A Kazinczy 200: Egy Ultratáv Futó Szemszögéből
A Kazinczy 200 egy olyan kihívás, amely próbára teszi a futók fizikai és mentális határait. A táv, amely 203 kilométert és 7400 méternyi szintkülönbséget foglal magában, nem csupán egy verseny, hanem egy önmagunkkal való küzdelem, ahol minden lépés, minden kilátás, minden frissítőpont egy-egy mérföldkő a cél felé vezető úton. Az idei évben a teljesítés 42 óra 15 percet vett igénybe, amihez további mintegy 20 kilométeres "leszalagozás" is társult a Tolvaj-hegy - Kis-Milic - Nagy-Milic - Szurok-hegy - Kéked útvonalon.
Előkészületek és a Rajt
A kaland már csütörtök délután elkezdődött Sátoraljaújhely felé utazva Laczó Danival és Botos Istvánnal. Az autópálya dugója ellenére vállalható időben érkeztek meg a Kovács-villához. A verseny előtti este a pihenés és a felszerelés ellenőrzése volt a fő feladat. Bár a depócuccok gondosan össze voltak készítve, a biztosíték kedvéért minden tételt újra átnéztek. A korai kelést preferálva, a verseny napján gyalog indultak el a központba, ahol hamarosan megérkezett a "kisvonat" és a többiek is. A hangulat jó volt, a közös utazás Széphalomig remek bemelegítésnek bizonyult a rajtra. Végül 9:07-kor Géza kiadta az ukázt, és kezdetét vette a maraton.
Az Első Kilométerek: Hőség és Felismerések
A versenyzők többsége a tervezett időt firtatta, ám a válasz egyértelmű volt: a cél a hivatalos 55 órás limiten belül teljesíteni a távot. A korai tempó fokozása helyett az okos, megfontolt haladás, a túl korai elfáradás elkerülése és az óra folytonos figyelésének mellőzése volt a cél. A pénteki napra jósolt magas hőmérséklet miatt különösen fontos volt az ésszerű iram. Már az első 7 kilométer után, Rudabányácska településén, ahol egy kis kocogásra is futotta, patakokban folyt a víz a futóból. A Rákóczi sör talán még mindig hatott. A jutalom egy hosszas lejtő volt, egészen a Zsólyomka-völgyig, ahol utolérték Durucz Istvánt. Az új, "kackiás" bajusz miatt csak többszöri ránézésre ismerték fel, mert az arcát a napszúrás gyanúja miatt is megvizsgálta.
206 kilométer gyalog a Kazinczy 200-on
A Kovács-villa és a Nagy-nyugodó: Első Frissítőpont és Kilátások
A 12. kilométernél értek a Kovács-villába, ahol az előző nap szálltak meg. A frissítőpont szuper volt, a dinnyét különösen nagy étvággyal fogyasztották. Egyedül folytatták útjukat a Nagy-nyugodóhoz vezető emelkedőn, ahol már a gondolat is felmerült, milyen jó lesz majd ezen a szakaszon lefelé haladni az utolsó kilométereken. A "kisördögöt" gyorsan elhessegették, és a jelenre koncentráltak. A K jelzésen kellemesen lehetett haladni lefelé, majd a kitelepült frissítőpont után egy hangyákkal teli úton kapaszkodtak fel.
Fekete-hegyi Kilátó és Mikóháza: Újabb Szintek és Kilátások
A P jelzés, majd a P3 elérése után egy igen meredek emelkedő következett a Fekete-hegyi kilátóig. A fel- és lefelé jövők buzdították egymást ezen a kis oda-vissza szakaszon. A kilátóban Parai István várta őket, és egy fél sör is járt, ami igen jól esett. Évről évre elpillantottak Felsőregmecre és az Északi Zöldre a kilátóból, és az az érzés kerítette őket hatalmába, hogy ezek a helyek várnak rájuk, és remélhetőleg egyszer oda is érnek. Mikóházáig kellemes lejtőn lehetett időt nyerni, amit később az Északi Zöld goromba emelkedőin lehetett elveszíteni. A településen újabb frissítőpont fogadta őket. A kólát megtöltötték a flakonjukba, ami kulcsfontosságú volt. Erősen sózták a paradicsomot, majd egy dupla májkrémes kenyérrel felfegyverkezve búcsúztak a személyzettől.
