Csukás István és Sajdik Ferenc legendás alkotópárosának egyik legkedvesebb figurája, Gombóc Artúr, a csokoládéimádó madár, immár generációk szívébe írta be magát. Története, amely a csokoládé iránti határtalan szerelemről és a vágyott afrikai utazás kihívásairól szól, most a Játékszín színpadán elevenedik meg zenés mesejáték formájában. Ez az előadás nem csupán egy egyszerű adaptáció, hanem egy tudatos törekvés a klasszikus mesék továbbörökítésére, miközben friss és értelmezhető marad a mai közönség számára.
Gombóc Artúr: A Csokoládé Encyclopaedia
Gombóc Artúr, Csukás István egyik mesefigurája, arról híres, hogy szereti a kerek csokoládét, a szögletes csokoládét, a hosszú csokoládét, a rövid csokoládét, a gömbölyű csokoládét, a lapos csokoládét, a tömör csokoládét, a lyukas csokoládét, a csomagolt csokoládét, a meztelen csokoládét, az egész csokoládét, a megkezdett csokoládét, az édes csokoládét, a keserű csokoládét, a csöves csokoládét, a mogyorós csokoládét, a tejcsokoládét, a likőrös csokoládét, a tavalyi csokoládét, az idei csokoládét és minden olyan csokoládét, amit csak készítenek a világon. Ha megkérdezték tőle, hogy milyen csokoládét szeret a legjobban, habozás nélkül fújta, mint aki éjjel-nappal ezen töri a fejét: a kerek csokoládét, a szögletes csokoládét, a hosszú csokoládét, a lapos csokoládét és minden olyan csokoládét, amit csak készítenek a világon. Ez a részletes felsorolás nem csupán vicces karakterjellemző, hanem mélyebb üzenetet is hordoz: a vágyak és az élvezetek határtalanságát, valamint az élet apró örömeinek felfedezését.
Pom pom mesék - Gombóc Artúr csokoládé
Gombóc Artúr azonban nem csak a csokoládé iránti szeretetéről ismert. Egyik legnagyobb bánata, hogy minden hiába, mert csak hízik, csak kövéredik, csak dagad, pedig keményen és összepréselt csőrrel fogyókúrázik. Ez a belső konfliktus, a vágy és a valóság közötti feszültség teszi őt emberivé és szerethetővé, hiszen sokan tudunk azonosulni hasonló dilemmákkal. A túlsúly, amely megakadályozza őt abban, hogy elrepüljön Afrikába a többi madárral, a mese egyik alapkonfliktusa, amelyre a darab is épül.
Az Eredeti Alkímia: Csukás István és Sajdik Ferenc
A Pom Pom meséinek és ezen belül Gombóc Artúrnak a sikere egy csodás alkotópáros, Csukás István és Sajdik Ferenc közös munkájának köszönhető. Tény, hogy ők ketten külön-külön is a meseírás és a karikatúrarajz etalonjaiként vannak számon tartva, így nem csoda a közös munka sikere sem.
Sajdik Ferenc 1930. augusztus 21-én született Neuenhagen bei Berlinben, Németországban. Gyermekkorában itt és Görögországban élt. Édesanyja balettművész, édesapja pedig korának legsikeresebb zsokéja volt. Rajztehetségét már korán felismerték, iparrajziskolában tanult, nyomdásznak készült. 1955-ben a Rádió- és Televízió Újság tördelője és rajzolója lett. Karikatúráit elsők között a Ludas Matyi című vicclap kezdte el közölni, ami az 1960-as években hetente félmilliós példányszámban jelent meg. A rendszerváltás után nem voltak megfelelőek a financiális körülmények a Ludas Matyi számára, és minden próbálkozás ellenére megszűnt. Sajdik Ferenc mindeközben egyre inkább a rajzfilm világa felé fordult.
Végül a rajzfilm lett az, ami összehozott egy legendás alkotópárost, megalapozva egy örök barátságot: Csukás Istvánnal a kezdetektől sikeres szerzőpárost alkottak, rengeteg mesét és halhatatlan mesefigurát teremtettek meg együtt, aminek egyik kiemelkedő darabja a Pom Pom meséi. Sajdik Ferenc munkája elismeréseként minden lehetséges díjat megkapott: többek között Munkácsi Mihály-díjas (1977), Érdemes Művész (1988), képzőművészet kategóriában Prima Primissima díjas (2012), 2013-ban pedig Kossuth-díjjal jutalmazták a művészt.
