a tapintásodat. Nyomkodd meg a húskészítményt. A gyorsérlelésű sonkákat nem szabad jóval a felhasználás előtt kibontani, mert felbontás után nem tarthatóak el sokáig. Amikor végül kibontod a terméket, mosd le, és utána szagold meg. - javasolja az élelmiszer-szakértő. - Ha a mosás előtt kellemetlen szagot érzel, az a védőgáz miatt természetes. A hagyományos sonkákat is érdemes jobban szemügyre venni. - Ha nem büdös, és nincs rajta túl sok só, akkor sem biztos, hogy megfelelő - mondja Dömölki Lívia.
Az élelmiszeripari szakemberek a sonka forgójába egy tiszta kötőtűt beszúrnak, kihúzzák, és gyorsan megszagolják. Ha kellemetlen szagot éreznek, akkor a sonka már nem jó. Ezt a vizsgálatot te is elvégezheted, igaz nem a piacon. Ha kívülről tetszetős a sonka, vedd meg, és otthon teszteld. Figyelem! Fontos, hogy sonkavásárlás után is eltedd a blokkot! Bár senki nem kárpótolhat azért, hogy a húsvéti asztalon nem volt sonka, legalább élj fogyasztói jogaiddal!
Miért lehet "büdös" a hús? - Védőgázas csomagolás és takarmányozás
A védőgázas csomagolás olyan, főként fogyasztói, illetve nagyfogyasztói csomagolás, amelyeknél a termék és az elsődleges csomagolószer közötti térben a levegőt valamilyen - rendszerint semleges - gázzal vagy gázkeverékkel felcserélték. A friss húsokat viszont pont oxigénnel zárják össze, melynek célja, hogy a húsok megőrizzék friss, vöröses színüket. A nitrogén egy elég ismerős gáz, az általunk belélegzett levegő például 78 százalékban tartalmazza, tehát nem kell tőle félni. A kórokozók elszaporodásának megakadályozásához némi szén-dioxidra is szükség van, amit ha 20-30 százalék körüli arányban tartalmaz a védőgáz, akkor alkalmas a mikrobiális növekedés megakadályozására. A szén-dioxid is a barátunk tehát - a vizes oldata pedig a jól ismert szénsav.
A minőség megőrzési/fogyaszthatósági időn belül a védőgázas csomagolás okozhat némi idegen szagot a termék kicsomagolását követően, de ez kis idő után megszűnik. Könnyen előfordulhat, hogy annak a húsnak, amely sütés közben furcsa szagot áraszt, valójában semmi baja sincsen. A hússütés közben előforduló kellemetlen szag egyik okozója a takarmányozás lehet, nem titok ugyanis, hogy a baromfik takarmányába sokszor hallisztet kevernek, ettől furcsa, halas szaguk lehet. A sertéshúsok sütésénél keletkező vizeletszag vagy ivaros szag azonban más okok miatt alakul ki: könnyen előfordulhat, hogy a hím állatot korábban nem kasztrálták, vagy az állat heréje/heréi a hasüregben voltak - írja a hatóság.
A Magyar Élelmiszerkönyv előírásai a sonkákra vonatkozóan
A Magyar Élelmiszerkönyv pontosan meghatározza, hogyan kell kinéznie egy sonkának. Bőrrel és szalonnával fedett, megfelelően formázott sertéscomb vagy -lapocka, amelyről a lábat, valamint a combból a faroktő- és medencecsontot (keresztcsont), a lapockából a lapockacsontot (lapátcsont) és porcot vagy az egész csontot eltávolították. A szalonna vastagsága legfeljebb 2 cm, a hús-szalonna arány legalább 4:1. Sózással, hagyományos pácolással és hagyományos füstöléssel tartósítják.
A parasztsonka tömötten rugalmas, kissé rágós, jól szeletelhető. A bőrös és a húsos rész egyenletes vörösesbarna, a szalonnás rész világos sárgásbarna színű. A termékfajtára jellemző módon darabolt vagy darabolatlan, bőrős vagy bőr nélküli, csontos vagy csont és porc nélküli sertéscomb vagy -lapocka, illetve bőr nélküli marhacomb vagy -lapocka, esetleg vad hasonló testtájaiból pácolással előállított termékek. Tartósításukat füstöléssel és/vagy szárítással végzik. Nátrium-klorid-tartalmuk legfeljebb 7,0% (m/m).
Adalékanyagok és technológiai folyamatok
E450, E451, E300, E316, E250, E407, E415, E410 - ezek a feliratok gyakran szerepelnek a sonkák csomagolásán. Az E450, E451 és E452 bi-, tri- és polifoszfátokat azért használja a húsipar, hogy javuljon a termék víztartó képessége, hogy friss maradjon, és a főzés után se essen szét. Hasonlóan az állomány javítására szolgálnak az E407 (gyöngyzuzmó), E410 (szentjánoskenyérliszt), E415 (xantángumi) és E416 számú (karagumi) adalékanyagok is, melyek összetett cukrok (poliszacharidok).
Az E250 nátrium-nitrit, vagyis a salétromsó minden sonkában benne van a pácolás miatt. Ettől szép vörös a sonka színe, jellegzetes az íze, és segít a tartósításban is. Bár az adalékanyagok egy része, például a pácsóban lévő nátrium-nitrit ártalmas anyag, abban a kis mennyiségben, amekkorában az egyes élelmiserekben jelen van, már nem jelent közvetlen veszélyt az egészségre. Az összes élelmiszer-adalékanyag toxikológiai vizsgálaton megy át, és csak ezek után engedélyezik az alkalmazásukat. Bizonyos kockázat így is marad, mivel vannak érzékeny emberek, akikben allergiás reakciókat válthatnak ki egyes adalékanyagok.
Az illegális piac ugyanis létezik. Nem csoda, hiszen mi, magyarok elsősorban az olcsót keressük, bármilyen veszélyekkel jár is ez. Olcsót pedig akkor lehet előállítani, ha kevesebb benne a hús, mint abban, amelyet hosszú hónapokon át pácoltak, szárítottak, hogy a legfinomabb ínyencfalat legyen. A sok olcsó termék nem a gyorspácolási technológia miatt kevésbé értékes, hanem attól, hogy többféle adalékanyagot és nem húseredetű fehérjét (például szóját) használnak, és attól, hogy nagyobb a pácbevitel, akár 40-50 százalék is. Így ezeknek csupán 55-75 százalékos a hústartalmuk. Tény, hogy az olcsó termék sem veszélyes, de tápérték, íz, szín, állomány, valamint aroma szempontjából alulmaradnak a csak húsból készült termékekkel szemben.