Magyarország alkoholos italainak palettáján kevés olyan termék van, amely a kevert likőrhöz hasonlóan kultikus, mégis megosztó státuszt vívott ki magának. Sokan az életük legszebb korszakának emlékével kötik össze, másoknak azonban már a neve is fejfájást és émelygést okoz. A kevert titokzatossága részben hangzatos nevéből és élénk színéből fakad, de pontos összetevőit és történelmi hátterét a legtöbb fogyasztó nem ismeri. Az ital azonban hosszú utat járt be az évtizedek során, és egy különleges egybeesésnek köszönhetően a kommunizmus talponállóitól indulva, napjainkban főként egyetemisták által látogatott kocsmák felkapott termékévé vált.
A kevert születése és a szocialista italgyártás
A kevert története egészen a második világháború utáni időszakra nyúlik vissza. A Magyar Népköztársaság idején az államosított szeszgyárak célja a termelés maximalizálása és a nagy fogyasztói kereslet kielégítése volt. Ez az irányváltás vezetett az úgynevezett olcsó, "hideg úton" előállított szeszes italok megjelenéséhez. Ezeket az italokat főzés nélkül, egyszerű alapanyagok összeöntésével hozták létre. Míg a minőségi gyümölcspárlatok elsősorban exportra készültek, a boltok polcait elárasztották a lakossági "kommersz" szeszek.
Ezeknek az italoknak az összetevői általában cukorrépából és krumpliból előállított finomszesz, víz és különféle mesterséges aromák voltak. Ide sorolhatók a barack-, cseresznye- és különböző gyümölcsaromájú likőrök, de a rum is, amely szintén finomszesz és aroma keverékéből készült, cukornád felhasználása nélkül. Az 1974-es budapesti áruházak italválasztéka jól illusztrálja ezt a korszakot, ahol ezen "kommersz" termékek széles választéka volt elérhető.
Az ízek találkozása és a kevert népszerűsége
Bár ezek az italok a fizetőképes kereslet hiányában jól fogyó termékeknek számítottak, ízük sokaknál mégsem ütötte meg az elvárt szintet. Ezért kocsmai szokássá vált, hogy ezeket a "kommersz" italokat egymással keverve fogyasszák. A legkedveltebb kombinációvá a császárkörtelikőr és a rum összeöntése vált. Ez valószínűsíthetően azért történt így, mert mindkét ital nagy népszerűségnek örvendett már a háború előtt is. Karakteres ízük mellett a kettő együtt könnyen fogyasztható, édes itallá alakult.
Az igényekkel lépést tartva a gyárak hamarosan elkezdték palackozva is árulni ezt a "koktélt". Az eredeti receptúra szerint a rum és a császárkörtelikőr azonos arányú keverésével készült. Ez a termék pár év alatt olyan sikeres lett, hogy a hatvanas évekre a kevert lett az összes közül a legnépszerűbb likőr. A "Megáll az idő" című, főként a hatvanas években játszódó film egyik ikonikus jelenetében is elhangzik: „Azért ezt a kevertet még nem tudták elrontani, mi?”
Az italt már akkor is bizonyos dolgokkal társították. Például falusi búcsúkban a másnapos embert keverttel "gyógyították", mert cukortartalma révén nagyon hamar energiát adott a szervezetnek. Emellett tévhit, hogy női ital lenne, épp ellenkezőleg: a többi likőrhöz képest magasabb, 32,5 fokos alkoholtartalma miatt inkább férfiak fogyasztották.
A rendszerváltás és a kevert túlélése
Egészen a nyolcvanas évek végéig jelentős volt a kevert forgalma, majd a kilencvenes évektől kezdett visszaesni az ital népszerűsége. A kevert azonban sok akkori likőrrel ellentétben túlélte a rendszerváltás utáni időszakot. Több üzem, többek között a Győri Likőrgyár kínálatában is a mai napig megtalálható. Barabás Attila, a gyár vezérigazgatója elárulta, hogy mára ugyan a gyártási folyamat és a recept is átalakult, hiszen kimondottan kevertlikőr-aromát használnak fel, és az alkoholtartalom is csökkent, de az ízvilágon ez nem sokat változtatott.