Sajdik Ferenc felhőtlen és derűs munkakapcsolatról számolt be Csukás Istvánnal. Bármit kért tőle, szó nélkül megtette, például nem egyszer segített neki a vidéki kiállításai megnyitásában. Soha nem szóltak bele egymás munkájába. Csak egyszer emelt vétót, amikor azt írta, hogy a horgász felfűzi a horgára a kukacot. Mondta, hogy horrort nem rajzol, így lett a Főkukac. A televíziós sorozat elkészítésében is aktívan részt vettek: Pista írta a forgatókönyveket, Sajdik megrajzolta a rajzos forgatókönyvet, majd leültek Dargay Attilával, aki a világ legszórakoztatóbb embere volt.
Pom Pom Meséi a Képernyőn és a Könyvekben
1979-től 1988-ig jelentek meg könyvek a Pom Pom meséi sorozatcímmel. A Magyar Televízió megrendelésére elkészült rajzfilmsorozatot Dargay Attila rendezte, és két évadból állt. Az első 1978-ban került képernyőre (14 epizód), a második pedig 1981-ben (12 epizód).
A sorozat és a könyvek is számos emlékezetes karaktert vonultattak fel Gombóc Artúron és Pom Pomon kívül, mint például Festéktüsszentő Hapci Benő vagy Mindent Ragasztó Rezső. Ezek az elképesztően kreatívan megformált karakterek mind hozzájárultak a mesék időtállóságához és népszerűségéhez.
Gombóc Artúr, a Nagy Utazó - A Játékszín Értelmezésében
A győri Vaskakas Bábszínház óvodás korosztálynak szóló repertoárjában nem újdonság a klasszikus magyar mesék bemutatása. A Frakk, a macskák réme és a Vuk után egy újabb, sokak számára meghatározó meseélményt elevenítenek meg a színpadon. Kocsis Rozi rendezése beváltja a hozzá fűzött reményeket, egy kellemes látvánnyal, pont elégséges meglepetéssel dolgozó előadást hoz létre, amelyben a karaktereknek lehetőségük van a bemutatkozásra. Az egyes epizódok asszociatív viszonyban vannak egymással, valójában szemezgetések a Pom Pom meséiből, így tehát nem alakul ki lineáris történet. Ez azonban nem is célja az előadásnak. Sokkal inkább az impulzusadásra, az érzelmi bevonásra helyezi a fókuszt, ami az óvodás korosztálynál egy jól működő módszer.
Díszlet és Látványvilág
A díszlet Picur szobája, aminek arányai jól illeszkednek a felnőttként kisgyermeket alakító Dunai Júliához. A tárgyak mérete nem eltúlzottan nagy, nem érződik óriások lakta világnak, mégis mintha minden eggyel nagyobb lenne, mint megszoktuk. A látszólagosan zárt térben rejtett nyílások találhatók, amiken keresztül megjelenhetnek a bábok. Érdekes megoldás ez, amely lehetőséget ad az innen-onnan előbukkanó karakterekkel való játékra. Egyik pillanatban a szoba jobb hátsó sarkában tűnik fel Pom Pom, majd egy másodperccel később a bal elsőben. Máskor Picur mozgatja a szereplőket egyik nyílástól a másikig, hogy aztán újra a mozgató vehesse át felettük az irányítást. A számos apró játék ellenére megjelenik a díszlet okozta hátrány is. A karakterek előbukkanása után ugyanis azok mozgástere már nagyon korlátozott, ugyanis kis réseken keresztül kell őket a színészeknek mozgatniuk. A Bartal Kiss Rita által tervezett látvány azonban kellemes és még meglepetéseket is tartogat.
Színészi Alakítások és Karakterek
A szereposztásban Vida Péter alakítja Gombóc Artúrt, Erdélyi Tímea Esernyőmadárként, Kovács Vanda Sipirc, a macskaként, Gerner Csaba Téglagyári Megálló Kutyaként, Szőlőskei Tímea Nulla Kilométerkőként, Dolmány Attila Füttyös Rezsőként, míg Vass György Sofőr, Masiniszta és Pilóta szerepét is magára ölti.
Dunai Júlia hol csillogó, hol szomorkás szemmel hozza a beteg Picur karakterét. Szukenyik Tamás Pom Pomja meleg és barátságos figura. Mikor rájön, hogy Picur ma nem megy iskolába, otthonában keresi fel, nehogy a kislány történetek nélkül maradjon. Az eredeti Pom Pom történeteiben visszatérő „mesélés” motívum itt közös történetalkotássá alakul.
