Gombóc Artúr, Csukás István egyik felejthetetlen mesefigurája, több generáció számára vált a csokoládé iránti határtalan szenvedély szinonimájává. A Pom Pom meséi című magyar rajzfilmsorozat kedves alakja, aki a jelenleg 20-as éveik végén, 30-as éveik elején járók számára biztosan ismerős, már kiskoruktól kezdve rabul ejtette a nézők szívét. Gombóc Artúr a világon mindennél jobban szereti a csokoládét, és ez a rajongás annyira meghatározó a személyiségében, hogy édes élvezetére fókuszálva számos kalandba bonyolódik, és sokunkkal együtt osztozik ebben az ellenállhatatlan vonzalomban. A kerek, a hosszú, a szögletes, a gömbölyű és a lyukas csokoládé iránti rajongása a csokoládékészítés sokszínűségét és az édesség örömteli világát idézi elénk.
Gombóc Artúr - A Csokoládé Örökké Éhes Hőse
Gombóc Artúr élete legfőbb célja a csokoládé fogyasztása, amely iránti vonzalma határtalan, és a mese számos pontján megnyilvánul. Arról híres, hogy szereti: A kerek csokoládét, a szögletes csokoládét, a hosszú csokoládét, a rövid csokoládét, a gömbölyű csokoládét, a lapos csokoládét, a tömör csokoládét, a lyukas csokoládét, a csomagolt csokoládét, a meztelen csokoládét, az egész csokoládét, a megkezdett csokoládét, az édes csokoládét, a keserű csokoládét, a csöves csokoládét, a mogyorós csokoládét, a tejcsokoládét, a likőrös csokoládét, a tavalyi csokoládét, az idei csokoládét és minden olyan csokoládét, amit csak készítenek a világon. Ez a részletes felsorolás jól tükrözi, hogy Artúr számára minden csokoládé egyformán kedves, függetlenül annak formájától, ízétől, vagy éppen csomagolásától.
Az első epizódban Pom pom azt is elmeséli, hogy Gombóc Artúr egy különösen kövér madár, aki már röpképtelenné vált. Ebből feltételezhetjük, hogy óceánokat nehezen szelne át minőségi kakaóbabért, hiszen fizikai adottságai nem teszik lehetővé a hosszú távú repülést. A meséből azt is megtudjuk róla, hogy úgy döntött, különleges fogyókúrába vág, mely szerint kizárólag csokoládét ehet - ez a diéta pedig természetesen csak tovább fokozza súlygyarapodását és a csokoládé iránti vágyát. Pom Pom egyszer Picur fejére ülve, mint egy sapka, mesélt, és a következőket mondta: „Most olyan nehéz vagyok, mint… mint szegény Gombóc Artúr!” - fülmagasságban, mivel a szellő elfutott, s az ág abbahagyta a hintázást. Ez a rövid leírás is érzékletesen festi le Gombóc Artúr tekintélyes súlyát és röpképtelen állapotát, ami a csokoládéimádatának közvetlen következménye.
Gombóc Artúr csokoládé iránti szenvedélye még a madarak ösztönös vándorlását is megnehezíti. Egy reggel látja ám, hogy az égen köröznek a madarak, meg a villanydróton gyülekeznek, meg a háztetőn sorakoznak, aztán: huss! Gombóc Artúr gyorsan megnézte a naptárt, s a homlokára csapott. „Hát persze! Ősz van!” A vándorlási kényszer és a csokoládé okozta fizikai korlátok közötti ellentét humoros helyzeteket szül. Alig ment pár lépést, megállt, letette a két bőröndöt, megtörülte a homlokát, s felsóhajtott: „Haj! Haj! De messze van Afrika!” Aztán eszébe jutott valami, s rögtön vidámabb lett: „De miért menjek gyalog?”
Próbálkozásai, hogy Afrikába jusson, sorra kudarcba fulladnak a súlya miatt. Először megpróbál egy teherautóval utazni: „Ugorj fel hátra!” - javasolják neki. A teherautó hátulja leült a földre, az orra meg az égnek emelkedett a súlya alatt. „Hogy kerültem én az égbe?!” „Haj! Haj!” - sóhajtott Gombóc Artúr. „Hogy jutok Afrikába?” A következő kísérlete a vonattal való utazás. „Mehetünk! Robogott a vonat, robogott, s egyszer csak egy dombhoz ért. - Mi ez?! Mi ez?!” „Ezeket már láttam!” - dünnyögte. Majd lefülelik: „Aha! - mondta. - Egy potyautas! Azonnal szállj le!” Gombóc Artúr leszállt, fogta a bőröndjeit, és búsan nézett az elrobogó vonat után. „Haj! Haj!” - sóhajtozott. Aztán eszébe jutott valami. És rögtön vidámabb lett: „Hogy jutok?”