Az Aszfalt és a Találkozások: Maku Laci és Lőw Andrisék
Megtalálták kedvenc közkutukat, ahol egy alapos mosdást végeztek, majd a hosszú, nyílt részen folytatták útjukat. Sapka és napszemüveg fel. Maku Lacival beszélgettek egy kicsit, ami jól esett, de a futó még betért egy kisboltba egy hideg, mentes áfonyás sörre - ez bevett szokás volt a hosszú, unalmas aszfaltos szakaszokon az idő elütésére. Laci haladt a messzeségben, miközben Lőw Andrisék utolérték őket futva. Újabb kis beszélgetés következett, ahol kifaggatták Andrást a Spartathlonjairól.
Alsóregmec és Felsőregmec: Ismétlődő Frissítőpontok és Új Kihívások
Alsóregmecen, mint minden évben, Éva és Egon várták őket a frissítőponton mérhetetlen kedvességgel, ami mindig egy kis extra erőt adott a folytatáshoz. A barackbefőtt is jókedvre derítette őket. A Felsőregmecre vezető hosszú, kitett aszfaltút visszavitte őket a rideg valóságba. A településen nem kaptak pillantásokat a nem idén barnult lakosoktól, pedig már készültek a magyarázkodásra.
Mátyás-hegy és Zsírosbánya: Az Ősrög Tanösvény és a Következő Mérföldkövek
A Mátyás-hegyre vezető Ősrög tanösvényen nagyon észnél kellett lenniük, mert itt szoktak sokan megrogyni a hosszú, kitett emelkedőn. A szalagozással nem volt probléma, az útvonal szinte zsebben volt. Felérve a mindössze 311 méteres tetőre, örültek, hogy gond nélkül megúszták a részt, és egy kis kocogásra is futotta. Zsírosbányára érkeztek 44 km-hez, 7 óra 20 perc alatt. Ez durván 6 km/h-s átlagot jelentett. Egy idősebb hölgy pontőrködött egyedül. Újra a májkrémes kenyeret helyezték előtérbe, és megtöltötték a flakonjaikat szörppel. Maku Laci éppen utolérték őket, aztán ismét egyedül másztak tovább a K+ kőgörgeteges és kalandos útján.
Füzérkajata és Füzér: A Túra Bázisa és Az Éjszakai Szakasz Kezdete
Füzérkajata még tartogatott egy frissítőpontot, majd a jelzés egészen Füzérig vezetett. 55 km-t tettek meg. Füzér a túra nagy bázisa, amit háromszor is érinteni kellett, és ide lehetett depózni is. Itt vették elő a fejlámpát és az éjszakai szakaszra szánt innivalókat. A ponton gulyás és tészta közül lehetett választani, előbbi mellett döntöttek, mivel a gyomruk rendben volt, és jól esett egy laktatóbb étel.
A Vár-forrás és a Tolvaj-hegy: A Túra Legkeményebb Szakasza
A Vár-forrásnál minden évben egy kis mosdás frissítette fel őket, majd a K4-en kocogtak le egészen Pusztafaluig. Innen egy meglepően friss, aszfaltozott út vezetett a híres (inkább hírhedt) Tolvaj-hegy aljáig. Itt a pontőröktől kaptak egy kis nasit, majd nagy levegővétel után megkezdődött a túra talán legkeményebb része: 700 méteren 250 méter szintkülönbség. Küzdöttek, de talán két apróbb megállással sikerült abszolválni ezt a durvaságot. A tetején természetesen leültek a határkőre, és kifújták magukat a folytatásra.