A kevert reneszánsza: Új generációk fedezik fel
Barabás úgy látja, hogy manapság reneszánszát éli az ital, sőt, az eladások alapján az utóbbi években meglepő módon újabb felívelés látszik. Ennek okai szerinte leginkább a fiatal fogyasztók. Ezt a feltételezést az is alátámasztja, ha megnézzük a budapesti egyetemisták törzshelyeként szolgáló kocsmák kínálatát, legyen szó akár a Zuzmó, a Grafika vagy a ZéHá pubról. Ezeknél a vendéglátóhelyeknél ugyanis egyedülálló módon megtalálhatjuk az itallapon a kevert likőrt is, természetesen a legolcsóbb opciók között, sőt, van, ahol akár "diákmenüben" is adják egy korsó sör kíséretében.
A kevert tehát napjainkban egy teljesen új korosztálynak jön be, és nem véletlen, hogy sok egyetemi buli és HÖK-ös rendezvény fontos kellékévé vált. Márton például a gólyatáborban találkozott először a likőrrel, tanulmányai alatt pedig sok csoporttársával együtt az egyik kedvenc szeszes italává vált. Szerinte az ital sikerének kulcsa több tényezőben rejlik. „A többség mindig az olcsóbb szeszekre ment, mert általában nem dolgoztunk egyetem mellett. Amiatt meg, hogy ilyen édes, és csak húsz százalék körül van az alkoholtartalma, könnyen csúszik, és tök sokat meg lehet belőle inni” - fejti ki Márton, akinek baráti körében még egy saját házikevert-recept is körbejárt, persze kifejezetten csak szintetikus aromák és alkohol felhasználásával.
Az italt persze a további átdolgozások sem kerülték el. Egy különleges újítással megpróbálkozott a főváros talán legemblematikusabb pincekocsmája, a Vittula, ahol egy saját, csípős szószos koktélban alkották újra a hírhedt italt. Bobby, az üzletvezető, úgy tapasztalja, hogy leginkább a harminc alatti korosztály szokta kérni a kevertet, azok közül is a jó megjelenésű, egyetemista társaság.
„Ennek az eladásával nagyon nagy pénzt nem lehet nyerni, de akkora »crowd pleaser« ez az ital, hogy sokan csak azért idejönnek, mert tudják, hogy van itt kevert” - mondja Bobby. Szerinte az ital előnye, hogy nagyon édes, fogkrémíze van, ami leginkább a Turbó rágógumiéra emlékeztet, emiatt kicsit a gyerekkoruk jut róla eszükbe. Emellett a legtöbb röviditalhoz viszonyítva nem erős, szóval egyáltalán nem visel meg a fogyasztása, és ezen felül egészen olcsó is, ami miatt sokak számára szimpatikus választás. Bobby szerint a kevert kultikus státuszát még az is növeli, hogy nem minden üzletben kapható, beszerzése csak néhány éjjel-nappaliban vagy dohányboltban lehetséges.
A kevert bája és árnyoldalai
Bobby úgy látja, hogy ezen felül talán a legfontosabb szempont a "proli bája" és "trash jellege", amit például a Kőbányai sörnek is sokan tulajdonítanak. Ahogy pedig a csúnya tréner dzsekiken keresztül a kurrens divatban is megjelenik a kor iránti nosztalgia, úgy egy kevert elfogyasztásával is átélhető egy pillanatra a szocializmus retró romantikája. A fővárosi értelmiségi közegben pedig különösen izgalmas és egzotikus tud lenni ez az életérzés. És bár nem látunk semmilyen hagyományos hirdetést a kevertről, a híre szájhagyomány útján terjed, így mindig lesz egy újabb generáció, ami felfedezi magának. A Vittula üzletvezetője szerint egyszer mindenkinek meg kell kóstolnia a kevertet. „Ha ízlik, azért, ha nem ízlik, azért. Egyszer valahogy az életedbe belép, aztán kérdés, hogy meddig marad ott. Ez az ital az a csávó, akit mindenki ismer a telepről.”