A repülőgép sem bírja el őt: Felmászott egy hatalmas repülőgép farkára, és kényelmesen elhelyezkedett. Egyszer csak megrázkódott a repülőgép, s elindult körbe-körbe a repülőtéren. „Repülünk!” - ujjongott Gombóc Artúr. Ám a pilóta meglátja: „Aha! - mondta, mikor meglátta Gombóc Artúrt a repülőgép farkán. - Ettől a dagadttól nem tudunk repülni!” „Haj! Haj!” - sóhajtozott Gombóc Artúr. Aztán eszébe jutott valami, s rögtön vidámabb lett: „Hogyan?” Végül egy tehergőzössel indul útnak: „Ez jó lesz!” - mutatott egy kis tehergőzösre. - „De hogyan jutok fel?” - Meglátta a teherdarut. - „Hogyan?” A daru segítségével sikerül feljutnia. A kapitány fent állt a hídon, s a korláton áthajolva figyelte a hajó merülését. „Mehetünk! - Ezer árboc és vitorla! Úgy mászunk, mint egy csiga!” Gombóc Artúr kiszállt a partra, s elbúcsúzott a hajótól. Kalandjai végén találkozik a hazatérő madarakkal: „Hát ti hová mentek? - Megyünk haza! Vége van a télnek!” Picur pedig sajnálja: „Jaj! - mondta Picur. - Szegény Gombóc Artúr!” Ezek a történetek Gombóc Artúrt nem csupán egy vicces, csokiimádó figurává teszik, hanem egy szerethető, a küzdelmeiben emberi karakterré is, akivel sokan azonosulhatnak, különösen, ha az édességek iránti vonzalomról van szó. Azt hiszem sokan vagyunk úgy, mint Gombóc Artúr. Én biztosan. Még fel is tudnék sorolni pár csokit, amit ő kihagyott.
A Csokoládéfogyasztás Globális Képe és Kihívásai
Gombóc Artúr megállíthatatlan csokoládééhsége egy olyan globális jelenség része, amely évről évre növekedő kihívások elé állítja a világot. Mielőtt azonban rátérnénk a fenntarthatósági kérdésekre, lássuk előbb a globális csokoládéfogyasztási számokat, amelyek megmutatják, mennyire elterjedt és mennyire intenzív az emberiség csokoládé iránti szeretete. A Forbes összesítése alapján 2016-ban, nem meglepő módon, a legtöbb csokit a svájciak fogyasztják, fejenként picivel 8,9 kilogrammnál is többet évente. Ez a szám rávilágít Svájc mélyen gyökerező csokoládékultúrájára, amely világszerte ismert. Őket a németek követik évi majdnem 7,9 kilogrammal, ami szintén jelentős mennyiség, és a német édességipar erejét mutatja. A dobogó harmadik fokán pedig az egyebekben sörfogyasztásukról ismert írek állnak 7,4 kilogrammal, bizonyítva, hogy a csokoládé náluk is az egyik kedvenc édesség. Ebbe a mennyiségbe természetesen a csoki minden formája beletartozik a kerektől, a szögletesen át, egészen a tortakrémekben használt csokoládétól a különböző díszítésekig, lefedve Artúr szinte összes kedvenc típusát is.
Érdekes kontrasztot képez a kínaiak fogyasztása: a legkevesebb csokoládét egyébként a kínaiak fogyasztják, ott évente fejenként alig 5 deka csoki fogy, ami elenyészőnek tűnik a nyugati országokhoz képest. Globálisan az emberiség 2016-ban pedig összesen több mint 7 millió tonna csokoládét evett meg. Ez a hatalmas szám is jól mutatja, hogy a csokoládé nem csupán egy édesség, hanem egy gazdaságilag is jelentős termék, amely milliók életét befolyásolja a termelőktől a fogyasztókig.
A jövőben azonban könnyen rájárhat a rúd szegény Gombóc Artúrra és minden csokoládékedvelőre, ugyanis az egyre növekvő csokoládéfogyasztás kiszolgálása évről évre nagyobb nehézséget jelent a kakaóbab-termelőknek. Ennek oka elsősorban az, hogy a kakaó növény csak egy meglehetősen keskeny sávban terem az egyenlítő mentén, specifikus éghajlati és talajviszonyokat igényelve. Az éghajlatváltozás, a termőterületek szűkülése és a fenntarthatatlan gazdálkodási módszerek mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a kakaóbabellátás egyre bizonytalanabbá váljon, ami hosszú távon befolyásolhatja a csokoládé elérhetőségét és árát is. Ez a kihívás arra ösztönzi a csokoládégyártókat és a fogyasztókat egyaránt, hogy fenntarthatóbb megoldásokat keressenek az édes élvezet megőrzésére.
