A Negro cukorka, a fekete, toroktisztító édesség, amely évtizedek óta a magyar háztartások része, több, mint egy egyszerű édesség: egy történet a találékonyságról, a kitartásról, és a modern iparjogvédelmi kihívásokról. Induljunk a kezdetektől, hogy megfejtsük ennek a legendás cukorkának a múltját és jelenét.
A Negro születése: olasz leleményesség Budapesten
A Negro cukorkát 1925-ben találta fel az olasz származású Pietro Negro Budapesten. Az ő zseniális ötlete az volt, hogy a keménycukorka-termeléssel keletkező, egyébként kidobásra kerülő törmelékcukrot is fel lehetne használni, ráadásul egy rendkívül hasznos formában - toroktisztítóként. Ez a kezdeti innováció tette lehetővé egy olyan termék megalkotását, amely nemcsak ízletes, hanem praktikus is volt. A Negro cukorka túlélte a huszadik század összes rendszerváltozását, és mindvégig megőrizte népszerűségét, ami rendkívül figyelemre méltó teljesítmény.
Védjegyoltalom - A késlekedés ára
Annak ellenére, hogy a Negro cukorka széles körben ismert volt, a gyártó, a Győri Keksz egészen 1991-ig várt a nevének, valamint sajátos grafikájának (a stilizált kéményseprőt ábrázoló képnek) védjegyként való bejelentésével, és akkor is csak Magyarország vonatkozásában védette le a nevet és a logót. A védjegyekről tudni érdemes, hogy azok a területiség elvére épülnek, vagyis valaki alapvetően csak abban az országban rendelkezik kizárólagos joggal az adott név vagy ábra használatára, ahol az bejegyzésre került. A Negro gyártói tehát valószínűleg úgy gondolták, hogy a magyar piacon kívül máshol nem szeretnék forgalmazni a terméket, ezért egyetlen másik országra sem kértek védjegyoltalmat. Ez a döntés később komoly kihívásokat eredményezett a márka számára.
Tulajdonosváltások és a gyártás áthelyezése
Időközben a Győri Keksz tulajdonosa az édesség-ipari óriáscég, a Mondelez lett (attól most tekintsünk el, hogy a Szerencsi is gyárt Negrót, ez ugyanis megállapodáson keresztül történik, a két cég között nincsen jogvita). A Negro honlapja még azt az érzést kelti, hogy minden rendben van, de szemfülesek felismerhetik, hogy az oldal 2015-ös állapotot mutat. Több hírportál szerint azonban 2016-tól kezdve a Mondelez éppen vevőt keres a győri üzemnek, „ahol a Negrót is gyártják, összesen 83-an dolgoznak; 59 saját, 19 kölcsönzött munkásuk és 5 portásuk van”. Erre a lépésre az a terv indította őket, hogy inkább a nemzetközileg ismertebb Halls gyártására fókuszáljanak.
- szeptember 20-án a snackgyártó Mondelez International vállalat áthelyezte a Negro cukorkák gyártását a törökországi Gebzében található üzemébe jövő év június végéig, ezzel megszűnt a Győri Keksz Kft. által üzemeltetett cukorkagyár működése Győrben. Kertész Péter, a Mondelez Hungária Kft. kommunikációs tanácsadója elmondta, hogy az üzemben dolgozó 35 embert értesítette a gyár vezetősége a döntésről. Október végéig pedig befejeződött a Halls cukorkák gyártásának áttelepítése a cég új cukorka- és rágógumigyártó üzemébe, a lengyelországi Skarbimierzbe, amelyet 2016 év elején jelentettek be.