Émelyítő sziruposságával viszont nem árt vigyázni, hiszen alattomosan elnyomja az alkoholos ízt, ezért a keverttel különösen könnyű az embernek túlinnia magát. Ha ez még nem lenne elég, a sok kalóriabevitel mellett a cukor a dehidratáltságot is felerősíti, ami szörnyű másnaposságot idézhet elő. Többek között ez a tulajdonsága is erősíthette a kevert rossz hírét. Fontos megjegyezni, hogy az alkoholfogyasztás káros az egészségre, és semmilyen módon nem célja az alkoholos italok népszerűsítése, hanem egy létező jelenség bemutatása.
Piliscsévi barangolások: A természeti és történelmi kincsek felfedezése
A Piliscsév környéki túra rendkívül változatos, kilátásban gazdag, látványos körtúrát kínál a Pilis legszebb sziklaormainak felfedezésére. Elsősorban az itt található barlangok és pompás panorámát kínáló sziklaszirtek miatt keresik fel sokan ezt a vidéket, de már a község és a hegy közötti első szakaszon is találunk izgalmakat, például egy szép horgásztavat, egy akácfás ligetet, a piliscsévi pincefalut, majd a Csévi-barlang alatti völgyben az Eszperantó-forrást, aminek még a története is nagyon érdekes.
A Pilis hegység nyugati lábánál, a Dorogi-medencében fekvő település, Piliscsév község és környéke közkedvelt kirándulóhely, amin az Országos Kéktúra útvonala is keresztülhalad. Megközelíthető az Árpád-hídtól induló 805-ös távolsági busszal, megálló: Piliscsév, Hősök tere. Vagy autóval, amivel a legcélszerűbb, ha a templomnál parkolunk le, esetleg elgurulunk a horgásztóig és ott állunk meg vele. A vonat is érinti Piliscsévet, viszont az állomás nagyjából 3 km-re fekszik a község központjától, így ebben az esetben ennek a távnak a megtételével is számolni kell.
A túra indulása és a pincefalu
Piliscsév, Faluközpont, a barokk stílusú katolikus templom mellől indulunk az északnak tartó Szabadság utcán, az Országos Kéktúra útvonalán. A K jelzések mellé még a Pirosak is társulnak, egyenesen a Basa utcán megyünk a falu házai között, az utca jobbra fordulva egy söröző mellett megy el, majd a lakóházak közül kiérve egy elágazásban a K jelek balra mutatnak, itt fogunk majd visszajönni, most viszont egyenesen folytatjuk tovább utunkat a P és a KO jeleket követve a betonúton.
Kiérünk a most már murvás útra, gyönyörű kilátást élvezve a piliscsévi legelőkre, majd az út mellett balra futó ösvényen gyalogolunk tovább. Hamarosan feltűnnek a piliscsévi pincefalu borpincéi, mellőzünk egy pihenőhelyet. A P jelzések balra kanyarodnak, mi maradunk a KO jelzésű, egyenesen haladó murvás úton, melyhez a PO és a P∆ jelzések is csatlakoznak. Szemben a Pilis-tető vonulata húzódik, ismét pincékhez érünk, egy római mérföldkövön áll Szent Orbán, a szőlőhegyek védőszentje szobra. A következő elágazásnál a PO jelek balra kanyarodva közvetlenül az Eszperantó-forrás felé igyekeznek, mi egyenesen megyünk tovább a KO és P∆ jelű, széles földúton.
Ha a horgásztó mellől indulunk - a piros és kék kör jelzéseket követve -, akkor egy darabig még az autóút mellett haladunk, de ez senkit ne rettentsen el. Mellette ugyanis egy szuperhangulatos, akácfák övezte liget fut a közepén egy ösvénnyel, az út másik oldalán pedig a legelésző lovakat meg a környező hegyeket és dombokat csodálhatjuk, köztük azt is, ahova tartunk. Ez itt még a Kéktúra része, amiről aztán később le is térhetünk. Fontos tudni, hogy ez egy olyan körtúra, ami menet közben rövidíthető - vagy akár hosszabbítható is, attól függ, mi volt az eredeti terv -, mert vannak fárasztó, nehezebb szakaszai, meg persze az sem mindegy, mikor indulunk el, alapból, ha a teljes 12-13 km-t megtesszük, akkor 5 órát biztosan rá kell fordítani a kirándulásra.