A Kézműves Csokoládé Világa: A Zotter Manufaktúra Példája
Gombóc Artúr kedvenc csokoládéinak eredete és sokszínűsége mélyen gyökerezik a kézműves csokoládékészítés hagyományában és innovációjában. Bár a fenti elmélet megakad ama egyszerű ténynek köszönhetően, hogy Gombóc Artúr nem lép ki a mese világából, minket nagyon is érdekelt a Zotter Csokoládé Manufaktúra látogatóközpontja, amely a valóságban is a csokoládérajongók paradicsoma. Nem is olyan régen ellátogattunk személyesen is, és nem jöttünk haza üres kézzel! A Zotter egy kiváló példája annak, hogyan lehet a szenvedélyt és a kreativitást ötvözve egyedülálló csokoládéélményt teremteni.
Joseph Zotter, a különleges kreációiról ismert cukrász, 1987-ben, mindössze 26 évesen, feleségével együtt nyitotta meg cukrászdáját Grazban. Már ekkor, a kezdetektől fogva fő védjegye a bátor ízkombinációk használata volt, ami megkülönböztette őt a hagyományos cukrászdáktól. Ez a kísérletező szellem vezette el őt a kézműves csokoládék világába. 1992-ben kezdett a kézműves csokoládékkal is kísérletezni, és már akkor úgy döntött, hogy 70 grammos táblákkal fog dolgozni, ami eltér a megszokott méretektől, és hogy kockák helyett folytonos lesz a táblákon a csokoládé bevonat, ami esztétikailag és textúrájában is egyedi élményt nyújt. Első csokoládéi között olyan ízkombinációk voltak, mint például a mák-fahéj vagy a pezsgő-pörkölt dió-marcipán, amelyek már akkor is a megszokottól eltérő, izgalmas ízélményt kínáltak. Sőt, kísérletezett már a zöldséges töltelékekkel is, ami forradalminak számított a csokoládépiacon. Ez a fajta merészség és innováció tette a Zotter-t egyedivé és elismertté a csokoládégyártók között.
A kiváló csokoládékhoz méltó csomagolás is járt, így 1994-től napjainkig Andreas H. felel a Zotter csokoládék egyedi és művészi megjelenéséért, amely szintén hozzájárul a márka felismerhetőségéhez. A manufaktúra folyamatosan fejlődött, és 2007-ben elindult a bean-to-bar termékek gyártása. Ez a folyamat azt jelenti, hogy a kakaóbabtól a kész csokoládéig minden lépést a manufaktúra végez, biztosítva a minőséget és az ízek egyediségét. Ugyanebben az évben létrejött a Csokoládé Színház is, ahol a látogatók interaktív módon ismerkedhetnek meg a csokoládékészítés folyamatával, és megkóstolhatják a különböző termékeket, egyfajta érzékszervi utazásra invitálva minden Gombóc Artúrt.
A Zotter innovációja nem állt meg a termékfejlesztésnél. Tíz évvel a bean-to-bar bevezetése után megszületett az első csokirobot is, melyet egy diákcsoport fejlesztett ki az idősebb mérnökök kezdeti ellenállása ellenére. Ezzel a fejlesztéssel Zotter azt kívánja bizonyítani, hogy a robotok nem szüntetik meg a munkahelyeket, hanem helyettesítik a többi gépet, ezzel védve meg a meglévő alkalmazottak jövőjét, amely jelenleg 200 embert jelent. Ez a filozófia a technológiai fejlődés és az emberi munkaerő közötti harmónia megteremtésére törekszik, és egy felelősségteljes, jövőorientált vállalat képét festi le. A Zotter manufaktúra tehát nem csupán csokoládét gyárt, hanem egy komplex élményt és egy fenntartható jövőképet kínál, amely vonzza a csokoládé szerelmeseit, és inspirálja a gasztronómiai világot. Szeretettel várnak minden - önjelölt - Gombóc Artúrt az üzletbe, nézelődni, válogatni és megpróbálni dönteni a számtalan csábító ízkombináció közül.