Kis-Milic és Nagy-Milic: Kolbászkarikák és Fejlámpák
Hamarosan utolérték őket Tamás, András, Szűcs Lajos és Őrsi Bálint. Elengedték őket, mert felfelé lassabbak voltak, de lefelé próbáltak kocogni, így a tempójuk nagyjából azonos maradt. Közben jókat dumcsiztak, amennyire a zihálás mellett ez kivitelezhető volt. A legnehezebb résznek a Kis-Milic kilátójáig gondolták. Felérve pontőr személyzet fogadta őket, és bizony volt felszeletelt kolbászkarika is! Örültek, hogy a gyomruk még egyben van, így párat vígan el is fogyasztottak. A Nagy-Milic 892 méteres csúcsán kellett beizzítani a fejlámpákat. Nagyon jól értek fel, mindössze egyszer bírtak talán tovább világosságban, de akkor egészen a Szurok-hegy aljáig. "Fiatalság, bolondság, rég volt" - gondolták.
Szurok-hegy és Kéked: Kassai Kilátás és Szellemfalu
Öten haladtak tovább, a többieknek megmutatták az egyik kedvenc kilátópontjukat, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt az éjszakai fényekkel díszített Kassára. Egy goromba, meredek lejtőn óvatosan ereszkedtek le, és hamarosan megérkeztek Andi és Tomi pontjához, a szlovák és a magyar Z-jelzés találkozásához. Ők is régi "bútordarabok" voltak itt, sok éve vitték ezt az igen kemény pontot, ráadásul 110 km-nél is érintették ezt a részt, és ők még akkor is ott voltak. Innen viszonylag szolidabb rész következett, mindössze két árok zökkentette ki őket a tempóból, de gond nélkül átkeltek. Hosszas menetelés után a Nagy-Hrabó utáni borzasztóan meredek lejtő vitte le őket a "Skáros" határátkelőnél található frissítőpontig. Volt kockasajt, amit nem szégyelltek hármat is "meglovasítani". Kellett az energia, mert a lejtő után várta őket a következő keménykedés, a Szurok-hegy csúcsára fel. Tapasztalatból tudták, hogy soha nem szabad várni a végét, mert amikor azt hiszed, fent vagy, még beléd rúgnak párat, hogy kifacsarva, utolsó erődet mozgósítva érkezz fel a csúcsra. Ezzel pont így volt valahogy. Azonnal lerogytak a kempingszékre. Mentes sört kértek, a simától rosszul lennének "pikk-pakk". Megpendítették Tibinek, hogy ha marad a simából, rejtsen el nekik kettőt, mert hátha hétfőn is arra járnak éppen szalagozni. Ez így is történt később, nagy köszönet érte. Közben Barta Laci aludt ott a hálózsákban, nem volt túl jól. Kicsit újból életre keltek, és most Bálinttal ketten mentek tovább, Tamásék még kicsit ott pihentek.
Kéked és Pányok: Az Álmosító Út és a Frissítőpont
A Kékedre vezető aszfaltutat végigkocogta a futó, így ismét magára maradt. "Szellemfalu" ez, gondolta. Az egyik részén ijesztően teljes sötétség honolt, majd a másik felében már égett a közvilágítás. Ki érti ezt. Elhagyván a csaholó ebeket a Z+ jelzésen haladt tovább, egy álmosító, elég uncsi úton. Közben valaki piszok gyorsan jött mögöttük, Barta Laci érte utol, kicsit életre kapott, de futni már nem tudott. Hamar tova is sietett, pedig csak gyalogolt, és az ő tempójára sem lehetett panasz. Pányokra érkezvén ismét Parai István volt a pontőr. De jól esett ott leülni mindig a buszmegállóban. Lehetett frissíteni, volt minden finomság, éltek is vele. Mire a többiek megérkeztek, a futó pont kész volt, váltották egymást. Egyedül Szűcs Lajos ment most előtte, villámgyorsan frissített ott Pányokon.
Telkibánya és Hollóháza: Hosszú Beszélgetések és Újra Találkozások
Később, Telkibánya előtt utolérte Lajost, majd az igen hosszú településen áthaladva beszélgettek végig. Ez most jó volt, mert nem "kómázott" be, ahogy általában ott szokott. A Palipista házban várta őket a következő igazoló és frissítőpont. Innen továbbra is Lajossal haladtak egy darabig, aztán a rémesen hosszú emelkedőn Hollóháza fele elengedték. Jaj, de nem akart ez a rész soha véget érni. Közben elérvén a tetőt, óvatos kocogással próbált haladni, és utol is érte Lajost, de most már mindenki a maga tempójában ment. Hollóházára érve meglepődve utolérte ott Frisch Lacit, Mécs Lacit, és a 100-as távot sajnos abbahagyó Szegedi Józsit. Nem is tököltek ott sokat, hiszen Füzér már csak 4 km volt. Meglepetésükre egész sokat belekocogtak a sík aszfalton. Egy kisebb emelkedő volt még, és közben ki is világosodott. Most már diós tésztát kértek, az is jó laktató volt.