Gombóc Artúr vitán felül a gyerekek kedvenc karaktere. Urszinyi Ádám szerethető hangsúlyokkal látja el a figurát, ezt pedig rendszerint meg is hálálja a közönség. Ez természetesen Nagy Orsolya érdeme is, aki Csukás István meséit bábszínpadra alkalmazta. Érdekes azonban, hogy a Gombóc Artúr kövérségére vonatkozó éles poénok mennyire máshogy csengenek a mai kor színpadán. Nem egyszer rezzentem össze, amikor harsány nevetéssel konstatálták a szereplők, hogy Artúr mennyire kövér. Ez a megfigyelés rávilágít arra, hogy a humor és a társadalmi érzékenység folyamatosan változik, és a klasszikus művek adaptálásakor fontos figyelembe venni ezeket a változásokat.
Vitányi-Juhász István talán Festéktüsszentő Hapci Benő szerepében teljesedik ki igazán. A társadalom szélére sodródott művész karaktere még a felnőtt kísérőket is képes megszólítani. Ragán Edittel ketten alakítják a Civakodó Cipőikreket, de a Zengőbongó fésű, illetve a Magányos szamovár is a színésznő által megformált és gyönyörű dalokkal megtámogatott karakterek.
Zenei Világ
Az előadás zenei világa sokszínű. Rab Viki dalai megkapóak és szövegük mellett különböző stílusokkal mesélik el az egyes karakterek történetét. A rapbetétek a legritkább esetben működnek jól gyermek- és ifjúsági színházi előadásokban, Durrbelebumm belépője azonban az előadás végéhez közeledve inkább frissítő, mint túlzottan fiataloskodó. Az izgalmas zenétől és a Sajdik Ferenc-ihlette látványvilágtól lesz különleges.
Az Utazás Tematikája és Üzenete
A történet keretében Picur betegsége okán az előadásban Picur és Pom Pom csak képzeletben mennek bárhová, az „Elkísérhetlek?”, illetve a „Megvárhatlak?” kérdések mégis elhangzanak. Gombóc Artúr álma, hogy eljusson Afrikába, a madarakhoz, valójában egy belső utazás szimbóluma, amely a kitartásról, a bátorságról és a barátság erejéről szól. Csukás István maga dolgozta át a Játékszín fölkérésére a népszerű klasszikus meséjét, s mindehhez nagyszerű színészek, különleges ütős-hangszerekkel kísért dalok és Sajdik Ferenc-ihlette látványvilág társul!
Gombóc Artúr utazása során számos akadályba ütközik: a túlsúlya miatt nem tud repülni, gyalogolni sem bír messzire, a teherautó hátulja leül a földre, az orra meg az égnek emelkedik, a vonat elrobog mellette, a repülőgépről is leteszik. "Haj! Haj!" - sóhajtozott Gombóc Artúr. Aztán eszébe jutott valami, s rögtön vidámabb lett. Ez a visszatérő motívum kiemeli Gombóc Artúr optimista természetét és azt, hogy sosem adja fel. Az út során találkozik különböző járművekkel és emberekkel, akik hol segítenek neki, hol akadályozzák. Ez a kalandokkal teli út bemutatja, hogy a cél elérése nem mindig egyenes vonalú, és gyakran kreatív megoldásokat igényel. A történet végén persze megkapjuk a szokásos keretet is.
Pom pom mesék - Gombóc Artúr csokoládé
A Klasszikusok Továbbörökítése
A hazai kortárs gyermek- és ifjúsági irodalom rendkívül színes, és számos értékes újdonság jelenik meg, amelyek színpadra kívánkoznak. Mégis van, amikor a korábbi, akár csak néhány évtizeddel ezelőtti klasszikusok továbbörökítése a cél. Nemes cél ez, amit nehéz igényesen, pátosz és felesleges retrózás nélkül teljesíteni. A Gombóc Artúr, a Nagy Utazó előadás kiváló példa arra, hogyan lehet egy régi mesét úgy újragondolni, hogy az a mai gyerekek számára is releváns és élvezhető legyen, miközben megőrzi az eredeti mű szellemiségét. A felnőtt kísérők számára pedig egy kellemes nosztalgiautazást kínál, felidézve a gyermekkor kedves emlékeit.