Utazás a Csokoládé Történelmében és Készítésében: A Szamos Csokoládémúzeum Élménye
Ha te is nagy rajongója vagy a kerek, a hosszú, a szögletes, a gömbölyű és a lyukas csokoládénak, ahogyan Gombóc Artúr, akkor érdemes felvenned a bakancslistádra a Szamos Csokoládémúzeumát. Itt egy csokoládétúra keretében mindent megtudhatsz kedvenc édességed készítéséről és történetéről, és bepillanthatsz abba a világba, amely a kakaóbabtól a kész táblás csokoládéig vezet.
Életem első csokitúrájára Kuron Luca csokoládémester kísért el, aki szakértelmével és szenvedélyével vezette be a látogatókat a csokoládé titkaiba. Utunkat a műhelyben kezdtük, ahol a mester beavatott a táblás csokikészítés rejtelmeibe. Luca mesteri mozdulatokkal temperálta, hűtötte 28 fokig a pultra kiöntött csokoládét, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy a csokoládé szép fényes legyen és roppanós textúrájú maradjon. Majd beleöntötte a masszát egy formába, amit kedvemre díszíthettem mogyoróval, mandulával, csilivel, kókusszal, létrehozva így a saját, egyedi csokoládékölteményemet. Ez a gyakorlati tapasztalat nemcsak szórakoztató, hanem betekintést nyújt a csokoládékészítés művészetébe is.
Még a műhelyben megismerkedtem néhány cukrászati géppel is, amelyek a modern csokoládégyártás alapkövei: a tésztaadagolóval, amely precízen adagolja a különböző tésztákat, a mézeskalács-szaggatóval, amely formába önti a mézeskalács tésztáját, és a mandulát őrlő berendezéssel, amely finomra őrli a mandulát a marcipánhoz vagy egyéb édességekhez. De a kedvencem a csokoládé-bolygató gép lett, mert végre megtudtam, hogyan készül az üreges csokoládé, ami Gombóc Artúr listáján is szerepel. A dolog úgy működik, hogy adva van a forma, amibe beletöltik a csokoládét, majd a forma két részét erős mágnessel összepasszintják. Ezután ráhelyezik a gépre, ami elkezdi minden irányban forgatni. És láss csodát! Ahogy a csokoládé lassan megdermed a forgás közben, egy üreges belső teret hagy maga után, így jön létre a könnyed és egyedi üreges csokoládé.
A következő teremben egy édességbolt kellékeit láthatjuk, amelyek visszarepítenek minket az időben: régimódi mérleg, amely hiteles másolata az egykori bolti mérlegeknek, egy pénztárgép a 30-as évekből, amely a korabeli kereskedelem hangulatát idézi, valamint papírzacskók és csomagolópapírok, amelyek a múlt eleganciáját és egyszerűségét tükrözik. A vitrinben az 1930-as évektől a 60-as évekkel bezárólag nyomon követhetjük a csokoládés dobozok változását, bemutatva a dizájn és a marketing fejlődését. A nyugat-európai dobozok általában fémből készültek, jelezve a tartósságot és az eleganciát, míg a magyaroké takarékosan papírból, ami a korabeli gazdasági viszonyokat is tükrözte. A terem legkülönlegesebb darabja azonban a 30-as évek kindercsokija, a porcelánfigurába ágyazott csoki, ami igazi kuriózum. A dolog úgy működött, hogy elkészítették a csokit, sztaniolba csomagolták, majd mindezt elrejtették egy festett, lakkozott porcelánfigurában, amely így egy játék és egy édesség kettős élményét nyújtotta a gyerekeknek.
A terem másik érdekessége a Tobler és a Stühmer Csokoládégyár remek marketing fogása: az albumban gyűjthető színes kártyapakli. A dolog éppen úgy működött mint napjaink nagyáruházi matricagyűjtő albuma: a csokis dobozokba a gyár kis képeket rejtett - a hátoldalukon hasznos növénytani, művészeti, történelmi információkkal, hadd tanuljon a gyerek! Adtak hozzá gyűjtőfüzetet is, amiben a képeket tárolni lehetett, ezzel ösztönözve a gyűjtést és a tanulást játékos formában.
Egy Szamos család által fenntartott múzeumból természetesen nem maradhat ki a marcipán sem, hiszen a Szamos név összeforrt ezzel az édes kényeztetéssel. Nos, több mint száz kiló marcipán található a kiállítótermekben makettek formájában, amelyek lenyűgöző részletességgel mutatják be a marcipán formálhatóságát és művészi felhasználását. Láthatunk egy igazi szalon kerekasztallal, a vitrinekben porcelán csokoládéskannákkal, csészékkel, amelyek a korabeli elegáns csokoládézás kultúráját idézik. A terem legkülönlegesebb tárgya II. Erzsébet királynő porcelán desszertes készletéből az ötszáz másolati példány 191. darabja, amely a királyi pompát és a finom porcelánművészetet képviseli. Található itt még egy National típusú (1910 körüli) amerikai ellenőrző kassza is, ami blokkot nem adott, hanem a bevételt regisztrálta a pincérek, kiszolgálók megjelölésével, ezzel segítve az akkori vendéglátóhelyek működését. Mellette igényes, finom reklámgrafikával díszített számolócédulák sorakoznak. A korabeli pincérek ezek hátoldalán adták össze a fogyasztott tételeket, egyszerű, de hatékony módon.