Füzér Harmadjára: Tusolás és A Következő Etap Előkészítése
A feladatot kiadták maguknak: irány tusolni, mert itt erre is volt lehetőség. Meleg víz is volt, így a hajnali hűs idő után szuper jól esett. Nem szégyellték eldobni ott az időt, jó darabig rabul ejtette őket a zuhanyzó. Két kullancsot is kiszedtek közben magukból. Testileg felfrissülve vágtak neki a folytatásnak. Szellemileg ez annyira nem mondható el, de azért nem panaszkodtak. Hamar forróság keletkezett, ismét egy kemény napnak néztek elébe. Előttük Suhaj Laciék csapata haladt, akik most indultak neki az innen induló 100-as távnak.
Bodó-rét és Szalánc: Hosszú Aszfalt és Vár Teteje
A K+-en felkapaszkodtak a Bodó-rétre, majd hamarosan megérkeztek ismét Andi és Tomi pontjához. Innen most a szlovák Z- következett, majd egy rémesen hosszú aszfalt következett Szalánc település irányába. Bele-bele kocogtak egész sokat, így érték utol ismét Frisch Lacit, de a futó egy forrásnál megállt, és hűsítő mosdást csapott, amíg ő tovahaladt. Innen kicsit visszavették a tempót, mert a szalánci várba kellett felkapaszkodni igazolásért. Végül Lacival együtt érkeztek meg Szaláncra, ahol a szokásos pontőrök várták őket Kontha Gabriella és Nád Béla személyében. Mennyei fánkkal lehetett frissíteni, amihez még lekvár is járt. Ennél jobb dolog pillanatnyilag emberrel nem történhetett a bolygón, úgy érezték. Laci tovább indult, majd jött Jucus és Éva, akik a 100-as távon voltak. A futó még pakolta befelé az energiát, de hamarosan Laci nyomába szegődtek.
Kalsa és Izra-tó: Fáradtság és Újra Frissítés
Utol is érték, de a Kalsa település előtti emberméretű búzamezőn el is engedték, mert visszaesett a tempó, és elkapta őket a fáradtság. A településen egy árnyékos részre le is ültek jó 5 percre, valahogy összeszedni magukat. A talpcsontjuk is fájt, valószínű a meleg és a sok aszfalt nem tett túl jót neki. Nem sok lelkesedéssel vágtak bele az S-jelzés hosszú emelkedőjébe, ráadásul mint mindig, most is el nem hordott gallyak és fák nehezítették az amúgy sem könnyű haladást. Egy évezrednek érezték, mire megérkeztek az Izra-tóhoz, immár 132 km-hez. Medveczky Gyuri és családja volt a pontőrsereg, ez pedig garantálta a jó frissítőpontot. Így is volt, sült szalonnát ettek, na meg Kofolát is vételezhettek.
A Hét Árok és a Lipovec: Visszavétel és Kitartás
Valószínűleg jó 20 perc után haladtak csak tovább, de mentek, és ez volt a lényeg, még ha már nem is acélosan. Az útvonalat ismerték, tudták, hogy következik a hét árok, ami amúgy kilenc is van, csak berkekben valamiért így hívják, utána pedig a kegyelemdöfést a Lipovec, azaz a Hársas-hegy vontatott, hosszú emelkedője vitte be. Igen megfontoltan másztak fölfelé, és az is belefért, hogy kifújják magukat egy-két határkőre leülve közben.