A Negro magyarországi gyártásának sorsa egy másik, két és fél évvel ezelőtti beruházási döntésnél vált kérdésessé. Akkor választotta a Mondelez a Halls cukorkák új gyárának helyszínéül a lengyelországi Skarbimierz városát. Kertész Péter azt mondta, hogy a Wroclaw melletti lengyel település elsősorban logisztikai megfontolások miatt nyert (például Győrrel szemben), mert egyrészt Lengyelország sokkal nagyobb cukorka-felvevőpiac, másrészt a nagy európai fogyasztók is könnyebben elérhetőek onnan. Bár a Mondelez nem közöl konkrét gyártási adatokat, a Negro nagyságrendekkel kisebb forgalmú termék, mint a Halls, és ez baj a Győri Keksz szempontjából. A Halls nélkül maradt Negrónak ugyanis nem éri meg egy külön üzemet fenntartani. Egy olyan nagy szereplőnél, mint a Mondelez, egy ilyen réspiaci terméket csak egy nagyobb üzemhez csatolva éri meg gyártani. A réspiac ebben az esetben Magyarország, és elenyésző mértékben a környező országok magyarlakta területei, a Negrót ugyanis csak itt fogyasztják. Erre a termékre lehet igazán mondani, hogy hungarikum, csak ez ebben az esetben nem üzleti előny, hanem hátrány.
A Mondelez mindenesetre megfutotta az ilyenkor szokásos tiszteletköröket, és több mint 10 potenciális vevőnek ajánlotta eladásra a győri gyárat. Csodák azonban nincsenek, ha a Mondeleznek nem éri meg a vélhetően csekély hasznot hozó önálló gyártás, akkor másnak se nagyon. Nem tudni, hogy meddig jutottak az egyeztetések a vevőjelöltekkel, de nem meglepő módon sikertelen lett a kísérlet. Ezek után döntött úgy a Mondelez, hogy egy másik nagy gyártóüzemébe, Törökországba viszi a Negrót. A magyar gyár folyamatosan áll le, október végén elköltöztetik Győrből a Halls előállítását, majd jövő június végére a Negróét is.
A cukorkagyártás nem munkaerő-intenzív folyamat, ez egyértelműen arra utal, hogy nem a munkaerő költségével vert meg minket Lengyelország és Törökország sem. Győrben összesen 35 munkavállalónak kell majd felmondani, és Kertész Péter azt mondja, fel fogják nekik ajánlani, hogy Székesfehérváron, a csoporthoz tartozó csokoládé- és kekszgyárban álljanak munkába. A kekszgyártást szintén Győrből költöztették oda korábban, vagyis a Mondelez kivonulása Győrből nem új folyamat, már évek óta tart. Ismerve azonban a magyar munkaerő mobilitási hajlandóságát, illetve annak elég nagy hiányát, nem valószínű, hogy a győri dolgozók átköltöznének Fejér megyébe. Ma még két műszakban gyártják a Negro és a Halls cukorkákat a Győri Keksz Kft.-nél, de az üzem (és a márkák) tulajdonosa, a Mondelez úgy döntött, hogy jövő június végéig fokozatosan csökkenti a termelést és végül bezárja az üzemet. A magyar gyár folyamatosan áll le, október végén elköltöztetik Győrből a Halls előállítását, majd jövő június végére a Negróét is. Győrben összesen 35 munkavállalónak kell majd felmondani. A lap hozzáteszi: ismerve a magyar munkaerő mobilitási hajlandóságát, illetve annak elég nagy hiányát, nem valószínű, hogy a győri dolgozók átköltöznének Fejér megyébe.
A szerb vetélytárs: nemzetközi védjegybejelentés
Ebben a helyzetben vajon kinek szúrna szemet, hogy egy szerb cég, akik állításuk szerint szintén az 1920-as évek óta, sőt még korábban kezdték az édességipari termelést, éppen be szeretné jegyeztetni a saját Negro védjegyét, többek között Magyarországon is? Sőt, ők nem bízták a dolgot a véletlenre: egyből nemzetközi védjegyre jelentkeztek - ami nem azt jelenti, hogy a világ minden országában levédetnék a nevet vagy a csomagolás sajátos ábráját, hanem azt, hogy a meghatározott országokban az első bejelentés dátumától kezdve őket fogja illetni a kizárólagos jog, hogy a védjegyet használják. Csemegézzünk egy kicsit a listából: a választott országok magukba foglalják Németországot, Franciaországot, az USA-t, a Benelux államokat, Ausztriát, Bulgáriát és Romániát is.
