Bevezetés
A mezőgazdasági területek, különösen a gyümölcsösök sorsa kulcsfontosságú a biodiverzitás megőrzése, a környezetvédelem és a vidékfejlesztés szempontjából. A felhagyott gyümölcsös területek nem csupán elhanyagolt tájképi elemek, hanem ökológiai, gazdasági és társadalmi kihívásokat is jelentenek. Az agrár-környezetgazdálkodási programok és a földhasználati statisztikák részletes elemzése segíthet megérteni ezen területek dinamikáját és a jövőbeni stratégiákat.
Agrár-környezetgazdálkodás és a mezőgazdasági területek védelme
A közös agrárpolitika (KAP) 1999-es reformja óta az agrár-környezetgazdálkodási intézkedés a tagországok vidékfejlesztési programjának kötelező eleme. Ennek az intézkedésnek a célja, a kölcsönös megfeleltetéssel együtt, a környezetvédelmi szempontok KAP-ba történő integrálása. Magyarországon 2002-ben indult el a hazai költségvetésből finanszírozott Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Program. Az agrár-környezetgazdálkodási intézkedések a biodiverzitás megőrzését, a természet, a víz és a talaj védelmét, a klímaváltozás elleni küzdelmet, illetve az éghajlatváltozáshoz történő alkalmazkodást támogatják. 2004 óta uniós forrásból van lehetőség az Agrár-környezetgazdálkodási (AKG) programhoz csatlakozott gazdálkodók támogatására. Az agrár-környezetgazdálkodási programban részt vevő területek és a teljes mezőgazdasági terület hányadosa egy fontos indikátor. Az elmúlt években újra nőtt a programba bevont területek aránya: a 2016. január 1-jétől indult új, 5 éves ciklusnak köszönhetően a 2017-től 2019-ig tartó időszakban a mezőgazdasági terület 12%-a vett részt az AKG-programban.
A földhasználat változásai és a felhagyott területek
A mezőgazdasági terület a használt szántó, a konyhakert, a gyümölcsös, a szőlő és a gyep művelési ágak összessége. A művelés alól kivett területek magukban foglalják a felhagyott művelésű mezőgazdasági területeket, valamint az épületek, utak, udvarok, díszkertek, víztározók stb. területét bel- és külterületen. Biológiailag inaktívnak tekintjük a beépített területeket, valamint a szántók területét, ahol a teljes növényi borítottság a kialakítás, illetve a művelési mód miatt nem valósulhat meg.
A mesterséges területek térnyerése
A beépített területek, belterületek nagyságának növekedése szinte visszafordíthatatlan folyamat, a földfelszín tartós lezárását és az ökoszisztémák fragmentálódását, széttöredezését okozza, veszélyt jelent az élőhelyekre és a biodiverzitásra. Mesterséges területek létrehozása esetén a víz körforgásában zavar keletkezhet: a lezárt földfelszín nem tudja magába szívni a csapadékot, a víz nagy mennyiségben elfolyik róla, ezáltal máshol talajeróziót, illetve városi területeken jelentős csapadék esetén villámárvizet okozhat.
Magyarországon 1990 és 2018 között a lakott területek kiterjedése lineárisan, összesen 8,4%-kal növekedett, de összefüggő településszerkezet helyett a felszínt lényegesen nagyobb arányban borítják zöldfelületekkel tarkított városrészek. Hasonló volumenű növekedés figyelhető meg az út- és vasúthálózatok kiterjedésében is, az e célra bevont több mint 14 ezer hektáros terület egy jelentős része az ezredforduló után épült autópályák igényét elégítette ki. A rendszerváltást követően 15 év alatt országosan hatszorosára nőtt az építési területek nagysága is, ugyanakkor 2018-ban már csak az 1990-es érték háromszorosát mérték.
2012 és 2018 között a legnagyobb arányban az összefüggő településszerkezet és az ipari vagy a kereskedelmi területek alkotta mesterséges felszín növekedett (17, illetve 16%-kal). A 2000 óta stagnáló nagyságú összefüggő településszerkezetre az ingatlanpiaci fellendülés és a lakásépítések számának növekedése is hatással volt. Az ipari és a kereskedelmi kategóriába sorolt területek nagysága folyamatosan növekedett, közel másfélszerese a 1990-ben mért értéknek. Az ezredforduló óta folyamatos csökkenés figyelhető meg a lerakóhelyek és a meddőhányók területében, míg a nyersanyag-kitermelés 2000 és 2006 közötti jelentős térnyerését 2012 és 2018 között kisebb visszaszorulás jellemezte.