Köves-hegy és Fövenyes-kút: Borzadályos Kövek és Megérdemelt Pihenés
Végre a csúcsot érve a pontőr leigazolta őket, és jött a Köves-hegy szó szerint borzadályos köves lefeléje, ahol hasonló tempót produkáltak, mint az emelkedőn felfelé. Egyszer ez is véget ért, ezzel nyugtatták magukat, és így is történt, hamarosan a Fövenyes-kútnál várt a frissítőpont, ami már nagyon kellett. Le is rogytak a nyugágyba, de mielőtt baljós gondolatok támadnának a fejükben, "gyorsan" tovaálltak.
Bába-hegy és Vaskapu-hegy: Látványos Kilátás és Nehezen Járható Szakasz
A Bába-hegy emelkedője nem volt vészes, a kilátás viszont pazar. Pusztafalura érve a kis kilátóban ismét frissítés következett. A laikus ember azt gondolná, hogy csak zabálni járnak ide, de közben rengeteg energia fogy a meleg és a nehéz terep miatt is. Egy kihívás volt még itt a harmadik etapon, ez pedig a Vaskapu-hegy megmászása. Ráadásul a gazda el is kerítette a jelzést, így a szalagozók a kerítés mellett tudtak csak jelölni, ami viszont borzasztóan rosszul járható, és türelemjáték volt keményen.
Vissza az Északi Zöldbe és Füzér Vár: A Befejezés Közelít
Végre beérve az erdőbe felkapaszkodtak vissza az Északi Zöldbe, majd leültek egy határkőre. Nocsak, két kullancs ismét, de még csak másztak rajtuk szerencsére. Erőt vettek a folytatáshoz, majd örömmel nyugtázták, hogy a csúcsra értek ismét. Innen még 6 km volt ismét Füzér, de nem esett jól már sem a sík, sem a lejtő, ámblokk úgy semmi az ég világon. A település előtt még egy pici kitérő a csodás várhoz, a bejáratánál pontőrködött az idős hölgy, aki még anno Zsírosbányán volt frissítőpont. Régebben volt olyan Kazinczy, hogy egészen a vár tetejéig kellett felmenni igazolásért. Ennyi kegyelem most már járt nekik. Hamarosan újra Füzéren voltak, immár harmadjára, de most már 156 km-nél jártak. 16:04 perc volt, a nap még ereje teljében, és a következő 10 km végig kitett volt.
Füzérkomlós és a Via Carpatica Vulcanica: Új Utak és Jövőbeli Kilátások
Így hát fogták magukat, és ismét elvonultak tusolni. Ez után továbbra is a diós tésztát favorizálták, majd a depócuccból kivették, ami az utolsó 48 km-re szükség lehetett. A nap még perzselően égetett, de nem vártak, elindultak. Füzérkomlósig végig aszfaltút vezetett, majd innen jött a nagy meglepetés: ugyanis a Via Carpatica Vulcanica kerékpárút került hamarosan kialakításra, és az előkészületek már kőkeményen zajlottak. Az eddigi susnyásban botorkálás már a múlté volt, a K-jelzést is elvezették kicsit hosszabban Nyíri felé, de az ő útvonaluk ugyanaz volt, mint az előző években. Örültek, hogy nem kellett már a bozótban utat törni innentől, de belegondolva kevésbé, hogy valószínű jövőre itt is végig lesz aszfaltozva az út, amortizálva majd le a talpaikat.
Kishuta és Nagy-Huta: Az Aszfalt Végtelensége és a Grillező Emberek
Ezen filózva érte utol őket egy 50-es távos spori, akivel Bózsváig eldumcsiztak, aztán persze ő még fitten tova is sietett. A futó ismét leült a frissítőponton, most már 165 km-nél járt. Jött a végestelen hosszú aszfaltos rész Kishután át Nagyhutára. Ha sötét lett volna, valószínű minden csillagot leimádkoztak volna mire Nagyhutára érkeznek, de így csak a házakat figyelték, és a jókedvű grillező embereket. Nem kicsit irigykedtek.
Éva és Egon Pontja: A Végtelen Finomságok és a Mentes Sör
Persze azért ők is elértek Éva és Egon szokásos pontjára, akik mindenféle finomsággal várták őket, na meg ismét volt kockasajt, jé! A mentes sörnek csak a felét bírták meginni, de…
tags: #gomb #szorppel #a #vilag #korul