A piliscsévi pincefalu mellett elhaladva mi csak azon csodálkoztunk, hogy sehol nem láttunk szőlőt, pedig szemmel láthatóan van élet a helyes kis házak között, melyek lazán fekszenek egymás mellett a hullámos talajon. A falu végén találjuk a szőlőhegyek védőszentje, Szent Orbán szobrát, amiben az különleges, hogy magas talapzata római kori emlék, eredetileg mérföldkő volt, és ennek tetejére került rá a nem túl nagy szobor. Ez után az út ketté válik: a piros kör az Eszperantó-forráshoz vezet, míg a kék egyenesen be az erdőbe és fel a hegyre. Ha a forrás felé indulunk, talán rövidebb a túra, viszont innen felérni a csúcsra sokkal megerőltetőbb - és aztán vissza is kell jönni -, érdemesebb az erdei úton felmenni, majd onnan leereszkedni a forráshoz.
A Basina-hegy és a Csévi-barlang
A P∆ jelű ösvény balra tér le a szekérútról. A frissen felfestett jelzéseket követve mérsékelt emelkedővel, keskeny ösvényen, fiatalos erdőben kapaszkodunk a Basina tetejére. 10 perc után megnyílik az erdő, szép kilátás nyílik a mészkősziklák tetejéről Piliscsévre és környékére. Pár méter után elágazáshoz érünk, balra megyünk a P∆ és a S∆ jelű ösvényen, mely kivezet a Csévi-barlang feletti sziklafal tetejére. Csodás a panoráma, a távolban jól látható a Nagy-Gerecse, a Nagy-Gete jellegzetes vonulata, ill. kissé jobbra a Kétágú-hegy sziklaszirtjei fehérlenek.
Tehát megyünk tovább egyenesen előre, be az erdőbe, de nem olyan sokáig, ugyanis balra letér az út - piros háromszög jelzi - és a Basina-hegy teteje felé indulunk el. (Fontos megjegyezni, hogy a jelzést nehéz itt észrevenni, de szerencsére egy tábla mutatja az irányt a Basina csúcsa felé.) Erre-arra kanyarog az út felfelé, hol meredekebben, hol meg kevésbé, minimum közepesen fárasztó a felmenet, az viszont kárpótol, hogy a túrának ez a szakasza olyan, mintha Tolkien klasszikusának, a Gyűrűk Ura díszletei között járnánk. Bónuszként pedig rengeteg őzlábgombát lehet szedni útközben - feltéve, hogy van nálunk táska vagy hátizsák, amibe bele tudjuk gyűjteni a természet eme ízletes ajándékát. Az út párszor elágazáshoz vezet, de minden út a hegytetőre vezet, viszont hosszabban és rövidebben is eljuthatunk oda - ez már választás kérdése.
Felüdülés felérni a hegy tetejére. Lesz is időnk kifújni magunkat, olyan csodálatos látvány tárul elénk a sziklaszirtről: a Nagy-Gerecse meg a Kétágú-hegy, meg maga Piliscsév is a horgásztóval és pincefaluval együtt. És itt hozhatunk egy nagyon fontos döntést. Vagy visszafordulunk, és pár lépést követően a hosszabb, de könnyebb úton ereszkedünk le a Basina-hegyről az Eszperantó-forráshoz a sárga háromszög jelzés mentén, vagy a rövidebb, vadregényes és izgalmas, de jóval nehezebb utat választjuk lefelé, ami a sziklaszirt mellett vezet lefelé. Az utóbbit ajánljuk, már csak azért is, mert akkor nem csak tisztes távolságból nézhetünk rá a Csévi-barlangra, mint a másik útról, hanem érintjük a barlangot, sőt bemegyünk, meg keresztül is megyünk, pontosabban mászunk rajta. Mint egykor az ősemberek, merthogy állítólag a barlang egykor a lakóhelyük volt.
Az Eszperantó-forrás: Történelem és pihenőhely
Visszamegyünk az elágazáshoz, és a S∆ jelű ösvényen ereszkedünk le a Basináról, a jelzések kétszer balra fordulva végül egy széles földúton érnek le a völgybe. Érdekes törzsű, göcsörtös fák mellett, magasan az Eszperantó-forrás pihenőhelye felett halad az út, lépcsősoron jutunk le a forráshoz, melynek vize egy szivattyús kútból jönne, ha lenne benne víz. Az emlékfaltól jobbra kissé rozzant esőbeálló, lent több pihenőpad és két izgalmas erdei hinta várja a kirándulókat. Balra fordulunk, de a következő nagy csomópontnál, ahol a P jelzésű út keresztezi a Sárgát, jobbra felfelé térünk a P jelzésű széles erdészeti földútra.