Az igazság kedvéért meg kell jegyezni, hogy az említett szerb cég Szerbiában már 1995-ben bejegyeztetett egy olyan védjegyet, amelyen a „NEGRO” név, illetőleg a stilizált kéményseprő-ábrázolás, tehát a klasszikus negrós zacskó képe látható. Továbbá olyan állításokat is olvashatunk, hogy a szerb gyár a cukorka termelését már 1917-ben megkezdte. Ez azonban a védjegy használatának szempontjából nem releváns, hiszen a védjegy nem magát a terméket védi - a magyar Negro cukorka receptjét a mai napig üzleti titokként őrzik - hanem a megjelölést (szót, ábrát stb.). És míg Pietro Negro neve alapján az eredeti magyarországi gyártónak megvolt az oka, hogy ezt a nevet válassza, a szerbek esetében ez az ok nemigen világos - különösen a klasszikus kéményseprő-ábra használatáról nehéz elhinni, hogy a magyar cukorkás zacskóktól függetlenül jutott az eszükbe az, hogy nekik mindenképpen ilyen kell.
🔴 Élő adásban ad interjút Rónai Egonnak a Vidéki Prókátor | Egyenes Beszéd Élő
Jogi lehetőségek és a Mondelez álláspontja
Mindenesetre, míg a kéményseprő-ábrás zacskó és a Negro név használatára a szerb cégnek alapesetben Szerbia területén joga van, addig a magyarországi használat egy másik történet. Itt a Győri Keksz, illetve a Mondelez felszólalhatna a védjegy bejegyzése ellen, amíg az bejegyzés alatt áll (az erre nyitva álló határidő hamarosan, a hónap végén letelik) arra hivatkozva, hogy neki már korábban bejegyzett hasonló védjegye van; esetleg bejegyzés után bíróság előtt kérhetné a már bejegyzett védjegy törlését rosszhiszemű bejelentésre való hivatkozással.
De miért is zavartatná magát a Mondelez, mikor éppen a Negro termelését akarja felszámolni? Miért fordítana pénzt és energiát egy csak Magyarországon népszerű márka kizárólagosságának fenntartására, hogyha helyette Halls cukorkát akar Lengyelországban termelni? A Negro szomorú kimúlásának története egyben az iparjogvédelmi tudatosság hiányának története is: a szerb cégnek láthatólag megéri pénzt áldozni arra, hogy több országban levédesse a nevet és a csomagolást, sőt még a cukorkák külső kialakítását is - de láthatóan főleg Magyarországon. Vajon miért? És a magyar Negro gyártói miért nem előzték meg őket? Hogyha a magyar Negro nemzetközileg ismertebb lenne, lehetséges, hogy Halls helyett most Negrót kezdenének gyártani Lengyelországban. Természetesen a Negro továbbra is népszerű marad Magyarországon, hiszen valaki biztosan gyártani fogja, hogyha megveszik a Mondelez győri gyárát - de komoly konkurenciát kaphat olyan termékek formájában, melyeket rendkívül könnyű összetéveszteni vele. A történetből tehát több tanulság származik: mindenekelőtt az, hogy minden cégnek előre érdemes átgondolnia a szellemi tulajdonának (szabadalmak, védjegyek) védelmével kapcsolatos stratégiáját, illetve azt, hogy mely országok lehetnek potenciális piacok a termékeinek.
A Ruff fivérek és a Negro eredete: egy szabadkai történet
A Negro cukorka történetének eredetével kapcsolatban egy másik narratíva is létezik, amely a trianoni békeszerződés utáni időkre nyúlik vissza. 1922-ben, amikor a Dréher Antal sörfőző Részvénytársaság egy csokoládé- és cukorgyárat épített a kőbányai sörgyár mellé, a munkák során jelentős mennyiségű vendégmunkás alkalmazásával keménycukorka gyártásával is foglalkoztak. A munkások között volt az olasz Pietro Negro is, aki állítólag véletlennek köszönhetően „találta fel” a cukorkát.