A mezőgazdasági terület aránya és összetétele
2022-ben az ország területének közel 55%-a, 5 millió 81 ezer hektár volt mezőgazdasági terület, melynek 82%-a, vagyis 4 millió 163 ezer hektár szántóterületként, 15%-a (771 ezer hektár) gyepként hasznosult, a szőlők és a gyümölcsösök együtt a mezőgazdasági terület mintegy 3%-át borították. A mezőgazdasági terület nagysága 32 ezer hektárral nagyobb volt az egy évvel korábbinál. Az elmúlt tíz évben a mezőgazdasági területen belül a szántó, a konyhakert, a szőlő, a gyümölcsös és a gyep művelési ágak aránya kismértékben változott. Ez a kiöregedett szőlők és a nem művelt konyhakertek kivonásával, valamint a felhagyott vagy éppen feltört gyepterületekkel magyarázható.
Az elmúlt egy évben a szántó vetésszerkezetében a gabonafélék aránya nőtt, míg az ipari növényeké, a takarmánynövényeké és a zöldségféléké kismértékben csökkent. Legnagyobb arányban a be nem vetett szántónál tapasztalható területcsökkenés, míg üvegházban és fólia alatt az előző évihez hasonló nagyságú területen folyt növénytermesztés.
A gyümölcsös ültetvényterület nagysága az utóbbi egy évben érdemben nem változott, a törzses fajok összterülete némileg csökkent, a gyümölcsbokroké kismértékben nőtt: az alma és a meggy részaránya kisebb, a dióé és a bodzáé nagyobb lett a teljes gyümölcsös területhez viszonyítva.
A 2025. június 1-jén mért adatok szerint az ország mezőgazdasági területének nagysága mintegy 5,0 millió hektár volt, ennek 82%-a szántóként, 15%-a gyepként hasznosult, a szőlők és a gyümölcsösök együtt a mezőgazdasági terület valamivel több mint 2,8%-át borították. Fólia és üvegház alatt mintegy 1,7 ezer hektáron folyt növénytermesztés. A vetésszerkezetben a két legfontosabb növénycsoport, a gabonafélék és az olajos magvú növények aránya csak kis mértékben változott. A legnagyobb területen őszi búzát termesztettek, napraforgót rekordnagyságú területen vetettek, megközelítve a hagyományosan egyik legjelentősebb növénynek számító kukoricáét.
Regionális különbségek a földhasználatban
Az országos adatok jelentős regionális különbségeket takarnak. A gyümölcsös és a szőlőterületek elhelyezkedése koncentrált: a teljes gyümölcsös terület 37%-a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a teljes szőlőterület 36%-a Bács-Kiskun megyében helyezkedik el. Míg Szabolcs-Szatmár-Bereg megye mezőgazdasági területének több mint 10%-án gyümölcsöt termesztenek, addig ez az arány Békés, Jász-Nagykun-Szolnok és Hajdú-Bihar megyében mindössze 0,3%.
A két alföldi régióban a legmagasabb viszont a mezőgazdasági terület teljes területen belüli aránya: itt található a szántó- és gyepterületek közel 47%-a. Nagy kiterjedésű gyepterületek jellemzik a hagyományosan külterjes állattenyésztésre is berendezkedett Bács-Kiskun és Hajdú-Bihar megyét, hiszen itt terül el az összes gyepterület közel 30%-a.
Szántóföldi növénytermesztés szempontjából meghatározó Békés és Jász-Nagykun-Szolnok megye, ahol az összes szántóterület közel 20%-a található. A szántóterület mezőgazdasági területen belüli aránya az ország északnyugati megyéin kívül Tolnában, Békésben, Komárom-Esztergomban, Fejérben és Baranyában a legmagasabb. Nagy kiterjedésű szántóterületek jellemzik Bács-Kiskun és Hajdú-Bihar megyét is, azonban a mezőgazdasági területen belüli 71, illetve 73%-os arányuk alacsonyabb az országos 82%-nál. Szántóföldi növénytermesztés szempontjából az egyik legjelentősebb megyénk Békés: itt művelik az ország összes szántóterületének 9,5%-át, így ez a művelési ág 90%-os részarányt képvisel a megye mezőgazdasági területéből, valamint adott megye területéhez viszonyítva is Békés esetében a legnagyobb a mezőgazdasági termőterület aránya, a földek közel 80%-át valamilyen mezőgazdasági célra használják.