Pincefalutól észak-keletre sétálva, közvetlenül a Csévi-barlang alatt húzódó völgyben található falunk egyik igen értékes nevezetessége: az Eszperantó forrás. Hasonló elnevezéssel két bükki helység, Nagybakó (1977-től) és a Hámori-tó fölött egy kis forrás rendelkezik. A csévinek a múlt század végi Pesti Frigyes földrajzinév-gyűjtő szerint eredetileg "Elletíšká studenka" volt a neve, de a 20-as évek végén a környék bányászaiból alakult illegális kommunisták kirándulás ürügyén szemináriumi helyüknek ezt a forrást választották. Fedőfoglalkozásuknak az akkori divatos eszperantó nyelv tanulását választották. Mindig is kellemes kirándulóhelynek számított ez a szép fekvésű völgy elapadhatatlan vizével, állatitatóival, hóvirág-lepte sziklás lankáival.
Mi, hajdanvolt gyerekek szinte hetente jártuk e vadregényes tájat. A hatvanas években Piliscsév egyik legkedveltebb kirándulóhelye volt az Eszperantó-forrás, amely a nyolcvanas évekre teljesen lepusztult. Hajdani népszerűségét bizonyítja, hogy Kukola Mihály, falunk hentese minden hétvégén lacikonyhát működtetett a forrással szembeni kis, erre a célra kiépített magaslaton. Sajnos, mára a tíz évvel ezelőtti tarvágásnak, a jóval korábbi Dorog-előtti alagcsövezésnek, a vandáloknak köszönhetően mindez elenyészett. A 2006. év utolsó negyede talán az Eszperantó forrás rehabilitációja jegyében fog eltelni. A Kulturális Eszperantó Szövetség, KEA a közeljövőben meg fogja látogatni ismét a forrást és a környékét (a 90-es években magam kísértem el a szombathelyi eszperantistákat egy terepszemlére, de akkor igen költségesnek bizonyult a forrás újólagos feltárása). Falunk elöljáróinak célja ennek kapcsán kettős: egy lehetőségre asszociálni a leendő falusi turizmus kapcsán; újabb lendületet adni a helyi eszperantó mozgalom beindulásának, fellendítésének, hiszen még a hatvanas évekből megvannak a községi könyvtárban az eszperantista nyelvkönyvek, él és újra fellendülőben van a magyarországi eszperantista mozgalom.
A Pilis Magyarország egyik legfestőibb vidéke. Piliscsév Budapesttől mindössze 35 km nyugatra található. A forrás környékét az első világháború után munkás eszperantisták építették ki, és jelölték meg emléktáblával. A HESL, a Magyarországi Munkás Eszperantista Egyesület kedvelt kiránduló- és találkozóhelyévé vált. Így a forrást Eszperantó-forrásnak kezdték nevezni. Az 1960-as években a falu lakói számára is kedvelt kirándulóhellyé vált. A bányászati alagcsövezés, tarvágások és vandál kezek nyomán a forrás és környéke leromlott, elhanyagolódott. A Tata és Környéke Eszperantó Egyesület tagjai Trnka József lelkes vezetésével és a falu önkormányzatának támogatásával 2010-ben felújították. A piliscsévi Eszperantó Forrás felkeresése 1 pontot ér a ZEO-HU eszperantó emlékhelyek diplomához.