Az utolsó terem a csokoládé útját mutatja be a kakaóbabtól a táblás formáig, részletesen bemutatva a feldolgozás minden lépését, a pörköléstől az őrlésen át a temperálásig. Megtudhatjuk, hogy Európában a forró csokoládét vízzel hígítva készítették már XIV. Lajos udvarában is, ahol a nemesség kedvelt itala volt. Vaníliával, szegfűszeggel, fahéjjal ízesítették, gazdagítva ezzel az ízvilágát. Az európai csokoládés kannák az első időkben éppen úgy néztek ki mint mexikói társaik: fedelük közepén volt egy kerek lyuk, kiállt belőle a keverőfa, amely lehetővé tette az ital folyamatos keverését és habosítását. A fogójuk vízszintesen helyezkedett el, gyakran fával borították, ami praktikus és esztétikus megoldás volt.
A Csokoládé Jótékony Hatásai és Házi Finomságok
Végezetül megtudtam azt is, hogy csokoládét fogyasztani rendkívül egészséges, ugyanis tele van vitaminokkal, ásványi anyagokkal, amelyek hozzájárulnak szervezetünk optimális működéséhez. A csokoládé jó hatással van a gyomorra, segítve az emésztést, és megvéd a szív- és érrendszeri betegségektől, köszönhetően antioxidáns tartalmának. Emellett lassítja az öregedést, távol tartja a depressziót a boldogsághormonok termelésének serkentésével, és csökkenti a fájdalmat is, enyhítve a mindennapi kellemetlenségeket. Kell ennél több? Gombóc Artúr bizonyára tudott valamit, hiszen a csokoládé nemcsak élvezeti cikk, hanem számos jótékony hatással is bír, ami még vonzóbbá teszi ezt az édes kincset.
A csokoládé szeretetét otthon is kiélhetjük, elkészítve saját finomságainkat. Gombóc Artúr kedvencei inspirációt adhatnak a konyhában is, például egy igazi, házi brownie elkészítéséhez. Gombóc Artúr a világon mindennél jobban szerette a csokoládét, és ez a recept méltó lehet az ő ízléséhez. Én tettem bele 4 evőkanál pálinkás cukrozott meggyet is, és a tetejére hámozott mandulát szórtam, ami különleges ízt és textúrát ad. De csinálhattam volna pálinkás cseresznyével is, ami szintén remekül illik a csokoládéhoz.
Így készül: Egy kislábosban nagyon kevés vízzel kis lángon fölolvasztottam a csokit, majd a vajat is beletettem és hagytam, hogy elolvadjon. Hozzákevertem a vaníliakivonatot, a csipet sót és a porcukrot is, amelyek kiegyensúlyozzák az ízeket és mélységet adnak az édességnek. Áttettem egy tálba és a 2 tojást is elkevertem benne, aztán a lisztet is, fokozatosan adagolva, hogy sima tésztát kapjunk. A tepsit kibéleltem sütőpapírral és beleöntöttem a masszát, egyenletesen eloszlatva. Előmelegített közepes lángú sütőben 25 percig sütöttem. A brownie-nak nem szabad teljesen megsülnie. Ha a teteje már jó a közepéig és az alja még kissé ragacsos, úgy az igazi. Szóval figyeljük! Szóval. Tényleg isteni!
Ezenkívül létezik egy másik egyszerű recept is, amelyet Gombóc Artúr kedvenc kekszgombóca elnevezéssel illetünk. Hasonlít a kókuszgolyóhoz, csak a tésztájába nem kell kókuszreszelék. Bár időközben rájöttem, hogy nem mindig tesznek a kókuszgolyó tésztájába kókuszreszeléket. Úgyhogy lényegében ez mégiscsak egy kókuszgolyó, csak kicsit egyedibb elnevezéssel. De maradjunk meg a Gombóc Artúr kedvenc kekszgombóca elnevezésnél. Az egyedibb, bár kicsit hosszú. Ezekből az adagokból nagyjából sok gombóc készíthető, ami biztosan elnyeri Gombóc Artúr és minden csokoládérajongó tetszését.