Európai Uniós kitekintés
A legutóbbi, 2018-as LUCAS-felmérés (Land Use/Cover Area frame Statistical survey) keretében az Európai Unió akkori 28 országára kiterjedően ismételten felmérték a felszínborítottságot és a földhasználatot. A 2018-as felmérés eredményei alapján az EU területének több mint 44%-át erdők és egyéb fás területek, negyedét szántó, ötödét füves területek alkották. A beépített és egyéb mesterséges területek aránya adott ország területéhez viszonyítva Máltán volt a legmagasabb (30%), Finnországban pedig a legalacsonyabb (1,4%).
Agrárstatisztika és adatok gyűjtése
Az agrárstatisztika a mezőgazdaság teljesítményének felmérését célozza. A növénytermesztéshez kapcsolódóan számba veszi a termőföld hasznosítását, árát, a megtermelt termékek értékesítését. Az állatállomány, valamint az állati termékek termelésének, értékesítésének adatait is magában foglalja. A mezőgazdaság környezetre gyakorolt hatásait jelentősen befolyásolja a termelés során használt technológia, így például a biogazdálkodásra, növényvédőszer-használatra vonatkozó adatokat is lefedi. Többévenként gazdaságszerkezeti adatgyűjtés is történik, amelynek során a gazdaságok számát, méretét, munkaerő-felhasználását írjuk össze.
A földbérlők által a földtulajdonosok részére, a használatért fizetett díjnak a bérelt területtel súlyozott átlaga is figyelembe vehető. A nettó vállalkozói jövedelem a mezőgazdasági tevékenységekből származó azon jövedelmet méri, amelyet a saját termelési tényezők - vagyis a fizetéssel nem ellentételezett (családtag által végzett) munka, a mezőgazdasági üzem tulajdonában álló földrészlet és a saját tőke - díjazására lehet fordítani.
A magyar mezőgazdaság teljesítménye és a növényvédőszer-használat
Az előzetes adatok szerint a magyar mezőgazdaság 2025-ben a nemzetgazdaság bruttó hozzáadott értékének 2,7%-át tette ki, ami meghaladja az 1,6%-os uniós átlagot. A 2024. évihez hasonló területen (2,2 millió hektáron) összesen 11,8 millió tonna gabonát takarítottak be, 770 ezerrel kevesebbet, mint a bázisidőszakban.
2000 óta Magyarországon mintegy kétszeresére nőtt a növényvédő szerek értékesítése. A mezőgazdaság folyó termelőfelhasználásán belül a növényvédőszer-felhasználás 6,8%-kal részesedett 2024-ben. Az ezredforduló és 2014 között 5,1-ről 8,3%-ra nőtt ez az arány, azóta tendenciájában csökkent.
A mezőgazdaság kibocsátása 2025-ben meghaladta a 4,4 ezer milliárd forintot, amely 6,1%-kal magasabb az egy évvel korábbinál. A bővüléshez a teljes termelési volumen 2,6%-os csökkenése és az árszínvonal 8,9%-os emelkedése járult hozzá. A növénytermesztés volumene 7,9%-kal kisebb, az állattenyésztésé 4,0%-kal nagyobb lett.
2025-ben a mezőgazdaság kibocsátása 4,4 ezer milliárd forint felett alakult, ez 6,2%-kal több az egy évvel korábbinál. A bővüléshez a teljes termelési árszínvonal 10, továbbá az állattenyésztés volumenének 2,5%-os emelkedése járult hozzá. Hazánkban a mezőgazdaság kibocsátása folyó alapáron 2024-ben közel 4,2 ezer milliárd forint volt, ami 5,4%-kal kevesebb az egy évvel korábbi magas bázisnál. A növénytermesztés 53, az állattenyésztés 40%-kal részesedett a kibocsátásból; az előbbi volumene 9,8%-kal csökkent, az utóbbié 4,0%-kal nőtt 2023-hoz képest. Magyarország az uniós agrárkibocsátás 2,0%-át adta.
A mezőgazdasági statisztika története és módszertana
Magyarországon a mezőgazdasági statisztikának történelmi hagyományai vannak. Az első aratásstatisztika az 1868. évhez, az első növénytermesztési felvétel az 1871. évhez, az első állatszámlálás az 1884. évhez, az első gyümölcsfa összeírás az 1956-59. évekhez, míg az első szőlőösszeírás az 1961-63. évekhez köthető.