Az Eszperantó-forrás kitűnő pihenőhely. Van bőven letepednivaló hely, ha netán elered az eső, van hova behúzódni, megtölthetjük a kulacsunkat vízzel és még tűzrakóhely is van, ha netán szalonnát sütnénk. Akár itt is el lehet tölteni egy napot. A története pedig kimondottan érdekes. Az országban található három darab Eszperantó-forrás közül (a másik kettő a Bükkben van) ez volt az első, amelyik megkapta ezt a nevet. Eredetileg Elletíšká studenka volt a forrás neve a környéken nagy számban élő szlovák lakosság miatt, ám az 1920-as években egy bányászokból álló illegális kommunista sejt gyülekezőhelye lett, itt tartották a szemináriumaikat. De hogy elfedjék tiltott tevékenységüket, az akkoriban divatba jövő eszperantóra hivatkozva azt vetítették kifelé, elsősorban a hatóságok irányába, hogy ők itt csak a nyelvet tanulni jönnek össze rendszeresen. Aztán rajta maradt a helyen a név.
A Legény- és Leány-barlang, Klastrom-szirtek
Az Eszperantó-forrásnál aztán hozhat egy fontos döntést az ember: visszasétál a faluba és befejezi a túrát, vagy még egy kicsit tekereg az erdőben, és felkeres még pár szirtet meg barlangot. A forrástól elvezető út elágazásánál balra fordul az, aki az utóbbi mellett tör lándzsát és még mászna tovább, jobbra pedig az, aki az előbbi megoldás mellett dönt, és befejezi. Ha folytatjuk, akkor ismét csak felfelé vezet az út.
A le-föl hullámzó úton rövidesen elérjük a barlangokhoz vezető ösvény leágazását. A jobbra felfelé induló K és P Ω jelzésű ösvény vezet fel a Csévi-szirtek fehér mészkőfalában ásító barlangok nyílásához. Kissé feljebb az út kettéválik, a KΩ megy fel jobbra a Legény-, a PΩ pedig balra a Leány-barlanghoz. Mindkét útvonal meredek, törmelékes, a gyökerekbe, fákba kapaszkodva tudunk felmászni, nedves, csapadékos időben inkább ne próbálkozzunk. A Legény-barlang tágas nyílása elől szép kilátást élvezhetünk Kesztölc, a Gete és a Kétágú-hegy irányába.
Visszatérve a P jelzésű útra, jobbra fordulva folytatjuk túránkat az eleinte szintet tartó széles úton. Később utunk mélyútszerű vízmosásban, vörös agyagfalak közt kapaszkodik egyre feljebb. Innen is ered neve, Vörös út. A kaptató után enyhül az út, a Z+ jelzésű ösvény ágazik le róla balra, ezt követjük tovább a hangulatos bükkösben, nagyjából szintet tartva. Nemsokára a Z∆ jelzésű ösvény kínál balra lefelé kitérőt a Klastrom-szirtek felé.
Amikor a piros jelzésű útról a zöld jelzésű leágazás következik, azon folytatjuk az utunkat szirtről szirtre haladva, közben a környéket mustrálhatjuk. A Boldog Özséb által 1256-ban alapított egykori kolostor romjainál csatlakozunk vissza a Kéktúra útvonalára, és ez pedig már egyenesen visszavisz minket Piliscsévre, pontosan oda, ahonnan elindultunk. Készüljünk fel rá, hogy a végére elfáradunk, mert ez a túra, még ha rövidítünk is rajta itt-ott, nem egy könnyű és laza erdei séta. Ha nem is nagyon, de meg kell szenvedni - vagy inkább jobb, ha úgy mondjuk: meg kell dolgozni - a látványért és az élményért.
Visszatérve a Z+ jelű útra, balra fordulunk, leereszkedünk a Pilis-nyereg felől érkező, ún. Szénás útra, melyen balra kanyarodva folytatjuk tovább túránkat Klastrompuszta felé, a S és Z+ jelzéseken. A meredeken lejtő, mélyút jellegű turistaút kikerüli a telepet, és az egykori turistaháznál bukkan ki Klastrompusztán. A Kesztölchöz tartozó kis település nevét az itt alapított pálos rend kolostoráról kapta. Az egyetlen magyar eredetű szerzetesrendet 1256-ban Boldog Özséb, a Pilis barlangjaiban élő remetéket összegyűjtve alapította, első kolostoruk itt épült fel, melyet a XIII. sz. végén kibővítettek, gótikus stílusú templomot emeltek mellé. Az Országos Kéktúra útvonalán megyünk tovább Piliscsév felé, jobbra a Pálosfát és egy erdei keresztet láthatunk, majd elágazáshoz érünk. A S és KΩ jelzések balra, míg a Kéktúra jobbra tart, mélyúton gyalogolunk, bal oldalt egy méretes bükkfa gyökérzete kápráztat el. Széles kocsiutunk kerítés mellett halad, majd kiér egy mező sarkára. Egyenesen megyünk tovább, a mező szélén lefelé, később a jelek kissé jobbra, egy ösvényre mutatnak, az erdősáv mellett haladva jutunk egyre lejjebb. Átvágunk a mezőn, majd egy benőtt árok jobb oldalán gyalogolunk tovább, jobbról nagy szántóföld mellett. Elmegyünk egy magasles mellett, majd mélyúton jutunk ki Piliscsév szélső házaihoz.