Nézzük a tényeket: a Negro cukorka Szabadkáról a Ruff fivérektől indult hódító útjára. Brummer Gyula már ismert szabadkai iparos volt, amikor 1904-ben megkapta a szabadkai iparosok egyesületétől az engedélyt az édességek gyártására. Ruff Mór utazó kereskedő volt, többek között bőrrel, gyapjúval és dohánnyal foglalkozott. Zentára költözött családjával, ott ecet gyártásával kezdett foglalkozni. Közben betársult a Brummer cégbe, felesége, Schreiber Szerén közeli rokonságban volt a Brummer családdal. Ruff Mór 1902-ben elhalálozott, majd az özvegy két fiával 1909-ben Szabadkára költözött, mivel tulajdonos is volt, segített az édességek értékesítésében. Ruff József 1895-ben született Zentán. Amikor Szabadkára költöztek, a két fiú becsöppent a cukorkagyártásba, és ott nevelkedtek az édességek illatában, bele is szerettek mámorosan. József elkísérte mindenhová rokonát, Brummer Gyulát, Németországba, Csehországba mentek gépeket vásárolni és a gyártási trükköket ellesni. Józsefet már a tinédzser kora óta foglalkoztatta a cukorkák gyártása során keletkezett „hulladék” cukor újrahasznosítási ötlete, és egy Csehországi útjuk során egy patikussal beszélgetve eszébe jutott, mi lenne, ha gyógycukorkát gyártanának. Egy hirtelen ötlettől vezérelve megvásárolta tőle a „gyógy tintatúra” receptjét. Hatalmassá fejlődött ipari gyártó egységében többféle különféle édességet gyártottak, de alighanem a Negro cukorka, ami a mai napig fennmaradt. Egy szabadkai városi legenda szerint a Ruff fivérek összekaptak valamin, és Adolf Győrbe távozott, és ott folytatta a Negro gyártását. Ami talán még igaz is lehet.
A holokauszt és az államosítás árnyékában
A „csokoládé királyként” is emlegetett férfi sikertörténete 1942 őszén ért véget. Gyárában leállt a termelés, Ruff Józsefet sok szabadkai zsidó családdal együtt deportálják és elkobozták a gyárát, vagyonát, ingatlanjait, mindenét. Csodával határos módon túlélte a holokausztot, visszatért Szabadkára és a romokból újraépítette a gyárat. 1946-ban államosították a gyárát. Még az államosítás után is ott maradt a gyárban műszaki igazgatóként, de 1948-ban elküldték, hogy nem felel meg az akkori kornak az ő „munkatempója”. Izraelben élve többször adott be hazatelepülési kérvényeket a Jugoszláv kormánynak, ügyvédeket fogadott, hogy segítség az ügyet, de nem kapott haza települési engedélyt.
A Ruff család szabadkőműves kapcsolatai
Édesapjáról, Ruff Mórról nem tudtam hitelesen meggyőződni, hogy szabadkőműves volt-e. Ruff József a Romániából, Dél-Ukrajnából, Csehszlovákiából emigrált, a háborút túlélő testvérekkel együtt São Paulóba. 1956-ban megalapították a Resurrectio 99 (Feltámadás 99) páholyt az ott lakó testvérekkel együtt. Előtte ez a páholy hét évig szabadkőműves körként működött. Manapság azonban páholyként, a São Paulo-i Nagypáholy védelme alatt működik. Az alapító testvéreknek közös volt a magyar nyelv, attól eltekintve, hogy mindannyian beszéltek más nyelveket is. 1983-ig a Resurrectio 99 páholy magyar nyelven működött. Sajnos a páholyt utolérte a külföldön működő magyar páholyok sorsa. Mivel São Paulóban egyre nehezebb volt magyarul beszélő szabad és jó modorú férfiakat találni, a Resurrectio 99 páholy tagjai úgy döntöttek, hogy a szertartást lefordítják portugálra, és azóta portugál nyelven működik. 2005-ben a magyarországi testvérek meglátogatták a Resurrectio 99 páholyt. Ruff József 1979-ben költözött örök keletre. Fia, Ruff György is a páholy tagja volt, 1960-ban látta meg a világosságot. A Negro cukorka és a Ruff család külön érdekessége, hogy egy jól ismert szabadkőműves, Jovanovics Sándor egyengette a család útját a mozgalom felé.