Az Európai Unió gazdaságszerkezeti felvételek rendszere a 10 évenkénti teljes körű mezőgazdasági összeírásokra (alapösszeírásokra, amelyek egyben a FAO világcenzusaihoz is kapcsolódnak) és a 2-3 éves intervallumokban végrehajtott szerkezeti felvételekre épül. Az Európai Unió gazdaságszerkezeti összeírásaihoz első ízben a 2000. évben végrehajtott általános mezőgazdasági összeírás kapcsolódott. A 2003. évi gazdaságszerkezeti összeírás - a csatlakozási tárgyalásokon megfogalmazott elvárások figyelembe vételével - az EU előírásai szerint került végrehajtásra. A 2005. és 2007. évi gazdaságszerkezeti összeírást és a 2010. Magyarországon az uniós tagság keretében vállalt kötelezettségeinknek megfelelően ötévente szükséges az árutermelő gyümölcsösök közül az alma-, körte-, kajszi- és őszibarack-ültetvények területének, állapotának statisztikai célú felmérése.
A szőlő és valamennyi gyümölcsfaj ültetvényeire kiterjedő 2001. évi teljes körű összeírást követően 2009-ben a Központi Statisztikai Hivatalnak szőlőültetvény-felvételt hajtott végre az EU irányelveinek megfelelően. A szőlőültetvények-alapösszeírást az Európai Tanács 357/79/EGK rendelete 1979-től kezdődően 10 évenkénti rendszerességgel, kötelezően írja elő a tagországok részére. A 2001. évi szőlő-gyümölcs összeírás végrehajtása megteremtette a feltételt az EU által a tagállamok számára előírt ötévenkénti alapösszeírásokhoz. Magyarország tagországként először 2007. évi felméréssel tett eleget az ötévenkénti összeírási kötelezettségének.
A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) a 2000. évi CXLIII. törvény előírásai alapján szőlő- és gyümölcsösültetvény-összeírást hajtott végre 2001. június 1. és október 15. között. A 2001. évi ültetvény-összeírás célja az volt, hogy valós adatokat szolgáltasson az agrárgazdaság megalapozott irányításához, kialakulhasson az ültetvények statisztikai nyilvántartási rendszere, továbbá részletes szakmai ismérvek (fajtaösszetétel, művelésmód, alanyhasználat stb.) összesítésével a hazai és nemzetközi (FAO, EU) tájékoztatási és felhasználói igényeket széleskörűen ki lehessen elégíteni.
Fenntarthatósági szempontok és jövőbeni kilátások
Az erdők nemzetközi napját 2013 óta - az ENSZ kezdeményezésére - a csillagászati tavasz első napján, azaz március 21-én ünnepeljük. A 2026. évi rendezvény fő témája: „Az erdő és a gazdaság”, a természetvédelmen túlmutató szerepekre, többek között az energia-, valamint nyersanyagtermelésre, és a munkahelyek (ezzel jövedelem) biztosítására helyezi a hangsúlyt. 2024 végére az erdőterületek magyarországi kiterjedése évszázados rekordra (1,96 millió hektárra) nőtt.
Az ENSZ 2018-tól május 20-át nyilvánította a méhek világnapjának, hogy ezzel is felhívja a figyelmet a méhészet fontosságára, az emberek és a méhek évezredek óta tartó szoros és folyamatosan fejlődő kapcsolatára. A dátum nem véletlen: ezen a napon született Anton Janša a modern méhészet úttörője. A méhek napját 1994-től az Országos Magyar Méhészeti Egyesület kezdeményezésére április 30-án tartják Magyarországon, mivel ekkor indul meg az élet a kaptárban. Ezek a kezdeményezések is rávilágítanak a természeti erőforrások, így a mezőgazdasági területek és a gyümölcsösök fenntartható kezelésének fontosságára.
A felhagyott gyümölcsös területek hasznosítása, például extenzív gyepként való kezelése, vagy éppen őshonos fajok telepítésével történő revitalizációja hozzájárulhat a biodiverzitás növeléséhez és az ökoszisztéma-szolgáltatások fenntartásához. Az agrár-környezetgazdálkodási programok továbbfejlesztése és a helyi közösségek bevonása kulcsfontosságú lehet a felhagyott területek sorsának rendezésében.
tags: #gyumolcsos #teruletek #hasznalatat #felhagytak