Barlangok látogatása és védelme
A barlangok megóvása érdekében fontos, hogy felelős természetjáróként tartsuk be az alábbi szabályokat. Mielőtt útnak indulunk, tájékozódjunk, és legyen nálunk minden szükséges felszerelés. Egy jó lámpa nemcsak a testi épségünket óvja meg, de barlangban történő vétlen károkozást is megelőzheti. Hagyd ott, ami találsz! A barlangokban található képződmények, ásványkiválások kialakulása nagyon lassú idő alatt végbemenő természeti folyamatok eredményei. Ne gyűjtsd, ne törd le őket! Hadd lássák az utánad jövők is!
Hozd el, amit vittél! Semmilyen szemetet ne hagyj magad után! Egy üres palack, vagy a szendvicsed csomagolása hazafelé sokkal könnyebb, mint odafelé a teli. Ha odáig el tudtad vinni, visszaúton sem okozhat gondot. Ott jártadnak ne maradjon nyoma! A barlang falára került firkálások, vésések, vagy akár a tűzrakásból származó korom soha el nem távolítható, örök nyom marad a barlangok falain. Ne firkáljuk össze barlangjainkat, még akkor se, ha ezt előttünk már más is megtette!
Járt utat járatlanért ne hagyj el! A magad biztonsága és a barlang védelme érdekében is fontos, hogy ott közlekedj, ahol már jól kijárt utat találsz! Ne próbálkozz kitett helyekre való felmászással, vagy szűk helyekre való bebújással! Ne zavard az élővilágot! A barlang számos élőlénynek otthona vagy menedékhelye, mint pl. a denevéreknek. Ne zavard, ne bántsd őket, és sose feledd, hogy itt ők vannak otthon, és Te vagy a vendég! Gondolj az utánad jövőkre! Senki sem szeret úgy megérkezni valahová, hogy ott rendetlenség és piszok fogadja. Hagyd úgy magad után a barlangot, ahogy te is szívesen látnád!
Szükséges felszerelés a barlangtúrákhoz
A Barlanglesőn található szabadon látogatható barlangok egyike sem kíván speciális barlangjáró felszerelést. De még a legkisebb barlangoknál is jól jöhet, ha van nálunk egy jó lámpa, amivel alaposabban körülnézhetünk. Egyes helyszíneken azonban mindenképpen szükség van rá a belsőbb részek megtekintéséhez. A legpraktikusabb, ha fejlámpát viszünk magunkkal, így szabadon marad mindkét kezünk. Az itt felsorolt barlangok általában egyszerű túraruházatban megtekinthetők, azonban számítani kell rá, hogy néhol porosak, agyagosak lehetünk. A legjobb, ha zárt cipőben, vagy bakancsban indulunk útnak. Ahol a belső termek bejárásához lámpára van szükség, ott ajánlott a sisak használata is.
A kalandturisztika számára megnyitott barlangok esetében a túrához szükséges alapfelszerelést (sisak, lámpa, egyes barlangok esetében overáll) általában az üzemeltető biztosítja. A megfelelő zárt, vagy vízhatlan cipőről, és meleg aláöltözetről többnyire magunknak kell gondoskodni. A jegy árában foglalt felszerelések azonban az egyes barlangok esetében eltérhetnek, ezért a túrára való előzetes bejelentkezésnél mindig érdeklődjünk a szükséges felszerelésről is! Kalandtúra esetén célszerű, ha készülünk a túra utáni váltóruházattal is.
tags: #hany #szazalekos #a #piliscsevi #kever